Az a bizonyos nyolc betű 11.fejezet

Mark

Másnap délkor Tammy már hív is, hogy emailban már átküldték a jegyeket és, hogy akkor ha már olyan rég voltam akkor maradjunk már kicsit tovább így két héttel későbbre pedig a visszaútra a repjegyet. Hát igen Tammy is olyan mint anya. Szeret mindent a kezében tartani és a beleegyezésem nélkül dönteni dolgokról. Ráadásul szereti siettetni is a dolgokat. Mivel most hétvégén lesz az esküvő, így csütörtökön már megyünk is, hogy azért ne közvetlen előző nap érkezzünk.

- Annyira mázlista vagy. Én is úgy elszeretnék menni egyszer L.A.-be. – dől rá a padomra BamBam.

- Ezzel egyetértek én is kíváncsi vagyok milyen lehet Amerikában. – gondolkodik el Jinyoung is.

- Semmi extra. Talán annyi, hogy sokkal melegebb van ott. Ja meg mindenki angolul beszél.

- Ugyan. Biztosan teljesen más minden.

- Hát ha tényleg ennyire szeretnétek eljönni akkor talán majd nyári szünetben egy hétre eljöhetnétek. – ajánlom fel nekik. Bár azt tényleg nem értem, hogy miért vannak ennyire oda L.A.-ért. Én például kifejezetten nem szeretek ott lenni.

- Benne vagyok. – lelkesedik fel rögtön BamBam.

- Szerintem is jól hangzik. Akkor ez meg is beszélve.

- Ahogy gondoljátok.

Jackson

 Nyűgösen fekszem a tetőn a földön a mélybe hajtva a fejem és nyöszörögtem.

- Mi bajod? – kérdezi Yugyeom a szendvicsét szájába tömve.

- Csak ez a Los Angeleses ügy..

- Aggodalmaid vannak?

- Félek mit gondol rólam a családja.. meg, hogy jól ki fogunk e jönni. De leginkább attól, hogy összefutunk olyas valakivel aki miatt Mark eljött onnan. Ha pedig így lesz legyek ott mellette, ne egyedül menjen.. de mégis.

- Megint hülyeségeken töröd a fejed. – szól tele szájjal.

- Komolytalan vagy.

- Te meg túl aggodalmas. Nem gondolod, hogy ameddig Mark mellett vagy minden rendben lesz? Vagy talán nem bízol a védelmező képességeidben?

- Hmm..

- Lehet, hogy egy marha vagy de-

- Elég lesz! – szóltam közbe és sóhajtva felültem. – Kösz, Yugyeom. – mosolyogtam rá mire elmosolyodott.

- Mire is vagyok jó ha nem erre?

Három napra rá teljesen összepakolva útra készen vártam Markra aki kicsit elaludt, de szerencsére nem késtük le a gépet emiatt. Az út hosszabbnak bizonyult mint vártam, de jól elvoltunk, szóval nem volt vészes. Viszont minnél közelebb kerültünk a célhoz annál idegesebb lettem.. Talán emiatt is történt, hogy hirtelen ott találtam magam Mark gyerek kori otthonának ajtaja előtt és nyitotta épp az ajtót.

- Anyu, megjöttünk! – lép be és engem is behív, de berezelve ingatom a fejem, mire megfogja a karom. – Gyere már te gyáva! – nevet behúzva.

- De nem akarok! – suttogom.

- Gyereee!

- Oh, hát itt vagytok! – bukkan fel hirtelen Mark anyja és először megölelgeti fiát majd hirtelen engem is. Kissé megszeppenve paskolóm meg az anya hátát.

-  Jó napot..

- Ugyan, ne légy már ilyen kimért! – csapkodja meg a hátam mire úgy érzem kiköpöm a tüdőm.

- Erős az anya keze! – köhögöm Mark felé botorkálva.

-  Na végre öcsi! – lép hozzánk Mark nővére is, gondolom Tammy. Markot megöleli majd mikor én kerülök sorra hirtelen megáll és megszeppenve néz rám.

- Hát te sem nőttél valami nagyra! – teszi csípőre kezét végigmérve.

- Nem is vagyok olyan alacsony.. – motyogom de Markal volt elfoglalva a nővérke.

- Ugyan hagyjátok már bejönni a fiatalokat! – bukkan fel a ház ura, Mark apja.

- Jó napot uram! – húzom ki magam idegesen. Nyújtja a kezét az úr mire kezet rázok vele, de a kelleténél erősebb viszonzásra lel a szorításom.

- Szia apa! – vág közbe Mark szorosan magához ölelve apját.

- Szervusz fiam. - karolja át az apa Markot. – Na milyen volt az utad? – vezet be minket a házba.

- Jó volt, viszont eléggé elfáradtunk, szóval ha nem baj kicsit lepihennénk.

Hevesen bólogatok. Már így is sok volt ez a család nekem egyszerre.. és még a fele hátra van!

- Azért ne felejtsd el kicsim hogy itt nálunk vékonyak a falak! – kiabál utánunk Mark anyja ahogy megyünk az emeletre. Megkapaszkodom. Egy pillanatra azt hittem kiszaladok a világból!

Mark szobájába érve biztosra megyek, hogy az ajtó csukva legyen és neki dőlve a földre huppanok.

- Ahhhh…… - kuporodom össze lefáradva fogva fejem. – Ez durva volt..

- Szerintem egész jól viselted. – von vállat.

- Jól? Jól?? – pattanok fel. – Mark, haza akarok menni!!!

- Mondtam, hogy nem kell eljönnöd..

- De akartam csak.. figyelmeztethettél volna. Erre egyáltalán nem számítottam! .. De.. legalább tudom kitől örökölted azt a nagy szádat. – sétálok elé két oldalról megcsípve arcát.

- És még nem láttál semmit hisz Gracel még nem is találkoztál. Ráadásul még az öcsém is hátra van.

- Mondjuk a mini Markra kíváncsi lennék.. – motyogom elgondolkodva. Erre nagyot nevet.

- Kíváncsi vagyok akkor is így hívod e majd ha találkozol vele?

- Ha ugyan olyan nagy az arca mint a bátyjának.

- Nagyobb! – bólogat és neveti el magát, majd kezd el  kipakolni a bőröndökből.

- Még jobb! – kezdek el neki segíteni.

Kicsit lepihentünk, majd Mark anyja lassan hívott ebédhez amin már ott lesz az egész család. Kicsit ideges lettem..

- Mit főztél? – ül le lelkesen Mark én pedig kicsit megszeppenve álldogálok mögötte, hogy hová ülhetnék.

- Ülj csak le drágám Mark mellé nyugodtan. – jön be az étkezőbe Mark anya egy gőzölgő fazékkal a kezében.

- Rendben. – motyogom és ülök le. Néhány perc múlva pedig elkezdenek a többiek is jönni. Először Mark apja jön meg és ül le az asztal főhöz majd Tammy is.

- Hát a másik feled merre hagytad? – jön be nevetve egy Tammyval nagyjából egyidős lány. Gondolom ő lehet Mark másik nővére Grace .

- Akadt még egy kis dolga így valószínűleg ma már csak este fog tudni beköszöni.

- Milyen elfoglalt. – ülnek le velünk szembe de ahogy Grace észre vesz engem kikerekednek a szemei. – Ó veled még nem is találkoztam. Grace vagyok, Mark idősebbik nővére. - kérdőn nézek Markra de azért köszönök előtte a lánynak szépen mosolyogva - Cuki. - mosolyodik el és ül le végül. Kissé még mindig feszülten ülök az asztalnál de Mark anyjának kedvessége és Mark bátorítása megnyugtat.. de aztán jöttek az apuka kérdései.. most leszek bajban!

- Na és hogy megy az iskola? Elég nagy bajkeverőnek tűnsz. Remélem minden rendben van az iskolában. - néz rám mindentudóan.

- Nos hát.. öhm.. megteszem ami..

- Ugyan Raymond drágám, az asztalnál vagyunk, ne beszélgessünk most ilyenekről. Inkább meséljetek, arról milyen is Koreában élni. Ha jól tudom te se ott születtél Jackson. - teszi le az asztalra az utolsó edényt és ül le ő is. Megkönnyebbülten bólintottam.

- Tényleg nem, de én már olyan régóta ott élek, hogy teljesen olyan mintha világ életemben ott éltem volna. – nevetek.

- És mi van a családoddal? Együtt költöztetek? - fordul felém érdeklődve Tammy.

- Nem, egyedül jöttem. Bizonyos.. okok miatt.

- Ó. Milyen okokból. - lepődik meg Grace

- Megjöttem. - hallok meg egy kiáltást mögülem meg egy ajtó csapódást ami belém folytja a szót. Kicsit megkönnyebbülök, hogy nem kell válaszolnom.

- Szóval kések öt percet és már is elfoglalják a helyem? - hallom meg pár másodperc múlva közvetlenül mögülem.

- Joey. - fordul a hang irányába Mark mosolyogva.

- Mark. Hát te is itt vagy. - borul testvére nyakába.

- Jó újra látni öcsi. - borzol bele a hajába.

- És ki az aki csak így elfoglalta a helyem? - áll fel és áll mellém kíváncsian.

- Helló. - vigyorgok rá.

- Szóval Helló. Örülök a találkozásnak. - mosolyog rám kezét nyújtva. - És mi újság itt Helló?

- Bocs. Jackson vagyok. – viszonozom kéz fogását.

- Szóval, Helló aki igazából Jackson. És mit is keresel pontosan a helyemen? – kérdezi még minidig mosolyogva.

-… Én…

- Én mondtam neki Joey, hogy üljön mellém. – szól közbe Mark.

- És miért kéne pont melléd ülnie. Én ülhetek csak melletted. – borul Mark nyakába kicsit nyafogva közben felém fordulva kicsit szúrósan.

- Ugyan Joey majd legközelebb ígérem melléd ülök. – túr bele hajába nevetve.

- Ezt ígéretnek veszem. – egyenesedik fel elégedetten és sétál át az asztal másik oldalára és ül le sréhen velem szembe.

- Na most, hogy mindenki itt van akár neki is kezdhetnénk rendesen. – szólal meg Tuan mama mire mindenki neki kezd, hogy egyen.

- Kizárásos alapon te vagy az a híres Jackson akiről már annyit hallottam. Mark pasija he nem tévedek. – fordul felém Joey. Erre majdnem visszaköpöm a vizet a pohárba.

- Fogalmazhattál volna finomabban is. De igen nem tévedsz.

- Szóval te vagy az akinek hála a bátyám újra emberien néz ki. Thanks.- mosolyog rám és eszik nyugodtan tovább. Kicsit meglep de csak csendben folytatom tovább az evést közben óvatosan Markra pillantva. Elvörösödve lehajtott fejjel eszik, figyelve, hogy senkire se nézzen rá. De aranyos.

Vacsora után szerencsére rögtön felmegyünk Mark szobájába és csak miután bezárja maga mögött az ajtót fújom ki a levegőt és nyugszom meg kicsit.

- Nehéz menet volt.- jegyzem meg magamnak. Erre csak nevetve ül le mellém az ágyra és hajtja vállamra fejét.

- Na látod. Mondtam, hogy túlélhető. – mosolyog rám. Sóhajtva bújok hozzá.

- Nem furcsa?

- Micsoda? – pislog rám.

- Hogy az egész családod tudja.. ezt az egészet. Hogy meleg vagy, barátod van.. hasonlók.

- Miért lenne furcsa?

- Miért ne lenne furcsa? – nevetek hitetlenül.

- Hát a múltamat tekintve az lenne furcsa ha nem tudnának róla. – néz rám. – Miért, neked a szüleid nem tudják?

- Ez bonyolult. – döntöm hátra megcsókolva. – Inkább hagyjuk most ezt, oké?

- Ahogy akarod. – ölel át.

Ennél többet nem is beszéltünk erről.

Napokig semmi különös nem történt. Lement az esküvő, mindenki jól érezte magát.. én is boldog voltam.. Mark mellet lehettem itt a családjával egy ilyen fontos eseményen. Örülök, hogy éreznek ennyire fontosnak engem is.

Mark

Nagyon örülök neki, hogy végül Jackosn eljött velem. Jó érzés volt, hogy az esküvőn végig ott volt mellettem. Még ha egy jó ideje nem is láttam a nővéremet, de akkor is olyan mintha elvesztettem volna valaki fontosat, még ha örülök is a boldogságának, akkor is furcsa.

Mikor idejöttem kicsit zavart, hogy haza kellet jönnöm, de minden teljes nyugalomban telt. Legalább is az esküvő utáni közös családi ebédig.

- Kincsem, tudom, hogy min mentél keresztül és nem is kötelezlek rá, hogy elmenj, viszont megígértem a volt osztály főnöködnek, hogy megemlítem. Holnap után lesz egy iskolai nyílt nap, és azt üzente, hogy nagyon szívesen látnának téged is.

- Nem megyek. - vágom rá rögtön.

- Értem kicsim, viszont...

- Nem megyek. - vágok szavába majd az asztalra levágom az evőeszközt és hátralökve a széket már megyek is fel a szobámba senkivel sem foglalkozva és vágom be az ajtómat. Ezt nem hiszem el. Miért kellet felhoznia, hiszen olyan egyértelmű, hogy soha az életben nem megyek vissza abba az iskolába. Térdeimet felhúzva ülök le az ágyamra és ölelem át lábaimat így próbálva meg minnél jobban eltűnni. Hallom, hogy kopogtatnak de nem foglalkozom vele, most nem szeretnék senkivel sem foglalkozni. Megint kopogtatnak de ahogy most sem válaszolok hallom, hogy bejön.

- Hagy békén. - szólok neki fel sem nézve, hogy ki az.

- Azt nem tehetem. - hallom meg Jackson gyengéd hangját majd érzem meg ahogy lesüpped mögöttem az ágy ahogy ő is leül és ölel át. Kicsit összerezzenek érintésétől de nem húzódom el. - Bár elmesélted, nem tudom, hogy min mentél keresztül ott, de tudnod kell, hogy melletted állok. - ölel még szorosabban magához. Erre csak hangosan felsírok és úgy engedem el térdeimet és bújok ölelésébe. Ahogy elkezdi kicsit simogatni hátam nyugtatás képpen csak még jobban felsírok de el nem engedem. Talán egy jó bő fél óra is eltelhet mire sikerül megnyugodnom és végre meg is szólalnom.

- Köszönöm. - nézek fel rá még mindig kicsit könnyes szemekkel.

- Ez csak természetes.- ad egy csókot homlokomra és töröl le egy kósza könnycseppet arcomról.

Ezek után talán még egy jó óráig a szobámban voltunk és Jackson igyekezet felvidítani a maga Jacksonos módján. Ezek után lementünk és kicsit fürödtünk a medencében egészen vacsiig mikor is apa kitalálta, hogy grillezünk a  kertben, így az este többi részét is a kertben töltöttük. Estére (föként Jacksonnak hála) sikerül teljesen elfelejtkeznem a déli eseményekről. Olyannyira, hogy mikor Jackson nem számít rá, hátulról letámadom, a hátára ugorva invitálom egy vizibunyóba. Eleinte még nyerésre is állok ami, hogy őszinte legyek csak a meglepetésnek köszönhető, ugyan is amint realizálja a helyzetet már támad is vissza. Néhány perc múlva pedig már teljesen kifulladva könyörgök kegyelemért. Olyan éjfél körül mikor már mindenki kellőképpen elfáradt mindannyian elmegyünk lefeküdni. Reggel jóval hamarabb kelek mint Jackson. Amennyire óvatosan csak tudok kikelek mellőle, hogy ne kelcsem fel majd a konyha felé veszem az irányt ahol már anya nagyban tevékenykedik.

- Jó reggelt kincsem.

- Jó reggelt anya. - köszönök neki vissza elnyomva egy ásítást, majd elvéve egy bögrét teleöntöm kávéval és anya mellé támaszkodom a pultra. - Mit készítesz?

- Arra gondoltam, hogy olyan rég volt és Jackson is biztos szerei így riszesomlettet. - néz fel rám mosolyogva.

- Juj az fincsi. - fordulok meg már is egy kisebb haskorgással ahogy a fincsi rizsesomlettre gondolok.

- Ide hoznád légy ój szíves a ketchupot.

- Persze. - megyek a hűtőhöz de nagyjából egy perc keresgélés után üres kézzel térek vissza. - Nem találom, szerintem elfogyott.

- Pedig tegnap este még volt.

- Szerintem a grilezésnél elfogyott.

- Ketchup nélkül pedig nem lehet csinálni. Az benne a lényeg. Leszaladnál érte a boltba ha megkérlek?

- Persze, csak felveszek valamit. - iszom meg gyorsan a maradék kávémat és megyek a gardróbba, hogy rendesen felöltözzem majd magamhoz veszem a tárcám és még egy gyors "elmentem" után már zárom is magam mögött az ajtót egyből a bolt felé véve az irányt. De hamar rá kell, hogy jöjjek, hogy régebben jártam itt mint gondoltam. Pedig le mertem volna fogadni, hogy erre volt még anno a bolt. Lássuk csak annál a kereszteződésnél jobbra kellet fordulnom majd barra és a könyv boltnál újra barra. Vagy ott jobbra? Na jó, először is azt találjuk ki, hogy most merre vagyok. Ha jól rémlik ha itt most elmegyek jobbra akkor a főtérre lyukadok ki.

- Te, az ott nem Mark? - hallok meg egy kellemetlenül ismerős hangot és dermedek le.

- Igazad van. - neveti el magát még egy ismerős hang. Kérlek mond, hogy ez nem igaz. Én ezt nem akarom.

- Hey Mark. - kiált ide nekem az egyikük mire teljes testemben elkezdek remegni is már ösztönszerűen fordulnék a hang felé, azonban szerencsére még időben összeszedem magam és remegő lábakkal indulok el az ellenkező irányba.

- Hey Mark, várj már. Még is hová mész?

- Talán már meg sem ismersz minket? - szólnak újra utánam de nem foglalkozom vele csak igyekszem minél jobban összeszedni magam és egyre távolabb menni tőlük, de remegő lábakkal nem valami könnyű. Ráadásul tényleg teljesen eltévedtem. Fogalmam sincs, hogy merre mehetnék.

- Hey várj már. - kiált újra utánam mire csak jobban felgyorsítok. Talán ha itt balra megyek. Tévedtem. Hatalmasat. Egy szűk kis utcába fordultam be. Ráadásul már visszafordulni sincs időm.

- Na végre. - érnek utol és teszi az egyikük a vállamra a kezét mire összrezzenek de mozdulni sem merek. - Elmész egy kis időre és már nem is hallgatsz ránk? Azt mondtam, hogy várj. - na jó Mark szed össze magad. Már nem a múltban élsz. Nem kell rájuk hallgatnod. Minden erőmet összeszedve lelököm a vállamról a kezét és úgy fordulok feléjük.

- Nem kell egyik ötökre sem hallgatnom.

- Na várj, fel kell hívnom Brad-et! - nevet az egyik már kezében a telefonnal. - Ezt nem fogja elhinni! - próbáltam elmenni mellettük, de az egyikük megfogta ismét a vállam.

- Hova, hova hercegnő? - mosolyodik el mire nyelek egyet. Csupán pár percig kellet sakkban tartaniuk mikor is felbukkan az a srác akit a legjobban el akartam kerülni ebben az életben.

- Ezt nem hiszem el! - csapja össze tenyerét a srác nevetve. - Mark Tuan, személyesen!

- Helló Brad.. - szólok halkan nem nézve szemébe.

- Na mi az? Hiányoztam? - lép közelebb fülembe súgva, mire összerezzenek és testemen végig fut az undor. - Vagy van ami jobban hiányzik? - fúj bele fülembe de aztán hál' Isten  távolabb lép. - Bocs, de én már nem vagyok olyan. - von vállat nevetve. - Viszont ne aggódj, van egy két haverom, akik szívesen megismernének, majd bemutatom őket. - megy el mellettem. - Már alig várom, hogy elmeséljem a többieknek, hogy a suli kurvája visszatért! Ajánlom, hogy el gyere a nyílt napra! - fordul felém rám mutatva. - Jól fogunk szórakozni! - nevet és vele együtt a haverjai is, majd dumálva elmennek.

Ezt most ugye nem komoly? Mond, hogy ez most nem történt meg, nem velem történt  meg! A földre rogyok ahogy már teljesen látó távolságon kívülre érnek. Én ezt nem akarom. Nem és kész! Na jó Mark szedd össze magad. Nem tehetnek veled semmit. Igen, egyszerűen alkalmat sem hagyok nekik. Pár nap és úgy is megyek vissza Koreába, addig kell csak kibírnom valahogy. Ha ki sem megyek a házból biztos nem lesz semmi baj. Igen csak a házban kell maradnom és ennyi. A házhoz még ők sem jönnek el.

Jackson

Mikor felébredek Mark már nincs mellettem. Elég jó alvó vagyok így fel se tűnt mikor kiment a szobából. Mikor anyját megkérdezem azt mondja boltba ment de már vissza kellet volna érnie, így utána megyek. De mikor a bolt felé tartok érdekes beszélgetésnek leszek fül tanúja, ami így kezdődött:

- Mark Tuan.. el se hiszem, hogy volt bátorsága visszajönni.

- Jah, ahhoz képest milyen nyápic! - kacarászott pár srác.

- Szerintetek ott lesz a nyílt napon?

- Ha nem majd érte megyünk. Ezzel ő is tisztában van és nem akarja. Biztos ott lesz!

- Már alig várom.. - szólal meg a ''legnagyobb'' mosolyogva. - Szeretném a törött szárnyú madárka szárnyait újra eltörni. - nevet fel. Alig bírom ki, hogy ne menjek oda, de ennél jobb ötletem van, ahhoz viszont higgadtan kell várnom. Ott hagyva őket, megyek tovább. Tuan mama elmagyarázta hol a bolt, azzal nem nincs probléma, hogy megtaláljam és mikor oda érek látom Markot kilépni. Sápadt, lehangolt és mintha félne is. Ez csak még jobban felhúz. Azok a szemetek.. nem ússzák meg!

 Egyenlőre viszont összeszedem magam és elé megyek.

- Szia. - mosolygok és kérdés nélkül elveszem a kezében lévő zacskót.

- Hát te? - lepődik meg nem is kicsit, és erőltet rögtön mosolyt magára.

- Anyukád szerint sokáig elmaradtál és rám is fért egy kis séta. - vonok vállat. - De ideje indulni, már várnak. - fogom meg kezét mosolyogva és őt nézve kicsit elkomolyodom. - Minden rendben?

- Igen, persze, csak eltévedtem. - legyintget, de bár tudom igazat mond, volt más oka is.

- Biztos csak ennyi?

- Igen, csak meglepett, hogy ennyire nem emlékszem a helyre.

- Tudod.. - hajolok hozzá. - ..Tőled nem vártam mást. - vigyorgok, de ő mérgesen oda csap így felkiáltva elugrom és elkezdek nevetni. Morcosan bemutat majd kikapva a zacskót kezemből elindul, de megáll és felém nyújtja kezét mire oda futva megfogtam. - Add azt ide. – nyúlok a zacsi után.

- Nem! Szerezz sajátot. - nyújtja rám nyelvét.

A nap többi része nyugiban telt.. legalább is a többieknek. Én egész nap azon voltam, hogy elcsórjam Mark telóját a tudta nélkül.. a tervem része volt. Több alkalmam is nyílt rá.. de egyiknél sem volt elég időm. Rájöttem, hogy ez egyedül nem fog menni, így annak az embernek a segítségét kértem aki a világon a legjobban oda van Márkért (persze rajtam kívül), az öccsét, Joeyt

- Tehát ha jól értem segítséget akarsz kérni, hogy bosszút állj a bátyámért? - néz rám felhúzott szemöldökkel.

- Igen.

- És miben lehet segítségedre az én felséges személyem?

- Nos, pici én.. Tereld el a bátyád figyelmét, amíg én bele lesek a telefonjába. Biztos vagyok benne, hogy azok a szemetek ott is elkezdték zaklatni és ezt én ki is használom. Mit gondolsz, menni fog? - nézek rá fél mosollyal bár tudom a választ.

- Mégis mit gondolsz rólam? Hogy a fenébe ne tudnám Mark figyelmét elterelni, hisz engem imád a legjobban!

- Ezt azért cáfolnám, de később majd megvitatjuk. Inkább kezdjünk bele!

- Felőlem. - von vállat. - Öt perc és tiéd a terep. - fordul vissza az ajtóból.

Úgy is lett. Nem tudom mit csinált Joey, de Mark öt perc múlva sehol nem volt. A telója viszont az asztalon hevert a nappaliban. Mindenki az udvaron volt, itt volt a lehetőség. Kezembe vettem a telefont ami kódot kért.. amit én nem tudtam.. a fenébe, miért nem tudom a saját pasim kódját??! Most, hogy bele gondolok még a kezembe sem volt ez előtt a telója. Simán meg is csalhatott volna, pedig a Jaebumos dolgok után igazán kérhettem volna egy kódot a telójához, én marha.

Fel alá mászkálva agyalok. Vajon mi lenne a kódom ha én lennék Mark? Biztos nem én lennék, szóval semmi magával kapcsolatos dolog. 4 számjegyű kód ami nem saját magával kapcsolatos. Valami szülinap lenne? Az anyja szülinapja? .. Megpróbáltam, még szerencse, hogy tudom, de nem volt jó.. a fenébe az egész családját nem próbálhatom végig, másét amúgy se tudom! Gondolkozzunk! Ki a legfontosabb Mark számára?

- Hát ez egyértelmű, én, de.. - nevetek önelégülten magamban bár csak viccnek szántam.. de úgy mégis megragadt a fejemben. - Én lennék? - írom be a szülinapom dátumát, hónap, napra: 0328. El sem hiszem, de működött! Ez.. annyira édes, legszívesebben most azonnal utána rohannék és szorosan átölelném! <3

Gyorsan észbe kapok. Épp nyitnám meg az üzeneteket, de ekkor a telefon jó hangosan megcsörren. Úgy megijedek, hogy az asztalra hajítom a telefont és a földre vetődöm, de gyorsan felülök és jobbra balra ugrálok, hová kéne bújni? Már hallom Mark hangját meg hogy jön le a lépcsőn, így a konyhába rohanok. Joey jön Mark után, próbálja feltartani, de meglátja ahogy a konyhából kukucskálok ki és ide tátogja: "Sikerült?" Ingatom a fejem, mire forgatja a szemét. Mark felveszi a telefont és valakivel beszél. Ha jól hallom BamBam így ez el fog tartani egy ideig. Hitetlenül pislogok Joey felé és kérlelem, hogy csináljon valamit. De ő csak vállat von, hogy nem tud mit kitalálni mire legyintgetem, hogy legalább zavarja ki. Ekkor Mark a konyha felé indul mire rémültem kapálózom de Joey elé áll.

- Héy, még mutatni akartam valamit bátyó!

- Várj egy kicsit Joey, most épp egy barátommal beszélgetek. .. Mit mondasz BamBam? Jackson? Hát egy ideje már nem láttam, őt is elő kéne kerítenem.. - néz körbe.

- Aaa, a kertben lehet a többiekkel! Menjünk, keressük meg! - tolta ki Joey bátyát a kert felé.

- De.. héy, várj!

Kifújva a levegőt sprintelek ki a Konyhából. Miután Mark megtalál lerángat egy kicsit a többiekhez, főleg, hogy már neki is elege lett kicsit az öccséből. Késő estig beszélgetünk, annak köszönhetően is, hogy új tervem szerint próbálom minnél jobban kifárasztani Markot, hogy este bele leshessek a telójába, így miután mindenki elment aludni én még úgy gondolom rossz leszek. Bár megfogadtam magamnak, hogy egy ujjal se fogok hozzányúlni, amíg a szülei házába vagyunk, most meg kell szegnem ezt a magamnak tett ígéretet.

 - Héy, héy! Mi ütött beléd? - kérdezte nevetve.

- Csak megkívántam a szerelmem. Mark hiányom van! - nyalok fel hasán ahogy tolom fel pólóját.

- Te biztos, hogy itt akarod? - kérdezi kicsit elpirulva.

- Hol máshol? - mosolygok fel rá nadrágjába nyúlva. - Csak csendben kell maradnod és nem lesz semmi baj.

Erre felnyög viszonylag hangosan pedig épp, hogy hozzáértem a farkához.

- És szerinted az menni fog? - kérdezi gúnyosan és kissé morcosan néz rám.

- Akkor bekötöm a szád. - mászok rá teljesen. - De most nem állok le. - csókolom meg. Egy ideig csak csókolgatom amivel teljesen kikészítem. Próbálom elhúzni minnél jobban.. és persze nem kicsit élvezem is a helyzetet.

Mosolyogva nézem elvörösödött arcát és ahogy liheg miközben lassan simogatom férfiasságát. Közben szabad kezemmel kibontom övem. Lassan nyalogatom mellbimbóját és csókolgatom mellkasát. Aztán leállok, de csak amíg gyorsba felpattanok és keresek egy sálat a szekrényében.

- Jackson ugye nem akarod komolyan..

- Mindketten tudjuk, hogy nem tudsz csendben lenni popsi. Szóval légy jó fiú és engedd, hogy dolgozzam. - mosolygok meghajtva a sálat, hogy jó legyen, majd kedvesen kötöm szájára és nyomok a sálra egy csókot. - Ne aggódj, élvezni fogod. - kacsintok és lecsordul egy kis izzadság homlokomon.

Hamar kiderül, hogy a sál egy jó ötlet volt ugyanis Mark még így is hangos, de nem vészesen. Pedig még csak tágítom meg leszopom. Viszont annyira feltüzeltem, hogy felébredt benne a férfi ösztön.. ergo maga alá nyom és elkezd vetkőztetni, közben én őt szabadítom meg a maradék ruháitól. Lejjebb csúszva dörgöli arcát farkamnak, amitől még keményebb leszek és azt hiszem csak bosszúból, de "bekapja" amennyire tudja bekötött szájjal. Viszont egy kis idő ilyen nyalogatás után le akarja venni a sálat, hogy tényleg be vegye szájába, amit viszont nem engedek, így felrántva magamra megcsókolom a sálon keresztül, ami már rendesen át van ázva a mindenféle nedvek miatt. Közben lassan ráültetem Markot férfiasságomra és segítek mozgatni csípőét.

- Mmm.. mph! Fhh.. - nyöszörög amitől csak még jobban felizgulok. Hátradőlve hagyom, hogy ő mozogjon, közben mellkasát markolászom, de egy idő után kifárad így átveszem a dolgot. Gyorsan és erőteljesen mozogva szorítom fenekét magam felé. Ő csak nyökögve kapaszkodik vállaimba és ölel magához. Ő kicsivel előttem megy el, de amint elmegyek kezdek el újra mozogni. Mark meglepetten szorít rá vállamra és nyög nagyot. Már így is ki van készülve de én még többet akarok. Magam alá döntöm és felrántva combját hatolok újra bellé és izgatom fel magam benne játékosan. Közben testével is eljátszadozom. Érzem, hogy a folyamatos kemény tempótól fáradok, de annyira fel vagyok izgulva és annyira jó, hogy nem érdekel a fáradság és csak még jobban durvulok. Ezután Mark 3x én 2x megyünk el. Mikor befejezzük, kikötöm száját mire nagy levegőt vesz és fáradtan néz fel rám homályos tekintettel. Megcsókolom, majd összepuszilom arcát. Kicsit kuncog de ahogy puszilgatom és simogatom elalszik alattam. Jól kimerítettem.

Ezután gyorsan betakargatom és én is mellé bújok, aztán óvatosan átnyúlva felette, elveszem telefonját, közben figyelem nehogy felébredjen. Elkezdem visszanézni az üzeneteit és van is egy olvasatlan amit szándékosan nem olvashatott el: "A nyílt nap szombaton lesz 10 órától. Ha nem jössz, érted megyek hercegnő. Üdv. Brad."

Majd felrobbanok ezt olvasva, de visszafogom az anyázást és ezt írom válasznak: " Ott leszek."

Miután elküldtem az üzenetet egyből ki is törölöm a választ és Brad üzenetét olvasatlannak állítom vissza. Aztán lezárom Mark telefonját és visszateszem a helyére. Arcon csókolom szerelmem és átölelem mire hozzám bújik. Mosolyogva ölelem szorosabban, de nyitott szemmel gondolkodom. Szóval szombat 10 óra.. ne aggódj Brad, én ott leszek és te örökre megjegyzed ki is az a Jackson Wang.

Mark

Nagyon meglepett Jackson tegnap a hirtelen megjelenésével, de amennyire csak tudtam magamra erőltettem egy mosolyt és reménykedtem benne, hogy nem bukok le, és szerencsére nem is buktam le. A nap maradék részében is igyekeztem a lehető legjobban elfelejtem a történteket. Addig sikerült is és már kis híján el is felejtettem mikor is hallom, hogy kapok egy üzenete amit már kis híján nyitnék is meg, de ahogy meglátom, hogy ki az, abban a pillanatban zárom le a telefonom és vágom le magam mellé, de rögtön eszembe jut, hogy ezt talán nem kellet volna ugyan is Jackson itt van mellettem és most kérdőn néz rám.

- Semmi extra. - mosolygok rá majd már állok is fel, hogy ne kérdezhessen rá és megyek ki a konyhába egy pohár vízért. Ezután pedig az öcsém az aki teljesen eltereli a mai eseményekről a figyelmem. Elkezdett mostanában fényképezni hobbi szinten és végignéztük az eddigi képeit. Utána pedig Jackson tűnt el. Kicsit ideges is kezdtem lenni mikor már lassan húsz perce sehol nem találtam. A végén kiderült, hogy a garázsban tűnt el a régi holmijaim között. A következő meglepetés pedig este ért mikor is Jackson hirtelen rám mászott és végül számat bekötve "eset" nekem. Meglepet a dolog de nem mondom, hogy én nem mentem bele vagy, hogy nem örültem a dolognak. Az egész olyan volt mintha Jackson és Joey is tudna róla, hogy mi történt és vigasztalni próbáltak volna. De ez ugye nem lehetséges. Még is honnan tudnának róla. Este pedig már teljes lelki nyugalomban aludtam el Jackson ölelésében egy cseppet sem izgulva azon, hogy mi lesz holnap. Reggel megint korábban kelek mint Jackson amin meg is lepődök, hisz tegnap este nem kicsit fárasztott le. Azonban most a tegnappal ellentétben kicsit félve megyek le a konyhába. Nagyon remélem, hogy nem hallottak semmit este.

- Jó reggelt. - köszönök óvatosan a konyhában lévőknek.

- Neked is kincsem.

- Reggelt Mark. - köszön szinte egyszerre anya és Joey. - Amúgy Mark van mára valamilyen programod?

- Nem nagyon terveztünk mára semmit Jacksonnal. Miért? - ülök le vele szembe egy bögre friss kávéval.

- Akkor gyere el velem kicsit deszkázni. - kezd el kérlelni.

- Majd megkérdezem Jacksont neki lenne e kedve.

- Neeem. Én most csak veled szeretnék menni. Olyan rég voltunk már egy kicsit kettesben. Mennyünk le egy kicsit a parkba deszkázni a régi idők kedvéért.

- Nem is tudom. - vonakodok kicsit. Nem szeretném Jackson egyedül hagyni. Bár jól kijön a családommal de akkor sem szeretném egyedül hagyni hosszabb ideig.

- Ugyan már Mark. Gyere. Annyira hiányzik az az idő amit anno kettesben töltöttünk.

- Hát...

- Ugyan Mark menj csak, ha Jackson miatt aggódsz akkor nem kell. Jól meglesz itt. - győzköd anya is.

- Legyen. -. egyezem bele végül.

- Hurrá. Hidd el élvezni fogod. Képzeld felújították a helyet.

- És mikor szeretnél menni?

- Mit szólsz a... negyed tízhez.

- Miért pont negyed tíz? - nézek rá értetlenül.

- Mert kell húsz perc, hogy elkészüljek. - mosolyog huncutul majd már áll is fel hogy a szobájába sietve készülődni kezdjen.

- Sose fog felnőni. - indulok el én is készülődni kicsit fejemet rázva közben mosolyogva. A szobámba érve igyekszem a lehető leghalkabban felöltözni de sajnos még így is véletlen felkeltem Jacksont.

- Hát te meg hová készülődsz? - néz rám kómásan kicsit a szemét dörzsölgetve.

- Joeyal elmegyek kicsit deszkázni. Te csak aludj tovább nyugodtan.

- Hány óra? - dől vissza kicsit nyöszörögve.

- Mindjárt negyed tíz.

- Ugye nem gond ha én inkább még egy kicsit lustálkodok?

- Dehogy is, pihenj csak. - ülök le mellé az ágyra és simítok szőke hajába. - Én viszont megyek ha nem bánod.

- Menj csak, csak vigyáz magadra.

- Meglesz. Addig pihiz még. - állok fel és megyek ki a szobából és már látom is Joeyt. Az ajtóban álldogál két deszkával a kezében.

- Mehetünk? - lelkesedik fel rögtön ahogy meglát.

- Persze.

Már egy jó bő fél órája deszkázunk mikor kicsit leülünk pihenni a palánkokhoz. Örülök neki, hogy végül eljöttem. Be kell ismernem nekem is hiányzott már kicsit az ilyen féle együtt lét a családommal.

- Tényleg jól meg lett csinálva a park.

- Ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog. - mosolyog önelégülten.

- És deszkázni is jó végre egy kicsit.

- Miért? Koreában nem szoktál?

- Ott nincsenek ilyen jó parkok, meg Jackson nem igazán tud és nem is a kedvence így már jó rég voltam.

- Csak nem fél tőle? - neveti el magát.

- Így is mondhatjuk, bár egyszer már elkezdtem megtanítani de nem sült el valami jól a dolog.

- Miért nem próbálod meg újra. Hátha most kicsit jobban fog menni.

- Nem is rossz ötlet. Fel is hívom, hogy jöjjön ide. - veszem is elő a telefonom, hogy felhívjam.

- Nem hiszem, hogy most rá fog érni.

- Miért ne érne rá? - nézek rá értetlenül

- Mert éppen a régi sulidban ver szét pár embert. - neveti el magát de ahogy leesik neki, hogy mit mondott már szájára is csap. - Nem mármint...

- Hogy mit csinál? - állok fel ledöbbenve. - Ezt most ugye nem mondod komolyan? - nézek rá reménykedve, de ahogy csak elkezd hebegni már hátat is fordítok neki és a régi iskolám felé véve az irányt kezdek el rohanni.

Jackson

Joey mindent úgy csinált ahogy megbeszéltünk. Ő és Mark sehol nem voltak negyed 10-kor, így én nyugodtan el tudtam látogatni Mark sulijába. Az anyjáéknak is csak azt mondtam sétálok egyet a városban. A nyílt napban az a jó, hogy senki nem kérdőjelezi meg mit is csinál itt egy vad idegen. Én kényelmesen bemegyek a suliba, körbenézni. Kiszúrok egy csajt, aki nagyjából velem egy korú lehet, ő tökéletes a számomra.

- Hé, szia! - lépek elé mosolyogva. Gyerünk Jackson, ahogy Yugyeom is tanította. - Tudnál nekem segíteni? Kicsit eltévedtem és hát.. - teszem össze két kezem rá kacsintva.

- Persze! - mosolyog elpirulva. Egyből belém esett, teljes siker! - Mit keresel?

- Nos.. Mark Tuan volt osztályát.

Ezt hallva egyből lesápad. Nem voltam elég sármos, ahhoz, hogy ne essen le neki. - Hát.. a 4. C.. harmadik emelet, folyosó végén balra.. elkísérnélek, de.. - dadog.

- Nem kell, így is eleget segítettél, kösz szépen. - intek elfutva. Határozott mosollyal sétálok a terem felé és már hallom az osztály moraját. Az ajtóhoz érve berúgom azt mire hatalmas kuss lesz.

- Helló barmok. - vigyorodom el.

- Te meg ki a fasz vagy? - áll fel a nagyfiú.

- Bizonyára te vagy Brad. Helló haver, Mark vagyok!

- Mi van? - nevet idegesen elém lépve. - Te nem vagy Mark.

- Miről beszélsz, nem ismersz meg? Mark vagyok, tudod a.. hogy is mondtad? Hercegnő? Mondtam, hogy itt leszek!

- Na ne baszakodj! - ugrik nekem, de egyből a falba vágom és torkára szorítom kezem.

- Na ide figyelj Brady fiú! A nevem Jackson Wang, Mark pasija vagyok és nem hagyom, hogy az olyan köcsögök mint te csak még jobban tönkre tegyék az életét. Így is örülhetsz, hogy nem verek le rajtad mindent, amit vele csináltál te meg a haverjaid, mert akkor a kórházban kötnél ki és hidd el, nem te lennél az első, akit oda juttattam. - rúgom hasba, majd húzok be neki, úgy, hogy elered az orra vére. - Ha még egyszer, hozzá mersz érni, rá mersz nézni, kimered ejteni a nevét, ha rá mersz GONDOLNI esküszöm megöllek! Megértetted amit mondtam? - szűröm fogaim között mire hevesen bólogat.

- Ig.. Igen.. Igen!

- Nem hallom jól. Mond szépen: "Megértettem Jackson nagyúr!"

- .. M..

- Halljam! - vágtam újra arcon és a földre taszítva mellkasára térdeltem.

- M.. Megértettem.. Jackson nagyúr!

- Nagyon jó! Tovább: "Én csak egy segg nyaló senki vagyok aki szerelmes Markba!"

- É..Én nem..

- Hall-jam!! - vágom állba.

- Én.. csak egy segg nyaló senki vagyok aki szerelmes Markba!

- "Egy kis senkiházi szar darab vagyok, aki annyira akart dugni, hogy ilyenre is képes volt!" - húzok be még egyet neki, de már én is úgy gondolom ideje megállnom, ha nem akarom börtönben tölteni a Los Angeles-i kiruccanásomat.

- Egy.. k-kis senkiházi szar darab vagyok.. aki annyira akart dugni, hogy ilyenre is képes volt!

- Most pedig kérj bocsánatot! - nyomom arcába telefonom, hogy felvegyem amit mond.

- S.. Sajnálom. Bocsánat.. kérlek, hagyd abba! - kezd el sírni a srác.

- Tessék. - egyenesedek fel. - Nem vagy más mint egy bőgő masina. Nagynak képzeled magad, de egy két bibi és már is futsz anyuci szoknyája alá. Mondhatom igazi férfi! Bár az sosem voltál.. egy férfi sosem bántanak senkit, aki nem érdemli azt meg és a tenyerén hordozza a nőket. Nem pedig megbassza és továbbpasszolja a haverjainak is. - vágok még rá egy pofont. - Remélem ezt jól belevésted, abba a mogyorónyi agyadba! - kopogtatom homlokán, majd felállok, mire mindenki távolodik egy lépést tőlem. - És ezt vegyétek mind figyelmeztetésnek! - mutatok körbe. - Rátok is ez vár, ha nem vigyáztok! Nézzétek meg jól ezt a nyomorultat és jegyezzétek meg: Ti is ezt kapjátok ha bántani meritek az én Markomat!

Futást hallok a folyosó felől és én készülök futni mert azt hiszem egy tanár, de Mark esik be az ajtón. Basszus, ki fog nyírni!

- Jackson, állj le! - lihegi ijedten amint beér a terembe.

- Ezt.. jókor mondod. - nevettem kissé összehúzva magam.

- Jackson, mond, hogy még mindenki él! - kérlel sóhajtva.

- Persze! Asszem.. legalábbis remélem.. - rugdosom meg a földön fetrengő Brad-et mire nyöszörög. - Igen, még mindenki él!

- Hál’ Isten. – könnyebbül meg kicsit. - Viszont most már elég lesz. Menjünk mielőtt még bajba kerülnél. - fog kézen és elindulunk kifelé.

- Jackson nem hiszem el, hogy komolyan képes voltál ide eljönni! Mi van ha egy tanár észre vesz és bajba kerülsz? Most nem Koreaban vagy, akár még börtönbe is zárhatnának ezért! - dorgál mérgesen.

- Nem hiszem, hogy Koreába ezt jobban elnézik mint itt.. - motyogom.

- Nem hiszem, hogy jogod van most megkérdőjelezni a szavamat! - szól rám és én úgy érzem magam mint egy ovis, aki elvette a másik nyalókáját és most kapja a leszúrást. - Még pár percig a teremben hagylak és a diri irodájába kötöttel volna ki és hidd el ő nem olyan jó fej mint JYP!

- Jó én értem, de..

- Nézzétek már! - szakít félbe egy srác nevetve. - Visszajött az iskola kurvája!

Erre újra felmegy bennem a pumpa és a srác felé indulok, de Mark lefog.

- Jackson, elég kérlek! - sóhajt visszatartva. - Asszem mondtam már, hogy veled akarok visszamenni Koreába, nem egyedül, amíg te börtönben rohadsz!

Erre én is sóhajtok, de még a srác felé dobbantok aki ijedten eliszkol.

- Megyünk anya? - indulok el rányújtva nyelvem.

Ezután egész úton Mark dorgálását hallgathatom, majd otthon megismételi az öccsével is. Nem kell mondanom, ezután egy hétig nincs szex..