Másnap délkor Tammy már hív is, hogy emailban már
átküldték a jegyeket és, hogy akkor ha már olyan rég voltam akkor maradjunk már
kicsit tovább így két héttel későbbre pedig a visszaútra a repjegyet. Hát igen
Tammy is olyan mint anya. Szeret mindent a kezében tartani és a beleegyezésem
nélkül dönteni dolgokról. Ráadásul szereti siettetni is a dolgokat. Mivel most
hétvégén lesz az esküvő, így csütörtökön már megyünk is, hogy azért ne
közvetlen előző nap érkezzünk.
- Annyira mázlista vagy. Én is úgy elszeretnék menni
egyszer L.A.-be. – dől rá a padomra BamBam.
- Ezzel egyetértek én is kíváncsi vagyok milyen
lehet Amerikában. – gondolkodik el Jinyoung is.
- Semmi extra. Talán annyi, hogy sokkal melegebb van
ott. Ja meg mindenki angolul beszél.
- Ugyan. Biztosan teljesen más minden.
- Hát ha tényleg ennyire szeretnétek eljönni akkor
talán majd nyári szünetben egy hétre eljöhetnétek. – ajánlom fel nekik. Bár azt
tényleg nem értem, hogy miért vannak ennyire oda L.A.-ért. Én például
kifejezetten nem szeretek ott lenni.
- Benne vagyok. – lelkesedik fel rögtön BamBam.
- Szerintem is jól hangzik. Akkor ez meg is
beszélve.
- Ahogy gondoljátok.
Jackson
Nyűgösen
fekszem a tetőn a földön a mélybe hajtva a fejem és nyöszörögtem.
- Mi bajod? – kérdezi Yugyeom a szendvicsét szájába
tömve.
- Csak ez a Los Angeleses ügy..
- Aggodalmaid vannak?
- Félek mit gondol rólam a családja.. meg, hogy jól
ki fogunk e jönni. De leginkább attól, hogy összefutunk olyas valakivel aki
miatt Mark eljött onnan. Ha pedig így lesz legyek ott mellette, ne egyedül
menjen.. de mégis.
- Megint hülyeségeken töröd a fejed. – szól tele szájjal.
- Komolytalan vagy.
- Te meg túl aggodalmas. Nem gondolod, hogy ameddig
Mark mellett vagy minden rendben lesz? Vagy talán nem bízol a védelmező
képességeidben?
- Hmm..
- Lehet, hogy egy marha vagy de-
- Elég lesz! – szóltam közbe és sóhajtva felültem. –
Kösz, Yugyeom. – mosolyogtam rá mire elmosolyodott.
- Mire is vagyok jó ha nem erre?
Három napra rá teljesen összepakolva útra készen
vártam Markra aki kicsit elaludt, de szerencsére nem késtük le a gépet emiatt.
Az út hosszabbnak bizonyult mint vártam, de jól elvoltunk, szóval nem volt
vészes. Viszont minnél közelebb kerültünk a célhoz annál idegesebb lettem..
Talán emiatt is történt, hogy hirtelen ott találtam magam Mark gyerek kori
otthonának ajtaja előtt és nyitotta épp az ajtót.
- Anyu, megjöttünk! – lép be és engem is behív, de
berezelve ingatom a fejem, mire megfogja a karom. – Gyere már te gyáva! – nevet
behúzva.
- De nem akarok! – suttogom.
- Gyereee!
- Oh, hát itt vagytok! – bukkan fel hirtelen Mark
anyja és először megölelgeti fiát majd hirtelen engem is. Kissé megszeppenve
paskolóm meg az anya hátát.
- Jó napot..
- Ugyan, ne légy már ilyen kimért! – csapkodja meg a
hátam mire úgy érzem kiköpöm a tüdőm.
- Erős az anya keze! – köhögöm Mark felé botorkálva.
- Na végre
öcsi! – lép hozzánk Mark nővére is, gondolom Tammy. Markot megöleli majd mikor
én kerülök sorra hirtelen megáll és megszeppenve néz rám.
- Hát te sem nőttél valami nagyra! – teszi csípőre
kezét végigmérve.
- Nem is vagyok olyan alacsony.. – motyogom de
Markal volt elfoglalva a nővérke.
- Ugyan hagyjátok már bejönni a fiatalokat! – bukkan
fel a ház ura, Mark apja.
- Jó napot uram! – húzom ki magam idegesen. Nyújtja
a kezét az úr mire kezet rázok vele, de a kelleténél erősebb viszonzásra lel a
szorításom.
- Szia apa! – vág közbe Mark szorosan magához ölelve
apját.
- Szervusz fiam. - karolja át az apa Markot. – Na
milyen volt az utad? – vezet be minket a házba.
- Jó volt, viszont eléggé elfáradtunk, szóval ha nem
baj kicsit lepihennénk.
Hevesen bólogatok. Már így is sok volt ez a család
nekem egyszerre.. és még a fele hátra van!
- Azért ne felejtsd el kicsim hogy itt nálunk vékonyak
a falak! – kiabál utánunk Mark anyja ahogy megyünk az emeletre. Megkapaszkodom.
Egy pillanatra azt hittem kiszaladok a világból!
Mark szobájába érve biztosra megyek, hogy az ajtó
csukva legyen és neki dőlve a földre huppanok.
- Ahhhh…… - kuporodom össze lefáradva fogva fejem. –
Ez durva volt..
- Szerintem egész jól viselted. – von vállat.
- Jól? Jól?? – pattanok fel. – Mark, haza akarok
menni!!!
- Mondtam, hogy nem kell eljönnöd..
- De akartam csak.. figyelmeztethettél volna. Erre
egyáltalán nem számítottam! .. De.. legalább tudom kitől örökölted azt a nagy
szádat. – sétálok elé két oldalról megcsípve arcát.
- És még nem láttál semmit hisz Gracel még nem is
találkoztál. Ráadásul még az öcsém is hátra van.
- Mondjuk a mini Markra kíváncsi lennék.. – motyogom
elgondolkodva. Erre nagyot nevet.
- Kíváncsi vagyok akkor is így hívod e majd ha
találkozol vele?
- Ha ugyan olyan nagy az arca mint a bátyjának.
- Nagyobb! – bólogat és neveti el magát, majd kezd
el kipakolni a bőröndökből.
- Még jobb! – kezdek el neki segíteni.
Kicsit lepihentünk, majd Mark anyja lassan hívott
ebédhez amin már ott lesz az egész család. Kicsit ideges lettem..
- Mit főztél? – ül le lelkesen Mark én pedig kicsit
megszeppenve álldogálok mögötte, hogy hová ülhetnék.
- Ülj csak le drágám Mark mellé nyugodtan. – jön be
az étkezőbe Mark anya egy gőzölgő fazékkal a kezében.
- Rendben. – motyogom és ülök le. Néhány perc múlva
pedig elkezdenek a többiek is jönni. Először Mark apja jön meg és ül le az
asztal főhöz majd Tammy is.
- Hát a másik feled merre hagytad? – jön be nevetve
egy Tammyval nagyjából egyidős lány. Gondolom ő lehet Mark másik nővére Grace .
- Akadt még egy kis dolga így valószínűleg ma már
csak este fog tudni beköszöni.
- Milyen elfoglalt. – ülnek le velünk szembe de
ahogy Grace észre vesz engem kikerekednek a szemei. – Ó veled még nem is
találkoztam. Grace vagyok, Mark idősebbik nővére. - kérdőn nézek Markra de
azért köszönök előtte a lánynak szépen mosolyogva - Cuki. -
mosolyodik el és ül le végül. Kissé még mindig
feszülten ülök az asztalnál de Mark anyjának kedvessége és Mark bátorítása
megnyugtat.. de aztán jöttek az apuka kérdései.. most leszek bajban!
- Na és hogy
megy az iskola? Elég nagy bajkeverőnek tűnsz. Remélem minden rendben van az
iskolában. - néz rám mindentudóan.
- Nos hát..
öhm.. megteszem ami..
- Ugyan Raymond
drágám, az asztalnál vagyunk, ne beszélgessünk most ilyenekről. Inkább
meséljetek, arról milyen is Koreában élni. Ha jól tudom te se ott születtél
Jackson. - teszi le az asztalra az utolsó edényt és ül le ő is. Megkönnyebbülten bólintottam.
- Tényleg nem,
de én már olyan régóta ott élek, hogy teljesen olyan mintha világ életemben ott
éltem volna. – nevetek.
- És mi van a
családoddal? Együtt költöztetek? - fordul felém érdeklődve Tammy.
- Nem, egyedül
jöttem. Bizonyos.. okok miatt.
- Ó. Milyen
okokból. - lepődik meg Grace
- Megjöttem. -
hallok meg egy kiáltást mögülem meg egy ajtó csapódást ami belém folytja a szót.
Kicsit megkönnyebbülök, hogy nem kell válaszolnom.
- Szóval kések
öt percet és már is elfoglalják a helyem? - hallom meg pár másodperc múlva
közvetlenül mögülem.
- Joey. - fordul
a hang irányába Mark mosolyogva.
- Mark. Hát te
is itt vagy. - borul testvére nyakába.
- Jó újra látni
öcsi. - borzol bele a hajába.
- És ki az aki
csak így elfoglalta a helyem? - áll fel és áll mellém kíváncsian.
- Helló. -
vigyorgok rá.
- Szóval Helló.
Örülök a találkozásnak. - mosolyog rám kezét nyújtva. - És mi újság itt Helló?
- Bocs. Jackson
vagyok. – viszonozom kéz fogását.
- Szóval, Helló
aki igazából Jackson. És mit is keresel pontosan a helyemen? – kérdezi még
minidig mosolyogva.
-… Én…
- Én mondtam
neki Joey, hogy üljön mellém. – szól közbe Mark.
- És miért kéne
pont melléd ülnie. Én ülhetek csak melletted. – borul Mark nyakába kicsit
nyafogva közben felém fordulva kicsit szúrósan.
- Ugyan Joey
majd legközelebb ígérem melléd ülök. – túr bele hajába nevetve.
- Ezt ígéretnek
veszem. – egyenesedik fel elégedetten és sétál át az asztal másik oldalára és
ül le sréhen velem szembe.
- Na most, hogy
mindenki itt van akár neki is kezdhetnénk rendesen. – szólal meg Tuan mama mire
mindenki neki kezd, hogy egyen.
- Kizárásos
alapon te vagy az a híres Jackson akiről már annyit hallottam. Mark pasija he
nem tévedek. – fordul felém Joey. Erre majdnem visszaköpöm a vizet a pohárba.
- Fogalmazhattál
volna finomabban is. De igen nem tévedsz.
- Szóval te vagy
az akinek hála a bátyám újra emberien néz ki. Thanks.- mosolyog rám és eszik
nyugodtan tovább. Kicsit meglep de csak csendben folytatom tovább az evést
közben óvatosan Markra pillantva. Elvörösödve lehajtott fejjel eszik, figyelve,
hogy senkire se nézzen rá. De aranyos.
Vacsora után
szerencsére rögtön felmegyünk Mark szobájába és csak miután bezárja maga mögött
az ajtót fújom ki a levegőt és nyugszom meg kicsit.
- Nehéz menet
volt.- jegyzem meg magamnak. Erre csak nevetve ül le mellém az ágyra és hajtja
vállamra fejét.
- Na látod.
Mondtam, hogy túlélhető. – mosolyog rám. Sóhajtva bújok hozzá.
- Nem furcsa?
- Micsoda? –
pislog rám.
- Hogy az egész
családod tudja.. ezt az egészet. Hogy meleg vagy, barátod van.. hasonlók.
- Miért lenne
furcsa?
- Miért ne lenne
furcsa? – nevetek hitetlenül.
- Hát a múltamat
tekintve az lenne furcsa ha nem tudnának róla. – néz rám. – Miért, neked a
szüleid nem tudják?
- Ez bonyolult.
– döntöm hátra megcsókolva. – Inkább hagyjuk most ezt, oké?
- Ahogy akarod.
– ölel át.
Ennél többet nem
is beszéltünk erről.
Napokig semmi
különös nem történt. Lement az esküvő, mindenki jól érezte magát.. én is
boldog voltam.. Mark mellet lehettem itt a családjával egy ilyen fontos
eseményen. Örülök, hogy éreznek ennyire fontosnak engem is.
Mark
Nagyon örülök neki,
hogy végül Jackosn eljött velem. Jó érzés volt, hogy az esküvőn végig ott volt
mellettem. Még ha egy jó ideje nem is láttam a nővéremet, de akkor is olyan
mintha elvesztettem volna valaki fontosat, még ha örülök is a boldogságának,
akkor is furcsa.
Mikor idejöttem kicsit
zavart, hogy haza kellet jönnöm, de minden teljes nyugalomban telt. Legalább is
az esküvő utáni közös családi ebédig.
- Kincsem,
tudom, hogy min mentél keresztül és nem is kötelezlek rá, hogy elmenj, viszont
megígértem a volt osztály főnöködnek, hogy megemlítem. Holnap után lesz egy
iskolai nyílt nap, és azt üzente, hogy nagyon szívesen látnának téged is.
- Nem megyek. -
vágom rá rögtön.
- Értem kicsim,
viszont...
- Nem megyek. -
vágok szavába majd az asztalra levágom az evőeszközt és hátralökve a széket már
megyek is fel a szobámba senkivel sem foglalkozva és vágom be az ajtómat. Ezt
nem hiszem el. Miért kellet felhoznia, hiszen olyan egyértelmű, hogy soha az
életben nem megyek vissza abba az iskolába. Térdeimet felhúzva ülök le az ágyamra
és ölelem át lábaimat így próbálva meg minnél jobban eltűnni. Hallom, hogy
kopogtatnak de nem foglalkozom vele, most nem szeretnék senkivel sem
foglalkozni. Megint kopogtatnak de ahogy most sem válaszolok hallom, hogy
bejön.
- Hagy békén. -
szólok neki fel sem nézve, hogy ki az.
- Azt nem
tehetem. - hallom meg Jackson gyengéd hangját majd érzem meg ahogy lesüpped
mögöttem az ágy ahogy ő is leül és ölel át. Kicsit összerezzenek érintésétől de
nem húzódom el. - Bár elmesélted, nem tudom, hogy min mentél keresztül ott, de
tudnod kell, hogy melletted állok. - ölel még szorosabban magához. Erre csak
hangosan felsírok és úgy engedem el térdeimet és bújok ölelésébe. Ahogy elkezdi
kicsit simogatni hátam nyugtatás képpen csak még jobban felsírok de el nem
engedem. Talán egy jó bő fél óra is eltelhet mire sikerül megnyugodnom és végre
meg is szólalnom.
- Köszönöm. -
nézek fel rá még mindig kicsit könnyes szemekkel.
- Ez csak
természetes.- ad egy csókot homlokomra és töröl le egy kósza könnycseppet
arcomról.
Ezek után talán még
egy jó óráig a szobámban voltunk és Jackson igyekezet felvidítani a maga Jacksonos
módján. Ezek után lementünk és kicsit fürödtünk a medencében egészen vacsiig
mikor is apa kitalálta, hogy grillezünk a
kertben, így az este többi részét is a kertben töltöttük. Estére (föként
Jacksonnak hála) sikerül teljesen elfelejtkeznem a déli eseményekről. Olyannyira,
hogy mikor Jackson nem számít rá, hátulról letámadom, a hátára ugorva invitálom
egy vizibunyóba. Eleinte még nyerésre is állok ami, hogy őszinte legyek csak a
meglepetésnek köszönhető, ugyan is amint realizálja a helyzetet már támad is vissza.
Néhány perc múlva pedig már teljesen kifulladva könyörgök kegyelemért. Olyan
éjfél körül mikor már mindenki kellőképpen elfáradt mindannyian elmegyünk
lefeküdni. Reggel jóval hamarabb kelek mint Jackson. Amennyire óvatosan csak
tudok kikelek mellőle, hogy ne kelcsem fel majd a konyha felé veszem az irányt
ahol már anya nagyban tevékenykedik.
- Jó reggelt
kincsem.
- Jó reggelt
anya. - köszönök neki vissza elnyomva egy ásítást, majd elvéve egy bögrét
teleöntöm kávéval és anya mellé támaszkodom a pultra. - Mit készítesz?
- Arra
gondoltam, hogy olyan rég volt és Jackson is biztos szerei így riszesomlettet.
- néz fel rám mosolyogva.
- Juj az fincsi.
- fordulok meg már is egy kisebb haskorgással ahogy a fincsi rizsesomlettre
gondolok.
- Ide hoznád
légy ój szíves a ketchupot.
- Persze. -
megyek a hűtőhöz de nagyjából egy perc keresgélés után üres kézzel térek vissza.
- Nem találom, szerintem elfogyott.
- Pedig tegnap
este még volt.
- Szerintem a
grilezésnél elfogyott.
- Ketchup nélkül
pedig nem lehet csinálni. Az benne a lényeg. Leszaladnál érte a boltba ha
megkérlek?
- Persze, csak
felveszek valamit. - iszom meg gyorsan a maradék kávémat és megyek a gardróbba,
hogy rendesen felöltözzem majd magamhoz veszem a tárcám és még egy gyors
"elmentem" után már zárom is magam mögött az ajtót egyből a bolt felé
véve az irányt. De hamar rá kell, hogy jöjjek, hogy régebben jártam itt mint
gondoltam. Pedig le mertem volna fogadni, hogy erre volt még anno a bolt.
Lássuk csak annál a kereszteződésnél jobbra kellet fordulnom majd barra és a
könyv boltnál újra barra. Vagy ott jobbra? Na jó, először is azt találjuk ki,
hogy most merre vagyok. Ha jól rémlik ha itt most elmegyek jobbra akkor a
főtérre lyukadok ki.
- Te, az ott nem
Mark? - hallok meg egy kellemetlenül ismerős hangot és dermedek le.
- Igazad van. -
neveti el magát még egy ismerős hang. Kérlek mond, hogy ez nem igaz. Én ezt nem
akarom.
- Hey Mark. -
kiált ide nekem az egyikük mire teljes testemben elkezdek remegni is már
ösztönszerűen fordulnék a hang felé, azonban szerencsére még időben összeszedem
magam és remegő lábakkal indulok el az ellenkező irányba.
- Hey Mark, várj
már. Még is hová mész?
- Talán már meg
sem ismersz minket? - szólnak újra utánam de nem foglalkozom vele csak
igyekszem minél jobban összeszedni magam és egyre távolabb menni tőlük, de
remegő lábakkal nem valami könnyű. Ráadásul tényleg teljesen eltévedtem.
Fogalmam sincs, hogy merre mehetnék.
- Hey várj már.
- kiált újra utánam mire csak jobban felgyorsítok. Talán ha itt balra megyek.
Tévedtem. Hatalmasat. Egy szűk kis utcába fordultam be. Ráadásul már
visszafordulni sincs időm.
- Na végre. -
érnek utol és teszi az egyikük a vállamra a kezét mire összrezzenek de mozdulni
sem merek. - Elmész egy kis időre és már nem is hallgatsz ránk? Azt mondtam,
hogy várj. - na jó Mark szed össze magad. Már nem a múltban élsz. Nem kell
rájuk hallgatnod. Minden erőmet összeszedve lelököm a vállamról a kezét és úgy
fordulok feléjük.
- Nem kell
egyik ötökre sem hallgatnom.
- Na várj, fel
kell hívnom Brad-et! - nevet az egyik már kezében a telefonnal. - Ezt nem fogja
elhinni! - próbáltam
elmenni mellettük, de az egyikük megfogta ismét a vállam.
- Hova, hova
hercegnő? - mosolyodik el mire nyelek egyet. Csupán pár percig kellet sakkban
tartaniuk mikor is felbukkan az a srác akit a legjobban el akartam kerülni
ebben az életben.
- Ezt nem hiszem
el! - csapja össze tenyerét a srác nevetve. - Mark Tuan, személyesen!
- Helló Brad.. -
szólok halkan nem nézve szemébe.
- Na mi az?
Hiányoztam? - lép közelebb fülembe súgva, mire összerezzenek és testemen végig
fut az undor. - Vagy van ami jobban hiányzik? - fúj bele fülembe de aztán hál'
Isten távolabb lép. - Bocs, de én már
nem vagyok olyan. - von vállat nevetve. - Viszont ne aggódj, van egy két
haverom, akik szívesen megismernének, majd bemutatom őket. - megy el mellettem.
- Már alig várom, hogy elmeséljem a többieknek, hogy a suli kurvája visszatért!
Ajánlom, hogy el gyere a nyílt napra! - fordul felém rám mutatva. - Jól fogunk
szórakozni! - nevet és vele együtt a haverjai is, majd dumálva elmennek.
Ezt most ugye
nem komoly? Mond, hogy ez most nem történt meg, nem velem történt meg! A földre rogyok ahogy már teljesen
látó távolságon kívülre érnek. Én ezt nem akarom. Nem és kész! Na jó Mark szedd
össze magad. Nem tehetnek veled semmit. Igen, egyszerűen alkalmat sem hagyok
nekik. Pár nap és úgy is megyek vissza Koreába, addig kell csak kibírnom
valahogy. Ha ki sem megyek a házból biztos nem lesz semmi baj. Igen csak a
házban kell maradnom és ennyi. A házhoz még ők sem jönnek el.
Jackson
Mikor felébredek
Mark már nincs mellettem. Elég jó alvó vagyok így fel se tűnt mikor kiment a szobából.
Mikor anyját megkérdezem azt mondja boltba ment de már vissza kellet volna
érnie, így utána megyek. De mikor a bolt felé tartok érdekes beszélgetésnek
leszek fül tanúja, ami így kezdődött:
- Mark Tuan.. el
se hiszem, hogy volt bátorsága visszajönni.
- Jah, ahhoz
képest milyen nyápic! - kacarászott pár srác.
- Szerintetek
ott lesz a nyílt napon?
- Ha nem majd
érte megyünk. Ezzel ő is tisztában van és nem akarja. Biztos ott lesz!
- Már alig
várom.. - szólal meg a ''legnagyobb'' mosolyogva. - Szeretném a törött szárnyú
madárka szárnyait újra eltörni. - nevet fel. Alig bírom ki, hogy ne menjek oda,
de ennél jobb ötletem van, ahhoz viszont higgadtan kell várnom. Ott hagyva
őket, megyek tovább. Tuan mama elmagyarázta hol a bolt, azzal nem nincs
probléma, hogy megtaláljam és mikor oda érek látom Markot kilépni. Sápadt,
lehangolt és mintha félne is. Ez csak még jobban felhúz. Azok a szemetek.. nem
ússzák meg!
Egyenlőre viszont összeszedem magam és elé
megyek.
- Szia. -
mosolygok és kérdés nélkül elveszem a kezében lévő zacskót.
- Hát te? -
lepődik meg nem is kicsit, és erőltet rögtön mosolyt magára.
- Anyukád
szerint sokáig elmaradtál és rám is fért egy kis séta. - vonok vállat. - De ideje
indulni, már várnak. - fogom meg kezét mosolyogva és őt nézve kicsit
elkomolyodom. - Minden rendben?
- Igen, persze,
csak eltévedtem. - legyintget, de bár tudom igazat mond, volt más oka is.
- Biztos csak
ennyi?
- Igen, csak
meglepett, hogy ennyire nem emlékszem a helyre.
- Tudod.. - hajolok
hozzá. - ..Tőled nem vártam mást. - vigyorgok, de ő mérgesen oda csap így
felkiáltva elugrom és elkezdek nevetni. Morcosan bemutat majd kikapva a
zacskót kezemből elindul, de megáll és felém nyújtja kezét mire oda futva
megfogtam. - Add azt ide. – nyúlok a zacsi után.
- Nem! Szerezz
sajátot. - nyújtja rám nyelvét.
A nap többi
része nyugiban telt.. legalább is a többieknek. Én egész nap azon voltam, hogy
elcsórjam Mark telóját a tudta nélkül.. a tervem része volt. Több alkalmam is
nyílt rá.. de egyiknél sem volt elég időm. Rájöttem, hogy ez egyedül nem fog
menni, így annak az embernek a segítségét kértem aki a világon a legjobban oda
van Márkért (persze rajtam kívül), az öccsét, Joeyt
- Tehát ha jól
értem segítséget akarsz kérni, hogy bosszút állj a bátyámért? - néz rám
felhúzott szemöldökkel.
- Igen.
- És miben lehet
segítségedre az én felséges személyem?
- Nos, pici én..
Tereld el a bátyád figyelmét, amíg én bele lesek a telefonjába. Biztos vagyok
benne, hogy azok a szemetek ott is elkezdték zaklatni és ezt én ki is
használom. Mit gondolsz, menni fog? - nézek rá fél mosollyal bár tudom a
választ.
- Mégis mit
gondolsz rólam? Hogy a fenébe ne tudnám Mark figyelmét elterelni, hisz engem
imád a legjobban!
- Ezt azért
cáfolnám, de később majd megvitatjuk. Inkább kezdjünk bele!
- Felőlem. - von
vállat. - Öt perc és tiéd a terep. - fordul vissza az ajtóból.
Úgy is lett. Nem
tudom mit csinált Joey, de Mark öt perc múlva sehol nem volt. A telója viszont
az asztalon hevert a nappaliban. Mindenki az udvaron volt, itt volt a
lehetőség. Kezembe vettem a telefont ami kódot kért.. amit én nem tudtam.. a
fenébe, miért nem tudom a saját pasim kódját??! Most, hogy bele gondolok még a
kezembe sem volt ez előtt a telója. Simán meg is csalhatott volna, pedig a
Jaebumos dolgok után igazán kérhettem volna egy kódot a telójához, én marha.
Fel alá
mászkálva agyalok. Vajon mi lenne a kódom ha én lennék Mark? Biztos nem én
lennék, szóval semmi magával kapcsolatos dolog. 4 számjegyű kód ami nem saját
magával kapcsolatos. Valami szülinap lenne? Az anyja szülinapja? .. Megpróbáltam,
még szerencse, hogy tudom, de nem volt jó.. a fenébe az egész családját nem
próbálhatom végig, másét amúgy se tudom! Gondolkozzunk! Ki a legfontosabb Mark
számára?
- Hát ez
egyértelmű, én, de.. - nevetek önelégülten magamban bár csak viccnek szántam..
de úgy mégis megragadt a fejemben. - Én lennék? - írom be a szülinapom
dátumát, hónap, napra: 0328. El sem hiszem, de működött! Ez.. annyira édes,
legszívesebben most azonnal utána rohannék és szorosan átölelném! <3
Gyorsan észbe
kapok. Épp nyitnám meg az üzeneteket, de ekkor a telefon jó hangosan
megcsörren. Úgy megijedek, hogy az asztalra hajítom a telefont és a földre
vetődöm, de gyorsan felülök és jobbra balra ugrálok, hová kéne bújni? Már hallom
Mark hangját meg hogy jön le a lépcsőn, így a konyhába rohanok. Joey jön Mark
után, próbálja feltartani, de meglátja ahogy a konyhából kukucskálok ki és ide tátogja: "Sikerült?" Ingatom a fejem, mire forgatja a szemét. Mark
felveszi a telefont és valakivel beszél. Ha jól hallom BamBam így ez el fog
tartani egy ideig. Hitetlenül pislogok Joey felé és kérlelem, hogy csináljon
valamit. De ő csak vállat von, hogy nem tud mit kitalálni mire legyintgetem,
hogy legalább zavarja ki. Ekkor Mark a konyha felé indul mire rémültem
kapálózom de Joey elé áll.
- Héy, még
mutatni akartam valamit bátyó!
- Várj egy
kicsit Joey, most épp egy barátommal beszélgetek. .. Mit mondasz BamBam?
Jackson? Hát egy ideje már nem láttam, őt is elő kéne kerítenem.. - néz körbe.
- Aaa, a kertben
lehet a többiekkel! Menjünk, keressük meg! - tolta ki Joey bátyát a kert felé.
- De.. héy,
várj!
Kifújva a
levegőt sprintelek ki a Konyhából. Miután Mark megtalál lerángat egy kicsit a
többiekhez, főleg, hogy már neki is elege lett kicsit az öccséből. Késő estig
beszélgetünk, annak köszönhetően is, hogy új tervem szerint próbálom minnél
jobban kifárasztani Markot, hogy este bele leshessek a telójába, így miután
mindenki elment aludni én még úgy gondolom rossz leszek. Bár megfogadtam
magamnak, hogy egy ujjal se fogok hozzányúlni, amíg a szülei házába vagyunk,
most meg kell szegnem ezt a magamnak tett ígéretet.
- Héy, héy! Mi ütött beléd? - kérdezte
nevetve.
- Csak
megkívántam a szerelmem. Mark hiányom van! - nyalok fel hasán ahogy tolom fel
pólóját.
- Te biztos,
hogy itt akarod? - kérdezi kicsit elpirulva.
- Hol máshol? -
mosolygok fel rá nadrágjába nyúlva. - Csak csendben kell maradnod és nem lesz
semmi baj.
Erre felnyög
viszonylag hangosan pedig épp, hogy hozzáértem a farkához.
- És szerinted
az menni fog? - kérdezi gúnyosan és kissé morcosan néz rám.
- Akkor bekötöm
a szád. - mászok rá teljesen. - De most nem állok le. - csókolom meg. Egy ideig
csak csókolgatom amivel teljesen kikészítem. Próbálom elhúzni minnél jobban..
és persze nem kicsit élvezem is a helyzetet.
Mosolyogva nézem
elvörösödött arcát és ahogy liheg miközben lassan simogatom férfiasságát. Közben
szabad kezemmel kibontom övem. Lassan nyalogatom mellbimbóját és csókolgatom
mellkasát. Aztán leállok, de csak amíg gyorsba felpattanok és keresek egy sálat
a szekrényében.
- Jackson ugye
nem akarod komolyan..
- Mindketten
tudjuk, hogy nem tudsz csendben lenni popsi. Szóval légy jó fiú és engedd, hogy
dolgozzam. - mosolygok meghajtva a sálat, hogy jó legyen, majd kedvesen kötöm
szájára és nyomok a sálra egy csókot. - Ne aggódj, élvezni fogod. - kacsintok
és lecsordul egy kis izzadság homlokomon.
Hamar kiderül,
hogy a sál egy jó ötlet volt ugyanis Mark még így is hangos, de nem vészesen.
Pedig még csak tágítom meg leszopom. Viszont annyira feltüzeltem, hogy
felébredt benne a férfi ösztön.. ergo maga alá nyom és elkezd vetkőztetni,
közben én őt szabadítom meg a maradék ruháitól. Lejjebb csúszva dörgöli arcát
farkamnak, amitől még keményebb leszek és azt hiszem csak bosszúból, de
"bekapja" amennyire tudja bekötött szájjal. Viszont egy kis idő ilyen
nyalogatás után le akarja venni a sálat, hogy tényleg be vegye szájába, amit
viszont nem engedek, így felrántva magamra megcsókolom a sálon keresztül, ami
már rendesen át van ázva a mindenféle nedvek miatt. Közben lassan ráültetem Markot
férfiasságomra és segítek mozgatni csípőét.
- Mmm.. mph!
Fhh.. - nyöszörög amitől csak még jobban felizgulok. Hátradőlve hagyom, hogy ő
mozogjon, közben mellkasát markolászom, de egy idő után kifárad így átveszem a
dolgot. Gyorsan és erőteljesen mozogva szorítom fenekét magam felé. Ő csak
nyökögve kapaszkodik vállaimba és ölel magához. Ő kicsivel előttem megy el, de
amint elmegyek kezdek el újra mozogni. Mark meglepetten szorít rá vállamra és
nyög nagyot. Már így is ki van készülve de én még többet akarok. Magam alá
döntöm és felrántva combját hatolok újra bellé és izgatom fel magam benne
játékosan. Közben testével is eljátszadozom. Érzem, hogy a folyamatos kemény
tempótól fáradok, de annyira fel vagyok izgulva és annyira jó, hogy nem érdekel
a fáradság és csak még jobban durvulok. Ezután Mark 3x én 2x megyünk el. Mikor
befejezzük, kikötöm száját mire nagy levegőt vesz és fáradtan néz fel rám homályos
tekintettel. Megcsókolom, majd összepuszilom arcát. Kicsit kuncog de ahogy
puszilgatom és simogatom elalszik alattam. Jól kimerítettem.
Ezután gyorsan
betakargatom és én is mellé bújok, aztán óvatosan átnyúlva felette, elveszem
telefonját, közben figyelem nehogy felébredjen. Elkezdem visszanézni az üzeneteit
és van is egy olvasatlan amit szándékosan nem olvashatott el: "A nyílt nap
szombaton lesz 10 órától. Ha nem jössz, érted megyek hercegnő. Üdv. Brad."
Majd felrobbanok
ezt olvasva, de visszafogom az anyázást és ezt írom válasznak: " Ott
leszek."
Miután elküldtem
az üzenetet egyből ki is törölöm a választ és Brad üzenetét olvasatlannak
állítom vissza. Aztán lezárom Mark telefonját és visszateszem a helyére. Arcon
csókolom szerelmem és átölelem mire hozzám bújik. Mosolyogva ölelem szorosabban,
de nyitott szemmel gondolkodom. Szóval szombat 10 óra.. ne aggódj Brad, én ott
leszek és te örökre megjegyzed ki is az a Jackson Wang.
Mark
Nagyon meglepett
Jackson tegnap a hirtelen megjelenésével, de amennyire csak tudtam magamra
erőltettem egy mosolyt és reménykedtem benne, hogy nem bukok le, és szerencsére
nem is buktam le. A nap maradék részében is igyekeztem a lehető legjobban
elfelejtem a történteket. Addig sikerült is és már kis híján el is felejtettem
mikor is hallom, hogy kapok egy üzenete amit már kis híján nyitnék is meg, de
ahogy meglátom, hogy ki az, abban a pillanatban zárom le a telefonom és vágom
le magam mellé, de rögtön eszembe jut, hogy ezt talán nem kellet volna ugyan is
Jackson itt van mellettem és most kérdőn néz rám.
- Semmi extra. -
mosolygok rá majd már állok is fel, hogy ne kérdezhessen rá és megyek ki a
konyhába egy pohár vízért. Ezután pedig az öcsém az aki teljesen eltereli a mai
eseményekről a figyelmem. Elkezdett mostanában fényképezni hobbi szinten és
végignéztük az eddigi képeit. Utána pedig Jackson tűnt el. Kicsit ideges is
kezdtem lenni mikor már lassan húsz perce sehol nem találtam. A végén kiderült,
hogy a garázsban tűnt el a régi holmijaim között. A következő meglepetés pedig
este ért mikor is Jackson hirtelen rám mászott és végül számat bekötve
"eset" nekem. Meglepet a dolog de nem mondom, hogy én nem mentem bele
vagy, hogy nem örültem a dolognak. Az egész olyan volt mintha Jackson és Joey
is tudna róla, hogy mi történt és vigasztalni próbáltak volna. De ez ugye nem
lehetséges. Még is honnan tudnának róla. Este pedig már teljes lelki
nyugalomban aludtam el Jackson ölelésében egy cseppet sem izgulva azon, hogy mi
lesz holnap. Reggel megint korábban kelek mint Jackson amin meg is lepődök,
hisz tegnap este nem kicsit fárasztott le. Azonban most a tegnappal ellentétben
kicsit félve megyek le a konyhába. Nagyon remélem, hogy nem hallottak semmit
este.
- Jó reggelt. -
köszönök óvatosan a konyhában lévőknek.
- Neked is
kincsem.
- Reggelt Mark.
- köszön szinte egyszerre anya és Joey. - Amúgy Mark van mára valamilyen
programod?
- Nem nagyon
terveztünk mára semmit Jacksonnal. Miért? - ülök le vele szembe egy bögre friss
kávéval.
- Akkor gyere el
velem kicsit deszkázni. - kezd el kérlelni.
- Majd
megkérdezem Jacksont neki lenne e kedve.
- Neeem. Én most
csak veled szeretnék menni. Olyan rég voltunk már egy kicsit kettesben.
Mennyünk le egy kicsit a parkba deszkázni a régi idők kedvéért.
- Nem is tudom.
- vonakodok kicsit. Nem szeretném Jackson egyedül hagyni. Bár jól kijön a
családommal de akkor sem szeretném egyedül hagyni hosszabb ideig.
- Ugyan már
Mark. Gyere. Annyira hiányzik az az idő amit anno kettesben töltöttünk.
- Hát...
- Ugyan Mark
menj csak, ha Jackson miatt aggódsz akkor nem kell. Jól meglesz itt. - győzköd
anya is.
- Legyen. -.
egyezem bele végül.
- Hurrá. Hidd el
élvezni fogod. Képzeld felújították a helyet.
- És mikor
szeretnél menni?
- Mit szólsz
a... negyed tízhez.
- Miért pont
negyed tíz? - nézek rá értetlenül.
- Mert kell húsz
perc, hogy elkészüljek. - mosolyog huncutul majd már áll is fel hogy a
szobájába sietve készülődni kezdjen.
- Sose fog
felnőni. - indulok el én is készülődni kicsit fejemet rázva közben mosolyogva.
A szobámba érve igyekszem a lehető leghalkabban felöltözni de sajnos még így is
véletlen felkeltem Jacksont.
- Hát te meg
hová készülődsz? - néz rám kómásan kicsit a szemét dörzsölgetve.
- Joeyal
elmegyek kicsit deszkázni. Te csak aludj tovább nyugodtan.
- Hány óra? -
dől vissza kicsit nyöszörögve.
- Mindjárt
negyed tíz.
- Ugye nem gond
ha én inkább még egy kicsit lustálkodok?
- Dehogy is,
pihenj csak. - ülök le mellé az ágyra és simítok szőke hajába. - Én viszont
megyek ha nem bánod.
- Menj csak,
csak vigyáz magadra.
- Meglesz. Addig
pihiz még. - állok fel és megyek ki a szobából és már látom is Joeyt. Az
ajtóban álldogál két deszkával a kezében.
- Mehetünk? -
lelkesedik fel rögtön ahogy meglát.
- Persze.
Már egy jó bő
fél órája deszkázunk mikor kicsit leülünk pihenni a palánkokhoz. Örülök neki,
hogy végül eljöttem. Be kell ismernem nekem is hiányzott már kicsit az ilyen
féle együtt lét a családommal.
- Tényleg jól
meg lett csinálva a park.
- Ugye? Tudtam,
hogy tetszeni fog. - mosolyog önelégülten.
- És deszkázni
is jó végre egy kicsit.
- Miért?
Koreában nem szoktál?
- Ott nincsenek
ilyen jó parkok, meg Jackson nem igazán tud és nem is a kedvence így már jó rég
voltam.
- Csak nem fél
tőle? - neveti el magát.
- Így is
mondhatjuk, bár egyszer már elkezdtem megtanítani de nem sült el valami jól a
dolog.
- Miért nem
próbálod meg újra. Hátha most kicsit jobban fog menni.
- Nem is rossz
ötlet. Fel is hívom, hogy jöjjön ide. - veszem is elő a telefonom, hogy
felhívjam.
- Nem hiszem,
hogy most rá fog érni.
- Miért ne érne
rá? - nézek rá értetlenül
- Mert éppen a
régi sulidban ver szét pár embert. - neveti el magát de ahogy leesik neki, hogy
mit mondott már szájára is csap. - Nem mármint...
- Hogy mit
csinál? - állok fel ledöbbenve. - Ezt most ugye nem mondod komolyan? - nézek rá
reménykedve, de ahogy csak elkezd hebegni már hátat is fordítok neki és a régi
iskolám felé véve az irányt kezdek el rohanni.
Jackson
Joey mindent úgy
csinált ahogy megbeszéltünk. Ő és Mark sehol nem voltak negyed 10-kor, így én
nyugodtan el tudtam látogatni Mark sulijába. Az anyjáéknak is csak azt mondtam
sétálok egyet a városban. A nyílt napban az a jó, hogy senki nem kérdőjelezi
meg mit is csinál itt egy vad idegen. Én kényelmesen bemegyek a suliba, körbenézni.
Kiszúrok egy csajt, aki nagyjából velem egy korú lehet, ő tökéletes a számomra.
- Hé, szia! -
lépek elé mosolyogva. Gyerünk Jackson, ahogy Yugyeom is tanította. - Tudnál
nekem segíteni? Kicsit eltévedtem és hát.. - teszem össze két kezem rá
kacsintva.
- Persze! -
mosolyog elpirulva. Egyből belém esett, teljes siker! - Mit keresel?
- Nos.. Mark
Tuan volt osztályát.
Ezt hallva
egyből lesápad. Nem voltam elég sármos, ahhoz, hogy ne essen le neki. - Hát.. a
4. C.. harmadik emelet, folyosó végén balra.. elkísérnélek, de.. - dadog.
- Nem kell, így
is eleget segítettél, kösz szépen. - intek elfutva. Határozott mosollyal
sétálok a terem felé és már hallom az osztály moraját. Az ajtóhoz érve berúgom
azt mire hatalmas kuss lesz.
- Helló barmok.
- vigyorodom el.
- Te meg ki a
fasz vagy? - áll fel a nagyfiú.
- Bizonyára te
vagy Brad. Helló haver, Mark vagyok!
- Mi van? -
nevet idegesen elém lépve. - Te nem vagy Mark.
- Miről
beszélsz, nem ismersz meg? Mark vagyok, tudod a.. hogy is mondtad? Hercegnő?
Mondtam, hogy itt leszek!
- Na ne baszakodj!
- ugrik nekem, de egyből a falba vágom és torkára szorítom kezem.
- Na ide figyelj
Brady fiú! A nevem Jackson Wang, Mark pasija vagyok és nem hagyom, hogy az
olyan köcsögök mint te csak még jobban tönkre tegyék az életét. Így is örülhetsz,
hogy nem verek le rajtad mindent, amit vele csináltál te meg a haverjaid, mert
akkor a kórházban kötnél ki és hidd el, nem te lennél az első, akit oda
juttattam. - rúgom hasba, majd húzok be neki, úgy, hogy elered az orra vére. -
Ha még egyszer, hozzá mersz érni, rá mersz nézni, kimered ejteni a nevét, ha rá
mersz GONDOLNI esküszöm megöllek! Megértetted amit mondtam? - szűröm fogaim
között mire hevesen bólogat.
- Ig.. Igen..
Igen!
- Nem hallom
jól. Mond szépen: "Megértettem Jackson nagyúr!"
- .. M..
- Halljam! -
vágtam újra arcon és a földre taszítva mellkasára térdeltem.
- M..
Megértettem.. Jackson nagyúr!
- Nagyon jó!
Tovább: "Én csak egy segg nyaló senki vagyok aki szerelmes Markba!"
- É..Én nem..
- Hall-jam!! -
vágom állba.
- Én.. csak egy
segg nyaló senki vagyok aki szerelmes Markba!
- "Egy kis
senkiházi szar darab vagyok, aki annyira akart dugni, hogy ilyenre is képes
volt!" - húzok be még egyet neki, de már én is úgy gondolom ideje
megállnom, ha nem akarom börtönben tölteni a Los Angeles-i kiruccanásomat.
- Egy.. k-kis
senkiházi szar darab vagyok.. aki annyira akart dugni, hogy ilyenre is képes
volt!
- Most pedig
kérj bocsánatot! - nyomom arcába telefonom, hogy felvegyem amit mond.
- S.. Sajnálom.
Bocsánat.. kérlek, hagyd abba! - kezd el sírni a srác.
- Tessék. -
egyenesedek fel. - Nem vagy más mint egy bőgő masina. Nagynak képzeled magad, de
egy két bibi és már is futsz anyuci szoknyája alá. Mondhatom igazi férfi! Bár
az sosem voltál.. egy férfi sosem bántanak senkit, aki nem érdemli azt meg és a
tenyerén hordozza a nőket. Nem pedig megbassza és továbbpasszolja a haverjainak
is. - vágok még rá egy pofont. - Remélem ezt jól belevésted, abba a mogyorónyi
agyadba! - kopogtatom homlokán, majd felállok, mire mindenki távolodik egy
lépést tőlem. - És ezt vegyétek mind figyelmeztetésnek! - mutatok körbe. - Rátok
is ez vár, ha nem vigyáztok! Nézzétek meg jól ezt a nyomorultat és jegyezzétek
meg: Ti is ezt kapjátok ha bántani meritek az én Markomat!
Futást hallok a
folyosó felől és én készülök futni mert azt hiszem egy tanár, de Mark esik be
az ajtón. Basszus, ki fog nyírni!
- Jackson, állj
le! - lihegi ijedten amint beér a terembe.
- Ezt.. jókor
mondod. - nevettem kissé összehúzva magam.
- Jackson, mond,
hogy még mindenki él! - kérlel sóhajtva.
- Persze!
Asszem.. legalábbis remélem.. - rugdosom meg a földön fetrengő Brad-et mire
nyöszörög. - Igen, még mindenki él!
- Hál’ Isten. –
könnyebbül meg kicsit. - Viszont most már elég lesz. Menjünk mielőtt még bajba kerülnél.
- fog kézen és elindulunk kifelé.
- Jackson nem
hiszem el, hogy komolyan képes voltál ide eljönni! Mi van ha egy tanár észre
vesz és bajba kerülsz? Most nem Koreaban vagy, akár még börtönbe is zárhatnának
ezért! - dorgál mérgesen.
- Nem hiszem,
hogy Koreába ezt jobban elnézik mint itt.. - motyogom.
- Nem hiszem,
hogy jogod van most megkérdőjelezni a szavamat! - szól rám és én úgy érzem
magam mint egy ovis, aki elvette a másik nyalókáját és most kapja a leszúrást.
- Még pár percig a teremben hagylak és a diri irodájába kötöttel volna ki és
hidd el ő nem olyan jó fej mint JYP!
- Jó én értem,
de..
- Nézzétek már!
- szakít félbe egy srác nevetve. - Visszajött az iskola kurvája!
Erre újra
felmegy bennem a pumpa és a srác felé indulok, de Mark lefog.
- Jackson, elég
kérlek! - sóhajt visszatartva. - Asszem mondtam már, hogy veled akarok
visszamenni Koreába, nem egyedül, amíg te börtönben rohadsz!
Erre én is
sóhajtok, de még a srác felé dobbantok aki ijedten eliszkol.
- Megyünk anya?
- indulok el rányújtva nyelvem.
Ezután egész úton
Mark dorgálását hallgathatom, majd otthon megismételi az öccsével is. Nem kell
mondanom, ezután egy hétig nincs szex..
