Az a bizonyos nyolc betű 3.fejezet

Jackson

Hitetlenül figyelem a történteket és egyből próbálok hárítani.

- Te.. mégis mi a francról beszélsz??Ez..

- Vegyél szemüveget. Talán nem látsz jól? – szól közbe Mark teljesen higgadtan. Felállva helyéről Key felé sétál. – Jó lenne ha a képzelgéseidet nem vetítenéd ki rám! Nem mindenki olyan könnyűvérű mint te! Mit akarnék egyáltalán egy pasitól, főleg tőle! – mutat rám flegmán.

- Hé! – mordulok fel.

- Hah! Csak szeretnéd, hogy az olyan pasik keressenek, mint ő! – mutat Key is rám.

- Honnan veszed, hogy akarom, hogy érdekeljem őt?

- Végül is.. Az olyan kis kurvák, mint te azt hiszik, hogy bárkit megkaphatnak, nem?

 Erre Mark, elé lépve neki löki Key-t a táblának.

- Honnan a szarból veszed, hogy ismersz engem eléggé ahhoz, hogy ilyeneket feltételezz rólam. Te csókolóztál EZZEL a terem közepén, nem pedig én! – bök rám.

- Most már aztán igazán kihagyhatnátok ebből! És mi az, hogy ezzel? – kérdezem háborogva, mire Mark rám néz, de csak szem forgatva elfordul a megjegyzésemre. Eközben Key hátrébb löki magától Markot.

- Jackson! Neked tényleg egy ilyen nemtörődöm kis senkire van szükséget helyettem? Tényleg ennyire rossz lenne az ízlésed?

- Hát, bocs hogy én nem arra hajtok, hogy minden meleg utánam csorgassa a nyálát, és fantáziálgasson rólam a fürdő alatt, vagy épp az ágyban, mint egyeseknek. - válaszol mielőtt megszólalhatnék, és néz rám lenézőn.

- Hé! Most nem rám kéne célpontként tekinteni! - szóltam mérgesen. - Nem csináltam veled semmi olyat ami kellemetlen lett volna számodra! Te pedig! - fordulok Key felé. - Jó lenne ha végre le szállnál a témáról. Szakítottunk! Fogadd el végre! - erre csak még dühösebb lesz.

- Akkor játszadozz csak ezzel a semmire kellővel és unj rá gyorsan! Nem látok benne túl sok izgalmasat. - méri végig Markot.

- Rohadtul örülnék, ha kihagynátok a meleg kis szerelmi vitátokból. - néz felváltva kettőnkre.

- Szerelmi? Ne nevettess! - húzom fel orrom.

- Azért elég sokáig megtartottál! - teszi csípőre kezét Key. Az egész osztály sutyorogva néz minket. Senki nem mer beleavatkozni.

- Mit bámultok barmok?! Haa?? - kérdezem ingerülten mire mindenki elkapja a tekintetét. Key nevetve néz körül.

- Micsoda gyáva banda! Na és itt a feje.. - piszkálja ismét Markot.

- Key! - szólok rá de ő csak Mark elé lép.

- Elvégre nem meri felvállalni.. Pedig te is meleg vagy! Igazam van? Igazam van??

- Áruld már el nekem, hogy mi a jó büdös francért kéne nekem melegnek lennem. Ha azért mert egy meleg srác meg akar dugni akitől elméletileg félnem kéne, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Nem fogom hanyatt dobni maga miatta. - bök felém fintorogva

Erre ideges leszek és ezúttal én nyomom a falnak.

- Mert ez a buzi egész idő alatt arra utazott, hogy megdugjon, mi?? - akadtam ki. - Egy ujjal sem értem hozzád úgy! - Key hangosan felnevet ahogy minket nézett.

- Ti aztán..

- Mi olyan rohadt vicces? - indulok felé mire valami magas srác aki vele jött elém áll. Asszem Minhonak hívják és Key osztály társa. - Mi a franc van? Verekedni akarsz??

- Asszem, jobb ha ezt most itt hagyjátok abba. - néz felváltva mindhármunkra.

- Fogd be! Neked nem az én oldalamon kéne állnod?

- Ép a hátsódat próbálom meg megmenteni egy kiadós veréstől. - fordul a magas srác Key felé.

- Nem kell engem megmenteni!

- Biztos vagy te ebben? - ropogtatom ujjaimat mire kicsit azért kiveri a víz.

- Hmp! Te aztán tényleg mindent csak az erőszakkal tudsz megoldani. - kapaszkodik Minho pólójába majd ránéz. - Menjünk! Irritál ez a kettő! - néz rám majd Markra gyilkos tekintettel.

- Baromi hálás lennék, ha legközelebb kihagynátok a vitáitokból. - fordul felém mérgesen Mark, de meg sem várja, hogy válaszoljak visszamegy a helyére.

Mark

Hétvégén sikerül magam kipihennem, és szerintem már az idő átállással sem lesz bajom. Hétfőn kipihenten megyek a suliba, de ahogy összefutok Jacksonnal a szekrényeknél, csak lemondóan sóhajtok fel magamban. Hiába sikerült jól a pénteki találkozónk, attól még nem szeretnék túl közel kerülni hozzá. Abból még komoly bajom származhat. Azt pedig semmi féle képpen nem szeretném. Ölelésétől, nagyon meglepődök, és nagyot dobban a szívem. Gyorsan csak lerázom magamról és faképnél hagyom. Már ha hagyná. Rögtön követni kezd és nyaggat tovább. Még a teremben sem hagy békén. Bármit mondok csak folytatja tovább. Valamit muszáj leszek kitalálni, hogy hogyan koptassam le magamról. Nem szeretném, hogy bárki félreértse és az legyen mint az előző sulimban. Így is az osztályban mindenki minket néz. A pletykák amik már az előző héten elkezdtek terjedni ezek után tuti, hogy folytatódnak. Én ezt nem akarom. Már épp készülnék kinyitni a számat, hogy finoman közöljem vele, hogy álljon már le és hagyjon békén a franca, már nem tartozom neki semmivel, így nincs oka továbbra is engem idegelnie, mikor kicsapódik a terem ajtaja és egy szőke srác jön be, közvetlenül mögötte egy nála majdnem ha nem fél fejjel magasabb srác követi. Valahonnan nagyon ismerős a szöszi, de hírtelen nem esik le honnan. Mikor azonban beszól, Jackson pedig rögtön mérgesen pattan mellé esik le, hogy ő az akit Jackson pár napja felkent itt a falra. Beszólását viszont nem tudom csak úgy elengedi a fülem mellet. Nem tudom, hogy még is honnan tudja, hogy meleg vagyok, de az biztos, hogy nem engedem, hogy pont ő romboljon le mindent. Ha azt hiszi, hogy csak így ennyivel hagyom magam akkor nagyot tévedett. Nem engedem neki, hogy csak így kikotyogja a titkom. Amúgy is. Ha Jackson nem lógna a nyakamon mint egy idióta akkor ez az egész meg sem történt volna. Ó, hogy rohadnának meg mindketten. Miközben próbálom magam, és a titkom védeni, Jacksont sem kímélem. De ő tehet óla. Ez után legalább leszáll rólam. Mikor azonban rohadtul kihoz a sodromból, olyat szólok vissza amivel nem kicsit sértem meg Jacksont. Annyira ideges lesz, hogy erőből neki nyom a falnak és a fejembe ordít. Magamban felnyüszítek a fájdalomtól. Hírtelen ért ez a kirohanása. Percekig meg sem tudok szólalni csak mikor a szöszi srác dühöngve kiviharzik a teremből a társával, közben gyilkos pillantásokat vetve rám. Beszólok még egyet Jacksonnak és már megyek is vissza a helyemre, nem várom meg, hogy bármit is reagál. Mire leülök ő is kiront a teremből. Hát rohad jól csináltad Mark mit ne mondjak. Én magam sem tudom, hogy mi a francért mondtam ilyeneket, és szapultam végig Jacksont mikor a másik szöszi srác az aki rohadtul felhúzta az agyam. De ha egyszer mérges vagyok gondolkodás nélkül kimondom ami először az eszembe jut. Pedig tudom, hogy Jacksonnak nem csak a dugáson járt az esze állandóan. Hisz azt pénteken bebizonyította. Ash. Hajamba túrva dőlök a padra és azzal sem foglalkozom, hogy közben becsengettek. Nem szoktam ilyen lenni de, most még a tanárra sem figyelek. Még is mit kéne ezek után kezdenem. Menjek oda hozzá és kérjek bocsánatot? Bár szerintem előbb behúzna mint, hogy megszólalhatnék. Mondjuk hírtelen abban sem vagyok biztos, hogy bármit is kéne csinálnom. Próbáljuk meg a jó oldatát nézni. Így talán már nem fog rajtam lebzselni. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy a másik szöszi srác nem fogja csak így ennyiben hagyni. Vele viszont szerintem el fogok majd bírni. Ezek után viszont a többieknek még csak fel sem fog merülni hogy én talán meleg lennék. Max az fog keringeni, hogy szegény hetero srácra Jackson rászállt. Szünetben Jinyoungon kívül senki nem mer idejönni hozzám. Ő is csak félve kocogtatja meg a vállam.

- Mi az? – nézek fel rá.

- Én csak… minden… mármint te… - kezd el hebegni. Látszik rajta, hogy aggódik értem, de nem tudja, hogy mit tegyen.

- Megvagyok. – egyenesedem fel és erőltetek magamra egy mosolyt.

- Biztos?

- Persze. – nyújtózom egyet. – Nem fogja néhány idióta befolyásolni a napom. – próbálom meg meggyőzni ami sikerül is. Ez után már jóval bátrabban kezd el viselkedni, és újra olyan hévvel mesél, hogy mi volt a hétvégén mint korábban. Én is viszonylag hamar túlteszem magam a reggeli eseményeken. Még ha eszméletlenül zavar is, hogy konkrétan mindenki engem néz, mindenhol, és hallom, hogy rólam beszélgetnek. Az egyik beszélgetésből kihallottam, hogy milyen bátor vagyok, hogy így be mertem szólni Jacksonak. A másikban meg pont, hogy mekkora egy idióta vagyok és, hogy tuti, hogy jövő héten már nem fogok ide járni mert kicsinál ezért. Hát ezek hülyék. Fogalmuk sincs semmiről. Azon azonban tényleg meglepődök, hogy konkrétan az egész suli fél tőle. Én ezt nem értem, hogy miért, hisz csak a szája nagy. Még a szöszi fiúja is, hogy összehúzta magát, és kifehéredett ahogy Jackson ökölbe szorította a kezét és felé indult. Ezen a gondolatomon hangosan is felkuncogok miközben az ebédlő felé tartunk Jinyounggal.

- Mi az?- fordul felém kérdőn.

- Semmi. – rázom meg a fejem, de következő pillanatban már nem is figyel rám.

- Hey, BamBam. – kiált oda a nem sokkal előttünk sétáló thai gyereknek.

- Ah, Jinyoung, Mark! - fordul hátra mosolyogva. - Mi a helyzet? Milyen volt az óra?

- Unalmasak mint mindig. - neveti el magát Jinyoung. - A matek már magában unalmas de, ahogy Kim tanár nő tanítja még unalmasabb és rosszabb, ha ez egyáltalán lehetséges. - erre csak nevetett.

- Mondjuk Kim tanár nő órái alap járat borzasztóan unalmasak!.. Amúgy.. nem tudjátok mi van az egész 11. évfolyam 5. osztályával? Ma mindenki nagyon sápadt és folyton sutyorognak egymás között. Az a ti osztályotok nem? Történt valami?

- Hát igazából. - hagyja félbe a mondatot Jinyoung és néz rám, hogy vajon elmondhatja e. Közben beérünk az ebédlőbe és az emberek nagy része abbahagyja az evést és engem néz. Csak sóhajtok egyet és beállok a sorba.

- Semmi nagy dolog. - rántok vállat miközben megpakolom a tálcám és elindulok az asztalhoz. - Ez biztos? - súgja oda kételkedve Jinyoung-nak, de inkább hagyja a dolgot.

- Mark. Ez egyáltalán nem kis dolog. - fordul felém leülve velem szemben Jinyoung.

- Attól még mert ti féltek Jacksontól nem értem nekem miért kéne? - vetem oda neki de közben fel sem nézve rá csak egy falatot teszek a számba és csak utána nézek fel rá kérdőn.

- Te jó ég Mark! Mibe keveredtél? - kérdezi sápadtan BamBam.

- Semmibe. - rántok vállat.

- Azért az nem számít semminek, hogy Jacksont annyira felidegesítetted, hogy majdnem eltörte a tanári asztalt, úgy ráütött. - tiltakozik rögtön.

- Jinyoung csak túlreagálod. Messze volt az az ütés még csak attól is, hogy megkarcolja azt az asztal. Amúgy meg abban nincs semmi, hogy kiálltam magamért és közöltem velük az igazat. És amúgy is Jackson szőke kis pasija kezdte az egészet. - javítom ki

- Miii?? Atya ég! Most örülök hogy nem a ti osztályotokba járok! - dőlt a padra. BamBam nagyon fél Jacksontól.. csak tudnám miért.

- Nem értem mit veritek ezt ennyire nagy dobara. - nézek rájuk értetlenül, de a következő pillanatban a meglepettségtől szinte felugorva kapok a fejemhez mikor érzem, hogy valami folyós cucc landolt rajta.

- Hupsz! Bocsi, kicsúszott a kezemből! - nevet az a Key nevű hülye gyerek vállat vonva. A rám öntött kimchi nem elég, hogy a hajamon de még a ruháimon is végigfojt. Dühösen pillantok hátra a szöszire aki nevetve fordul el tőlem és ment volna el.

- Hey, hiszti királynő. - szólok utána felállva. Ezt meghalva viszont megáll és visszafordul felém. De mielőtt bármit mondhatna, felkapom a tányérom és a képébe vágom. - Bocsi, a maradéknak a szemét között van a helye. - vágom rá gúnyosan. Erre elképesztően dühös lesz.

- Te rohadt kis..! - ugrott nekem olyan erővel hogy hátra estem és behúzott egyet. Hírtelen ért az ütése, de rögtön összeszedem magam és lelököm magamról és taszítok rajta egyet, hogy ő is elessen, de mire felállok már ő is talpon van.

- Mi van cica baba, kicsit koszos lettél és már is a nem létező erődre hagyatkozol?- szólok be neki ahogy, egy pillanatra megállunk egymás előtt

- Az a nem létező erő a szart is kiveri belőled! - ront nekem újra. Hátratántorgok egy lépéssel, hogy ne tudjon ledönteni megint a lábamról de azzal nem számoltam, hogy mögöttem van egy szék amiben elbotlok így újra a földre kerülök ő pedig felém mászik és már húzna is be egyet, ha nem sikerülne időben lefognom a kezét. De nincs rajtam sokáig. Hírtelen valaki fogja és lerángatja rólam.

- Mi? Jackson?! - lepődik meg az őt "ölelgető" srácra nézve.

- Állj le te hülye! Tényleg képes vagy ilyen messzire menni? Hisz nem ér annyit az egész! ... Gyere velem! - kapja el csuklóját és kirángatja magával. Ledöbben fekszek továbbra is a földön és próbálom meg feldolgozni a történteket. Az volt tudtommal, hogy ezek ketten szakítottak, és Jackson semmit nem érez Key iránt. Akkor meg mi a halál akart ez lenni.

- Úr Isten Mark. Jól vagy. - szalad ide hozzám Jinyoung de most nem foglalkozom vele.

- Igen. - válaszolom röviden és tápászkodom fel. Én már tényleg nem értem ezt a barmot. Eddig azt hittem, hogy akar tőlem valamit erre kiderül, hogy végig a hiszti királynőbe volt belezúgva. De akkor mi az istenért kellet engem ebbe az egészbe belerángatni. Az tuti, hogy ha Jackson még egyszer ezek után idejön hozzám képen rúgom, hogy húzzon el.

- Biztos minden rendben? - ülünk le az asztalhoz BamBam elé.

- Igen persze. - túrok bele a hajamba és halászok ki belőle még egy adag kimchit.

- Hol a francba fogom tudni én ezt kimosni. - kezdek el morogni.

- Ha gondolod felugorhatunk hozzánk. Alig öt percre lakom gyalog. - ajánlja fel BamBam.

- Köszi. - mosolygok rá hálásan elfogadva ajánlatát és már állunk is fel és indulunk el a kijárat felé.

Jackson

Nem értem mit miért teszek. Tudom hogy nem ez a megoldás és, hogy ezzel nem érek el semmit.. mégis úgy érzem most ezt akarom mert így lesz a legjobb.. és ezzel nyugtatgatom magam..

- Mi ütött beléd?! - rántja el a kezét Key zavarodottan és pánikolva. Nem szólok semmit ő pedig kissé sokkoltan próbálja kihalászni a kaja maradékokat hajából. Szó nélkül segítek neki, majd miután kiszedek valami saláta féleséget hajából megemelem állát és megcsókolom. Megdermedve áll és mikor kicsit eltávolodom látom, hogy teljesen döbbent és még el is pirult. Erre kicsit elmosolyodom.

- Szeretem a pirult arcod. - simítom arcára kezem. - Az olyan természetes. Nem olyan mint azok a flegma, mű mosolyos túljátszott szerepek amik mögé elbújsz.

- Mégis.. mi a francot akarsz ezzel??! - üti el kezem és hátrébb lép. - Én már semmit sem értek! 
- Akkor elmagyarázom. - nyomom a szekrényeknek. - Kezdjük újra.

- Haaa???

- Ne lepődj már meg ennyire! Elvégre ezt akartad nem? - vakargatom fejem és sóhajtva megragadom kezét. - Gyere!

- Már megint hová viszel?

- Hozzám. Megmosakszol és ma este nálam alszol!

-...

- Értve?

- Értve te barom! - morog mire felnevetek. .. Tényleg nem értem miért teszem ezt.. Féltékenység? Düh? Bánat? Esetleg sértettség? Vagy.. egyszerűen csak feladtam? Egyet viszont tudok. Hogy te vagy az oka! Mark..

Másnapra természetesen elterjedt a pletyka hogy én és Key újra összejöttünk.. bár nem is volt annyira pletyka, elvégre így történt. Az sem volt feltűnés nélküli, hogy ma együtt jöttünk suliba, elkísértem a terméhez és csókkal köszönt el. Legalább kicsit lehiggadt. Viszont a "testőre" nem nagyon szívlelt amúgy se, most pedig persze nem hagyhatta annyiban, hogy csak úgy lenyúltam tőle Key-t. Ezért vagyok most abban a helyzetben amiben most.. Minho komoly arccal áll előttem. Nem szól semmit, ez baromi idegesítő.

- Megint megtetted. - töri meg végül a csendet.

- Igen, tényleg! - nevetek. - Elvégre ez a második alkalom hogy nyerek veled szemben. Hisz Key megint engem választott. Pont úgy mint akkoriban.

- Ne légy úgy elszállva magadtól Jackson! Ahogy akkor is, most is azt mondom: Ez még nem jelent semmit. Nem számít mennyi csatát nyersz ha a háborúból én jövök ki győztesen. Most csupán figyelmeztetni jöttem téged!

- Figyelmeztetni? - kérdezem de már ott is van előttem és pólómnál fogva emel meg.

- Ne merészeld még egyszer megbántani! Különben velem gyűlik meg a bajod!

- Aszta de félek. - forgatom szemem. - Most már elengedhetsz, megértettem! - lököm el magamtól, mire hátrébb lép majd sóhajtva elindul a terme felé, így elmegy mellettem, de mielőtt tovább mehetne még hozzá fűzök valamit a beszélgetéshez. - Kár hogy így alakult. Elvégre mi jó barátok voltunk, nem igaz?

-.. Fogalmam sincs miről beszélsz. - megy tovább úgy, hogy még csak rám se néz. Sóhajtva indulok én is el.

- Gondoltam hogy így állunk.

Mark

Nagy nehezen sikerült túltennem magam a tegnap történteken, és azon imádkozom, hogy ne mindenki a tegnapról beszéljen. Módjuk az igaz, hogy elég sok pletyka anyaggal szolgáltam. De az is mind Jackson és a szöszi hibája. De akkor sem vagyok rá kíváncsi. Inkább bedugom fülesem és maxra kapcsolom a zenét, hogy ne haljam őket. A szekrényem felé menve, reménykedem benne, hogy ma lesz oly kegyes Jackson és szokásához híven nem jön be időben a suliba és nem kell összefutnom vele. De háll Isten tényleg van olyan lusta ahogy reméltem, ugyan is nem csak a szekrényeknél nem futok össze vele hanem a folyosókon, sőt még a teremben sincs. Hiába hallgatok zenét, még így is feltűnő, hogy mikor bemegyek a terembe síri csend lesz és mindenki engem néz. Gondolom azt hitték, hogy ma már nem is jövök be és még tegnap elintéztem az átiratkozási papírokat. Csak tudnám attól a két beképzelt majomtól miért kéne annyira félnem, hogy átiratkozzak. Náluk ezerszer rosszabbakkal volt régebben dolgom. Habár erről nem kell nekik tudniuk. Leülök a helyemre és ledőlök a padra. Nincs valami sok kedvem foglalkozni a többiekkel. És annyira jó lenne ha ezzel ők is így lennének. Már lassan vége az ebéd szünetnek de a pletykák cseppet sem hagytak alább. Sőt még újabbak is lettek. Azt hallottam, hogy Jackson megint összejött Keyvel. Mondjuk ezen már meg sem lepődök. A tegnapi után valahogy sejtettem, hogy Jackson érez valamit Key iránt. Csak azt nem vágom még mindig, hogy akkor mire volt jó amit velem csinált. Gondolom csak basztatni akart. De mindegy is. Ráadásul ma Jinyoungékon kívül senki sem jön még csak a közelembe sem. Most vagy már tőlem is félnek, vagy csak attól paráznak, hogy ha a közelemben vannak akkor Jackson bántani fogja őket. Bár melyik is, egyiket sem tudom megérteni, hogy miért. Az osztály legnagyobb része elment ebédelni. Nekem azonban nincs étvágyam így csak a padomra ledőlve pihenek míg elkezdődik a mai utolsó óránk. Alig hárman vannak bent rajtam kívül, így nincs akkora zaj, hogy be kéne tennem a fülesem. Na jó most már négyen. Hallom meg, hogy nyílik az ajtó és jön be valaki. De fel nem nézek. Annyira nem érdekel.

- Szóval te vagy az aki felborította a suli életét. – ül le elém. Kicsit sem ismerős a hangja valahogy még is kellemes. De akkor sincs semmi kedvem most felkelni. – Mi az, csak nem bealudtál? – böki meg gyengén fejem búbját.

- Csak pihenek. Legalább is amíg hagytak. – egyenesedek fel végül, de ahogy meglátom legújabb zaklatom hírtelen lefagyok. Nagyon helyes.

- Bocsi. Nem akartam semmi rosszat. – mentegetőzik rögtön mindkét kezét rázva.

- Nem gond. – szedem össze magam és préselem ki a szavakat. Na jó Mark szed össze magad. Tegnap jelentetted ki az egész osztály előtt, hogy nem vagy meleg, erre ma … találkozol egy eszmélet helyes, szexi, gyönyörű szemű fiúval és… most szed össze magad.

- Akkor megnyugodtam. – mosolyodik el. Még a mosolya is annyira áááá.

- Amúgy te… - hagyom félbe a kérdést.

- Ó igen bocsi. Még be sem mutatkoztam.  Im Jaebum vagyok. Az osztály társad. – mutatkozik be.

- Osztálytársam? – lepődök meg. – Most jöttél át?

- Már az első évtől ide járok. Csak megsérült a lábam így pár hétre otthon kellet maradnom. – magyarázza közben kinyújtva lábát.

- Értem. És már akkor semmi bajod?- elneveti magát kérdésemen.

- Igen persze. Már minden rendben. Mintha a régi lennék. – válaszol abbahagyva a nevetést. – Ne haragudj, nem akartalak kinevetni, csak annyival másabb vagy mint amiket hallottam rólad. – erre a kijelentésére csak furcsán nézek rá, nem nagyon értem mire gondol. – Mindenki azt mondja, hogy te vagy talán az első aki így vissza mer szólni Jacksonnak és, hogy nagyon éles nyelved van. Mondjuk azt megnéztem volna ahogy Key-t pofán dobod kajával. – neveti el magát újra.

- Nem értem miért kéne pont egy olyan valakitől félnem mint Jackson vagy Key. – rántok vállat és dőlök hátra székemben. Erre ő csak megint elneveti magát. Érdekes személyisége van. De valahogy még is illik hozzá.

- Jaebum mondtam, hogy ha ideér akkor jöjjön fel a tanáriba mert beszélnem kell magával. – jön be a tanár és térít ki az előttem ülő srác bámulásából.

- Elnézést, már is megyek. – szól a tanárnak és már fordul is vissza felém. – Akkor majd még találkozunk. – mosolyog rám és áll fel a tanár után menve. Nem bírom ki, hogy ne őt nézem míg ki megy a teremből. Tényleg nagyon helyes, és még jó fejnek is tűnik. Vártam, hogy bejöjjön órára, hogy még egyszer megnézhessem, de nem jött be. Így kicsit rossz kedvel indulok el haza óra után. Otthon is többször eszembe jut Jaebum. Sőt annyira lefoglal, hogy ő jár a fejemben, hogy el is felejtkezem teljesen Jacksonról, és a tegnapi történtekről. Remélem holnap már jönni fog.

Reggel suliba menet végig azon gondolkodom, hogy vajon Jaebum ma már jönni fog e. Na jó Mark szed össez magad. Elvégre te most elméletileg nem vagy meleg. És nem is szabadna, hogy kiderüljön. Azzal csak bajba sodornám magam. A terembe érve automatikusan nézek körbe, de nem látom Jaebumot. Kicsit letörten ülök le a helyemre és fekszem le a padra. Még Jinyoung sincs bent, így ha akarnék sem tudok most senkivel beszélgetni. Még mindig feltűnően kerül mindenki rajta és BamBaman kívül.

- Szép jó reggelt. – hallok egy ismerősen hangzó kellemes hangod ahogy letelepszik elém. – Bár ahogy látom, neked még nem sikerült rendesen felkelned. – kuncogja el magát. Automatikusan kapom fel a fejem a hangra. És tényleg ő az. Jaebum néz rám mosolyogva.

- Inkább fekszem a padon és pihenek mint, hogy azt hallgassam, hogy rólam pusmognak. – egyenesedem fel és húzom félmosolyra számat. Erre viszont csak még jobban elneveti magát.

- Nem csodálom, hogy ilyen személyiséggel mindenki rólad beszél. – nevet tovább.

- Talán valami baj van a személyiségemmel? – nézek rá értetlenül.

- Jaj, ne értsd félre. Nem rosszból mondom. – tiltakozik rögtön kezét rázva. – Sőt pont ellenkezőleg. Egyáltalán nem unalmas, mint az átlagnak. – bök fejével a teremben lévők felé. Most jól értettem s tényleg azt mondta, hogy bejön neki a személyiségem?

- Asszem köszönöm. – nézek rá kicsit értetlenül. Bár mennyire is szívesen flörtölnék most vele, akkor sem engedhetem, hogy bárki is gyanút fogjon.

- Amúgy már gondolkoztam rajta de, hogy, hogy itt ülsz? Már mint ha jól rémlik Yhun ült itt mielőtt elmentem kötelező szabira.

- Igen. Mikor megjöttem Jackson kilökdöste innen, így ez maradt az egyetlen szabad hely, így ideültem. – magyarázom el visszagondolva.

- Akkor most már érte miért Yhun ül az én helyemen. Úgy néz ki hoznom kell magamnak egy új padot. – áll fel.

- Ha akarod segítek. – állok fel én is. – Ha úgy vesszük valamilyen szinten az én hibám, hogy el lett foglalva a helyed.

- Rendben köszönöm. – mosolyodik el és megy ki a teremből. – Bár ez nem a te hibád. – fordul felém már a folyosón mikor beértem. – Én nem értem ezt a srácot. – vált hírtelen témát mikor Jackson sétál el mellettünk Keyvel kézen fogva. – Ha jól hallottam akkor Jackson kidobta Key-t. Erre most megint együtt vannak. – értetlenkedik. Látom, hogy Jackson is észrevett minket de nem szól semmit.

- Annyira nem izgat a dolog. Csináljanak amit akarna, csak engem hagyjanak ki a gyerekes vitáikból. – rántom meg vállamat.

- Mondjuk nem csodálom, hogy Jackson így rád szállt miután dobta Keyt.

- Mikor először találkoztunk nekimentem és kivertem valamit a kezéből. Így nem csodálom, hogy egy Jackson inteligenciáju ember rám száll, hogy csesztessen.

- Én nem erre gondoltam. – neveti el magát válaszomon. – Jackson szerintem komolyan fel akart téged szedni. – hagyja abba a nevetést és néz rám komolyan.

- Valahogy nem hiszem, hogy valaha is komolyan gondolt volna bármit is. – nézek rá gúnyos fintorra húzva számat ahogy beérünk a raktárba és megfogok egy széket míg ő egy asztalt és indulunk el vissza a terembe. Hiába mondtam ezt Jaebumnak, valahogy nem hiszek saját magamnak. Nem tudom eldönteni, hogy csak szeretném, hogy Jackson tényleg komolyan gondolta vagy valóban hiszek abban, hogy nem csak kihasználni akart. De valamiért inkább nem szeretném tudni erre a választ. Úgy érzem jobb ha nem tudom.

Jackson

Kissé feszült lettem mikor megláttam Jaebum-ot és Mark-ot együtt de próbáltam lenyelni mivel 1, Key kiverné a hisztit, 2, Mark is elküldene a francba, elvégre semmi közöm hozzá. Próbáltam tűrni, hogy együtt lógnak de máshogy nem ment csak úgy, hogy nem szóltam hozzájuk. A baj csak az volt, hogy most épp velünk szembe jönnek a folyosón egy paddal a kezükben. Igaz is, Jaebum helyét elfoglalták nekem köszönhetően.

- Rég láttalak. - nézek Jaebum-ra. - Hogy vagy? Teljesen felépültél?

- Hát ja. Végre újra a régi vagyok. - állnak meg előttem. - Amúgy hallottam szép kis jelenetet rendeztél Keyvel tegnap. - neveti el magát

- Nem mintha sok közöd lenne hozzá. - fűzi hozzá Key gyilkos tekintettel de fejére teszem a fejem, így csendbe marad.

- Igen.. Nem sült el szépen a dolog. De most ez van. - sóhajtottam.

- Hát az biztos. Az egész suli megállás nélkül arról beszél, hogy van valaki aki szembe szállt veled, és nem tudtál mit csinálni.

- Örülnék, hogy engem végre kihagynátok ebből. - szólal meg kicsit morogva Mark is letéve a kezéből a széket.

- Most épp hozzád se szóltam. - jegyeztem meg. Ez a srác két szavával képes felidegelni. Bár tudnám miért..

- Nem mintha te nem lennél hibás. Elvégre az egész azért kezdődött mert te megjelentél.

- Elég lesz! - fogtam be Key száját. - Ez már nem lényeg, igaz? - néztem rá mire kicsit elpirult és elmosolyodott. Egy rövidke mosolyt küldtem felé majd visszafordultam a másik kettő felé. - Látom, jól kijöttök. Biztos, hogy Marknak nem lesz baja abból ha egy bajkeverővel járkál? Elvégre abból is baj lett, hogy velem látták.

- Ugyan Jackson azt lássuk be, hogy közel sem vagyok hozzád. - neveti el magét. - Amúgy meg nagyon aranyosak vagytok együtt. Illetek egymáshoz. És legalább, hogy újra együtt vagytok nincs ki zaklassa Markot, így több időt tud majd velem lenni. - fordul Mark felé egy mosollyal. Nem reagál erre semmit, csak visszamosolyog Jaebumra.

- Lehet ez nem túl jó ötlet. Egy olyan szoknya pecérrel mint te.. Bár lehet nem épp ez a megfelelő szó tekintettel arra, hogy nem épp a szoknyásokra buksz. - Mark értetlenül néz felválta rám és Jabumra.

- Jaj Jackson. És az rögtön azt jelentené, hogy én most akkor rá akarok ugrani, csak mert eddig hiába kerestem azt akivel tényleg együtt tudok lenni, nem találtam. - biggyeszti le ajkait tetettet szomorúsággal. Szemem forgatom.

- Mert te aztán az a "fussunk a naplementébe kézen fogva" típus vagy, mi? Na ne etess se engem, se saját magadat.

- Most komolyan arról próbáljátok meggyőzni a másikat, hogy melyikőtök a bunkóbb? - szól közbe Mark. - Mert arra szívesen megadom a választ. - néz jelentőség teljesen rám, mire Jaebum hangosan felnevet.

- Lehet hogy én bunkóbb vagyok de kétségtelen hogy vajszívűbb mint ő! - hizlaltam egómat.

- Még, hogy vajszívű!! - nevette el magát Key. – Úgy látszik nem hallod eleget a saját hangodat, így, hogy nem veszed észre mekkora a köcsög vagy! Persze én így is szeretlek. - mosolyog rám mire átkarolva megborzolom haját és elnézek. Igaz ő már régebben is sokszor mondta ezt nekem, de mivel én nem így érzek mindig kikerülöm az ilyen szitukat valamivel, mint most is ezzel az apró gesztussal. Én nem igazán tudom milyen szerelmesnek lenni és talán soha nem is fogom megtudni, de jelenleg ahogy itt állok, úgy érzem el akarom törölni JB-t a föld színéről. Markot csak magamnak akarom és nem fair, hogy ő ilyen könnyedén közelebb került hozzá. Fel tudnék robbanni!

- Szólja ha zavarunk az enyelgésben. Most, hogy újra együtt vagytok, gondolom többet szeretnétek majd elsajátítani a termet. Csak majd legközelebb szóljatok légyszi. Mert nem nagyon vagyok kíváncsi erre a látványra. - néz végig rajtunk Mark gúnyosan. Jaebum viszont szinte tátott szájjal figyeli ahogy Mark beszól és neveti el magát.

- Már megint letámadtad Keyt az egyik teremben? - mondja tetettet meglepettséggel. - Szegény, és ezt látnod kellet. - fordul Mark felé és lép elé vállára téve kezét. - Őszinte részvétem.

- Igazából most ő volt a ludas.. - sóhajtottam. - De ez már úgyse számít, nem igaz?

- Úgy csinálsz mintha ezt te kevésbé gyakran tetted volna! - böki meg oldalam. - Hülye szexmán' állat!

- Te kinek az oldalán állsz? - nézek rá rondán.

- Az igazságén!

- Az igazságén? Na persze! Te se vagy jobb egy lógósnál!

- Még mindig jobb vagyok mint te! - nevet mire kicsit én is. Jaj, fenébe! Kiestem a szerepemből! Köhécselve fordulok újra a másik kettő felé. - Csak aztán nehogy elszokjátok ezt a nagyszerű szokásunkat ti ketten is. A terem már foglalt! - vigyorodtam el. Persze tudtam, hogy Mark hetero, így JB- nek esélye sincs, de jó volt húzni az agyukat. Erre viszont Mark csak szem forgatva fordul el és veszi fel a széket.

- Úgy látom tényleg zavarunk. És amúgy sem vagyok kíváncsi a friss szerelmes pár enyelgésére. - indul el.

- Itt ne hagyj ezekkel Mark. - szól Jaebum Mark után és már kapja is fel a padot utána sietve. Mérgelődve néztem utánuk.

- Au, au, au! Jackson! Jackson! Ez fáj, te barom! - rántja el Key a kezét.

- Menjünk. - húzom magammal majd már csak megszokásból is átkarolom.

- Megint hova?

- Olyan helyre ahol kevesebb a hülye gyerek.

- Tető?

- Tető. - sóhajtok nagyot.

Mark

Kicsit ingerülten megyek vissza a terembe a székkel a kezemben. Mi a francért kellet nekünk pont Jacksonékkal összefutnunk. És mi a halálért kezdték el egymást szapulni Jaebummal. Egyáltalán mi a francért érdekel engem az, hogy Jackson miket szól be nekem.

- Nem lenne gond ha melléd ülnék? – néz rám kérdőn még mindig a padját szorongatva.

- Felőlem nyugodtan. De ha jól tudom Minzy… asszem így hívják. Ő ül itt. – gondolkodom el kicsit, hogy vajon jó nevet mondtam e.

- Szerintem ha megkérdezem és szépen megkérem akkor megengedi. – mosolyog rám és teszi le a padját és megy oda az említett lányhoz aki éppen a barát nőivel beszélget. Azt nem hallom, hogy pontosan miket mondanak, csak azt nézem ahogy Jaebum mosolyogva beszél, és magamban reménykedem benne, hogy sikerül meggyőznie a lányt. És ha jól sejtem akkor sikerült is neki, mert elég hamar mosolyogva jön felém és ül le mellé.

- Úgy néz ki még is lehetek melletted.

- Ez remek. – mosolygok rá, de már beszélgetni nincs sok időnk, ugyan is bejön a tanár és rögtön csöngetnek is. Az órán gyakran kapom azon magam, hogy Jaebum felé fordulok és őt nézem. Ez így nagyon nem jó. Az ugyan is kiderült, hogy Jaebum is hasonlóan rossznak számít mint Jackson. Bár lehet, hogy csak azért terjedt el róla mert ő is azok a kevesek közé tartozik akik nem félnek tőle és vissza mernek szólni. Valahogy nem tűnik olyannak mint Jackson. Még az is egyértelműen kiderült, hogy ő is meleg. Még ha ő azt is hiszi, hogy én nem vagyok az. Habár az nem biztos. Jackson utolsó beszólása elég félreérthető volt. Fogalmam sincs mit tegyek. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam Jaebumot a francba, nincs rá szükségem és nem ér annyit. A szívem meg vágyik rá. Mi a fene ütött belém. A szünetben is végig vele beszélgettem, és tényleg nem tűnik rossz embernek, sőt kifejezetten vicces. Második órán sem bírtam rendesen figyelni, és megint gyakran Jeabumot figyeltem. Legalább is amíg Jackson hajlandó nem volt bejönni órára. Mikor azonban meglátott, és átsiklott a tekintete Jaebumra megállt egy pillanatra és szinte szikrákat szórt a szeme. De megszólalni nem szólalt meg csak levágta magát a helyére. A nap többi része nyugodtan telt. Ha össze is futottam Jacksonékkal csak keresztül néztem rajtuk. Nincs semmi kedvem veszekedni a gerlepárral. Ebéd szünetben Jaebum szokásához híven rögtön fordul is hozzám és felajánlja, hogy együnk együtt.

- Bocsi, de már korábban megígértem Jinyoungnak, hogy velük eszem. De szerintem ha szeretnél, akkor nyugodtan csatlakozz hozzánk. Ugye nem gond Jinyoung? – fordulok barátom felé ahogy idejön hozzánk.

- Szerintem… mármint… igen. – dadogja a választ. Csak tudnám mi lelte hírtelen. De majd ha nem felejtem akkor később megkérdezem, mi van vele.

- Ez remek. – mosolyodik el és már áll is fel, hogy induljunk. Követem a példáját és mind a hárman elindulunk. Jinyoung tényleg furán viselkedik. Néhány lépéssel lemaradva tőlünk némán követ minket. A folyosón nem messze meglátom BamBamat is aki szintén az ebédlő felé tart.

- Hey BamBam. – szólok oda neki.

- Oh! Srá - integet fellelkesülve de csak egy pillanat erejéig, utána tekintete Jeabum-ra csúszik és elsápadva akad el szava. 
- Jaebum is csatlakozik hozzánk ha nem gond. - érjük be. 
- Re.. rendben.. - dadogja.

Nem értem mi van ma mindkettőjükkel. BamBam is ugyan azt csinálj mint Jinyoung. Némán követnek mineket néhány lépéssel lemaradva. Az asztalhoz leülve már kezdem kicsit megelégelni. Az egész olyan mintha nem mernék Jaebum szövegelését még csak véletlenül sem megzavarni. Mert, hogy ő a többiekkel ellentétben egyfolytában dumál. Be sem áll a szája.

- Na jó. Most komolyan mi van veletek. Történt valami amiről lemaradtam? - nézek rájuk felváltva de csak Jaebum felé pislognak és nem szólnak semmit. Én is Jaebumra nézek de ő csak kérdőn mosolyog rám.

- Ne már srácok. - fordulok vissza feléjük hátha végre mondanak valamit.

- N-nincs semmi!! - nevet BamBam zavartan és kezeivel védekezően hadonászik. - U-ugye Jinyoung?

- Még is mi lehetne? - neveti el magát ő is. Itt valami akkor sem stimmel. Jaebumra pillantok újból mire csak értetlenül megvonja a vállát. Inkább úgy döntök, hogy nem foglalkozom vele. Ha nem akarják elmondani akkor nem faggatom őket. Majd ha akarják elmondják. Bár valamiért reménykedtem benne, hogy vagyunk annyira jóban ha van valami baj akkor azt elmondjuk a másiknak. Bár még alig két hete ismerem őket. Nem kéne rajta csodálkoznom, hogy még nem bíznak meg bennem. Inkább visszafordulok Jaebum felé és vele beszélgetek tovább. A nap többi része is hasonlóan telik mint az ebéd szünet. Sőt a rákövetkezendő néhány nap is. Jinyoungék alig jönnek a közelembe, de ha igen akkor is csak nagyon visszafogottan mernek beszélni velem. Már azon vagyok, hogy megmondom nekik, hogy ha most amiatt elkezdtek tőlem félni mert Jacksonnak visszaszóltam akkor ne tegyék mert eszem ágában sincs hozzájuk érni vagy akár csak bántani őket bármilyen formában. Bármennyit gondolkodom rajta más ötlet egyszerűen nem jut az eszembe. Közben Jaebum még az eddiginél is több időt tölt velem, amit őszintén bevallva nem bánok. Nem tűnik rossz embernek, sőt kifejezetten kedves. Legalább is velem. Másokkal nem nagyon láttam még, hogy beszélt volna. Kivétel, ha véletlen összefutunk Jacksonékka. Akkor valahogy mindig gyerekes vitatkozásba kezdenek, és valahogy mindig az lesz a vége, hogy a másikat akarják nagyobb gyökérnek beállítani. Most már csak szinte nevetek a hülyeségükön. Bár Jackson még mindig irritál valamilyen szinten. De azt nem tudnám megmondani, hogy miért. Most is ép a kivételes alkalmak egyik pillanata van mikor méltóztat bent lenni a teremben. Ráadásul úgy, hogy szünet van. Még csak kedvem sincs felé nézni. Még szerencse, hogy előtte ülök így még csak véletlenül sem kerül bele a látó terembe, ahogy haverjával aki nem mellesleg fiatalabb nálunk, röhög valamin. De inkább nem is foglalkozom vele. Csak Jaebumra figyelek ahogy ép nagyban mesél valamit amit én hangosan nevetve hallgatok.

- Amúgy arra gondoltam. - fejezi be a történetet és vált témát. - Nem lenne kedved péntek délután elmenni valahová kettesben? - néz rám kérdőn de én csak bambán bámulok rá. Jól hallottam, hogy most randira hívott.

- Persze. - bólogatok hevesen kicsattanva az örömtől, hogy tényleg elhívott, Im Jaebum Engem randira. Ugrálni tudnék örömömben.

- Remek. - mosolyodig el. - Akkor mit szólnál mondjuk... - kezdene el ötletezni de valaki félbeszakítja.

- Ne haragudj Jaebum, de a tanár mondta, hogy most azonnal szólja neked, hogy menj fel a tanáriba. - néz ránk ép, hogy behajolva az ajtón az egyik osztály társunk, de ahogy befejezte már el is tűnik. Értetlenül nézem a viselkedését de ahogy visszafordulok Jaebum felé már fültől fülig is ér a szám.

- Ne haragudj. - sóhajt egyet. - Majd megbeszéljük ha visszajöttem. - áll fel és túr bele a hajamba gyengéden.

- Rendben. - szólok utána és követem tekintetemmel ahogy elhagyja a termet majd egy aprót sóhajtva könyökölök a padomra és támasztom meg a fejem. Sajnálom, hogy félbeszakítottak Kíváncsi lettem volna milyen ötlete van. De ami késik nem múlik.

- Te tényleg nagyon naiv vagy. - sóhajtja Jackson a hátam mögül. A haverja csak csendben figyel.

- Jaj nekem. Megszólalt Wang ÓNagyBölcs Jackson. - fordulok hátra egy grimasszal.

- Azért nem kéne ennyire köcsögnek lenned. - szól komolyan. - Csak figyelmeztettelek. Ő nem az akinek hiszed.

- Kösz a figyelmeztetést, de valahogy még is jobban bízom benne mint benned. - húzom el a számat és fordulok előre. - És egyébként is mi közöd, hozzá, hogy kivel mit akarok csinálni. - motyogom inkább magamnak sem mint neki, nem is foglalkozom vele, hogy egyáltalán meghallja e.

- Aztán ne gyere hozzá sírva. - sóhajt és ismét haverja felé fordul. Még vissza sem szólok már is megjelenik a második, vagy talán az első legíritálóbb személy a suliból. Jelenleg nehéz lenne eldöntenem, hogy a hiszti királynő, vagy a magát nagyra tartó gyökér az irritálóbb.

- Key? - csodálkozik még Jackson is. Az a néhány ember aki a terembe van kicsit meghúzza magát mikor belép a terembe.

- Szóval először Jackson, most pedig Jaebum? Azért látom, nem olyan rossz az ízlésed. - nevet rám nézve.

- Én legalább nem sírva, hatalmas hisztit csapva könyörgöm vissza magam ahhoz aki kidobott. Minden bizonnyal csak már nem bírta a nyávogásod és megszánt. Bár nem tom meddig bírja majd ha már egyszer rád unt. - vetem oda foghegyről és másik kezemre támasztom most fejem, hogy elfordítsam róla tekintetem és Jaebum üres székét szuggeráljam. Bár nem hiszem, hogy ettől hamarabb visszajönne.

- Legalább én felvállalom az identitásomat. - teszi csípőre kezét. - Na meg nem hagyom hogy mindenféle jött-ment rám szálljon.

- Elhiheted nem én kértem, hogy hozzád hasonló hiszti királynők boldogítsák a napom. - húzom el számat. - És az ég világon semmi közöd, hogy mikor kihez vonzódom. Köszönöm de egyedül is el tudom dönteni, hogy milyen nemű partnert akarok magamnak. Amúgy hallottál már a diszkrétségről. Mert te annak pont az ellentétét csinálod. - vetek rá egy gúnyos mosolyt és fordulok vissza és Jeabum padját szuggerálom újra. Hol van már. Kettő egy ellen kicsit aránytalan, hogy rohadnának meg.

- Mire jó a diszkréció? - von vállat. - Én csak le akarok leplezni egy olyan álszent alakot mint te vagy! Ideje lenne elmondani az igazat! Ha már a suli második legrosszabb alakjával kezdtél ki!

- Ki az első? - grimaszol értetlenül Jackson haverja.

- Jackson.

- Én??

- Nem kellene annyira csodálkozni. - erre csak kénytelen vagyok felnevetni.

- Köztetek aztán nagy az összhang. Egyikőtök hülyébb mint a másik. Tényleg összeilletek. - nevetek fel újra hangosan. - Már ameddig megint meg nem unja az állandó hisztidet és nyávogásod. - fordulok Key felé gúnyosan.

- Én legalább magamat adom veled ellentétben.

- Hagy kérdezzem meg. - állok fel és lépek elé. - Még is honnan a francból veszed, hogy milyen vagyok igazából? - bökök arcába.

- Onnan hogy ismerem azt az álszent fajtádat. - szűkül össze szeme.

- Nem én vagyok az aki adja a jó pofit és aztán képes még a barátját is hátba szúrni. - fordulok mondatom végére Jackson felé. Bár tudom, hogy nem tett velem különösebben semmi rosszat.

- Mi lenne ha leszállnátok végre rólam?? Tényleg csak engem tudsz felhozni példának? Amúgy sem tudom miről beszélsz? Hátba szúrni? Kicsodát? Téged? Nem is voltunk barátok, hisz a közeledbe se engedtél! - sétál elém és a haverja fogja meg a karját, hogy ne másszon a képembe.

- Bőven meg van rá az okom, hogy miért nem akartalak még csak a közelembe sem engedni de te akkor sem vetted a lapot mikor a képedbe mondtam, hogy kopj le. Nekem is lehetnek titkaim ami miatt azt teszem amit, nem csak neked. - lököm el magamtól. Idegesen tépi ki karját barátja szorításából és a falba vág.

- Na és? Mégis ki vagy te, hogy ítélkezz?? Kotorásztam én valaha is a múltadban? Én legalább nem ítélkezem előre senki felett!

- Mert rohadtul nem azt csináljátok minden áldott nap a kis barátocskáddal és próbáljátok bebizonyítani, hogy meleg vagyok. - vágok vissza szinte ordítva az arcába de ahogy leesik mit mondtam kifut minden vér az arcomból. Ó mond, hogy van annyira hülye és nem veszi észre, hogy elszóltam magam. Vagy legalább a reakcióm nem tűnik fel neki. Nem vált be.. Sokkolt arccal néz rám. Fenébe.

- Te.. meleg vagy??

- Én... mármint... - kezdek el dadogni. Hogy rohadjon meg mindenki. Csak azt az egyet akartam, hogy ez ne derüljön ki. Na jó szed össze magad. - Még is mi közöd van hozzá ha az vagyok. – ez az Mark ezt megcsináltad.

- De hát épp az előbb üvöltötted a képembe! Hogyne lenne hozzá közöm?? Amúgy is, te honnan tudtad? - fordul Key felé.

- Én nem tudtam, csak próbáltam felhúzni! - nevetett kissé sokkoltan.

- Francba! Szóval egész eddig lenézted és elengedted magad mellett az érzéseim miközben ez így volt?? És most komolyan Jaebum-ra hajtasz?? - szorítja meg vállam amivel eddig a falhoz szegezve tartott.

- Fogd már fel végre, hogy nem véletlenül akartam eltitkolni, és még csak a közeledbe sem menni. Nem akarok még egyszer egy olyan valakivel bármiféle kapcsolatot létesíteni mint te. Hisz az előbb ti magatok ismertétek be, hogy te vagy a suliban a legnagyobb tahó. - vágok vissza de érzem, hogy kezdek gyengülni. Pedig nem félek Jacksontól. Attól félek, hogy a múlt újra ismétli önmagát.

- Akkor talán jobban tennéd ha nem Jaebum karjaiba menekülnél! - rántott előre és újra a falba vágott. - Nem tudsz te semmit, nem értsz te semmit!! - halkan felszisszenek a fájdalomtól. Talán most először okozott nekem testi fájdalmat. De nem foglalkozom vele. Ennyitől nem fogok félni tőle.

- Csak a szememnek hiszek. És eddig ő a normális kettőtök közül. Ő egyesekkel ellentétben még az ég világon semmi rosszat nem tett. -  erre készül behúzni nekem de az utolsó pillanatba haverja elkapja a kezét.

- Yugyeom!

- Oké, most már aztán elég legyen! - szedi le rólam Jacksont. - Ennek semmi értelme. Ezt te is tudod, ugye? Jackson.

- ... Jah.. - enged el és Keyhez sétálva, megfogja karját és magával vonszolja. A haverja megkönnyebbülve sóhajt egyet. Hát ez rohadt jó. Ahogy kiérnek a teremből ledobom magam a székembe. Igyekszem nem figyelni senkire de érzem, hogy mindenki engem néz, és rohadjanak meg ha valakit a háta mögött akarnak kibeszélni akkor azt úgy illik, hogy azt az illető ne hallja.

- Bassza meg. - csapok asztalomra és kiviharzok a teremből pont leszarom, hogy éppen a tanár mellet megyek el aki kezdeni akarja az órát. Utánam szól de úgy teszek mint aki meg sem halja és rögtön az udvar felé veszem az irányt. Friss levegőre és egy kis magányra van szükségem

Jackson

Dühösen csörtettem a tető felé, nem is törődve azzal, hogy Key nyavalyog mert fájdalmat okozok. Yugyeom segített kiszabadítani őt, aztán meg csak rohantak utánam. A tetőre érve levágódtam a korláthoz, szokásos helyemre és idegesen gyújtottam rá.

- Ömm.. magatokra hagylak! - intett Yugyeom.

- Megállj! - szóltam rá mire visszafordult és szófogadó kutyus módjára leült. Felálltam és Keyhez sétálva belecsaptam feje mellett az ajtóba. Az ajtónak támasztotta hátát.

- Mérges vagy? - kérdezte lesápadva.

- Nem, bazdmeg, jókedvemből ideg betegeskedem!

- Figyi, én –

- Nem érdekelnek a kifogásaid! - vágtam szavába és közelebb hajoltam hozzá ő pedig amennyire tudott elhúzódott hogy a cigaretta vége ne égesse meg. - Ezt, amit csinálsz, nagyon gyorsan fejezd be! Különben megbánod! Ne kelljen még egyszer figyelmeztetnelek. - lassan bólintott mire elhúzódtam és visszaültem helyemre.

- ..Szakítasz velem? - kérdezte félve.

- Mondtam egy szóval is? - paskoltam meg combom, mire kicsit megkönnyebbülten jött oda hozzám és ült az ölembe.

- És én ehhez miért kellettem? - morogta Yugyeom.

- Mert te voltál aki visszafogott. Neked is közöd van a dologhoz. - erre csak sóhajtva beletörődött hogy rossz társasággal barátkozik. Nem igazán tudtam hova tenni a történteket.. Dühös voltam és elkeseredett. Elegem is van. Ez volt az utolsó! Innentől kezdve többé nem foglalkozom Markal, azt csinál amit csak akar. Úgyis meg fogja bánni, hogy nem hallgatott rám. Elegem volt a hazugságokból, a fejemhez vágott durva szavakból, a sértegetésből és a viszonzatlan érzésekből. Nincs szükségem nekem ..erre! Nincs és kész! ....

Mark

Hogy rohadjon el mindenki. De mindenki. Főleg a rohadt nagy szám és én. Mi a jó istenért nem tudom soha befogni amikor kellene. Bezzeg amikor meg kellene soha ki sem nyitom.

- Mark minden rendem? - hallok meg egy kellemesen csengő hangot, de csak még jobban összehúzom magam. Mért nem tudok csak egyszer felszívódni?

- Mi történt? - jön oda hozzam Jaebum és guggol le mellém hátamra simítva kezét. Még bőven nincs vége az órának így ebből tudom, hogy ellógta és olyan isten nincs, hogy ilyen gyorsan terjedjen a pletyka. Így biztos vagyok benne, hogy tényleg nem tudja mi bajom. Óvatosan felnézek rá és szinte ordítva vágok a fejéhez mindent. Pedig pontosan tudom, hogy ebben az egészben ő az utolsó akit hibáztatni lehet.

- Jackson és Key hátba szorítottak én meg voltam akkor balfasz, hogy belesétáljak a csapdájukba és kibökjem, hogy meleg vagyok. Most már mindenek vége. Kicsöngetnek és az egész iskola tudni fogja és előröl kezdődik minden. Pedig én csak ezt az egyet akartam elkerülni, hogy megtudják a múltam és kiderüljön,  hogy meleg vagyok. - borulok újra térdeimre és azon vagyok, hogy ne sírjam el magam, hogy még ennél is szánalmasabb legyek a szemében.

- Mark. - kuncog fel gyengéden. - Azzal nincs semmi baj ha meleg vagy. - simít bele hajamba. - Sőt ... - neveti el magát újra.

- Ezt még is hogy érted? Még is mi a fene lenne ebben jó. - nézek rá értetlenül kicsit kiakadva.

- Hát mondjuk. - gondolkodik el kicsit. - Minden féle feltűnés nélkül tudod stírölni akikért oda vagy akár tesi öltözésnél. - néz rám kaján vigyorral. - Meg nem kell azon filóznod, hogy vajon milyen csicsás illatszer vagy mit kéne neki venni hogy örüljön és ne legyen kiakadva, hogy ő egy árnyalattal másmilyent szokott használni. És nem kell arra figyelned, hogy véletlenül is megbántod ha túlságosan rámászol mert ő is pontosan tudja milyen ha valaki akarja a másikat. - kezdi el sorolni mosolyogva amitől én kénytelen vagyok felnevetni. A hülyeségével sikerült a legnagyobb letargiámból is kihúznia alig három perc alatt.

- Köszönöm. - nézek rá mosolyogva letörölve egy kósza könnycseppet ami a nevetéstől buggyant ki.

- Meg persze ez. - lágyulnak el arcvonásai és nyúl állam alá lassan közeledve felém. Hírtelen nem tudom pontosan mit is akar és meg is ijedek de végül csak becsukom a szemem és hagyom neki, hogy megcsókoljon. Eleinte nem viszonzom csókját de nem kell sok idő, hogy én is visszacsókoljak. Mikor percekkel később elszakad tőlem kipirosodott arccal, vigyorogva nézek szemeibe. Még mindig nem tudom elhinni hogy Im Jaebum megcsókolt Engem. Azok után amit műveltem és ahogy az előbb látott.

- Most már nem kell mitől félj. Majd én megvédelek. Még ha szét is kell vernem Jacksont. - mosolyog rám és simít végig arcomon amibe én rögtön bele is simulok. Másnap mosollyal az arcomon kelek és készülődök. Tegnap összejöttem az iskola talán, na jó nem talán hanem tényleg leghelyesebb pasijával. És még azt is mondta, hogy majd ő megvéd. Az örömtől szinte ugrálva rózsaszín felhők között megyek iskolába. Azonban ahogy a bejárathoz érek eltűnik a felhőtlen örömöm és az idegesség vesz rajtam úrt. Kicsit remegő kézzel nyúlok az osztályterem ajtaja felé. Hiába mondta, hogy most már nincs mitől félnem attól még ideges vagyok. Végül még is erőt veszek magamon és benyitok. Rögtön kiszúrom Jaebumot ahogy a helyén ül és integet felém mosolyogva. Szélesre szökik a vigyorom és úgy intettem vissza neki és indultam el felé. De ahogy körbenéztem a termen lefagytam egy pillanatra. Akire ránéztem abban a pillanatban kapta el rólam a tekintetét. Úgy viselkedtek mintha én lennék Jackson. Ránéztem Jinyoungra is de ő is csak elkapta rólam a tekintetét. Egyáltalán nem értem,hogy mi van ma mindenkivel. Vagy már mindenki tudja, hogy meleg vagyok és annyira undorodnak tőlem, hogy rám sem akarnak nézni? Na mindegy. Talán jobb is így mint sem, hogy mindenki rólam beszéljen és azt latolgassa, hogy, hogy tud kihasználni, befenyíteni és ágyba vinni akaratom ellenére ha én már csak egy undoríró buzi vagyok aki másra nem jó csak, hogy a vágyaikat kiéljék rajtam a nélkül, hogy aggódni keljen miatta, hogy túl nagy kárt tesz bennem vagy akár felcsináljon. Hatalmasat sóhajtva telepszem le a helyemre Jaebum mellé és próbálom meg elnyomni az emlékeimet oda ahová valók. A legmélyebb tudatalattimba.

- Jó reggelt. Minden rendben? - néz rám kicsit aggódva.

- Igen persze. - mosolyodok el gyorsan, és zárom el magamban újra az emlékeket. - Neked is jó reggelt. - köszönök végül vissza már teljesen a régiként. Válaszul viszont egy csókot kapok amitől hírtelen meglepődök de végük mosolyogva viszonzom azt.

Jackson

A suliban gyorsan terjednek a hírek. Főleg az olyanok, hogy megint egy meleg.. Nem volt nehéz a fülembe jutnia a dolgoknak. Valamiért.. dühös vagyok.. De nem tehetek semmit, nem szabad. Viszont egy dolgot mindenképp meg akarok mégis tenni mielőtt többé nem tennék semmit.. Ezt az egyet még muszáj! Ezért is az osztályba mentem egyedül és Jaebum mögé lépve vállára teszem kezem.

- Beszélhetnénk? - kérdem nyugodtan. Az engem lenéző tekintettel bombázó Markra oda se figyelek.

- Miről? - néz rám értetlenül.

- Valamiről ami másra nem tartozik. - ezúttal egyenesen Mark szemébe néztem. Látszott rajta, hogy gondolkodik, hogy belemenjen e. De végül még is rábólint.

- Legyen. - sóhajt egy nagyot majd Mark felé fordul. - Mindjárt jövök. - mosolyog rá és simít végig arcán mire Mark csak bólint egyet. Az udvarig mentünk, hogy véletlenül se halljon senki majd felé fordulok és egy ideig csak nézem. Nem igaz, hogy ilyen dolgokról kell beszélnem vele..

- Hallom, te és Mark együtt jártok. - vakargatom fejem feszülten.

- Igen. - mosolyodik el elégedetten. - Csak nem zavar, hogy engem választott és nem téged? - húzza gúnyosra mosolyát.

- Nem igazán.. - néztem el. - Vagy.. lehet mégis. De most nem ez a lényeg. Csak figyelmeztetni akartalak. - léptem közelebb hozzá és megmarkoltam pólója nyakát. - Ha meg mered bántani.. azt nagyon, de NAGYON megbánod! - sötétült el arcom.

- Nem félek tőled Jackson. - lökte el a kezem. - Bár annak örülök, hogy legalább egy kicsit zavar. - mosolyodik el önelégülten. - Már csak ezért is megérte ellopni tőled. - neveti el most már hangosan magát. - Gyötörjön csak a féltékenység. Habár nem nagyon értem mit eszel rajta. - vonja meg vállait. - Azt be kell, hogy ismerjem, hogy rohadt jól néz ki, de a személyiségével tuti, hogy nincs rendben valami. Nagyon durva múltja van de még így is szinte tárt karokkal engedte, hogy elcsábítsam. És bár még nem fektettem meg, tuti, hogy már csak egy kis idő kérdése. - húzza újra önelégültre mosolyát ahogy elképzeli maga előtt a jelenetet. - Téged pedig csak emésszen a féltékenység, hogy most már csak az enyém a formás kis segge. - neveti el magát és már fordul is meg, hogy menjen. Hagytam hogy elmenjen. Ezen.. már nem tudok változtatni.

- Üdv újra itt.. Sokáig tartott, hogy újra megmutasd magad.. Jaebum.