Csapdában 6.rész

Mark

Egy már nagyon is jól ismert franciaágyon fekszem. A kezem a fejem felet össze van kötve és úgy van az ágyhoz láncolva. Megpróbálom kiszabadítani a kezem de nincs sok értelme. Még csak lazább se lesz a kötés. Kezdek egyre jobban pánikolni. Már erőből rángatom a kezem de még mindig hasztalan. Hirtelen valaki leül mellém de még mielőtt oldalra fordíthatnám a tekintetem, hogy megbizonyosodjak róla tényleg Erik a fogva tartóm, hirtelen torkomra szorít és úgy hajol felém.

- Hiába erőlködsz. Nem fogsz szabadulni.- néz a szemembe miközben egyre erősebben fojtogat.

- Kérlek.- ennyit vagyok csak képes kipréselni a torkomon. De semmi haszna. Mintha meg se hallotta volna. Cseppet sem enged a szorításomon. És bár levegőt még kapok, nem eleget. Érzem, hogy kezdek fulladni.

- Hogy mertél engem megcsalni?- néz közvetlenül a szemembe egyre dühösebben, és a szorítása a torkomon is egyre erősebb lesz. Az így is kevés levegő amit kaptam még kevesebb lett. Érzem, hogy a pánik is kezd rajtam úrrá lenni.- Nem volt elég, hogy megpróbáltál elszökni előlem? Még meg is csalsz?- szorít rá a torkomra még jobban, hogy már egy csepp levegőt se kapjak. Próbálok valahogy kiszabadulni szorításából de semmi haszna. Érzem, hogy az összes erőm elszáll. Már mozdulni is alig bírok.- Azt hittem már megtanultad, hogy nincs értelme elszökni mellőlem.- szorít még rá egyet a torkomra majd elenged. Abban a pillanatban kitör belőlem a köhögés, és a könnyem is elkezd folyni ahogy levegőt kapok. Érzem, hogy bár csak egy kicsit de megkönnyebbültem ahogy ellengette a torkomat. De a félelmem csak még nagyobb lett. Tudom, hogy ezután csak még rosszabb lesz. Erre a gondolatra pedig a könnyem csak még jobban folyni kezd. De hangosan nem merek felsírni.

- Erik, kérlek.- könyörgök neki összeszedve a hangomat amennyire csak tudom, miután úgy érzem már rendesen kapok levegőt.- Kérlek, könyörgöm.- mondom miközben egy újabb könnycsepp gördül végig az arcomon. De most már úgy, hogy én is ránézek. Bár a szemébe még mindig nem merek nézni.

- Mégis miért könyörögsz?- mászik felém úgy, hogy két vállamnál fogva nyomjon le az ágyra. Ezzel is lecsökkentve a mozgási teremet. Bár már kezd valamelyest visszajönni az erőm még mindig nincs akkora, hogy komolyabb ellenállást mutassak.- Bocsánatért? Vagy megint megígéred, hogy nem mész sehova? Megnyugtatlak. Ezúttal még csak esélyed se lesz elmenni.- mosolyodik el most először az este folyamán, amitől csak még jobban megrémülök. Ez ugyanis nem az az amolyan jópofa mosoly. Már nem egyszer átéltem rosszabbnál rosszabb éjszakákat Erik-kel. De érzem, hogy azok nem, hogy rossznak, de jónak fognak számítani a ma este után.- Bár nem mintha eszedbe fogna jutni még egyszer bármi ilyesmi a ma este után.- szál le rólam.- Megtanítom neked, hogy mi jár annak aki meg mer engem csalni.- fejezi be mondatát míg teljesen lemászik rólam. Erre azonban már érzem, hogy remegni is elkezdek. Míg hátat fordít nekem és elkezd vetkőzni én újra elkezdem rángatni a kezem, de hasztalan.

- Már mondtam, hogy felesleges erőlködnöd.- szólal meg hirtelen mire odakapom a fejem de még mindig háttal áll nekem.- Két hete szöktél el tőlem. És akkor voltunk együtt utoljára.- kezd el keresni valamit az asztala melletti szekrényben már csak egy alsógatyában.- És azzal hányszor voltál együtt míg előlem bujdostatok? Azzal az idiótával akinek csak a te könyörgése mentette meg az életét.- kérdezi tőlem, de még mindig keres valamit a szekrényben. Én csak nagy szemekkel nézem a hátát miközben egyre gyorsabban ver a szívem a félelemtől.

- Erik én...- kezdnék el mentegetőzni de nem hagyja.

- Csak egy számot kérdeztem Mark. Nem nehéz.- áll meg a keresésben és néz rám. Csak nyelek egy nagyot és behunyom a szemem. Úgy válaszolok neki.

- Háromszor.- mondom ki végül.- De...- kezdenék bele, de közbevág.

- Értem.- mondja és hallom, hogy bezárja a szekrényt amitől valamiért még rosszabb előérzetem támad. Kinyitom a szemem és felé nézek. Már szemben áll velem és felém sétál de nekem még a lélegzetem is eláll ahogy meglátok a kezében egy nagyobb bicskát már kinyitva. Ahogy ideér az ágy mellé, felnézek a késről a szemébe. Látom benne a mérhetetlen haragot melytől kénytelen vagyok félelmemben egy kisebbet ugrani.

- Erik kérlek. Esküszöm, hogy soha többet még csak rá sem nézek senkire.- könyörgök neki már teljesen bepánikolva. De nem figyel rám. Csak ágyékom felé térdel. Én igyekszem kimászni alóla. Amennyire csak tudom felhúzom magam az ágy végébe. De ő lenyomja a fejemet az egyik kezével úgy fogva be a számat. Próbálok jobbra, balra vergődni de így sem sikerül szabadulnom.

- Én a helyedben nem nagyon mozognék.- mondja miközben érzem, hogy becsúsztatja pólóm alá a kést és annak hideg pengéje hozzáér hasamhoz.- Még a végén a kelleténél jobban megsérülsz, amit ugye egyikünk sem akar.- mondja és hirtelen még csak megmoccanni sem tudok. Csak összeszorítom a szemem és fogam. Úgy várom, hogy mi lesz belőle. Érzem, hogy a kést végighúzza a bőrömön egészen a nyakamig. De fájdalmat nem érzek. Kinyitom a szemem és úgy próbálok meg lenézni de nem igazán sikerül. Még mindig az ágyhoz szorítja a fejem. Majd felemeli a kést a nyakam alól és a bal vállamhoz teszi. Most érzem csak, hogy a pólót vágja le rólam és nem a bőrömet. Kicsit megkönnyebbülök. Miután teljesen levágta pólómat végigsimít mellkasomon egészen hasam aljáig és úgy ül rá az ágyékomra.

- Ha az elmúlt két hétben ilyen sokszor voltál együtt azzal a kis féreggel, nem hinném, hogy aggódnunk kéne az előkészítés miatt. Mit gondolsz?- néz rám kérdőn, már levéve a kezét számról. Én csak nagy szemekkel nézek rá. Bár már többször is volt velem kegyetlen, az előkészítésre mindig odafigyelt. Mikor két nap egymás után csináltuk is ha csak egy kicsi de felkészített. Most meg már napok óta nem csináltam senkivel. Csak némán nézek rá de mondani nem mondok semmit.- Bár nem hiszem, hogy az a fájdalom elég lesz ahhoz, hogy megjegyezd, kihez is tartozol.- teszi köldökömhöz megint a kést.- Mit gondolsz, egy heg majd segít benne, hogy megtanuld a leckét?- néz rám kérdőn mire én újra elkezdek remegni és mozogni alatta.

- Kérlek Erik ne csináld.- könyörgök neki teljesen bepánikolva. De ő nem is figyel rám. Feltérdel és újra torkomra fog. De most nem erősen csak mint egy jelzésként.- Ne csináld. Könyörgök.- mondom halkan már a könnyeimmel küzdve.

- Nem kell félj, nem akarlak megölni.- hajol fülemhez és úgy suttog.- Csak egy kis leckét adok neked.- mondja majd szép lassan karomhoz emeli a kést nem sokkal könyököm felé, és lassan végighúzza bőrömön. Bár másik keze torkomon van kénytelen vagyok így is felkiáltani fájdalmamban.

~ ~ ~

Egy sikításra kellek fel. Körülnézek de rajtam kívül senkit sem látok. Egyedül én vagyok a szobámban. Az ágyamon ülök és érzem, hogy reszketek. Nem kell sok idő, hogy leesen, a saját sikításom keltett fel. Szépen lassan kezd eszembe jutni mi is történt. Felhúzom térdemet és átkarolva borulok rá. Még mindig sokban vagyok az előző rém álom miatt. És ahelyett, hogy szép lassan kezdenék megnyugodni, csak még jobban elkezdek reszketni ahogy eszembe jutnak az emlékek. És ahogy tudatosul bennem, hogy nem csak álom volt. Hanem a valóság. Tényleg megtörtént és Erik most tényleg itt van, ebben a városban és kitudja, hogy mit csinál most, és hol van pontosan. Egyik kezemmel elengedem a lábaimat és rámarkolok a felsőkaromon lévő kis hegre ami bár már alig látszik még mindig ott van. Ha nem is teljesen a bőrömön de az emlékeimben. Soha nem leszek képes elfelejteni azt az estét.

Így ülök az ágyamon vagy húsz percig mire nagy nehezen összeszedem magam. Kimászom az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. Lassan levetkőzöm és langyosra állítom a zuhanyt. Beállok a kádba és csak ott állok. Addig csak állok és hagyom, hogy az enyhén hideg víz nyugtasson kicsit, míg el nem kezdek reszketni mert már fázom. Lassan kimászom a víz alól. Magamra teszek egy törölközőt és visszamegyek a szobámba. Magamra veszem az első pólót és nadrágot ami a kezembe akad. Most a legkevésbé sem tud érdekelni, hogy, hogy nézek ki. Lemegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak kávét. Most, hogy sikerült kicsit lenyugodnom kezdem csak el érezni a tegnapi ivászat hatását. Miközben a kávémmal szenvedek kopogtatnak az ajtón. Először megijedek és összerezzenek. De miután meghallom, hogy csak Jinyoung az, megnyugszom.

- Mark. Én vagyok az, Jinyoung.- kiabál az ajtóból. Oda battyogok és beengedem.

- Szia.- köszönök neki.

- Szia Mark.- köszön vissza míg ad egy ölelést. Majd elenged és már veszi is az irányt a konyha felé.- Kávét főztél?- néz vissza rám mire én csak bólintok.- Nagyon jó illata van. Öntök magamnak ha nem baj.- mondja már ki is véve egy bögrét a szekrényből.

- Csak nyugodtan.- mondom neki míg leülök a konyha pult melletti bárszékre és onnan figyelem Jinyoung-ot.- Mi járatban?- nézek rá kérdőn.

- Unatkoztam és gondoltam, hogy te már felkeltél.- válaszolja miközben befejezi a kávé készítést.

- És mi van Jaebum-mal? Azt hittem, hogy mivel már elmondtátok, hogy jártok, együtt lesztek a szabadidőtökben.- mondom neki mosolyogva. Majd kortyolok egy nagyot a kávémból.

- Ne is mond.- támaszkodik velem szembe a pultra.- Jaebum még mindig alszik és nem akarom zavarni. És szerintem még jó ideig aludni is fog.- mondja kicsit elszomorodva.- Pedig már lassan három óra.

- Hogy mennyi?- Nézek rá bambán majd a falon lévő órára. Eddig még csak eszembe sem jutott az idő.

- Ahogy látom te is nemrég kelhettél.- néz rám rosszallóan.

- Fogjuk rá.- válaszolok neki röviden. Látszik rajta, hogy furcsállja válaszomat, de nem szeretném most felhozni újra Erik-et. És valószínűleg túl is reagálná. Így csak témát váltok.- És szeretnél valami konkrétat csinálni? Vagy csak átjöttél elütni az időt?- mosolygok rá kérdőn.

- Nem.- feleli röviden.- De így, hogy már három óra, és a kávé után, kicsit éhes vagyok már.

- Én is kezdek kicsit éhes lenni. De ha jól emlékszem nincs itthon elég kaja kettőnknek. És főzni sincs most valami nagy kedvem. Nem tudom te, hogy vagy vele.- nézek rá kicsit elfancsalodva.

- Beülünk valahová? Nem rég találtunk Jaebum-mal egy jó helyet. Olcsó és finom is.- halkul el mondata végén és marad kicsit csöndben.- Vagy inkább rendeljünk valamit.- próbálja meg javítani a helyzetet.

- Ha szeretnéd elmehetünk oda.- mosolygok rá kicsit félve.

- Nem, mármint rendeljünk inkább.- hebeg.

- Nincs semmi baj Jinyoung.- mosolygok rá most szelíden. Nem szeretném, hogy miattam aggódjon. Felállok majd elteszem bögrémet.- Átöltözöm és már mehetünk is.- mondom miközben szobám felé veszem az irányt. Azért mégsem szeretnék itthoni ruhában beülni valahová enni. Felveszek valami lazább pólót és egy fekete szűk farmert. A hajamat csak gyorsan megfésülöm de különösebb figyelmet most nem fordítok rá. Majd visszamegyek a nappaliba ahol Jinyoung a kanapén ülve vár rám. Mikor meghallja, hogy jövök feláll és elém lép.

- Ha nem szeretnél nem kell menünk.- mondja aggódva.

- Ha nem szeretnék akkor nem mennénk.- válaszolok neki mosolyogva. Mert az igaz, hogy félek, hogy megint összefutok Erik-kel. Nem zárkózhatok be a lakásba.- Amúgy is jót fog tenni egy kis friss levegő.- nyugtatom meg. Elteszem még a tárcámat és felhúzom a cipőmet Jinyoung-gal együtt. Kiérve a házból a közeli buszmegállóba vesszük az irányt.- És pontosan, hol is van az az étkezde?- nézek rá kérdőn.

- Nem messze attól a fodrásztól ahol pár napja voltunk.- Mondja miközben megállunk a buszmegállóban.

- Akkor kb fél óra.- állapítom meg.

Jackson

Nagyon nehezen kelek fel. Érzem, hogy lüktet a fejem a másnaposságtól. Kikecmergek a konyhába, hogy csináljak magamnak kávét. Az általában szokott segíteni rajtam. És most sincs másként. Miután megittam az egészet visszamegyek a szobámba és felhúzom a redőnyt, hogy ki tudjam kicsit nyitni az ablakot. Ránézek a falamon lévő órára. Három óra múlt nem sokkal. Jaebum is lassan fel fog kelni szerintem. Elmegyek lefürdeni majd úgy döntök, hogy benézek hozzá. Habár ha jobban belegondolok lehet, hogy csak zavarnám. Valószínűleg most éppen Jinyoung-gal van. Vagy ha még nincs ébren akkor lesz. Akkor mi lenne ha én meg Mark-ot látogatnám meg. Lehet, hogy jó lenne ha lenne mellette valaki a tegnapi után. Bár az is lehet, hogy pont, hogy egyedül szeretne lenni. És nem lenne furcsa ha hirtelen beállítok hozzá? Még nem is ismerjük egymást annyira, hogy beállítsak hozzá. Bár ha nagyon akarnék kitalálhatnék valami jó kifogást, hogy miért megyek át hozzá. Nem akarom, hogy a tegnap után nyomulásnak vegye. Mert az számomra biztosra kiderült, hogy a fiúkat szereti. De kétlem, hogy most bármilyen komolyabb kapcsolat szerűt szeretne. Mert be kell ismernem én nem csak egy, egy éjszakás kalandot szeretnék tőle. De nem szeretném ezzel sem megijeszteni, sem bajba keverni. De mi van akkor ha épp azzal segítek neki, ha most átmegyek. Mi van, ha pont, hogy bajban van most. De várjunk csak. Hisz ha jobban belegondolok még csak azt sem tudom, hogy hol lakik. Oké nyugi Jackson. Biztos minden rendben. Tényleg, most jut eszembe, hogy meg van Mark száma. Ha felhívom abból biztos nem lesz semmi baj. De csak nem mondhatom neki azt, hogy „szia csak azért hívtalak, hogy minden rendben van e.” Az nagyon furcsa lenne. De akkor még is mit mondjak neki? Meg van, tudom már. Ránézek még egyszer az órára. Négy óra. Már biztos ő is fent van. Megkeresem a telómat az ágyban, majd arra ráülve izgatottan kezdem el keresni Mark számát benne. Még kicsit hezitálok, de végül megnyomom a hívó gombot. És igen, kicseng. Majd kiugrok a bőrömből örömömben de ahogy hallom, hogy felveszi hirtelen megszólalni sem tudok.

- Halló.- szól bele Mark a telefonba.- Halló.- szól bele még egyszer mire én nagy nehezen összeszedem magam.

- Szia Mark. Jackson vagyok.- szólalok meg végül én is.- Ugye nem keltettelek fel?- kérdezek rá biztonság kedvéért. Bár a hangja nem úgy tűnik mintha aludt volna.

- Nem. Már egy ideje fent vagyok.- mondja amitől kicsit megkönnyebbülök.

- Akkor megnyugodtam.- mosolyodom el magamban.- Csak a holnap miatt telefonálok.- mondom neki azt a kifogást amit előre kitaláltam.

- Holnap miatt?- kérdez vissza.- Lesz valami holnap?- folytatja értetlenül.

- Holnap kettőt beszéltük meg, hogy megírjuk a házit nálunk.- magyarázom el neki.- El is felejtetted- kérdezem kicsit kuncogva. De belül azért rosszul esik kicsit, hogy elfelejtett.

- Tényleg.- mondja kicsit megbánóan.- Ne haragudj.- kér tőlem bocsánatot.

- Nem gond.- nyugatom meg.- És amúgy mi a helyzet?- kérdezem meg téma váltás ként. Rézben mert nem akarom még letenni. Rézben pedig mert kíváncsi vagyok minden rendben van e vele.

- Semmi különös. Éppen eszem.- tehát rendben van. Ennek örülök.

- Nem unalmas egyedül enni?- kérdezem tőle. Remélem, hogy nem tűntem nyomulósnak.- Azt mondtad a múltkor, hogy nem szeretsz egyedül enni.- próbálom magam menten.

- Tényleg nem szeretek beülni valahová egyedül.- válaszol és ahogy hallom kicsit kuncog is közben. Tehát csak beülni nem szeret valahová egyedül.- De most nem vagyok egyedül. Jinyoung-gal vagyok.- fejezi be mondatát. Tehát nincs egyedül. És otthon sincs.

- Értem. Akkor nem is zavarok.- nevetek egyet én is halkan.

- Rendben akkor szia. Bár nem zavartál.- köszön el, és jól hallottam, hogy azt mondta nem zavarom?

- Akkor holnap találkozunk.- köszönök el tőle én is.

- Rendben.- teszi le végül a telefont. Leengedem a fülemtől a kezem és örömömben majd kibújok bőrömből. Szóval nem zavartam. Pedig a legjobb haverjával van. Ez azt jelenti, hogy kedvel engem. Ugye? Fültől fülig ér a szám és le sem tudom vakarni magamról. Egy ideig még a szobámban vagyok és szinte táncolok örömömben és végig a holnapon gondolkodom. Már alig várom, hogy itt legyen és együtt írjunk egy számot. De várjunk csak. Így még se fogadhatom. Kimegyek a konyhába és egy rosszalló tekintettel nézek végig rajta a nappalival együtt. Ha nem is teljesen de egy kicsit nem ártana összepakolni. Neki is kezdek de hamar megunom. Még a konyhával sem végeztem. De mégse hagyhatom így. Erőt veszek magamon és gyorsan elviselhetővé teszem a konyhát és a nappalit is. Bár azt nem lehet rá mondani, hogy hű de nagy rend van de jól lesz így. Már csak a szobám van. Bár meglepő mód itt van a legnagyobb rend. Csak néhány ruhát felszedek a földről, és kidobom a szemetet. Amint végzek itt is, leülök az ágyamra. Elképzelni sem merem, hogy holnap Mark itt lesz az én szobámban. Velem együtt. Csak mi ketten. Egészen estig. Sőt lehet, hogy egészen késő estig. És úgy dönt inkább itt alszik velem. Itt alszunk ketten az én szobámban. Ezen az ágyon. Itt lesz egészen közel hozzám. Egy karnyújtásnyira. El fogom érni. Végig tudok simítani arcán. Bele tudok túrni óvatosan gyönyörű vörös hajába. Egészen közel tudom magamhoz húzni. Végigsimítok hátán benyúlva pólója alá. Majd óvatosan magam alá fordítom és egészen közel hajolok hozzá. Szépen lassan bezárom a maradék pár centit megcsókolva ezzel Mark-ot. Kezemmel közben benyúlok pólója alá végigsimítva hasfalán. Közben száját nyalogatom és ráharapok óvatosan alsó ajkára amitől ő lassan kinyitja száját, hogy mélyebben csókolhassam. Rögtön mélyítek is a csókon. Így megízlelve őt. Engem közben egyre jobban és jobban elkezd szorítani a nadrágom. Na jó Jackson most legyen elég az ábrándozásból. A végén még ennél is jobban fel fogsz izgulni és kénytelen leszel magadnak kiverni. Nem hiszem el, hogy elég volt csak egy kicsit Mark-on ábrándoznom és annyira felizgultam, hogy már kényelmetlen a farmerom. Muszáj leszek egy kicsit lenyugodni. Oké Jackson mély levegő és higgadj le. Be és ki, be és ki. Oké csak így tovább. Nagy nehezen de végül sikerül lenyugodnom. És éhes is kezdek lenni. Most, hogy így belegondolok nem is ettem semmit egész nap. Kimegyek a konyhába és csinálok magamnak egy szendvicset. Megeszem majd megyek is vissza a szobába. Játszom a gépen egészen estig. Na jó szerintem már éjfél is elmúlt. Inkább lefekszem, hogy holnap tényleg el tudjak készülni mire jön Mark.

Mark

Reggel teljesen nyugodtan és kipihenten kellek fel. Tegnap Jinyoung-nak hála sikerült lenyugodnom. Miután beültünk valahová fel hívott Jackson. És bár azt mondta, hogy csak a mával kapcsolatban, van egy olyan gyanúm, hogy több is lehetett a háttérben. Okey Mark, gratulálok megint többet képzelsz bele mint ami. De az tény, hogy elképesztően aranyos volt a telefonban. De attól Jackson még mindig a lányokat szeret úgy, hogy hagyd abba az ábrándozást. Bár a múltkor mikor megcsókoltam visszacsókolt. És táncolni sem amolyan szelíd módon táncolt velem. De ez még nem jelent semmit. Sőt most, hogy még a múltamat is megtudta biztos undorodik tőlem. Mi van ha tegnap csak azért hívott fel, hogy lemondja a mai napot. Na jó nyugodj le egy kicsit. Ha tényleg azt szerette volna akkor rögtön azt is mondta volna. Jinyoung is ezt mondta tegnap. Á, kicsit féltékeny vagyok rá. Neki most ott van Jaebum és nagyon boldogok együtt. Tegnap evés közben Jaebum felhívta Jinyoung-ot. Fél óra múlva meg már le is jött ő is. És bármennyire nem bírom Jaebum-ot be kell, hogy ismerjem, tényleg szereti Jinyoung-ot. Odafigyel rá és kifejezetten kedves vele. Sőt, most, hogy sikerült kicsit meghittebben is elbeszélgetnem vele egész jó fejnek tűnik. Így egy szavam sem lehet ellene. Jinyoung boldog aminek tényleg örülök. Én meg azon idegeskedhetek folyton, hogy Erik mikor talál rám újra. Vagy futok vele össze véletlenül az utcán. Ez az Mark. Sikerült megint rosszkedvet csinálni magadnak. Inkább készülődjünk. Lemegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit. De valahogy most nem vagyok éhes. Alig a felét eszem csak meg a tojásnak amit sütöttem. Utána fürdök és fogat mosok. Majd vagy negyed órát állok a szekrény előtt, míg végül sikerül döntenem, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete hosszú ujjút veszek amit a bal kezemen könyökömig feltűrök. Felé egy fehér rövid ujjút amin a mellkasomnál végigfut két cipzár. És végül egy fekete bővebb gatyát. Majd a hajammal szórakozom el jó ideig míg sikerül beállítanom, hogy úgy nézzen ki ahogy én akarom. Beteszem még a fülbevalóm, a műfültágítóm és felveszek egy nyakláncot. És kész is vagyok. Pont időben. Lassan fél egy. És ahogy néztem van egy óra az út. Bár még nem nagyon jártam azon a környéken ahol Jackson lakik. Na mindegy eltévedni csak nem fogok. Elteszem még az ének füzetemet és már húzom is a cipőmet. Mikor odaérek még egyszer leellenőrzöm a kapott címet majd megállok az ajtó előtt. Hirtelen nem tudom, hogy kopogjak e hisz még valamivel a megbeszélt időpont előtt vagyok. De végül bekopogok és pár másodperc után már nyílik is az ajtó. Jackson fültől fülig érő szájal áll előttem.

- Szia.- köszönök neki én először egy fejbólintással együtt.

- Szia Mark.- köszön ő is vissza még mindig hatalmas vigyorral a száján.- Gyere be.- áll arrébb kicsit, úgy invitál be.

- Köszönöm.- megyek be az ajtón.

- Gyere. Körbevezetlek.-mondja miután levettem a cipőmet.

- Ez itt a nappali.- lépünk be rögtön az első helyiségbe ami a bejárattól rögtön balra van.- Az ott a konyha.- mutat most jobbra. A kettőt egy kisebb folyosó választja el egymástól. De amúgy szemben vannak. Az étkező asztal a konyha közepén van elhelyezve.- Ez pedig itt az én szobám.- vezet be a folyosó végén lévő jobb oldali ajtón nem messze a nappalitól. A szoba nem túl nagy mégis kényelmesnek tűnik. Az ajtó melletti falnál van az az ágy ami bár nem nevezhető franciaágynak bőven nagyobb mint egy, egy személyes ágy, mellette egy kisebb éjjeli szekrény. Az ajtóval szemben van az asztal amin egy laptop van. Mellette egy kisebb szekrény. A sarokban padig egy ruhás szekrény. Ezen kívül még van egy szekrény, és egy polc a falon ami tele van sapkákkal. A falon pedig elszórva néhány poszter.- A fürdő pedig itt van a szobámmal szemben.- mutat az ajtóra. Majd visszamegyünk a nappaliba. Még mindig csak nézelődök.

- Kicsit másra számítottam.- nyögöm ki végül ezzel igen csak meglepve.

- Hát igaz, hogy nem a legnagyobb.- mondja kicsit nevetve.

- Nem az.- javítom ki de csak még értetlenebbül néz.- Nagyobb a rend mint képzeltem volna.- mondom ki végül mire gondolok. Jackson erre csak hangosan felnevet.

- Tényleg nagyobb szokott lenni a kupi.- mondja még mindig nevetve.

- Ó. Csak nem miattam pakoltál össze.- mondom hülyéskedésből. De azért örülnék ha tényleg így lenne.

- Mondhatjuk.- mondja közben megvakarva a tarkóját. Tehát csak miattam képes volt összepakolni?! Eszméletlen aranyos ahogy kicsit zavarba jött. Csak visszamosolygok rá.

- Akkor, hol csináljuk meg a házit?- kérdezem tőle.

- Szerintem maradjunk a nappaliban. Itt kényelmesebb.

- Rendben.- válaszolok neki. Majd mind ketten leülünk a kanapéra.

- Pontosan, hogy kezdjük?- néz rám kérdőn.

- Nem tudom. Nem igazán csináltam még ilyet.- vallom be neki.

- Mármint közös házi írást, vagy dal írást?- kérdezi egy kisebb mosollyal.

- Egyiket sem.- hajtom le a fejem kicsit szégyenkezve.- Amerikában nem igazán foglalkoztam a házi írással. Itt meg inkább egyedül szoktam lenni.- magyarázom neki.- A dal írás meg még meg sem fordult a fejemben.- fejezem be a magyarázatot még mindig lefelé nézve. Nem tudom, hogy mi van velem. Nem szoktam magamról csak így nyíltan beszélni. És Jackson-t össz visz egy hete ismerem csak.

- Én se írok általában házit.- neveti el magát.

- Azt valahogy sejtettem.- mondom neki most már ránézve, egy mosollyal.

- Héy.- tettet durcásságot. Én csak nevetek rajta.- Azért annyira nem vagyok szörnyű mint amilyenek látszok.- mondja még mindig karba tett kézzel.

- Tehát tudod milyennek nézel ki.- gúnyolódok vele kicsi,t mire lekanyarítja száját és úgy fordul el tőlem. Erre kénytelen vagyok már hangosan felnevetni.

- Gonosz vagy Mark.- fordul vissza felém.

- Bocsánat.- hagyom abba a nevetést és nézek rá bűnbánóan. Még pár másodpercig így nézünk egymásra.

- Megbocsátva.- töri meg végül a csendet. És már fülig is ér a szája. Én is elmosolyodom.

- Na akkor hol kezdjük?- kérdezem meg újra.

- Pontosan mi is volt a feladat?

- Írjunk egy saját szerzeményt amit végül elő is adunk. Amúgy szabad utat kapunk.- magyarázom el a feladatot.

- Értem. Akkor először a műfajt kéne kitalálnunk. El kéne döntenünk, hogy pontosan mit szeretnénk.- magyaráz most ő.

- Pontosan mit is szeretnénk?- gondolkodom hangosan.- Hát én főként a rap iránt érdeklődöm. Nem tudom te, hogy vagy ezzel.- mondom neki a számomra legszimpatikusabb ötletet. Remélem ő is benne lesz ebben. Bár ahogy nézem a stílusát ő is rap kedvelő.

- Én is szeretem a rap-at. Benne vagyok. Írjunk rap-at.- örvendezik.

- Rendben.- egyezem bele most én. Ezután neki kezdünk az írásnak. Kicsit nehézkesen megy de végül is egész jól mulatok közben. Jackson végig baromkódig. De még így is baromi jól megy neki. Egyszer megemlíti, hogy gyakran ír rap-at. Hát látszik is. Nagyon jó szófordulatokat talál ki. Én is igyekszem és a végére egész jól bele is jövök. A végeredmény pedig egy egészen hosszú szöveg lett.

- Tényleg jó vagy ebben.- mondom neki miközben újra végig olvasom művünket.

- Köszi. Te is.- ül közvetlenül mellém a kanapén és karolja át a vállamat. Össze rezzenek egy kicsit a hirtelen érintéstől de nem húzódom el tőle.

Jackson

Még csak fél kettő de már most alig bírok meglenni a bőrömben. Tudom, hogy ez nem minősül randinak, de mégis olyan mintha ez lenne az első randink. Erre a gondolatra pedig csak még izgatottabb leszek. Fel alá sétálgatok a házban. Néha leülök vagy a kanapéra vagy az ágyamra de pár percnél többet nem tudok egy helyben ülni. Minden egyes újabb körömnél a házban ránézek az órára, de csak nem akar gyorsabban telni az idő. Mikor viszont meghallom, hogy kopogtatnak, ráadásul kettő előtt pár perccel már rohanok is az ajtóhoz. Azonnal ki is nyitom de hirtelen megszólalni sem tudok. Eszméletlen jól néz ki Mark. Legszívesebben a nyakába ugranék, és úgy közölném vele, hogy mennyire dögös. De sajnos nem tehetem. Így végül ő köszön először. Visszaköszönök majd körbevezetem a házban. Büszke vagyok magamra, hogy végül ilyen jól össze sikerült pakolnom. De mikor a körbevezetés végén közli, hogy másra számított hirtelen nem tudom, hogy, hogy kéne ezt értenem.

- Nagyobb a rend mint képzeltem volna.- mondja el végül, hogy mire gondol. Erre én csak nevetni tudok. Így sok értelme volt összepakolni mit ne mondjak. A végén, bár csak egy kicsit de sikerül zavarba hoznia. Ami nem gyakori nálam. És még szép, hogy miattad pakoltam össze. Bár ezt nem mondhatom el neki csak így.

Nagyon meglep mikor beszélgetés közben láthatóan megnyílik és önmagáról kezd el mesélni. Nagyon örülök, hogy már most képes így mesélni magáról. Nem nézné ki belőle az ember. Inkább annak a visszafogottabbnak tűnik. Még ha ismerem is a múltját.

Utána kicsit hülyülünk. És igen, sikerül megnevettetnem. Még mindig eszmélet aranyos ahogy nevet. Megint kényszert érzek rá, hogy jó szorosan megölelgessem. Jó Jackson, ezt gyorsan verd ki a fejedből. Inkább gyorsan elnézek. Így talán kisebb a kísértés. De az, hogy hallom, hogy érzem, hogy itt ül közvetlenül mellettem, nem éppen segít rajtam. De szerencsére gyorsan témát vált és elkezdünk a feladattal foglalkozni. Megtudom, hogy ő is szereti a rap-at. Már is egy közös dolog bennünk.

A feladat írása közben végig ökörködünk. Na jó inkább én. De ahogy látom Mark is élvezi a dolgot így folytatom. Mikor végzünk meg dicsér amitől akaratlanul is jobb lesz a kedvem. Én is megdicsérem de most már nem bírom magam visszafogni. Elég volt így is, hogy egész végig itt volt mellettem és még csak meg sem érinthetem. Így, bár eldöntöttem, hogy nem fogok ráhajtani vagy bármi félreérthetőt csinálni, muszáj vagyok ha csak egy kicsit is de hozzáérni. Hisz bármennyire is próbálkozom, be kell látnom, hogy nem vagyok az a visszafogott típus. Felállok a fotel karfájáról ahol eddig ültem, és leülök közvetlenül Mark mellé és átkarolom a vállát. Érzem, hogy kicsit megrezzen mozdulatomra de nem húzódik el. Ezt jó jelnek vesszem így ott hagyom kezem és így figyelem ahogy olvassa alkotásunkat. Bár ahogy egyre jobban figyelem nem éppen az előtte lévő lapra koncentrál. Egészen közel hajolok hozzá, hogy szinte összeérjen arcunk és én is a lapot kezdem el nézni. De figyelmem még csak véletlenül sem azon van. Azt figyelem, hogy, hogy kezd a mellettem ülő fiú egyre idegesebb lenni. Még egy kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy combjaink már összeérjenek. És igen, ez is hatással van rá. Bár csak egy picit de arca kezd pirosabb lenni. Nagyon aranyos ahogy próbál természetesnek tűnni. Fokozzuk még egy kicsit. Leengedem válláról a kezem de még véletlenül sem engedem el. Csak lecsúsztatom óvatosan végig hozzáérve hátához egészen a derekáig és ott hagyom. Érzem ahogy kicsit beleremeg a mozdulatba. Oké Jackson. Kutya legyek ha Mark-nak nem jövök be, legalább annyira mint nekem ő. De itt és most kell leállnod.

- Ha jól emlékszem elő is kell adnunk.- szakítom félbe a hangulatot és távolodom el tőle.

- Igen.- mondja nagyon halkan. Látszik rajta, hogy próbálja kicsit összeszedni magát amitől csak még aranyosabbnak tűnik.

Mark

Bár hirtelen ért, nagyon is jól esik Jackson ölelése. Még ha csak ez egy baráti gesztus is. És bár tényleg jóérzés, még is jobban örülnék ha kicsit kevésbé lenne az az ölelgetős típus. Az ahogy egyre közelebb és közelebb jön, idegessé tesz. Már akkor sem bírtam a rap-ra figyelni mikor csak átkarolta a vállamat. De most, hogy szinte összeér az arcunk teljességgel képtelenség, hogy a magam előtt tartott lapra figyelje. Nem merek rá nézni de úgy érzem, mintha engem figyelne. És igen Jackson gyere csak annyira közzel, hogy összeérjen a lábunk. Így sem vert még elég gyorsan a szívem. Majd leejti vállamról kezét és végig simít vele hátamon amitől végig fut gerincemen a borzongás. És ami még rátesz egy lapáttal, hogy derekamnál hagyja kezét. Ha még egy kicsit folytatja ezt esküszöm magamra húzom és úgy csókolom meg.

- Ha jól emlékszem elő is kell adnunk.- nyögi ki mint egy pillanat rombolás ként és ül távolabb tőlem.

- Igen.- hebegem. Okey Mark szed össze magad. Elvégre nem történt semmi sem.

- Akkor, hogy legyen?- kérdez rá.

- Nekem mindegy.- felelem amilyen nemtörődömen csak tudom. Egyrészt mert nekem tényleg mindegy. Másrészt mert érzem, ha sokáig leszek még Jackson közelében, és még egyszer csinál egy ilyet, nem fogom tudni magam visszafogni. És annak nem lesz jó vége.

- Akkor mit szólsz ha csak színplán felosztanánk részekre és elrappelnénk?- veti fel az első ötletet.

- Felőlem okey.- egyezek bele. Azért örülök, hogy nem valami extrém dologgal állt elő. Nem nagyon szeretek a középpontban lenni.

- Akkor legyen így.- hagyja helyben ő is és már nyúl is a lapért. Pár percig csak nézi míg meg nem szólal végük.

- Mi lenne ha nem refrénenként tagolnánk. Az úgy túl egyhangú.- nyögi be végül.

- Nekem mindegy.- rántok vállat.- Ehhez te jobban értesz.- hagyom inkább rá.

- Akkor ez a rész itt a tiéd lesz. Ez a sor pedig az enyém. Majd te és ez a rész megint az enyém.- mondja kicsit halkabban miközben a papira jelöli be a részeket.- Ezt a részt pedig közösen. Ezt és ezt is. Meg ennél a szónál is jó lenne.- folytatja.- Tényleg, tudsz beatbox-olni?- néz rám kérdőn.

- Nem igazán.- felelem neki.

- Akkor te fogod kezdeni.- néz rám, hogy tetszik e az ötlet. Csak bólintok egyet.- Én addig akkor beatbox-olok alatta.- mosolyodik el.

- Rendben.- egyezem bele, mire ő csak még jobban elmosolyodik. Erre már én is mosolyogva nézek vissza rá.

- Akkor még ez a rész van meg ez a rész.- fordítja vissza a figyelmét a papira.- Nem ez így nem lesz jó.- tervezi tovább az előadást. Addig csak figyelem, hogy, hogy dolgozik. Eddig még nem láttam, hogy valami ennyire lekötné a figyelmét. Tényleg nagyon szeretheti a rap-at. És ahogy látom ért is hozzá. Csendben figyelem míg el nem készül.

- Kész van.- kiáltja el magát és emeli a magasba a papírt.- Tessék.- nyújtja oda felém.- Na milyen?- kérdezi miután látta, hogy elolvastam.

- Szerintem jó lett nagyon.- dicsérem meg egy hatalmas mosoly mellett.

- Tényleg?- néz rám csillogó szemekkel. Mint egy kiskutya aki megcsinálta a feladatát és várja a jutalom simogatást.

- Igen.- nevetek egy aprót és belesimítok barna hajába. Látszik rajta, hogy meglepte a dolog de szinte rögtön belesimul kezembe.

- Na elpróbáljuk?- kérdezem tőle meglóbálva a lapot.

- Persze.- feleli már fel is állva. Én is felállok és odamegyek mellé. Kettőnk közé teszem a lapot és úgy kezdünk bele. Elsőre nem megy a legfényesebben. Jó párszor rontok. De az ötödiknél már kifejezzen jól megy. Egész jót összehoztunk végül Jackson-nal. Ahhoz képest, hogy mikor megkaptuk a feladatot mennyire biztos voltam benne, hogy ennek nem lesz jó vége, és mennyire nem volt kedvem az egészhez, kifejezetten jól sült el a dolog. Teljesen jó lett a szerzeményünk. És az előadás részét is jóra összehoztuk és még jól is éreztem közben magam. Na jó, eléggé élveztem a dolgot.

- Ez sokkal jobb lett mind gondoltam.- mondja önelégült fejjel miközben rám néz.

- Igen. Nagyon jó lett.- állapítom meg én is mosolyogva, majd Jackson felé fordulok. De rögtön megbánom. Alig két lépésnyire áll tőlem és csillogó szemekkel néz rám. Abban a pillanatban kihagy egy ütemet a szívem ahogy meglátom őt. Ha eddig azt hittem, hogy aranyos akkor most nem tudom, hogy mi. Hirtelen közelebb jön egy lépéssel, hogy így közvetlenül előttem álljon.

- Én azt hiszem, ... késő van már. Jobb ha indulok.- kezdek el hebegni. Bár szívem szerint inkább itt maradnék kettesben Jackson-nal. Most még sem tehetem.

- Igen, de...- lepődig meg hirtelen kijelentésemen.- Ha szeretnél maradhatnál.- próbál meg marasztalni. Látszik rajta, hogy rosszul esik neki, hogy menni szeretnék.

- Köszönöm de most jobb ha megyek.- indulok el a kijárat felé.- Köszönöm a vendég látást.- mondom miután felhúztam a cipőmet.

- Bármikor.- köszön el tőlem.- Szia Mark. Holnap találkozunk a suliban.- kiabál utánam az ajtóból integetve. Hátrafordulok és bólintok egyet, majd megyek is ki az épületből. Tényleg szívesen maradtam volna még, de ez jobb lesz  most így. Inkább sietek mert már nyolc is elmúlt és kezd sötétedni. Leszállok a buszról és elindulok a felé a buszmegálló felé ami a házamtól nem messze rak le. Ez remek, még kb tíz perc mire jön a következő busz. Addig is igyekszem a buszmegálló egyik sarkában minél csendesebben meg lenni.

- Mark.- áll meg teljesen a szívem mikor egy ismerős hang a nevemet kiáltja. Nem merek odafordulni, hogy megnézzem ki az. Inkább megpróbálok úgy tenni mintha nem hallottam volna semmit és csendben reménykedem, hogy nem rám gondolt. De pár másodperc múlva valaki hozzáér a vállamhoz mire ugrom egy nagyot. Reszketve fordítom hátra a fejem, hogy lássam ki az. De abban a pillanatban meg is nyugszom.

- Yuda te vagy az?- nézek rá megkönnyebbülve miközben teljesen felé fordulok.

- Nem találkozunk egy évig és máris Yuda-nak hívsz?- mosolyog rám kicsit megsértődve.

- Bocsi Youngjae.- mondom ki végül a rendes nevét.

Sziasztok. Miközben kerestem Erik-ről olyan képet ami valamennyire megegyezne az elképzeléseimmel rá kellet jönnöm, hogy nem találok. Legalábbis Amerikai változatot. Viszont mikor megláttam ezt a két képet rögtön megfogott. És bár tudom, hogy ő igazából a NU'EST-ből Aron nem ő Erik. Csak kinézetre ő volt az aki leginkább megfogott. Próbáljátok meg őt elképzelni csak valamelyest amerikaisan ha az lehetséges. 

Rin Rin