Csapdában 6.rész

Mark

Egy már nagyon is jól ismert franciaágyon fekszem. A kezem a fejem felet össze van kötve és úgy van az ágyhoz láncolva. Megpróbálom kiszabadítani a kezem de nincs sok értelme. Még csak lazább se lesz a kötés. Kezdek egyre jobban pánikolni. Már erőből rángatom a kezem de még mindig hasztalan. Hirtelen valaki leül mellém de még mielőtt oldalra fordíthatnám a tekintetem, hogy megbizonyosodjak róla tényleg Erik a fogva tartóm, hirtelen torkomra szorít és úgy hajol felém.

- Hiába erőlködsz. Nem fogsz szabadulni.- néz a szemembe miközben egyre erősebben fojtogat.

- Kérlek.- ennyit vagyok csak képes kipréselni a torkomon. De semmi haszna. Mintha meg se hallotta volna. Cseppet sem enged a szorításomon. És bár levegőt még kapok, nem eleget. Érzem, hogy kezdek fulladni.

- Hogy mertél engem megcsalni?- néz közvetlenül a szemembe egyre dühösebben, és a szorítása a torkomon is egyre erősebb lesz. Az így is kevés levegő amit kaptam még kevesebb lett. Érzem, hogy a pánik is kezd rajtam úrrá lenni.- Nem volt elég, hogy megpróbáltál elszökni előlem? Még meg is csalsz?- szorít rá a torkomra még jobban, hogy már egy csepp levegőt se kapjak. Próbálok valahogy kiszabadulni szorításából de semmi haszna. Érzem, hogy az összes erőm elszáll. Már mozdulni is alig bírok.- Azt hittem már megtanultad, hogy nincs értelme elszökni mellőlem.- szorít még rá egyet a torkomra majd elenged. Abban a pillanatban kitör belőlem a köhögés, és a könnyem is elkezd folyni ahogy levegőt kapok. Érzem, hogy bár csak egy kicsit de megkönnyebbültem ahogy ellengette a torkomat. De a félelmem csak még nagyobb lett. Tudom, hogy ezután csak még rosszabb lesz. Erre a gondolatra pedig a könnyem csak még jobban folyni kezd. De hangosan nem merek felsírni.

- Erik, kérlek.- könyörgök neki összeszedve a hangomat amennyire csak tudom, miután úgy érzem már rendesen kapok levegőt.- Kérlek, könyörgöm.- mondom miközben egy újabb könnycsepp gördül végig az arcomon. De most már úgy, hogy én is ránézek. Bár a szemébe még mindig nem merek nézni.

- Mégis miért könyörögsz?- mászik felém úgy, hogy két vállamnál fogva nyomjon le az ágyra. Ezzel is lecsökkentve a mozgási teremet. Bár már kezd valamelyest visszajönni az erőm még mindig nincs akkora, hogy komolyabb ellenállást mutassak.- Bocsánatért? Vagy megint megígéred, hogy nem mész sehova? Megnyugtatlak. Ezúttal még csak esélyed se lesz elmenni.- mosolyodik el most először az este folyamán, amitől csak még jobban megrémülök. Ez ugyanis nem az az amolyan jópofa mosoly. Már nem egyszer átéltem rosszabbnál rosszabb éjszakákat Erik-kel. De érzem, hogy azok nem, hogy rossznak, de jónak fognak számítani a ma este után.- Bár nem mintha eszedbe fogna jutni még egyszer bármi ilyesmi a ma este után.- szál le rólam.- Megtanítom neked, hogy mi jár annak aki meg mer engem csalni.- fejezi be mondatát míg teljesen lemászik rólam. Erre azonban már érzem, hogy remegni is elkezdek. Míg hátat fordít nekem és elkezd vetkőzni én újra elkezdem rángatni a kezem, de hasztalan.

- Már mondtam, hogy felesleges erőlködnöd.- szólal meg hirtelen mire odakapom a fejem de még mindig háttal áll nekem.- Két hete szöktél el tőlem. És akkor voltunk együtt utoljára.- kezd el keresni valamit az asztala melletti szekrényben már csak egy alsógatyában.- És azzal hányszor voltál együtt míg előlem bujdostatok? Azzal az idiótával akinek csak a te könyörgése mentette meg az életét.- kérdezi tőlem, de még mindig keres valamit a szekrényben. Én csak nagy szemekkel nézem a hátát miközben egyre gyorsabban ver a szívem a félelemtől.

- Erik én...- kezdnék el mentegetőzni de nem hagyja.

- Csak egy számot kérdeztem Mark. Nem nehéz.- áll meg a keresésben és néz rám. Csak nyelek egy nagyot és behunyom a szemem. Úgy válaszolok neki.

- Háromszor.- mondom ki végül.- De...- kezdenék bele, de közbevág.

- Értem.- mondja és hallom, hogy bezárja a szekrényt amitől valamiért még rosszabb előérzetem támad. Kinyitom a szemem és felé nézek. Már szemben áll velem és felém sétál de nekem még a lélegzetem is eláll ahogy meglátok a kezében egy nagyobb bicskát már kinyitva. Ahogy ideér az ágy mellé, felnézek a késről a szemébe. Látom benne a mérhetetlen haragot melytől kénytelen vagyok félelmemben egy kisebbet ugrani.

- Erik kérlek. Esküszöm, hogy soha többet még csak rá sem nézek senkire.- könyörgök neki már teljesen bepánikolva. De nem figyel rám. Csak ágyékom felé térdel. Én igyekszem kimászni alóla. Amennyire csak tudom felhúzom magam az ágy végébe. De ő lenyomja a fejemet az egyik kezével úgy fogva be a számat. Próbálok jobbra, balra vergődni de így sem sikerül szabadulnom.

- Én a helyedben nem nagyon mozognék.- mondja miközben érzem, hogy becsúsztatja pólóm alá a kést és annak hideg pengéje hozzáér hasamhoz.- Még a végén a kelleténél jobban megsérülsz, amit ugye egyikünk sem akar.- mondja és hirtelen még csak megmoccanni sem tudok. Csak összeszorítom a szemem és fogam. Úgy várom, hogy mi lesz belőle. Érzem, hogy a kést végighúzza a bőrömön egészen a nyakamig. De fájdalmat nem érzek. Kinyitom a szemem és úgy próbálok meg lenézni de nem igazán sikerül. Még mindig az ágyhoz szorítja a fejem. Majd felemeli a kést a nyakam alól és a bal vállamhoz teszi. Most érzem csak, hogy a pólót vágja le rólam és nem a bőrömet. Kicsit megkönnyebbülök. Miután teljesen levágta pólómat végigsimít mellkasomon egészen hasam aljáig és úgy ül rá az ágyékomra.

- Ha az elmúlt két hétben ilyen sokszor voltál együtt azzal a kis féreggel, nem hinném, hogy aggódnunk kéne az előkészítés miatt. Mit gondolsz?- néz rám kérdőn, már levéve a kezét számról. Én csak nagy szemekkel nézek rá. Bár már többször is volt velem kegyetlen, az előkészítésre mindig odafigyelt. Mikor két nap egymás után csináltuk is ha csak egy kicsi de felkészített. Most meg már napok óta nem csináltam senkivel. Csak némán nézek rá de mondani nem mondok semmit.- Bár nem hiszem, hogy az a fájdalom elég lesz ahhoz, hogy megjegyezd, kihez is tartozol.- teszi köldökömhöz megint a kést.- Mit gondolsz, egy heg majd segít benne, hogy megtanuld a leckét?- néz rám kérdőn mire én újra elkezdek remegni és mozogni alatta.

- Kérlek Erik ne csináld.- könyörgök neki teljesen bepánikolva. De ő nem is figyel rám. Feltérdel és újra torkomra fog. De most nem erősen csak mint egy jelzésként.- Ne csináld. Könyörgök.- mondom halkan már a könnyeimmel küzdve.

- Nem kell félj, nem akarlak megölni.- hajol fülemhez és úgy suttog.- Csak egy kis leckét adok neked.- mondja majd szép lassan karomhoz emeli a kést nem sokkal könyököm felé, és lassan végighúzza bőrömön. Bár másik keze torkomon van kénytelen vagyok így is felkiáltani fájdalmamban.

~ ~ ~

Egy sikításra kellek fel. Körülnézek de rajtam kívül senkit sem látok. Egyedül én vagyok a szobámban. Az ágyamon ülök és érzem, hogy reszketek. Nem kell sok idő, hogy leesen, a saját sikításom keltett fel. Szépen lassan kezd eszembe jutni mi is történt. Felhúzom térdemet és átkarolva borulok rá. Még mindig sokban vagyok az előző rém álom miatt. És ahelyett, hogy szép lassan kezdenék megnyugodni, csak még jobban elkezdek reszketni ahogy eszembe jutnak az emlékek. És ahogy tudatosul bennem, hogy nem csak álom volt. Hanem a valóság. Tényleg megtörtént és Erik most tényleg itt van, ebben a városban és kitudja, hogy mit csinál most, és hol van pontosan. Egyik kezemmel elengedem a lábaimat és rámarkolok a felsőkaromon lévő kis hegre ami bár már alig látszik még mindig ott van. Ha nem is teljesen a bőrömön de az emlékeimben. Soha nem leszek képes elfelejteni azt az estét.

Így ülök az ágyamon vagy húsz percig mire nagy nehezen összeszedem magam. Kimászom az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. Lassan levetkőzöm és langyosra állítom a zuhanyt. Beállok a kádba és csak ott állok. Addig csak állok és hagyom, hogy az enyhén hideg víz nyugtasson kicsit, míg el nem kezdek reszketni mert már fázom. Lassan kimászom a víz alól. Magamra teszek egy törölközőt és visszamegyek a szobámba. Magamra veszem az első pólót és nadrágot ami a kezembe akad. Most a legkevésbé sem tud érdekelni, hogy, hogy nézek ki. Lemegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak kávét. Most, hogy sikerült kicsit lenyugodnom kezdem csak el érezni a tegnapi ivászat hatását. Miközben a kávémmal szenvedek kopogtatnak az ajtón. Először megijedek és összerezzenek. De miután meghallom, hogy csak Jinyoung az, megnyugszom.

- Mark. Én vagyok az, Jinyoung.- kiabál az ajtóból. Oda battyogok és beengedem.

- Szia.- köszönök neki.

- Szia Mark.- köszön vissza míg ad egy ölelést. Majd elenged és már veszi is az irányt a konyha felé.- Kávét főztél?- néz vissza rám mire én csak bólintok.- Nagyon jó illata van. Öntök magamnak ha nem baj.- mondja már ki is véve egy bögrét a szekrényből.

- Csak nyugodtan.- mondom neki míg leülök a konyha pult melletti bárszékre és onnan figyelem Jinyoung-ot.- Mi járatban?- nézek rá kérdőn.

- Unatkoztam és gondoltam, hogy te már felkeltél.- válaszolja miközben befejezi a kávé készítést.

- És mi van Jaebum-mal? Azt hittem, hogy mivel már elmondtátok, hogy jártok, együtt lesztek a szabadidőtökben.- mondom neki mosolyogva. Majd kortyolok egy nagyot a kávémból.

- Ne is mond.- támaszkodik velem szembe a pultra.- Jaebum még mindig alszik és nem akarom zavarni. És szerintem még jó ideig aludni is fog.- mondja kicsit elszomorodva.- Pedig már lassan három óra.

- Hogy mennyi?- Nézek rá bambán majd a falon lévő órára. Eddig még csak eszembe sem jutott az idő.

- Ahogy látom te is nemrég kelhettél.- néz rám rosszallóan.

- Fogjuk rá.- válaszolok neki röviden. Látszik rajta, hogy furcsállja válaszomat, de nem szeretném most felhozni újra Erik-et. És valószínűleg túl is reagálná. Így csak témát váltok.- És szeretnél valami konkrétat csinálni? Vagy csak átjöttél elütni az időt?- mosolygok rá kérdőn.

- Nem.- feleli röviden.- De így, hogy már három óra, és a kávé után, kicsit éhes vagyok már.

- Én is kezdek kicsit éhes lenni. De ha jól emlékszem nincs itthon elég kaja kettőnknek. És főzni sincs most valami nagy kedvem. Nem tudom te, hogy vagy vele.- nézek rá kicsit elfancsalodva.

- Beülünk valahová? Nem rég találtunk Jaebum-mal egy jó helyet. Olcsó és finom is.- halkul el mondata végén és marad kicsit csöndben.- Vagy inkább rendeljünk valamit.- próbálja meg javítani a helyzetet.

- Ha szeretnéd elmehetünk oda.- mosolygok rá kicsit félve.

- Nem, mármint rendeljünk inkább.- hebeg.

- Nincs semmi baj Jinyoung.- mosolygok rá most szelíden. Nem szeretném, hogy miattam aggódjon. Felállok majd elteszem bögrémet.- Átöltözöm és már mehetünk is.- mondom miközben szobám felé veszem az irányt. Azért mégsem szeretnék itthoni ruhában beülni valahová enni. Felveszek valami lazább pólót és egy fekete szűk farmert. A hajamat csak gyorsan megfésülöm de különösebb figyelmet most nem fordítok rá. Majd visszamegyek a nappaliba ahol Jinyoung a kanapén ülve vár rám. Mikor meghallja, hogy jövök feláll és elém lép.

- Ha nem szeretnél nem kell menünk.- mondja aggódva.

- Ha nem szeretnék akkor nem mennénk.- válaszolok neki mosolyogva. Mert az igaz, hogy félek, hogy megint összefutok Erik-kel. Nem zárkózhatok be a lakásba.- Amúgy is jót fog tenni egy kis friss levegő.- nyugtatom meg. Elteszem még a tárcámat és felhúzom a cipőmet Jinyoung-gal együtt. Kiérve a házból a közeli buszmegállóba vesszük az irányt.- És pontosan, hol is van az az étkezde?- nézek rá kérdőn.

- Nem messze attól a fodrásztól ahol pár napja voltunk.- Mondja miközben megállunk a buszmegállóban.

- Akkor kb fél óra.- állapítom meg.

Jackson

Nagyon nehezen kelek fel. Érzem, hogy lüktet a fejem a másnaposságtól. Kikecmergek a konyhába, hogy csináljak magamnak kávét. Az általában szokott segíteni rajtam. És most sincs másként. Miután megittam az egészet visszamegyek a szobámba és felhúzom a redőnyt, hogy ki tudjam kicsit nyitni az ablakot. Ránézek a falamon lévő órára. Három óra múlt nem sokkal. Jaebum is lassan fel fog kelni szerintem. Elmegyek lefürdeni majd úgy döntök, hogy benézek hozzá. Habár ha jobban belegondolok lehet, hogy csak zavarnám. Valószínűleg most éppen Jinyoung-gal van. Vagy ha még nincs ébren akkor lesz. Akkor mi lenne ha én meg Mark-ot látogatnám meg. Lehet, hogy jó lenne ha lenne mellette valaki a tegnapi után. Bár az is lehet, hogy pont, hogy egyedül szeretne lenni. És nem lenne furcsa ha hirtelen beállítok hozzá? Még nem is ismerjük egymást annyira, hogy beállítsak hozzá. Bár ha nagyon akarnék kitalálhatnék valami jó kifogást, hogy miért megyek át hozzá. Nem akarom, hogy a tegnap után nyomulásnak vegye. Mert az számomra biztosra kiderült, hogy a fiúkat szereti. De kétlem, hogy most bármilyen komolyabb kapcsolat szerűt szeretne. Mert be kell ismernem én nem csak egy, egy éjszakás kalandot szeretnék tőle. De nem szeretném ezzel sem megijeszteni, sem bajba keverni. De mi van akkor ha épp azzal segítek neki, ha most átmegyek. Mi van, ha pont, hogy bajban van most. De várjunk csak. Hisz ha jobban belegondolok még csak azt sem tudom, hogy hol lakik. Oké nyugi Jackson. Biztos minden rendben. Tényleg, most jut eszembe, hogy meg van Mark száma. Ha felhívom abból biztos nem lesz semmi baj. De csak nem mondhatom neki azt, hogy „szia csak azért hívtalak, hogy minden rendben van e.” Az nagyon furcsa lenne. De akkor még is mit mondjak neki? Meg van, tudom már. Ránézek még egyszer az órára. Négy óra. Már biztos ő is fent van. Megkeresem a telómat az ágyban, majd arra ráülve izgatottan kezdem el keresni Mark számát benne. Még kicsit hezitálok, de végül megnyomom a hívó gombot. És igen, kicseng. Majd kiugrok a bőrömből örömömben de ahogy hallom, hogy felveszi hirtelen megszólalni sem tudok.

- Halló.- szól bele Mark a telefonba.- Halló.- szól bele még egyszer mire én nagy nehezen összeszedem magam.

- Szia Mark. Jackson vagyok.- szólalok meg végül én is.- Ugye nem keltettelek fel?- kérdezek rá biztonság kedvéért. Bár a hangja nem úgy tűnik mintha aludt volna.

- Nem. Már egy ideje fent vagyok.- mondja amitől kicsit megkönnyebbülök.

- Akkor megnyugodtam.- mosolyodom el magamban.- Csak a holnap miatt telefonálok.- mondom neki azt a kifogást amit előre kitaláltam.

- Holnap miatt?- kérdez vissza.- Lesz valami holnap?- folytatja értetlenül.

- Holnap kettőt beszéltük meg, hogy megírjuk a házit nálunk.- magyarázom el neki.- El is felejtetted- kérdezem kicsit kuncogva. De belül azért rosszul esik kicsit, hogy elfelejtett.

- Tényleg.- mondja kicsit megbánóan.- Ne haragudj.- kér tőlem bocsánatot.

- Nem gond.- nyugatom meg.- És amúgy mi a helyzet?- kérdezem meg téma váltás ként. Rézben mert nem akarom még letenni. Rézben pedig mert kíváncsi vagyok minden rendben van e vele.

- Semmi különös. Éppen eszem.- tehát rendben van. Ennek örülök.

- Nem unalmas egyedül enni?- kérdezem tőle. Remélem, hogy nem tűntem nyomulósnak.- Azt mondtad a múltkor, hogy nem szeretsz egyedül enni.- próbálom magam menten.

- Tényleg nem szeretek beülni valahová egyedül.- válaszol és ahogy hallom kicsit kuncog is közben. Tehát csak beülni nem szeret valahová egyedül.- De most nem vagyok egyedül. Jinyoung-gal vagyok.- fejezi be mondatát. Tehát nincs egyedül. És otthon sincs.

- Értem. Akkor nem is zavarok.- nevetek egyet én is halkan.

- Rendben akkor szia. Bár nem zavartál.- köszön el, és jól hallottam, hogy azt mondta nem zavarom?

- Akkor holnap találkozunk.- köszönök el tőle én is.

- Rendben.- teszi le végül a telefont. Leengedem a fülemtől a kezem és örömömben majd kibújok bőrömből. Szóval nem zavartam. Pedig a legjobb haverjával van. Ez azt jelenti, hogy kedvel engem. Ugye? Fültől fülig ér a szám és le sem tudom vakarni magamról. Egy ideig még a szobámban vagyok és szinte táncolok örömömben és végig a holnapon gondolkodom. Már alig várom, hogy itt legyen és együtt írjunk egy számot. De várjunk csak. Így még se fogadhatom. Kimegyek a konyhába és egy rosszalló tekintettel nézek végig rajta a nappalival együtt. Ha nem is teljesen de egy kicsit nem ártana összepakolni. Neki is kezdek de hamar megunom. Még a konyhával sem végeztem. De mégse hagyhatom így. Erőt veszek magamon és gyorsan elviselhetővé teszem a konyhát és a nappalit is. Bár azt nem lehet rá mondani, hogy hű de nagy rend van de jól lesz így. Már csak a szobám van. Bár meglepő mód itt van a legnagyobb rend. Csak néhány ruhát felszedek a földről, és kidobom a szemetet. Amint végzek itt is, leülök az ágyamra. Elképzelni sem merem, hogy holnap Mark itt lesz az én szobámban. Velem együtt. Csak mi ketten. Egészen estig. Sőt lehet, hogy egészen késő estig. És úgy dönt inkább itt alszik velem. Itt alszunk ketten az én szobámban. Ezen az ágyon. Itt lesz egészen közel hozzám. Egy karnyújtásnyira. El fogom érni. Végig tudok simítani arcán. Bele tudok túrni óvatosan gyönyörű vörös hajába. Egészen közel tudom magamhoz húzni. Végigsimítok hátán benyúlva pólója alá. Majd óvatosan magam alá fordítom és egészen közel hajolok hozzá. Szépen lassan bezárom a maradék pár centit megcsókolva ezzel Mark-ot. Kezemmel közben benyúlok pólója alá végigsimítva hasfalán. Közben száját nyalogatom és ráharapok óvatosan alsó ajkára amitől ő lassan kinyitja száját, hogy mélyebben csókolhassam. Rögtön mélyítek is a csókon. Így megízlelve őt. Engem közben egyre jobban és jobban elkezd szorítani a nadrágom. Na jó Jackson most legyen elég az ábrándozásból. A végén még ennél is jobban fel fogsz izgulni és kénytelen leszel magadnak kiverni. Nem hiszem el, hogy elég volt csak egy kicsit Mark-on ábrándoznom és annyira felizgultam, hogy már kényelmetlen a farmerom. Muszáj leszek egy kicsit lenyugodni. Oké Jackson mély levegő és higgadj le. Be és ki, be és ki. Oké csak így tovább. Nagy nehezen de végül sikerül lenyugodnom. És éhes is kezdek lenni. Most, hogy így belegondolok nem is ettem semmit egész nap. Kimegyek a konyhába és csinálok magamnak egy szendvicset. Megeszem majd megyek is vissza a szobába. Játszom a gépen egészen estig. Na jó szerintem már éjfél is elmúlt. Inkább lefekszem, hogy holnap tényleg el tudjak készülni mire jön Mark.

Mark

Reggel teljesen nyugodtan és kipihenten kellek fel. Tegnap Jinyoung-nak hála sikerült lenyugodnom. Miután beültünk valahová fel hívott Jackson. És bár azt mondta, hogy csak a mával kapcsolatban, van egy olyan gyanúm, hogy több is lehetett a háttérben. Okey Mark, gratulálok megint többet képzelsz bele mint ami. De az tény, hogy elképesztően aranyos volt a telefonban. De attól Jackson még mindig a lányokat szeret úgy, hogy hagyd abba az ábrándozást. Bár a múltkor mikor megcsókoltam visszacsókolt. És táncolni sem amolyan szelíd módon táncolt velem. De ez még nem jelent semmit. Sőt most, hogy még a múltamat is megtudta biztos undorodik tőlem. Mi van ha tegnap csak azért hívott fel, hogy lemondja a mai napot. Na jó nyugodj le egy kicsit. Ha tényleg azt szerette volna akkor rögtön azt is mondta volna. Jinyoung is ezt mondta tegnap. Á, kicsit féltékeny vagyok rá. Neki most ott van Jaebum és nagyon boldogok együtt. Tegnap evés közben Jaebum felhívta Jinyoung-ot. Fél óra múlva meg már le is jött ő is. És bármennyire nem bírom Jaebum-ot be kell, hogy ismerjem, tényleg szereti Jinyoung-ot. Odafigyel rá és kifejezetten kedves vele. Sőt, most, hogy sikerült kicsit meghittebben is elbeszélgetnem vele egész jó fejnek tűnik. Így egy szavam sem lehet ellene. Jinyoung boldog aminek tényleg örülök. Én meg azon idegeskedhetek folyton, hogy Erik mikor talál rám újra. Vagy futok vele össze véletlenül az utcán. Ez az Mark. Sikerült megint rosszkedvet csinálni magadnak. Inkább készülődjünk. Lemegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit. De valahogy most nem vagyok éhes. Alig a felét eszem csak meg a tojásnak amit sütöttem. Utána fürdök és fogat mosok. Majd vagy negyed órát állok a szekrény előtt, míg végül sikerül döntenem, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete hosszú ujjút veszek amit a bal kezemen könyökömig feltűrök. Felé egy fehér rövid ujjút amin a mellkasomnál végigfut két cipzár. És végül egy fekete bővebb gatyát. Majd a hajammal szórakozom el jó ideig míg sikerül beállítanom, hogy úgy nézzen ki ahogy én akarom. Beteszem még a fülbevalóm, a műfültágítóm és felveszek egy nyakláncot. És kész is vagyok. Pont időben. Lassan fél egy. És ahogy néztem van egy óra az út. Bár még nem nagyon jártam azon a környéken ahol Jackson lakik. Na mindegy eltévedni csak nem fogok. Elteszem még az ének füzetemet és már húzom is a cipőmet. Mikor odaérek még egyszer leellenőrzöm a kapott címet majd megállok az ajtó előtt. Hirtelen nem tudom, hogy kopogjak e hisz még valamivel a megbeszélt időpont előtt vagyok. De végül bekopogok és pár másodperc után már nyílik is az ajtó. Jackson fültől fülig érő szájal áll előttem.

- Szia.- köszönök neki én először egy fejbólintással együtt.

- Szia Mark.- köszön ő is vissza még mindig hatalmas vigyorral a száján.- Gyere be.- áll arrébb kicsit, úgy invitál be.

- Köszönöm.- megyek be az ajtón.

- Gyere. Körbevezetlek.-mondja miután levettem a cipőmet.

- Ez itt a nappali.- lépünk be rögtön az első helyiségbe ami a bejárattól rögtön balra van.- Az ott a konyha.- mutat most jobbra. A kettőt egy kisebb folyosó választja el egymástól. De amúgy szemben vannak. Az étkező asztal a konyha közepén van elhelyezve.- Ez pedig itt az én szobám.- vezet be a folyosó végén lévő jobb oldali ajtón nem messze a nappalitól. A szoba nem túl nagy mégis kényelmesnek tűnik. Az ajtó melletti falnál van az az ágy ami bár nem nevezhető franciaágynak bőven nagyobb mint egy, egy személyes ágy, mellette egy kisebb éjjeli szekrény. Az ajtóval szemben van az asztal amin egy laptop van. Mellette egy kisebb szekrény. A sarokban padig egy ruhás szekrény. Ezen kívül még van egy szekrény, és egy polc a falon ami tele van sapkákkal. A falon pedig elszórva néhány poszter.- A fürdő pedig itt van a szobámmal szemben.- mutat az ajtóra. Majd visszamegyünk a nappaliba. Még mindig csak nézelődök.

- Kicsit másra számítottam.- nyögöm ki végül ezzel igen csak meglepve.

- Hát igaz, hogy nem a legnagyobb.- mondja kicsit nevetve.

- Nem az.- javítom ki de csak még értetlenebbül néz.- Nagyobb a rend mint képzeltem volna.- mondom ki végül mire gondolok. Jackson erre csak hangosan felnevet.

- Tényleg nagyobb szokott lenni a kupi.- mondja még mindig nevetve.

- Ó. Csak nem miattam pakoltál össze.- mondom hülyéskedésből. De azért örülnék ha tényleg így lenne.

- Mondhatjuk.- mondja közben megvakarva a tarkóját. Tehát csak miattam képes volt összepakolni?! Eszméletlen aranyos ahogy kicsit zavarba jött. Csak visszamosolygok rá.

- Akkor, hol csináljuk meg a házit?- kérdezem tőle.

- Szerintem maradjunk a nappaliban. Itt kényelmesebb.

- Rendben.- válaszolok neki. Majd mind ketten leülünk a kanapéra.

- Pontosan, hogy kezdjük?- néz rám kérdőn.

- Nem tudom. Nem igazán csináltam még ilyet.- vallom be neki.

- Mármint közös házi írást, vagy dal írást?- kérdezi egy kisebb mosollyal.

- Egyiket sem.- hajtom le a fejem kicsit szégyenkezve.- Amerikában nem igazán foglalkoztam a házi írással. Itt meg inkább egyedül szoktam lenni.- magyarázom neki.- A dal írás meg még meg sem fordult a fejemben.- fejezem be a magyarázatot még mindig lefelé nézve. Nem tudom, hogy mi van velem. Nem szoktam magamról csak így nyíltan beszélni. És Jackson-t össz visz egy hete ismerem csak.

- Én se írok általában házit.- neveti el magát.

- Azt valahogy sejtettem.- mondom neki most már ránézve, egy mosollyal.

- Héy.- tettet durcásságot. Én csak nevetek rajta.- Azért annyira nem vagyok szörnyű mint amilyenek látszok.- mondja még mindig karba tett kézzel.

- Tehát tudod milyennek nézel ki.- gúnyolódok vele kicsi,t mire lekanyarítja száját és úgy fordul el tőlem. Erre kénytelen vagyok már hangosan felnevetni.

- Gonosz vagy Mark.- fordul vissza felém.

- Bocsánat.- hagyom abba a nevetést és nézek rá bűnbánóan. Még pár másodpercig így nézünk egymásra.

- Megbocsátva.- töri meg végül a csendet. És már fülig is ér a szája. Én is elmosolyodom.

- Na akkor hol kezdjük?- kérdezem meg újra.

- Pontosan mi is volt a feladat?

- Írjunk egy saját szerzeményt amit végül elő is adunk. Amúgy szabad utat kapunk.- magyarázom el a feladatot.

- Értem. Akkor először a műfajt kéne kitalálnunk. El kéne döntenünk, hogy pontosan mit szeretnénk.- magyaráz most ő.

- Pontosan mit is szeretnénk?- gondolkodom hangosan.- Hát én főként a rap iránt érdeklődöm. Nem tudom te, hogy vagy ezzel.- mondom neki a számomra legszimpatikusabb ötletet. Remélem ő is benne lesz ebben. Bár ahogy nézem a stílusát ő is rap kedvelő.

- Én is szeretem a rap-at. Benne vagyok. Írjunk rap-at.- örvendezik.

- Rendben.- egyezem bele most én. Ezután neki kezdünk az írásnak. Kicsit nehézkesen megy de végül is egész jól mulatok közben. Jackson végig baromkódig. De még így is baromi jól megy neki. Egyszer megemlíti, hogy gyakran ír rap-at. Hát látszik is. Nagyon jó szófordulatokat talál ki. Én is igyekszem és a végére egész jól bele is jövök. A végeredmény pedig egy egészen hosszú szöveg lett.

- Tényleg jó vagy ebben.- mondom neki miközben újra végig olvasom művünket.

- Köszi. Te is.- ül közvetlenül mellém a kanapén és karolja át a vállamat. Össze rezzenek egy kicsit a hirtelen érintéstől de nem húzódom el tőle.

Jackson

Még csak fél kettő de már most alig bírok meglenni a bőrömben. Tudom, hogy ez nem minősül randinak, de mégis olyan mintha ez lenne az első randink. Erre a gondolatra pedig csak még izgatottabb leszek. Fel alá sétálgatok a házban. Néha leülök vagy a kanapéra vagy az ágyamra de pár percnél többet nem tudok egy helyben ülni. Minden egyes újabb körömnél a házban ránézek az órára, de csak nem akar gyorsabban telni az idő. Mikor viszont meghallom, hogy kopogtatnak, ráadásul kettő előtt pár perccel már rohanok is az ajtóhoz. Azonnal ki is nyitom de hirtelen megszólalni sem tudok. Eszméletlen jól néz ki Mark. Legszívesebben a nyakába ugranék, és úgy közölném vele, hogy mennyire dögös. De sajnos nem tehetem. Így végül ő köszön először. Visszaköszönök majd körbevezetem a házban. Büszke vagyok magamra, hogy végül ilyen jól össze sikerült pakolnom. De mikor a körbevezetés végén közli, hogy másra számított hirtelen nem tudom, hogy, hogy kéne ezt értenem.

- Nagyobb a rend mint képzeltem volna.- mondja el végül, hogy mire gondol. Erre én csak nevetni tudok. Így sok értelme volt összepakolni mit ne mondjak. A végén, bár csak egy kicsit de sikerül zavarba hoznia. Ami nem gyakori nálam. És még szép, hogy miattad pakoltam össze. Bár ezt nem mondhatom el neki csak így.

Nagyon meglep mikor beszélgetés közben láthatóan megnyílik és önmagáról kezd el mesélni. Nagyon örülök, hogy már most képes így mesélni magáról. Nem nézné ki belőle az ember. Inkább annak a visszafogottabbnak tűnik. Még ha ismerem is a múltját.

Utána kicsit hülyülünk. És igen, sikerül megnevettetnem. Még mindig eszmélet aranyos ahogy nevet. Megint kényszert érzek rá, hogy jó szorosan megölelgessem. Jó Jackson, ezt gyorsan verd ki a fejedből. Inkább gyorsan elnézek. Így talán kisebb a kísértés. De az, hogy hallom, hogy érzem, hogy itt ül közvetlenül mellettem, nem éppen segít rajtam. De szerencsére gyorsan témát vált és elkezdünk a feladattal foglalkozni. Megtudom, hogy ő is szereti a rap-at. Már is egy közös dolog bennünk.

A feladat írása közben végig ökörködünk. Na jó inkább én. De ahogy látom Mark is élvezi a dolgot így folytatom. Mikor végzünk meg dicsér amitől akaratlanul is jobb lesz a kedvem. Én is megdicsérem de most már nem bírom magam visszafogni. Elég volt így is, hogy egész végig itt volt mellettem és még csak meg sem érinthetem. Így, bár eldöntöttem, hogy nem fogok ráhajtani vagy bármi félreérthetőt csinálni, muszáj vagyok ha csak egy kicsit is de hozzáérni. Hisz bármennyire is próbálkozom, be kell látnom, hogy nem vagyok az a visszafogott típus. Felállok a fotel karfájáról ahol eddig ültem, és leülök közvetlenül Mark mellé és átkarolom a vállát. Érzem, hogy kicsit megrezzen mozdulatomra de nem húzódik el. Ezt jó jelnek vesszem így ott hagyom kezem és így figyelem ahogy olvassa alkotásunkat. Bár ahogy egyre jobban figyelem nem éppen az előtte lévő lapra koncentrál. Egészen közel hajolok hozzá, hogy szinte összeérjen arcunk és én is a lapot kezdem el nézni. De figyelmem még csak véletlenül sem azon van. Azt figyelem, hogy, hogy kezd a mellettem ülő fiú egyre idegesebb lenni. Még egy kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy combjaink már összeérjenek. És igen, ez is hatással van rá. Bár csak egy picit de arca kezd pirosabb lenni. Nagyon aranyos ahogy próbál természetesnek tűnni. Fokozzuk még egy kicsit. Leengedem válláról a kezem de még véletlenül sem engedem el. Csak lecsúsztatom óvatosan végig hozzáérve hátához egészen a derekáig és ott hagyom. Érzem ahogy kicsit beleremeg a mozdulatba. Oké Jackson. Kutya legyek ha Mark-nak nem jövök be, legalább annyira mint nekem ő. De itt és most kell leállnod.

- Ha jól emlékszem elő is kell adnunk.- szakítom félbe a hangulatot és távolodom el tőle.

- Igen.- mondja nagyon halkan. Látszik rajta, hogy próbálja kicsit összeszedni magát amitől csak még aranyosabbnak tűnik.

Mark

Bár hirtelen ért, nagyon is jól esik Jackson ölelése. Még ha csak ez egy baráti gesztus is. És bár tényleg jóérzés, még is jobban örülnék ha kicsit kevésbé lenne az az ölelgetős típus. Az ahogy egyre közelebb és közelebb jön, idegessé tesz. Már akkor sem bírtam a rap-ra figyelni mikor csak átkarolta a vállamat. De most, hogy szinte összeér az arcunk teljességgel képtelenség, hogy a magam előtt tartott lapra figyelje. Nem merek rá nézni de úgy érzem, mintha engem figyelne. És igen Jackson gyere csak annyira közzel, hogy összeérjen a lábunk. Így sem vert még elég gyorsan a szívem. Majd leejti vállamról kezét és végig simít vele hátamon amitől végig fut gerincemen a borzongás. És ami még rátesz egy lapáttal, hogy derekamnál hagyja kezét. Ha még egy kicsit folytatja ezt esküszöm magamra húzom és úgy csókolom meg.

- Ha jól emlékszem elő is kell adnunk.- nyögi ki mint egy pillanat rombolás ként és ül távolabb tőlem.

- Igen.- hebegem. Okey Mark szed össze magad. Elvégre nem történt semmi sem.

- Akkor, hogy legyen?- kérdez rá.

- Nekem mindegy.- felelem amilyen nemtörődömen csak tudom. Egyrészt mert nekem tényleg mindegy. Másrészt mert érzem, ha sokáig leszek még Jackson közelében, és még egyszer csinál egy ilyet, nem fogom tudni magam visszafogni. És annak nem lesz jó vége.

- Akkor mit szólsz ha csak színplán felosztanánk részekre és elrappelnénk?- veti fel az első ötletet.

- Felőlem okey.- egyezek bele. Azért örülök, hogy nem valami extrém dologgal állt elő. Nem nagyon szeretek a középpontban lenni.

- Akkor legyen így.- hagyja helyben ő is és már nyúl is a lapért. Pár percig csak nézi míg meg nem szólal végük.

- Mi lenne ha nem refrénenként tagolnánk. Az úgy túl egyhangú.- nyögi be végül.

- Nekem mindegy.- rántok vállat.- Ehhez te jobban értesz.- hagyom inkább rá.

- Akkor ez a rész itt a tiéd lesz. Ez a sor pedig az enyém. Majd te és ez a rész megint az enyém.- mondja kicsit halkabban miközben a papira jelöli be a részeket.- Ezt a részt pedig közösen. Ezt és ezt is. Meg ennél a szónál is jó lenne.- folytatja.- Tényleg, tudsz beatbox-olni?- néz rám kérdőn.

- Nem igazán.- felelem neki.

- Akkor te fogod kezdeni.- néz rám, hogy tetszik e az ötlet. Csak bólintok egyet.- Én addig akkor beatbox-olok alatta.- mosolyodik el.

- Rendben.- egyezem bele, mire ő csak még jobban elmosolyodik. Erre már én is mosolyogva nézek vissza rá.

- Akkor még ez a rész van meg ez a rész.- fordítja vissza a figyelmét a papira.- Nem ez így nem lesz jó.- tervezi tovább az előadást. Addig csak figyelem, hogy, hogy dolgozik. Eddig még nem láttam, hogy valami ennyire lekötné a figyelmét. Tényleg nagyon szeretheti a rap-at. És ahogy látom ért is hozzá. Csendben figyelem míg el nem készül.

- Kész van.- kiáltja el magát és emeli a magasba a papírt.- Tessék.- nyújtja oda felém.- Na milyen?- kérdezi miután látta, hogy elolvastam.

- Szerintem jó lett nagyon.- dicsérem meg egy hatalmas mosoly mellett.

- Tényleg?- néz rám csillogó szemekkel. Mint egy kiskutya aki megcsinálta a feladatát és várja a jutalom simogatást.

- Igen.- nevetek egy aprót és belesimítok barna hajába. Látszik rajta, hogy meglepte a dolog de szinte rögtön belesimul kezembe.

- Na elpróbáljuk?- kérdezem tőle meglóbálva a lapot.

- Persze.- feleli már fel is állva. Én is felállok és odamegyek mellé. Kettőnk közé teszem a lapot és úgy kezdünk bele. Elsőre nem megy a legfényesebben. Jó párszor rontok. De az ötödiknél már kifejezzen jól megy. Egész jót összehoztunk végül Jackson-nal. Ahhoz képest, hogy mikor megkaptuk a feladatot mennyire biztos voltam benne, hogy ennek nem lesz jó vége, és mennyire nem volt kedvem az egészhez, kifejezetten jól sült el a dolog. Teljesen jó lett a szerzeményünk. És az előadás részét is jóra összehoztuk és még jól is éreztem közben magam. Na jó, eléggé élveztem a dolgot.

- Ez sokkal jobb lett mind gondoltam.- mondja önelégült fejjel miközben rám néz.

- Igen. Nagyon jó lett.- állapítom meg én is mosolyogva, majd Jackson felé fordulok. De rögtön megbánom. Alig két lépésnyire áll tőlem és csillogó szemekkel néz rám. Abban a pillanatban kihagy egy ütemet a szívem ahogy meglátom őt. Ha eddig azt hittem, hogy aranyos akkor most nem tudom, hogy mi. Hirtelen közelebb jön egy lépéssel, hogy így közvetlenül előttem álljon.

- Én azt hiszem, ... késő van már. Jobb ha indulok.- kezdek el hebegni. Bár szívem szerint inkább itt maradnék kettesben Jackson-nal. Most még sem tehetem.

- Igen, de...- lepődig meg hirtelen kijelentésemen.- Ha szeretnél maradhatnál.- próbál meg marasztalni. Látszik rajta, hogy rosszul esik neki, hogy menni szeretnék.

- Köszönöm de most jobb ha megyek.- indulok el a kijárat felé.- Köszönöm a vendég látást.- mondom miután felhúztam a cipőmet.

- Bármikor.- köszön el tőlem.- Szia Mark. Holnap találkozunk a suliban.- kiabál utánam az ajtóból integetve. Hátrafordulok és bólintok egyet, majd megyek is ki az épületből. Tényleg szívesen maradtam volna még, de ez jobb lesz  most így. Inkább sietek mert már nyolc is elmúlt és kezd sötétedni. Leszállok a buszról és elindulok a felé a buszmegálló felé ami a házamtól nem messze rak le. Ez remek, még kb tíz perc mire jön a következő busz. Addig is igyekszem a buszmegálló egyik sarkában minél csendesebben meg lenni.

- Mark.- áll meg teljesen a szívem mikor egy ismerős hang a nevemet kiáltja. Nem merek odafordulni, hogy megnézzem ki az. Inkább megpróbálok úgy tenni mintha nem hallottam volna semmit és csendben reménykedem, hogy nem rám gondolt. De pár másodperc múlva valaki hozzáér a vállamhoz mire ugrom egy nagyot. Reszketve fordítom hátra a fejem, hogy lássam ki az. De abban a pillanatban meg is nyugszom.

- Yuda te vagy az?- nézek rá megkönnyebbülve miközben teljesen felé fordulok.

- Nem találkozunk egy évig és máris Yuda-nak hívsz?- mosolyog rám kicsit megsértődve.

- Bocsi Youngjae.- mondom ki végül a rendes nevét.

Sziasztok. Miközben kerestem Erik-ről olyan képet ami valamennyire megegyezne az elképzeléseimmel rá kellet jönnöm, hogy nem találok. Legalábbis Amerikai változatot. Viszont mikor megláttam ezt a két képet rögtön megfogott. És bár tudom, hogy ő igazából a NU'EST-ből Aron nem ő Erik. Csak kinézetre ő volt az aki leginkább megfogott. Próbáljátok meg őt elképzelni csak valamelyest amerikaisan ha az lehetséges. 

Rin Rin 

Csapdában 5.rész

Jackson

Mikor hazaérek a suliból annyira izgatott vagyok, az este miatt, hogy rögtön megyek is zuhanyozni és készülődni. Jóval több időt töltök a fürdőben mint szoktam. Utána a ruháimmal szenvedek sokat. Végül egy fekete bő rövid ujjút választok aminek van egy hetes az elején. Egy fekete bővebb nadrágot és egy fekete sportosabb pulóvert veszek fel, ami elöl patentos és van rajta egy fehér írás. Ha nagyon melegem lesz max leveszem. Utána beállok a tükör elé és belövöm a hajamat. Ami meglepő mód gyorsabban megy mint gondoltam. A végén még kicsit gondolkodok, hogy vegyek e sapkát de végül a nem mellett döntök. Ránézek az órámra és még van bő fél órám indulásig. Leülök az ágyra és csak nézek ki a fejemből míg el nem kezdem érezni, hogy dél körül ettem csak utoljára. Gyorsan csinálok egy szendvicset amit azonnal be is falok, majd megyek fogat mosni. És még így is van tíz percem indulásig. De már nem foglalkozom vele. Cipőt húzok, elteszem a cuccaimat és már indulok is. Viszonylag gyorsan a találkozó helyhez érek. Én vagyok az első, és még mindig lenne negyed órám, hogy ide érjek. Úgy döntök, hogy leülök az egyik korlátra és ott várom meg a többiket. Meglepő mód nem is kell olyan sokat várnom, mert kb öt perc múlva Jaebum is megérkezik.

- Szia.- köszön ő először.

- Szia.- köszönök én is egy ököl pacsi mellett.

- Hogy, hogy ilyen korán?- kérdezi meg tőlem.

- Gyorsabban elkészültem mint tervezetem. És te? Te sem szoktál hamarabb jönni.- kérdezek vissza, hisz egyikünk sem az az „idő előtt ott vagyunk nehogy elkéssünk” típus.

- Úgyszintén.- feleli tömören mire mind ketten kicsit elnevetjük magunkat. Kicsit még hülyülünk mire Jinyoung is megérkezik. Ő is kicsit korábban mint a megbeszélt időpont volt. Köszönünk egymásnak majd beszélgetünk tovább. És bár azt mondom, hogy beszélgetünk de főként Jinyoung és Jaebum beszélgetnek. Én annyira még nem ismerem ezt a srácot, de ahogy látom Jaebum igen is jól ismeri. Sőt nagyon is jól kijön vele. És szemmel láthatóan jobb lett a kedve ahogy ez srác megjött. Csak nem ő az akiről beszélt. De tovább gondolkodni ezen már nincs időm, mert Mark is megérkezik. Köszön nekünk de én képtelen vagyok egy fejbólintásnál többet produkálni. Teljesen lesokkolt Mark kinézete. Valami eszméletlenül dögösen néz ki. Valamit hülyéskedik Jinyoung-gal de azt nem tudom, hogy mit. Csak azt nézem, hogy milyen aranyos ahogy nevet. Na jó, valahogy össze kell szednem magam, hisz még messze el sem kezdődött az este. Nagy nehezen elkapom a tekintettem Mark-ról, ahogy Jaebum közbeszól. Gyorsan válaszolok neki majd indulunk is. Az úton Mark és Jinyoung külön megy tőlünk pár lépésre és ketten hülyéskednek, meg beszélgetnek. Én igyekszem Jaebum-ra figyelni és vele beszélgetni de ahogy látom neki sem én vagyok az első számú tényezője amire figyel.

Jaebum

Otthon az ágyamon ülök és a telefonommal szórakozom addig míg indulnom kell a találkozó helyre, ugyan is jóval hamarabb elkészültem mint kellett volna. Bár nem is bánom. Nem szeretek kapkodni. Inkább az a lassan nyugisan készülődő típus vagyok. Mikor már lassan idő van befejezem a telefonom piszkálását és még egyszer belenézek a tükörbe, hogy minden okés e. Egy szürke rövid ujjú van rajtam aminek az ujja és a vállai sötétebbek és mintásak. Egy fekete farmer. Egy egy fekete bőr karkötő mind a két kezemre amiből az egyiken kisebb szegecsek vannak. És a fekete hegyes mű fül tágítom is a helyén van. A hajam is jóra sikerült így csak bólintok egyet majd már húzom is a fekete cipőmet. A többi holmimat meg már korábban eltettem így rögtön indulok is.

Mikor odaérek legnagyobb meglepetésemre Jackson már itt van. Köszönök neki majd kicsit még beszélgetünk míg meg nem érkezik az én kis Jinyoung-om. Valami elképesztően szexin sikerült neki most is felöltöznie. Legszívesebben itt helyben átfognám a derekát és megcsókolnám. De nem lehet, nem tehetem. Viszont az ahogy feltűnés mentesen megpróbál olyan közel állni hozzám, hogy néha összeérjen a karunk csak még jobban megkívánom őt. De valahogy ki kell bírnom. Bár azt nem tudom, hogy ha már most alig bírok magammal, hogy meg ne fogjam, öleljem, vagy akárcsak egy kicsit meg ne csókoljam, mi lesz az este többi részével. Már most úgy érzem kezdem megbánni, hogy belementem tartsuk titokban, hogy együtt vagyunk.

Pár perc után Mark is megérkezik majd indulunk is. Ketten megyünk Jackson-nal kicsit Jinyoungék-tól arrébb. De képtelen vagyon nem Jinyoung-ot figyelni ahogy néha, néha hátrapillant rám. De ahányszor csak összetalálkozik a tekintetünk elkapja a fejét. Mikor megérkezünk szólok mindenkinek, hogy megjöttünk. Beállunk a sorba, bár már egymás mellett állunk négyen még mindig külön, külön beszélgetünk míg nem Mark fel nem kiált és elém nem áll.

- Úr Isten. Jeabum, te tényleg Jinyoung-gal jársz?- néz rám kérdőn mire én még csak megszólalni sem tudok, úgy ledöbbenek hirtelen kérdésére. Gyorsan összeszedem magam és úgy válaszolok.

- Igen.- nyögöm ki végül majd Jinyoung-ra nézek aki csak bocsánat kérően néz rám mire veszek egy nagy levegőt, odalépek hozzá, átkarolom derekát, és adok homlokára egy puszit. Majd barátomra nézek, hogy vajon ő mit szól hozzá. De ahogy látom csak elégedetten mosolyog. Erre csak kérdőn nézek rá.

- Ne néz így. Már egy ideje sejtettem, hogy ő az.- válaszolja végül a fel nem tett kérdésemre, amire csak még meglepettebb fejet vágok.- Eléggé látszott rajtad, hogy oda vissza vagy érte és, hogy folyton őt figyelted.- magyarázza el. Majd újra páromra nézek aki még mindig Mark-ot figyeli. Eléggé kiakadt szegény.

Jinyoung

Miközben a sorban állunk, ketten beszélgetünk Mark-kal. Beszélgetés közben egyszerűen nem bírom ki, hogy ne hozzam szóba Jaebum-ot. Főleg így, hogy már eldöntöttem elmondom Mark-nak az igazat.

- Figyú Mark.- kezdek neki de hirtelen nem is tudom, hogy, hogy folytassam.- Úgy látom egész jól kijössz már Jaebum-mal.- nyögöm ki nagy nehezen.

- Fogjuk rá. Miért?- kérdez vissza meglepetten. De képtelen vagyok neki rögtön válaszolni. A szavakat sem találom hirtelen.

- Csak mert... tudod... én, izé...- hebegek össze vissza de értelmes mondatot nem tudok kiszedni magamból.

- Na jó Jinyoung, most már kíváncsivá tettél. Nyögd ki végre, hogy mégis mi folyik itt.- szól rám, mire én veszek egy nagy levegőt, hogy egy szusszal kipréseljem magamból.

- Járok Jaebum-mal.- oké, kimondtam. Megcsináltad Jinyoung. Már csak azért imádkozom, hogy Mark ne legyen nagyon mérges rám. Félve de Mark-ra emelem a tekintetemet, hogy lássam nagyon mérges e. De képtelen vagyok a megdöbbenésen kívül más érzelmet leolvasni az arcáról. Teljesen lefagyott.

- Mark?- szólítom meg finoman mire kezd kicsit észhez térni.

- Úr Isten.- tör ki belőle végül. Majd párom elé lép.- Jaebum te tényleg Jinyoung-gal jársz?- teszi fel neki a kelleténél kicsit hangosabban a kérdést. Jaebum erre csak odalép hozzám miközben egy igennel felel Mark-nak, megfogja a derekamat és megpuszilja a homlokomat. Ettől elkezdek megnyugodni de nyugalmam nem tart sokáig. Amint meglátom legjobb barátom arc kifejezését rögtön elszáll minden nyugalmam. Ellépek Jaebum mellől és odamegyek Mark mellé.

- Mark figyelj...- kezdenék el magyarázkodni de közbeszól.

- Nem most pár napja kezdtetek el járni, ugye?- kérdezi tőlem.

- Nem.- felelem neki lehajtott fejjel. Iszonyat lelki ismeret furdalásom van.

- Értem.- feleli röviden majd mintha ezzel letudta volna az egészet hátat fordít nekem és vissza áll a sorba.

- Mark.- szólítom meg óvatosan de nem is figyel rám. Így odalépek elé és úgy beszélek tovább.- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Csak nagyon féltem, hogy mérges leszel rám.- kezdek el magyarázkodni legjobb barátomnak.- Kérlek Mark.- kérlelem, hogy legalább nézzen rám ami ahogy látom sikerül is. Vesz egy nagy levegőt és rám néz. Ahogy meglátom a szomorúságot és hatalmas csalódást tekintetében csak még rosszabbul érzem magam. Úgy érzem képes lennék itt helyben elsírni magam. De nem tehetem.

- Kérlek, bocsáss meg Mark. Nem akartam semmi rosszat.- fojtatom.

- Még mindig nem értem, hogy miért nem mondtad el nekem.- szólal végül meg.- Hisz ismerhetnél annyira, hogy nem lennék rád amiatt mérges mert Jaebum-mal jársz. Az lehet, hogy kicsit furcsállnám de attól, hogy én nem jövök vele ki jól, te még igen is lehetsz a barátja.- fejezi be szomorúan.

- Igazad van. Annyira sajnálom.- borulok végül a nyakába.- Ígérem legközelebb te leszel az első aki megtudja ha történik valami.- mondom neki még mindig a nyakában csüngve.

- Rendben.- válaszolja miközben barátian átölel és megsimogatja a hátam. Pár percig még így maradunk. Végül Jaebum az aki megtöri a pillanatot. Odajön hozzánk és maga mellé húz gyengéden.

- Legyünk ezentúl jóban.- fordul oda Jaebum Mark-hoz. Mark erre csak bólint.

- Tudom, hogy ez egy megható pillanat meg minden, de mi jövünk a sorban.- jön oda Jackson hozzánk. Mire mindannyian kifizetjük a belépőt, és már megyünk is be, rögtön célba véve az ital bárt. Miközben mindenki megkapja amit rendelt csak reménykedem benne, hogy nem tettem tönkre az estét. Ugyan is Mark rögtön töményet rendelt amit csak ritkán szokott inni.

Mark

Enyhén mellbe vágtak a pár perccel ezelőtti események. Az még okey, hogy a legjobb barátom azzal jár aki szinte a legtöbbet szekált engem az osztályban. És azt is megértem, hogy félt mit fogok hozzá, szólni hisz ellenkező esetben én is félnék. De azt hittem megbízunk annyira a másikban, hogy elmondjunk egymásnak ilyeneket. Okey nem repkedtem volna az örömtől de nem is lettem volna rá mérges. Hisz ha boldog vele akkor miért ne járhatnának. Mondjuk az jól esett, hogy bocsánatot kért és megígérte, hogy legközelebb elmondja ha van valami, de teljesen, nem tudtam lenyugodni. Eleinte nem terveztem, hogy ma este olyan hű de nagyon be fogok rúgni. De most úgy érzem, hogy muszáj valami erősebbet innom. Amint megkapom a rendelt italom szinte rögtön meg is iszom a felét, aminek a hatását szinte azonnal érzem. Már jó ideje nem ittam. Igen csak elszoktam az alkoholtól. Így az italom másik felét úgy döntök meghagyom kicsit későbbre. Ekkor veszem észre, hogy Jinyoung engem figyel aggódó tekintettel. Sóhajtok egy nagyot és odamegyek mellé.

- Ugyan Jinyoung. Bár nem esett jól, hogy nem mondtad el, bocsánatot kértél és megígérted, hogy legközelebb elmondod, ha van valami.- próbálom meg kicsit megnyugtatni.- Már nem haragszom rád.- erre csak gyengéden rám mosolyog mire én visszamosolygok rá.- Táncolunk?- kérdezem meg tőle amin kicsit meglepődig de rögtön csak bólint egyet és már indulunk is a tánc parkett felé ahol beállunk a tömegbe és elkezdünk a zenére táncolni.

Jackson

Bár nem tudom, hogy pontosan mi is akart lenni az a jelenet ami Jinyoung és Mark között zajlott le a sorban, de ahogy látom már ki is békültek. Sőt nagyon is jól érzik magukat. Én a pult mellett állok a saját kis vodka narancsommal és Mark-ot figyelem ahogy Jinyoung-gal táncolnak. És ahogy látom igazam volt. Mark-nak tényleg elképesztő mozgása van. De egyelőre Jaebum-mal csak innen figyeljük őket. És ahogy látom nem csak én vagyok oda a látványért.

- Na, mi is megyünk táncolni?- kérdezek rá végül.

- Naná.- feleli, majd megissza még a maradék piáját velem együtt és már indulunk is, hogy mi is táncoljunk. Amint odaérünk Jaebum rögtön maga elé húzza párját míg én Mark elé állok és úgy táncolunk. Eleinte még igyekszem a környezetre is figyelni tánc közben, de elég hamar feladom. Csak az előttem lévő elképesztően szexi fiúra vagyok képes odafigyelni. Az elképesztően dögös mozgását és a tekintetét amiből sugárzik, hogy mennyire élvezi. És bár egész idő alatt csak őt figyelem mégsem tudom megmondani, hogy mégis mikor fogtam meg a derekát és húztam magamhoz olyan közel, hogy szinte összeérjen testünk. És mikor kezdtünk el szinte teljesen egyszerre mozogni. Viszont valami elképesztő érzés ahogy így, szinte összesimulva táncolunk és egyre csak közelebb és közelebb vagyunk egymáshoz. És bár így hirtelen nem tudom, hogy csak a tánc hevében és attól az alkohol mennyiségtől viselkedik e így, vagy nincs ellenére alapból sem az ha ennyire hozzásimul egy fiúhoz, de bármi is legyen, én csak örülök neki. Bár annak örülnék a legjobban, ha alapból se lenne ellenére egy fiú közelsége. Mert bármennyire is nehezemre esik de be kell, hogy ismerjem, vonzódok Mark-hoz.

Tánc közben egyre csak Mark szemeit vagyok képes nézni. És egyre csak közelebb és közelebb hajolok hozzá nem csak testtel de fejjel is, míg teljesen hozzá nem simulok és úgy nem táncolunk együtt. És egyre nagyobb bennem a kényszer, hogy egészen közel hajoljak szájához, és gyengéden megcsókoljam. De nem tehetem. Hisz bár így táncolunk, azt még nem tudom biztosra, hogy tényleg meleg e. Bár ez a tánc után inkább nehezebb azt gondolni, hogy nem meleg mint, hogy az. De ha meleg is még nem bizto... hirtelen Mark odahajol hozzám és gyengéden számra csókol. Pár másodpercig megmozdulni sem tudok döbbenetemben. De amint érzem, hogy már húzódna el tőlem, rögtön utána hajolok és visszacsókol. Valami elképesztő érzés ajkait az enyéimen érezni. Még puhábbak mint amilyeneknek látszanak. Legszívesebben nem is engedném el, de már nem bírom szusszal, így kénytelen vagyok elszakadni tőle. De pár centinél messzebb nem hajolok el csak éppen annyira, hogy láthassam szemeit. És igen most még gyönyörűbbek mint eddig voltak. Enyhe vágy tükröződik ki tekintetéből. Bár nem sokáig, pár másodperc után mint egy villám csapás szerűen változik meg a tekintette rémültre, melyben egy kis döbbenet is van.

- Sajnálom. Én nem. Mármint.- kezd el gyorsan magyarázkodni, miközben kilép ölelésemből és szája elé emeli a kezét.- Sajnálom.- ismétli meg magát és már fordul is háttal nekem, hogy elmeneküljön.

Mark

Amilyen gyorsan csak tudok bemegyek a mosdóba. Muszáj kicsit lenyugtatnom magam. Gőzöm sincs, hogy mégis mi a fészkes fene ütött belém. Mégis, hogy csókolhattam meg Jackson-t. De képtelen voltam ellenállni neki. Ahogy rám nézett. Azok a sötét gyönyörű vággyal teli szemek. És ahogy tánc közben magához húzott és úgy összesimulva táncoltunk. Egyszerűen képtelen voltam visszafogni magam. Na jó Mark nyugodj le, itt és most kell leállnod. Hisz egyértelműen tudod, hogy Jackson a lányokat szereti. Amúgy is, mégis mi a fenét akarna pont tőled.

Nekidőlök a falnak és úgy próbálok kicsit lehiggadni. Egy jó bő húsz percig meg sem moccanok míg Jinyoung nem jön, hogy megnézze jól vagyok e.

- Mark, minden rendben?- áll elém aggódva.

- Igen, persze. Minden okey.- felelem neki és igyekszem megnyugtatni.- Csak kicsit sokat ittam ennyi.- mosolygok rá.

- Biztos?- faggat tovább.

- Igen persze.- nyugtatnám meg de ahogy ránézek rögtön megtörik a jég és eltűnik a mosolyom.- Na jó, nagyon nincs rendben. Megcsókoltam Jackson.- törik ki belőlem.- Nem tudom, hogy mégis mi a fene üthetett belém.

- Hogy mit csináltál?- lepődik meg nem is kicsit.- De hát ő...

- Tudom, a lányokat szereti.- fejezem be helyette a mondatott majd veszek egy mély levegőt, hogy kicsit lenyugtassam magam.

- Szeretnéd, hogy menjünk?-néz rám kérdőn. Én erre csak gyengéden elmosolyodom.

- Nem kell. Már jobban vagyok.- válaszolom neki.- Menj csak vissza nyugodtan én is mindjárt megyek csak még megmosom az arcom.- egy rövid ideig nem felel erre csak az arcomat vizsgája. De végül sóhajt csak egyet és beleegyezik, utána pedig kimegy és magamra hagy. Még pár percig ott maradok. De végül erőt veszek magamon arcot mosok és visszamegyek. Mikor kimegyek a mosdóból akaratlanul is de rögtön Jackson-t kezdem el keresni. Jaebum-mal beszélget az egyik félreeső sarokban. És ahogy látom Jinyoung épp három pohárral a kezében feléjük tart. Most rám is rám férne valami erősebb ital. Odamegyek a pulthoz és leülök míg a csapos oda nem jön hozzám. Kikérem a whiskymet amiből rögtön iszom is két nagy kortyot. Úgy néz ki, hogy ma mégsem fogok józan maradni. Pedig, hogy mennyire utálom a másnaposságot. De valahogy most ez sem tud érdekelni. Csak csendben iszogatok a pult előtt ülve. Nincs pofám odamenni most Jacksonék-hoz. Inkább itt iszogatok egyedül miközben magamat gyötröm.

Jackson

Miután elszakadok Mark-tól ő csak bocsánatot kér és elszalad. Én pedig ott állok teljesen lefagyva. Az oké, hogy Mark megcsókolt, ami elképesztően jó volt. És az is oké, hogy én visszacsókoltam, de azt már nem értem, hogy miért szaladt el. Bár az is lehet, hogy csak nekem volt jó, neki meg áááá ebbe bele sem akarok gondolni. Az is lehet, hogy csak szégyenlős. Mondjuk ezt se nézné ki belőle az ember. Főleg nem, hogy ennyire. Egy kis ideig még ott állok lefagyva majd úgy döntök, hogy utána megyek. Ez azért így még sincs rendben. De még a tánc térről sem érek ki mikor Jinyoung megfogja a karom és ezzel leállít.

- Jackson, nem láttad Mark-ot?- néz rám kérdőn.

- Az előbb szaladt be a mosdóba. Épp utána indultam.- felelem neki.

- Hogy mi? Történt valami? Jól van?- ijed meg túlságosan is.

- Minden rendben szerintem. Legalábbis nem történ semmi olyan, amiből baj lenne.- próbálom meg megnyugtatni. De ahogy látom nem sok sikerrel, ugyanis már megy is utána. Már kiáltanék neki, hogy hagyja csak majd én megnézem mi van vele, de inkább nem teszem. Lehet, hogy Jinyoung-nak most jobban örülne, és neki könnyebben sikerülne megnyugtatnia. Inkább megkeresem Jaebum-ot és vele beszélgetek kicsit. Beszélgetés közben igen erősen azon filózom, hogy elmondjam e Jaebum-nak, hogy csókolóztam Mark-kal. De mielőtt bármit is tehetnék Jinyoung közbe szól. Hozott magával mindenkinek egy-egy pohár vodka narancsot. Mindenki elvesz egyet és miután ittunk belőle Jinyoung rögtön felém fordul és kertelés nélkül rákérdez az előbbire.

- Te tényleg csókolóztál Mark-kal?- néz rám kérdőn. Jaebum pedig kis híján belefullad az italába.

- Igen.- felelem neki rövidem.

- Hogy mit csináltál kivel?- akad ki Jaebum.

- Mark megcsókolt én pedig visszacsókoltam.- magyarázom el röviden.- De utána rögtön elszaladt bocsánatot kérve.- fejezem be mire Jaebum csak felnevet.

- Mi van haver ennyire szarul csókolsz.- nevet még mindig. Erre én csak fogom és hasba vágom amitől felszisszen. Jinyoung pedig csak fejcsóválva nézi mellettünk a jelenetet.

- Egyébként jól van Mark?- kérdezem meg Jinyoung-ot.

- Igen, azt mondta, hogy arcot mos és ő is jön.- nyugtat meg kicsit. Bár ez a nyugodtságom nem tart sokáig. Meglátom Mark-ot aminek alap járat örülök. De valaki éppen hátulról öleli a pultnál. Pedig eddig nekem nem úgy tűnt mintha lenne Mark-nak valakije.

Mark

Már szinte teljesen megittam a whiskymet és egyre jobban sikerül is magamat összetörni belülről. El sem hiszem, hogy akkor fasz voltam, hogy megcsókoltam Jackson-t. Azt sem értem, hogy honnan vettem hozzá a bátorságot. És amúgy is, megegyeztem magammal, hogy soha többet nem kezdek olyanokkal, akik balhésabbak. Így is elégé megszívtam már. Erre mit csinálok. Ráhajtok az egyik legbalhésabbnak tűnő srácra az osztályban. Mondjuk az is igaz, hogy miután beszélgettem vele nem tűnik rossz embernek. Ami csak még aranyosabbá teszi. Á Mark most legyen elég. Ez több szempontból sem jöhet össze.

Próbálom magam kicsit lenyugtatni és helyre is zökkenteni egyedül. Vagy mégsem. Hirtelen valaki átöleli a derekamat. Biztos Jinyoung az, gondolom magamban de ahogy hátrafordulok, hogy biztos legyek a dologban rögtön lefagyok és még csak megszólalni sem tudok.

- Szia Cica. Rég találkoztunk.- vigyorog rám egy amerikai srác.

- Erik.- nyögöm ki a nevét nagy nehezen de másra még mindig képtelen vagyok. Ahogy ezt ő is észreveszi maga felé fordít és úgy öleli tovább a derekamat miközben szétnyitja lábaimat és közéjük lép. De egyszerűen képtelen vagyok tiltakozni. Döbbenetemben csak meredten bámulok rá és még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy itt van előttem.

- Mi van Cica? Így megleptelek?- simít végig egyik kezével az arcomon aminek hála kicsit sikerült észhez térnem.

- Erik, mit keresel itt?- kérdezem meg végül de érzem, hogy teljes testemben elkezdek remegni.

- Nem nagy sztori. Apám újra nősült és ideköltöztünk.- feleli még mindig vigyorogva.- Tán nem is örülsz nekem Mark Cica?- húz magához még közelebb derekamnál fogva, hogy már szinte összeérjünk, mire én még az eddiginél is jobban elkezdek remegni. Igyekszem a kezemmel minél inkább a pult felé húzni magam. Bár nincs sok értelme. Székestül együtt nekitol teljesen a pultnak, hogy még csak ennyi menekülő útvonalat se hagyjon nekem.

- Ugyan Mark, te is jól tudod, hogy nincs értelme menekülni.- vigyorog rám még mindig.

- Erik, kérlek.- kezdem el kérlelni, amennyire csak tudva összeszedve magam, de a hangom még így is hallhatóan remeg.- Kérlek, engedj el.- kérlelem tovább, de a remegésem nem, hogy elmúlna inkább csak erősödik. De nem enged el, sőt csak még jobban a pultnak nyom így testünk már teljesen egymáshoz ér. Két kezemmel a pulton támaszkodva próbálok meg minél távolabb lenni tőle. Már amennyire ez ebben a helyzetben lehetséges.

- Most miért Cica?- biggyeszti le ajkait amennyire csak tudja, hogy szomorúságot imitáljon.- Már nem szeretsz?- hajol el tőlem de csak pár centire.

- Erik...- kezdenék bele de nem hagyja, hogy akármit is mondjak.

- Vagy találtál valaki mást míg nem voltam melletted?- néz rám kérdőn mire én csak még jobban elsápadok.- Csak nem az a fiú az, akivel nemrég táncoltál és meg is csókoltad?- néz rám még mindig kérdőn de látszik rajta, hogy kezd kicsit dühös is lenni.- Azt hittem már megtanultad mi lesz ha megcsalsz.- tűnik el arcáról minden nemű mosoly és lesz teljesen komoly.- Vagy csak azt hited már nem is látsz engem többet?- kérdezi már dühösen mire még erősebben öleli át a derekamat miközben egyre jobban magához présel de úgy, hogy az már fájjon nekem. Kénytelen vagyok kicsit felszisszenni.

- Erik félreérted.- kezdenék el magyarázkodni miközben kezemet már kénytelen vagyok elvenni hátam mögül és kettőnk közé tenni. De eltolni magamtól még így sem merem.

- Úgy látszik kénytelen vagyok újra megtanítani a leckét.- mosolyodik el újra de az ölelésemen cseppet sem enged. Erre eszembe jut, hogy anno Amerikában mit csinált, mikor egyszer megpróbáltam elmenni tőle, és összejöttem valaki mással. Szegény fiút annyira összeverte, hogy két hónapra kórházba került. És nekem se éppen a legkellemesebb éjszakám volt.

- Kérlek, legalább hallgass végig.- próbálom meg valahogy menteni a helyzetet.- Nincs semmi köztem és az a fiú között. Esküszöm.- mentegetőzők hátha hisz nekem.- Alig egy hete ismerem. És a lányokat szereti. Színplán csak többet ittunk a kelleténél.- folytatom de ahogy látom talán tényleg van esély, hogy higgyen nekem, mert bár csak egy nagyon kicsit de enged a szorításon.

- Szóval csak többet itatok a kelleténél?- néz kérdőn de a dühe még mindig nem tűnt el.- De ahogy látom te mégse ittál eleget.- néz a mellettem lévő üres pohárra a pulton. Én csak ijedten nézek vissza rá.

- Erik higgy nekem, tényleg nincs köztünk semmi.- fakadok ki teljesen.- Kérlek.- próbálkozom tovább mire ő csak elégetett fejet vág, és végül elmosolyodik. Még az ölelésen is enged, bár csak éppen annyit, hogy ne fájjon.

- Ám legyen, de csak most az egyszer nem vesszem ezt megcsalásnak. Viszont nehogy azt hidd, hogy elfelejtem, hogy megcsókoltál valaki mást.- mondja amitől bár csak egy kicsit de megnyugszom, de amint hozzáteszi a második mondatott mint egy fenyegetés ként, minden nyugalmam újra elszáll. De még így is örülök, hogy legalább Jackson-t békén hagyja.- Ó Mark, Cica. Annyira hiányoztál.- mosolyodik el most teljesen és úgy néz a szemembe. Derekamról leveszi az egyik kezét és végigfuttatja hajamon, és ahogy tarkómhoz ér ott hagyja. Ettől az érzéstől végigfut rajtam a hideg.- Eszméletlenül dögösen nézel ki ezzel a vörös hajjal.- mormogja már szinte a számra ahogy tarkómnál fogva egyre közelebb húz magához. És bár kezeim még mindig kettőnk között van mellkasának feszülve, eltolni még mindig képtelen vagyok.

- Erik, kérlek ne.- könyörgök neki, hogy hagyjon bégén. Többre egyszerűen képtelen vagyok vele szemben. De ő csak kuncog egyet és fojtatja. Bezárja a köztünk lévő pár centi távolságot. És bár tudom, hogy mit akar én mégsem nyitom ki a számat, nem akarom újra érezni őt.

- Ugyan Cica, te sem akarod, hogy kényszerítselek.- válik el tőlem, de csak éppen annyira, hogy tudjon beszélni. Még pár másodpercig így marad de ahogy látja, hogy nem nyitom ki a számat, tarkómról leveszi a kezét, alulról megfogja az államat, és úgy kényszerít, hogy nyissam ki a számat. Már épp csókolna is meg újra de valaki közbeszól. Így még mielőtt ajkait újra hozzám érinthetné elhajol tőlem, amitől én bár csak egy kicsit, de megnyugszom.

- Hey, Mark. Azt hittem, hogy üdvölőbuliba jöttünk. Erre nem is vagy az ünnepelttel.- fordítom a hang felé a fejemet miután Erik elengedte az államat. Meglepetésemre Jaebum-ot látom meg aminek nagyon megörülök.

- Jaebum.- mondom ki hirtelen a nevét egy megkönnyebbült mosollyal. De rögtön rájövök, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert ezt Erik is észrevette és kérdőn néz rám.- Erik ő...- kezdenék el megint magyarázkodni de valaki közbeszól.

- Mi az Mark. Már le is cseréltél minket?- jön oda Jackson is, amitől valamiért megkönnyebbülök. Úgy érzem, hogy már van esélyem arra, hogy megszökhessek Erik elől. Még ha csak ma estére is. De amint ránézek a még mindig közvetlenül előttem álló fiú arcára megint mindent elveszítek. Jackson-t nézi. Majd miután alaposan végigmérte visszanéz rám.

- Lecserélni?- néz a szemembe haragosan.- Pedig hinni akartam.- fejezi be mondatát amitől teljesen előtör bennem a pánik. De még mielőtt megszólalhatnék elenged és ellép tőlem, hogy a másik két fiúval szembe állhasson. Így kénytelen vagyok utána lépni és úgy megmagyarázni neki.

- Erik tényleg az igazat mondtam. Nincs semmi köztünk.- lépek oda végül, félig mellé félig elé.- Erik kérlek.- próbálkozom még mindig de hiába. Már rám se figyel. Csak megfogja csuklómat és teljesen maga mellé húz.

Jackson

Valahogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Mark-nak van valakije. Bár ha lenne neki valakije akkor már érthető lenne az előbbi viselkedése a csók után. De valahogy nehezemre esik elképzelni, hogy most jár valakivel. Tánc közben egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy járna valakivel. Max kívülről tűnhetett úgy, hogy velem van.

- Jinyoung, Mark-nak most van valakije?- Kérdezem inkább meg ami nem csak őt, de még Jaebum-ot is igen csak meglepte.

- Nem, tudtommal nincs.- feleli kicsit megszeppenve. De ha nincs senkije akkor mégis ki az a fickó aki ott ölelgeti őt. Nézek megint Mark felé. De most már nem hátal öleli őt, hanem szemből. De nem is akárhogyan. Teljesen nekinyomja Mark-ot a pultnak, és hozzápréseli magát.

- Biztos?- kérdezek rá a biztonság kedvéért.

- Nekem eddig még nem mondta, hogy lenne valakije.- gondolkodik el egy kicsit.

- Akkor ő kicsoda?- kérdezek rá miközben Mark-ék felé mutatok, hogy ők is értsék mire célzok. Pár pillanatig mindannyian csak némán bámulunk míg Jinyoung meg nem töri a csendet.

- Jézusom.- kap szája elé.- Az nem lehet, hogy ő itt van.- akad ki teljesen miközben egyre jobban hasonlít az arcszíne egy frissen festett fehér falhoz.

- Jinyoung, kicsim, mégis miről beszélsz.- lép Jaebum párja mellé, aki cseppet sem figyel rá. Csak tovább beszél magában.

- Ha ő itt van akkor, akkor biztos látta.- néz végül rám.- Mark nagy bajban van.- nyögi ki végül.- Segítenünk kell rajta.

- Jinyoung, kérlek, semmit sem értünk így.- próbálja meg kicsit nyugtatni Jaebum, de nem sok sikerrel.

- Hogy érted, hogy nagy bajban van?- szólalok meg én is, amint kicsit sikerül felfognom, hogy mi is történik.- Ki az aki Mark-ot ölelgeti?- nézek rá Jinyoung-ra aki vesz egy mély levegőt, hogy kicsit lenyugodjon és úgy kezd el mesélni.

- Én sem tudom pontosan, de annyi biztos, hogy Mark fél tőle. Én is csak egyszer láttam róla fényképet, még mikor megismertem Mark-ot. Annyit mondott csak róla, hogy miatta költözött ide. És, hogy soha többet nem is akar róla hallani. Utána kitörölte a képet és többet nem is került szóba.- meséli el nekünk röviden és gyorsan, hogy mit is tud.

- Rendben.- nyugtázom, gyorsan amiket mond és már indulnék is de Jaebum megelőz.

- Jinyoung te maradj itt.- szól oda még párjának és már indul is. Csak pislogva nézek utána. Már ott is van mire én is elindulok.

- Mi az Mark. Már le is cseréltél minket?- szólalok meg amint odaérek. Mire csak egy alapos végigmérést kapok a Mark előtt álló fickótól, majd visszafordul Mark felé, hogy mondjon neki valamit, amitől nem kicsit ijed meg. Utána ellép Mark elöl és velünk szembe áll. Mark pedig kétségbeeseten, próbálja meg meggyőzni ha jól hallottam Erik-et. De ő rá se hederít, csak továbbra is engem figyel és közben Mark-ot a csuklójánál fogva maga mellé húzza, ami elég nyilvánvalóan fáj neki. De nem mer szólni.

- Nem gondolod, hogy elengedhetnéd?- szólalok végül meg.

- És mégis miért kéne valaki olyanra hallgatnom, aki még csak be sem mutatkozik.- válaszol a hangjában kivehető gúnnyal, miközben még jobban megszorítja Mark csuklóját, amire már kénytelen felszisszenni. Morgok egyet és csak utána válaszolok.

- Jackson Wang vagyok.- mutatkozom be neki.- Most már légy oly szíves és engedd el.- ismétlem meg magam, most már erőteljesebben.

- És mégis miért kéne pont rád hallgatnom?- néz rám de teljesen kivehető a megvetése irántam.

- Ha szabad megkérdeznem, te mégis ki a franc vagy?- szól közbe Jaebum.

- Én?- néz rá Jaebum-ra.- Én Erik vagyok. Mark pedig a csajom.- mosolyodik el miközben elengedi Mark csuklóját majd dereka köré fonja kezét és úgy húzza közelebb magához.

Hogy mit mondott az előbb. Kije neki Mark.

- És ti mégis kik vagytok Mark-nak?- kérdezi tőlünk bár inkább csak rám néz. Most esik csak le, hogy miért pikkel rám ennyire, még ha csak most találkoztunk először.

- Az osztály társai vagyunk, és a barátai.- felelem neki amitől bár csak egy kicsit, de elkerekednek a szemei és úgy néz rá a mellette álló, szemmel láthatóan reszkető fiúra.

- Értem, tehát senkik.- mondja miközben lenéző mosolyra vált.

- Hogy mit mondtál?- kérdezek vissza, de már kicsit sem nyugodtan. Nagyon felhúzott. De ezt ő csak élvezi. Muszáj kicsit lenyugodnom.

- Hagy találjam ki. Most jöttél a suliba és te vagy az ünnepelt.- néz felém majd Mark-ra.- Te pedig máris ráhajtottál. Eltaláltam?- húzza magához még közelebb Mark-ot miközben belemarkol az oldalába amitől kénytelen fájdalmasan nyüszíteni egyet.

- Jobban jársz ha...-kezdem el fenyegetni de közbe szól.

- Ha mi? Csak nem meg fogsz verni.- gúnyolódig.

- Erik.- szalad oda hozzánk egy fiú. Amint odaér hozzánk és meglátja Mark-ot, ledermed és hitetlen kedve néz rá.- Mark. Hogy, hogy?- kérdezi rögtön de választ nem kap.

- Mi az Yuda?- kérdezi Erik a most érkezett fiút, aki abban a pillanatban összeszedi magát, és leveszi tekintetét Mark-ról és a mellette álló fiúra néz.

- Jönnöd kéne.- mondja gyorsan.- A többiek balhét csináltak.- magyaráz tovább. Erre Erik csak sóhajt egy kisebbet, majd Mark felé fordul.

- Ne haragudj Cica, de most mennem kell.- ad egy puszit halántékára, amitől Mark a szó szoros értelmében ledermed de reszketése nem áll el.- De még látjuk egymást.- majd elengedi Mark-ot és úgy megy el kettőnk között. És bár hozzám se ér de hirtelen megmozdulni sem tudok. Pár pillanat múlva az térít magamhoz, hogy Mark a szemem láttára rogy térdre.

- Úr Isten, Mark, jól vagy?- szaladok oda hozzá. Leguggolok mellé és úgy próbálom meg kicsit összeszedni de nem sok sikerrel. Még mindig teljes testében remeg.

Mark

Képtelen vagyok megszólalni. Némán állok Erik mellett a földet bámulva és hallgatom ahogy rólam beszélnek. Mikor Erik azt mondja, hogy a csaja vagyok, összeszorul a gyomrom, és legszívesebben itt helyben meghalnék. De tudom, hogy ez nem lehetséges. Így csak még jobban a földet kezdem el bámulni. Nem akarom látni, hogy milyen fejet vághatnak Jackson-ék. De ahogy próbálnak megvédeni és azt mondják, hogy a barátaim nagyon jól esik. Hisz még csak pár napja ismerjük egymást. De ahogy Erik kezdi elemezni a helyzetet rászorít derekamra és úgy szorít magához amitől fájdalmasan felnyüszítek és úgy nézek rá. Kezdenék el tiltakozni, de mielőtt bármit is mondhatnék Jackson szólal meg és próbálja meg, megfenyegetni Erik-et. Ő viszont csak jót mulat rajta, és gúnyolódik vele. Kénytelen vagyok alsó ajkamba harapni, és úgy nézni tovább a földet. Érzem, hogy lassan a határaim végén járok és mindjárt összesek, de nem tehetem. Hallom, hogy valaki odajön hozzánk Erik nevét mondva. Nincs erőm felnézni, hogy ki az, de amint megszólít automatikusan felnézek és ahogy meglátom, hogy Yuda az, abbahagyom szám rágását és kikerekedett szemekkel nézek rá. Képtelen vagyok akár csak egy hangot is kiadni. Nagyon megörülök, hogy épségben láthatom. A következő amire már magamhoz térek a kelleténél jobban az az, hogy Erik ölelése jóval finomabb lesz és közelebb hajol hozzám, és úgy beszél.

- Ne haragudj Cica de most mennem kell.- mondja majd teljesen odahajol hozzám és halántékon csókol amitől megmozdulni sem tudok. Teljesen lefagytam.- De még látjuk egymást.- és ahogy ezt közli velem, teljesen eluralkodik rajtam a pánik, de megszólalni így sem tudok. Mikor elenged végül, és elindul, még pár másodpercig bírok állni, de ahogy tudatosul bennem, hogy már egyedül vagyok, nem bírom tovább tartani magam. Összerogynak térdeim és úgy zuhanok a földre. Nem vagyok képes másra csak a reszketésre és a néma pánikra. Érzem, hogy nem sokon múlik, hogy a könnyeim is előtörjenek. Hallom ahogy Jackson felkiált és oda jön hozzám. Próbál kicsit vigasztalni de semmi haszna. Mozdulni sem bírok. Csak ott ülök a földön, teljesen összetörve, néhány percig míg valaki hirtelen a nyakamba nem borul. Nagyon megijedek tőle, és összerezzenek, de ahogy sikerül felfognom, hogy csak Jinyoung az, kicsit lenyugszom. Kis ideig még úgy ölel engem majd elenged és két keze közé fogja fejem és úgy néz a szemembe.

- Mark, figyelj, minden rendben, nyugodj meg. Mi itt vagyunk neked. Megvédünk bármiről is legyen szó.- próbál meg vigasztalni ami jól esik és kezdem úgy érezni, hogy kicsit jobban vagyok. Rámosolygok Jinyoung-ra ami bár nagyon gyengére sikerül, mégis érti, hogy mire célzok vele. Lassan elengedi fejemet és segít felállni.

- Köszönöm.- fordulok oda legjobb barátom felé, majd leülök arra a székre ahol nemrég ültem. Jinyoung leül velem szembe Jaebum pedig mellé áll, míg Jackson mellém.- Köszönöm.- ismétlem meg magam, csak most a másik két fiúra nézve, mire gyengéden elmosolyodnak.

- Biztos minden rendben?- néz rám aggódva Jackson.

- Igen.- próbálom meg megnyugtatni.

- Mark.- szólal most meg óvatosan Jaebum.- Ki volt ő pontosan?- kérdezi meg végül. Jinyoung oldalba vágja de én csak szelíden rámosolygok és sóhajtok egy kisebbet.

- Semmi baj.- fordulok Jinyoung felé majd vissza Jaebum-ra.- Kb egy évvel ez előtt költöztem ide Seoul-ba. Erik volt az aki miatt anno úgy döntöttem, hogy ott hagyom Los Angeles-t. Úgy is mondhatnánk, hogy előle menekültem ide. Mikor még ott éltem nem voltam az a nagyon visszafogott gyerek. Sokat verekedtem és nagyon sok rosszba belekeveredtem. Általános felsőben egy nagyobb balhé kapcsán ismerkedtem meg Erik-kel. Ő volt ott a banda vezér. Összeverekedtem az egyik emberével és én kerültem ki belőle győztesen. Már akkor kinézett magának. Ezek után elég hamar bevett a bandába. És egyre jobban bejöttem neki. Míg kis idő elteltével maga mellé nem állított és nem lettem a...- itt kicsit megakadok. Nehezemre esik kimondani de végül csak veszek egy nagy levegőt és kimondom.- Én lettem csaja.- hajtom le a fejem amint kimondtam.- Eleinte azt hittem, hogy szerencsés vagyok. Örültem, hogy nem csak egy névtelen senki vagyok a bandában de elég hamar rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Egyre durvábban bánt velem, és a végén már féltem tőle. Többször is megpróbáltam eljönni tőle, de sose sikerült. Mikor szemtől szemben elmondtam neki, hogy elegem van és, hogy el akarok menni, bezárt és addig nem engedett el míg meg nem ígértem, hogy nem megyek sehova. Volt, hogy szó nélkül próbáltam meg elmenni, elbújni előle de hamar megtalált. Egyszer megismertem valakit, akivel összebarátkoztam. Nagyon jól kijöttünk egymással. A végén azt mondta, hogy szeret és, hogy segít nekem. Sikerült is elmennünk de hamar utolértek minket. Erős volt és próbált megvédeni de Erik annyira megverte, hogy két hónapra kórházban kellett maradnia. Utána nekem is megtanította az este, hogy mi lesz ha még egyszer megcsalom. Ez után jó ideig még csak megmozdulni sem mertem mellőle. Egy évvel ezelőtt viszont remek lehetőségem akadt. És egy kis segítséggel sikerült idejönnöm.- fejezem be végül a mesélést, de fel még mindig nem merek nézi rájuk.

- Mark.- szólal meg végül Jackson de többet ő sem képes mondani.

- És hogy sikerült végül eljönnöd?- kérdezi meg Jaebum.

- Az a fiú, akit az előbb láttatok segített nekem. Ő volt ott a legjóbb barátom. Összebeszélt a szüleimmel és segített abban, hogy Erik ne keressen engem két napig. Ez idő alatt nekem sikerült eljönnöm. Csak amiatt izgultam végig, hogy neki ne essen semmi baja. De most, hogy láttam nincs semmi baja, egy kő eset le a szívemről.- mosolyodom el végül. De rögtön el is száll a pillanatnyi jókedvem ahogy eszembe jut, hogy Erik itt van, és azt is tudja, hogy én itt vagyok.

- Nyugi Mark.- karolja át a vállamat Jackson.- Nem kell félj, majd mi megvédünk.- próbál megnyugtatni ami jól esik, de valahogy mégsem tudok benne hinni.



Sziasztok remélem, hogy tetszik eddig a történetem. Szeretnék egy apróbb hozzáfűzést tenni a mostani részhez. Mikor írtam a történetet sokat gondolkodtam, hogy, hogy is hívják Erik-et míg végül kitaláltam neki ezt a nevet. Utólag jutott csak eszembe, hogy az After School Club műsorvezetőjét is Eric-nek hívják. Nem rá gondoltam mikor kitaláltam ezt a karakter. Előre is bocsánat ha ezzel valakit megsértettem.

Rin Rin

Csapdában 4.rész

Jackson

Reggel mikor felkelek valamiért jóval boldogabb vagyok mint amilyen általában szoktam lenni. És fáradt sem vagyok egyáltalán. Reggelizem valamit majd gyorsan felöltözöm és mielőtt elindulnék belenézek a tükörbe és egy mosollyal nyugtázom, hogy ma is sikerült dögösen felöltöznöm. Gyorsan még fejembe húzom a sapkám majd belebújok a cipőmbe és már megyek is a suliba. És igen, teljesen időben vagyok. Azt azért lássuk be, hogy elégé meglep. Mert az oké, hogy ez még csak az első hetem de ennyire soha nem érdekelt az iskola. Most meg mintha már várnám, hogy bemehessek. Oké nem csak mintha. Tényleg várom, hogy beérjek. Csak azt nem vágom, hogy miért akarom már ilyen korán reggel Mark-ot látni. Mert ne, hogy félre értsétek. Nem a sulit várom, hanem, hogy Mark-ot láthassam. Ami most, hogy így belegondolok igen csak furcsa. Sőt nagyon is az. Csak tudnám, hogy mégis mi a fenne ütött belém.

Míg be nem érek az osztályba végig Mark-on jár az agyam. Jaebum zökkent ki gondolataimból mikor beérek az osztályba és hangosan rám köszön.

- Szia Jaebum.- köszönök neki vissza. Bár ha jobban belegondolok Jaebum sem szokott ilyen korán bent lenni. Biztos az új barátja miatt. Bár abban sem vagyok biztos, hogy ebbe az osztályba jár e nem, hogy ebbe az iskolába. Lepakolom a padomra a cuccaimat majd Jaebum-mal úgy döntünk, hogy bőven van még időnk elszívni egy cigit. Már épp mennénk ki az udvarra mikor meglátom, hogy Mark jön velünk szembe. És valahogy már csak attól, hogy meglátom jobb kedvem lesz. Már nyitnám is a számat, hogy odakiabáljak neki de valaki leelőz. Megint az a rózsaszín frufrus srác az. Köszön neki majd a nyakába ugrik. Hát ez remek. És ahogy látom ez Mark-ot egyáltalán nem zavarja. Sőt csak nevet. Bár szerencsére nem lóg sokáig Mark nyakán. Csak köszön neki majd már fut is tovább. Oké most rajtam a sor.

- Hey Mark.- kiáltok oda neki most én.- Szia.- köszönök neki amint odaérek mellé. És ahogy látom megint csak meg van lepve, hogy csak így ráköszöntem bár nem annyira mint tegnap délután.

- Szia Jackson.- köszön ő is vissza nekem egy kisebb mosollyal.- Még csak most jöttél és már mész is?- néz rám kérdőn.

- Ó nem, csak...- kezdeném el kimagyarázni magam úgy, mintha egy tanár kapott volna rajta egy lógáson, de Jaebum közbeszól.

- Az okés, hogy annyira nem bánom ha késünk, de azt hittem nem akarod már az első heteden ennyire fél vállról venni a sulit.- lép oda mögém barátom, mire én csak komoran nézek rá.- Mi van? Talán megzavartam valamit?- néz rám majd Mark-ra felváltva kérdőn, egy ártatlannak tettető vigyor kíséretében.

- Semmi lényegeset.- szólal meg végül Mark egy kisebb sóhaj után.- Akkor én mentem is.- mondja majd már indul is a terem felé.- És a helyetekben sietnék.- vágja oda nekünk de vissza már nem fordul felénk. Én még egy pillanatig csak nézem a hátát, ahogy egyre távolodik, majd veszek egy nagy levegőt és oldalba vágom, kicsit erősebben, mellettem álldogáló barátomat, mire csak megjátszott, ártatlan arccal fordul felém.

- Na menjünk.- nyögöm ki végül újra az udvar felé véve az irányt. Jaebum csak kuncog egyet majd jön utánam. Amint kiértünk egy eldugottabb helyre rögtön mindketten elővesszük saját cigis dobozunkat és rágyújtunk egy szálra. Most veszem csak észre, hogy az eddiginél jóval gyengébbet szív mint szokott.

- Csak nem le akarsz szokni?- kérdezek rá a cigis dobozára mutatva, hogy értse mire gondolok.

- Ó, hogy ez?- néz ő is rá a dobozra – De igen. Épp azon vagyok.- mosolyodik el a mondat végén, mire én felhúzom az egyik szemöldököm és úgy nézek rá kérdőn.- A párom nem igazán bírja a cigi füstöt, meg úgy magát az illatát sem.- magyarázza.

- Tényleg nagyon oda lehetsz érte.- állapítom meg.

- Az biztos. Nála helyesebb emberrel még életemben nem találkoztam.- kezd el áradozni. Na de ebbe azért szerintem bele tudnék kötni. De ezt inkább nem említem meg neki. Inkább csak eltaposom a csikkemet majd megvárom, hogy barátom is elszívja és elindulunk be a terembe. Még pont időben érünk be. Mert bár már a tanár bent van de a névsor olvasást még nem kezdte el. Gyorsan csak bocsánatot kérünk majd leülünk a helyünkre. Amint leülök ránézek Mark-ra, aki csak mosolyog magában és közben felém néz.

Mark

Ahogy beérek a suliba rögtön azon kapom magam, hogy valaki a nyakamba ugrik és a fülembe kiabálva köszön nekem. Csak egy kisebb nevetéssel nyugtázom, hogy csak BamBam van baromi jó kedvében. Visszaköszönök neki majd már szál is le rólam, ahogy meglátja párját, hogy termükből jön kifelé, és már rohan is tovább. Én is elindulok a saját termem felé mikor valaki megint letámad. Nem tudom, hogy mi van ma, de nagyon népszerű lettem hirtelen. Meglepetésemre Jackson az aki hirtelen ott terem mellettem egy hatalmas vigyorral, és úgy köszön. Vissza köszönök majd ahogy végignézek rajta valamiért rosszul esik, hogy éppen el menni készül, nem pedig jönni. Erre csak igyekszem a legnyugodtabb és nemtörődöm stílusban rákérdezni amennyire csak most telik tőlem. Meglepetésemre kicsit mintha meglepném kérdésemmel és elkezd magyarázkodni nekem. De valami elképesztő aranyos módon. Mintha valami baromi rossz dolgon kaptam volna rajta. Erre kénytelen vagyok egy kicsit elnevetni magam, de nem sokáig tudom élvezni, azt ahogy Jackson próbál magyarázkodni, ugyanis Jaebum közbeszól.

- Semmi lényegeset.- felelem neki. Majd megyek is el melyet velük és közlök, majd még szólok nekik, hogy nem ártana ha sietnének. Az ugyanis leesett, hogy nem akarnak teljesen ellógni óráról, amitől kicsit boldogabb leszek. Csak azt tudnám, hogy mégis miért. Hisz semmi közöm ahhoz, hogy ők ketten mikor és merrefelé lógják el az órákat. Inkább csak gyorsan bemegyek a terembe és leülök barátom mellé, aki már, ahogy látom itt van egy ideje.

- Mi van. Nem tudtál reggel aludni?- kérdezem tőle. Mire látom, hogy csak meglepetten néz rám. Nem szokott ilyen korán bent lenni, de persze késni sem szokott de általában után ér be.

- Neked is szia Mark.- köszön nekem egy enyhe hangsúllyal a hangjában, hogy értsem a célzást.- És színplán csak korán keltem.- feleli végül a kérdésemre. Ezután elkezdem neki elmesélni azt, hogy mi történt velem tegnap délután miután felhívtam. Végig érdeklődve hallgatta és néha nevetett rajta. És bár még nem fejeztem be a mesélést félbe kellett, hogy hagyjam mert megjött a tanár. Köszöntünk és már éppen kezdte volna a névsor olvasást mikor kopogtattak. Jackson és Jaebum jöttek meg. És bár a tanár után értek be, de nem késtek olyan nagyon, aminek kicsit örülök. Mosolyogva fordulok hátra Jackson-hoz de kénytelen vagyok visszafordul előre, mikor észreveszem, hogy észreveszi, hogy őt néztem. Bár nem olyan hirtelen fordítottam el róla a tekintetemet mint a múltkor, remélem, hogy nem voltam olyan feltűnő vele. Inkább megpróbálok figyelni az órára. De pechemre föci van, ami egy fikarcnyit sem tud érdekelni, így pár perc koncentrálás után igen csak nagy kényszert érzek arra, hogy lefejeljem a padot. De valahogy sikerül ébren maradnom. Sőt még jegyzeteltem is valamennyit. A nap többi része is viszonylag nyugisan telik. Azt kivéve, hogy Jackson többször is odaköszön, vagy oda is jön hozzám kicsit beszélgetni. De már egész jól kijövök vele, és jól el is tudunk beszélgetni. Kifejezetten aranyosnak találom ahogy így próbál velem jóban lenni. És bár nem igazán tudom még mindig hova tenni ezt a hirtelen barátkozását velem szemben, igyekszem nem félre érteni. Ami néha nem is olyan könnyű. Ahogy rám néz, és azok a mosolyok amelyeket nekem mutat, igen csak félreérthetővé teszik. Na jó szed össze magad Mark.

Suli után beugrok még az egyik közeli boltba venni valami ehetőt mára, majd elindulok haza. Otthon megcsinálom azt a néhány feladatot amit ma kaptunk, majd megeszem a ramyun-t amit vettem. Lefürdök és úgy döntök, hogy most nincs kedvem se játszani se semmi máshoz. Így csak bedőlök az ágyba és néhány fordulás után már alszom is. Reggel még az ébresztő előtt kelek és teljesen kipihentnek érzem magam. Lassan elkészülök majd indulok is a suliba. Kicsit korábban érek be mint szoktam de Jinyoung ma is bent van. És ami még jobban meglep, hogy Jaebum-mal beszélget. És ahogy eddig tapasztaltam ő sem az a korán kelős típus. Mondjuk ha jobban belegondolok párba lettek osztva zenén.

- Szia Jinyoung.- megyek a padomhoz és köszönök barátomnak.- Jaebum.- majd bólintok Jaebum felé is.

- Ó, szia Mark.- köszön vissza Jinyoung míg Jaebum csak bólint egyet. Ahogy látom nem számítottak rám. Megleptem őket.- Jó korán keltél ma.- jegyzi meg egy kisebb mosollyal.

- Ahogy te is. Ti is.- javítom ki magam, ahogy végül mindkettőjükre nézek.

- Jó reggelt.- kiáltja el magát Jackson az ajtóban állva. Majd miután ledobta a táskáját a padra odajön hozzánk.- Mi újság?- kérdezi meg ránk nézve.

- Semmi különös.- feleli végül Jaebum.- Ó tényleg, ugye nem felejtetted el Jackson, hogy holnap tartunk egy üdvözlő bulit neked.- néz barátjára csillogó szemekkel.

- Dehogy felejtettem. Már alig várom.- neveti el magát Jackson. Majd pár másodperc múlva rám néz.- Mark, neked nincs kedved jönni?- kérdezi meg végül, de olyan kérlelő kiskutya szemekkel melyeknél aranyosabbat még életemben nem láttam.- Ugye nem baj Jaebum ha Mark is jön?- néz végül barátjára, hogy megkapja tőle a beleegyezését.

- Felőlem jöhet.- von vállat végül Jaebum. Erre Jackson visszafordul felém, hogy én is beleegyezem e.

- Hát ha nem zavarok, szívesen megyek.- felelem végül mire Jackson eszméletlen aranyos módon felkiált, hogy „igen”. Én erre kénytelen vagyok nevetni. De hamar abbahagyom a nevetést ahogy meglátom barátom kelletlen arckifejezését.- Jinyoung is jöhet?- kérdezem meg végül, a még mindig eszméletlen boldog Jackson-tol, majd Jaebum felé fordulok. Ő csak bólint egyet, és Jackson is beleegyezik.- Na Jinyoung? Jössz te is?- kérdezem meg végül barátomat is.

- Igen.- mosolyodik el végül ő is.

- Tényleg Jaebum? Hol is tervezed végül a bulit?- kérdez rá Jackson.

- A város központjától nem messze van egy bulizó hely. Úgy gondoltam mehetnénk oda. Bár most így hirtelen a neve nem jut eszembe.- válaszolja miközben megvakarja a fejét egy félszeg mosoly kíséretében. De ahogy látja a bizonytalanságot a fejünkön, rögtön elkezdi magát kimenteni.- De már sokszor voltam ott, és tényleg jó hely. A számok is jók, és nem is olyan drága. Ne féljetek.- mosolyodik el most igazából, amolyan biztatás ként. Még gyorsan megbeszéljük, hogy mikor hol találkozunk, utána még egy kicsit beszélgetünk majd bejön a tanár és mindenki leül a saját helyére. Órára annyira nem figyelek, inkább az előbbi kis társaságra gondolok. Furcsa mód egész jól kijöttünk egymással. Olyan volt az egész, mintha tök jó barátok lennénk, pedig talán most először beszéltem normálisan Jaebum-mal úgy, hogy nem a másik cikizése volt a téma. Ki tudja, talán ezek után tényleg jóban leszünk. Mondjuk, valahogy ez most egyáltalán nem is zavarna. Bár még meglátjuk, hogy mi fog ebből kisülni.

Jackson

Egész órán a reggeli események, na meg Mark-on jár az agyam. Eszméletlen, hogy sikerült rávennem, hogy jöjjön el velünk bulizni. És bár igaz, hogy a barátja is jön de a lényeg, hogy Mark is. És bár azt mondom, hogy sikerült rá vennem, nem volt valami nehéz feladatom. És ahogy elnézem tényleg szívesen jön bulizni. Már alig bírom kivárni a holnap estét. De valahogy mégis kénytelen leszek. Nagy nehezen ki is bírom az első órát és már mennék is oda Mark-hoz beszélgetni, de leelőzött és mielőtt oda tudtam volna menni, ő kiment a teremből. Így végül Jaebum-hoz mentem oda. A nap többi rész is hasonlóan telt. Mikor vége lett az utolsó órának sikerült utolérnem Mark-ot a folyóson.

-Hey Mark. Várj meg.- kiabálok utána, mire hátrafordul és megáll.

- Igen?- kérdezi meg mikor odaérek mellé.

- Hazafelé mész?- kérdezem tőle mire ő csak bólint egyet.- Megyünk együtt egy ideig? Én is arra felé lakom.- kérdezem meg végül tőle azt amit akartam.

- Szívesen.- feleli és közben mosolyog egyet. Úr Isten, csak ezt ne. Egyre aranyosabb és aranyosabb lesz, meg persze dögösebb. Főleg ezzel a hajjal.

- Tényleg. Még nem is mondtam, de baromi jó az új vörös hajad.- dicsérem meg végül új haját, bár egy kicsit későn.

- Köszönöm.- mondja nekem, de közben maga elé mered és ahogy látom kicsit el is pirult. Ami csak még jobban fokozza elképesztő külsejét. Egyre nagyobb kényszert érzek rá, hogy beletúrjak kicsit hajába, és végig simítsak arcán. Na jó Jackson nyugodj le kicsit. Még pár percig némán sétálunk míg el nem érünk addig ahol nekem irányt kell váltanom.

- Hát én itt erre megyek.- szólalok meg végül. Majd Mark felé fordulok és ahogy látom már sikerült kicsit összeszednie magát.- Figyú, lehet, hogy kicsit hülyén fog hangzani de nem cserélünk számot?- kérdezem meg tőle és most először érzem kellemetlenül magam amiatt, mert megkértem rá valakit, hogy cseréljünk telefon számot. És ahogy látom őt is meglepte a dolog.- Csak, hogy ha holnap bármi lenne.- magyarázkodom gyorsan.

- Rendben.- egyezik bele végül majd veszi is elő a telefonját. Beírom neki a számomat majd ő megcsörget engem, hogy nekem is meglegyen a száma. Elköszönünk és már megyek is a saját házam felé. De szinte rohanok. Elképesztő boldog vagyok pedig csak telefon számot cseréltünk. Nem tudom, hogy mégis mi a fene üthetett belém. De képtelen vagyok lekaparni a vigyort az arcomról hazafelé menet. Hazaérve ledobálom a cuccaimat majd eszem valamit. Utána meg csak unatkozom és kicsit pihenek. De valahogy még a pihenés sem úgy sikerül ahogy én azt tervezem. Egész idő alatt Mark-on jár az agyam. Azon ahogy elpirul mikor sikerül kicsit zavarba hoznom. Az elképesztően gyönyörű szemein, melyet órákig képes lennék csak nézni. Azon, hogy menyire dögös az új vörös haja. És, hogy menyire hibátlan a bőre, és menyire kényszert érzek arra, hogy ha csak egy kicsit is, de hozzáérjek. És, hogy holnap este ezt a gyönyörű ember még táncolni is láthatom. Bármiben le merném fogadni, hogy a mozgása is elképesztő.

Egészen addig sikerül ábrándoznom Mark-ról míg este nem lesz. De legalább ennyi idő alatt sikerült magamban meghoznom néhány lényeges megállapítást. Az első az az, hogy Mark a normálisnál jóval helyesebb, ami nem nevezhető normálisnak. Nem mintha eddig ezt nem tudtam volna, csak ha már összeszedem, akkor ezt sem árt mondani. A második az az, hogy bár nehéz kimondani, de nekem igen is tetszik. Még fiú létére is. És végül a harmadik, hogy teljesen megbuggyantam. Még sose éreztem olyat egy lány iránt nem, hogy egy másik fiú iránt, hogy látni akarom, hogy meg akarom érinteni. Mert bármennyire is élvezem a szexet, nem úgy akarom őt megérinteni mint az eddigi partnereimet. És bármennyit is gondolkodom rajta, ez nincs rendben. Eddig mindig elég volt ha éjszakára magam mellett tudtam egy embert. De soha nem éreztem egyik partnerem iránt sem ilyet. Eddig mindig csak szexre kellettek. Soha nem akartam semmi többet. Most meg itt van Mark, akit alig ismerek pár napja, és alig bírom kivárni, hogy végre holnap legyen és újra láthassam. Abba meg bele sem merek gondolok, hogy táncolni is láthatom holnap este. De lassan tényleg abba kéne már hagynom az ábrándozást, mert éjfél már elmúlt és nem lesz energiám, holnap sokáig bulizni, ami nem lenne túl jó.

Reggel baromira fáradtan kelek. Hirtelen azt sem tudom, hogy mi a francnak keltem fel. Hisz nyugodtan visszafekhetnék még egy-két órára. Max késnék az első két óráról. Már épp dőlnék is vissza, hogy aludjak még egy kicsit, mikor hirtelen eszembe jut Mark és, hogy ma este bulizni megyünk. Rögtön sokkal éberebb leszek, és már pattanok is ki az ágyból. Gyorsan elkészülök és már indulok is a suliba. Mikor beérek a terembe a tegnapihoz hasonló látvány fogad.

Mark

Miközben reggel a suliba megyek, megint eszembe jut a tegnapi jelenet, ahogy Jackson elkérte a számomat. Valami eszméletlen aranyos volt ahogy zavarba jött. Pedig egész jó fedő sztorit talált ki mellé, hogy pontosan miért is kéri el. Na jó Mark, most legyen elég. Állítom le magam gyorsan. Ne képzelj bele többet mint ami van. Hisz az tök természetes ha valakik ebben a helyzetben telefon számot cserélnek. Nem szabad bele loholnom magam semmibe sem. Hisz attól még, mert kedves velem, nem jeleni azt, hogy akarna is tőlem valamit.

Egész úton a suliba menet próbálok magamba valami kis értelmet verni. Mikor beérek meglátom, hogy Jinyoung meg Jaebum megint együtt vannak, és beszélgetnek. Egész jól kijönnek egymással. Odamegyek melléjük köszönök majd leülök. Főként csak hallgatom őket ahogy beszélgetnek. Tényleg jól kijönnek. Épp a ma estéről beszélgetünk mikor megjelenik Jackson. Ugyan úgy mint tegnap ma is egy hatalmas kiáltással köszön mindenkinek, majd odajön hozzánk és közvetlenül elém ül le, a padomra.

- Mi a téma?- kérdezi meg miközben végignéz rajtunk és igyekszem nem félreérteni de meg mernék esküdni, hogy jóval több ideig nézet rám mint a többiekre. És igen csak kirívóbb tekintettel.

- A ma estéről.- válaszolok neki és közben igyekszem nem elkapni róla a tekintetemet ahogy végig a szemembe néz.- Már mindenki nagyon várja.- folytatom úgy, hogy közben a barátomra nézek rá.

- Már én is nagyon várom.- közli velünk Jackson, egy hatalmas vigyor kíséretében.

- Pedig pár napja buliztál. És ha jól emlékszem nem is sikerült rosszul az este. Sőt.- néz barátjára Jaebum, mire Jackson csak nevet egyet.

- De az nem zárja ki, hogy ne várjam a ma estét.- nyögi ki végül saját magát próbálva meg menteni.

- Okés, ez jogos.- ismeri be Jaebum barátjának adva igazat.- És tervezed, hogy felcsípsz ma egy csajt?- kérdezi legjobb barátját, aminek hála sikerült kicsit összeszednem magam. Hisz egyértelmű, hogy a csajokat szereti, és az is egyértelmű, hogy mi a bulizásainak lényege. Csak hülye módon bebeszélek magamnak dolgokat. Jó lenne ha végre leállnál saját magad hülyítésével Mark.

- Most nincs semmi ehhez hasonló tervem.- válaszolja Jackson, de azt nem tudom, hogy milyen fejjel vagy, hogy kire néz közben. Nem merek rá nézni. Nincs képem ránézni. Szerencsémre a tanár megment. Az órát pedig végig azzal töltöm, hogy magam elé bámulok, és közben magamat szidóm, mert túl sokat képzeltem a dolgokba.

A nap többi része viszonylag nyugis. Szünetekben négyesben beszélgetünk az órák meg ugyan olyan unalmasak mint lenni szoktak. Órák után még megbeszéljük, hogy kilenckor találkozunk az egyik buszmegállónál nem mesze a parktól, majd mindannyian elindulunk haza. Otthon először még eszem valamit majd elkezdek készülődni. Egy fekete háromnegyedes ujjú pólót veszek ami tele van fehér mintával és alá egy fekete hosszú ujjút amit a bal kezemen feltűrök nemsokkal a könyököm aljáig.

Majd egy fekete feszülős nadrág mellett döntök ami enyhén szaggatott. Utána beállok a tükör elé és igyekszem a hajamból elfogathatónál kicsit azért jobbat kihozni. Ami nagy nehezen de
sikerül is a végére. Magamra kapok még egy bőr szíjas karkötőt amin van néhány kisebb szegecs majd beteszem a fülbevalóimat és késznek nyilvánítom magam. Pont időben, mert ha lassan nem indulok akkor el fogok késni. Gyorsan csak felhúzom ez egyik fekete cipőmet amin van néhány fehér csík majd magamhoz veszem a cuccaimat és már indulok is. Út közben még felhívom Jinyoung-ot, hogy elkészült e már. Ugyanis ismerem már annyira, hogy tudjam, nem a készülődés az előnye. Nagyon lassan szokott elkészülni. De nagy meglepetésemre mikor felveszi már úton van.

Jinyoung

Otthon állok a ruhás szekrényem előtt már vagy fél órája, de még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel. Egyszerűen utálom a készülődéseket. Soha nem tudok dönteni, hogy mikor mit vegyek fel. Valahogy ilyenkor soha nem tetszik egyik ruha sem, amit felveszek. De ma semmi féle képen sem késhetek a találkozásról. Hogy miért nem? Hát az pofon egyszerű. Mert Jaebum is ott lesz a buliban, és együtt megyünk. És bár már vagy egy hónapja járunk még egyszer sem voltunk közösen bulizni. És ennek hála most még jobban izgulok, és még jobban ki vagyok attól, hogy mit is vegyek fel. Nagy nehezen végül egy rövid ujjú színes mintás pólót veszek, alá egy fehér hosszú ujjút. Nadrágnak meg egy kék bővebb farmert amin egy-egy cipzár végig fut a derekamtól a térdemig. Felveszek még egy fekete anyag karkötőt majd megcsinálom a hajam. És ami a legjobban meglep, hogy időben elkészültem. Felveszem a fehér cipőmet majd elteszek mindent és már indulok is. Út közben Mark felhív, hogy sikerült e elkészülnöm. Én csak büszkén válaszolok neki, hogy már úton vagyok amin ahogy hallom igen csak meglepődik. Mikor odaérek a találkozó helyre már csak Mark hiányzik. Azt hittem, hogy én leszek az utolsó, mint ahogy mindig is szokott lenni. Köszönök mindenkinek majd odaállok Jaebum mellé a kelleténél kicsit közelebb és úgy beszélgetünk tovább, míg Mark meg nem jön. És, hogy miért nem adtam Jaebum-nak puszit mikor odaértem, vagy miért nem öleltem meg köszönéskor mikor együtt vagyunk? Mert ezt csak mi ketten tudjuk. Nem szerettem volna, ha Mark megtudja. Vagy inkább az pontosabb ha azt mondom, hogy féltem attól, hogy mi lesz ha elmondjuk Mark-nak. Mark ugyanis nem nagyon bírja Jaebum-ot. Na jó, régebben kifejezetten megvetette. Mondjuk meg is értem miatta, hiszen folyton piszkálta. De most, hogy már mintha kicsit jóban lennének, úgy döntöttem, hogy a buli után elmondom neki. És szerintem ennek Jaebum is örülne.

Pár perc után Mark is megérkezik.

- Sziasztok.- köszön először ő majd gyorsan ránéz az órára. Gondolom, hogy megnézze ő késett e vagy mi jöttünk korábban.

- Nem késtél.- mondom neki gyorsan amitől mintha kicsit megnyugodott volna.

- Akkor jó.- néz rám végül.- És te sem késtél.- mosolyodig el.

- Sőt, öt perccel előbb értem ide mint te.- dicsekszem neki, hogy milyen gyorsan elkészültem.

- Jó lenne ha mindig így lenne.- neveti el magát, mire én egy ujjal hasba bököm, de nem erősen.

- Akkor indulhatunk?- kérdezi meg Jaebum.

- Szerintem igen.- válaszol Jackson mindenki nevében, majd ránk néz és mint egy beleegyezően bólintunk Mark-kal és már indulunk is.

Miután nagyjából elmagyarázta Jaebum, hogy merre is kell menni Mark-kal ketten pár lépésnyire külön megyünk Jacksonék-tól és ketten hülyéskedtünk az egész úton odafelé. Néha-néha azért hátranézek, hogy vajon Jaebum mit csinál, és gyakran azt veszem észre, hogy engem figyel. Ettől pedig el kell kapnom a tekintettem róla, mert zavarba jövök. Végül egy jó bő fél órás utazás után Jaebum megszólal, hogy megjöttünk.