Jackson
Mikor Mark visszajött megfordult a fejemben, hogy most már újra minden a régi lesz, de nagyot kellet tévednem. Már pár nap eltelt mióta Mark újra itt van és egyre jobban rá kell, hogy jöjjek mennyire mások lettek a dolgok. Bár lehet ez csak nekem tűnik nagy dolognak. Legalább is eddig a többiektől még nem hallottam, hogy megemlítették volna hogy Marknak megváltozott a viselkedése. Több szempontból is. Sokkal visszahúzódóbb és kimértebb mint régebben volt. Bár nem azt mondom, hogy egyáltalán nem beszélget, hülyéskedik velünk. Hanem, hogy sokkal bátortalanabbul, mintha nem tudná, hogy most nevethetne e vagy, hogy megszólalhatna e. Ezen kívül, ha véletlenül elront valamit, vagy néhány mondata után, vagy mikor úgy gondolja, hogy túlságosan is önállóan viselkedik, rögtön szinte földig hajlongva kezd el bocsánatot kérni. Bele se akarok gondolni, hogy még is, hogy bánt vele Erik ha az alatt a néhány hét alatt míg nála volt így beleégette ezeket a reflexszerű viselkedéseket. Viszont ha erre a viselkedésére tudok is valamilyen féle magyarázatot adni arra már kevésbé, hogy miért kerül egem. Ugyan is bár nem feltűnően de kerül minden féle testi kontaktust velem és azt is, hogy kettesben maradjon velem. Azt megérteném, ha ez is Erik egyik elmebeteg "neveltetése" lenne, de mivel csak velem csinálja ezt ezért kétlem.
- Hey, Jinyoung. Várj egy kicsit. - kapom el hazafelé menet az egyetlen embert akivel Mark szinte mindent megbeszél, ha nem mindent.
- Jackson. Mi az? - vár meg és néz rám kíváncsian.
- De jó, hogy végre kicsit egyedül vagy és sikerült utol is érjelek.
- Hát nem sokáig leszek egyedül. Jaebummal találkozom a közeli parkban csak nem volt kedve a művtörihez így ellógta. De miről szerettél volna beszélni velem?
- Markról lenne szó.
- Markról? Miért? Történt vele valami? - ijed meg kicsit.
- Nem... Mármint nem tudom. Igazából abban reménykedtem, hogy te talán tudod. Mióta visszajött kicsit furcsán viselkedik.
- Szóval erről van szó. - nyugszik meg kicsit. - Ne idegeskedj miatta. Egyszerűen csak újra rá kell jönnie, hogy már nem Erik mellet van és nem kell az ottani szabályokra figyelnie. Mikor tavaly elkezdett ide járni is ugyan így viselkedett. Akkor azt hittem, hogy csak nagyon félénk de most már meg tudom érteni a viselkedését.
- Igen én is valami ilyesmire gondoltam. - értek vele egyet. - Nem is erre gondoltam.
- Akkor?
- Gondoltam, hogy csak nekem tűnt fel, hisz csak velem viselkedik így. - sóhajtok egy nagyot.
- Miről beszélsz?
- Kerül engem. - mondom ki végül amin már egy jó ideje gondolkodom.
- Hogyan? - értetlenkedik. - Nekem nagyon nem úgy tűnik mintha kerülne.
- Nem is úgy konkrétan engem kerül.
- Fogalmam sincs mire akarsz kilyukadni.
- Olyan mint ha nem akarna hozzám érni. - magyarázom el neki. - És azt is próbálja minél jobban elkerülni, hogy kettesben legyen velem.
- Én nem vettem észre semmi ilyesmit. - gondolkodik el.
- Épp ezért furcsállom én is. Mert csak velem viselkedik így.
- Ha gondolod akkor utánakérdezhetek. - ajánlja fel.
- Rendben. Köszönöm.
- Ugyan. - legyint egyet mosolyogva.
- És ha lehetne akkor egy kicsit diszkrétebben. Már mint, hogy ne tudja, hogy nekem feltűnt ez. Nem akarom, hogy valamilyen félreértés legyen belőle. - vakarom meg tarkómat kicsit zavartan.
- Nem gond. - mosolyog rám biztatóan.
- Köszönöm. Az adósod vagyok . - hálálkodok rögtön.
- Nem tesz semmit. Viszont most mennem kell. Szia.
- Rendben. És még egyszer köszönöm. - intek neki majd már megyünk is mindketten a másik irányba. Kicsit megnyugodva megyek hazafelé. Bár még nem tudom, hogy mi lehet Markkal, de megnyugtat, hogy Jinyoung beszélni fog vele.
Más nap még mielőtt kezdődne az óra elmegyek elszívni egy cigit. Kicsit reménykedek benne, hogy hátha Jaebum már itt van így nem kell egyedül lennem de se a teremben, se az udvaron nem találom. Így kénytelen vagyok egyedül rágyújtani.
- Héy Jackson. - hallom meg mögül barátom hangját mire egy mosollyal fordulok felé, hogy köszönjek. - Hallom leprás lettél. - áll meg mellettem röhögve.
- Hogy mi van? - nézek rá értetlenül.
- Hallom Mark nem akar hozzád érni. - neveti el magát újra. És én még az előbb reménykedtem benne, hogy itt legyen.
Mark
Azt hittem sokkal könnyebb lesz odafigyelni a viselkedésemre Jackson közelében de hatalmasat tévedtem. Ráadásul ő sem nagyon segít a viselkedésével. Most már lassan ott tartok, hogy inkább kerülöm, hogy kettesben maradjak vele. Az érintésekről nem is beszélve.
- Nem lenne, gond ha ma átmennék hozzád. - jön ide hozzám Jinyoung utolsó óra után.
- Youngjae ma későn jön úgy, hogy nem hinném, hogy bármi féle akadálya lenne. - mosolygok rá.
- Akkor ez meg is beszélve.
- Igen. - állok fel és dobom táskámat a hátamra majd már indulunk is. Az úton végig, hülyéskedünk és beszélgetünk amit még a házban sem hagyunk abba.
- Kérsz valamit? Enni, rágcsa, inni? - kínálom ahogy már kicsit lejjebb ült a hangulat.
- Rágcsa jöhet, meg valamilyen üdítő.
- Rendben. Ülj addig le a szobában, mindjárt viszem.
- Okés. - megy be a szobába. Addig én kihalászok két zacskó chipset a szekrényből, magamhoz veszek két poharat meg egy üveg kólát és megyek is utána.
- Parancsolj. - pakolok le elé az ágyra és ülök le vele szemben törökülésben rögtön kibontva az egyik chipset és be is kapva egy nagyobb darabot.
- Kérdezhetek valamit? - néz rám kíváncsian ahogy iszik egy korty kólát.
- Persze. - tömök még egy darab chipset a számba.
- Még mindig tetszik neked Jackson?
- Hogy mi csoda? - döbbenek le kérdésén és fulladok meg majdnem. Öntök magamnak egy pohár kólát amit szinte teljesen le is húzok. Miután úgy érzem, hogy már nem vagyok fulladás veszélyben szólalok csak meg újra. - Ezt meg még is... Mármint... - hebegem. Fogalmam sincs mit kellene mondanom.
- Hát tudod eléggé egyértelmű volt, hogy pár hete még be jött neked. Csak azt nem tudom, hogy most is bejön e még.
- Nem... Már mint nekem nem is...
- Ugyan Mark. Felesleges tagadnod. Főleg a levél után.
- Levél?
- Miután elolvastam mindenki levelét azonnal le eset, hogy mi is a helyzet. Még Jaebum is egyből megértette. Egyedül Jacksonnak nem tűnt fel az az apró kis mondat a végén amit csak neki írtál.
- Akkor ő nem tudja? - könnyebbülök meg ahogy ezt meghallom. Bár valahol rosszul is esik, hogy nem vette észre a csak neki szánt üzenetemet. Pedig emlékszem mennyit gyötörtem magam, hogy odaírjam e a végére vagy nem.
- Még csak nem is sejti. - neveti el magát kicsit. - Pedig ez már szinte felért egy szerelmi vallomással, sőt az az is volt. - gondolkodik el kicsit komolyabban.
- Mondhatjuk, hogy valami olyasminek is szántam. De talán jobb is így, hogy nem jött erre rá. - sóhajtok egy nagyot. - Így könnyebb. - motyogom kicsit lehajtott fejjel.
- Szóval még mindig szereted. - vált át komolyabbra. Erre nem válaszolok csak egy aprót bólintok szégyellve magam. - De akkor, hogy érted, hogy jobb ez így, hogy nem jött rá.
- Háát... - vakarom meg a tarkómat kínosan, de ahogy nem mond semmit csak kíváncsian figyel engem sóhajtok egy nagyot és kezemet visszateszem az ölembe. - Így nem zavarok bele a kapcsolatába. - vallom be őszintén. - Most boldog és ez a lényeg. - nézek fel rá mosolyogva. Ő erre viszont csak elneveti magát.
- Mark még is milyen kapcsolatába nem zavarsz így bele? - nevet tovább.
- Ezt meg, hogy érted? - nézek rá értetlenül.
- Komolyan mondom egyikőtök vakabb mint a másik. - nevet tovább, de ahogy látja, hogy még mindig csak értetlenül nézek rá folytatja. - Jackson nem jár senkivel. Egyáltalán honnan vettél ekkora marhaságot?
- Hogy mi van? - döbbenek le nem is kicsit. Sőt, hirtelen el sem hiszem amit hallok. Elvégre ez lehetetlen. - De hát hiszen láttam őket együtt.
- Hogy mi? - lepődik meg most ő és húzza ki magát úgy figyelve kíváncsian. - Jacksont egy csajjal láttad együtt?
- Igen.
- De hát az lehetetlen. Mikor? Hol? És mit csináltak? - faggat rögtön a részletekről.
- Hát... - emlékszem vissza. - A város szélén egy kávézóban voltak.
- És biztos, hogy Jackson volt az?
- Igen. - bólintok. - Ahogy meglátott rögtön kiszaladt a kávézóból. Mivel kocsiban voltam így nem láttam őt sokáig de biztos vagyok benne, hogy ő volt az. Ahogy a szemembe nézet láttam rajta, hogy felismert.
- Kocsiban?
- Igen.
- Várjunk csak. Ez véletlenül nem, nem sokkal az után volt, hogy Bon Hwahoz kerültél?
- De igen. - bólintok egy kisebbet értetlenül.
- És a kocsi hátsó ülésén ültél és volt még veled három másik tag? - kérdez tovább mire teljesen összezavarodok.
- Igen de te ezt...
- Ó Mark. - sóhajt egy hatalmasat vállamra téve a kezét. - Félreértetted a helyzet. Bár ha jobban belegondolok ez a mi hibánk Jaebummal.
- Ezt meg, hogy érted? - zavarodom össze még jobban ha ez egyáltalán még lehetséges.
- Hát tudod... - gondolkodik el kicsit. - Mikor nem tudtunk rólad semmit, mindannyian kikészültünk. Viszont Jacksont viselte meg a legjobban ez az egész. Jaebummal pedig kitaláltuk, hogy jót tenne neki ha egy kicsit kikapcsolna. Ezért beszéltük rá, hogy találkozzon Minzyvel. De ne értsd félre. Nem randi szinten. Egyszerűen csak mint barátok. És Jackson is csak így volt hajlandó bele menni. És így is csak nagyon nehezen.
- Én nem akartam ennyi bajt okozni. Ne haragudj. - hajtom le a fejem bűnbánóan.
- Ugyan Mark mi nem...
- Várjunk, akkor... - kapom fel a fejem hirtelen és szakítom félbe ahogy leeseik a mondandója lényege is. - Jackson nem is jár azzal a lánnyal?
- És más lánnyal sem. - bólogat mosolyogva.
- Akkor ez azt jelenti, hogy...
- Fülig beléd van zúgva csak egy idióta és nem veszi észre a jeleket. - neveti el magát hangosan. - Mondjuk nem mintha te észrevennéd. - nevet tovább. - Teljesen összeilletek.
- Ezt most igyekszem bóknak venni. - húzom el kicsit számat sértetten.
- Annak is szántam. - ugrik nyakamba nevetve. Kicsit még durcizom de hamar én is elkezdek neveti és egy kisebb bunyó alakul ki a hülyéskedésünkből.
- Hát itt meg mi folyik? - jön be Youngjae a szobába és néz végig rajtunk nevetve.
- Ó. Szia Youngjae. Hamar hazaértél.
- Igen szerencsére hamar végeztem.
- Átjött Jinyoung ha nem gond. - nézek rá kicsit félve, hisz nem beszéltük meg és nem nagyon tudom, mennyire örül neki.
- Dehogy is. - neveti el magát mire megnyugszom. - És vacsira is maradsz?
- Sajnos nem. Estére még van programom csak egy kicsit ugortam be. Hatkor találkozom Jaebummal.
- Jinyoung. - nézek rá komolyan.
- Mi az?
- Már lassan fél hét van. - emelem fel neki telómat, hogy ő is lássa az időt.
- Basszus. - káromkodja el magát majd már áll is fel magához véve a cuccait. - Ne haragudjatok de mennem kell. - néz ránk már az ajtóban állva.
- Nem gond. Vigyáz magadra. - ölelem meg majd már megy is.
- Rendben. Ti is. Sziasztok. - fut a lépcsők felé közben visszaintegetve felénk. Úgy néz ki Jinyoung is beállhat Jacksonnal mögénk a sorba.
Másnap izgatottan és kicsit félve megyek be a suliba. Na meg persze álmosan. Egész este csak forgolódtam és gondolkodtam. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak ha meglátom Jacksont. Azért azzal csak nem állíthatok elé, hogy "Szia. Szeretlek és ahogy hallom te is engem." Ez így túl abszurd lenne. Vagy még sem? ÁÁÁÁÁ. Fogalmam sincs mit csináljak. Talán beszélnem kellene előtte Jinyoungal. Rendben, eldöntve. Amint beérek beszélek Jinyoungal. Ahogy sikerült ezt eldöntenem magamban már sokkal nyugodtabban megyek be az osztályba. Rögtön meg is látom. A padjánál ül Jaebummal és Jacksonnal.
- Reggelt Mark. - integet ide mikor még csak az ajtóban állok.
- Reggelt. - integetek vissza mosolyogva. Ez után pedig már a többiek is észre vesznek. Jackson pedig rögtön feláll és elém sétál. Meglepetten állok meg előtte a táblák előtt.
- Szeretlek. - néz rám. Várjunk csak. Mit mondott az előbb? Meg sem bírok szólalni annyira meglepet ezzel a tettével. Ráadásul ilyen hirtelen a semmiből. Várjunk csak. Egyáltalán tényleg jól hallottam amit most mondott?
- Hogy? - préselek ki magamból nagy nehezen valamit ahogy végre sikerül kicsit vissza zökkennem a döbbenetemből.
- Szeretlek. Járj velem. - ismétli meg magát. Tehát tényleg jól hallottam. Jackson szeret. Engem. Aki annyi problémát okozott neki az elmúlt hetekben. Azt hiszem ez életem egyik legboldogabb napja.
- Én... Én is. - válaszolok nagy nehezen és próbálom meg visszafojtani a könnyeimet melyek örömömtől és meghatottságomtól akarnak előtörni.
- Akkor jársz velem? - néz rám reményekkel teli szemekkel.
- Hm. - bólintok egyet mosolyogva mire ő is elmosolyodik és szorosan magához ölel. Nem kell sok, hogy tényleg elsírjam magam. Érzem, hogy egy könnycsepp végig is fut az arcomon.
- Húúúú. - hallom meg Jaebum hújogását. - Ha folytatni akarjátok mennyetek szobára. - szól ide nevetve.
- Ó Jaebum. Ha most nem lenne fontosabb, hogy Markkot öleljem rögtön szétvernélek. - szól vissza neki de el nem engedne, beszólásától azonban érzem, hogy kezdek elpirulni.
- Ezt talán nem a terem közepén kéne. - vakarom meg tarkóm zavaromban és törlöm le azt az egy kósza könnycseppet. Ő csak rám néz elmosolyodik és kezemet megfogva megyünk a helyemhez és ülök le Jinyoung mellé míg ő elém a padomra és húz be egyet Jaebum jobb karjába aki még minidig csak nevet.
- Gratulálok. - fordul felém mosolyogva Jinyoung.
- Köszönöm. - viszonozom mosolyát. Bár abban sem vagyok biztos, hogy jelen helyzetemben képes lenék e levakarni a mosolyom. Tényleg ez eddigi életem legboldogabb napja.
Hát kedves mindenki. Ez a nap is eljött. Tudom elég sokáig tartott. Elvégre ezt a blogot ezzel a történettel indítottam el. Mondhatnánk azt is, hogy emiatt a történet miatt hoztam létre ezt a blogot ( ha most nem vesszük figyelembe, hogy Anne-chan nal együtt írunk a blogon. ) Ez volt az első történetem amit rendesen le is írtam és nem csak a fejemben van kitalálva. Hogy őszinte legyek szégyellem magam, hogy 2015-ben volt az első rész és most 2017-ben két évre a kezdésre rá van csak az utolsó rész. Többször is voltak kisebb nagyon szünetek és volt olyan is amikor azt hittem, hogy teljesen félbe hagyom. Azonban nektek hála mindig folytattam. Azzal, hogy írtatok és elmondtátok a véleményeteket, sok erőt adtatok a folytatáshoz. És ha már ilyen őszinte roham kapott el és mindent leírok akkor azt is el kell, hogy mondjam, hogy egész idő alatt ez a történet jelentette nekem a legtöbbet és szerintem ez a jövőben sem lesz másként, hisz mint már mondtam ez az első olyan történet amit le is írtam és közzé is tettem. Így annak ellenére, hogy ilyen sokáig írtam egyszerűen nem szerettem volna befejezni, hisz nekem ez kicsit olyan mintha lezárnék valami nagyon fontosat ( nem tudom, hogy ez más írókkal is van e így az első történetükkel kapcsolatban vagy csak velem ) Azonban tudom, hogy többeteknek is tetszett a történet és vártátok a folytatását, így befejezetlenül sem szerettem volna hagyni. Azonban egy konkrét befejezést sem szerettem volna neki adni. Így úgy gondoltam, hogy ez jó "befejezés" lenne neki. Azonban ha valaki úgy gondolja, hogy neki ebből a történetből még nem volt elege és többet szeretne belőle, akkor szívesen folytatom bármikor. ( azt azért megsúgom, hogy ha valaki tényleg így lenne vele, akkor van ötletem amivel lehet még csavarni a történeten ) , vagy ha bármi féle kívánsága van vele kapcsoltban, annak szívesen teszek eleget a tőlem telhető legjobb módon. Így amíg a címbe ki nem kerül a "VÉGE" felirat, addig mindenféle kívánságot és óhajt sóhajt szívesen fogadok.
Ezen kívül megszeretném köszönni mindazoknak aki végig követték a történetet és a véleményükkel, gondolataikkal biztattak és erőt adtak a folytatáshoz.
Remélem ezen kívül a többi történetemet/történeteinket és olvassátok majd.
Rin Rin
Kaparj fel a földről, mert itt fetrengek a könnyeimben. Nagyon meghatott ez a rész. :'(
VálaszTörlésDe ha Jack 20 résszel ez előtt szedi össze magát, és így áll Mark elé, akkor mennyi szenvedéstől megkímélték volna magukat. 😂
Óh, igen, csavarjuk azt a történetet! Nagyobb szükségem van a folytatásra, mint levegőre. De a nagy csavarok előtt hadd romantikázhassanak egy kicsit, sokat szenvedtek érte. :D
Ha már régen várt folytatásokról beszélünk, a Vágyálom 2.részéről is sokat álmodozom. :D
Puszi, erőt a folytatáshoz! ;) :*
Örülök neki, hogy tetszett és, hogy érdekelne a folytatás is :)
VálaszTörlésHa Markon múlott volna, nem biztos, hogy ilyen jól alakult volna a végére minden. És csak, hogy előre idézem Jacksont "jobb később mint soha" ;)
A történetet folytatásában pedig természetesen nem fog kimaradnia romantika, sőt.. :)
A vágyálommal kapcsolatban pedig elnézést szeretnék kérni ( csak szerintem kérek túl sokszor elnézést? ) Hogy őszinte legyen nem sokkal az után, hogy kiraktam az első rész megírtam egy nem is rövid második rész ami nagyon ügyesen valahogy sikerült kitörölnöm. ( nem is én lennék ) és sajnos nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy az egészet újra írjam. Viszont már az s készülőben van. Így a közeljövőben is várható lesz majd.
Még nagyjából 2-3 hét türelmet kérek csak míg vége lesz minden szóbeliknek és utána teljes erőbedobással térek vissza az íráshoz.
Ezen kívül előre szeretném vetíteni, hogy minden vizsga lezajlása után nem lehetőleg a GOT7 ön és a SHINee n kívül más bandákkal is szeretnék/szeretnénk majd történeteket írni. A bandák azonban egyenlőre maradjanak meglepetés, hogy kire gondoltam/gondoltunk. ( lehet nem csak k-pop lesz? ;) )
Köszönöm szépen :)