2018. március 5., hétfő

Kétségek közt 3.fejezet




Mark

Eltelt egy-két hét a táncverseny és Jackson kis produkciója óta. Azóta nem szűrtük össze a levet, bár én nem adtam fel. Elhatároztam, hogy lefekszem vele, szóval most ezen dolgozom nagy erőkkel.
- Hé Jacks, mi lenne ha ma átmennék hozzád? - állok padjához órák után. Yugyeom nagyon röhög a mi padunknál, de Jaebum csak értetlenül néz. - Vettem egy új videó játékot, lenne kedved kipróbálni? - lengetem előtte a CD-t bár ez csak némi elterelés.
- Ó ezt már rég ki akartam próbálni. - veszi ki kezemből a játékot csillogó szemekkel és néz rám vigyorogva. De ahogy meglátja mosolyom lefagy. - Bár azt hiszem ezt most kihagyom. Már elígérkeztem Jaebumhoz. - fordul legjobb barátja felé.
- Tényleg? - lepődig meg Jaebum. A kalapomat rá, hogy levágta a szitut, hogy csak kifogást keres és direkt húzza az agyát.
- Igen. - néz rá kétségbe esve.
- Jaj ne már, nem veszem be! Csak le akarsz rázni! - fogom meg karját duzzogva. - Ugyan csak játszunk, ne kéresd magad! - húzom magam után. - Nem mintha nem dobhatnál ki akármikor a lakásodból, nem igaz? - nevetek fel.
- Jaebum, én félek Mark játékaitól. - kezd el Jaebum felé kapálózni segítségért.
- Ne gyerekeskedj! - ráncigálom magam után. - Eddig még te akartál annyira nagyon barátkozni! Barátkozzunk!
- Nem hiszem, hogy ugyan azt takarja a barátság fogalma nálunk. Jaebum segíts. - kiált vissza haverjának már az ajtóból.
- De hát Jackson. Azt hittem királyságod mindennel elbánik. Nem hiszem, hogy szükséged lenne rám. - szól vissza ravasz mosollyal.
- Jaebum nem teheted ezt velem, barátok vagyunk.
- Bocsi Jackson nem értem miben kellene segítenem hiszen csak játszotok egyet. - vonja meg vállát.
- Ez nem éppen a legjobb alkalom, hogy bosszút állj rajtam mert nem mondtam el múltkorit. - kiált még oda de már húzom is tovább. - Utállak Im Jaebum. - kiáltja még el magát a folyosón olyan hangosan, hogy azt tuti meghallja a haverja.
- Ne zajongj, még az egyetemen vagyunk. Nálad majd annyit zajonghatunk amennyit csak akarunk. - vigyorgok rá, de ekkor az udvarra érünk.
- Mark? - hallok egy ismerős hangot amitől azonnal lefagyok és hátra nézek. Az egyetem ajtajában egy férfi áll.
- Siwon. - nyögöm döbbenten.
- Siwon? - fordul Jackson is felé úgy mintha ismerné.
- Mit keresel te itt? - lépek hozzá felnézve rá.
- Milyen nagyra nőttél Mark. - simogatja meg fejem, mire elcsapom kezét.
- Ne kezelj úgy mint egy gyereket..
- Sajnálom, a megszokás. - emeli fel kezeit lágy mosollyal.
- Te aztán semmit nem változtál! Mi ez az arcodon, he? - mutatok borostájára.
- Egész jól áll, nem gondolod? - neveti el magát. - Sajnálom, hogy ilyen hirtelen felbukkanok. Épp most váltok munkahelyet és lett egy kis szabad időm, szóval haza látogattam.
- Vagy úgy.
- Tudod elég rég jártam itt és a családomból már senki nem él a városban. Arra gondoltam együtt tölthetnénk a napot. Mint régen.
- Oh, mint régen? - mosolyodom el.
- Ne értsd félre! - nevet ismét. Milyen rég hallottam ezt a kedves nevetést..
- Bocsi Jacks, nem gond ha elhalasztjuk legközelebbre? - nézek felé.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. - lép mellénk és néz bizonytalanul Siwonra.
- Mire gondolsz? - néz rá értetlenül Siwon. - Mark ő a pasid?
- Dehogy, csak egy csoporttársam! Jackson nem is ismered Siwont, mi ez a viselkedés? - teszem mellkasára kezem eltolva Siwontól.
- Szerintem az akkor sem jó ötlet. - figyeli még minidig rosszallóan Siwont majd rám néz és hirtelen teljesen megváltok. - Habár igaz. Az én királyságomhoz nem érhet fel így biztos jól ellesztek. - fordul meg vállat vonva. - Én megyek vissza jól elgyepálni Jaebumot. - indul el vissza az egyetemre.
- Fura srác.
- Fogalmad sincs róla mennyire. - sóhajtok.
- Akkor mehetünk? - néz rám mire elmosolyodok.
- Te fizetsz! - csapom meg vállát.

Jackson

Furcsa érzésem van mostanában Markkal kapcsolatban. Szeretnék vele barátkozni ahogy eddig is még is félek tőle, hogy közelebb kerül hozzám. Fogalmam sincs, hogy ez még is mi lehet. Jó ötletem az persze van, hogy mi váltotta ki de, hogy miért van bennem ez az érzés arról már fogalmam sincs. És nem csak ez az ami furcsa és zavar is egyben. Hanem mint például most ez is. Egyik pillanatban Mark még azzal van elfoglalva, hogy velem hülyéskedjen. Még ha tudom is, hogy veszélyes dolog is kisülhet a hülyéskedésből, igen is örültem neki, hogy végre velem is foglalkozik. Látjátok Ez az a kettősség amiről beszéltem. A másik pillanatban pedig felbukkan ez a Siwon fazon és egy másodperc alatt maga mellé édesgeti Markot. Pedig az már egyértelműen kiderült, hogy baromira megbántotta régebben. Én pedig megígértem neki akkor reggel, hogy mellette leszek és megvédem. Úgy, hogy azt is teszem. Legalább is amíg meg nem látom, hogy milyen szemekkel figyeli Mark azt a gyereket. Na és ez a másik dolog ami furcsa. Miért lettem féltékeny a miatt, hogy lekoptatott engem hülyéskedés közben? És miért reagáltam le így?
- Hey Jackson. Már is vissza értél? - int Jaebum Yugyeom padja mellet támaszkodva. - Ez gyors menet lehetett. - neveti el magát.
- Nem rémlik, hogy bármilyen kapcsolatban is állnál királyosságommal. - húzom fel orromat előtte.
- Jujj, most aztán magadra haragítottad őfelségét Jaebum. - nevet fel Yugyeom. - Vigyázz a végén még lefejeztet!
- A minimum ezek után, hogy önként ajánlja fel nekem a fejét. - bólogatok helyeselve de Yugyeomre nézve erősen elfog a kényszer, hogy rákérdezzek erre a Siwon gyerekre és, hogy rendben lesz e Mark. - Baszus. - ülök le végül elé, és nézek rá komolyan.
- Mi a baj? Olyan komoly vagy, ez ijesztő! - húzza el száját.
- Várj egy percet gondolkoznom kell. - szólok rá és szuggerálom tovább.
- .. Jackson? ... Jaebum állítsd le! Rám hozza a frászt! - rángatja karjánál legjobb barátomat.
- Bocs Yugyeom de én sem gyakran látom ilyennek kíváncsi vagyok ebből mi fog kisülni. - kezd el Jaebum meg engem szuggerálni. Lássuk csak. Nem kérdezhetek rá nyíltan, hogy mi van Siwonnal. Kétlem, hogy az jó ötlet lenne. De akkor még is hogyan kellene..
- Jackson bökd már ki! Az idegeimre mész!! - vág fejbe egy könyvel Yugyeom.
- Megvan. - jut eszembe és ugrok is fel kicsit és nézek izgatottan Yugyeomre. - Marknak van olyan ismerőse, bááárki akivel semmilyen körülmények között sem engednéd el szívesen kettesben, hogy kicsit várost nézzenek?
- Hmmmmmm... Nem hiszem. Mark elég fura srácokkal jár össze, de nincsenek barátai.. vagyis rajtam kívül és senkivel nem menne el csak úgy várost nézni. A srácokkal csak a szex miatt jár össze és bár én óva intettem rengetegszer nem hallgat rám. Miért?
- Pedig biztos vagyok benne, hogy város nézés volt a régi idők kedvéért. Vagy tévednék? - gondolkodom el magamba motyogva és fordulok előre. – Tévedtem volna vele kapcsolatban és félre értettem volna a helyzetet?
- Jackson mégis mi a fene történt? Kivel ment el Mark ha nem veled? - néz rám komoly aggodalommal.
- Miért aggódsz ennyire? Hisz te mondtad, hogy nincs Marknak olyan ismerőse akivel féltenéd. És nagyon úgy nézet ki, hogy elég jól ismerik egymást. - rázom rögtön mentegetőzve a kezeimet magam előtt.
- Én Markot az összes létező ismerősétől féltem mert mind szexmán állatok! - kap el pólómnál és ráz meg. - Jackson ki vele! Kivel ment el Mark??
-  Jó, jó, jó. Nyugi. Siwonnak hívták. - bököm ki gyorsan.
Erre lefagy és elsápad majd egy másodperccel később felpattan.
- Nem mondták hová mennek??
- Nem mondtak semmi konkrétat. - rázom meg a fejem ijedten.
- A francba! - rúg a padba majd visszahuppanva helyére keresi elő telefonját. Azt hiszem Markot hívja közben idegesen ismételgeti hogy ,,vedd fel, vedd fel", de végül csak lecsapja telóját az asztalra. - Nem hiszem el ezt az idiótát, hogy csak úgy elment vele!! - fogja fejét idegesen.
- Mi a gond pontosan azzal, hogy elment? Hisz max lefekszenek egymással. Marknak ez amúgy sem lenne idegen. - értetlenkedik Jaebum. De én is kíváncsian figyelve fordulok Yugyeom felé, hogy mit válaszol.
- Épp ez a baj! Élete legnagyobb hibáját követné el azzal, hogy újra Siwon karjaiba veti magát! Pedig ezt fogja tenni.. ez egészen biztos.. és akkor örökre elveszíthetjük Markot!
- Még is, hogy érted, hogy elvesztjük? - kezdek el én is kissé bepánikolni
- Úgy, hogy már elég idős.. és lehet, hogy itt hagyva csapot-papot megy Siwonnal kéz a kézben Amerikába vissza!
- Az nem lehet! Nem hagyhat minket csak így itt! Hiszen végre sikerült összebarátkoznom vele! - kezdek el siránkozni. Ez komoly bajt jelent és mind ez miattam. Csak azért mert rám tört a hülye féltékenységi roham. Felállok gyorsan és már indulok is a kijárat felé.
- Mégis hová mész, hisz azt se tudjuk hol vannak? - kiállt utána Yugyeom.
- De nem juthattak olyan messzire, hisz csak nem rég indultak el. Hátha még megtalálom őket. - kiáltok vissza de már kint is vagyok a teremből. Ezt nagyon sürgősen rendbe kell hoznom.

Mark

Siwon felbukkanása meglepett.. de valahogy örültem, hogy itt van. Nem váltunk el valami szépen, bár azt se mondhatom, hogy csúnyán váltunk volna el. Valójában.. annyira egyszerű volt, hogy egy ideig fel sem fogtam.. csak akkor jöttem rá, mikor elkezdtem érezni a hiányát...
Annyira jó volt viszont újra látni. Semmit nem változott és ez valahogy megnyugtatott.. és előhívta azt az énem aki valaha voltam...
Nevetve beszélgettünk egy bárban. Elmondta mi történt vele az elmúlt években és én is meséltem neki aztán valahogy a régi időknél lyukadtunk ki.
- Még most is hiányzik. - sóhajt fel mosolyogva.
- Mi hiányzik?
- Mi. Kettőnk hiányzik. Sosem gondoltam, hogy életem legnagyobb hibája lesz elfogadni azt az állást Los Angelesben. Bárcsak velem jöttél volna akkor.
- Hogy tehettem volna? 15 éves voltam. A nagyszüleim frászt kaptak volna ha bejelentem, hogy ,,Siwon Hyung-al" megyek Los Angelesbe.
- Pedig milyen jó lett volna. - nevet fel.
- Fura vagy. - sóhajtok koktélomba kortyolva.
- Pedig én semmit nem változtam. - simítja arcomra kezét és komolyan néz rám. - Ahogy az érzéseim sem.
- .. Fejezd be. - tolom el kezét, bár csak gyengéden. - Az már nagyon régen volt. Azóta megváltoztak a dolgok.
- Ezt most amiatt a Jackson nevű srác miatt mondod?
- Mi? Dehogy is! - nevetek ingatva fejem. - Ezt azért mondom.. mert te újra el fogsz menni.. és nem hiszem, hogy képes lennék túltenni magam rajtad még egyszer.. Szóval kérlek Siwon.. ne tegyél megint tönkre. - nézek rá kérlelően, mire szomorúan néz rám.
- Sajnálom. - fogja meg kezem. - Szeretlek és nem akarlak bántani.
- Mégis azt teszed..
- Mert nem tudtam tovább távol tartanai magam tőled. - fordítja maga felé fejem és megcsókol. Ah a fenébe.. ellen kellene állnom.. de nem megy. Aznap együtt töltöttük az éjszakát. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik az érintése.. Jobban felmelegítette a testem mint akárki más ezen a világon...
Másnap jókedvűen megyek suliba. Reggel még együtt vagyunk Siwonnal és egy darabig elkísér.
A terembe érve intek Yugyeomnak, mire azonnal felpattan.
- Mark kérlek ne menj el!! - repül nyakamba siránkozva. – Tudom, hogy vacak barát vagyok, de ne hagyj el!!
- Te meg mi a fészkes fenéről beszélsz! - tolom el, de ő felém kapálózik. - Fejezd ezt be, undorító vagy! - grimaszolok.
- De hát tegnap felbukkant Siwon, nem?
- Mi? Honnan..? Ahh, Jackson nem képes befogni azt a nagy száját, mi? De nincs miért aggódnod. - paskolóm meg fejét mint egy gyereknek. - Siwon és köztem minden oké!
- Maaaarky. - hallom meg a fő kolompos hangját is mögülem és vetődik hátulról a nyakamba. - Nem hagyhatsz itt minket. Főként nem engem. Végre sikerült össze barátkoznunk. Kitagadlak királyságomból ha meg mered tenni. - siránkozik ő is.
- Heh! Ez nem olyan nagy fenyegetés! - tolom el magamtól őt is.
- De úgy az új videó játékoddal sem játszhatunk. - folytatja a siránkozást
- Te komolyan csak erre tudsz gondolni? Kölcsön adom ha annyira akarod, csak szálljatok le rólam. - morgok idegesen, de jól érzem magam azért velük.
- Nem adhatod oda. Akkor új indokot kéne kitalálnom, hogy maradj. - akad ki.
- Mi a fene bajotok van nektek? Furák vagytok és ijesztőek! Szálljatok le rólam! - kerülöm ki őket és leülök a helyemre mérgesen. Atyám, mi van ezzel a két gyökérrel?
- Hallom elmész amcsiba. Jackson és Yugyeom baromira ki vannak emiatt akadva és előre félek, hogy az én nyakamba szakad mindkettő siránkozása úgy, hogy maradj csak szépen itt ni. - ül le az asztalomra Jaebum és kezd neki ő is.
- Te is kezded? Miért hiszitek mind, hogy vissza megyek Amerikába? - nézek rá sóhajtva. - Nincs okom visszamenni. Mármint oké, ott van a családom, de be akarom fejezni a sulit.
- Ajánlom is. Vagy esküszöm utánad küldöm Jacksonékat, hogy ott nyavalyogjanak neked és ne itt nekem. - von vállat és felállva ül le az előttem lévő padba.
- Cöh! Nem mintha az ő dolguk lenne mit csinálok. - morgok a padra dőlve. Abszolút nem értem a többiek viselkedését. Ellenségesek Siwonnal holott egyikük sem ismeri őt. Igen a múltban történt egy-két dolog kettőnk között, de most épp azon vagyunk, hogy ezeket rendbe hozzuk.
Lassan egy hete, hogy Siwon visszajött és elkezdtünk újra járni. Jobb volt a kedvem és jobban tudtam koncentrálni is. De úgy tűnik ebbe a boldogságba a többieknek mindenképp bele kellet rondítaniuk.
- Nem értelek Mark! Hiszen te is tudod mennyire megbántott, most mégis önként veted a karjaiba magad! - magyarázza egyik reggel az egyetemen Yugyeom. Kint vagyunk a dohányzóban épp.
- Nem mintha te ismernéd őt! Elvégre csak meséltem róla, persze, hogy szemétnek állítottam be, hisz nehezteltem rá.
- És már nem neheztelsz?
- Nehezteltem az elején, de rájöttem, hogy nem kellet volna.
- Mark! Hiszen kidobott! Kidobott és Amerikába ment egy lány után!
- A munkája miatt ment Amerikába. Remek ajánlatot kapott!
- Ja de mivel te nem mentél vele kidobott és összeszedett egy nőcskét aki vele ment!
- Azzal a lánnyal már réges-régen szakítottak.
- Ez még nem ok arra, hogy ennyire bízz benne! Csak magához akar édesgetni!
- Barátként a te dolgod nem az lenne, hogy támogass és örülj a boldogságomnak? - nyomom el a cigit és hagyom faképnél, de még hallom ahogy utánam kiabál.
- Barátként az én dolgom, hogy aggódjak érted és óvjalak a hülyeségektől! Nagy hülyeséget csinálsz Mark!
Nem érdekel mások mit mondanak. Ha kell összeveszek az egész sulival is, de nem hagyom hogy lehordják Siwont! Nekem amúgy se számít senki rajta kívül. Nincs igazuk vele kapcsolatban!

Jackson

Annyira de annyira örültem, hogy Mark végre haverkodott velem. Még az ellen érzések mellet is. Erre most, hogy felbukkant az a Siwon gyerek, nem elég, hogy valószínűleg teljesen elveszi tőlem, na jó tőlünk, de még hanyagol is engem az idő alatt míg még itt van. És ez így nagyon nem jó. Engem nem lehet csak úgy hanyagolni! És ráadásul annyira hiányzik Mark. Pedig még csak nagyjából egy hete van itt Siwon. És már is olyan mintha soha nem is ismert volna engem.
- Nem teheted ezt velem megint. - sietek Mark után siránkozva. - Három nap alatt ez a harmadik, hogy figyelmen kívül hagyod királyságomat.
- Jajj hagyjál már! Nem mintha belehalnál abba, hogy nem veled töltöm a napot. Tudod Siwon csak egy ideig lesz itt, ki akarom használni ezt az időt! Amúgy is, téged csak az zavar, hogy vele vagyok és nem veled. Ha Yugyeom-mel lennék az nem érdekelne! Természetes, hogy az ember több időt tölt azzal akivel együtt jár! Nem mintha mi ketten haverok lennénk vagy valami.
- Hogy mondhatod ez? - állok meg teljesen ledöbbenve. És kicsit mérgesen.
- Cöh! Csak az időmet fecsérlem! - rohan el meg se várva válaszom.
Automatikusan rohanok utána és vállainál megfogva állítom őt meg.
- Azt kérdeztem, hogy mondhatod ezt? - nézek rá csalódottan és mérgesen egyben magam felé fordítva. Meglepődik majd dühbe gurul és ellök magától.
- Mi a fene! Hagyj! - lép hátrébb és ismét futásnak ered.
- Mark Yien Tuan azonnal állj meg! - szólok utána talán most először indulatosan mióta itt vagyok. Így többen is megdöbbenve fordulnak felém. De Mark nem áll meg. Befordul az egyik sarkon és mikor utána fordulok meglátom azt a Siwon srácot ahogy Markal ölelkeznek.
- Ah, ő nem az egyik barátod Mark? - simogatja meg a fiú fejét a srác engem nézve.
- Nem.. nem az. - szól Mark még csak felém se fordulva és jobban szorítja magához Siwont. Még sose ütöttem meg senkit. De ahogy őket látom és amit Mark mond, ökölbe szorul a kezem.
- Ezt még baromira meg fogod bánni Mark. - nézek rá idegesen, és hátat fordítva hagyom ott őket. Egyenesen a terembe megyek magamhoz veszem a táskám és már indulok is.
- Jackson te meg hová mész? - szól utánam Jaebum. - Még van egy óránk. - közli velem de nem törődöm vele. Még az éppen mellettem elhaladó Yugyeommel sem foglalkozom. Egyenesen kimegyek az egyetemről rögtön haza indulva. Otthon Egyszerűen csak levágom a táskámat a földre teljes erőből.
- Még is, hogy mondhatta azt? Mi az, hogy nem, hogy barátok de semmik nem vagyunk egymásnak. Ha nem vagyunk barátok akkor még is mik lennénk? Olyan nehéz volt elérni, hogy ilyen közel kerüljek hozzá. Erre benyögi, hogy egy semmi vagyok számára. És mind ezt a miatt a Siwon miatt. Még is mit tett veled Mark? - dőlök arccal előre az ágyamba. Tovább siránkozva magamban.
Reggel sokkal korábban kelek és egyszerűen nem bírok magammal mit kezdeni, így bár jóval korábban mint kellene, de elindulok az egyetemre. Azonban ahogy a buszmegállóba érek nagyon régóta most először bánom meg egyik tettemet.
- Te. - nézek idegesen Siwonra.
- Ah, csak nem.. mmm.. Jackson, igaz? - mosolyog a srác. - Mi szél hozott erre? Ha Markot keresed ő még nem ért ide, én is őt várom.
- Miért keresném pont itt Markot? Az egyetemre tartok. - válaszolok morogva. - Egyáltalán miért kéne Markot keresnem? - morgom orrom alatt inkább magamnak. Elvégre még csak a barátjának sem tart.
- Mi az, csak nem összevesztetek? - néz aggódva. - Tudom, gonosznak tűnhetett amit Mark tegnap mondod de ő mindig ilyen forrófejű ha dühös. Ha lehiggad biztos bocsánatot fog kérni. - legyintget mosolyogva.
- Nekem igen is komolynak tűnt. - nézek rá elgondolkodva de rögtön össze is szedem magam. - Amúgy is. Neked mi közöd hozzá? - fordulok el tőle kissé durcásan és mérgesen. Látom ahogy elkomolyodik.
- Talán neked nem úgy tűnhet, hogy közöm lenne hozzá, de igenis van, mert Markról van szó! Nem hagyom, hogy bántsd őt, soha! Magammal fogom vinni Los Angelesbe. Úgyis tudom, hogy előbb-utóbb beadja a derekát elvégre semmi nincs ami idekötné. Amerikában is remek sport egyetemek vannak, ahol tanulhat és ott leszek neki én is. - mosolyodik el. - Nincs semmi amivel magad mellet tarthatnád őt.. Nos, talán ha eléred, hogy beléd szeressen. - von vállat. - De egy fiúval szexelni.. ez nem igazán a te asztalod, nem igaz?
- Csak, hogy tud igen is sok minden van ami ide köti. Nem egy barátja van itt akik bármit megtennének érte. - fordulok vissza és bökök felé ujjammal. - És meg is tesznek érte.
- Tényleg így gondolod? Az a Mark akit én ismerek világ életében egyedül volt. Sosem voltak barátai, csak én voltam neki, így nem csoda, hogy annyira kötődni kezdett hozzám. Azt tudom, hogy most van egy jó barátja.. de Marknak régen én jelentettem mindent. Ezért ha választás elé kerülne.. szerinted kit választana? Engem.. vagy téged? A válasz egyértelmű, nem?
- Ne legyél magaddal ennyire elszállva. Még ha nem is fenségem az de vannak olyan barátai akik sokkal fontosabbak neki és bármikor őket választaná helyetted. Hiszen ők MINDIG mellette vannak és segítenek neki bármiről is legyen szó. - vágok vissza.
- Hmp! - neveti el magát. - Higgy amit akarsz, de az igazság az, hogy senki nem ismeri az igazi Markot. Azt a Markot aki régen volt, az igazi önmagát.
- Majd meglátjuk Mr. beképzelt önimádó. - vágom még oda és szállok fel az éppen érkező buszra. Ő csak kedves mosollyal a képén integet nekem. Atyám, milyen idegesítő ez a srác!
Nem engedhetem, hogy vissza menjen vele bármit is mond. Még ha az is kell, hogy lefeküdjek vele. Várjunk mit mondtam az előbb? Ugye ezt én sem gondoltam komolyan? De ha tényleg nincs más mód akkor... Francba.

Mark

- Ma kicsit durvább voltál a szokottnál. - mosolygok Siwonra aki mellettem van elnyúlva. Feltápászkodok és hasára ülök. - Na mi az? Ennyi volt mára?
- Csak adj egy percet! - nevet combomra téve kezét.
- Cöh! Berozsdásodtál vénember. - hasalok el rajta és ajkaira teszem mutató ujjam. - Régen annyival energikusabb voltál!
- Neked talán úgy tűnhetett mert tapasztalatlan voltál. - öleli át derekam. Sóhajtva dőlök rá.
- Olyan jó ez.. minden este veled.. bárcsak örökké így maradna.
- Miért ne lehetne? - emeli meg állam és gyengéden mosolyog rám. - Mark, gyere velem Los Angelesbe!

Jackson

Másnap a suliba érve eldöntöttem, hogy mit fogok tenni így teljesen fellelkesülve ülök le Jaebum és Yugyeom elé feléjük fordulva.
- Eldöntöttem. - jelentem be büszkén.
- Nagy valószínűséggel megbánom. - sóhajt egyet Jaebum. - Mit? - kérdez rá végül.
- Hát elcsábítom Markot. - jelentem be mosolyogva mire mindketten nagyokat pislognak rám.
- Neked elmentek otthonról. - jegyzi meg Yugyeom. - Nem mintha ez csak a te döntésed lenne, tudod ehhez két ember kell.
- Az lehet. - bólintok de már emelem is fel mutató ujjam és kezdek el tiltakozni. - Azonban valakinek muszáj lesz. És tekintve, hogy én vagyok az egyetlen akinek senki sem tud ellen állni főleg nem Mark. - itt krákogok egyet ahogy eszembe jut a múltkori baleset a táncpróbáról és érzem, hogy el is vörösödöm kicsit. - Így egyedül én jöhetek szóba. - jelentem ki végül elhatározásom okát.
- Ez most komoly? - néz rám kétkedve Yugyeom. - Mégis hogy akarod kirángatni Siwon karjai közül?
- Hát... - vakarom meg tarkómat kicsit zavartan. - Azt még nem találtam ki pontosan. - nevetem el magam mire a többiek csak lemondóan csóválják a fejüket. - Azonban az első lépés már megvan. - nyúlok magam mögé és veszek elő egy pohár kávét. - Ha jól emlékszem akkor a lattet szereti. - mosolyodom el.
- Kész, feladom! - áll fel Yugyeom és int egyet majd elmegy.
- Most miért? - nézek rá értetlenül majd Jaebumra de csak a fejét rázza lemondóan.
- Amúgy, hogy hogy így döntöttél hirtelen? Elvégre tegnap előtt nem kicsit voltál kiakadva. Még sose láttalak olyan idegesnek.
- Igazság szerint, tegnap reggel találkoztam Siwonnal és kicsit elbeszélgettem vele. - vallom be direkt úgy, hogy Yugyeom is hallja.
- Mi? - rohan vissza a srác és visszaül helyére. - Mégis mi a fenéről beszélgettetek ti ketten?
- Hát azt monda, hogy csak ő ismeri, hogy milyen is Mark valójában és, hogy vissza viszi magával Amerikába mert, hogy semmi sem köti ide. Nagyon felhúzott azokkal amit mondott így közöltem vele, hogy igen is vannak barátai akik mindent megtennének érte. Majd faképnél hagytam. - kezdem el mesélni és szomorodom el. - Bár ezt csak azért mondtam mert felhúzott. - vallom be. - Nagyon is komolynak tűnt amiket tegnap előtt mondott nekem Mark. Azonban beképzelt uraság adott nekem egy ötletet. - lelkesedem fel. - Azt monda, hogy ahhoz el kéne valakinek csábítania, hogy itt maradjon. Így arra gondoltam, hogy még ha nem is vesz engem barátságra méltónak de a múltkor történtek után lehet esélyem, hogy tényleg elcsábítsam ezzel a maradásra bírva. - fejtem ki büszkén.
- A baj az a terveddel, hogy itt nem ennyiről van szó. - néz el Yugyeom szomorúan. - Én nem több mint egy éve ismerem Markot, hisz mi is itt az egyetemen barátkoztunk össze. Legjobb barátok vagyunk mert Marknak nincsenek és soha nem is voltak más barátai. Jackson az nem lesz elég, hogy elcsábítod Markot. El kell érned, hogy beléd szeressen. Mert a nagy helyzet, hogy ő most Siwont szereti és el fog lökni téged magától újra és újra.
- Nem tudom pontosan mit tett anno Siwon de az egyértelmű, hogy egy baromi nagy tapló és nem érdemli meg Markot. És még ha ő nem is de én akkor is a barátomnak tekintem és mindent megteszek ha kell. Már eldöntöttem. - nézek magabiztosan Yugyeomre mire ő csak sóhajtva dől a padra.
- Tégy ahogy jónak látod, úgy sincs más választásunk mint bízni abban beválik a terved.
- Ha rajtam múlik be fog. - jelentem ki magabiztosan.
- Én valahogy ebben nem bízom. - húzza el a száját Jaebum, de a következő pillanatban bár nem is figyelek rá, csak az éppen most érkező Markra.
- Jó reggelt Mark. - integetek neki. Rám néz majd mérgesen elfordítja a fejét és tovább áll. Erre kérlelve nézek Yugyeomre, hogy segítsen nekem.
- Bocs de múltkor csúnyán összevesztünk. Nem tehetek semmit. - emeli meg kezét.
- Hát tényleg nem számíthat királyságom senkire? - sóhajtok egyet lemondóan majd felállva Markhoz sétálok és leteszem elé a neki vett kávéját. - Tessék ezt neked vettem. - mosolygok rá.
Kérdőn néz rám majd a kávéra.
- Kösz, de nem kérem. - tolja el maga elől. - Ma már kávéztam.
- Pedig úgy tudtam a cigi mellé, jól szokott esni a kávé. - szomorodom el. - Ráadásul latte a kedvenced.
- Kösz, de nem kell! - néz rám ingerülten.
- Értem. - hajtom le a fejem szomorúan és kullogok vissza Jaebumékhoz. Azonban a kávét ott hagyom neki hátha később még is kérné.
- Ez nem ment valami jól.. - jegyzi meg Yugyeom.
- Nem. - vallom be. - Azonban ennyivel nem adom fel. Még csak most kezdtem. - szedem össze magam.
- Mi lenne ha... hmmm.. - gondolkodik el.
- Igen? - leszek rögtön kíváncsi és hajolok hozzá kíváncsian figyelve.
- Talán ha kicsit.. hogy is mondjam, erőszakosabb lennél vele könnyebben beadná a derekát (<- magából indul ki). Szóval.. erőszakold meg! - néz rám ijesztő komolysággal.
- Az ki van csukva. - állok fel döbbenten és kicsit hangosabban így Mark felé sandítva látom, hogy engem néz kissé érthetetlenül és rosszindulattal.
- Bocsánat. - húzom el zavartan számat és hajolok meg kissé felé majd vissza leülök. Jaebum csak döbbenten és tátott szájjal bámul rám.
- Te most tényleg teljesen normálisan bocsánatot kértél egy olyan dolog miatt ami belőled egy természetes reakciónak számít? - döbben le nem is kicsit.
- Igen. - bólintok és fordulok Yugyeom felé. - És pont ez a tervem. Az erőszak helyett inkább megmutatom neki, hogy igen is fontos a számunkra és figyelünk rá.
- Nem hiszem, hogy a közelébe fog engedni ha nem erősködsz. Ugyan Jackson, nem szó szerint értettem, hogy erőszakold meg! Ha Mark nem akarja csak állba rúg és azzal annyi.
- Majd meglátjuk. Ha pár nap múlva sem változik semmi akkor majd megpróbálom a te módszereddel. - húzom számat kicsit mert nagyon nincs ínyemre ez a változat.
- Ahogy akarod. - von vállat hátradőlve.
Én is hátra dőlök és elkezdek gondolkodni, hogy hogyan tovább. Végül egy egész használható tervet sikerül kitalálnom. Az egész lényege, hogy ahogy nyílik egy kis alkalmam a közelébe férkőzök és megteszek olyan apróságokat amik semmiségen tűnnek. Így a következő két napban végig ezek betartásán vagyok. Mindig köszönök neki ha találkozunk bár hányszor is legyen ez egy napon belül. Nap végén pedig jó kívánságokkal köszönök el. Minden reggel hozok neki kávét és érdeklődöm, hogy milyen volt az estéje. Ha valamit elfelejt akkor rögtön utána viszem. Ebédnél észrevettem, hogy ízlett neki az egyik süti úgy, hogy odaadtam neki az enyémet. És mind ezt mosolyogva és egyetlen egy szóvicc vagy bármi féle hasonló nélkül. Ma van a harmadik nap és Yugyeomel való megállapodásom szerint ha ma sem érek el semmi féle előre lépést akkor holnaptól az ő taktikáját kell bevetnem.
- Jó reggelt Mark.  - sétálok hozzá a teremben ahogy beérek. - Vettem neked kávét. Latte, a kedvenced. - teszem le elé.
- Te elég fura vagy mostanság.. Mi történt veled? - néz rám értetlenül. - Tudod, ha ezzel akarsz bocsánatot kérni a múltkoriért, akkor felejtsük el, meg van bocsájtva. - veszi magához a kávét és belekortyol.
- Örülök, hogy nem haragszol. - mosolyodom el és ülök le mellé. Azonban abban nem vagyok biztos, hogy miért is haragszik rám elvégre ő volt az aki... Nem. Most nem ez a lényeg. Hanem, hogy elfogadta a kávét. - És nem történt velem semmi.
- Ahogy akarod, nekem mindegy. - von vállat.
- És mi a helyzet? Mit csináltál tegnap? - kezdek el érdeklődni mosolyogva. – Tényleg! Megcsináltad az anatómia kutatást?
- Persze. Még egy kis segítséget is kaptam. - ásítja el magát.
- Én rengeteget szenvedtem vele. - nevetem el magam.
- Hmm.. - dől tenyerébe előre bámulva. Úgy látszik nem nagyon érdeklem.
- Ó tényleg. - jut eszembe hirtelen valami. - Ezt Amber küldi. - kezdek el kutatni a táskámban és húzok elő egy oklevelet. - Még nem volt alkalma ezt odaadni neked illetve azt üzeni, hogy ha esetleg meggondolnád magad akkor bármikor szívesen látnak a csapatban. - nyújtom felé az oklevelét.
- Kösz, de maradok az akrobatikánál. Ez csak egyszeri alkalom volt. - néz el.
- Sejtettem. - nevetek fel. - De azért örültem, hogy veled csinálhattam. Az összes percét élvezetem a közös munkának. - mosolygok rá őszintén.
- Igazán? - vigyorodik el. - Azt is ami az utolsó próbánk után történt?
- Az egészet. - vágom rá rögtön mosolyogva de csak utólag esik le mit is mondtam. Így kicsit elvörösödve fordulok előre. - Az egészet. - felelem újra szinte már suttogva.
Erre hangosan felnevet.
- Milyen őszinte! Ahhoz képest mennyire ellenezted. - ezt halva azonban lágyan mosolyogva nézek rá.
- Végre újra nevettél. - erre meglepetten néz rám majd szája elé téve kezét elfordul.
- Szállj le rólam..
- Nem zavarok ígérem. - ülök egyel arrébb, hogy legyen köztünk egy szabad hely, hogy kicsit szabadabbnak érezze magát, de még se hagyjam egyedül és fordulok előre ahogy bejön a tanát. Nagyon büszke vagyok magamra. Nem csak, hogy elfogadta a kávémat de még beszélgetni is tudtam vele sőt az órát is mellette tölthetem. Legalább is fogjuk rá.
- Ne haragudj de mennem kell. Megígértem Jaebumnak, hogy segítek neki az új koreográfiáját gyakorolni az előadására. - intek neki felállva óra végén. - De még találkozunk. Szia. - köszönök is el mosolyogva. Ő csak int majd összepakolva a cuccait siet ki a suliból.
- Biztos megint Siwonhoz rohan. - sóhajt Yugyeom mellettem megállva. - Nos, azért szép munka, egész elfogadó volt. Lehet én is bepróbálkozom egy bocsánatkéréssel bár mérges vagyok rá és tudom, hogy igazam van szóval inkább neki kéne bocsánatot kérnie.
- Én nem kértem bocsánatot tőle. Sőt, hogy őszinte legyek nem is tudom, hogy miért kéne. - nevetek fel mikor már Mark nincs hallótávolságon belül. - De nagyon örülök, hogy így eltudtunk beszélgetni.
- Nos, sok sikert a továbbiakban. Elvégre ez még nem azt jelenti, hogy a lába közé enged. - erre csak nyelek egyet. Ennyire nem gondolkodtam előre.
- Asszem köszi. - bólintok kicsit megijedve és megyek el megkeresni Jaebumot. Dél előtt segítek neki a lukas óráimban felkészülnie a fellépésére. Dél után azonban már korgó gyomorral vetjük be magunkat az ebédlőbe és ülünk le rögtön habzsolni. Közben végig az asztalokat figyelem.
- Mit nézel annyira? - húzza fel az egyik szemöldökét teli szájjal.
- Markot. Remélem, hogy ma van délutáni órája és itt lesz. - magyarázom el neki. - Bingó. - mosolyodom el ahogy kiszúrom. - Én most megyek. - állok fel tálcámmal együtt. Gyorsan helyére viszem tálcám majd a sütit levéve róla indulok is Markhoz.
- Szia. - ülök le vele szemben. - Tessék. - tolom elé. - Én már tele vagyok és ha jól emlékszem tegnap ízlett neked. - mosolygok rá.
- Oh, kösz. - veszi el a sütit.
- Szívesen. - mosolygok rá. - Na és mi a helyzet? Időben vissza értél órára?
- Ja. - feleli röviden a sütit rágcsálva.
Hú basszus ki kell találnom valamit. Eddig nagyon jól ment. Nem ronthatom el. Most legyél okos Jackson.
- A tánc szakosoknak holnap lesz fellépésé vizsga gyanánt. Nekünk akkor lukas óránk van. Nem lenne kedved megnézni? Elég jó lesz az alapján amit eddig láttam belőle. - próbálkozom meg mosolyogva.
- Nem érdekel. - sóhajt.
- Értem. - leszek szomorú. - De ha még is lenne kedved vagy csak időd akkor gyere azért. Örülnék neki nagyon. És biztos vagyok benne, hogy a többiek is.
- Nem hiszem, hogy nekik annyira számítana. - áll fel kezébe véve tálcáját.
- Várj egy kicsit. - állok fel én is és sietek mellé. - Szerintem beszélned kéne Yugyeomel. Mióta veszekedtetek nem hallok mást tőle csak, hogy mennyire aggódik érted és, hogy mi lehet veled. Tényleg nagyon érdekli, hogy mi van veled. És hiányzol is neki nagyon. Magába van fordulva.
És biztos vagyok benne, hogy nagyon örülne, ha te is eljönnél megnézni őt.
- Hpf! Talán ha bocsánatot kérne nem viselkednék így! - szól mérgesen. – Amúgy sincs ehhez semmi közöd, ne üsd bele az orrod folyton más dolgaiba!
- Én csak... - szeppenek meg és hajtom le fejem szomorúan. - Én csak aggódom érted. És annyira örültem, hogy újra mosolyogtál ma. - nézek fel rá kicsit félve. Döbbenten néz rám majd egyből mérges lesz.
- Foglalkozz a magad dolgával. - hagy faképnél.
- Mark várj. - szólok utána. Francba. Pedig azt hittem, hogy sikerülni fog. Így csüggedten megyek vissza Jaebumhoz. Ez után egész nap lehangolt vagyok, de eldöntöttem, hogy nem adom fel így más nap is egy pohár lattével állok meg Mark asztalánál és teszem le elé, annyi különbséggel, hogy ezúttal egy cetlit is csatoltam hozzá. " Ne haragudj, én csak aggódtam érted. Ígérem igyekszem nem bele folyni a dolgaidba. Bocsánat. "
- Jó reggelt.
Nem szól semmit csak eltolja magától a kávét és elfordul.
- Kérlek Mark. - próbálkozom továbbra is. - Tényleg nagyon sajnálom. Nem szerettem volna semmi rosszat. Kérlek. Bocsáss meg. - kezdek el szinte könyörögni.
- Az istenit hagyjatok már békén! Egyik jön másik után a bocsánatkéréseivel! Eleve a ti hibátok, hogy ilyen vagyok! Csak szálljatok végre le rólam! - pattan fel és felkapva táskáját kimegy a teremből. A többi csoporttársunk meglepetten figyel és kíváncsiskodik mi történik. Ritka Markot ilyen indulatosnak látni.
- Most mit tegyek? - fordulok Yugyeom felé kétségbe esve.
- Ne engem kérdezz. Tegnap bocsánatot kértem és elküldött a francba. - sóhajt fejét ingatva. - Mostanában elég fura.. mi baja lehet?
- Nem tudom de nem hagyhatjuk, hogy csak így elmenjen. Nem fogom elveszíteni. - veszem én is vállamra táskám és sietek utána. Szerencsére gyorsan utol érem és kezénél megragadva húzom el a folyosó legvégén lévő nyugisabb helyre.
- Hé! Mit művelsz? Eressz! - rántja ki csuklóját szorításomból.
- Ne haragudj de már egyszerűen nincs más ötletem. - fakadok ki. - Nem akarlak elveszteni te bármit is gondolsz rólam! És ez a helyzet ami jelenleg van nem jó így. Bármit hajlandó vagyok megtenni. Tényleg bármit. Kérlek. - nézek rá könyörögve. - Bármit megteszek csak kérlek... kérlek ne hagyj itt minket. - csuklik el a hangom a végére. Meglepetten néz rám majd feltörik belőle a nevetés.
- Mi az? Nem hiszel nekem? - esek kétségbe. - Tényleg bármit megteszek higgy nekem. Az ajánlatot. Amit anno a táncpróbán mondtál. Elfogadom. Csak kérlek. Nagyon kérlek nem hagyj itt minket.
- Miről beszélsz? - kérdezi még mindig nevetve. - Sosem terveztem elmenni. Egyáltalán honnan vettétek ezt a marhaságot? Hiszen itt van a suli, azt nem fogom abba hagyni. Azt ne mond.. hogy egész idő alatt ez volt a bajotok! Neked és Yugyeom-nek is! - nevet még jobban. - Akkora barmok vagytok! Tényleg azt gondoltátok, hogy csak mert Siwon felbukkan és tesz egy ilyen ajánlatot én kapva kapok a dolgon és vele megyek? Bármikor visszamehetek Amerikába, hisz ott a családom, de jelenleg itt vagyok mert itt akarok lenni! - nevet megpaskolva a fejem. - Te jó ég! Most tökre olyan vagy mint egy árva kölyök kutya! Ne vágj már ilyen képet!
Teljesen megszeppenve hallgatom amit mond és egész idő alatt csak egyetlen dolog ismétlődik a fejemben.
- Akkor nem mész sehova? - nézek rá mosolyogva majd kicsattanva az örömtől.
- Nem, nem megyek sehová. - mosolyodik el azzal a szokásos magabiztos mosolyával.
- Hál istennek. - könnyebbülök meg kifújva a levegőt.
- Nem is értem miért gondoltátok ennyire túl a dolgokat. Igen, megjelent Siwon az exem és igen összejárunk amíg vissza nem megy Los Angelesbe, de ennyi!
- Annyira örülök. - lépek elé szorosan megölelve. - Yugyeom is biztosan nagyon meg fog könnyebbülni. - engedem el és indulok vissza a terembe.
- A-A! Hova-hova, még nem végeztünk! - kapja el csuklóm és visszarántva átölel. - Azt mondtad bááármit megteszel, hogy itt tarts, nem igaz? - nyalja meg ajkait kéjsóvár mosollyal.
- Hogy? - lepődöm meg nem is kicsit és nyelek egy nagyot ijedtemben
- Tudod Siwon hamarosan elmegy és nekem nem lesz kivel játszanom. - biggyeszti le ajkait elém perdülve és belök egy üres terembe.
- Izé... - kezdek el hebegni. - Én nem éppen így... Mármint az iskolában vagyunk. - kezdek el tiltakozni rögtön.
- Na és? - lök le egy padba majd ölembe ül, de mivel beépített padok vannak az asztal és pad közötti hely elég szűkös, szóval teljesen hozzám van simulva.
- Bárki benyithat... Meg lassan kezdődik az óra. - próbálkozom tovább bár van egy olyan érzésem feleslegesen.
- Nem azt mondtad bármit megteszel, hogy itt tarts? .. Hmm, lehet, hogy meggondolom magam és mégis Siwonnal megyek. - teszi mutatóujját ajkára.
- De hát azt mondtad nem mész el. - ijedek meg kicsit. És igen tudom, hogy én mondtam de valahogy ezt így akkor sem akarom. - Emlékezz, hogy a múltkor is rád nyitottak. Ráadásul az én voltam. - mutatok magamra emlékeztetőül.
- Most nem fog senki ránk nyitni. - kezd el mozogni öleben. - Már rég elkezdődtek az órák. Amúgy is több mint egy éve vagyok a suliban és ebből egyszer nyitottak ránk és az te voltál.
- Ezt akkor sem lenne szabad. - folytok el egy kisebb nyögést csípőmozgásának köszönhetően.
- Miről beszélsz? Miért is ne lenne szabad? - nyomja jobban oda magát hozzám.
- Lehet, hogy te már sokszor csináltad, de nekem ez így nem megy a suliban.
- Ahhoz képes mégis feláll. - morog kissé már idegesen. - Ne csinálj úgy mint egy hisztis kisgyerek. - húzza meg hajam és nyakamhoz hajolva beleharap. - Most az egyszer légy férfi és tartsd be amit ígértél!
- Én mindig betartom. - vágom rá rögtön magabiztosan. Mire kissé idegesen harap még egyet nyakamba. - De ha már bele mentem legalább annyit engedj, hogy a helyet és az időt megválasszam. - kezdek el inkább nyafogni.
- Ez nem így működik! - markolok vállába idegesen. - Nekem most van hozzá kedvem és így te sem mehetsz csak úgy órára!
- Francba a tökéletes megbízhatóságommal. - morgok magamban egy sort. Bár, hogy gondolkodom nem tehetek mást. Vagy újra össze veszek vele, vagy tényleg hagyom neki itt a teremben vagy... - De ennél tovább most nem megyünk. - fogok vállaira és magam alá nyomom, és ágyéka fölé hajolva kezdem el kigombolni nadrágját kissé remegő kezekkel. Nevetve nézi, ahogy szenvedek a nadrágjával és izgatottan várja mit fogok csinálni. Ahogy végre sikerül lejjebb húznom nadrágját alsójával is eljátszom ugyan ezt a folyamatot. Mikor azzal is megvagyok kissé lesokkolok már szinte teljesen kemény férfiassága látványától mely most alig öt centire van fejemtől. Na jó. Megígértem és most már nem visszakozhatok. Így kissé remegő kezekkel fogok rá és kezdem el masszírozni húzogatva rajta kezemet. Mikor már teljesen feláll neki, hajolok még közelebb hozzá. Lassan kinyújtom nyelvem és kissé remegve nyalok végig először makkján majd teljes hosszán. Francba ez nem is olyan rossz mint képzeltem! Adom meg magam végül és eresztem be számba egészen torkomig mire egy apró öklendezés tör rám. Ez sokkal nehezebb mint gondoltam! Hogy bírják ezt csinálni a csajok? Gondolkodom el ahogy egy újabb öklendezés tör rám. De nem hagyom abba. Ki be engedem számban közben nyelvemmel is ingerelve amennyire tudom.
- Nem is olyan rossz.. - kuncogja és elkezdi hajamat simogatni. Elég erotikus látványt nyújthatok. Erre kicsit felbátorodok és gyorsabban kezdem el mozgatni fejemet közben alhasára simítom kezemet és hasát illetve oldalát kezdem el simogatni egészen addig míg érzem, hogy el nem kezd feszülni alhasa. Hajamnál fogva húz el, hogy ne élvezzen számba viszont nem volt elég gyors így rámegy az arcomra.
- Bocsi. - lihegi elvörösödve és megnyalva száját húz fel magához és csókol meg.
- Várj.. - kezdenék el tiltakozni de késő mert már csókol is. Azonban nem az lep meg, hogy ondójával arcomon és nedveivel számban meg akar csókolni hanem, hogy pár másodperc kell csak ahhoz, hogy vissza csókoljak neki és kezemet hajába futtatva kissé hátra feszítve fejét helyezem olyan pózba, hogy kényelmesebb legyen és kezdem el átvenni az irányítást.
- Ah! Hé.. - nevet kissé zavarba jőve.
- Ah... bocsi. - engedem el enyhén vörös arccal és szállok le róla kissé hátrébb ülve. - Elragadtattam magam. - de ő nem hagyja, hogy túl messze menjek, lábait körém kulcsolva húz vissza. Arca teljesen vörös és zihál. Bár most ment el teljesen kemény.
- Úgy volt, hogy nem megyünk tovább. - kezdek el habogni igyekezve menekülni, közben kerülve tekintetét. Miért tartom ennyire izgatónak azt ahogy rám néz?
- Nem is megyünk tovább. - nyomja nadrágomnak álló férfiasságát elkezdve dörgölőzni. - Ezt már korábban is csináltuk, emlékszel? - mosolyodik el kábult tekintettel.
- Igen de... - harapok ajkamba, hogy vissza fojtsak egy nyögést amit újból éledező farkamnak köszönhetek.
- Te még úgysem mentél el. - kuncog gyorsabban mozogva majd nadrágom gombjai felé nyúl és elkezdi kigombolni.
- Ez tényleg... - ragad bennem újra a mondat vége és nézek rá Markra amit abban a pillanatban bánok meg. Ugyan is újra érzem, hogy végig árad bennem a vágy és veszem át újra az irányítást. Markot ledöntve gombolom ki nadrágom és tolom le alsómmal együtt majd Markéhoz tolva fogok rájuk és kezdem el mozgatni rajtuk kezemet közben egyet, egyet lökve csípőmön is néha. Pólóját feltűrve mellkasához hajolva eleinte csak csókolgatom mellkasát majd szépen lassan mellbimbóját is számba veszem gyengéden ráharapva majd végig nyalva rajta kezdem el ingerelni.
- Ah! Várj.. ah! - fog rá vállamra. Azonban nem foglalkozom vele, sőt intenzívebben kezdem el kettőn között mozgatni a kezemet. Majd mellkasától elhajolva csókolom meg.
- Mhm! Umm! - nyögdécsel csókjaimba és ajkamba harapva izgat még jobban. Elszakadva végül ajkaitól hajtom vállába fejem.
- Én... mindjárt... - préselem ki két nyögés között.
- Uhh.. én is. - markolja pólóm oldalát így húzva közelebb magához. Még néhányat húzok kettőnkön mikor már nem bírom tovább és Markal szinte egyszerre élvezünk el, melynek nagy része hasán végzi. Lihegve támaszkodom meg szabad kezemmel a padon, hogy ne dőljek rá Markra. Ö zihálva tartja pólóját nehogy mocskos legyen. Kicsit remegő kezekkel de sikerül magam ülő helyzetbe tolni és még enyhén lihegve próbálom minél gyorsabban megigazítani ruháimat. Majd táskámért nyúlva előhúzok belőle két zsepit melyből az egyiket odanyújtom neki.
- Köszi. - fújja ki a levegőt és megtörölgeti magát. - A-azt hiszem egy nem lesz elég. - neveti el magát.
- Ó igen. - kezdek el kutatni még táskámban és nyújtok át neki még pár darabot majd kezdem el én is törölgetni arcomat. Mark visszaöltözik majd elnyúl a padban felfrissülve.
- Azt hiszem ezzel betartottam a szavam úgy, hogy... - dobom gyorsan hátamra táskám és sietek ki a teremből vörös fejjel zavaromba.

Mark

Pár nappal azután, hogy Siwon elment minden visszaállt a régi kerékvágásba. Kibékültem Yugyeom-mel is, bár ő még mindig kicsit mérges volt, de tudtam, hogy hamar megbékül, nem az a haragtartó típus.
Egyik reggel a megszokott módon beszélgetünk egymás mellet ülve a padban, de neki el-el kalandozik a figyelme.
- Miért bámulod annyit Sugát?
- Mi? - kapja fel fejét. - Nem is őt néztem! Miért is nézném éppen őt? - háborog.
- Mit tudom én. - vonok vállat. - Mert tetszik neked? - tör ki belőlem a nevetés.
- Hagyjál a hülyeségeiddel! Ez undorító! - löki meg vállam. - Miért kéne nekem az a verekedős őrült, mikor bármelyik cuki csajt megkaphatom?
- Mert titokban a férfiakra buksz! - súgom oda neki nevetve mire mérgesen csap meg. - Hé, hé! Szerinted ha ti ketten szexelnétek ki lenne felül?
- Mi van? - néz rám fura arccal és kissé megszeppenve.
- Ah! Elpirultál! - nevetek még jobban.
- Nem is igaz! Ne szemétkedj!
- De most komolyan! - kapok levegő után. - Úgy értem te magasabb vagy, de Suga erőszakosabb. Te viszont eddig csak lányokkal csináltad, viszont te is vagy a vékonyabb és szerintem a farkad is kisebb.
- Muszáj erről beszélgetnünk? - dől a padra zavarában.
- Ugyan, ugyan! - paskolom meg hátát nevetve. - Tudod egy másik pasival csinálni igazán kielégítő.
- Azt mondod?
- Kipróbálnád? De én leszek alul! Úgy vélem egy olyan srácot mint te baromi unalmas lehet megdugni.
- Nem mondod? - sóhajt felnézve. - És mi a helyzet veled? - mutat rám elvigyorodva. - Megnéznélek ám mondjuk Jackson alatt!
- Hmm, nem egy elképzelhetetlen dolog. - gondolkodom el.
- Mi?? - döbben meg. - Pedig én csak piszkálni akartalak! Komolyan lefeküdnél vele? Azt hittem ki nem állhatod!
- Ha befogja azt a nagy száját már nem olyan rossz. Te is tudod, hogy pont az estem. Kár, hogy nem magasabb. - sóhajtok. - Na meg kár hogy ekkora balfék.
- Mit műveltél? - néz rám rosszallóan.
- Tudod volt az a táncpróbánk mikor kettesben gyakoroltunk.
- Igen..
- Nos, akkor kicsit eljátszadoztunk egymással.
- He?? - sokkol le.
- Bár nem értünk a végére. Kivertük egymásnak.. vagyis inkább egymáshoz dörgölőztünk és úgy élveztünk el. Tudod baromi édes fejet vágott, ha rágondolok kedvem támad megismételni. - vigyorodok el.
- Ah..aha.. - nyögi még mindig sokkban. - Mark a legjobb barátom vagy.. de úgy érzem most az egyszer veszélyes területre tévedtél. - sóhajtja.
- Mondja ezt az aki Sugáról fantáziál a háta mögött. - húzom fel orrom.
- Mi?? Én nem is!! Nem is!! - akad ki teljesen. Talán nem kéne ennyit piszkálnom ezzel, úgy tűnik rosszul érinti a dolog. Nos, minden esetre én nem hagyok fel a tervemmel amíg Jacksonnal el nem jutunk a végéig. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap erre fogok vágyni.