Csapdában 19.rész

Mark

Néhány percig csendben ülünk egymás mellett. Közben végig engem figyel. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, így csak a kezemet fixírozom az ölemben. Viszont mikor már nem bírom tovább ezt a csendet, óvatosan felnézek rá.

- Miért kerestél meg?

- Muszáj, hogy annak oka legyen?- neveti el magát.

- Tessék?- nézek rá döbbentem. Reakciómat látva viszont elneveti magát és egyre közelebb hajol hozzám

- Csak kíváncsi voltam, hogy valóban rendben vagy e. Nagyon megviseltnek tűntél. – mosolyodik el, és hajol egyre csak közelebb hozzám. Tudom jól, hogy ennek örülnöm kéne, de ahogy egyre közeledik, úgy kezdek el egyre jobban félni. Csak arra vagyok képes gondolni, hogy mit kapok ezért később Erik-től. Így automatikusan dőlök egyre távolabb tőle, míg végül teljesen vízszintesbe nem kerülök. Arcomat és reakciómat látva viszont csak nevetve mászik teljesen felém, miközben ledob az asztalra egy nagyméretű zárt borítékot. Eddig észre sem vettem, hogy az nála volt. Fordulok az asztal felé. Mikor viszont már teljesen fölém mászott, egyik kezével államnál fogva fordítja vissza maga felé a fejem és csókol meg rögtön. Kipattannak a szemeim és még csak mozdul sem tudok döbbenetemben. Még ha tudtam is, hogy erre készül, váratlanul ért. Nem erőszakosan csókol, inkább kíváncsian és vágyakozva. Nem merek neki eleinte visszacsókolni, végül még sem bírok ellen állni neki. Jól esik ez a vággyal teli csók. Becsukom szemeim és úgy csókolok neki vissza. Annyival másabb ez mint amiket Erik-től szoktam kapni. Elengedi állam és mellkasomon végigsimít egészen alhasamig, ahol benyúl pólóm alá és hasamat kezdi el simogatni. Egy aprót nyögök csókunkba az érintésére. Kuncogva szakad el tőlem.

- Tényleg olyan édes vagy mint ahogy képzeltem. – csókol újra röviden ajkaimra. – Annyira kár, hogy nem hozzám tartozol. – hajol lejjebb és csókol nyakamba gyengéden megszívva azt. A nyakam alapból is érzékeny, de jelenleg még mindig érzékenyebb a szokásosnál, így kicsit hangosabbat nyögök fel csókjától. – De bármikor meggondolhatod magad. Szívesen látlak mid a bandában, mind magam mellett, vagy éppen alattam. – neveti el magát, de már folytatja is nyakam kínzását és halad egyre lejjebb kulcscsontjaim felé. Egy újabbat nyögök mikor kulcscsontomba egy aprót beleharap. Nyögéssel együtt jut el agyamig az amit az előbb mondott.

- Hogy mi?- tolom magamtól távolabb. – Ezt meg, hogy érted? – támasztom meg magam könyökömmel.

- Asszem kicsit túl korán szóltam el magam. Szívesen kényeztettelek volna tovább. – neveti el magát újra. És hajol kicsit távolabb tőlem, de le még nem száll rólam.

- Tudod, hogy miért vagyok itt?  - nézek rá riadtan.

- Igen. – vágja rá kertelés nélkül, még mindig mosolyogva.

- De akkor miért … ?- hagyom félbe a mondatott.

- Mert kíváncsi voltam milyen téged csókolni. – hajol hozzám újra és csókol meg. Valamivel akaratosabban mint az előbb, de még így is lágyan és vággyal telin. – Azóta, ez a csók jár a fejemben mióta megláttalak Los Angeles-ben Erik karjai közt. – hajol újra kicsit távolabb tőlem kuncogva.

- Mi a terved velem? – nézek rá félve. Sok minden átfut az agyamon, tekintve arra, hogy Erik miket szokott velem csinálni.

- Arra gondoltam, hogy adnék neked egy feladatott, és közben megpróbálnálak megszerezni Eriktől. Már ha engeded. – mászik le rólam ezúttal teljesen és ül fel a végét kicsit elnevetve.

- Feladatot? – ülök én is fel értetlenül. Sok mindenre gondoltam de erre nem. – Milyen feladatot?

- Bármennyire is nem rád szeretném bízni. Bárhogy gondolom át ez a legjobb döntés. – sóhajt egyet és veszi el az asztalról a borítékot. – Ezt a borítékot kéne odaadnod, és aláíratnod vele a benne lévő szerződést Erik-kel. – nyújtja át nekem a borítékot.

- Hogy mi? – nézek rá értetlenül.

- Gondolj bele. – teszi le az ölembe a borítékot ahogy látja, hogy nem veszem el tőle, és áll fel majd ül le velem szemben az asztalra. – Jelenleg se Erik-nek, se az apjának nincs itt akkora hatalma vagy akár ereje, hogy akármit is tegyen ellenem. Erik viszont az apjával ellentétben ezt látja is. Így még mikor idejött felkeresett, hogy kössünk egy megállapodást a területekkel kapcsolatban. És ennek a megállapodásnak a szerződése van a borítékban. – mutat az ölemben lévő borítékra.

- Okey. Ezt a részét értem. De azt honnan tudtad, hogy én miért vagyok itt? Elvégre teljesen hihető élet helyzetet talált ki Erik apja. És nem rémlik az sem, hogy tettem volna valamit, amivel lebuktattam volna magam.

- Már bőven az előtt tudtam, hogy mire készül, hogy te felbukkantál volna a képbe. Azt pedig nem volt nehéz össze tenni, hogy te vagy az, akit ide küldött, a helyében én is téged választottalak volna. Azt mondjuk be kell, hogy lássam, hogy valóban ügyes voltál. Ha nem tudtam volna az elejétől fogva, nem jöttem volna rá. – neveti el magát.

- Ha már az elejétől fogva tudtad, akkor miért küldtél el egy küldetésre? – még mindig nehezemre esik felfogni amiket mond.

- Mert kíváncsi voltam mire vagy valójában képes. Ó és jut eszembe. Nem kell a drog miatt aggódnod.

- Hogyan?

- Nem drog volt a táskában. Nem tudtam biztosan, hogy mennyire örülnél neki, ha valódi droggal kellett volna foglalkoznod. – gondolkodik el kicsit.

- Akkor még is mi volt a táskában. – most már tényleg nem értek semmit. Azt értem, hogy csak kíváncsi volt mit tudok, de akkor sem értem mit akar pontosan tőlem.

- Azt nem mondom meg, így még csak véletlenül sem lehet rád kenni, hogy bármihez is közöd volt. De arról megnyugtatlak, hogy még csak köze sincs semmi féle droghoz. – mosolyodik el újra. Bármilyen meglepő is ezt hallani, valamilyen szinten megkönnyebbülök. Legalább droghoz nem volt közöm.

- Rendben. Már nagyjából értem, hogy pontosan mi is folyik itt. Csak az nem tiszta még, hogy még is hogyan akarsz megszerezni Erik-től, ha most visszaküldesz hozzá?

- Először is, mond meg neki, hogy csak akkor vagyok hajlandó elfogadni a szerződésben írtakat, ha te hozod vissza nekem az aláírt változatot. – magyarázza el, de még mindig nem világos teljesen.

- De azzal, hogy én hozom vissza, még ugyan úgy el tud értem jönni. – cáfolom meg rögtön az ötletét.

- Azt nem hiszem. – neveti el magát. – De a részleteket nem árulhatom el. De abban biztos vagyok, hogy ezzel egy jó ideig nem fog téged zaklatni. Ha pedig kitalál valamit, akkor azt is meg fogjuk oldani. – gondolkodik el, de végül csak mosolyogva fordul felém magabiztosan. – Viszont most még pihenj. Ha szeretnéd, akkor elég ha csak holnap után mész vissza. – áll fel és simít hajamba és ad egy puszit a homlokomra.

- Köszönöm, de ha valóban igaz amit mondtál, akkor inkább már holnap mennék. Szeretnék minél hamarabb túlesni rajta. – nézek fel rá mosolyogva.

- Rendben. Ahogy szeretnéd. Addig is pihenj. – engedi el a fejem és indul el kifelé. – Ó tényleg majdnem elfelejtettem valamit. – fordul vissza az ajtóból. – Ne nyisd ki a borítékot. – kacsint rám és már megy is ki. Még mindig nem teljesen tiszta, hogy pontosan mit tervez, de valahogy úgy érzem, hogy bízhatok benne. Már jó ideje most először alszom el félelem nélkül.

Tíz múlt nem sokkal mikor felkelek, rendbe szedem magam és rögtön indulok is Bon Hwa irodájába, hogy elkezdhessük a tegnap beszélteket. Kopogás nélkül rögtön benyitok, de ahogy beérek és mindenki meglepődve néz rám esik csak le, hogy mit csináltam. Már megszoktam, hogy Erik-nél mindig így közlekedtem. Legalább is régebben. Egyből bocsánatot kérek és meghajlok.

- Semmi baj. Gondolom a szokás hatalma. – neveti el magát Bon Hwa.

- Igen. Bocsánat. – egyenesedek fel és vakarom meg a tarkóm újra elnézést kérve.

- Gondolom azért jöttél mert indulni szeretnél. – állapítja meg míg odasétálok az asztalához.

- Igen, ha lehetséges és nincs már más, amit tudnom kell.

- Szerintem már mindent elmondtam, ha csak nincs még kérdésed. És a borítékot is odaadtam már.

- Nincs kérdésem. Szerintem sikerült mindent a lehető legjobban megértenem.

- Rendben van. - áll fel a helyéről és jön oda hozzám. – Suk el visz kocsival a központig, ahonnan már majd egyedül oda is fogsz találni. – mondja el az utolsó részletet amit tudnom kell.

- Rendben. Köszönök szépen mindent. – hajolok meg.

- Rendben van, rendben van. – húz fel kuncogva. – Nagyon remélem, hogy minél hamarabb újra láthatlak. – túr bele hajamba egy mosollyal.

- Igen. És még egyszer köszönöm. – hajolok meg még egyszer röviden. – Akkor indulok is. – állok fel.

- Rendben van. – meghajolok még egyszer elköszönésként és már indulok és. – Ó és Mark. – szól utánam mikor már az ajtóban állok. – Vigyáz magadra.

- Igen. – fordulok vissza felé de már zárom is be magam mögött az ajtót. Megnézem még egyszer a táskám, hogy tényleg eltettem e a borítékot, és már indulok is az alagsorba ahol Suk vár rám egy kocsiban. Ezúttal egy teljesen besötétített kocsival vár rám. Beülök az anyós ülésre és már indulunk is.

- Pontosan milyen feladatott kaptál?- fordul felém óvatosan Suk, de már vissza is fordul, hogy az utat nézze.

- Azt én sem tudom pontosan. – vallom be őszintén. Jobban belegondolva már nem vagyok benne olyan biztos, hogy ez valóban jó ötlet e. Nem vagyok olyan magabiztos mint este voltam. Elvégre azzal, hogy megint, úgymond megszökök Erik elől, kárt teszek e többieknek.

- Ezt meg, hogy érted? – kérdez vissza értetlenül.

- Én sem vagyok benne biztos, hogy vajon, hogy kellene értenem. – vallom be őszintén egy nagy sóhajjal. Látja, hogy nincs értelme tovább faggatni, így az út többi részét csendben tesszük meg. Az ablaknak dőlve nézek kifelé és próbálom meg eldönteni, hogy mi is az amit pontosan tennem kellene.

- Megjöttünk. Bon Hwa azt mondta, hogy idáig hozzalak. – állunk meg egy kávézó előtt.

- Rendben. Köszönöm. – fordulok felé egy erőtlen mosollyal. Gyorsan még körülnézek mielőtt kiszállnék, de végül kinyitom a kocsi ajtaját és kiszállok belőle. Bezárom magam mögött az ajtót de vissza már nem fordulok. Hallom, hogy elmegy és én is elindulok. Nem messze van egy buszmegálló, így arra veszem az irányt. Megfordult a fejemben, hogy gyalog megyek el Erik-hez, de félő, hogy este tízre sem érnék oda, így kénytelen vagyok buszra szállni. Egy jó húsz perc buszozás után olyan három kilométere tesz le a busz Erik irodájától. Nem sietek, sőt kifejezetten lassan megyek így beletelik vagy egy órába míg odaérek így már lassan dél is elmúlt. De bármilyen lassan is sétálok még mindig nem tudom eldönteni, hogy pontosan mit is kéne tennem. Nem lepődök meg mikor a bejárathoz érek és még nem futottam össze senkivel. Dél körül ritka az ha mozgás van. Ráadásul szombat van. A legtöbben vagy valamilyen feladatot végeznek éppen vagy pihennek vagy pedig Erik-kel beszélnek meg valamit. Néhány percig a kilincsen tartom a kezem. Nehezen tudom csak rávenni magam, hogy kinyissam az ajtót. Végül még is megteszem. A lépcső előtt viszont megint megállok. Alig egy hete én magam vállaltam el ezt a küldetést, hogy ezzel megvédhessem Jackson-t. Tényleg. Jackson. Tegnap este óta teljesen megfeledkeztem róla. Eljött egészen idáig, nem törődve azzal, hogy bajba kerülhet csak, hogy segítsen nekem.  A gondolatra kénytelen vagyok halkan felkuncogni. Most már viszont jól el van azzal a lánnyal. Szorul össze a szívem ahogy eszembe jut, hogy láttam tegnap a kocsiból Jackson-t egy lánnyal együtt. Pontosan jól tudom, hogy örülnöm kéne annak, hogy Jackson most boldog, de valahogy még is fáj. Újra látni akarom. És nem csak Jackson-t, Jinyoung-ot is. Sőt még Jaebum-ot is. Fájdalmasan elmosolyodom a gondolatra. De jó lenne újra együtt lenni velük. Együtt hülyéskedni, elmenni újra Jinyoung-ék éttermébe. Még az anyukájának is megígértem, hogy gyakrabban fogok oda járni. És ott van még BamBam és Yugyeom is. Felnézek újra a lépcsőre és elindulok a legfelső emeletre, Erik irodájához. Úgy érzem, hogy sikerült döntenem. Már csak abban reménykedek, hogy egyszer megértik a többiek és megbocsátanak. Még ha erre kevés esélyt is látok. Míg elérek Erik ajtajához egy banda taggal sem futok össze. Azért arra számítottam, hogy néhányukkal összefutok, így kicsit meglepődök, hogy senkit sem láttam. Még az is megfordul a fejemben, hogy közbejött egy nagyobb ügy ami miatt szinte mindenki elment és Erik sincs itt. Megállok az ajtó előtt és egy ideig elgondolkodom rajta, hogy kopogjak vagy csak simán nyissak be. De végül a kopogás mellett döntök. Néhány másodperc hezitálás és egy mély levegő után végül bekopogok. Nem jön azonnal válasz így már azon vagyok, hogy benyitok mikor meghallom Erik hangját.

- Igen. – összeszorul a gyomrom ahogy meghallom de már nyúlok is a kilincs után, hogy nyissam az ajtót. Még be se lépek már is síri csend lesz a teremben ahogy meglátják, hogy én vagyok az. Most jut eszembe, hogy úgy lett megbeszélve, hogy majd hívom Erik-et ha van valami. Ennek ellenére csak így hírtelen betoppantam. Ráadásul ha úgy vesszük pár nappal az után, hogy elmentem. Ilyen hamar pedig necces, hogy befejezzem ezt a küldetést.

- Mark. – szólal végül meg Erik ahogy felfogja, hogy tényleg én vagyok. – Még is, hogyan?

- Ezt Bon Hwa küldi. – zárom be magam mögött az ajtót és megyek az asztalához közben kihalászva a táskámból a borítékot és teszem le elé. Meglepődve és értetlenül néz a borítékra majd vissza rám. Jobb ha minél előbb túl esek ezen, mert félek, hogy ha húzom akkor a félelem miatt meggondolom magam. – Azt monda, hogy ebben van a megállapodással kapcsolatos szerződés. – magyarázom el.

- De ez, hogy kerül hozzád? – néz rám még mindig értetlenül és nyitja ki a borítékot, hogy ő is lássa mi van benne.

- Bon Hwa adta oda nekem, hogy hozzam el neked. – magyarázom el.

- De hát… - akad el egy kicsit és olvassa át a szerződést. – Mark álljunk meg egy pillanatra. – teszi le maga elé a szerződést. – Még mindig nem értem, hogy ez, hogy kerül hozzád. Elméletileg azért mentél, hogy egy listát elhozz az apámnak. Mi történt pontosa?

- Tegnap este azt mondta Bon Hwa, hogy ezt hozzam el neked és, hogy az elejétől kezdve pontosan tudta, hogy miért is vagyok ott. – próbálom meg elmagyarázni úgy, hogy még csak véletlenül se mondjak olyat, ami miatt kiderülhetne, hogy valami van a háttérben.

- De ha tudta, hogy miért vagy ott akkor miért csak most küldi?

- Azt mondta eleinte, hogy először gyógyuljak fel, mert így nem sok hasznomat veszi. Utána elküldött egy küldetésre. Tegnap este meg azt mondta, hogy kíváncsi volt mire vagyok pontosan képes.

- És mondott még valami mást is?

- Eleinte nem nagyon értettem a helyzetet, így elmagyarázta, hogy ti ketten már régóta beszéltek a megállapodásról, mert te apud helyett észrevetted, hogy jelenleg nincs elég hatalmatok, se erőtök, hogy le tudjátok győzni. – mondok el mindent ami most így eszembe jut.

- Értem. – sóhajt egyet és olvassa el újra a szerződést. – A szerződéssel kapcsolatban nem mondott semmit? – kérdezi, de fel nem néz az olvasásából.

- Nem igazán. – gondolkodom el. – De még is. – jut eszembe talán a legfontosabb. – Azt mondta, hogy csak akkor hajlandó elfogadni ami oda le van írva ha… - akadok meg, nem merem kimondani. Előre tudom, hogy mérges lesz.

- Ha mi? – kérdez rá kicsit türelmetlenül de még mindig nem néz fel.

- Ha én viszem vissza az aláírt szerződést. – mondom ki végül.

- Hogy micsoda? – néz fel rám idegesen. – Mit mondtál?

- Hogy nekem kell vissza vinnem, vagy nem fogadja el a megállapodást. – húzom magam összébb és ismétlem meg magam olyan gyorsan hadarva, ahogy csak tudok.

- Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Pontosan jól tudja, hogy mi a helyzet. Most jöttél még csak vissza. Nem mész innen sehová. – áll fel és kiabál kiakadva. Ha ez lehetséges még jobban összehúzom magam. Sejtettem, hogy ez lesz. De valahogy akkor is muszáj oda vissza mennem a szerződéssel.

- Erik kérlek, nyugodj meg egy kicsit. – lép oda hozzám Deon. Nagy szerencsém van, hogy ő is bent van ma. Így talán van esély, hogy rábeszéljük. – Ez tényleg egy fontos megállapodás. – próbálja meg meggyőzni.

- Nem érdekel.

- Erik gondold át újra. Ha kell, akkor én szívesen elkísérem. Az nem volt megkötve, hogy egyedül kell mennie.

- Egyáltalán mi értelme van annak, hogy Mark-nak kell visszavinnie? –néz rám kérdőn, mintha valamit nem mondtam volna el.

- Azt nem mondta el. Csak annyit mondott, hogy én vigyem vissza és, hogy ne nyissam ki a borítékot. – magyarázom el újra még mindig hadarva.

- Hogyan? – higgad le. – Miért ne nyithatnád ki a borítékot? Ennek nincs értelem. – néz rám gyanakodva. Lehet, hogy véletlen elszóltam magam valami olyanról, amiről nem szabadott volna. Kétszeresére ugrik a félelmem. Fogalmam sincs, hogy most mit tegyek.

- Erik, gondolj bele. Volt már, hogy azért nem írtál alá szerződést, mert nyitott borítékban hozta el neked az egyik tag. – segít rögtön megoldani a helyzetet Deon. Bár fogalma sincs, hogy nekem miért fontos, hogy én vigyem vissza, de úgy néz ki, hogy tényleg nagyon fontos lehet, hogy megkössék ezt a megállapodást.

- Igen. Elvégre ki tudja, hogy a tag kicserélte e az eredeti szerződést, vagy mit tett vele. De ez akkor is más. Mark hozta, még csak azt sem tudja pontosan, hogy mi ez a szerződés.

- De bárki elvehette volna, míg ideért. – próbálja meg meggyőzni.

- Nem olyan könnyű Mark-tól bármit is elvenni. Nem tudom rémlik e, de ő az egyik legjobb a bandában.

- Az lehet. – látja be és gondolkodik el egy pillanatra. Egyre idegesebb leszek, ahogy ez a veszekedés elnyúlik. Régebben repdestem volna az örömtől, ha Erik-től hallok egy ilyen bókot, de most csak rossz érzés kerít úrrá. – És mi van, ha nem egyedül jött. Az a banda tagnak, mivel Bon Hwa emberek könnyedén rá tudta volna venni Mark-ot szimplán szóval is, hogy hagy olvassa el. – veti fel az új ötletét, mire Erik kérdőn néz rám.

- Valaki kocsival elhozott a központig. – felelem röviden a fel nem tett kérdésre.

- Na tessék. – mutat felém Deon.

- Akkor sem engedem, hogy ő vigye vissza. – jelenti ki lezártnak tekintve a vitát. Valamit ki kell találnom. Kérlek mond Deon, hogy van még valami ötleted. Imádkozom magamban.

- Ha akarod akkor többen is visszakísérjük. Azt elvégre nem kötötte ki, hogy egyedül vigye vissza. – győzködi tovább, de erre már nem válaszol. – Erik.

- Legyen. – sóhajt egy nagyot és ül vissza a székébe. – Te és Oren visszakíséritek. – adja meg magát. Ránézek Deon-ra, de nem merek rámosolyogni. Félek, azzal elárulnám, hogy van valami a háttérben. – De nem most. – szólal meg, újra felállva a székéből, és jön oda hozzám. – Majd este miután végezetem. Én is veled megyek. – karolja át derekam és csókol meg. – Addig is menj és pihenj le. Meg fürödj meg. Bon Hwa szagod van. – jelenti ki, majd újra megcsókol és visszaül a helyére.

- Igen. – hajtom le a fejem és indulok el a hátsó kis szobába. Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó rögtön a fürdő felé veszem az irányt. Teli engedem a kádat és belefekszem a forró vízbe. Mikor már kényelmesen fekszem a forró vízzel és habbal teli kádban merek csak felsóhajtani és ezzel kiengedni a feszültséget. Bár mivel Erik szobájában vagyok így bennem van az a félelem és görcs, ami mindig. De most egyfajta remény is van bennem, ami jó érzés. Látok ebből az egészből kiutat, ami feldob, még ha nem is tudom pontosan, hogy milyen kiút is ez. De csak arra tudok gondolni, hogy újra együtt beszélget hetek, és nevethetek a többiekkel. És újra láthatom Jackson mosolyát, és hallhatom azt az édes nevetését. Már lassan egy órája a kádban vagyok, és azt tervezgetem, hogy miket csináljunk majd közösen mikor hallom, hogy nyílik az ajtó. Abban a pillanatban tűnik el az eddig állandó mosolyom.

- Hol vagy Mark?- hallom meg Erik hangját a szobából. Néhány másodperc múlva be is nyit. – Hát itt vagy. – jön be a fürdőbe. – Azóta is fürdesz? – néz rám kicsit meglepődve és jön oda mellém leguggolva a kád mellé. A hab nagy része már eltűnt, de még így is van annyi, hogy éppen eltakarjon. – Nem hideg már a víz. – nyúl bele. – Már épp, hogy csak langyos. – áll fel és kezd el vetkőzni. – Gyere, zuhanyozzunk le forró vízzel. Az majd felmelegít. – fejezi be a vetkőzést és áll a kád mellé, és várja meg, hogy kiszálljak.

- Rendben. – hajtom le a fejem és állok fel a már valóban hideg vízből. A megmaradt hab nagy része rám tapadt míg felálltam, így kicsit olyan érzésem van mintha törölköző lenne rajtam. Erik kuncogva húz magához ezt látva mikor már mellette állok és csókol meg. Majd a zuhany alá állva engedi meg a forró vizet.