Mark
A következő napokban minden sokkal jobb lett. Azóta
mióta Bo Ra és Su Hin elkezdek velem beszélgetni a pletykák szinte teljesen
abba maradtak és már nem is közösítenek ki. Sőt gyakran van, hogy elmegyek
valakik mellet és rám köszönnek, pedig eddig még soha nem is beszéltem velük.
Nagyon jól érzem magam. Ennek hála pedig teljes figyelmem Jacksonra tudom fordítani
és arra, hogy az egy hét múlva lévő dolgozatra felkészítsem.
- Ne panaszkodj inkább örülj, hogy segítek. – szólok
be neki mire csak morog valamit de nem figyelek arra, hogy mit. Nem érdekel ha
haragszik is rám nem fogom engedni, hogy megbukjon, mert akkor a szülei valószínűleg
hazahívják és akkor soha többet nem láthatom. Ha kell beleverem a fejébe az
anyagot. A teremben gyorsan összeszedem a cuccokat amik kellhetnek majd már
megyek is ki Jacksonhoz aki a terem előtt vár rám.
- Na hova menjünk tanulni?
- Nem tudom. - sóhajt morcosan. - Nem tudom hova
szokás ilyenkor menni.
- Lássuk csak. - gondolkodom el egy kicsit. - Mehetünk
a tetőre, bár attól tartok, hogy emiatt kicsit megutálod a helyet, meg az
udvarra is hisz jó idő van. De ha akarod kereshetünk egy üres termet is. -
sorolom fel a lehetőségeit. Bár szívem szerint mondanám, hogy valamelyikünkhöz
de ugye hoztam egy szabályt és nem rúghatom fel.
- Tök mindegy. - morgolódik továbbra is.
- Na jó. Tudom nincs kedved tanulni de ha továbbra
is csak így fogsz morgolódni azzal nagyon nem segítesz a helyzeteden. - szólok
rá. Erre csak fújtat. -
Na gyere keresünk egy üres termet. - karolok belé és kezdem el húzni, majd
ülünk be egy terembe. Leültetem magammal szemben majd elővéve a cuccaim,
elkezdem neki diktálni a dolgokat de már a jegyzetelést is alig egy perc múlva
feladja így úgy döntök inkább csak megpróbálom vele megértetni azt úgy hátha
megjegyzi. De tíz perc után csak ledől a padra és néha benyög egy
"Aham"-ot így úgy döntök ez így nem fog menni.
- Jackson, könyörgöm. Mit csináljak, hogy rá
tudjalak venni, hogy tanulj? Csak mond el mi az.
- Hmm.. - emeli meg fejét megelevenedve. - Lenne pár
ötletem.
- Ha tanulsz akkor bármiben benne vagyok úgy, hogy
hagy halljam. - kezdek el reménykedni, hogy végre tényleg tanulni fog de egyben
azért félek is, hogy most mit talált ki.
- Maradjunk annyiban, hogy megtudod mit kértem ha
sikerül az a szar doga. - veszi el tőlem a jegyzeteket elégedett mosollyal de
nem sokáig tart a jókedv.. hamar feladja.. - Kurvára nem értem! - Nem nagyon
értem, hogy ezt hogyan érti de nem is foglalkozom vele csak elmosolyodom ahogy
magától kezd el tanulni, de ahogy feladja csak mellé ülök és elkezdem neki
magyarázni a dolgokat. Igyekszem minél türelmesebb lenni és van, hogy egy
dolgot vagy nyolcszor, tízszer elmagyarázok neki, de a lényeg, hogy megértse és
megtanulja.
Minden nap összeülünk tanulni sőt ma magától jött,
hogy akkor menjünk. Nem tudom, hogy mit talált ki, hogy mit fog kérni ha
sikerül a dogája de örülök neki, hogy így igyekszik. Holnap lesz a dolgozat és
szerencsére azért a tanár nő elmondta, hogy nagyjából milyen téma körök lesznek benne,
így tegnap este összeszedtem az összes fontos dolgot belőlük Jacksonnak, hogy
rendesen át tudja őket újra nézni. Ahogy előveszi a könyvet amit azóta
visszaadtam neki, hogy rendesen tudjon otthon is tanulni ha esetleg ráveszi
magát, addig én kikeresem a táskámból a majd fél füzetnyi jegyzetet amit tegnap
csináltam.
- Tessék. Ezzel kicsit könnyebb lesz mindent újra
átnézni. – teszem le elé mire kicsit bambán néz rám majd elkezdi lapozgatni.
- Ejha! Nem semmi! – szól elmosolyodva, azt hiszem
tetszett neki. – Köszönöm! Biztos sokat dolgoztál vele! – állt fel átölelve.
- Nem volt olyan vész, nagyjából még aludni is volt
időm, olyan három órát. – nevettem el magam szinte suttogva, hogy menyit is
aludtam valójában.
- Te tiszta hülye vagy! – szólt de nevetve. –
Tényleg köszi!
- Legalább én már megtanultam mindent. – dőlök rá
padra és onnan figyelem ahogy elkezd tanulni. Egy ideig csak nézem de egyre
nehezebb tartom nyitva a szemem míg végül el is alszom.
- Mark. – hallom, hogy szólongat valaki és közben a
hátamat simogatja.
- Csak még öt percet. – fordulok át a másik oldalra.
- Otthon kényelmesebb lenne. – folytatja Jackson az
ébrezgetésemet mire kicsit morogva a szememet dörzsölve ülök fel.
- Menjünk. – kotrok bele mindent a táskámba és a
vállamra dobva azt már megyek is. Félig csukott szemmel megyek ki a teremből,
meg sem várva Jacksont. Hallom, hogy kuncog mögöttem de most csak a puha meleg
ágyamra tudok gondolni és, hogy aludni akarok.
- Hey, vigyáz. – hallom de nem jut el az agyamig,
hogy ezt mos ki kinek mondhatta így csak megyek tovább alig résnyire nyitott
szemekkel. A következő pillanatban pedig már csak azt veszem, hogy Jackson
vállaimnál fogva húz kicsit jobbra de nem foglalkozom vele csak megyek tovább
egyenesen haza felé a puha ágyamba. Út közben még párszor tologat jobbra vagy
balra, de nem foglalkozom vele. Mire végre hazaérek kinyitom az ajtót és már az
előtérben elkezdek magamról ledobálni mindent. Mire a szobámba érek már csak
egy alsó van rajtam, ahogy pedig megérzem az ágyam szélét a lábaimnál rögtön rá
is dőlök hassal kezeimet kétoldalt szétterítve és már alszom is.
Jackson
Rájöttem, hogy aranyos Mark ha álmos.. nagyon!! Nem
ébresztettem fel hanem hagytam had pihenjen, biztos nagyon fáradt volt. Inkább
összepakoltam a rumlit amit csinált, felhívtam Bo Ra-t aki 5 percre lakott
tőlünk, hogy ne felejtse el megetetni Hammer-t majd neki ültem tanulni még egy
kicsit. Nincs baj a tanulással, nem vagyok hülye csak geci lusta, de ha van mi
motiváljon.. az az igazság, hogy nem volt kétségem a jó jegy felől, elvégre
csak elég volt Mark ígéretére gondolnom.
Hamarosan elérkezett a dolgozat napja amire többet tanultam mint egész
életemben valaha összesen. Mark nagyon aggódik de én biztos vagyok a sikerben,
ő pedig le is szid, hogy túl nemtörődöm vagyok. Mielőtt belépek a terembe ahol
most csak én vagyok, Markhoz fordulok.
- Mi lenne ha emelnénk a tétet?
- Hogyan? – néz rám értetlenül. – Nem inkább a dolgozat
miatt kéne idegeskedned? De mondtam, bármit megtetszek ha sikerül elérned a
négyest.
- Igen de azt nem mondtad, hogy nem mondhatsz nemet.
Mi lenne ha 100 pontból 100-at vagy többet elérek akkor nem mondhatsz semmire
sem nemet?
- Rendben. – húzza el a szót kicsit bizonytalanul
néhány pillanat gondolkodás után. – Miben mesterkedsz? És amúgy ne bízd el
magad, akkor a végén nem fog sikerülni, a lényeg, hogy a négyes meglegyen.
- Teljesen más, hogy számodra mi is a lényeg és
számomra. Csak figyelj. – kacsintok rá mosolyogva majd bemegyek a terembe. Egy
laza óra múlva jövök ki a teremből a dolgozattal a kezembe. A tanár azonnal
kijavította mivel csak én írtam. Mark elé emelem a papírt mielőtt bármit is
szólna. A doga 100-ból 100 pontos lett.
- Lehetett volna több is, de nem volt kedvem megcsinálni
a szorgalmit. – vonok vállat odahajítva neki a dogát és elindulok. Tátot szája
meglepetten néz rám és hitetlenül veszi fel a dolgozatot és nézi meg.
- Hogyan?
- Mark, nem hülye vagyok, csak lusta. – vonok
vállat. – Megyünk? Ma még teljesítened kell egy ígéretet! – kacsintok rá
mosolyogva.
- Persze.. – motyogja még lesokkolva.
Elmentünk hozzám és szokásosan ettünk, kutyáztunk,
zuhany, neki házi, de aztán este eljött az én időm! Addig ő csak kíváncsian
várta mikor és mit tervezek, most pedig meg is tudhatja.
Kedvesen ledöntöttem az ágyra.
- Ne feledd, nincs nem! – csókolom arcon.
- Megígértem. Csinálj amit szeretnél, megérdemled. –
mondja pirultan. Mosolyogva csókolom meg kedvesen és gyengéden. Ő ugyan próbál
durvulni de nem engedem. Lassan sokáig csókolózunk, míg végül ő annyira
felizgul ezektől az apró érintéseimtől, hogy mocorogni kezd, de én csak most
simítom mellkasára a kezem. Nyakát csókolgatom, karcolgatom fogaimmal,
szívogatom, majd mellbimbóival játszom mire nagyot nyög. Olyan kis érzékeny!
<3 Számba veszem rózsaszín bimbóját
és sokáig nyalogatom, harapdálom, mire egyre hangosabbakat nyög.
- Jackson, ne kínozz már!
- Ssh! Mondtam, hogy nincs nem!
- De.. – szól teljesen vörösen a vágytól égve.
- Csak türelem babám! – kuncogom lassan lecsókolva
nyakán majd letolva nadrágját ami addigra egyetlen megmaradt ruhadarabja volt
és bekapva férfiasságát lassan kezdem szopni. Izgatva nyalogatom és csókolgatom,
hol-hol bekapva de csak a csúcsát, hogy még jobban kínozzam és számmal
dörzsölgetem. Egy idő után viszont még ettől is elmegy, rá az arcomra. Nevetve
törlöm meg arcom és újra bekapom, hogy felizgassam. Ő csak nyögdécsel és próbál
nem nemet kiabálni, inkább csak a nevemet.
- Jacks.. – mocorog egyre jobban. – Ez nem elég!
Kérlek!
- Hmm.. még nem.
- Mi?
- Még nem. – kapom be farkát és erőteljesen gyorsan
kezdem el szopni mire csak nagyokat nyög. Ekkor feneke alá nyúlok és lassan egy
ujjal kezdem kényeztetni ő pedig önkénytelen is tartja derekát, hogy hozzá
férjek. – Fordulj meg. – suttogom felülve ő pedig úgy tesz ahogy kérem. Magam
felé húzom és lassan benyalok neki ő pedig hangtalanul nyög. Teljes testével
remeg és alig bírja tartani magát. A lepedőt markolászva hanyatlik előre de
csípőjénél megtartom így fenekét nem mozdítom. Lassan mozgatom nyelvem, közben
ujjaimmal is dörzsölgetem. Érzem, hogy én is teljesen kemény vagyok, így kiveszem
gatyámból farkam és lassan elkezdem simogatni. Ő csak vágyakozva les át maga
alatt. Látszik rajta, hogy akarja.
- Türelem. – nyalogatom tovább ő pedig hangosan
nyögdécsel. Egy idő után már csak két ujjamat mozgatom benne egyre intenzívebben
majd hármat. Ő azt gondolja, hogy lassan végre megkaphatja amit akar de nagyot
téved. Feltérdelek és fenekéhez dörzsölöm de nem teszem be. Ő csak elégedetlenül
nyöszörög.
- Ne aggódj, nem maradsz hoppon! – nevetem ismét
ujjaimmal kényeztetve egyre durvábban ő pedig egyre hangosabban nyögdécsel.
Közben verem magamnak így én sem találom a kontrollt és végül fenekére élvezek
rá ő pedig ismét elmegy majdnem velem egy időben.
- Ez nem fair..
- Csak nyugalom szívem!- mosolygok ő pedig látja,
hogy felágaskodik férfiasságom így kissé megkönnyebbülve mosolyodik el.
- Megkapom végre amit akarok? – dől karjára rám
mosolyogva és felém tolja fenekét.
- Hogy tudnék ellen állni? – kuncogóm és egyetlen
nagy lökéssel teszem be neki. Ezután egy intenzív és hosszú menet következik
majd még egy.. és még egy.. és még egy.. egész éjszakán keresztül. A szomszédok
biztos utálnak. <3
Mark
Eleinte nem tudtam, hogy mit tervez magában Jackson
és kicsit féltem, hogy milyen extrém dolgot talált ki. De végül csak egy kis
kínzást kaptam tőle, amit egyáltalán nem bántam. És bár este a második menet
után szólni akartam, hogy lassan feküdjünk de ugye megígértem, hogy nem mondok
neki nemet, és úgy különösebben nem is bántam meg. De már lassan megint este
van és még mindig nem tudok leülni.
- Aú. – szisszenek fel hangosan mikor a telepárnázott
kanapéra próbálok meg leülni minél óvatosabban. Nagyjából három perc szenvedés
után sikerül is olyan pózt találnom, hogy ne fájjon semmim és még kényelmes is
legyen. De ahogy már kapcsolnám is be a tévét megszólal a telefonom. – Ilyen
nincsen. Én fel nem állok most. – szólalok meg hangosan.
- Hagyjad hozom. – hallom meg Jackson hangját
mögülem mire már nyújtja is felém a telefont.
- Köszönöm. – veszem el tőle. Kicsit meglepetten
látom, hogy anya az de rögtön fel is veszem. – Haló, szia anya, mi az? … Nem
még nem alszom még csak fél hét. – nézek rá az órára. - … Mitől vagy ilyen
izgatott? … Hogy mit csinál Tammy? … Még is mikor? … Ez nem lehet igaz. …
Persze, hogy megyek. Nem hagynám ki Tammy esküvőjét. … Igen, de nem hiszem.
Mármint nem hinném, hogy érdekelné. … Nem, várj. … Igen most is itt van. –
nézek Jacksonra aki értetlenül és
kíváncsian néz rám. – Majd én. … Nem anya én is meg tudom kérdezni. … Igen. …
De, … Legyen. – nyújtom oda a telefont Jacksonhoz. – Anya szeretne veled
beszélni. – mondom gyors magyarázat ként. Pislogva és fejét rázva próbálja meg
visszautasítani a telefont. – Most nem ér rá, majd én megkérdezem. … Nem anya
nem felejteném el neki mondani. … Igen tudom de … Igen. – veszem el kicsit a
fülemtől a telefont. – Nagyon szeretne veled személyesen beszélni. – nézek rá
bocsánat kérően.
- De… Jó ad a telefont. – sóhajt kissé idegesen.
Kezébe adom a telefont közben bocsánat kérően nézve rá.
- Jó estét. – szól bele idegesen a telefonba.
- „ Inkább reggelt, itt még csak most kelt fel
nemrég a nap. „ – neveti el magát. – „ De neked is Jackson. „
- Miről szeretett volna velem beszélni.
- „ Nem lenne kedved Markkal együtt eljönni
Amerikába. Tudod Mark nővére most fog megházasodni, és nagyon szeretnénk ha te
is eljönnél mint Mark Barátja. „
- U hát nem is tudom. Nem igazán fogadhatok el ilyen
ajánlatot. Nem is igazán van ott helyem. Talán jobb lenne ha Mark egyedül
menne.
- „ Ugyan drágám ne hülyéskedj. Nagyon szívesen
látunk itt. Ha pedig a pénz miatt aggódsz mi fizetnénk a repülő jegyet hisz mi
hívtunk meg. És eszedbe se jusson vissza utasítani. Már nagyon szeretnénk
megismerni. És szegény Mark is nagyon magányos lenne nélküled. „
- Akkor sem fogadhatok el ilyesmit. – próbálja meg
visszautasítani.
- „ Ugyan drágaságom, ne kéresd magad. „
- Egyáltalán nem erről van szó csak…
- „ Ne hagyd, hogy egy szegény anya aggódjon a
fiáért egy hosszú repülőút alatt. „
- De. – sóhajt. – Igazán nem szeretnék zavarni.
- „ Ugyan, semmi kép sem zavarnál. Akkor ez meg is
beszélve. Szólok akkor Tammynak, hogy foglaljon helyet Mark mellet. Nagyon
örülök, hogy eljössz. „
- Köszönöm a meghívást.
- „ Ugyan hisz ez természetes. Már nagyon várom a
találkozást, de nem is akarlak titeket tovább zavarni. Biztos elfoglaltak
vagyok. Szép estét. „
- Köszönjük szépen. Viszont hallásra. – teszi le a
telefont nagyot sóhajtva lemondóan.
- Na mi az? – nézek rá kicsit félve.
- Tudtál róla, hogy anyukád nagyon… hmm.. hogy is
mondjam.. erőszakos?
- Nagyon magabiztos abban, ha szeretne valamit.
Figyelj megértem, ha nem szeretnél eljönni, ez még is csak egy komoly dolog,
majd megbeszélem anyával. – vakarom meg a tarkómat zavartan. Látszik rajta, hogy
nagyon nincs kedve ehhez az egészhez, amit meg is értek.
- Ugyan hagyd csak, az igazság az, hogy szívesen
megyek veled. Csak ilyen ajánlatot tényleg nem igazán fogadhatnék el.
- Ezért mondtam neki, hogy majd én megkérdezem de
nagyon ragaszkodott hozzá, hogy ő szeretné. Ne haragudj.
- Ne érezd magad hibásnak.
- Biztos szeretnél velem jönni? Megértem ha
visszamondod.
- Szeretnék veled menni.
- Rendben. Köszönöm. – mosolygok rá hálásan. Hiába
nem szerettem volna ráerőszakolni a dolgot nagyon örülök neki, hogy velem jön.
Valahogy megnyugtat a gondolat, hogy nem egyedül kell visszamennem a
szülő városomba. Mikor azonban kicsit feljebb ülnék belém hasít a fájdalom mire
a hálás nézésem kicsit mérgesbe megy át.
