Az a bizonyos nyolc betű 4.fejezet

Mark

Nagyon meglepődök mikor hírtelen megjelenik Jackson és kihívja beszélgetni Jaebumot. De inkább úgy döntök nem szólok be neki. Nem tudom, hogy mit akarhatott, de nagyon komolynak tűnt. Ha viszont még is arra kerülne a sor, bízom abban, hogy Jaebum meg tudja magát védeni. Így nem megyek utánuk. Viszont már nagyon régóta elmentek és kezdem valóban azt hinni, hogy ezek összeverekedtek. Bár akkor valaki már berontott volna a terembe, hogy bunyó van, és mindenki odamenne, hogy láthassa.  Habár, lehet annyira félnek Jacksontól inkább a verekedés látó távolsága közelébe sem mennek. Habár ha a tetőre mentek beszélgetni, akkor esély nincs, hogy valaki lássa őket. Na jó, ezek tuti nem tudnak normálisan csak beszélgetni. Döntöm el végül magamban és indulok el a tetőre vezető lépcsők felé.

- Hey Mark. – hallom meg Jaebum hangját mögülem ahogy már szinte a lépcső tetején járok.

- Jaebum. – fordulok felé mosolyogva.

- Merre? – ér be és húz magához derekamnál fogva.

- Annyi ideig tartott, már azt hittem felmentetek a tetőre és elkezdtétek egymást gyilkolni. Így úgy gondoltam megyek és kimentem a segged. – nevetem el magam és adok egy csókot szájára.

- Ó, csak nem féltél, hogy átrendezik az arcom és már nem lesz egy ilyen jóképű barátod? – neveti el magát ő is. Másik kezét is derekamra simítja és nekitol a lépcső korlátjának, hogy úgy csókoljon meg. Kicsit megijedek, de nem bánom, hogy ezt teszi így mosolyogva viszonozom csókját és nyitom ki neki számat.

- Csak nehogy elbízd magad. – szakadok el tőle és döntöm homlokának sajátomat nevetve.

- De ha egyszer egy ilyen valakit tudhatok magamnak mint te, nehéz nem elbíznom magam. – kuncogja el magát mire csak szem forgatva hajolok pár centinél távolabb tőle, és hagyom, hogy újra megcsókoljon, rögtön mélyen és kicsit akaratosan. Mosolyogva viszonozom és hagyom, hogy jobban a korlátnak nyomjon. De ahogy benne is realizálódik, hogy nem tud úgy a falra kenni ahogy azt ő akarja, mert egy korlátnál vagyunk és ha jobban felé lök, akkor minden bizonnyal leesek, mindkét kezét szorosan derekam köré fonja és úgy présel a lehető legjobban magához. Kezemet nyaka köré fonom, és úgy viszonozom az egyre hevesebb csókját.

- Maguk meg mit csinálnak itt ilyenkor. – szól  ránk egy tanár mire rögtön elszakadunk egymástól és Jaebum elengedi egyik kezével a derekamat, hogy én is a tanár felé tudjak nézni. De másikat még mindig körém fonja és egy centivel sem enged távolabb magától. – Már rég elkezdődött az óra. És nagyon jól tudják, hogy nem megengedett az ilyen fajta viselkedés, bármilyen nemű kapcsolatban, az iskolán belül – szól ránk, de meglepően higgadt.

- Igen, elnézést. – hajol meg kicsit Jaebum, de el még mindig nem engedne.

- Most pedig mindketten irány órára.

- Igenis. – hajolok meg most én és már fordulunk is az osztály felé.

- Ennyire nem érdeklik a melegek? Vagy csak már így megszokta ezt Jacksonék miatt? – szólalok meg miután már nem vagyunk halló távolságban.

- Mármint az igazgatót?

- Igazgató? Ő volt az igazgató?

- Igen. – neveti el magát. – De ennyire meglepő, hogy ugyan úgy kezeli a melegeket, mint másokat? – értetlenkedik most ő.

- Igen. – nevetek fel fájdalmasan ahogy újra eszembe jutnak az emlékeim. – A régi suliban, minden tanár, sőt még az igazgató is csak és kizárólag undorral, és lekezelően bírt rám nézni. – nézek magam elé.

- Nem volt ki minden kerekük ha egy ilyen szépségre így néztek. – húz magához és csókol meg.

- Köszönöm. – mosolygok rá hálásan. Valahogy mindig sikerül megnyugtatnia. Ezért pedig nagyon hálás vagyok. Mikor bemegyünk a terembe, a tanár nagyon rosszallóan néz minket és le is csesz. Kicsit rosszul esik, én ugyan is nem vagyok az a nagy lógós. Gyorsan bocsánatot kérek és meghajlok, majd már megyek is a helyemre. Meglepődve látom, hogy még Jackson is bent van órán. Viszont csak lenézően morog valamit az orra alatt és ráfekszik a padra. Na most vagy mi késtünk többet mint Jackson átlagban szokott és utána estünk be. Vagy az évi öt alkalom egyike van és időben bejött.

Végre péntek van és épp a megbeszélt randikra tartunk, ami végül az lett, hogy Jaebum elkísér edzeni. Mivel nagyon szerettem volna már menni, de nem akartam ott újra összefutni Jacksonnal. Jaebum pedig felajánlotta, hogy majd ő elkísér. Egy ilyen ajánlatot pedig eszem ágában sincs visszautasítani. Habár azt nem tudom, hogy ez nevezhető e rendes randinak. Mikor odaérünk megkönnyebbülve pakolom le a cuccaim a padra, ugyan is Jackson most nincs itt.

- Végig a padon fogsz ülni és engem nézni, vagy te is próbálkozol valamivel. – ülök le a földre kinyújtva az egyik lábam és kezdek el nyújtani.

- Elég csábítónak hangzik az első változat. – kuncogja el magát és telepedig le a padra.

- Azt most megmondom, ha csak a padon ücsörögsz akkor a mindent a szemnek és semmit a kéznek elv fog érvényesülni. – jegyzem meg és megyek le spárgába. Legalább is mennék le ha nem kéne hozzá még mindig pár centi. Úgy érzem az a pár centi soha nem lesz meg.

- Azt, azt hiszem nem engedhetem. – áll fel és sétál elém nyújtva a kezét, hogy felsegítsen. – Főleg ha ilyen kívánatosan mutatod be, hogy mennyire is vagy hajlékony. Olyan nincs, hogy ne érjek hozzád. – fog derekamra és húz magához, hogy megcsókoljon.

- Még csak nyújtok de te már most nem bírsz magaddal. – nevetem el magam visszacsókolva.

- Ha így folytatod akkor nem is fogsz a nyújtásnál tovább jutni.

- Legalább az edzés végéig bírd ki. És csak, hogy lásd kedvességem, kihagyom a pucsítós nyújtásom. – nevetem el magam kegyesen.

- Ó Mark. Ha nem az a célod, hogy rád ugorjak, akkor az még csak eszedbe se jussom. Habár még csak a gondolattól is, hogy előttem pucsítasz képes lennék rád vetni magam.

- Te csak ne ábrándozz, mikor itt van veled élőben az eredeti, mert még a végén megsértődöm. – csókolom meg vigyorogva. – Vagy az eredeti már nem is kell? – húzódom el tőle és lépek két lépést hátrébb, elfordulva.

- Ha karod itt helyben megmutatom mennyire is vágyom az eredetire. – karolja át hátulról derekam és csókol nyakamba.

- Bőven lesz rá időd edzés után. – fordulok meg ölelésében és nyomok szájára egy apró csókot majd vissza letolom a padra. Talán még is jobb lesz ha egyenlőre csak ül és néz.

- Ahogy kívánod. – kap kezem után és húz le magához, hogy rendesen megcsókolhasson. – Jó fiú leszek és itt megvárlak. – enged el végül. Mosolyogva egyenesedem fel és indulok el végre rendesen edzeni. Eleinte bemelegítés ként csak néhány nagyon egyszerű szaltóval kezdek de még ezeket is mind tapssal fogad. Mikor pedig már a komolyabb ugrásokat csinálom elálló lélegzettel figyel. Nagyon aranyos a reakciója. Mikor úgy döntök mára ennyi elég mosolyogva megyek vissza hozzá.

- Na? Megvagy elégedve az élő látvánnyal is? Vagy a képzeleted még mindig jobb? – teszem csípőre kezem és húzom ravaszul mosolyra a szám mire felpattan és magához ránt egy csókra.

- Te vagy a legjobb. – duruzsolja ajkaimra és csókol meg vadul.

- Ennek örülök. - tolom el magamtól egy apró csókot nyomva még szájára és megyek, hogy összeszedjem a cuccaim, tusoljak, hogy indulhassunk. Nem akarom otthonra hagyni a tusolást, valahogy úgy érzem annak nem lenne jó vége. – Tusolok egyet gyorsan és már indulhatunk is.

- Rendben, de siess. – szól utánam.

- Tíz perc és indulhatunk. – kiáltok vissza az ajtóból. Sietek amennyire csak tudok, és pár perc múlva már szállok is ki a víz alól törölközve és alig tíz perccel később már felöltözve megyek vissza Jaebumhoz.

- Indulhatunk is. – hajolok le hozzá apró csókot adva neki mire feláll és derekamat ölelve indulunk el a buszmegállók felé.

- Amúgy kérdezhetek valamit? – fordul felém kíváncsian.

- Igen persze.

- Múltkor említetted, hogy nem akarod, hogy mindenki megtudja a múltad. És azóta gondolkodom rajta, hogy mi történt veled, hogy ennyire befolyásol. – megtorpanok ahogy meghallom mire kíváncsi. – Nem muszáj elmondani. Csak kíváncsi vagyok.

- Nem gond. – hajtom le a fejem és indulok el újra. – A régi suliban megtetszett egy fiú a szomszéd osztályból. És hamar össze is barátkoztam vele. De azt akkor még nem tudtam, hogy milyen is valójában. Egyszer pedig mikor úgy éreztem, hogy megbízhatok benne, és van némi esélyem mindent elmondtam, hogy igazából meleg vagyok és, hogy tetszik nekem. Csak mosolyogva fogadta, és ezek után még közelebb kerültünk egymáshoz. Már szinte olyan volt mintha járnánk. De nagyot tévedtem. Hamar kiderült, hogy csak dugásra kelletem neki. – itt kicsit meg kell állnom. Fájdalmasan nevetek fel a saját szerencsétlenségemen. – Ez után hamar elterjed, hogy meleg vagyok és, hogy dugáson kívül másra nem is vagyok jó. A fiú pedig aki eleinte tetszett csak buzdította a többieket. Ez ellen pedig semmit nem tudtam tenni. Mikor tiltakoztam, hogy hagyjanak békén és ne nyúljanak hozzám csak megvertek, hogy nekem ebbe nincs beleszólásom, és egy undorító kis buzi csak kussoljon. – emlékszem vissza mikor egyszer ellöktem magamtól az egyik felsőbb évest és utána négyen támadtam rám és ráncigáltak a torna szertárba, hogy megverjenek, és mind a négyen megdugjanak. Eleinte gyakran tiltakoztam de mindig csak rosszabbul jártam. Ennél viszont sikerült kiölniük belőlem az ellenállást, és még több félelemmel megtölteniük a helyét. – Ezzel most tönkre vágtam a hangulatot mi? – nevetek fel fájdalmasan a tarkómat vakarva.

- Szívem szerint mindnek behúznék egy hatalmasat. – jelenti ki mérgesen mire csak elnevetem magam. Jól esik, hogy ezt mondja. Valahogy megnyugtat vele.

Jaebum végül az egész hétvégét nálam töltötte, és nem csak egyszer bizonyította be végül, hogy mennyire is kívánja a valódi énemet, nem csak a képzeletében lévőt. Most pedig kézen fogva megyünk be a terembe, ahol síri csend lesz ahogy beérünk.

Jackson

Mióta Key-vel újra összejöttünk, a dolgok elcsendesedtek. Ki tudja, lehet, hogy azért mert Key volt a szabotőr a dolgaim ellen, vagy csak azért mert így nem figyeltem annyira Markra..Vagyis.. figyeltem.. Mindig néztem őt és Jeabum-t.. de nem tehetek a kettőjük kapcsolata ellen semmit.. Féltem Markot és fel vagyok készülve arra a napra mikor Jaebum kidobja.. azt is tudom, hogy akármennyire is próbálok majd segíteni engem fog hibáztatni és sértegetni.. de ez nem számít, csak essünk végre túl rajta! .. Ugyan, így gondoltam, de ahogy teltek a napok nagy meglepetésemre nem történt semmi. Elkezdtem reménykedni, hogy talán Jaebum nem is olyan rossz srác. Most is épp nagyban romantikáznak. Jaebum a szekrénynek dőlve húzza magához Markot és szorosan átöleli, de ahogy a fiú vállára támasztja állát észrevesz és sötéten elmosolyodva csókolja arcon Markot.. Nem.. ez a csávó egy démon! Már értem mit érzett Key mikor engem látott Mark-al.. bár.. ez nem teljesen ugyan az, nem? Mármint.. én nem vagyok szerelmes Markba, ugye?

- Jackson!

- Ugye nem?? Ugye???? - kapom el a mellettem állót aki megszólított és elkezdem hevesen rángatni.

- Mi.. Mi van?? Eressz!! - töröl képen Yugyeom, mire bosszúsan nézek rá orromat fogva.

- Azért nem kellet volna behúznod!

- A frászt hoztad rám, szóval magadra vess!!

- Cöh! - húzom fel orrom.

- Amúgy meg mi bajod? Mostanában olyan furcsán viselkedsz. Megint!

- Mi az, hogy megint?

- Úgy ahogy! Mióta az a Mark nevű srác megjelent te nem vagy önmagad! Megpuhultál!

- Francokat!!

- Mégsem törted el az orrát Jeabum-nak mikor kellet volna.

- .. Láttad?

- Nem.

- Akkor honnan tudod?

- Mondjuk úgy, hogy egy madárka csiripelte.

- Nem hiszem el.. Remélem mikor a pálya választásra kerül a sor az osztályodban beírod a kémet is.

- Nem hiszem, hogy van fenntartva olyan kategória. - nevet. - Oh! Most lépek Jackson! Lányok, várjatok!! <3

- Atyám! Hülye nőfaló! - nevetem el magam. A nap többi részét ellógtam. Nem volt kedvem az új párosunkat nézegetni. Haza ugyan nem mentem, megvártam Key-t, mivel ma jön hozzám, de egy órára sem mentem be. Nap végére Key osztály terme elé megyek. Mikor kinyílik a terem ajtó és a tanár távozik én belesek. Key jóízűen nevetve beszélget Minho-val. Ahogy őket nézem.. újra átfut az agyamon a régmúlt.. Felidegesít! Utálatos ez az érzés.. az érzés, hogy a fiúm egy másik sráccal ilyen jól elszórakozik és az érzés, hogy ahogy őket nézem azt gondolom milyen jól néznek ki együtt.. Ne érj hozzá! Ne szólj hozzá! Rá se merj nézni!! Elég volt! Ekkor észbe kapok.. miért?.. Vagy ha mégis így gondolom akkor miért Mark-ot és Jaebum-t láttam magam előtt most? .. Bassza meg! Teljesen elment az eszem!

- Mi a baj? - kérdezi otthon Key derekamon ülve az ágyban. Mikor vette le a pólóját? - Mintha nem itt járnál!

- Hmm..

- Ha ezt csinálod, nem szexelek veled!

- Bocs.. Asszem most nincs kedvem. - tolom le magamról mire sértődötten száll le rólam majd feláll.

- Akkor haza megyek!

- Jaj, ne csináld már, kérlek! .. Hahó! - kapom el csuklóját, mire megtorpan.

- Még mindig nem.. igaz?

- Micsoda?

- Még mindig nem én kellek neked. Pedig annyira próbálkozom! Próbálkoztam éveken keresztül, de te. - erre lerántom és magam alá döntve megcsókolom.

- Fogd be! Rajtad kívül nem kell más! - megadóan ölel át. Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem így van, hogy ez csak egy édes kis hazugság, ami megóv a fájdalmas valóságtól.. de amíg el hisszük ezt a kamu valóságot, addig könnyebb.. ezért alkalmazkodunk egymáshoz és nem firtatjuk a valósággal kapcsolatos tényeket. Mert így könnyebb.. így nem fáj annyira.. de mégis csak idő kérdése és pofán vág a valóság.. A valóság amit még nem merek kimondani...

Mark

Eltelt még egy hét és még minidig kicsattanok az örömtől. Nagyon jó érzés, hogy valakivel tényleg járok. Majdnem minden szünetben együtt vagyunk beszélgetünk és romantikázunk. És majdnem minden nap felmegyünk a másikhoz. És azt is megkockáztatom, hogy madarat lehet velem fogatni annyira boldog vagyok. Nagyon boldog vagyok, hogy nem hallgattam Jackson hülye fenyegetéseire. Mondjuk az igaz, hogy mióta együtt vagyok Jaebummal senkivel sem beszéltem. Mindenki nagy ívben elkerül. De még ez sem zavar, ugyan is itt van nekem Jaebum így még az sincs, hogy unatkoznék. Kedd ebéd szünet van és épp az udvaron egy eldugottabb helyen várom Jaebumot, hogy közösen ebédelhessünk. Általában keresünk valamilyen eldugott helyet, és ott szoktunk lenni. Így engem sem zavar, ahogy ránk néznek, mármint azok akik egyáltalán mernek, és Jaebum is nyugodt szível tud rám mászni, a nélkül, hogy megzavarna minket valaki. Mondjuk iskolában annál tovább nem megy, hogy felken a falra vagy épen a földbe, mint jelen esetben. Megjön és alig egy perc múlva már felettem van és nem sok hiányzik ahhoz, hogy eggyé váljak a földel, úgy nekiprésel. De kicsit sem bánom, hisz neki ez a jó. Már többször is monda, hogy ezt sokkal jobban szereti, és szívesebben csinálja mint enni. Így mosolyogva karolom át nyakát és hagyom, hogy felfaljon, ha már egyszer ebéd szünet van.

- Imádlak. – csúszik ki számon ahogy elhajol tőlem, hogy kicsit levegőhöz jusson. De nem válaszol csak újra rámar ajkaimra. Percekig egy centire sem hajlandó elmozdulni felőlem mire elszakad tőlem.

- Szakítsunk. – szólal meg majd nyom még egy rövid csókot számra ás áll is fel rólam. Megmozdulni sem tudok. Mit mondott az előbb? Biztos csak félre hallottam.

- Tessék? – ülök fel és nézek rá értetlenül.

- Szakítsunk. – ismétli meg magát. De még így sem vagyok képes felfogni mit mond.

- Hogyan?

- Süket vagy? Azt mondtam szakítani akarok veled. – fordul felém gúnyosan.

- Mi a halálról beszélsz? – álok én is fel és lépek elé. – Még is miért? – még minidig nem bírom felfogni mit akar.

- Nem egyértelmű? – néz rám flegmán.

- Még is mi? Alig egy perce még azon voltál, hogy bebizonyítsd, hogy egy embert is fel lehet falni. – háborodok fel.

- Meguntalak. Unom az állandó romantikázásod. – jelenti ki vállat vonva nem törödömen.

- Hogy mi van? – leszek dühös ahogy hallgatom amit mond. – És mi a halálért nem voltál képes szólni, hogy álljak le ha egyszer tudod, hogy nem bírod az ilyesmit. – vágom fejéhez, és érzem, hogy kezd összeszorulni a szívem. Nem akarom elhinni, hogy ez igaz.

- Nem hiszem el, hogy tényleg nem vetted észre, hogy az egész kamu volt. – neveti le magát. Érzem, hogy kezd hitetlenségemen felülkerekedni a düh.

- Ezt, hogy a faszba érted? – kérdezem fogaim közt szűrve.

- Ugyan már. Csak azért közeledtem feléd, hogy idegesíthessem Jackson és, hogy ne kaphassa meg még csak véletlenül se azt amit akar. – neveti el magát. – Viszont már nagyon unom az állandó színészkedést.

- Mond, hogy csak rád jött az öt perc és minden amit az előbb mondtál csak vicc volt. – lépek felé egy lépéssel közelebb már forrva a dühtől

- Ha nem lenne ilyen jó segged, és tested már rögtön az után dobtalak volna, hogy végre hajlandó voltál befeküdni alám. – karol derekamra és ránt magához közel. – Mondjuk a testedért kár. – kuncogja el magát és csókol meg. Nekem itt szakad el a cérna. Mellkasára teszem mindkét kezem és teljes erőből taszítok rajta, hogy el tudjam magamtól lökni.

- Rohadj meg. – szólok neki de már nem bírok tovább a közelében maradni. Elviharzom mellette. De nem futok, és sírni sem sírok. Nem hagyom, hogy meglegyen ez az öröme. Nem tudom el hinni ami az előbb történt. Én tényleg azt hittem, hogy Jaebum normális és, hogy bízhatok benne. Még a múltamat is elmeséltem neki. Erre ugyan olyan tapló mint a többiek a régi sulimban. Megint voltam akkora fasz, hogy megbízzak valakiben. Pedig bőven megtanulhattam volna, hogy ne tegyem. Ez után örüljön az akihez hajlandó vagyok egy köszönésnél többet szólni. Annyira dühös vagyok, hogy nem figyelek senkire. Így nem is értem miért lepődök meg mikor nekimegyek valakinek.

- Faszomat. – szólalok meg hangosan egy lépést hátratántorodva. Mikor azonban felnézek, hogy ki az, a dühöm csak háromszorosára nő. – Te. – nézek rá dühösen közelebb lépve hozzá rábökve. Nem hagyom, hogy bármit is szólhasson, úgy kezdek el vele kiabálni. – Az egész a TE hibád. – taszítok egyet mellkasánál mire ledöbbenve kénytelen hátrálni pár lépést, de nem hagyom neki, követem és folytatom mellkasánál fogva lévő taszítását. – Ha képes lennél érteni a szóból és lekopni mikor az ember az arcodba vágja, hogy még a pofád is irritálj és húz el a faszba akkor ez az egész meg sem történt volna. Miért nem vagy képes akár csak egy fikarcnyit is odafigyelni arra, hogy mit teszel a másikkal. Rohadtul örülnék neki ha többet már a képedet se kéne látnom ha már egyszer tönkretetted az életemet. Pedig azt hittem mindent újrakezdhetek, az egész múltamat elfelejtve. De te elbasztál mindent. Nincs már erőm megint mindent újrakezdeni, új helyre költözni ahol senki még csak soha nem is hallott rólam. Megtanulni a nyelvet, megszokni az új környezetet, kultúrát, embereket. Egyáltalán elég bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy egy teljesen új környezetben, országba költözzem teljesen egyedül. Csak, hogy mindent újra kezdjek. Amit te elbasztál. – ordítom fejéhez, közben már a falnak veti hátát és tűri, hogy mellkasát csapkodjam. Végére már elcsuklik a hangom. Nem akartam ennyi mindent mondani neki, de nem bírtam visszafogni magam. Érzem, hogy még egy könnycsepp is elkezd végigfolyni az arcomon. – Picsába. – ordítom el magam és vágok még egy utolsót Jackson mellkasára és fordulok el tőle, hogy faképnél hagyjam, de megfogja karom és magához rántva átölel. A meglepettségtől mozdulni sem tudok. Egy perc sem telik el elenged és elindul.

- Hol van?

- Mi?

- Hol az a szemét?

- A-az udvaron, de. - kezdeném de már el is ment. Vajon mit tervezhet?

Jackson

Alig vártam ezt a pillanatot. Nem tehetek róla de a dühhöz amit érzek egy apró boldogság is keveredik és elejtve egy vigyort mikor senki sem lát megropogtatom a kezem. Megállva Jaebum előtt oda szólók.

- Hé! – meg se várom hogy válaszoljon csak ahogy felém fordul teljes erőmből orrba vágom. Szerencséje hogy megcsúszott a kezem, máskülönben eltörtem volna az orrát.

- Azt a kurrrrvaa! - sóhajtok fel. - Bassza meg, hogy ez milyen rohadtul jól esett!! Olyan jól mint egy jó szex után az utolsó szál cigi!! Kösz a sok kibaszást te rohadék, így legalább ezt megtehettem. - nevetek fel de szinte azonnal elkomolyodok. - Soha többé ne merj a közelébe menni, különben esküszöm, hogy kórházba juttatlak. Az az ütés nem fog félrecsúszni. - nézek az orrát szorongató srácra.

- Ne, hogy azt hidd, hogy ezzel győztél. - húzza ravasz mosolyra száját közben letörölve orrából kicsorduló vért

- Mit mondasz?? - teszem fülemhez kezem és behajolok csípőre tett kézzel. - Hogy nem fogtad még fel, szeretnél még egyet? Ezer örömmel! - lépek közelebb és rárúgok térdére így össze esik. - Jobb ha nem packázol velem Jaebum! - nehezen áll fel és lép elém bicegve.

- Ne, hogy azt hidd, hogy csak azért mert most szakítottam vele, majd a karjaidba fog rohanni. Én a helyedben örülnék ha szóba áll veled. - neveti el magát. - Már kizárt, hogy megszerezd magadnak. - neveti el magát újra és sétál el mellettem.

- Tudom.. - mondom magamnak.

Mark

Este nem tudok aludni. Egész este a mai napon kattog az agyam. Újra és újra átfut az agyamon amit Jaebum mondott nekem. Nem akarom elhinni, hogy igaz. Minden elölről, fog kezdődni. Ha holnap bemegyek a suliban mindenki arról fog beszélni, hogy mekkora egy balfasz vagyok, és hagytam, hogy orromnál fogva vezessen. Mindenki rajtam fog nevetni. És az egész elölről fog kezdődni. Jackson is biztos csak röhög a hátam mögött, hogy bezzeg neki igaza volt. És még le is ordítottam a fejét. Nem akartam ezeket mondani neki, de nem bírtam magam türtőztetni. Egyáltalán mit akart azzal, hogy megölelt engem, és miért akarta tudni hol van Jaebum. És amúgy is honnan tudta, hogy miatta voltam olyan ideges. Reggel az ébresztő hangja zökkent ki a gondolataimból. Kinyomom de ki nem bírok kelni az ágyból. Nem akarok iskolába menni. Nem akarom újra élni a múltat. Pedig tudom jól, hogy minél előbb túl esek rajta annál könnyebb, de nem tudom magam rávenni, hogy bemenjek. Sőt egész héten nem megyek be. Szinte ki sem kelek az ágyból, csak mikor már nagyon muszáj. A fürdőn és a konyhán kívül nem megyek máshová.  A konyhába is már csak akkor mikor ájulás közelbe kerülök az éhségtől. Egyáltalán nincs étvágyam. Semmihez nincs kedvem. Egész nap csak az ágyban fekszem és átkozom magam. Hétfőn azonban bármennyire nem akarok muszáj vagyok már bemenni. Kikényszerítem magam az ágyból és talpig feketébe öltözöm, az egyik bő gatyámat veszem, fekete bő kapucnis pulcsiba bújok. Fejembe húzok egy sapkát amit ha kell a szemembe tudom húzni, és húzom is és felveszem a kapucnit is és úgy indulok el. Az iskolába érve lehajtom a fejem és úgy megyek a terembe. Óvatosan nyitom ki az ajtót és próbálok meg a legészrevétlenebbül bejutni a terembe. De nem sikerül. Amint belépek mindenki csöndben marad és bámul rám. Lemondóan sóhajtok egyet és megyek a helyemre maxra kapcsolva a zenét a fülemben. Szerencsém van, mert se Jackson se Jaebum nincs még bent, és nagyon remélem, hogy nem is lesznek. Annyira jó lenne ha ma lennének tényleg lógósok és nem jönnének be. De nem is akarom látni, ha be is jönnek. Lehajtom a fejem a padra és becsukom a szemem. Csak akkor állok fel mikor bejön a tanár és köszön. De akkor sem nézek fel, végig padomat figyelem. Nem akarom megtudni, hogy Jaebum itt van e mellettem. A nap többi része is így telik. Senkire nem nézek fel és egész nap a fülemben van a zene maxra kapcsolva. Órákon sem veszem ki. Mikor pedig át kell menni másik terembe az utolsó percben indulok csak el és a földet vizslatva megyek a folyosókon. Már csak egy órám van és túl fogom élni a mai napot. Már csak el kell jutnom a kémia terembe. Most aztán igazán átkozom, hogy a legfelső emeleten van a kémia labor. Még fél percem van felérni. Gyorsítom a tempót de arra figyelek, hogy ne menjek neki senkinek. Már csak az hiányozna, hogy megint nekifussak mondjuk Jacksonnak. Már épp fordulnék a kémia terem felé mikor felértem a legfelső emeletre mikor valaki megfogja a karom és elkezd vissza lefelé rángani és húz be a lépcsők mögé, hogy senki ne lásson minket, habár már becsengettek így lényegtelen, hogy hova rángat. Van egy nagyon rossz érzésem, hogy ki a zaklatóm, de még mielőtt végigfutna rendesen az agyamon a gondolta bebizonyul, hogy igazam van. Jaebum áll előttem vigyorogva és nyúl felém és rántja ki fülemből a zene forrását.

- Tehát ezért nem hallottad mikor szóltam. – mosolyog rám pimaszul és tarja kezében a fül hallgatóm.

- Mit akarsz. – rántom ki kezéből a fülest.

- Ugyan ne légy már ilyen mogorva. – simít derekamra és húz magához. – Nem voltál egész múlthéten. Hiányoltalak. – kezd el hozzám hajolni, hogy megcsókoljon. De mielőtt megtenné mellkasánál fogva lököm le magamtól.

- Még is mi a faszt képzelsz. – morranok rá dühösen. – Húz el a picsába. – vágom még oda és már fordulnék is el, hogy itt hagyjam.

- Ne olyan gyorsan. – állít meg karomnál fogva visszarántva. – Még is hova szándékozol menni?

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a múltkor után majd leállok veled báj cseverészni? – rántom ki a kezem szorításából. – Hagy lógva. – szúrom még oda és indulok el újra, de megint megállít.

- Ne, hogy azt képzeld, hogy csak így hagylak elmenni. – ránt vissza újra vállamnál fogva és lök neki a falnak, és tűnik el az eddigi mosoly az arcáról és lesz ideges. – Ugye nem gondoltad, hogy majd csak úgy simán békén hagylak.

- Ugye nem képzeled, hogy majd csak simán hagyom magam, hogy rám szállj. – lököm el magamtól és próbálkozom meg újra elmenni, de megint nem sikerül.

- Ugyan Mark. Nem várhatod tőlem, hogy csak így mondjak le a formás kis seggedről.

- Ha csak dugni akarsz akkor rohadtul rossz ajtón kopogtatsz.

- Ezt még te sem hiszed el. – neveti el magát.

- Húz a picsába Jaebum. Nem teszem szét neked még egyszer a lábam. – ordítom fejéhez.

- Ne, hogy azt hidd, hogy a múltad után majd most fogod felhagyni ezt a szokásod. – szorít torkomra és nyom neki a falnak. – Jobb ha ezentúl minden szavamat úgy lesed mint egy kutya és első szavamra ugrasz is. – hajol alig két centire tőlem.

- Ne, hogy el hidd, hogy majd azt teszem amit te mondasz. – szűröm fogaim között.

- Te sem hiszed, hogy majd pont nekem nem fogsz behódolni. – szorít rá nyakamra és bokszol bele a falba alig két centire a fejemtől. Nem ijedek meg tőle. Nem olyan nagydarab akitől különösebben félnék, de ahogy felhúzza a múltam, lebénulok, és minden erőm elszáll a tiltakozásra. A múltnak a súlya, hogy minden újrakezdődik, és újra csak egy koszos buzi leszek aki dugáson kívül másra nem jó, teljesen összetör belülről. Egész testemben elkezdek remegni ahogy egyre közelebb hajol hozzám. – Jobban teszed ha első szavamra ugrasz és pucsítasz be szépen a formás kis seggeddel. – nincs erőm visszaszólni vagy tiltakozni ellene. – Értve vagyok? – szűri ki fogai közt arcomtól néhány centire torkomra rászorítva és még jobban nekinyomva a falnak. Érzem, hogy ezúttal nem viccel és levegőt is nehézkesen veszek szorítása miatt. De még mindig nem bírok megszólalni, viszont látom rajta ha nem válaszolok akkor a következő ütés már nem fog mellé találni. Remegve bólintok egy nagyon aprót, hogy tudja megértettem amit mondott. – Helyes. – mosolyog, és enged el, ellépve tőlem egy lépéssel. – De ne félj. Én nem fogom hagyni, hogy mások is hozzád érjenek. Te csak az én kis kutyuskám vagy. – lép újra hozzám arcomra simítva kezét. – Nem szeretem, ha bárki is hozzá nyúl ahhoz ami az enyém. – simítja kezét hajamba és markol bele hátra rántva fejem. – Jobban teszed ha ezt megjegyzed. Ha bárkit akár csak a közeledben látok, nagyon megemlegeted. Értve vagyok? – húzza még minidig hajamnál foga fejem.

- Igen. – szólalok meg végül halkan remegő hanggal.

- Helyes. – mosolyodik el és enged el most már végleg. – Most viszont mennem kell. Majd holnap foglalkozom a formás kis seggeddel. – simít újra arcomra és csókol meg röviden, majd hajol is el tőlem és már megy is. Tényleg minden elölről kezdődik. Minden. Kezdem valóban azt hinni, hogy én tényleg nem vagyok jó csak arra, hogy kielégítsék rajtam a vágyaikat. Elvégre mi másra lenne való egy olyan undorító kis buzi mint amilyen én vagyok? Jobb ha ebbe beletörődöm.

Másnap minden féle életkedv nélkül megyek be az osztályba. Már nem érdekel semmi. Nem érdekel, hogy ki mit mond rólam, hogy ki, hogy néz rám. Minden akaraterőmet elvesztettem tegnap. Nincs már bennem semmi remény. Még a szilánkja is kihalt belőlem. Egész nap zombikén mászkálok. De közel sem úgy ahogy tegnap. Tegnap csak el akartam tűnni és láthatatlan lenni. Ma már ahhoz sincs erőm. Érzések nélkül, erőtlenül mászkálok vagy ülök a helyemen. Még a padra sincs erőm rádőlni.

- Mark. – szólal meg Jaebum az ajtóban állva. De többet nincs szüksége mondani. Hátamra veszem a táskám és némán álok fel a helyemről és indulok el felé. Mosollyal konstatálja, hogy valóban hallgatok már az első szavára és csinálom amit mond. – Jó fiú. – simít hajamba és húz magához derekamnál fogva és indul el rögtön kifelé. Gondolom eszébe sem jutott megvárni az utolsó órát így rögtön hozom magammal a táskám is. Nem tudom, hogy hová visz de tuti, hogy nem lesz kedvem vissza jönni a holmimért az osztályba. A folyosón is végig derekamnál fogva tart maga mellet, de nem mutatok semmi féle ellenállás. Kezeimet magam mellet lógatva fejemet lehajtva hagyom, hogy oda vezessen ahová akar. De nem jutunk ki az iskolából. Még azelőtt fogja valaki és Jaebumot vissza rántja vállainál fogva.

Jackson

Az utóbbi időben Mark furcsán viselkedett. Nem beszéltem vele, de borzalmasan nézett ki és a hangulata is nagyon rossz volt. Még a barátaival se beszélt egyetlen szót sem. Azt gondoltam ez a szakítása miatt van és hamarosan kiheveri, de mikor megláttam Jaebum-mal ahogy együtt távoznak, ellógva az órát, valami eldugott hely után kutatva egyből leesett.. és abban a pillanatban elborult az agyam... Elkaptam Jaebum vállait és hátra rántva, el Mark közeléből a földbe vágtam és teljes test súlyommal hasba térdeltem. Nem vártam meg a választ erre, hanem azonnal felrántottam és pólóját szorongatva a szekrény sorba vágtam 3x egymás után, ezután szabad kezemmel elkezdtem püfölni a fejét. Az arcát ütöttem ahol csak értem. Eltorzítom azt a csinos kis pofikáját, hogy többé ne bánthasson senkit!! Szememből szikrázik a düh.. nem vagyok önmagam.

- Jackson. - szólal meg Mark halkan pár lépésre tőlünk mire megállok egy pillanatra.

- Rohadék. - lök el magától Jaebum és támad most ő nekem. Amennyire tudok, védekezem, de így is bekapok egy kettőt. Eltaszítom magamtól és a földre teperve sorozom öklömmel.

- Miért?- hallom meg újra Mark elfulló hangját amit egy puffanás kísért. Földre rogyva néz minket teljesen összetörten egész testében remegve. Jaebum megint megpróbálja kihasználni a helyzetet de már nincs annyi ereje, hogy komolyabb megindulást tegyen felém. Egyre dühösebb és dühösebb leszek. Nem nagyon tudok gondolkodni, csak Mark remegő hangja és Jaebum irritáló, dühös képe maradt előttem és az, hogy ez mind az ő hibája!

- Megmondtam hogy ezt nem úszod meg! - üvöltöttem véres arcába. - Megmondtam, ha meg mered bántani azt nagyon megkeserülöd! Megérdemled! Dögölj meg!! - húztam be neki még egy utolsót, amivel eltörtem az orrát. Folytattam volna tovább is de valaki elkapta a kezem. Yugyeom volt az..

- Elég! - szólt komolyan és féltően nézett. Jaebum elájult, Mark csak bámul maga elé. Észre se vettem, hogy véget értek az órák és a diákok körénk gyűlve figyeltek. Engem néztek rettegve. Láttam a szemükben ahogy arra gondolna: Micsoda szörnyeteg!

- Yugyeom.. - szóltam szinte hangtalanul. Nem tudtam felállni. Megint megtörténik. - Hol.. hol van Key? - néztem fel rá sápadtan, majd le véres öklömre.

- Jackson! - tört utat magának a fiú akit keresetem és mellém térdelve vállaimra tette a kezét. - Nincs semmi baj! Lépjünk le mielőtt ideérnek a tanárok!

- De..

- Minho azt mondta elintézi, gyere! - húzott fel. Markra lestem ahogy Key magával húzott, de gyorsan elkaptam tekintetem. Nem hiszem el.. megint túl mélyre süllyedtem.. pont mint régen.. megint megtörténik!!

Mark

Én is kicsit hátra hőkölök mikor valaki hátra rántja Jaebumot. Mikor viszont meglátom, hogy Jackson az megmozdulni sem bírok. Szó nélkül kezdi el verni Jaebumot. Nem értem miért csinálja ezt. Ez után Jaebum tuti csak még dühösebb lesz. Miért akarja még jobban megnehezíteni az életem. Szinte lehelve ejtem ki Jackson nevét, miközben nézem, hogy egymást verik, és esek a földre. Én ezt nem akarom. Jacksonnak hírtelen még jobban elborul az agya és már gyilkolja Jaebumot. Eddig eszembe sem jutott félni tőle. Most viszont rettegek tőle. Egész testemben remegek a félelemtől. Mozdulni sem bírok. Pedig el akarok innen minél messzebbre szaladni. Mikor viszont eljut a tudatomig, hogy Jackson mit üvöltött Jaebum fejének ledöbbenek. Én már semmit nem értek. Miért csinálja ezt Jackson? Még is miért történik mindez? Már nem figyelek a környezetemre, nem bírok csak magam elé bámulni. Egy kéz rángat ki a gondolataimból ahogy felhúz a földről.

- Jobb ha te is elmész. - fordít maga felé Jackson barátja, de nem bírom felfogni amit mond. - Mark. - ráz meg egy kicsit. - Hallod? - néz a szemembe de nem bírok semmit sem reagálni.

- Te Markkal lógtál egy időben ugye?- fordul oda valakihez és húzza ide. De nem bírok felnézni, hogy ki az.

- Ühm.

- Akkor vidd haza.

– De hát. - tiltakozna rögtön.

- Ezt majd mi elintézzük, te csak vidd haza Markot. - jelenti ki. Még néhány pillanatig vonakodik mire végül megfogja karom és elkezd a tömegen át kihúzni. Botladozva, követem és hagyom, hogy húzzon amerre akar. Mikor felszállunk a buszra és leültet felemeli a fejem, hogy rá nézek.

- Mark. Nyugodj meg egy kicsit. - néz rám aggódva Jinyoung. A szemeibe nézve valami eltörik bennem és sírva borulok rá. - Jól van. Most már semmi baj. - ölel át és húz magához közel. Nem értem, hogy egyáltalán miért foglalkozik velem, azok után ahogy velük bántam. De nagyon jól esik az ölelése és másra most nem bírok figyelni. Csak a meleg karokra amik jelenleg biztonság érzetet adnak, és amiktől úgy érzem elzárnak a külvilágtól. Mikor felérünk hozzám, a kanapén ülve még mindig belé kapaszkodva próbálok megnyugodni. Sokáig tart mire úgy érzem, hogy el tudom engedni Jinyoungot.

- Köszönöm. - mosolygok rá hálásan mikor elszakadok tőle.

- Hiszen azért vannak a barátok, hogy segítsenek a bajban.

- De hát. Hogy tekinthetsz rám barátnak azok után amit tettem? - nézek rá hitetlenkedve. Nem értem, hogy lehet, hogy nem gyűlölt meg és kezdet el undorodni tőlem.

- Ugyan Mark. Te nem tettél semmit. Jaebum becsapott téged. Te nem tehetsz semmiről. - simít hajamba gyengéden. De még mindig nem értem.

- De hát... - kezdeném el újra de a könnyeim nem hagyják. Nem akarom elhinni, hogy mind ezek után Jinyoung valóban, ilyen kedves hozzám és nem csak megjátssza. De ahogy rám néz. annyira őszinték a szemei, és a bíztató mosolya. Sírva borulok rá újra. - Jinyoun úgy sajnálom. - zokogok fel.

- Nem haragszom. És BamBam sem. - ölel magához. Mikor sikerült újra kicsit lenyugodnom óvatosan eltol magától, hogy a szemembe tudjon nézni. - Mi történt pontosan? - kérdezi meg. Hírtelen nem akarom elmondani, de tudom, hogy el kell mondanom, úgy nekem is könnyebb lesz. Végül mindent szépen sorjában elmesélek neki, amilyen részletesen csak tudom. Mikor azonban a múltamra kerülne a sor megakadok. Nem tudom, hogy valóban elmondhatom e neki, de úgy érzem, hogy Jinyoungban tényleg bízhatok, hogy nem csak mondja, hogy barátok vagyunk. Így azt is részletesen elmesélem. Mire mindennek a végére érek szinte már ő sírja el magát és borul a nyakamba.

- Ó Mark. Ne haragudj, hogy nem szóltunk, hogy milyen is Jaebum valójában. Másnap mikor összejöttetek, mielőtt bejöttél volna mindenkit megfenyegetett, hogy aki csak egy rossz szót is mer róla szólni azon bosszút áll. Úgy sajnálom, hogy nem szóltunk. - sírja majdnem el magát bocsánatot kérve.

- Nem a ti hibátok. Nem tehettetek róla. Amúgy sem hiszem, hogy hittem volna nektek. - ölelem magamhoz és vigasztalom meg ezúttal én őt. Ez után még vigasztalgattuk egymást és mindent kiadtunk magunkból. Jinyoung azt mondta, hogy ő ma semmi pénzért nem hajlandó elmenni és magamra hagyni, így csak hazaszólt, hogy ma nálam marad. Jól esett nagyon az a gesztusa. Hála neki sikerült megnyugodom, és elég erőt gyűjtenem ahhoz, hogy bemenjek az iskolába.

Jackson

Kissé sokkba voltam.. azt hittem, hogy már túl vagyok ezen az időszakon.. Ekkorát tévedtem volna? Pedig annyira próbáltam visszafogni magam..

- ..son.. Jackson! - rázogatja vállamat Key. - Jól vagy?

- Ne haragudj csak..

- Ne gondolj rá! Az az eset teljesen más volt!

- Mégis miben volt más? - nevettem keserűen. - Pontosan ugyan ez volt!

- Ez nem igaz! Ez..

- Hagyjuk! - állok fel idegesen és oda vissza járkálok a lakásba. - Akkor csak figyelmeztetést kaptam.. de most kifognak csapni! Picsába!

- Nem tudhatod! Fejezd be az önostromozást! - sétál mögém és hátulról átölel. Sóhajtva húzom magamhoz és megszorítom kezét. Pár napig nem mentem suliba.. jobb is így.. nem tudnék Mark szemébe nézni. Már három napja nem mentem, de elegem lett a bezártságtól, így úgy döntöttem elmegyek edzeni. Meg se fordult a fejembe, hogy Mark is ott lehet.. pedig sajnos ott volt.. Szótlanul álltam be nyújtani. Nem tudom mit mondhatnék.

- Izé... - jön ide hozzám tarkóját vakargatva.

- .. Szia.. khöm.. - szólok zavartan elnézve.

- Nem voltál az elmúlt pár napban, és, csak eszembe jutott, hogy rendben vagy e?

- Igen.. Elvégre hozzám se értek. De.. kösz, hogy aggódtál. - mosolyodom el halványan. Istenem, de kínos ez a beszélgetés, bár elsüllyednék!!

- Ennek örülök. - mosolyodik el halványan. Ez után vagy egy percig egyikünk sem szólal meg. - Na jó figyelj. - sóhajt egyet és néz rám. - Jinyoung hazakísér, és átbeszéltük az egészet, és időm is volt gondolkodni. De mindegy is. A lényeg, hogy köszönöm. Másnap hallottam, hogy miután szakítottunk figyelmeztetted, Jaebummot, ráadásul engem is próbáltál, sajnálom, hogy nem hittem neked, és ilyeneket vágtam a fejedhez. Azt hittem, hogy olyan vagy mint Jaebum. De asszem tévedtem. Sajnálom. - hajtja le fejét. Teljesen ledöbbentem, de elmosolyodtam. Sikerült megnyugtatnia.

- Nem haragszom. Azt hiszem.. kezdem megérteni a viselkedésed és felfogni miért voltál ilyen hajthatatlan vele szemben. - vakargatom fejem zavartan. - A lényeg, hogy felejtsük el! - mosolygok rá.

- Rendben. Köszönöm. - mosolyodik el és kezdene el mondani megint valamit, de végül csak elgondolkodik. - Valamit még tudom, hogy szerettem volna mondani, de hírtelen nem jut eszembe. Viszont szerintem fontos volt. - erre kicsit zavartan nevetek.

- Ha fontos, akkor biztos eszedbe jut előbb-utóbb.

- Remélem. - gondolkodik tovább. Ezután nyugodtabb hangulatban tudtunk beszélgetni, közben edzettünk is. Végül gyorsan elment a nap. Mark kicsit korábban indult haza mint én.. én még edzek egy kicsit.

- Ja, amúgy a barátod már hiányol. Ha jól emlékszem Yugyeom. - szól vissza az ajtóból. Nevetve túrok hajamba. Asszem, holnap be kell mennem a suliba. Így is tettem. Másnap bementem és az első akivel szembe találkoztam Yugyeom volt. Mondjuk eleve őt kerestem, így ez nem meglepő.

- Hali! – intetek.

- Jackson. Már azt hittem nem is látlak többet. - jön ide hozzám mosolyogva.

- Ugyan! Úgy ismersz mint aki olyan könnyen megfutamodik? - karolom át. - Na? Hiányoztam?? - mászom arcába vigyorogva.

- Na ná. Nem tudtam kinek a faszságain röhögni míg lusta voltál betolni a képed. - neveti el magát. - Vagy éppen irigykedni mekkora egy máker vagy öregem. - bök oldalba.

- Mert? - csodálkozom.

- Te még nem hallottad mi volt másnap a dirinél? - néz rám hitetlenkedve.

- Nem igazán. Te vagy az első akivel azóta a nap óta beszéltem. Még Key-vel sem beszéltem azóta. Mi történt?

- Hát öregem mindenki érted küzd erre te még csak nem is tudsz róla. - neveti el magát. - Másnap mindannyiunkat felhívott JYP az irodájába, és követelte a magyarázatot. Ha Mark akkor nincs ott tuti már rég ki lennél csapva. Úgy könyörgött és magyarázta el JYP nak, hogy az egészről ő tehet és, hogy te csak neki segítettél. A végén már majdnem le is térdelt. Ha nem lenne ilyen vajszívű a diri tuti, hogy nem engedett volna a kicsapásból. Így az lett a vége, hogy Jaebum három hétre fel lett függesztve, és nem mellékesen kórházban van. - neveti el magát. - Te meg kaptál egy figyelmeztetést és azt mondta, még egy és ki leszel csapva. Hallod én ezek után Marknak még a lábnyomát is csókolgatnám, hogy minden után így kiált melletted és könyörögve mentette meg a hátsód. Meg persze hálát adnék JYP vajszívűségéért. - fejezi be a magyarázatot nevetve. Teljesen le vagyok döbbenve, majd elkezdek nevetni és átölelve Yugyeom-et szájon csókolom jókedvemben, de még csak ideje sincs szólni mert szinte azonnal elviharzok. Most azonnal beszélni akarok Markal. A folyosón volt, épp ment volna be a terembe. - Mark! - kapom el és szorosan magamhoz ölelem.

- Mit csinálsz Jackson? - tol el magától.

- Ne haragudj.. nem bírtam megállni! - nevetek. - Köszönöm! Nem is tudom mit mondjak.

- Had ismételjem meg magam. - néz rám még mindig értetlenül. - Mi ütött beléd? Miről beszél?

- Yugyeom elmesélte.. hogy bevédtél az igazgatónál.. - nézek el. Most kezdek zavarba jönni. Elég volt Jackson, ne legyél már szűz kislány!

- Ó, hogy az. Izé, én nem csináltam semmit, csak elmondtam, hogy az én hibám volt az egész. Ez volt a minimum, ha már miattam ilyesmibe keveredtél. - nem érdekel, hogy ennyire lazára veszi, mert tudom, hogy mi történt és ez hihetetlenül boldoggá tesz. Ismét nem bírok megállni és átölelem, de most nem eresztem olyan könnyen.

- Köszönöm!

- Jackson ne csináld. - próbál meg eltolni magától. - Rendben értem, hogy hálás vagy, de kérlek. Nem akarom, hogy Key megint félre értse és kiabálás legyen a vége.

- Oh! - eszmélek fel és eltolom. – Ne  haragudj.. erre nem gondoltam. - fenébe! Hogy tudja fél másodperc alatt elrontani a kedvem?

- Nincs semmi. Viszont legközelebb figyelj. Key tényleg odavan érted, és jól is néztek ki együtt. - mosolyog rám és fordul vissza a terem felé.

- Hmp! Na persze.. - nézek el.