Csapdában 15.rész

Mark

A maradék utat az edzőteremig csendben tesszük meg. Mikor odaérünk, a teremben rajtunk kívül még van három másik tag is. Kettőjüket már régebbről ismerem. A harmadik pedig minden bizonnyal új tag. Legalább is az után csatlakozhatott miután én eljöttem, mert nem koreai.

- Na gyere. Jobb ha minél előbb elkezdjük.- szól rám Deon és lép be a ring közepére egy vékonyabb anyagot tekerve az ökleire.

- Rendben. - egyezem bele és veszek le a fal melletti polcról én is egy anyagot, amit az ökleimre tekerek, és követem a ringbe. Kicsit elvacakolok az anyag felkötésével. Már ezen is meglátszik, hogy nem mostanában verekedtem utoljára.- Mivel kezdjük?- nézek fel rá miután végeztem az anyag feltekerésével.

- Kezdjük, mondjuk azzal, hogy... mit szólnál ahhoz, ha kicsit a védekezést gyakorolnánk. Én megpróbállak megütni te meg térj ki.- adja ki az utasításokat. Bólintok egy aprót, hogy megértettem és már készülök is az első ütésére. Ahogy számítottam rá nem fogja vissza magát, csak éppen annyira, hogy ha eltalál, akkor ne sérüljek meg komolyabban. Egy ideig kerülgetem az ütéseit kisebb nagyobb sikerrel. Néhány ütése egyenesen betalál, amitől hátra tántorodom és kis ideig összegörnyedve próbálom meg elviselni a fájdalmat. De nem hagy ilyenkor sokáig pihenni. Hamar újra támadni kezd. Mikor már nagyon lihegek a fáradtságtól, állunk csak meg kicsit pihenni. Felhúzott térdelek apró terpeszben ülök le a ring szélénél. Két kézzel a térdeimen támaszkodom, és lehajtott fejjel próbálom meg magam minél jobban kifújni.

- Tessék.- kocogtatja meg a vállamat egy palack vízzel.

- Köszönöm. - nézek fel rá egy mosollyal és veszem el tőle a palackot. Miközben kibontom és iszom belőle Deon leül mellém és ő is beleiszik a sajátjába. Szinte egyszerre lehúzom az egészet.

- Eléggé kifáradtál.- fordul felém nevetve.

- Igen csak kijöttem a formámból.- nevetem el magam én is, majd törökülésbe helyezkedem.

- Hát igen. Bár ahhoz képest, hogy milyen állapotban vagy, nagyon ügyesen csinálod.- dicsér meg.

- Igen, én is meglepődtem. Úgy néz ki, belém éget a verekedés.- kuncogom el magam. De ahogy meghallom, hogy miről beszélnek a többiek, csak lehajtom a fejem és úgy hallgatom a beszélgetésüket. Rólam beszélnek. Éppen most magyarázzák el az új tagnak, hogy ki is vagyok. És ha jól hallom, akkor kicsit nosztalgiáznak is. Még olyan egy, két percig hallgatjuk mire, Deon megelégeli és kicsit hangosabban szól oda nekik.

- Ha valamire kíváncsiak vagytok, nyugodtan megkérdezhetitek személyesen is.- szólja el magát, de rájuk nem néz. Erre mind a hárman elhallgatnak. De megmozdulni egyikük sem mer. Végül a legkisebb jön oda hozzánk elsőnek.

- Szia Mark.- áll meg előttem és köszön.

- Szia.- köszönök vissza, egy apró mosollyal.

- Rég volt.- motyog elhalkulva az orra allatt.

- Igen.- helyeslek halkan. Majd egy kis ideig csak némán áll ott előttünk. Ez idő alatt a többiek is odajönnek hozzánk. Bár eleinte kicsit vonakodva.

- Üljetek le.- szól rájuk Deon mikor már kezd kicsit kellemetlen lenni, hogy csak némán állnak előttük.

- Igen.- helyesel a legkisebbik és ő az, aki a leghamarabb le is ül elénk középre. Két oldalára egy kicsit később leülne a társai is.

- Hogy, hogy visszajöttél?- töri meg a csendet a másik régi tag. Erre mind a hárman kíváncsian néznek rám. De hirtelen nem bírok megszólalni.

- Mikor megtudtam, hogy elmentél, azt hittem, hogy már többet nem foglak látni.

- Mindannyian azt hittük.- folytatta újra az idősebbik.

- Én is azt hittem.- mosolygok rájuk kicsit szomorúan.

- Ha tényleg igaz az, amit eddig hallottam rólad az elmúlt egy évben, akkor, hogy, hogy most itt vagy?- Szólal meg most először az új tag. De amint befejezi észhez tér és már áll is fel.- Még be sem mutatkoztam. Elnézést. Jon vagyok. Az elmeneteled után nagyjából két héttel csatlakoztam a bandához, ha minden igaz.- mutatkozik be, egy meghajlással majd újra leül.

- Értem.- mosolygok rá majd én is bemutatkozom.- Én Mark vagyok, mint már gondolom tudod. Mark Yien Tuan.- nyújtom felé a kezem üdvözlésként. Hirtelen meglepődik, de hamar viszonozza a kézfogásom. Erre én csak egy aprót kuncogok.- Erre nincs szükség.- húzom vissza a kezem, ahogy elenged.- Lehet, hogy anno magasabb pozícióban voltam, de per pill abban sem vagyok biztos, hogy rendesen bandatag vagyok e.- kuncogom el magam kicsit zavartan.

- Szerintem megmaradt ugyan az a pozíciód mint mielőtt elmentél volna.– gondolkodik el Deon.- Főleg így, hogy már is küldetésre mész.- morfondírozik tovább.

- Már is küldetésre mész?- lepődik meg a legfiatalabb.- Ilyen állapotban?

- Igen. Így alakult. És ez a visszajövetelemre is igaz. Szimplán csak így alakult.- mosolyodom el kicsit szomorúan.

-Ez az a küldetés, ami eleinte Younjae-é lett volna?- teszi össze fejben a dolgokat Jon. Várjunk csak mit mondott az előbb.

- Ez Youngjae feladata lett volna.- nézek rá megdöbbenve Deon-ra. De nem felel, csak lehajtja a fejét.

- Igen.- válaszol végül a legkisebb.- De miután Youngjae elment azt mondták, hogy Deon-é lesz ez a küldetés.- fejezi be a magyarázatot. Megdöbbenve hallgatom, amit mond.

- Ez igaz?- fordulok Deon felé.

- Igen.- felel röviden.- De még mielőtt hivatalosan is felkértek volna te elvállaltad.- néz fel rám.- Bár azt hallottam, hogy eredetileg is téged szerettek volna felkérni.- magyarázza tovább.

- Nem csak szerettek volna.- hajtom le újra a fejem.- Erik apja amint megtudta, hogy újra Erik mellet vagyok, rögtön felkeresett és felkért. De én nem fogadtam el.- vallom be őszintén. Ha én ezt most nem vállaltam volna el, akkor Deon-nak kellet volna megcsinálnia. Vagy ha még rosszabbul alakúll, akkor még ezt is Younjae-nek kellet volna elvállalnia. Így lesz a legjobb.

- Szóval edzés helyett pletykálkodtok.- szólal meg hirtelen Erik az ajtóból. Ezzel sikerül magamhoz térítenie.

- Csak tartunk egy kis pihenőt.- fordul Deon Erik felé egy apró mosollyal, ezzel rögtön ki is mentve minket.

- Ha már kipihentétek magatokat, mit szólnátok egy gyakorló meccshez?- jön beljebb Erik, az ötletét közölve velünk.

- Hogy mi?- kapom fel a fejem ilyedten.

- Szerintem ahhoz még korán van, hogy élesben verekedjen.- próbál meg kimenteni Deon.- Még csak a védekezést gyakoroltuk.

- A rendes védekezés talán az egyik legfontosabb egy küzdelemben. Amúgy is élesben tanul a legtöbbet az ember.- ér oda hozzánk mosolyogva.- Na mit szólsz?- néz le rám kérdőn. Óvatosan felnézek rá egy aprót bólintva.- Helyes.- feleli mosolyogva majd felém nyújtja a kezét. Kicsit vonakodva, de megfogom, mire ő felhúz. Erre pedig a többiek is felállnak.

- Ellened?- kérdezek rá félve, és lépek egy lépéssel hátrább Erik-től. Erre ő csak elneveti magát.

- Ne félje. Ekkora túlzásba azért én sem esem.- kuncogja el magát újra. Én közben megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Erik-kel anno még, mikor nem féltem tőle, gyakran verekedtünk. De egyszer sem sikerült győznöm. Már annak örültem, ha sikerült egy kicsit is komolyabb támadást bevinnem.- Mit szólsz mondjuk, ha Jon-nal meccsezzel. Vele még úgy sem volt alkalmad egyszer sem.- veti fel az ötletét. Kicsit félve nézek Jon-ra, aki meglepődve néz vissza rém. Gondolom nem számított erre.- Na?- kérdez rá Erik újra kicsit türelmetlenül. De nem felelek rá, csak kicsit bizonytalanul bólintok egyet beleegyezésként. Majd Jon-ra néz, hogy ő mit szól ehhez.

- Felőlem rendben.- egyezik bele ő is. Bár igen csak bizonytalanul.

- Akkor ez megbeszélve.- zárja le a beszélgetést. Deon csak sóhajt egyet lemondóan és odalép mellém.

- Nyugi Mark. Te magad mondtad, hogy beléd égett a verekedés. Menni fog. Csak gondold azt, hogy most vagy ott a sikátorban ahol először verekedtünk. És próbálj meg nem törődni a fájdalmaiddal.- próbál meg megnyugtatni és tanácsot adni. Amiket próbálok megfogadni. De nem sok sikerrel. Megveregeti még a vállam párszor, biztatás ként, majd követi Erik-et és a többiekkel együtt kimegy a ringből. Félve megyek Jon-nal a ring közepére. Az egész testem zsibbad a fájdalomtól. De most nem törődhetek ezzel. Oké Mark szed össze magad. Nagy levegő és megcsinálod. Kifújom a levegőt és készenlétbe állok. Ahogy Jon látja, hogy felkészültem ő is felkészül, de támadni nem támad. Okey csak mintha a sikátorban lenék. De mi is volt pontosan a sikátorban. Még a gondolatot sem sikerül befejeznem, Jon megunja a várakozást és rám támad. Az első ütését könnyedén kikerülöm és a rá következő néhányat is. Elég hamar rájövök, hogy igen csak vissza fogja magát. Amiért hálás is vagyok. Bár nem tudom, hogy milyen szinten van pontosan, de ha rögtön teljes erőbedobással támadna, nem biztos, hogy sokáig bírnám. Egyik ütésnél viszont, mikor meglátok egy vakfoltot, reflexszerűen támadok vissza. Amivel el is találom. Ettől kicsit hátratántorodik. Látszik rajta, hogy megleptem ezzel, hogy így visszatámadok. Bár ezzel még magamat is meglepetem. Úgy néz ki tényleg teljesen belém égett a verekedés. Az összes fájdalmam, és az egy éves kihagyás ellenére, ugyan úgy érzem magam, mint akkor ott a sikátorban. Amint Jon összeszedte magát már támad is vissza. De most már komolyabban veszi. Ugyan úgy ütéssekkel támad, amiket én sorra védek ki. Egyel-egyel néha betalál de komolyabb sérülést és fájdalmat nem okoz vele. Azzal azonban sikerül meglepnie, hogy az egyik ilyen támadást rúgással folytatja, ami egyenesen betalál, én meg a földön kötök ki. Egy kis ideig ott is maradok, amíg sikerül kicsit összeszednem magam. Ezen is látszik az az egy éves kiesés. Ezt azért anno simán kivédtem volna. Amint felállok, felkészülök a folytatásra. Ezúttal úgy döntök, nem várom meg, míg ő támad. Én támadok rá. Egy egyszerű jobb horoggal támadok, amit könnyen kikerül. De még meg sem várom, hogy újra egyenesen álljon már is gyomorszáját célzom meg egy ütéssel, ami be is talál. Ezzel sikerül eléggé meglepnem. Kicsit botladozva tántorog hátra. De én nem várom meg, hogy összeszedje magát a döbbenettől. Utána lépek és a vállára támasztom mind két tenyerem. Meglepődve néz rám. De nem foglalkozom vele. Erőteljesen elrugaszkodom a ring padlójától és csinálok egy előre szaltót, Jon vállára támaszkodva. A következő pillanatban pedig már Jon háta mögött vagyok. Innen egyszerűen csak kigáncsolom, a hasára fektetem és rátérdelek a hátára.

- Oké, oké,, feladom.- adja meg magát Jon, és csapkodja a ring padlóját. Erre én rögtön felállok róla és a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem, amit el is fogad.

- Jól vagy?- kérdezem, míg felhúzom a földről.

- Igen, csak kicsit lesokkoltam.- áll fel és szedi össze magát. Erre kicsit zavartan vakarom meg a tarkóm.

- Ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy ennyire belém éget a verekedés.- nézek rá sajnálkozva és kicsit zavartan. De válaszolni már nem tud. Erik-ék tapsolva jönnek be a ringbe.

- Ügyes voltál.- karolja át a vállamat Deon és dicsér meg.- Ha nem lennél így lestrapálva, seperc alatt a régi lennél újra, még egy két gyakorló bunyó után.- üt gyengéden a mellkasomra. De jelenleg nekem még ez is fáj. Így sziszegve kapom oda a kezem.

- Köszi.- mosolygok rá vissza. De ahogy meghallja Erik krákogását kíváncsian néz rá. Erik viszont haragosan és türelmetlenül néz vissza ránk.

- Ugyan már Erik. Olyan rég láttuk Mark-ot. Ráadásul eddig be volt zárva a szobádba. Olyan jó újra látni.- győzködi Erik-et.

- Jobb, ha visszafogod magad vagy a következő gyakorló meccsed ellenem lesz.- néz fenyegetően Deon-ra. Ő viszont nem ijed meg tőle csak megadóan fújtat egyet.

- Jól van na.- Adja meg magát Erik-nek majd vissza fordul felém.- Szép volt.- dicsér meg újra, és húz magához közelebb a vállamnál fogva, és simogatja meg a fejem.

- Á…- nyögök fel egy aprót a kisebb fájdalomtól, de nevetve. Jól esik, hogy ugyan úgy bánik velem, mint egy évvel ezelőtt. De nem sokáig élvezhetem, ugyan is már el is enged és egy lépéssel hátrább lép tőlem.

- Parancsolj. A tiéd.- mutat felém mosolyogva Erik-re nézve. Egy apró mosollyal nyugtázom, hogy az ő kapcsolatuk sem változott. Közben Erik egy morgással felel Deon megmozdulására, majd többet már nem foglalkozik vele. Elém lép és derekamnál fogva húz magához, és csókol meg. Mikor elszakad tőlem, kicsit távolabb hajol, és úgy néz a szemembe.

- Ügyes voltál Cica.- dicsér meg.

- Kö… köszönöm.- hajtom le a fejemet, mire csak elkuncogja magát.

- Pihenjetek egy kicsit és utána folytassátok. Ha úgy érzitek mára elég lesz, akkor gyertek vissza a szobámba. Ha sokáig lesztek lent akkor lejövök értetek, ha végeztem. De sajnos nekem még sok dolgom van, így nem tudok itt maradni.- szomorodik el egy kicsit. Állam alá nyúl és felemeli a fejem, hogy megcsókoljon.- Ne haragudj Cica, de most mennem kell.- kér bocsánatot egy apró mosollyal, majd még egyszer megcsókol, és csak utána enged el. De mielőtt még kimenne a teremből, meg áll egy rövid időre Deon előtt, és figyelmeztetően néz rá, de nem mond semmit. Deon állja a tekintetét és csak egy aprót bólint, hogy megértette, hogy mit szerettet volna. Utána csak fogja magát és kimegy a teremből. Az ajtó záródása után még egy két percig némán állunk, amit végül Deon tör meg.

- Tényleg elképesztő vagy.- jön oda hozzám mosolyogva és karolja át újra a vállam.

- Ne mond ezt.- hajtom le a fejem kicsit zavaromban.

- Pedig tényleg az vagy.- jön Jon is közelebb.- Azt hallottam, hogy különleges módon kevered az akrobatikát a verekedéssel, de így élőben, hát elképesztő volt.- dicsér tovább.

- Ugyan. Erre bárki képes egy kis gyakorlással.- tiltakozom rögtön.

- Azt kétlem. Ha kell én is tudok egy valamicske féle szaltót produkálni, de egy verekedésben egyik pillanatról a másikra egy akár kombinált mozdulattal előállni. Na, arra képtelen vagyok. Pedig mióta megismertelek ezt gyakorlom.- neveti el magát Deon. Erre csak zavaromban kuncogok egy aprót és megvakarom a tarkóm.

Ezután még egy kicsit beszélgetünk és vissza leülünk a ring szélére. Nem sokára azonban Jon-éknak el kell menniük. Mi még Deon-nal beszélgetünk egy kicsit. Utána folytatjuk a gyakorlást. Eleinte még mindig csak a védekezést, de hamar átváltunk a támadásra is. A végén már szinte gyakorló meccsszerűre alakul. De konkrét mecset nem vívunk. Jó néhány gyakorló óra után mikor már úgy érzem, hogy teljesen kimerültem és már egy csepp erőm se maradt, és ezt Deon is észreveszi, úgy döntünk, hogy mára elég lesz. Mindketten levesszük a kezünkről az anyagot és visszatesszük a polcra, és elindulunk a legfelső emeletre Erik irodájába. Felfelé menet Deon mesél arról, hogy mi történt az emúlt egy évben. Főként viccesebb sztorikat mond. Meg a főbb erő viszonyváltozásokat magyarázza el. Menet közben persze jó néhány taggal összefutunk, főleg úgy, hogy most van a jelentéseknek a fő ideje. Olyan hét, nyolc körül lehet most. Délutánhoz képest most már rendesen képes vagyok köszönni, amit jó néhányan először csak meglepődve fogadnak és csak utána köszönnek vissza. Vagy megdöbbenve néznek rám vagy mosolyogva, ami kifejezetten jól esik. De ahogy elérünk Erik irodája elé újra görcsbe ugrik a gyomrom és rossz kedvem lesz. Deon már éppen nyúlna a kilincs után, hogy kopogás nélkül rögtön benyisson, mikor Adam a nevemet kiabálva szalad oda hozzánk.

- Mark.- ér mellénk kicsit lihegve.- De jó, hogy látlak.- néz rám mosolyogva.- Hol voltál?- kezd el rögtön kíváncsiskodni.

- Deon-nal gyakoroltam kicsit.- válaszolom neki egy apró mosollyal.

- Tényleg hallottam, hogy már holnap mész is küldetésre.

- Igen.- helyeselek rá.

- Ó de kár, hogy csak most értem vissza.- kezd el siránkozni.- Úgy megnéztelek volna. Olyan rég láttalak verekedni.

- Majd talán legközelebb.- simítok hajába mosolyogva.

- Rendben.- vidul fel rögtön, majd az ajtó felé fordul, és már nyit is be, ő is rögtön kopogtatás nélkül.- Megjöttem Erik és Mark-ék is végeztek a gyakorlással.- kiáltja el magát, ahogy beér.

- Ez remek.- mosolyodik el és hagyja abba az előtte álló taggal lévő megbeszélést, ahogy mi is Deon-nal belépünk a terembe Adam után.- Nekem még van egy kis dolgom. Menj, addig zuhanyoz le. Vagy várj meg itt, ha szeretnél.- mondja még mindig engem figyelve. Hirtelen nagyon meglepődök, hogy két választási lehetőséget ad, és nem rám parancsol, hogy mennyek le lezuhanyozni mire végez, vagy, hogy várjam meg itt kint.

- Rendben.- szedem össze gyorsan magam.- Megvárlak.- döntök végül az itt maradás mellett, hiába tudom, hogy akkor ez azt jelenti valószínűleg, hogy később Erik-kel kell majd együtt fürdenem, de valahogy még így is ez jobbnak tűnik. Már nagyon kezdtem unni az egész napos egyedüllétet a szobában. Még ha Erik is itt van, és szinte folyton engem figyel, valahogy jó érzés, hogy ennyien itt vannak és kicsit velük is lehetek. Jon-ékkal is nagyon jól esett  kicsit beszélgetni.

- Rendben.- egyezik bele, majd még megvárja némán, hogy leüljek a fal mellet lévő egyik kanapéra, és csak utána fordul vissza az előtte lévőhöz, hogy folytassa a megbeszélést. A múltkorihoz képest, most nem lehajtott fejel ülök végig. Kicsit érdeklődve nézek körbe a teremben és figyelem, hogy Erik-ék mikről beszélgetnek. Most éppen Deon-nal és Adam-mal beszél meg valami balhét, amit az egyik tag okozott. Úgy néz ki, hogy Adam-éken kívül senki sem mer idejönni hozzám. Még néhány percig csak némán hallgatom, ahogy a többiek beszélgetnek míg Oren hirtelen be nem ront. Eleinte megijedek, hogy vajon mi történhetett, ő viszont csak nyugodtan közli Erik-kel, hogy megjött.

- Megjöttem főnök.- Erik azonban rá sem hederít.- Mark.- vesz észre engem is, ahogy kicsit beljebb jön, és lepődik meg. Erre viszont már rögtön felkapja Erik a fejét.- De jó kicsit a szobán kívül is látni.- jön oda hozzám mosolyogva, de ahogy meglátja, hogy Erik, hogy néz rá, abba hagyja a mosolygást.- Mi az? Most, hogy kicsit kijöhetett közénk, meg van tiltva, hogy beszélgessen?- fordul kíváncsian Erik felé. De nem felel rá, csak morog egyet és visszafordul Adam-ékhez. Oren erre viszont csak halkan elkuncogja magát es leül mellém.- Mi a helyzet? Jobban vagy most már?- kíváncsiskodik rögtön.

- Hát fogjuk rá.- mosolygom vissza rá.

- Fogjuk rá?- néz rám kicsit furcsállva.

- Igen. Ma gyakoroltam Deon-nal. Így ha kicsit jobban is vagyok, teljesen hulla lettem. Plusz újra mindenem fáj.- magyarázom le neki röviden.

- Értem.- bólogat együttérzően.- Deon nem éppen a leggyengédebb tanár.

- Hát nem.- értek vele egyet.- De rámfért már egy normális edzés. Nem is baj, hogy nem fogta magát annyira vissza.- szállok rögtön a védelmére.

- Már nem mintha alapból ismerné a gyengédséget.- neveti el magát.- Képzeld talán egy fél éve összejött egy lánnyal és úgy nézet ki, hogy komolyabb dolog is lehet belőle, de végül a lány szakított vele, azt mondta, hogy nem elég kedves.- kezd el beleéléssel mesélni.

- Mi az. Nem vagyok itt és már is engem beszéltek ki?- jön oda hozzánk kicsit felháborodva Deon. Úgy néz ki, hogy már mindent megbeszéltek Erik-kel. Felé fordulok óvatosan de ránk se hederít, már valaki mással beszél meg valamit bőszen.

- Mi az? Miről beszéltek? Engem se hagyjatok ki.- jön ide hozzánk Adam is, és ül le rögtön a másik oldalamra. Deon pedig idehúz egy széket elénk és ül le rá.

- Na tessék, és itt a pletykafészek is.- oltja le rögtön Adam-at Oren.

- Most miért.- akad ki Adam.- Nálad nem vagyok nagyobb pletykás.

- Héj. Én most csak azt meséltem el, hogy miért szakított Deon-nal a csaja.

- És még azt is rosszul. És csak, hogy kiábrándítsalak, ezt hívják pletykálásnak.

- Mi az, hogy rosszul. Hisz azért dobott téged, mert nem voltál elég kedves vele.

- Nem azért. Azt monda nem vagyok elég romantikus.- javítja ki Oren erre azonban mind a hárman elkezdünk nevetni.- Én legalább nem előtte vertem szinte félholtra valakit, akiről ráadásul a végén kiderül, hogy a csaj rokona.- szól vissza rögtön mire Oren abbahagyja a nevetést és mérgesen fordul Deon felé. Erre én azonban csak még jobban elkezdek neveti. Jóérzés nagyon, hogy újra így négyen hülyéskedünk. Még így is, hogy látom, Erik folyton minket figyel. Talán csak Youngjae hiányzik a társaságból. De talán jobb is, hogy nincs itt.

Még jó ideig el hülyéskedünk míg egy kopogás nem szakít félbe minket.

- Igen.- hívja be Erik.

- Ne haragudj Erik, hogy zavarlak.- nyit be.- Jött valaki, aki veled szeretne beszélni.

- És ki az?- lepődik meg, ahogy én is hisz már nyolc is rég elmúlt.

- Azt mondta, hogy Bon Hwa egyik embere.

- Bon Hwa embre? De még is mit keres itt.- lesz ideges és áll is fel a helyéről. Várjunk csak Bon Hwa? Nem ő az, akihez holnap be kell szivárognom?

- Igen. Azt mondta, hogy a Youngjae-val való tárgyalásokról lenne szó.- magyarázza el, majd várja, hogy Erik erre mit felel.

- Értem.- szólal meg végül egy kis gondolkodás után. Nekem azonban nem kell több. Magamtól is tudom, hogy nem lenne a legjobb ötlet, ha Bon Hwa embere most itt látna engem, így fogom magam felállok, és rögtön Erik szobája felé veszem az irányt. A többiek kicsit furán néznek rám, Erik viszont büszkén egy halvány mosollyal figyel végig, ahogy a rejtett ajtó felé megyek.

- Adam bemennél Mark-kal a szobába, hogy ne legyen egedül.- küldi utánam Adam-at. Gondolom azért, hogy még csak véletlenül se szolja el magát. Adam-at ismerve ez igen csak elképzelhető, még ha akarata ellenére is teszi.

- De hát…- kezdene el rögtön tiltakozni, de Erik rögtön közbevág.

- Adam.- szól rá erélyesebben.

- Igen.- hajtja le kicsit szomorkásan a fejét és áll fel, hogy utánam jöjjön. De ahogy tudatosul benne, hogy most kicsit kettesben hülyéskedhet velem, mint régen, rögtön vidámabban kezd el követni.

- Rendben. Enged be nyugodtan.- hallom még Erik válaszát az ajtó záródása előtt. Ez új információ volt, hogy Youngjae Bon Hwa bandájával tárgyalt. Én azt hittem Erik apjának van dolga Bon Hwa-val. De Erik vajon mit akarhat tőle. Itt valami nem stimmel. Erik apja egyáltalán tudja, hogy Erik is tárgyal Bon Hwa-val.

Már lassan egy órája, hogy Adam-mal bejöttünk a szobába. Nagyon sokáig tart Erik-nek a megbeszélés. Adam már mindent elmesélt, hogy mi történt az elmúlt egy évben vele, és engem is részletesen kikérdezett. Bár én sokkal kevesebb dolgot tudtam az elmúlt egy évemről mesélni mint ő. Nem volt valami izgalmas az életem az elmúlt egy évben. Adam épp nagy bőszen meséli, hogy az egyik küldetés, amit egy másik tagnak nem sikerült rendesen elvégeznie, ő hogy javította ki és végezte el tökéletesen, mikor nyílik az ajtó. Erik jön be.

- Na, jól elvoltatok ketten? – néz ránk kíváncsian. Próbálom kivenni, hogy milyen hangulatban lehet, de nem látom rajta, hogy mérges lenne, viszont azt sem, hogy jó kedve lenne.

- Igen. Nagyon. Rengeteget beszélgettünk.- lelkesedik rögtön Adam.