Az a bizonyos nyolc betű 4.fejezet

Mark

Nagyon meglepődök mikor hírtelen megjelenik Jackson és kihívja beszélgetni Jaebumot. De inkább úgy döntök nem szólok be neki. Nem tudom, hogy mit akarhatott, de nagyon komolynak tűnt. Ha viszont még is arra kerülne a sor, bízom abban, hogy Jaebum meg tudja magát védeni. Így nem megyek utánuk. Viszont már nagyon régóta elmentek és kezdem valóban azt hinni, hogy ezek összeverekedtek. Bár akkor valaki már berontott volna a terembe, hogy bunyó van, és mindenki odamenne, hogy láthassa.  Habár, lehet annyira félnek Jacksontól inkább a verekedés látó távolsága közelébe sem mennek. Habár ha a tetőre mentek beszélgetni, akkor esély nincs, hogy valaki lássa őket. Na jó, ezek tuti nem tudnak normálisan csak beszélgetni. Döntöm el végül magamban és indulok el a tetőre vezető lépcsők felé.

- Hey Mark. – hallom meg Jaebum hangját mögülem ahogy már szinte a lépcső tetején járok.

- Jaebum. – fordulok felé mosolyogva.

- Merre? – ér be és húz magához derekamnál fogva.

- Annyi ideig tartott, már azt hittem felmentetek a tetőre és elkezdtétek egymást gyilkolni. Így úgy gondoltam megyek és kimentem a segged. – nevetem el magam és adok egy csókot szájára.

- Ó, csak nem féltél, hogy átrendezik az arcom és már nem lesz egy ilyen jóképű barátod? – neveti el magát ő is. Másik kezét is derekamra simítja és nekitol a lépcső korlátjának, hogy úgy csókoljon meg. Kicsit megijedek, de nem bánom, hogy ezt teszi így mosolyogva viszonozom csókját és nyitom ki neki számat.

- Csak nehogy elbízd magad. – szakadok el tőle és döntöm homlokának sajátomat nevetve.

- De ha egyszer egy ilyen valakit tudhatok magamnak mint te, nehéz nem elbíznom magam. – kuncogja el magát mire csak szem forgatva hajolok pár centinél távolabb tőle, és hagyom, hogy újra megcsókoljon, rögtön mélyen és kicsit akaratosan. Mosolyogva viszonozom és hagyom, hogy jobban a korlátnak nyomjon. De ahogy benne is realizálódik, hogy nem tud úgy a falra kenni ahogy azt ő akarja, mert egy korlátnál vagyunk és ha jobban felé lök, akkor minden bizonnyal leesek, mindkét kezét szorosan derekam köré fonja és úgy présel a lehető legjobban magához. Kezemet nyaka köré fonom, és úgy viszonozom az egyre hevesebb csókját.

- Maguk meg mit csinálnak itt ilyenkor. – szól  ránk egy tanár mire rögtön elszakadunk egymástól és Jaebum elengedi egyik kezével a derekamat, hogy én is a tanár felé tudjak nézni. De másikat még mindig körém fonja és egy centivel sem enged távolabb magától. – Már rég elkezdődött az óra. És nagyon jól tudják, hogy nem megengedett az ilyen fajta viselkedés, bármilyen nemű kapcsolatban, az iskolán belül – szól ránk, de meglepően higgadt.

- Igen, elnézést. – hajol meg kicsit Jaebum, de el még mindig nem engedne.

- Most pedig mindketten irány órára.

- Igenis. – hajolok meg most én és már fordulunk is az osztály felé.

- Ennyire nem érdeklik a melegek? Vagy csak már így megszokta ezt Jacksonék miatt? – szólalok meg miután már nem vagyunk halló távolságban.

- Mármint az igazgatót?

- Igazgató? Ő volt az igazgató?

- Igen. – neveti el magát. – De ennyire meglepő, hogy ugyan úgy kezeli a melegeket, mint másokat? – értetlenkedik most ő.

- Igen. – nevetek fel fájdalmasan ahogy újra eszembe jutnak az emlékeim. – A régi suliban, minden tanár, sőt még az igazgató is csak és kizárólag undorral, és lekezelően bírt rám nézni. – nézek magam elé.

- Nem volt ki minden kerekük ha egy ilyen szépségre így néztek. – húz magához és csókol meg.

- Köszönöm. – mosolygok rá hálásan. Valahogy mindig sikerül megnyugtatnia. Ezért pedig nagyon hálás vagyok. Mikor bemegyünk a terembe, a tanár nagyon rosszallóan néz minket és le is csesz. Kicsit rosszul esik, én ugyan is nem vagyok az a nagy lógós. Gyorsan bocsánatot kérek és meghajlok, majd már megyek is a helyemre. Meglepődve látom, hogy még Jackson is bent van órán. Viszont csak lenézően morog valamit az orra alatt és ráfekszik a padra. Na most vagy mi késtünk többet mint Jackson átlagban szokott és utána estünk be. Vagy az évi öt alkalom egyike van és időben bejött.

Végre péntek van és épp a megbeszélt randikra tartunk, ami végül az lett, hogy Jaebum elkísér edzeni. Mivel nagyon szerettem volna már menni, de nem akartam ott újra összefutni Jacksonnal. Jaebum pedig felajánlotta, hogy majd ő elkísér. Egy ilyen ajánlatot pedig eszem ágában sincs visszautasítani. Habár azt nem tudom, hogy ez nevezhető e rendes randinak. Mikor odaérünk megkönnyebbülve pakolom le a cuccaim a padra, ugyan is Jackson most nincs itt.

- Végig a padon fogsz ülni és engem nézni, vagy te is próbálkozol valamivel. – ülök le a földre kinyújtva az egyik lábam és kezdek el nyújtani.

- Elég csábítónak hangzik az első változat. – kuncogja el magát és telepedig le a padra.

- Azt most megmondom, ha csak a padon ücsörögsz akkor a mindent a szemnek és semmit a kéznek elv fog érvényesülni. – jegyzem meg és megyek le spárgába. Legalább is mennék le ha nem kéne hozzá még mindig pár centi. Úgy érzem az a pár centi soha nem lesz meg.

- Azt, azt hiszem nem engedhetem. – áll fel és sétál elém nyújtva a kezét, hogy felsegítsen. – Főleg ha ilyen kívánatosan mutatod be, hogy mennyire is vagy hajlékony. Olyan nincs, hogy ne érjek hozzád. – fog derekamra és húz magához, hogy megcsókoljon.

- Még csak nyújtok de te már most nem bírsz magaddal. – nevetem el magam visszacsókolva.

- Ha így folytatod akkor nem is fogsz a nyújtásnál tovább jutni.

- Legalább az edzés végéig bírd ki. És csak, hogy lásd kedvességem, kihagyom a pucsítós nyújtásom. – nevetem el magam kegyesen.

- Ó Mark. Ha nem az a célod, hogy rád ugorjak, akkor az még csak eszedbe se jussom. Habár még csak a gondolattól is, hogy előttem pucsítasz képes lennék rád vetni magam.

- Te csak ne ábrándozz, mikor itt van veled élőben az eredeti, mert még a végén megsértődöm. – csókolom meg vigyorogva. – Vagy az eredeti már nem is kell? – húzódom el tőle és lépek két lépést hátrébb, elfordulva.

- Ha karod itt helyben megmutatom mennyire is vágyom az eredetire. – karolja át hátulról derekam és csókol nyakamba.

- Bőven lesz rá időd edzés után. – fordulok meg ölelésében és nyomok szájára egy apró csókot majd vissza letolom a padra. Talán még is jobb lesz ha egyenlőre csak ül és néz.

- Ahogy kívánod. – kap kezem után és húz le magához, hogy rendesen megcsókolhasson. – Jó fiú leszek és itt megvárlak. – enged el végül. Mosolyogva egyenesedem fel és indulok el végre rendesen edzeni. Eleinte bemelegítés ként csak néhány nagyon egyszerű szaltóval kezdek de még ezeket is mind tapssal fogad. Mikor pedig már a komolyabb ugrásokat csinálom elálló lélegzettel figyel. Nagyon aranyos a reakciója. Mikor úgy döntök mára ennyi elég mosolyogva megyek vissza hozzá.

- Na? Megvagy elégedve az élő látvánnyal is? Vagy a képzeleted még mindig jobb? – teszem csípőre kezem és húzom ravaszul mosolyra a szám mire felpattan és magához ránt egy csókra.

- Te vagy a legjobb. – duruzsolja ajkaimra és csókol meg vadul.

- Ennek örülök. - tolom el magamtól egy apró csókot nyomva még szájára és megyek, hogy összeszedjem a cuccaim, tusoljak, hogy indulhassunk. Nem akarom otthonra hagyni a tusolást, valahogy úgy érzem annak nem lenne jó vége. – Tusolok egyet gyorsan és már indulhatunk is.

- Rendben, de siess. – szól utánam.

- Tíz perc és indulhatunk. – kiáltok vissza az ajtóból. Sietek amennyire csak tudok, és pár perc múlva már szállok is ki a víz alól törölközve és alig tíz perccel később már felöltözve megyek vissza Jaebumhoz.

- Indulhatunk is. – hajolok le hozzá apró csókot adva neki mire feláll és derekamat ölelve indulunk el a buszmegállók felé.

- Amúgy kérdezhetek valamit? – fordul felém kíváncsian.

- Igen persze.

- Múltkor említetted, hogy nem akarod, hogy mindenki megtudja a múltad. És azóta gondolkodom rajta, hogy mi történt veled, hogy ennyire befolyásol. – megtorpanok ahogy meghallom mire kíváncsi. – Nem muszáj elmondani. Csak kíváncsi vagyok.

- Nem gond. – hajtom le a fejem és indulok el újra. – A régi suliban megtetszett egy fiú a szomszéd osztályból. És hamar össze is barátkoztam vele. De azt akkor még nem tudtam, hogy milyen is valójában. Egyszer pedig mikor úgy éreztem, hogy megbízhatok benne, és van némi esélyem mindent elmondtam, hogy igazából meleg vagyok és, hogy tetszik nekem. Csak mosolyogva fogadta, és ezek után még közelebb kerültünk egymáshoz. Már szinte olyan volt mintha járnánk. De nagyot tévedtem. Hamar kiderült, hogy csak dugásra kelletem neki. – itt kicsit meg kell állnom. Fájdalmasan nevetek fel a saját szerencsétlenségemen. – Ez után hamar elterjed, hogy meleg vagyok és, hogy dugáson kívül másra nem is vagyok jó. A fiú pedig aki eleinte tetszett csak buzdította a többieket. Ez ellen pedig semmit nem tudtam tenni. Mikor tiltakoztam, hogy hagyjanak békén és ne nyúljanak hozzám csak megvertek, hogy nekem ebbe nincs beleszólásom, és egy undorító kis buzi csak kussoljon. – emlékszem vissza mikor egyszer ellöktem magamtól az egyik felsőbb évest és utána négyen támadtam rám és ráncigáltak a torna szertárba, hogy megverjenek, és mind a négyen megdugjanak. Eleinte gyakran tiltakoztam de mindig csak rosszabbul jártam. Ennél viszont sikerült kiölniük belőlem az ellenállást, és még több félelemmel megtölteniük a helyét. – Ezzel most tönkre vágtam a hangulatot mi? – nevetek fel fájdalmasan a tarkómat vakarva.

- Szívem szerint mindnek behúznék egy hatalmasat. – jelenti ki mérgesen mire csak elnevetem magam. Jól esik, hogy ezt mondja. Valahogy megnyugtat vele.

Jaebum végül az egész hétvégét nálam töltötte, és nem csak egyszer bizonyította be végül, hogy mennyire is kívánja a valódi énemet, nem csak a képzeletében lévőt. Most pedig kézen fogva megyünk be a terembe, ahol síri csend lesz ahogy beérünk.

Jackson

Mióta Key-vel újra összejöttünk, a dolgok elcsendesedtek. Ki tudja, lehet, hogy azért mert Key volt a szabotőr a dolgaim ellen, vagy csak azért mert így nem figyeltem annyira Markra..Vagyis.. figyeltem.. Mindig néztem őt és Jeabum-t.. de nem tehetek a kettőjük kapcsolata ellen semmit.. Féltem Markot és fel vagyok készülve arra a napra mikor Jaebum kidobja.. azt is tudom, hogy akármennyire is próbálok majd segíteni engem fog hibáztatni és sértegetni.. de ez nem számít, csak essünk végre túl rajta! .. Ugyan, így gondoltam, de ahogy teltek a napok nagy meglepetésemre nem történt semmi. Elkezdtem reménykedni, hogy talán Jaebum nem is olyan rossz srác. Most is épp nagyban romantikáznak. Jaebum a szekrénynek dőlve húzza magához Markot és szorosan átöleli, de ahogy a fiú vállára támasztja állát észrevesz és sötéten elmosolyodva csókolja arcon Markot.. Nem.. ez a csávó egy démon! Már értem mit érzett Key mikor engem látott Mark-al.. bár.. ez nem teljesen ugyan az, nem? Mármint.. én nem vagyok szerelmes Markba, ugye?

- Jackson!

- Ugye nem?? Ugye???? - kapom el a mellettem állót aki megszólított és elkezdem hevesen rángatni.

- Mi.. Mi van?? Eressz!! - töröl képen Yugyeom, mire bosszúsan nézek rá orromat fogva.

- Azért nem kellet volna behúznod!

- A frászt hoztad rám, szóval magadra vess!!

- Cöh! - húzom fel orrom.

- Amúgy meg mi bajod? Mostanában olyan furcsán viselkedsz. Megint!

- Mi az, hogy megint?

- Úgy ahogy! Mióta az a Mark nevű srác megjelent te nem vagy önmagad! Megpuhultál!

- Francokat!!

- Mégsem törted el az orrát Jeabum-nak mikor kellet volna.

- .. Láttad?

- Nem.

- Akkor honnan tudod?

- Mondjuk úgy, hogy egy madárka csiripelte.

- Nem hiszem el.. Remélem mikor a pálya választásra kerül a sor az osztályodban beírod a kémet is.

- Nem hiszem, hogy van fenntartva olyan kategória. - nevet. - Oh! Most lépek Jackson! Lányok, várjatok!! <3

- Atyám! Hülye nőfaló! - nevetem el magam. A nap többi részét ellógtam. Nem volt kedvem az új párosunkat nézegetni. Haza ugyan nem mentem, megvártam Key-t, mivel ma jön hozzám, de egy órára sem mentem be. Nap végére Key osztály terme elé megyek. Mikor kinyílik a terem ajtó és a tanár távozik én belesek. Key jóízűen nevetve beszélget Minho-val. Ahogy őket nézem.. újra átfut az agyamon a régmúlt.. Felidegesít! Utálatos ez az érzés.. az érzés, hogy a fiúm egy másik sráccal ilyen jól elszórakozik és az érzés, hogy ahogy őket nézem azt gondolom milyen jól néznek ki együtt.. Ne érj hozzá! Ne szólj hozzá! Rá se merj nézni!! Elég volt! Ekkor észbe kapok.. miért?.. Vagy ha mégis így gondolom akkor miért Mark-ot és Jaebum-t láttam magam előtt most? .. Bassza meg! Teljesen elment az eszem!

- Mi a baj? - kérdezi otthon Key derekamon ülve az ágyban. Mikor vette le a pólóját? - Mintha nem itt járnál!

- Hmm..

- Ha ezt csinálod, nem szexelek veled!

- Bocs.. Asszem most nincs kedvem. - tolom le magamról mire sértődötten száll le rólam majd feláll.

- Akkor haza megyek!

- Jaj, ne csináld már, kérlek! .. Hahó! - kapom el csuklóját, mire megtorpan.

- Még mindig nem.. igaz?

- Micsoda?

- Még mindig nem én kellek neked. Pedig annyira próbálkozom! Próbálkoztam éveken keresztül, de te. - erre lerántom és magam alá döntve megcsókolom.

- Fogd be! Rajtad kívül nem kell más! - megadóan ölel át. Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem így van, hogy ez csak egy édes kis hazugság, ami megóv a fájdalmas valóságtól.. de amíg el hisszük ezt a kamu valóságot, addig könnyebb.. ezért alkalmazkodunk egymáshoz és nem firtatjuk a valósággal kapcsolatos tényeket. Mert így könnyebb.. így nem fáj annyira.. de mégis csak idő kérdése és pofán vág a valóság.. A valóság amit még nem merek kimondani...

Mark

Eltelt még egy hét és még minidig kicsattanok az örömtől. Nagyon jó érzés, hogy valakivel tényleg járok. Majdnem minden szünetben együtt vagyunk beszélgetünk és romantikázunk. És majdnem minden nap felmegyünk a másikhoz. És azt is megkockáztatom, hogy madarat lehet velem fogatni annyira boldog vagyok. Nagyon boldog vagyok, hogy nem hallgattam Jackson hülye fenyegetéseire. Mondjuk az igaz, hogy mióta együtt vagyok Jaebummal senkivel sem beszéltem. Mindenki nagy ívben elkerül. De még ez sem zavar, ugyan is itt van nekem Jaebum így még az sincs, hogy unatkoznék. Kedd ebéd szünet van és épp az udvaron egy eldugottabb helyen várom Jaebumot, hogy közösen ebédelhessünk. Általában keresünk valamilyen eldugott helyet, és ott szoktunk lenni. Így engem sem zavar, ahogy ránk néznek, mármint azok akik egyáltalán mernek, és Jaebum is nyugodt szível tud rám mászni, a nélkül, hogy megzavarna minket valaki. Mondjuk iskolában annál tovább nem megy, hogy felken a falra vagy épen a földbe, mint jelen esetben. Megjön és alig egy perc múlva már felettem van és nem sok hiányzik ahhoz, hogy eggyé váljak a földel, úgy nekiprésel. De kicsit sem bánom, hisz neki ez a jó. Már többször is monda, hogy ezt sokkal jobban szereti, és szívesebben csinálja mint enni. Így mosolyogva karolom át nyakát és hagyom, hogy felfaljon, ha már egyszer ebéd szünet van.

- Imádlak. – csúszik ki számon ahogy elhajol tőlem, hogy kicsit levegőhöz jusson. De nem válaszol csak újra rámar ajkaimra. Percekig egy centire sem hajlandó elmozdulni felőlem mire elszakad tőlem.

- Szakítsunk. – szólal meg majd nyom még egy rövid csókot számra ás áll is fel rólam. Megmozdulni sem tudok. Mit mondott az előbb? Biztos csak félre hallottam.

- Tessék? – ülök fel és nézek rá értetlenül.

- Szakítsunk. – ismétli meg magát. De még így sem vagyok képes felfogni mit mond.

- Hogyan?

- Süket vagy? Azt mondtam szakítani akarok veled. – fordul felém gúnyosan.

- Mi a halálról beszélsz? – álok én is fel és lépek elé. – Még is miért? – még minidig nem bírom felfogni mit akar.

- Nem egyértelmű? – néz rám flegmán.

- Még is mi? Alig egy perce még azon voltál, hogy bebizonyítsd, hogy egy embert is fel lehet falni. – háborodok fel.

- Meguntalak. Unom az állandó romantikázásod. – jelenti ki vállat vonva nem törödömen.

- Hogy mi van? – leszek dühös ahogy hallgatom amit mond. – És mi a halálért nem voltál képes szólni, hogy álljak le ha egyszer tudod, hogy nem bírod az ilyesmit. – vágom fejéhez, és érzem, hogy kezd összeszorulni a szívem. Nem akarom elhinni, hogy ez igaz.

- Nem hiszem el, hogy tényleg nem vetted észre, hogy az egész kamu volt. – neveti le magát. Érzem, hogy kezd hitetlenségemen felülkerekedni a düh.

- Ezt, hogy a faszba érted? – kérdezem fogaim közt szűrve.

- Ugyan már. Csak azért közeledtem feléd, hogy idegesíthessem Jackson és, hogy ne kaphassa meg még csak véletlenül se azt amit akar. – neveti el magát. – Viszont már nagyon unom az állandó színészkedést.

- Mond, hogy csak rád jött az öt perc és minden amit az előbb mondtál csak vicc volt. – lépek felé egy lépéssel közelebb már forrva a dühtől

- Ha nem lenne ilyen jó segged, és tested már rögtön az után dobtalak volna, hogy végre hajlandó voltál befeküdni alám. – karol derekamra és ránt magához közel. – Mondjuk a testedért kár. – kuncogja el magát és csókol meg. Nekem itt szakad el a cérna. Mellkasára teszem mindkét kezem és teljes erőből taszítok rajta, hogy el tudjam magamtól lökni.

- Rohadj meg. – szólok neki de már nem bírok tovább a közelében maradni. Elviharzom mellette. De nem futok, és sírni sem sírok. Nem hagyom, hogy meglegyen ez az öröme. Nem tudom el hinni ami az előbb történt. Én tényleg azt hittem, hogy Jaebum normális és, hogy bízhatok benne. Még a múltamat is elmeséltem neki. Erre ugyan olyan tapló mint a többiek a régi sulimban. Megint voltam akkora fasz, hogy megbízzak valakiben. Pedig bőven megtanulhattam volna, hogy ne tegyem. Ez után örüljön az akihez hajlandó vagyok egy köszönésnél többet szólni. Annyira dühös vagyok, hogy nem figyelek senkire. Így nem is értem miért lepődök meg mikor nekimegyek valakinek.

- Faszomat. – szólalok meg hangosan egy lépést hátratántorodva. Mikor azonban felnézek, hogy ki az, a dühöm csak háromszorosára nő. – Te. – nézek rá dühösen közelebb lépve hozzá rábökve. Nem hagyom, hogy bármit is szólhasson, úgy kezdek el vele kiabálni. – Az egész a TE hibád. – taszítok egyet mellkasánál mire ledöbbenve kénytelen hátrálni pár lépést, de nem hagyom neki, követem és folytatom mellkasánál fogva lévő taszítását. – Ha képes lennél érteni a szóból és lekopni mikor az ember az arcodba vágja, hogy még a pofád is irritálj és húz el a faszba akkor ez az egész meg sem történt volna. Miért nem vagy képes akár csak egy fikarcnyit is odafigyelni arra, hogy mit teszel a másikkal. Rohadtul örülnék neki ha többet már a képedet se kéne látnom ha már egyszer tönkretetted az életemet. Pedig azt hittem mindent újrakezdhetek, az egész múltamat elfelejtve. De te elbasztál mindent. Nincs már erőm megint mindent újrakezdeni, új helyre költözni ahol senki még csak soha nem is hallott rólam. Megtanulni a nyelvet, megszokni az új környezetet, kultúrát, embereket. Egyáltalán elég bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy egy teljesen új környezetben, országba költözzem teljesen egyedül. Csak, hogy mindent újra kezdjek. Amit te elbasztál. – ordítom fejéhez, közben már a falnak veti hátát és tűri, hogy mellkasát csapkodjam. Végére már elcsuklik a hangom. Nem akartam ennyi mindent mondani neki, de nem bírtam visszafogni magam. Érzem, hogy még egy könnycsepp is elkezd végigfolyni az arcomon. – Picsába. – ordítom el magam és vágok még egy utolsót Jackson mellkasára és fordulok el tőle, hogy faképnél hagyjam, de megfogja karom és magához rántva átölel. A meglepettségtől mozdulni sem tudok. Egy perc sem telik el elenged és elindul.

- Hol van?

- Mi?

- Hol az a szemét?

- A-az udvaron, de. - kezdeném de már el is ment. Vajon mit tervezhet?

Jackson

Alig vártam ezt a pillanatot. Nem tehetek róla de a dühhöz amit érzek egy apró boldogság is keveredik és elejtve egy vigyort mikor senki sem lát megropogtatom a kezem. Megállva Jaebum előtt oda szólók.

- Hé! – meg se várom hogy válaszoljon csak ahogy felém fordul teljes erőmből orrba vágom. Szerencséje hogy megcsúszott a kezem, máskülönben eltörtem volna az orrát.

- Azt a kurrrrvaa! - sóhajtok fel. - Bassza meg, hogy ez milyen rohadtul jól esett!! Olyan jól mint egy jó szex után az utolsó szál cigi!! Kösz a sok kibaszást te rohadék, így legalább ezt megtehettem. - nevetek fel de szinte azonnal elkomolyodok. - Soha többé ne merj a közelébe menni, különben esküszöm, hogy kórházba juttatlak. Az az ütés nem fog félrecsúszni. - nézek az orrát szorongató srácra.

- Ne, hogy azt hidd, hogy ezzel győztél. - húzza ravasz mosolyra száját közben letörölve orrából kicsorduló vért

- Mit mondasz?? - teszem fülemhez kezem és behajolok csípőre tett kézzel. - Hogy nem fogtad még fel, szeretnél még egyet? Ezer örömmel! - lépek közelebb és rárúgok térdére így össze esik. - Jobb ha nem packázol velem Jaebum! - nehezen áll fel és lép elém bicegve.

- Ne, hogy azt hidd, hogy csak azért mert most szakítottam vele, majd a karjaidba fog rohanni. Én a helyedben örülnék ha szóba áll veled. - neveti el magát. - Már kizárt, hogy megszerezd magadnak. - neveti el magát újra és sétál el mellettem.

- Tudom.. - mondom magamnak.

Mark

Este nem tudok aludni. Egész este a mai napon kattog az agyam. Újra és újra átfut az agyamon amit Jaebum mondott nekem. Nem akarom elhinni, hogy igaz. Minden elölről, fog kezdődni. Ha holnap bemegyek a suliban mindenki arról fog beszélni, hogy mekkora egy balfasz vagyok, és hagytam, hogy orromnál fogva vezessen. Mindenki rajtam fog nevetni. És az egész elölről fog kezdődni. Jackson is biztos csak röhög a hátam mögött, hogy bezzeg neki igaza volt. És még le is ordítottam a fejét. Nem akartam ezeket mondani neki, de nem bírtam magam türtőztetni. Egyáltalán mit akart azzal, hogy megölelt engem, és miért akarta tudni hol van Jaebum. És amúgy is honnan tudta, hogy miatta voltam olyan ideges. Reggel az ébresztő hangja zökkent ki a gondolataimból. Kinyomom de ki nem bírok kelni az ágyból. Nem akarok iskolába menni. Nem akarom újra élni a múltat. Pedig tudom jól, hogy minél előbb túl esek rajta annál könnyebb, de nem tudom magam rávenni, hogy bemenjek. Sőt egész héten nem megyek be. Szinte ki sem kelek az ágyból, csak mikor már nagyon muszáj. A fürdőn és a konyhán kívül nem megyek máshová.  A konyhába is már csak akkor mikor ájulás közelbe kerülök az éhségtől. Egyáltalán nincs étvágyam. Semmihez nincs kedvem. Egész nap csak az ágyban fekszem és átkozom magam. Hétfőn azonban bármennyire nem akarok muszáj vagyok már bemenni. Kikényszerítem magam az ágyból és talpig feketébe öltözöm, az egyik bő gatyámat veszem, fekete bő kapucnis pulcsiba bújok. Fejembe húzok egy sapkát amit ha kell a szemembe tudom húzni, és húzom is és felveszem a kapucnit is és úgy indulok el. Az iskolába érve lehajtom a fejem és úgy megyek a terembe. Óvatosan nyitom ki az ajtót és próbálok meg a legészrevétlenebbül bejutni a terembe. De nem sikerül. Amint belépek mindenki csöndben marad és bámul rám. Lemondóan sóhajtok egyet és megyek a helyemre maxra kapcsolva a zenét a fülemben. Szerencsém van, mert se Jackson se Jaebum nincs még bent, és nagyon remélem, hogy nem is lesznek. Annyira jó lenne ha ma lennének tényleg lógósok és nem jönnének be. De nem is akarom látni, ha be is jönnek. Lehajtom a fejem a padra és becsukom a szemem. Csak akkor állok fel mikor bejön a tanár és köszön. De akkor sem nézek fel, végig padomat figyelem. Nem akarom megtudni, hogy Jaebum itt van e mellettem. A nap többi része is így telik. Senkire nem nézek fel és egész nap a fülemben van a zene maxra kapcsolva. Órákon sem veszem ki. Mikor pedig át kell menni másik terembe az utolsó percben indulok csak el és a földet vizslatva megyek a folyosókon. Már csak egy órám van és túl fogom élni a mai napot. Már csak el kell jutnom a kémia terembe. Most aztán igazán átkozom, hogy a legfelső emeleten van a kémia labor. Még fél percem van felérni. Gyorsítom a tempót de arra figyelek, hogy ne menjek neki senkinek. Már csak az hiányozna, hogy megint nekifussak mondjuk Jacksonnak. Már épp fordulnék a kémia terem felé mikor felértem a legfelső emeletre mikor valaki megfogja a karom és elkezd vissza lefelé rángani és húz be a lépcsők mögé, hogy senki ne lásson minket, habár már becsengettek így lényegtelen, hogy hova rángat. Van egy nagyon rossz érzésem, hogy ki a zaklatóm, de még mielőtt végigfutna rendesen az agyamon a gondolta bebizonyul, hogy igazam van. Jaebum áll előttem vigyorogva és nyúl felém és rántja ki fülemből a zene forrását.

- Tehát ezért nem hallottad mikor szóltam. – mosolyog rám pimaszul és tarja kezében a fül hallgatóm.

- Mit akarsz. – rántom ki kezéből a fülest.

- Ugyan ne légy már ilyen mogorva. – simít derekamra és húz magához. – Nem voltál egész múlthéten. Hiányoltalak. – kezd el hozzám hajolni, hogy megcsókoljon. De mielőtt megtenné mellkasánál fogva lököm le magamtól.

- Még is mi a faszt képzelsz. – morranok rá dühösen. – Húz el a picsába. – vágom még oda és már fordulnék is el, hogy itt hagyjam.

- Ne olyan gyorsan. – állít meg karomnál fogva visszarántva. – Még is hova szándékozol menni?

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a múltkor után majd leállok veled báj cseverészni? – rántom ki a kezem szorításából. – Hagy lógva. – szúrom még oda és indulok el újra, de megint megállít.

- Ne, hogy azt képzeld, hogy csak így hagylak elmenni. – ránt vissza újra vállamnál fogva és lök neki a falnak, és tűnik el az eddigi mosoly az arcáról és lesz ideges. – Ugye nem gondoltad, hogy majd csak úgy simán békén hagylak.

- Ugye nem képzeled, hogy majd csak simán hagyom magam, hogy rám szállj. – lököm el magamtól és próbálkozom meg újra elmenni, de megint nem sikerül.

- Ugyan Mark. Nem várhatod tőlem, hogy csak így mondjak le a formás kis seggedről.

- Ha csak dugni akarsz akkor rohadtul rossz ajtón kopogtatsz.

- Ezt még te sem hiszed el. – neveti el magát.

- Húz a picsába Jaebum. Nem teszem szét neked még egyszer a lábam. – ordítom fejéhez.

- Ne, hogy azt hidd, hogy a múltad után majd most fogod felhagyni ezt a szokásod. – szorít torkomra és nyom neki a falnak. – Jobb ha ezentúl minden szavamat úgy lesed mint egy kutya és első szavamra ugrasz is. – hajol alig két centire tőlem.

- Ne, hogy el hidd, hogy majd azt teszem amit te mondasz. – szűröm fogaim között.

- Te sem hiszed, hogy majd pont nekem nem fogsz behódolni. – szorít rá nyakamra és bokszol bele a falba alig két centire a fejemtől. Nem ijedek meg tőle. Nem olyan nagydarab akitől különösebben félnék, de ahogy felhúzza a múltam, lebénulok, és minden erőm elszáll a tiltakozásra. A múltnak a súlya, hogy minden újrakezdődik, és újra csak egy koszos buzi leszek aki dugáson kívül másra nem jó, teljesen összetör belülről. Egész testemben elkezdek remegni ahogy egyre közelebb hajol hozzám. – Jobban teszed ha első szavamra ugrasz és pucsítasz be szépen a formás kis seggeddel. – nincs erőm visszaszólni vagy tiltakozni ellene. – Értve vagyok? – szűri ki fogai közt arcomtól néhány centire torkomra rászorítva és még jobban nekinyomva a falnak. Érzem, hogy ezúttal nem viccel és levegőt is nehézkesen veszek szorítása miatt. De még mindig nem bírok megszólalni, viszont látom rajta ha nem válaszolok akkor a következő ütés már nem fog mellé találni. Remegve bólintok egy nagyon aprót, hogy tudja megértettem amit mondott. – Helyes. – mosolyog, és enged el, ellépve tőlem egy lépéssel. – De ne félj. Én nem fogom hagyni, hogy mások is hozzád érjenek. Te csak az én kis kutyuskám vagy. – lép újra hozzám arcomra simítva kezét. – Nem szeretem, ha bárki is hozzá nyúl ahhoz ami az enyém. – simítja kezét hajamba és markol bele hátra rántva fejem. – Jobban teszed ha ezt megjegyzed. Ha bárkit akár csak a közeledben látok, nagyon megemlegeted. Értve vagyok? – húzza még minidig hajamnál foga fejem.

- Igen. – szólalok meg végül halkan remegő hanggal.

- Helyes. – mosolyodik el és enged el most már végleg. – Most viszont mennem kell. Majd holnap foglalkozom a formás kis seggeddel. – simít újra arcomra és csókol meg röviden, majd hajol is el tőlem és már megy is. Tényleg minden elölről kezdődik. Minden. Kezdem valóban azt hinni, hogy én tényleg nem vagyok jó csak arra, hogy kielégítsék rajtam a vágyaikat. Elvégre mi másra lenne való egy olyan undorító kis buzi mint amilyen én vagyok? Jobb ha ebbe beletörődöm.

Másnap minden féle életkedv nélkül megyek be az osztályba. Már nem érdekel semmi. Nem érdekel, hogy ki mit mond rólam, hogy ki, hogy néz rám. Minden akaraterőmet elvesztettem tegnap. Nincs már bennem semmi remény. Még a szilánkja is kihalt belőlem. Egész nap zombikén mászkálok. De közel sem úgy ahogy tegnap. Tegnap csak el akartam tűnni és láthatatlan lenni. Ma már ahhoz sincs erőm. Érzések nélkül, erőtlenül mászkálok vagy ülök a helyemen. Még a padra sincs erőm rádőlni.

- Mark. – szólal meg Jaebum az ajtóban állva. De többet nincs szüksége mondani. Hátamra veszem a táskám és némán álok fel a helyemről és indulok el felé. Mosollyal konstatálja, hogy valóban hallgatok már az első szavára és csinálom amit mond. – Jó fiú. – simít hajamba és húz magához derekamnál fogva és indul el rögtön kifelé. Gondolom eszébe sem jutott megvárni az utolsó órát így rögtön hozom magammal a táskám is. Nem tudom, hogy hová visz de tuti, hogy nem lesz kedvem vissza jönni a holmimért az osztályba. A folyosón is végig derekamnál fogva tart maga mellet, de nem mutatok semmi féle ellenállás. Kezeimet magam mellet lógatva fejemet lehajtva hagyom, hogy oda vezessen ahová akar. De nem jutunk ki az iskolából. Még azelőtt fogja valaki és Jaebumot vissza rántja vállainál fogva.

Jackson

Az utóbbi időben Mark furcsán viselkedett. Nem beszéltem vele, de borzalmasan nézett ki és a hangulata is nagyon rossz volt. Még a barátaival se beszélt egyetlen szót sem. Azt gondoltam ez a szakítása miatt van és hamarosan kiheveri, de mikor megláttam Jaebum-mal ahogy együtt távoznak, ellógva az órát, valami eldugott hely után kutatva egyből leesett.. és abban a pillanatban elborult az agyam... Elkaptam Jaebum vállait és hátra rántva, el Mark közeléből a földbe vágtam és teljes test súlyommal hasba térdeltem. Nem vártam meg a választ erre, hanem azonnal felrántottam és pólóját szorongatva a szekrény sorba vágtam 3x egymás után, ezután szabad kezemmel elkezdtem püfölni a fejét. Az arcát ütöttem ahol csak értem. Eltorzítom azt a csinos kis pofikáját, hogy többé ne bánthasson senkit!! Szememből szikrázik a düh.. nem vagyok önmagam.

- Jackson. - szólal meg Mark halkan pár lépésre tőlünk mire megállok egy pillanatra.

- Rohadék. - lök el magától Jaebum és támad most ő nekem. Amennyire tudok, védekezem, de így is bekapok egy kettőt. Eltaszítom magamtól és a földre teperve sorozom öklömmel.

- Miért?- hallom meg újra Mark elfulló hangját amit egy puffanás kísért. Földre rogyva néz minket teljesen összetörten egész testében remegve. Jaebum megint megpróbálja kihasználni a helyzetet de már nincs annyi ereje, hogy komolyabb megindulást tegyen felém. Egyre dühösebb és dühösebb leszek. Nem nagyon tudok gondolkodni, csak Mark remegő hangja és Jaebum irritáló, dühös képe maradt előttem és az, hogy ez mind az ő hibája!

- Megmondtam hogy ezt nem úszod meg! - üvöltöttem véres arcába. - Megmondtam, ha meg mered bántani azt nagyon megkeserülöd! Megérdemled! Dögölj meg!! - húztam be neki még egy utolsót, amivel eltörtem az orrát. Folytattam volna tovább is de valaki elkapta a kezem. Yugyeom volt az..

- Elég! - szólt komolyan és féltően nézett. Jaebum elájult, Mark csak bámul maga elé. Észre se vettem, hogy véget értek az órák és a diákok körénk gyűlve figyeltek. Engem néztek rettegve. Láttam a szemükben ahogy arra gondolna: Micsoda szörnyeteg!

- Yugyeom.. - szóltam szinte hangtalanul. Nem tudtam felállni. Megint megtörténik. - Hol.. hol van Key? - néztem fel rá sápadtan, majd le véres öklömre.

- Jackson! - tört utat magának a fiú akit keresetem és mellém térdelve vállaimra tette a kezét. - Nincs semmi baj! Lépjünk le mielőtt ideérnek a tanárok!

- De..

- Minho azt mondta elintézi, gyere! - húzott fel. Markra lestem ahogy Key magával húzott, de gyorsan elkaptam tekintetem. Nem hiszem el.. megint túl mélyre süllyedtem.. pont mint régen.. megint megtörténik!!

Mark

Én is kicsit hátra hőkölök mikor valaki hátra rántja Jaebumot. Mikor viszont meglátom, hogy Jackson az megmozdulni sem bírok. Szó nélkül kezdi el verni Jaebumot. Nem értem miért csinálja ezt. Ez után Jaebum tuti csak még dühösebb lesz. Miért akarja még jobban megnehezíteni az életem. Szinte lehelve ejtem ki Jackson nevét, miközben nézem, hogy egymást verik, és esek a földre. Én ezt nem akarom. Jacksonnak hírtelen még jobban elborul az agya és már gyilkolja Jaebumot. Eddig eszembe sem jutott félni tőle. Most viszont rettegek tőle. Egész testemben remegek a félelemtől. Mozdulni sem bírok. Pedig el akarok innen minél messzebbre szaladni. Mikor viszont eljut a tudatomig, hogy Jackson mit üvöltött Jaebum fejének ledöbbenek. Én már semmit nem értek. Miért csinálja ezt Jackson? Még is miért történik mindez? Már nem figyelek a környezetemre, nem bírok csak magam elé bámulni. Egy kéz rángat ki a gondolataimból ahogy felhúz a földről.

- Jobb ha te is elmész. - fordít maga felé Jackson barátja, de nem bírom felfogni amit mond. - Mark. - ráz meg egy kicsit. - Hallod? - néz a szemembe de nem bírok semmit sem reagálni.

- Te Markkal lógtál egy időben ugye?- fordul oda valakihez és húzza ide. De nem bírok felnézni, hogy ki az.

- Ühm.

- Akkor vidd haza.

– De hát. - tiltakozna rögtön.

- Ezt majd mi elintézzük, te csak vidd haza Markot. - jelenti ki. Még néhány pillanatig vonakodik mire végül megfogja karom és elkezd a tömegen át kihúzni. Botladozva, követem és hagyom, hogy húzzon amerre akar. Mikor felszállunk a buszra és leültet felemeli a fejem, hogy rá nézek.

- Mark. Nyugodj meg egy kicsit. - néz rám aggódva Jinyoung. A szemeibe nézve valami eltörik bennem és sírva borulok rá. - Jól van. Most már semmi baj. - ölel át és húz magához közel. Nem értem, hogy egyáltalán miért foglalkozik velem, azok után ahogy velük bántam. De nagyon jól esik az ölelése és másra most nem bírok figyelni. Csak a meleg karokra amik jelenleg biztonság érzetet adnak, és amiktől úgy érzem elzárnak a külvilágtól. Mikor felérünk hozzám, a kanapén ülve még mindig belé kapaszkodva próbálok megnyugodni. Sokáig tart mire úgy érzem, hogy el tudom engedni Jinyoungot.

- Köszönöm. - mosolygok rá hálásan mikor elszakadok tőle.

- Hiszen azért vannak a barátok, hogy segítsenek a bajban.

- De hát. Hogy tekinthetsz rám barátnak azok után amit tettem? - nézek rá hitetlenkedve. Nem értem, hogy lehet, hogy nem gyűlölt meg és kezdet el undorodni tőlem.

- Ugyan Mark. Te nem tettél semmit. Jaebum becsapott téged. Te nem tehetsz semmiről. - simít hajamba gyengéden. De még mindig nem értem.

- De hát... - kezdeném el újra de a könnyeim nem hagyják. Nem akarom elhinni, hogy mind ezek után Jinyoung valóban, ilyen kedves hozzám és nem csak megjátssza. De ahogy rám néz. annyira őszinték a szemei, és a bíztató mosolya. Sírva borulok rá újra. - Jinyoun úgy sajnálom. - zokogok fel.

- Nem haragszom. És BamBam sem. - ölel magához. Mikor sikerült újra kicsit lenyugodnom óvatosan eltol magától, hogy a szemembe tudjon nézni. - Mi történt pontosan? - kérdezi meg. Hírtelen nem akarom elmondani, de tudom, hogy el kell mondanom, úgy nekem is könnyebb lesz. Végül mindent szépen sorjában elmesélek neki, amilyen részletesen csak tudom. Mikor azonban a múltamra kerülne a sor megakadok. Nem tudom, hogy valóban elmondhatom e neki, de úgy érzem, hogy Jinyoungban tényleg bízhatok, hogy nem csak mondja, hogy barátok vagyunk. Így azt is részletesen elmesélem. Mire mindennek a végére érek szinte már ő sírja el magát és borul a nyakamba.

- Ó Mark. Ne haragudj, hogy nem szóltunk, hogy milyen is Jaebum valójában. Másnap mikor összejöttetek, mielőtt bejöttél volna mindenkit megfenyegetett, hogy aki csak egy rossz szót is mer róla szólni azon bosszút áll. Úgy sajnálom, hogy nem szóltunk. - sírja majdnem el magát bocsánatot kérve.

- Nem a ti hibátok. Nem tehettetek róla. Amúgy sem hiszem, hogy hittem volna nektek. - ölelem magamhoz és vigasztalom meg ezúttal én őt. Ez után még vigasztalgattuk egymást és mindent kiadtunk magunkból. Jinyoung azt mondta, hogy ő ma semmi pénzért nem hajlandó elmenni és magamra hagyni, így csak hazaszólt, hogy ma nálam marad. Jól esett nagyon az a gesztusa. Hála neki sikerült megnyugodom, és elég erőt gyűjtenem ahhoz, hogy bemenjek az iskolába.

Jackson

Kissé sokkba voltam.. azt hittem, hogy már túl vagyok ezen az időszakon.. Ekkorát tévedtem volna? Pedig annyira próbáltam visszafogni magam..

- ..son.. Jackson! - rázogatja vállamat Key. - Jól vagy?

- Ne haragudj csak..

- Ne gondolj rá! Az az eset teljesen más volt!

- Mégis miben volt más? - nevettem keserűen. - Pontosan ugyan ez volt!

- Ez nem igaz! Ez..

- Hagyjuk! - állok fel idegesen és oda vissza járkálok a lakásba. - Akkor csak figyelmeztetést kaptam.. de most kifognak csapni! Picsába!

- Nem tudhatod! Fejezd be az önostromozást! - sétál mögém és hátulról átölel. Sóhajtva húzom magamhoz és megszorítom kezét. Pár napig nem mentem suliba.. jobb is így.. nem tudnék Mark szemébe nézni. Már három napja nem mentem, de elegem lett a bezártságtól, így úgy döntöttem elmegyek edzeni. Meg se fordult a fejembe, hogy Mark is ott lehet.. pedig sajnos ott volt.. Szótlanul álltam be nyújtani. Nem tudom mit mondhatnék.

- Izé... - jön ide hozzám tarkóját vakargatva.

- .. Szia.. khöm.. - szólok zavartan elnézve.

- Nem voltál az elmúlt pár napban, és, csak eszembe jutott, hogy rendben vagy e?

- Igen.. Elvégre hozzám se értek. De.. kösz, hogy aggódtál. - mosolyodom el halványan. Istenem, de kínos ez a beszélgetés, bár elsüllyednék!!

- Ennek örülök. - mosolyodik el halványan. Ez után vagy egy percig egyikünk sem szólal meg. - Na jó figyelj. - sóhajt egyet és néz rám. - Jinyoung hazakísér, és átbeszéltük az egészet, és időm is volt gondolkodni. De mindegy is. A lényeg, hogy köszönöm. Másnap hallottam, hogy miután szakítottunk figyelmeztetted, Jaebummot, ráadásul engem is próbáltál, sajnálom, hogy nem hittem neked, és ilyeneket vágtam a fejedhez. Azt hittem, hogy olyan vagy mint Jaebum. De asszem tévedtem. Sajnálom. - hajtja le fejét. Teljesen ledöbbentem, de elmosolyodtam. Sikerült megnyugtatnia.

- Nem haragszom. Azt hiszem.. kezdem megérteni a viselkedésed és felfogni miért voltál ilyen hajthatatlan vele szemben. - vakargatom fejem zavartan. - A lényeg, hogy felejtsük el! - mosolygok rá.

- Rendben. Köszönöm. - mosolyodik el és kezdene el mondani megint valamit, de végül csak elgondolkodik. - Valamit még tudom, hogy szerettem volna mondani, de hírtelen nem jut eszembe. Viszont szerintem fontos volt. - erre kicsit zavartan nevetek.

- Ha fontos, akkor biztos eszedbe jut előbb-utóbb.

- Remélem. - gondolkodik tovább. Ezután nyugodtabb hangulatban tudtunk beszélgetni, közben edzettünk is. Végül gyorsan elment a nap. Mark kicsit korábban indult haza mint én.. én még edzek egy kicsit.

- Ja, amúgy a barátod már hiányol. Ha jól emlékszem Yugyeom. - szól vissza az ajtóból. Nevetve túrok hajamba. Asszem, holnap be kell mennem a suliba. Így is tettem. Másnap bementem és az első akivel szembe találkoztam Yugyeom volt. Mondjuk eleve őt kerestem, így ez nem meglepő.

- Hali! – intetek.

- Jackson. Már azt hittem nem is látlak többet. - jön ide hozzám mosolyogva.

- Ugyan! Úgy ismersz mint aki olyan könnyen megfutamodik? - karolom át. - Na? Hiányoztam?? - mászom arcába vigyorogva.

- Na ná. Nem tudtam kinek a faszságain röhögni míg lusta voltál betolni a képed. - neveti el magát. - Vagy éppen irigykedni mekkora egy máker vagy öregem. - bök oldalba.

- Mert? - csodálkozom.

- Te még nem hallottad mi volt másnap a dirinél? - néz rám hitetlenkedve.

- Nem igazán. Te vagy az első akivel azóta a nap óta beszéltem. Még Key-vel sem beszéltem azóta. Mi történt?

- Hát öregem mindenki érted küzd erre te még csak nem is tudsz róla. - neveti el magát. - Másnap mindannyiunkat felhívott JYP az irodájába, és követelte a magyarázatot. Ha Mark akkor nincs ott tuti már rég ki lennél csapva. Úgy könyörgött és magyarázta el JYP nak, hogy az egészről ő tehet és, hogy te csak neki segítettél. A végén már majdnem le is térdelt. Ha nem lenne ilyen vajszívű a diri tuti, hogy nem engedett volna a kicsapásból. Így az lett a vége, hogy Jaebum három hétre fel lett függesztve, és nem mellékesen kórházban van. - neveti el magát. - Te meg kaptál egy figyelmeztetést és azt mondta, még egy és ki leszel csapva. Hallod én ezek után Marknak még a lábnyomát is csókolgatnám, hogy minden után így kiált melletted és könyörögve mentette meg a hátsód. Meg persze hálát adnék JYP vajszívűségéért. - fejezi be a magyarázatot nevetve. Teljesen le vagyok döbbenve, majd elkezdek nevetni és átölelve Yugyeom-et szájon csókolom jókedvemben, de még csak ideje sincs szólni mert szinte azonnal elviharzok. Most azonnal beszélni akarok Markal. A folyosón volt, épp ment volna be a terembe. - Mark! - kapom el és szorosan magamhoz ölelem.

- Mit csinálsz Jackson? - tol el magától.

- Ne haragudj.. nem bírtam megállni! - nevetek. - Köszönöm! Nem is tudom mit mondjak.

- Had ismételjem meg magam. - néz rám még mindig értetlenül. - Mi ütött beléd? Miről beszél?

- Yugyeom elmesélte.. hogy bevédtél az igazgatónál.. - nézek el. Most kezdek zavarba jönni. Elég volt Jackson, ne legyél már szűz kislány!

- Ó, hogy az. Izé, én nem csináltam semmit, csak elmondtam, hogy az én hibám volt az egész. Ez volt a minimum, ha már miattam ilyesmibe keveredtél. - nem érdekel, hogy ennyire lazára veszi, mert tudom, hogy mi történt és ez hihetetlenül boldoggá tesz. Ismét nem bírok megállni és átölelem, de most nem eresztem olyan könnyen.

- Köszönöm!

- Jackson ne csináld. - próbál meg eltolni magától. - Rendben értem, hogy hálás vagy, de kérlek. Nem akarom, hogy Key megint félre értse és kiabálás legyen a vége.

- Oh! - eszmélek fel és eltolom. – Ne  haragudj.. erre nem gondoltam. - fenébe! Hogy tudja fél másodperc alatt elrontani a kedvem?

- Nincs semmi. Viszont legközelebb figyelj. Key tényleg odavan érted, és jól is néztek ki együtt. - mosolyog rám és fordul vissza a terem felé.

- Hmp! Na persze.. - nézek el.

Az a bizonyos nyolc betű 3.fejezet

Jackson

Hitetlenül figyelem a történteket és egyből próbálok hárítani.

- Te.. mégis mi a francról beszélsz??Ez..

- Vegyél szemüveget. Talán nem látsz jól? – szól közbe Mark teljesen higgadtan. Felállva helyéről Key felé sétál. – Jó lenne ha a képzelgéseidet nem vetítenéd ki rám! Nem mindenki olyan könnyűvérű mint te! Mit akarnék egyáltalán egy pasitól, főleg tőle! – mutat rám flegmán.

- Hé! – mordulok fel.

- Hah! Csak szeretnéd, hogy az olyan pasik keressenek, mint ő! – mutat Key is rám.

- Honnan veszed, hogy akarom, hogy érdekeljem őt?

- Végül is.. Az olyan kis kurvák, mint te azt hiszik, hogy bárkit megkaphatnak, nem?

 Erre Mark, elé lépve neki löki Key-t a táblának.

- Honnan a szarból veszed, hogy ismersz engem eléggé ahhoz, hogy ilyeneket feltételezz rólam. Te csókolóztál EZZEL a terem közepén, nem pedig én! – bök rám.

- Most már aztán igazán kihagyhatnátok ebből! És mi az, hogy ezzel? – kérdezem háborogva, mire Mark rám néz, de csak szem forgatva elfordul a megjegyzésemre. Eközben Key hátrébb löki magától Markot.

- Jackson! Neked tényleg egy ilyen nemtörődöm kis senkire van szükséget helyettem? Tényleg ennyire rossz lenne az ízlésed?

- Hát, bocs hogy én nem arra hajtok, hogy minden meleg utánam csorgassa a nyálát, és fantáziálgasson rólam a fürdő alatt, vagy épp az ágyban, mint egyeseknek. - válaszol mielőtt megszólalhatnék, és néz rám lenézőn.

- Hé! Most nem rám kéne célpontként tekinteni! - szóltam mérgesen. - Nem csináltam veled semmi olyat ami kellemetlen lett volna számodra! Te pedig! - fordulok Key felé. - Jó lenne ha végre le szállnál a témáról. Szakítottunk! Fogadd el végre! - erre csak még dühösebb lesz.

- Akkor játszadozz csak ezzel a semmire kellővel és unj rá gyorsan! Nem látok benne túl sok izgalmasat. - méri végig Markot.

- Rohadtul örülnék, ha kihagynátok a meleg kis szerelmi vitátokból. - néz felváltva kettőnkre.

- Szerelmi? Ne nevettess! - húzom fel orrom.

- Azért elég sokáig megtartottál! - teszi csípőre kezét Key. Az egész osztály sutyorogva néz minket. Senki nem mer beleavatkozni.

- Mit bámultok barmok?! Haa?? - kérdezem ingerülten mire mindenki elkapja a tekintetét. Key nevetve néz körül.

- Micsoda gyáva banda! Na és itt a feje.. - piszkálja ismét Markot.

- Key! - szólok rá de ő csak Mark elé lép.

- Elvégre nem meri felvállalni.. Pedig te is meleg vagy! Igazam van? Igazam van??

- Áruld már el nekem, hogy mi a jó büdös francért kéne nekem melegnek lennem. Ha azért mert egy meleg srác meg akar dugni akitől elméletileg félnem kéne, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Nem fogom hanyatt dobni maga miatta. - bök felém fintorogva

Erre ideges leszek és ezúttal én nyomom a falnak.

- Mert ez a buzi egész idő alatt arra utazott, hogy megdugjon, mi?? - akadtam ki. - Egy ujjal sem értem hozzád úgy! - Key hangosan felnevet ahogy minket nézett.

- Ti aztán..

- Mi olyan rohadt vicces? - indulok felé mire valami magas srác aki vele jött elém áll. Asszem Minhonak hívják és Key osztály társa. - Mi a franc van? Verekedni akarsz??

- Asszem, jobb ha ezt most itt hagyjátok abba. - néz felváltva mindhármunkra.

- Fogd be! Neked nem az én oldalamon kéne állnod?

- Ép a hátsódat próbálom meg megmenteni egy kiadós veréstől. - fordul a magas srác Key felé.

- Nem kell engem megmenteni!

- Biztos vagy te ebben? - ropogtatom ujjaimat mire kicsit azért kiveri a víz.

- Hmp! Te aztán tényleg mindent csak az erőszakkal tudsz megoldani. - kapaszkodik Minho pólójába majd ránéz. - Menjünk! Irritál ez a kettő! - néz rám majd Markra gyilkos tekintettel.

- Baromi hálás lennék, ha legközelebb kihagynátok a vitáitokból. - fordul felém mérgesen Mark, de meg sem várja, hogy válaszoljak visszamegy a helyére.

Mark

Hétvégén sikerül magam kipihennem, és szerintem már az idő átállással sem lesz bajom. Hétfőn kipihenten megyek a suliba, de ahogy összefutok Jacksonnal a szekrényeknél, csak lemondóan sóhajtok fel magamban. Hiába sikerült jól a pénteki találkozónk, attól még nem szeretnék túl közel kerülni hozzá. Abból még komoly bajom származhat. Azt pedig semmi féle képpen nem szeretném. Ölelésétől, nagyon meglepődök, és nagyot dobban a szívem. Gyorsan csak lerázom magamról és faképnél hagyom. Már ha hagyná. Rögtön követni kezd és nyaggat tovább. Még a teremben sem hagy békén. Bármit mondok csak folytatja tovább. Valamit muszáj leszek kitalálni, hogy hogyan koptassam le magamról. Nem szeretném, hogy bárki félreértse és az legyen mint az előző sulimban. Így is az osztályban mindenki minket néz. A pletykák amik már az előző héten elkezdtek terjedni ezek után tuti, hogy folytatódnak. Én ezt nem akarom. Már épp készülnék kinyitni a számat, hogy finoman közöljem vele, hogy álljon már le és hagyjon békén a franca, már nem tartozom neki semmivel, így nincs oka továbbra is engem idegelnie, mikor kicsapódik a terem ajtaja és egy szőke srác jön be, közvetlenül mögötte egy nála majdnem ha nem fél fejjel magasabb srác követi. Valahonnan nagyon ismerős a szöszi, de hírtelen nem esik le honnan. Mikor azonban beszól, Jackson pedig rögtön mérgesen pattan mellé esik le, hogy ő az akit Jackson pár napja felkent itt a falra. Beszólását viszont nem tudom csak úgy elengedi a fülem mellet. Nem tudom, hogy még is honnan tudja, hogy meleg vagyok, de az biztos, hogy nem engedem, hogy pont ő romboljon le mindent. Ha azt hiszi, hogy csak így ennyivel hagyom magam akkor nagyot tévedett. Nem engedem neki, hogy csak így kikotyogja a titkom. Amúgy is. Ha Jackson nem lógna a nyakamon mint egy idióta akkor ez az egész meg sem történt volna. Ó, hogy rohadnának meg mindketten. Miközben próbálom magam, és a titkom védeni, Jacksont sem kímélem. De ő tehet óla. Ez után legalább leszáll rólam. Mikor azonban rohadtul kihoz a sodromból, olyat szólok vissza amivel nem kicsit sértem meg Jacksont. Annyira ideges lesz, hogy erőből neki nyom a falnak és a fejembe ordít. Magamban felnyüszítek a fájdalomtól. Hírtelen ért ez a kirohanása. Percekig meg sem tudok szólalni csak mikor a szöszi srác dühöngve kiviharzik a teremből a társával, közben gyilkos pillantásokat vetve rám. Beszólok még egyet Jacksonnak és már megyek is vissza a helyemre, nem várom meg, hogy bármit is reagál. Mire leülök ő is kiront a teremből. Hát rohad jól csináltad Mark mit ne mondjak. Én magam sem tudom, hogy mi a francért mondtam ilyeneket, és szapultam végig Jacksont mikor a másik szöszi srác az aki rohadtul felhúzta az agyam. De ha egyszer mérges vagyok gondolkodás nélkül kimondom ami először az eszembe jut. Pedig tudom, hogy Jacksonnak nem csak a dugáson járt az esze állandóan. Hisz azt pénteken bebizonyította. Ash. Hajamba túrva dőlök a padra és azzal sem foglalkozom, hogy közben becsengettek. Nem szoktam ilyen lenni de, most még a tanárra sem figyelek. Még is mit kéne ezek után kezdenem. Menjek oda hozzá és kérjek bocsánatot? Bár szerintem előbb behúzna mint, hogy megszólalhatnék. Mondjuk hírtelen abban sem vagyok biztos, hogy bármit is kéne csinálnom. Próbáljuk meg a jó oldatát nézni. Így talán már nem fog rajtam lebzselni. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy a másik szöszi srác nem fogja csak így ennyiben hagyni. Vele viszont szerintem el fogok majd bírni. Ezek után viszont a többieknek még csak fel sem fog merülni hogy én talán meleg lennék. Max az fog keringeni, hogy szegény hetero srácra Jackson rászállt. Szünetben Jinyoungon kívül senki nem mer idejönni hozzám. Ő is csak félve kocogtatja meg a vállam.

- Mi az? – nézek fel rá.

- Én csak… minden… mármint te… - kezd el hebegni. Látszik rajta, hogy aggódik értem, de nem tudja, hogy mit tegyen.

- Megvagyok. – egyenesedem fel és erőltetek magamra egy mosolyt.

- Biztos?

- Persze. – nyújtózom egyet. – Nem fogja néhány idióta befolyásolni a napom. – próbálom meg meggyőzni ami sikerül is. Ez után már jóval bátrabban kezd el viselkedni, és újra olyan hévvel mesél, hogy mi volt a hétvégén mint korábban. Én is viszonylag hamar túlteszem magam a reggeli eseményeken. Még ha eszméletlenül zavar is, hogy konkrétan mindenki engem néz, mindenhol, és hallom, hogy rólam beszélgetnek. Az egyik beszélgetésből kihallottam, hogy milyen bátor vagyok, hogy így be mertem szólni Jacksonak. A másikban meg pont, hogy mekkora egy idióta vagyok és, hogy tuti, hogy jövő héten már nem fogok ide járni mert kicsinál ezért. Hát ezek hülyék. Fogalmuk sincs semmiről. Azon azonban tényleg meglepődök, hogy konkrétan az egész suli fél tőle. Én ezt nem értem, hogy miért, hisz csak a szája nagy. Még a szöszi fiúja is, hogy összehúzta magát, és kifehéredett ahogy Jackson ökölbe szorította a kezét és felé indult. Ezen a gondolatomon hangosan is felkuncogok miközben az ebédlő felé tartunk Jinyounggal.

- Mi az?- fordul felém kérdőn.

- Semmi. – rázom meg a fejem, de következő pillanatban már nem is figyel rám.

- Hey, BamBam. – kiált oda a nem sokkal előttünk sétáló thai gyereknek.

- Ah, Jinyoung, Mark! - fordul hátra mosolyogva. - Mi a helyzet? Milyen volt az óra?

- Unalmasak mint mindig. - neveti el magát Jinyoung. - A matek már magában unalmas de, ahogy Kim tanár nő tanítja még unalmasabb és rosszabb, ha ez egyáltalán lehetséges. - erre csak nevetett.

- Mondjuk Kim tanár nő órái alap járat borzasztóan unalmasak!.. Amúgy.. nem tudjátok mi van az egész 11. évfolyam 5. osztályával? Ma mindenki nagyon sápadt és folyton sutyorognak egymás között. Az a ti osztályotok nem? Történt valami?

- Hát igazából. - hagyja félbe a mondatot Jinyoung és néz rám, hogy vajon elmondhatja e. Közben beérünk az ebédlőbe és az emberek nagy része abbahagyja az evést és engem néz. Csak sóhajtok egyet és beállok a sorba.

- Semmi nagy dolog. - rántok vállat miközben megpakolom a tálcám és elindulok az asztalhoz. - Ez biztos? - súgja oda kételkedve Jinyoung-nak, de inkább hagyja a dolgot.

- Mark. Ez egyáltalán nem kis dolog. - fordul felém leülve velem szemben Jinyoung.

- Attól még mert ti féltek Jacksontól nem értem nekem miért kéne? - vetem oda neki de közben fel sem nézve rá csak egy falatot teszek a számba és csak utána nézek fel rá kérdőn.

- Te jó ég Mark! Mibe keveredtél? - kérdezi sápadtan BamBam.

- Semmibe. - rántok vállat.

- Azért az nem számít semminek, hogy Jacksont annyira felidegesítetted, hogy majdnem eltörte a tanári asztalt, úgy ráütött. - tiltakozik rögtön.

- Jinyoung csak túlreagálod. Messze volt az az ütés még csak attól is, hogy megkarcolja azt az asztal. Amúgy meg abban nincs semmi, hogy kiálltam magamért és közöltem velük az igazat. És amúgy is Jackson szőke kis pasija kezdte az egészet. - javítom ki

- Miii?? Atya ég! Most örülök hogy nem a ti osztályotokba járok! - dőlt a padra. BamBam nagyon fél Jacksontól.. csak tudnám miért.

- Nem értem mit veritek ezt ennyire nagy dobara. - nézek rájuk értetlenül, de a következő pillanatban a meglepettségtől szinte felugorva kapok a fejemhez mikor érzem, hogy valami folyós cucc landolt rajta.

- Hupsz! Bocsi, kicsúszott a kezemből! - nevet az a Key nevű hülye gyerek vállat vonva. A rám öntött kimchi nem elég, hogy a hajamon de még a ruháimon is végigfojt. Dühösen pillantok hátra a szöszire aki nevetve fordul el tőlem és ment volna el.

- Hey, hiszti királynő. - szólok utána felállva. Ezt meghalva viszont megáll és visszafordul felém. De mielőtt bármit mondhatna, felkapom a tányérom és a képébe vágom. - Bocsi, a maradéknak a szemét között van a helye. - vágom rá gúnyosan. Erre elképesztően dühös lesz.

- Te rohadt kis..! - ugrott nekem olyan erővel hogy hátra estem és behúzott egyet. Hírtelen ért az ütése, de rögtön összeszedem magam és lelököm magamról és taszítok rajta egyet, hogy ő is elessen, de mire felállok már ő is talpon van.

- Mi van cica baba, kicsit koszos lettél és már is a nem létező erődre hagyatkozol?- szólok be neki ahogy, egy pillanatra megállunk egymás előtt

- Az a nem létező erő a szart is kiveri belőled! - ront nekem újra. Hátratántorgok egy lépéssel, hogy ne tudjon ledönteni megint a lábamról de azzal nem számoltam, hogy mögöttem van egy szék amiben elbotlok így újra a földre kerülök ő pedig felém mászik és már húzna is be egyet, ha nem sikerülne időben lefognom a kezét. De nincs rajtam sokáig. Hírtelen valaki fogja és lerángatja rólam.

- Mi? Jackson?! - lepődik meg az őt "ölelgető" srácra nézve.

- Állj le te hülye! Tényleg képes vagy ilyen messzire menni? Hisz nem ér annyit az egész! ... Gyere velem! - kapja el csuklóját és kirángatja magával. Ledöbben fekszek továbbra is a földön és próbálom meg feldolgozni a történteket. Az volt tudtommal, hogy ezek ketten szakítottak, és Jackson semmit nem érez Key iránt. Akkor meg mi a halál akart ez lenni.

- Úr Isten Mark. Jól vagy. - szalad ide hozzám Jinyoung de most nem foglalkozom vele.

- Igen. - válaszolom röviden és tápászkodom fel. Én már tényleg nem értem ezt a barmot. Eddig azt hittem, hogy akar tőlem valamit erre kiderül, hogy végig a hiszti királynőbe volt belezúgva. De akkor mi az istenért kellet engem ebbe az egészbe belerángatni. Az tuti, hogy ha Jackson még egyszer ezek után idejön hozzám képen rúgom, hogy húzzon el.

- Biztos minden rendben? - ülünk le az asztalhoz BamBam elé.

- Igen persze. - túrok bele a hajamba és halászok ki belőle még egy adag kimchit.

- Hol a francba fogom tudni én ezt kimosni. - kezdek el morogni.

- Ha gondolod felugorhatunk hozzánk. Alig öt percre lakom gyalog. - ajánlja fel BamBam.

- Köszi. - mosolygok rá hálásan elfogadva ajánlatát és már állunk is fel és indulunk el a kijárat felé.

Jackson

Nem értem mit miért teszek. Tudom hogy nem ez a megoldás és, hogy ezzel nem érek el semmit.. mégis úgy érzem most ezt akarom mert így lesz a legjobb.. és ezzel nyugtatgatom magam..

- Mi ütött beléd?! - rántja el a kezét Key zavarodottan és pánikolva. Nem szólok semmit ő pedig kissé sokkoltan próbálja kihalászni a kaja maradékokat hajából. Szó nélkül segítek neki, majd miután kiszedek valami saláta féleséget hajából megemelem állát és megcsókolom. Megdermedve áll és mikor kicsit eltávolodom látom, hogy teljesen döbbent és még el is pirult. Erre kicsit elmosolyodom.

- Szeretem a pirult arcod. - simítom arcára kezem. - Az olyan természetes. Nem olyan mint azok a flegma, mű mosolyos túljátszott szerepek amik mögé elbújsz.

- Mégis.. mi a francot akarsz ezzel??! - üti el kezem és hátrébb lép. - Én már semmit sem értek! 
- Akkor elmagyarázom. - nyomom a szekrényeknek. - Kezdjük újra.

- Haaa???

- Ne lepődj már meg ennyire! Elvégre ezt akartad nem? - vakargatom fejem és sóhajtva megragadom kezét. - Gyere!

- Már megint hová viszel?

- Hozzám. Megmosakszol és ma este nálam alszol!

-...

- Értve?

- Értve te barom! - morog mire felnevetek. .. Tényleg nem értem miért teszem ezt.. Féltékenység? Düh? Bánat? Esetleg sértettség? Vagy.. egyszerűen csak feladtam? Egyet viszont tudok. Hogy te vagy az oka! Mark..

Másnapra természetesen elterjedt a pletyka hogy én és Key újra összejöttünk.. bár nem is volt annyira pletyka, elvégre így történt. Az sem volt feltűnés nélküli, hogy ma együtt jöttünk suliba, elkísértem a terméhez és csókkal köszönt el. Legalább kicsit lehiggadt. Viszont a "testőre" nem nagyon szívlelt amúgy se, most pedig persze nem hagyhatta annyiban, hogy csak úgy lenyúltam tőle Key-t. Ezért vagyok most abban a helyzetben amiben most.. Minho komoly arccal áll előttem. Nem szól semmit, ez baromi idegesítő.

- Megint megtetted. - töri meg végül a csendet.

- Igen, tényleg! - nevetek. - Elvégre ez a második alkalom hogy nyerek veled szemben. Hisz Key megint engem választott. Pont úgy mint akkoriban.

- Ne légy úgy elszállva magadtól Jackson! Ahogy akkor is, most is azt mondom: Ez még nem jelent semmit. Nem számít mennyi csatát nyersz ha a háborúból én jövök ki győztesen. Most csupán figyelmeztetni jöttem téged!

- Figyelmeztetni? - kérdezem de már ott is van előttem és pólómnál fogva emel meg.

- Ne merészeld még egyszer megbántani! Különben velem gyűlik meg a bajod!

- Aszta de félek. - forgatom szemem. - Most már elengedhetsz, megértettem! - lököm el magamtól, mire hátrébb lép majd sóhajtva elindul a terme felé, így elmegy mellettem, de mielőtt tovább mehetne még hozzá fűzök valamit a beszélgetéshez. - Kár hogy így alakult. Elvégre mi jó barátok voltunk, nem igaz?

-.. Fogalmam sincs miről beszélsz. - megy tovább úgy, hogy még csak rám se néz. Sóhajtva indulok én is el.

- Gondoltam hogy így állunk.

Mark

Nagy nehezen sikerült túltennem magam a tegnap történteken, és azon imádkozom, hogy ne mindenki a tegnapról beszéljen. Módjuk az igaz, hogy elég sok pletyka anyaggal szolgáltam. De az is mind Jackson és a szöszi hibája. De akkor sem vagyok rá kíváncsi. Inkább bedugom fülesem és maxra kapcsolom a zenét, hogy ne haljam őket. A szekrényem felé menve, reménykedem benne, hogy ma lesz oly kegyes Jackson és szokásához híven nem jön be időben a suliba és nem kell összefutnom vele. De háll Isten tényleg van olyan lusta ahogy reméltem, ugyan is nem csak a szekrényeknél nem futok össze vele hanem a folyosókon, sőt még a teremben sincs. Hiába hallgatok zenét, még így is feltűnő, hogy mikor bemegyek a terembe síri csend lesz és mindenki engem néz. Gondolom azt hitték, hogy ma már nem is jövök be és még tegnap elintéztem az átiratkozási papírokat. Csak tudnám attól a két beképzelt majomtól miért kéne annyira félnem, hogy átiratkozzak. Náluk ezerszer rosszabbakkal volt régebben dolgom. Habár erről nem kell nekik tudniuk. Leülök a helyemre és ledőlök a padra. Nincs valami sok kedvem foglalkozni a többiekkel. És annyira jó lenne ha ezzel ők is így lennének. Már lassan vége az ebéd szünetnek de a pletykák cseppet sem hagytak alább. Sőt még újabbak is lettek. Azt hallottam, hogy Jackson megint összejött Keyvel. Mondjuk ezen már meg sem lepődök. A tegnapi után valahogy sejtettem, hogy Jackson érez valamit Key iránt. Csak azt nem vágom még mindig, hogy akkor mire volt jó amit velem csinált. Gondolom csak basztatni akart. De mindegy is. Ráadásul ma Jinyoungékon kívül senki sem jön még csak a közelembe sem. Most vagy már tőlem is félnek, vagy csak attól paráznak, hogy ha a közelemben vannak akkor Jackson bántani fogja őket. Bár melyik is, egyiket sem tudom megérteni, hogy miért. Az osztály legnagyobb része elment ebédelni. Nekem azonban nincs étvágyam így csak a padomra ledőlve pihenek míg elkezdődik a mai utolsó óránk. Alig hárman vannak bent rajtam kívül, így nincs akkora zaj, hogy be kéne tennem a fülesem. Na jó most már négyen. Hallom meg, hogy nyílik az ajtó és jön be valaki. De fel nem nézek. Annyira nem érdekel.

- Szóval te vagy az aki felborította a suli életét. – ül le elém. Kicsit sem ismerős a hangja valahogy még is kellemes. De akkor sincs semmi kedvem most felkelni. – Mi az, csak nem bealudtál? – böki meg gyengén fejem búbját.

- Csak pihenek. Legalább is amíg hagytak. – egyenesedek fel végül, de ahogy meglátom legújabb zaklatom hírtelen lefagyok. Nagyon helyes.

- Bocsi. Nem akartam semmi rosszat. – mentegetőzik rögtön mindkét kezét rázva.

- Nem gond. – szedem össze magam és préselem ki a szavakat. Na jó Mark szed össze magad. Tegnap jelentetted ki az egész osztály előtt, hogy nem vagy meleg, erre ma … találkozol egy eszmélet helyes, szexi, gyönyörű szemű fiúval és… most szed össze magad.

- Akkor megnyugodtam. – mosolyodik el. Még a mosolya is annyira áááá.

- Amúgy te… - hagyom félbe a kérdést.

- Ó igen bocsi. Még be sem mutatkoztam.  Im Jaebum vagyok. Az osztály társad. – mutatkozik be.

- Osztálytársam? – lepődök meg. – Most jöttél át?

- Már az első évtől ide járok. Csak megsérült a lábam így pár hétre otthon kellet maradnom. – magyarázza közben kinyújtva lábát.

- Értem. És már akkor semmi bajod?- elneveti magát kérdésemen.

- Igen persze. Már minden rendben. Mintha a régi lennék. – válaszol abbahagyva a nevetést. – Ne haragudj, nem akartalak kinevetni, csak annyival másabb vagy mint amiket hallottam rólad. – erre a kijelentésére csak furcsán nézek rá, nem nagyon értem mire gondol. – Mindenki azt mondja, hogy te vagy talán az első aki így vissza mer szólni Jacksonnak és, hogy nagyon éles nyelved van. Mondjuk azt megnéztem volna ahogy Key-t pofán dobod kajával. – neveti el magát újra.

- Nem értem miért kéne pont egy olyan valakitől félnem mint Jackson vagy Key. – rántok vállat és dőlök hátra székemben. Erre ő csak megint elneveti magát. Érdekes személyisége van. De valahogy még is illik hozzá.

- Jaebum mondtam, hogy ha ideér akkor jöjjön fel a tanáriba mert beszélnem kell magával. – jön be a tanár és térít ki az előttem ülő srác bámulásából.

- Elnézést, már is megyek. – szól a tanárnak és már fordul is vissza felém. – Akkor majd még találkozunk. – mosolyog rám és áll fel a tanár után menve. Nem bírom ki, hogy ne őt nézem míg ki megy a teremből. Tényleg nagyon helyes, és még jó fejnek is tűnik. Vártam, hogy bejöjjön órára, hogy még egyszer megnézhessem, de nem jött be. Így kicsit rossz kedvel indulok el haza óra után. Otthon is többször eszembe jut Jaebum. Sőt annyira lefoglal, hogy ő jár a fejemben, hogy el is felejtkezem teljesen Jacksonról, és a tegnapi történtekről. Remélem holnap már jönni fog.

Reggel suliba menet végig azon gondolkodom, hogy vajon Jaebum ma már jönni fog e. Na jó Mark szed össez magad. Elvégre te most elméletileg nem vagy meleg. És nem is szabadna, hogy kiderüljön. Azzal csak bajba sodornám magam. A terembe érve automatikusan nézek körbe, de nem látom Jaebumot. Kicsit letörten ülök le a helyemre és fekszem le a padra. Még Jinyoung sincs bent, így ha akarnék sem tudok most senkivel beszélgetni. Még mindig feltűnően kerül mindenki rajta és BamBaman kívül.

- Szép jó reggelt. – hallok egy ismerősen hangzó kellemes hangod ahogy letelepszik elém. – Bár ahogy látom, neked még nem sikerült rendesen felkelned. – kuncogja el magát. Automatikusan kapom fel a fejem a hangra. És tényleg ő az. Jaebum néz rám mosolyogva.

- Inkább fekszem a padon és pihenek mint, hogy azt hallgassam, hogy rólam pusmognak. – egyenesedem fel és húzom félmosolyra számat. Erre viszont csak még jobban elneveti magát.

- Nem csodálom, hogy ilyen személyiséggel mindenki rólad beszél. – nevet tovább.

- Talán valami baj van a személyiségemmel? – nézek rá értetlenül.

- Jaj, ne értsd félre. Nem rosszból mondom. – tiltakozik rögtön kezét rázva. – Sőt pont ellenkezőleg. Egyáltalán nem unalmas, mint az átlagnak. – bök fejével a teremben lévők felé. Most jól értettem s tényleg azt mondta, hogy bejön neki a személyiségem?

- Asszem köszönöm. – nézek rá kicsit értetlenül. Bár mennyire is szívesen flörtölnék most vele, akkor sem engedhetem, hogy bárki is gyanút fogjon.

- Amúgy már gondolkoztam rajta de, hogy, hogy itt ülsz? Már mint ha jól rémlik Yhun ült itt mielőtt elmentem kötelező szabira.

- Igen. Mikor megjöttem Jackson kilökdöste innen, így ez maradt az egyetlen szabad hely, így ideültem. – magyarázom el visszagondolva.

- Akkor most már érte miért Yhun ül az én helyemen. Úgy néz ki hoznom kell magamnak egy új padot. – áll fel.

- Ha akarod segítek. – állok fel én is. – Ha úgy vesszük valamilyen szinten az én hibám, hogy el lett foglalva a helyed.

- Rendben köszönöm. – mosolyodik el és megy ki a teremből. – Bár ez nem a te hibád. – fordul felém már a folyosón mikor beértem. – Én nem értem ezt a srácot. – vált hírtelen témát mikor Jackson sétál el mellettünk Keyvel kézen fogva. – Ha jól hallottam akkor Jackson kidobta Key-t. Erre most megint együtt vannak. – értetlenkedik. Látom, hogy Jackson is észrevett minket de nem szól semmit.

- Annyira nem izgat a dolog. Csináljanak amit akarna, csak engem hagyjanak ki a gyerekes vitáikból. – rántom meg vállamat.

- Mondjuk nem csodálom, hogy Jackson így rád szállt miután dobta Keyt.

- Mikor először találkoztunk nekimentem és kivertem valamit a kezéből. Így nem csodálom, hogy egy Jackson inteligenciáju ember rám száll, hogy csesztessen.

- Én nem erre gondoltam. – neveti el magát válaszomon. – Jackson szerintem komolyan fel akart téged szedni. – hagyja abba a nevetést és néz rám komolyan.

- Valahogy nem hiszem, hogy valaha is komolyan gondolt volna bármit is. – nézek rá gúnyos fintorra húzva számat ahogy beérünk a raktárba és megfogok egy széket míg ő egy asztalt és indulunk el vissza a terembe. Hiába mondtam ezt Jaebumnak, valahogy nem hiszek saját magamnak. Nem tudom eldönteni, hogy csak szeretném, hogy Jackson tényleg komolyan gondolta vagy valóban hiszek abban, hogy nem csak kihasználni akart. De valamiért inkább nem szeretném tudni erre a választ. Úgy érzem jobb ha nem tudom.

Jackson

Kissé feszült lettem mikor megláttam Jaebum-ot és Mark-ot együtt de próbáltam lenyelni mivel 1, Key kiverné a hisztit, 2, Mark is elküldene a francba, elvégre semmi közöm hozzá. Próbáltam tűrni, hogy együtt lógnak de máshogy nem ment csak úgy, hogy nem szóltam hozzájuk. A baj csak az volt, hogy most épp velünk szembe jönnek a folyosón egy paddal a kezükben. Igaz is, Jaebum helyét elfoglalták nekem köszönhetően.

- Rég láttalak. - nézek Jaebum-ra. - Hogy vagy? Teljesen felépültél?

- Hát ja. Végre újra a régi vagyok. - állnak meg előttem. - Amúgy hallottam szép kis jelenetet rendeztél Keyvel tegnap. - neveti el magát

- Nem mintha sok közöd lenne hozzá. - fűzi hozzá Key gyilkos tekintettel de fejére teszem a fejem, így csendbe marad.

- Igen.. Nem sült el szépen a dolog. De most ez van. - sóhajtottam.

- Hát az biztos. Az egész suli megállás nélkül arról beszél, hogy van valaki aki szembe szállt veled, és nem tudtál mit csinálni.

- Örülnék, hogy engem végre kihagynátok ebből. - szólal meg kicsit morogva Mark is letéve a kezéből a széket.

- Most épp hozzád se szóltam. - jegyeztem meg. Ez a srác két szavával képes felidegelni. Bár tudnám miért..

- Nem mintha te nem lennél hibás. Elvégre az egész azért kezdődött mert te megjelentél.

- Elég lesz! - fogtam be Key száját. - Ez már nem lényeg, igaz? - néztem rá mire kicsit elpirult és elmosolyodott. Egy rövidke mosolyt küldtem felé majd visszafordultam a másik kettő felé. - Látom, jól kijöttök. Biztos, hogy Marknak nem lesz baja abból ha egy bajkeverővel járkál? Elvégre abból is baj lett, hogy velem látták.

- Ugyan Jackson azt lássuk be, hogy közel sem vagyok hozzád. - neveti el magét. - Amúgy meg nagyon aranyosak vagytok együtt. Illetek egymáshoz. És legalább, hogy újra együtt vagytok nincs ki zaklassa Markot, így több időt tud majd velem lenni. - fordul Mark felé egy mosollyal. Nem reagál erre semmit, csak visszamosolyog Jaebumra.

- Lehet ez nem túl jó ötlet. Egy olyan szoknya pecérrel mint te.. Bár lehet nem épp ez a megfelelő szó tekintettel arra, hogy nem épp a szoknyásokra buksz. - Mark értetlenül néz felválta rám és Jabumra.

- Jaj Jackson. És az rögtön azt jelentené, hogy én most akkor rá akarok ugrani, csak mert eddig hiába kerestem azt akivel tényleg együtt tudok lenni, nem találtam. - biggyeszti le ajkait tetettet szomorúsággal. Szemem forgatom.

- Mert te aztán az a "fussunk a naplementébe kézen fogva" típus vagy, mi? Na ne etess se engem, se saját magadat.

- Most komolyan arról próbáljátok meggyőzni a másikat, hogy melyikőtök a bunkóbb? - szól közbe Mark. - Mert arra szívesen megadom a választ. - néz jelentőség teljesen rám, mire Jaebum hangosan felnevet.

- Lehet hogy én bunkóbb vagyok de kétségtelen hogy vajszívűbb mint ő! - hizlaltam egómat.

- Még, hogy vajszívű!! - nevette el magát Key. – Úgy látszik nem hallod eleget a saját hangodat, így, hogy nem veszed észre mekkora a köcsög vagy! Persze én így is szeretlek. - mosolyog rám mire átkarolva megborzolom haját és elnézek. Igaz ő már régebben is sokszor mondta ezt nekem, de mivel én nem így érzek mindig kikerülöm az ilyen szitukat valamivel, mint most is ezzel az apró gesztussal. Én nem igazán tudom milyen szerelmesnek lenni és talán soha nem is fogom megtudni, de jelenleg ahogy itt állok, úgy érzem el akarom törölni JB-t a föld színéről. Markot csak magamnak akarom és nem fair, hogy ő ilyen könnyedén közelebb került hozzá. Fel tudnék robbanni!

- Szólja ha zavarunk az enyelgésben. Most, hogy újra együtt vagytok, gondolom többet szeretnétek majd elsajátítani a termet. Csak majd legközelebb szóljatok légyszi. Mert nem nagyon vagyok kíváncsi erre a látványra. - néz végig rajtunk Mark gúnyosan. Jaebum viszont szinte tátott szájjal figyeli ahogy Mark beszól és neveti el magát.

- Már megint letámadtad Keyt az egyik teremben? - mondja tetettet meglepettséggel. - Szegény, és ezt látnod kellet. - fordul Mark felé és lép elé vállára téve kezét. - Őszinte részvétem.

- Igazából most ő volt a ludas.. - sóhajtottam. - De ez már úgyse számít, nem igaz?

- Úgy csinálsz mintha ezt te kevésbé gyakran tetted volna! - böki meg oldalam. - Hülye szexmán' állat!

- Te kinek az oldalán állsz? - nézek rá rondán.

- Az igazságén!

- Az igazságén? Na persze! Te se vagy jobb egy lógósnál!

- Még mindig jobb vagyok mint te! - nevet mire kicsit én is. Jaj, fenébe! Kiestem a szerepemből! Köhécselve fordulok újra a másik kettő felé. - Csak aztán nehogy elszokjátok ezt a nagyszerű szokásunkat ti ketten is. A terem már foglalt! - vigyorodtam el. Persze tudtam, hogy Mark hetero, így JB- nek esélye sincs, de jó volt húzni az agyukat. Erre viszont Mark csak szem forgatva fordul el és veszi fel a széket.

- Úgy látom tényleg zavarunk. És amúgy sem vagyok kíváncsi a friss szerelmes pár enyelgésére. - indul el.

- Itt ne hagyj ezekkel Mark. - szól Jaebum Mark után és már kapja is fel a padot utána sietve. Mérgelődve néztem utánuk.

- Au, au, au! Jackson! Jackson! Ez fáj, te barom! - rántja el Key a kezét.

- Menjünk. - húzom magammal majd már csak megszokásból is átkarolom.

- Megint hova?

- Olyan helyre ahol kevesebb a hülye gyerek.

- Tető?

- Tető. - sóhajtok nagyot.

Mark

Kicsit ingerülten megyek vissza a terembe a székkel a kezemben. Mi a francért kellet nekünk pont Jacksonékkal összefutnunk. És mi a halálért kezdték el egymást szapulni Jaebummal. Egyáltalán mi a francért érdekel engem az, hogy Jackson miket szól be nekem.

- Nem lenne gond ha melléd ülnék? – néz rám kérdőn még mindig a padját szorongatva.

- Felőlem nyugodtan. De ha jól tudom Minzy… asszem így hívják. Ő ül itt. – gondolkodom el kicsit, hogy vajon jó nevet mondtam e.

- Szerintem ha megkérdezem és szépen megkérem akkor megengedi. – mosolyog rám és teszi le a padját és megy oda az említett lányhoz aki éppen a barát nőivel beszélget. Azt nem hallom, hogy pontosan miket mondanak, csak azt nézem ahogy Jaebum mosolyogva beszél, és magamban reménykedem benne, hogy sikerül meggyőznie a lányt. És ha jól sejtem akkor sikerült is neki, mert elég hamar mosolyogva jön felém és ül le mellé.

- Úgy néz ki még is lehetek melletted.

- Ez remek. – mosolygok rá, de már beszélgetni nincs sok időnk, ugyan is bejön a tanár és rögtön csöngetnek is. Az órán gyakran kapom azon magam, hogy Jaebum felé fordulok és őt nézem. Ez így nagyon nem jó. Az ugyan is kiderült, hogy Jaebum is hasonlóan rossznak számít mint Jackson. Bár lehet, hogy csak azért terjedt el róla mert ő is azok a kevesek közé tartozik akik nem félnek tőle és vissza mernek szólni. Valahogy nem tűnik olyannak mint Jackson. Még az is egyértelműen kiderült, hogy ő is meleg. Még ha ő azt is hiszi, hogy én nem vagyok az. Habár az nem biztos. Jackson utolsó beszólása elég félreérthető volt. Fogalmam sincs mit tegyek. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam Jaebumot a francba, nincs rá szükségem és nem ér annyit. A szívem meg vágyik rá. Mi a fene ütött belém. A szünetben is végig vele beszélgettem, és tényleg nem tűnik rossz embernek, sőt kifejezetten vicces. Második órán sem bírtam rendesen figyelni, és megint gyakran Jeabumot figyeltem. Legalább is amíg Jackson hajlandó nem volt bejönni órára. Mikor azonban meglátott, és átsiklott a tekintete Jaebumra megállt egy pillanatra és szinte szikrákat szórt a szeme. De megszólalni nem szólalt meg csak levágta magát a helyére. A nap többi része nyugodtan telt. Ha össze is futottam Jacksonékkal csak keresztül néztem rajtuk. Nincs semmi kedvem veszekedni a gerlepárral. Ebéd szünetben Jaebum szokásához híven rögtön fordul is hozzám és felajánlja, hogy együnk együtt.

- Bocsi, de már korábban megígértem Jinyoungnak, hogy velük eszem. De szerintem ha szeretnél, akkor nyugodtan csatlakozz hozzánk. Ugye nem gond Jinyoung? – fordulok barátom felé ahogy idejön hozzánk.

- Szerintem… mármint… igen. – dadogja a választ. Csak tudnám mi lelte hírtelen. De majd ha nem felejtem akkor később megkérdezem, mi van vele.

- Ez remek. – mosolyodik el és már áll is fel, hogy induljunk. Követem a példáját és mind a hárman elindulunk. Jinyoung tényleg furán viselkedik. Néhány lépéssel lemaradva tőlünk némán követ minket. A folyosón nem messze meglátom BamBamat is aki szintén az ebédlő felé tart.

- Hey BamBam. – szólok oda neki.

- Oh! Srá - integet fellelkesülve de csak egy pillanat erejéig, utána tekintete Jeabum-ra csúszik és elsápadva akad el szava. 
- Jaebum is csatlakozik hozzánk ha nem gond. - érjük be. 
- Re.. rendben.. - dadogja.

Nem értem mi van ma mindkettőjükkel. BamBam is ugyan azt csinálj mint Jinyoung. Némán követnek mineket néhány lépéssel lemaradva. Az asztalhoz leülve már kezdem kicsit megelégelni. Az egész olyan mintha nem mernék Jaebum szövegelését még csak véletlenül sem megzavarni. Mert, hogy ő a többiekkel ellentétben egyfolytában dumál. Be sem áll a szája.

- Na jó. Most komolyan mi van veletek. Történt valami amiről lemaradtam? - nézek rájuk felváltva de csak Jaebum felé pislognak és nem szólnak semmit. Én is Jaebumra nézek de ő csak kérdőn mosolyog rám.

- Ne már srácok. - fordulok vissza feléjük hátha végre mondanak valamit.

- N-nincs semmi!! - nevet BamBam zavartan és kezeivel védekezően hadonászik. - U-ugye Jinyoung?

- Még is mi lehetne? - neveti el magát ő is. Itt valami akkor sem stimmel. Jaebumra pillantok újból mire csak értetlenül megvonja a vállát. Inkább úgy döntök, hogy nem foglalkozom vele. Ha nem akarják elmondani akkor nem faggatom őket. Majd ha akarják elmondják. Bár valamiért reménykedtem benne, hogy vagyunk annyira jóban ha van valami baj akkor azt elmondjuk a másiknak. Bár még alig két hete ismerem őket. Nem kéne rajta csodálkoznom, hogy még nem bíznak meg bennem. Inkább visszafordulok Jaebum felé és vele beszélgetek tovább. A nap többi része is hasonlóan telik mint az ebéd szünet. Sőt a rákövetkezendő néhány nap is. Jinyoungék alig jönnek a közelembe, de ha igen akkor is csak nagyon visszafogottan mernek beszélni velem. Már azon vagyok, hogy megmondom nekik, hogy ha most amiatt elkezdtek tőlem félni mert Jacksonnak visszaszóltam akkor ne tegyék mert eszem ágában sincs hozzájuk érni vagy akár csak bántani őket bármilyen formában. Bármennyit gondolkodom rajta más ötlet egyszerűen nem jut az eszembe. Közben Jaebum még az eddiginél is több időt tölt velem, amit őszintén bevallva nem bánok. Nem tűnik rossz embernek, sőt kifejezetten kedves. Legalább is velem. Másokkal nem nagyon láttam még, hogy beszélt volna. Kivétel, ha véletlen összefutunk Jacksonékka. Akkor valahogy mindig gyerekes vitatkozásba kezdenek, és valahogy mindig az lesz a vége, hogy a másikat akarják nagyobb gyökérnek beállítani. Most már csak szinte nevetek a hülyeségükön. Bár Jackson még mindig irritál valamilyen szinten. De azt nem tudnám megmondani, hogy miért. Most is ép a kivételes alkalmak egyik pillanata van mikor méltóztat bent lenni a teremben. Ráadásul úgy, hogy szünet van. Még csak kedvem sincs felé nézni. Még szerencse, hogy előtte ülök így még csak véletlenül sem kerül bele a látó terembe, ahogy haverjával aki nem mellesleg fiatalabb nálunk, röhög valamin. De inkább nem is foglalkozom vele. Csak Jaebumra figyelek ahogy ép nagyban mesél valamit amit én hangosan nevetve hallgatok.

- Amúgy arra gondoltam. - fejezi be a történetet és vált témát. - Nem lenne kedved péntek délután elmenni valahová kettesben? - néz rám kérdőn de én csak bambán bámulok rá. Jól hallottam, hogy most randira hívott.

- Persze. - bólogatok hevesen kicsattanva az örömtől, hogy tényleg elhívott, Im Jaebum Engem randira. Ugrálni tudnék örömömben.

- Remek. - mosolyodig el. - Akkor mit szólnál mondjuk... - kezdene el ötletezni de valaki félbeszakítja.

- Ne haragudj Jaebum, de a tanár mondta, hogy most azonnal szólja neked, hogy menj fel a tanáriba. - néz ránk ép, hogy behajolva az ajtón az egyik osztály társunk, de ahogy befejezte már el is tűnik. Értetlenül nézem a viselkedését de ahogy visszafordulok Jaebum felé már fültől fülig is ér a szám.

- Ne haragudj. - sóhajt egyet. - Majd megbeszéljük ha visszajöttem. - áll fel és túr bele a hajamba gyengéden.

- Rendben. - szólok utána és követem tekintetemmel ahogy elhagyja a termet majd egy aprót sóhajtva könyökölök a padomra és támasztom meg a fejem. Sajnálom, hogy félbeszakítottak Kíváncsi lettem volna milyen ötlete van. De ami késik nem múlik.

- Te tényleg nagyon naiv vagy. - sóhajtja Jackson a hátam mögül. A haverja csak csendben figyel.

- Jaj nekem. Megszólalt Wang ÓNagyBölcs Jackson. - fordulok hátra egy grimasszal.

- Azért nem kéne ennyire köcsögnek lenned. - szól komolyan. - Csak figyelmeztettelek. Ő nem az akinek hiszed.

- Kösz a figyelmeztetést, de valahogy még is jobban bízom benne mint benned. - húzom el a számat és fordulok előre. - És egyébként is mi közöd, hozzá, hogy kivel mit akarok csinálni. - motyogom inkább magamnak sem mint neki, nem is foglalkozom vele, hogy egyáltalán meghallja e.

- Aztán ne gyere hozzá sírva. - sóhajt és ismét haverja felé fordul. Még vissza sem szólok már is megjelenik a második, vagy talán az első legíritálóbb személy a suliból. Jelenleg nehéz lenne eldöntenem, hogy a hiszti királynő, vagy a magát nagyra tartó gyökér az irritálóbb.

- Key? - csodálkozik még Jackson is. Az a néhány ember aki a terembe van kicsit meghúzza magát mikor belép a terembe.

- Szóval először Jackson, most pedig Jaebum? Azért látom, nem olyan rossz az ízlésed. - nevet rám nézve.

- Én legalább nem sírva, hatalmas hisztit csapva könyörgöm vissza magam ahhoz aki kidobott. Minden bizonnyal csak már nem bírta a nyávogásod és megszánt. Bár nem tom meddig bírja majd ha már egyszer rád unt. - vetem oda foghegyről és másik kezemre támasztom most fejem, hogy elfordítsam róla tekintetem és Jaebum üres székét szuggeráljam. Bár nem hiszem, hogy ettől hamarabb visszajönne.

- Legalább én felvállalom az identitásomat. - teszi csípőre kezét. - Na meg nem hagyom hogy mindenféle jött-ment rám szálljon.

- Elhiheted nem én kértem, hogy hozzád hasonló hiszti királynők boldogítsák a napom. - húzom el számat. - És az ég világon semmi közöd, hogy mikor kihez vonzódom. Köszönöm de egyedül is el tudom dönteni, hogy milyen nemű partnert akarok magamnak. Amúgy hallottál már a diszkrétségről. Mert te annak pont az ellentétét csinálod. - vetek rá egy gúnyos mosolyt és fordulok vissza és Jeabum padját szuggerálom újra. Hol van már. Kettő egy ellen kicsit aránytalan, hogy rohadnának meg.

- Mire jó a diszkréció? - von vállat. - Én csak le akarok leplezni egy olyan álszent alakot mint te vagy! Ideje lenne elmondani az igazat! Ha már a suli második legrosszabb alakjával kezdtél ki!

- Ki az első? - grimaszol értetlenül Jackson haverja.

- Jackson.

- Én??

- Nem kellene annyira csodálkozni. - erre csak kénytelen vagyok felnevetni.

- Köztetek aztán nagy az összhang. Egyikőtök hülyébb mint a másik. Tényleg összeilletek. - nevetek fel újra hangosan. - Már ameddig megint meg nem unja az állandó hisztidet és nyávogásod. - fordulok Key felé gúnyosan.

- Én legalább magamat adom veled ellentétben.

- Hagy kérdezzem meg. - állok fel és lépek elé. - Még is honnan a francból veszed, hogy milyen vagyok igazából? - bökök arcába.

- Onnan hogy ismerem azt az álszent fajtádat. - szűkül össze szeme.

- Nem én vagyok az aki adja a jó pofit és aztán képes még a barátját is hátba szúrni. - fordulok mondatom végére Jackson felé. Bár tudom, hogy nem tett velem különösebben semmi rosszat.

- Mi lenne ha leszállnátok végre rólam?? Tényleg csak engem tudsz felhozni példának? Amúgy sem tudom miről beszélsz? Hátba szúrni? Kicsodát? Téged? Nem is voltunk barátok, hisz a közeledbe se engedtél! - sétál elém és a haverja fogja meg a karját, hogy ne másszon a képembe.

- Bőven meg van rá az okom, hogy miért nem akartalak még csak a közelembe sem engedni de te akkor sem vetted a lapot mikor a képedbe mondtam, hogy kopj le. Nekem is lehetnek titkaim ami miatt azt teszem amit, nem csak neked. - lököm el magamtól. Idegesen tépi ki karját barátja szorításából és a falba vág.

- Na és? Mégis ki vagy te, hogy ítélkezz?? Kotorásztam én valaha is a múltadban? Én legalább nem ítélkezem előre senki felett!

- Mert rohadtul nem azt csináljátok minden áldott nap a kis barátocskáddal és próbáljátok bebizonyítani, hogy meleg vagyok. - vágok vissza szinte ordítva az arcába de ahogy leesik mit mondtam kifut minden vér az arcomból. Ó mond, hogy van annyira hülye és nem veszi észre, hogy elszóltam magam. Vagy legalább a reakcióm nem tűnik fel neki. Nem vált be.. Sokkolt arccal néz rám. Fenébe.

- Te.. meleg vagy??

- Én... mármint... - kezdek el dadogni. Hogy rohadjon meg mindenki. Csak azt az egyet akartam, hogy ez ne derüljön ki. Na jó szed össze magad. - Még is mi közöd van hozzá ha az vagyok. – ez az Mark ezt megcsináltad.

- De hát épp az előbb üvöltötted a képembe! Hogyne lenne hozzá közöm?? Amúgy is, te honnan tudtad? - fordul Key felé.

- Én nem tudtam, csak próbáltam felhúzni! - nevetett kissé sokkoltan.

- Francba! Szóval egész eddig lenézted és elengedted magad mellett az érzéseim miközben ez így volt?? És most komolyan Jaebum-ra hajtasz?? - szorítja meg vállam amivel eddig a falhoz szegezve tartott.

- Fogd már fel végre, hogy nem véletlenül akartam eltitkolni, és még csak a közeledbe sem menni. Nem akarok még egyszer egy olyan valakivel bármiféle kapcsolatot létesíteni mint te. Hisz az előbb ti magatok ismertétek be, hogy te vagy a suliban a legnagyobb tahó. - vágok vissza de érzem, hogy kezdek gyengülni. Pedig nem félek Jacksontól. Attól félek, hogy a múlt újra ismétli önmagát.

- Akkor talán jobban tennéd ha nem Jaebum karjaiba menekülnél! - rántott előre és újra a falba vágott. - Nem tudsz te semmit, nem értsz te semmit!! - halkan felszisszenek a fájdalomtól. Talán most először okozott nekem testi fájdalmat. De nem foglalkozom vele. Ennyitől nem fogok félni tőle.

- Csak a szememnek hiszek. És eddig ő a normális kettőtök közül. Ő egyesekkel ellentétben még az ég világon semmi rosszat nem tett. -  erre készül behúzni nekem de az utolsó pillanatba haverja elkapja a kezét.

- Yugyeom!

- Oké, most már aztán elég legyen! - szedi le rólam Jacksont. - Ennek semmi értelme. Ezt te is tudod, ugye? Jackson.

- ... Jah.. - enged el és Keyhez sétálva, megfogja karját és magával vonszolja. A haverja megkönnyebbülve sóhajt egyet. Hát ez rohadt jó. Ahogy kiérnek a teremből ledobom magam a székembe. Igyekszem nem figyelni senkire de érzem, hogy mindenki engem néz, és rohadjanak meg ha valakit a háta mögött akarnak kibeszélni akkor azt úgy illik, hogy azt az illető ne hallja.

- Bassza meg. - csapok asztalomra és kiviharzok a teremből pont leszarom, hogy éppen a tanár mellet megyek el aki kezdeni akarja az órát. Utánam szól de úgy teszek mint aki meg sem halja és rögtön az udvar felé veszem az irányt. Friss levegőre és egy kis magányra van szükségem

Jackson

Dühösen csörtettem a tető felé, nem is törődve azzal, hogy Key nyavalyog mert fájdalmat okozok. Yugyeom segített kiszabadítani őt, aztán meg csak rohantak utánam. A tetőre érve levágódtam a korláthoz, szokásos helyemre és idegesen gyújtottam rá.

- Ömm.. magatokra hagylak! - intett Yugyeom.

- Megállj! - szóltam rá mire visszafordult és szófogadó kutyus módjára leült. Felálltam és Keyhez sétálva belecsaptam feje mellett az ajtóba. Az ajtónak támasztotta hátát.

- Mérges vagy? - kérdezte lesápadva.

- Nem, bazdmeg, jókedvemből ideg betegeskedem!

- Figyi, én –

- Nem érdekelnek a kifogásaid! - vágtam szavába és közelebb hajoltam hozzá ő pedig amennyire tudott elhúzódott hogy a cigaretta vége ne égesse meg. - Ezt, amit csinálsz, nagyon gyorsan fejezd be! Különben megbánod! Ne kelljen még egyszer figyelmeztetnelek. - lassan bólintott mire elhúzódtam és visszaültem helyemre.

- ..Szakítasz velem? - kérdezte félve.

- Mondtam egy szóval is? - paskoltam meg combom, mire kicsit megkönnyebbülten jött oda hozzám és ült az ölembe.

- És én ehhez miért kellettem? - morogta Yugyeom.

- Mert te voltál aki visszafogott. Neked is közöd van a dologhoz. - erre csak sóhajtva beletörődött hogy rossz társasággal barátkozik. Nem igazán tudtam hova tenni a történteket.. Dühös voltam és elkeseredett. Elegem is van. Ez volt az utolsó! Innentől kezdve többé nem foglalkozom Markal, azt csinál amit csak akar. Úgyis meg fogja bánni, hogy nem hallgatott rám. Elegem volt a hazugságokból, a fejemhez vágott durva szavakból, a sértegetésből és a viszonzatlan érzésekből. Nincs szükségem nekem ..erre! Nincs és kész! ....

Mark

Hogy rohadjon el mindenki. De mindenki. Főleg a rohadt nagy szám és én. Mi a jó istenért nem tudom soha befogni amikor kellene. Bezzeg amikor meg kellene soha ki sem nyitom.

- Mark minden rendem? - hallok meg egy kellemesen csengő hangot, de csak még jobban összehúzom magam. Mért nem tudok csak egyszer felszívódni?

- Mi történt? - jön oda hozzam Jaebum és guggol le mellém hátamra simítva kezét. Még bőven nincs vége az órának így ebből tudom, hogy ellógta és olyan isten nincs, hogy ilyen gyorsan terjedjen a pletyka. Így biztos vagyok benne, hogy tényleg nem tudja mi bajom. Óvatosan felnézek rá és szinte ordítva vágok a fejéhez mindent. Pedig pontosan tudom, hogy ebben az egészben ő az utolsó akit hibáztatni lehet.

- Jackson és Key hátba szorítottak én meg voltam akkor balfasz, hogy belesétáljak a csapdájukba és kibökjem, hogy meleg vagyok. Most már mindenek vége. Kicsöngetnek és az egész iskola tudni fogja és előröl kezdődik minden. Pedig én csak ezt az egyet akartam elkerülni, hogy megtudják a múltam és kiderüljön,  hogy meleg vagyok. - borulok újra térdeimre és azon vagyok, hogy ne sírjam el magam, hogy még ennél is szánalmasabb legyek a szemében.

- Mark. - kuncog fel gyengéden. - Azzal nincs semmi baj ha meleg vagy. - simít bele hajamba. - Sőt ... - neveti el magát újra.

- Ezt még is hogy érted? Még is mi a fene lenne ebben jó. - nézek rá értetlenül kicsit kiakadva.

- Hát mondjuk. - gondolkodik el kicsit. - Minden féle feltűnés nélkül tudod stírölni akikért oda vagy akár tesi öltözésnél. - néz rám kaján vigyorral. - Meg nem kell azon filóznod, hogy vajon milyen csicsás illatszer vagy mit kéne neki venni hogy örüljön és ne legyen kiakadva, hogy ő egy árnyalattal másmilyent szokott használni. És nem kell arra figyelned, hogy véletlenül is megbántod ha túlságosan rámászol mert ő is pontosan tudja milyen ha valaki akarja a másikat. - kezdi el sorolni mosolyogva amitől én kénytelen vagyok felnevetni. A hülyeségével sikerült a legnagyobb letargiámból is kihúznia alig három perc alatt.

- Köszönöm. - nézek rá mosolyogva letörölve egy kósza könnycseppet ami a nevetéstől buggyant ki.

- Meg persze ez. - lágyulnak el arcvonásai és nyúl állam alá lassan közeledve felém. Hírtelen nem tudom pontosan mit is akar és meg is ijedek de végül csak becsukom a szemem és hagyom neki, hogy megcsókoljon. Eleinte nem viszonzom csókját de nem kell sok idő, hogy én is visszacsókoljak. Mikor percekkel később elszakad tőlem kipirosodott arccal, vigyorogva nézek szemeibe. Még mindig nem tudom elhinni hogy Im Jaebum megcsókolt Engem. Azok után amit műveltem és ahogy az előbb látott.

- Most már nem kell mitől félj. Majd én megvédelek. Még ha szét is kell vernem Jacksont. - mosolyog rám és simít végig arcomon amibe én rögtön bele is simulok. Másnap mosollyal az arcomon kelek és készülődök. Tegnap összejöttem az iskola talán, na jó nem talán hanem tényleg leghelyesebb pasijával. És még azt is mondta, hogy majd ő megvéd. Az örömtől szinte ugrálva rózsaszín felhők között megyek iskolába. Azonban ahogy a bejárathoz érek eltűnik a felhőtlen örömöm és az idegesség vesz rajtam úrt. Kicsit remegő kézzel nyúlok az osztályterem ajtaja felé. Hiába mondta, hogy most már nincs mitől félnem attól még ideges vagyok. Végül még is erőt veszek magamon és benyitok. Rögtön kiszúrom Jaebumot ahogy a helyén ül és integet felém mosolyogva. Szélesre szökik a vigyorom és úgy intettem vissza neki és indultam el felé. De ahogy körbenéztem a termen lefagytam egy pillanatra. Akire ránéztem abban a pillanatban kapta el rólam a tekintetét. Úgy viselkedtek mintha én lennék Jackson. Ránéztem Jinyoungra is de ő is csak elkapta rólam a tekintetét. Egyáltalán nem értem,hogy mi van ma mindenkivel. Vagy már mindenki tudja, hogy meleg vagyok és annyira undorodnak tőlem, hogy rám sem akarnak nézni? Na mindegy. Talán jobb is így mint sem, hogy mindenki rólam beszéljen és azt latolgassa, hogy, hogy tud kihasználni, befenyíteni és ágyba vinni akaratom ellenére ha én már csak egy undoríró buzi vagyok aki másra nem jó csak, hogy a vágyaikat kiéljék rajtam a nélkül, hogy aggódni keljen miatta, hogy túl nagy kárt tesz bennem vagy akár felcsináljon. Hatalmasat sóhajtva telepszem le a helyemre Jaebum mellé és próbálom meg elnyomni az emlékeimet oda ahová valók. A legmélyebb tudatalattimba.

- Jó reggelt. Minden rendben? - néz rám kicsit aggódva.

- Igen persze. - mosolyodok el gyorsan, és zárom el magamban újra az emlékeket. - Neked is jó reggelt. - köszönök végül vissza már teljesen a régiként. Válaszul viszont egy csókot kapok amitől hírtelen meglepődök de végük mosolyogva viszonzom azt.

Jackson

A suliban gyorsan terjednek a hírek. Főleg az olyanok, hogy megint egy meleg.. Nem volt nehéz a fülembe jutnia a dolgoknak. Valamiért.. dühös vagyok.. De nem tehetek semmit, nem szabad. Viszont egy dolgot mindenképp meg akarok mégis tenni mielőtt többé nem tennék semmit.. Ezt az egyet még muszáj! Ezért is az osztályba mentem egyedül és Jaebum mögé lépve vállára teszem kezem.

- Beszélhetnénk? - kérdem nyugodtan. Az engem lenéző tekintettel bombázó Markra oda se figyelek.

- Miről? - néz rám értetlenül.

- Valamiről ami másra nem tartozik. - ezúttal egyenesen Mark szemébe néztem. Látszott rajta, hogy gondolkodik, hogy belemenjen e. De végül még is rábólint.

- Legyen. - sóhajt egy nagyot majd Mark felé fordul. - Mindjárt jövök. - mosolyog rá és simít végig arcán mire Mark csak bólint egyet. Az udvarig mentünk, hogy véletlenül se halljon senki majd felé fordulok és egy ideig csak nézem. Nem igaz, hogy ilyen dolgokról kell beszélnem vele..

- Hallom, te és Mark együtt jártok. - vakargatom fejem feszülten.

- Igen. - mosolyodik el elégedetten. - Csak nem zavar, hogy engem választott és nem téged? - húzza gúnyosra mosolyát.

- Nem igazán.. - néztem el. - Vagy.. lehet mégis. De most nem ez a lényeg. Csak figyelmeztetni akartalak. - léptem közelebb hozzá és megmarkoltam pólója nyakát. - Ha meg mered bántani.. azt nagyon, de NAGYON megbánod! - sötétült el arcom.

- Nem félek tőled Jackson. - lökte el a kezem. - Bár annak örülök, hogy legalább egy kicsit zavar. - mosolyodik el önelégülten. - Már csak ezért is megérte ellopni tőled. - neveti el most már hangosan magát. - Gyötörjön csak a féltékenység. Habár nem nagyon értem mit eszel rajta. - vonja meg vállait. - Azt be kell, hogy ismerjem, hogy rohadt jól néz ki, de a személyiségével tuti, hogy nincs rendben valami. Nagyon durva múltja van de még így is szinte tárt karokkal engedte, hogy elcsábítsam. És bár még nem fektettem meg, tuti, hogy már csak egy kis idő kérdése. - húzza újra önelégültre mosolyát ahogy elképzeli maga előtt a jelenetet. - Téged pedig csak emésszen a féltékenység, hogy most már csak az enyém a formás kis segge. - neveti el magát és már fordul is meg, hogy menjen. Hagytam hogy elmenjen. Ezen.. már nem tudok változtatni.

- Üdv újra itt.. Sokáig tartott, hogy újra megmutasd magad.. Jaebum.