2015. július 14., kedd

Csapdában 5.rész



Jackson


Mikor hazaérek a suliból annyira izgatott vagyok, az este miatt, hogy rögtön megyek is zuhanyozni és készülődni. Jóval több időt töltök a fürdőben mint szoktam. Utána a ruháimmal szenvedek sokat. Végül egy fekete bő rövid ujjút választok aminek van egy hetes az elején. Egy fekete bővebb nadrágot és egy fekete sportosabb pulóvert veszek fel, ami elöl patentos és van rajta egy fehér írás. Ha nagyon melegem lesz max leveszem. Utána beállok a tükör elé és belövöm a hajamat. Ami meglepő mód gyorsabban megy mint gondoltam. A végén még kicsit gondolkodok, hogy vegyek e sapkát de végül a nem mellett döntök. Ránézek az órámra és még van bő fél órám indulásig. Leülök az ágyra és csak nézek ki a fejemből míg el nem kezdem érezni, hogy dél körül ettem csak utoljára. Gyorsan csinálok egy szendvicset amit azonnal be is falok, majd megyek fogat mosni. És még így is van tíz percem indulásig. De már nem foglalkozom vele. Cipőt húzok, elteszem a cuccaimat és már indulok is. Viszonylag gyorsan a találkozó helyhez érek. Én vagyok az első, és még mindig lenne negyed órám, hogy ide érjek. Úgy döntök, hogy leülök az egyik korlátra és ott várom meg a többiket. Meglepő mód nem is kell olyan sokat várnom, mert kb öt perc múlva Jaebum is megérkezik.
- Szia.- köszön ő először.
- Szia.- köszönök én is egy ököl pacsi mellett.
- Hogy, hogy ilyen korán?- kérdezi meg tőlem.
- Gyorsabban elkészültem mint tervezetem. És te? Te sem szoktál hamarabb jönni.- kérdezek vissza, hisz egyikünk sem az az „idő előtt ott vagyunk nehogy elkéssünk” típus.
- Úgyszintén.- feleli tömören mire mind ketten kicsit elnevetjük magunkat. Kicsit még hülyülünk mire Jinyoung is megérkezik. Ő is kicsit korábban mint a megbeszélt időpont volt. Köszönünk egymásnak majd beszélgetünk tovább. És bár azt mondom, hogy beszélgetünk de főként Jinyoung és Jaebum beszélgetnek. Én annyira még nem ismerem ezt a srácot, de ahogy látom Jaebum igen is jól ismeri. Sőt nagyon is jól kijön vele. És szemmel láthatóan jobb lett a kedve ahogy ez srác megjött. Csak nem ő az akiről beszélt. De tovább gondolkodni ezen már nincs időm, mert Mark is megérkezik. Köszön nekünk de én képtelen vagyok egy fejbólintásnál többet produkálni. Teljesen lesokkolt Mark kinézete. Valami eszméletlenül dögösen néz ki. Valamit hülyéskedik Jinyoung-gal de azt nem tudom, hogy mit. Csak azt nézem, hogy milyen aranyos ahogy nevet. Na jó, valahogy össze kell szednem magam, hisz még messze el sem kezdődött az este. Nagy nehezen elkapom a tekintettem Mark-ról, ahogy Jaebum közbeszól. Gyorsan válaszolok neki majd indulunk is. Az úton Mark és Jinyoung külön megy tőlünk pár lépésre és ketten hülyéskednek, meg beszélgetnek. Én igyekszem Jaebum-ra figyelni és vele beszélgetni de ahogy látom neki sem én vagyok az első számú tényezője amire figyel.

Jaebum

Otthon az ágyamon ülök és a telefonommal szórakozom addig míg indulnom kell a találkozó helyre, ugyan is jóval hamarabb elkészültem mint kellett volna. Bár nem is bánom. Nem szeretek kapkodni. Inkább az a lassan nyugisan készülődő típus vagyok. Mikor már lassan idő van befejezem a telefonom piszkálását és még egyszer belenézek a tükörbe, hogy minden okés e. Egy szürke rövid ujjú van rajtam aminek az ujja és a vállai sötétebbek és mintásak. Egy fekete farmer. Egy egy fekete bőr karkötő mind a két kezemre amiből az egyiken kisebb szegecsek vannak. És a fekete hegyes mű fül tágítom is a helyén van. A hajam is jóra sikerült így csak bólintok egyet majd már húzom is a fekete cipőmet. A többi holmimat meg már korábban eltettem így rögtön indulok is.
Mikor odaérek legnagyobb meglepetésemre Jackson már itt van. Köszönök neki majd kicsit még beszélgetünk míg meg nem érkezik az én kis Jinyoung-om. Valami elképesztően szexin sikerült neki most is felöltöznie. Legszívesebben itt helyben átfognám a derekát és megcsókolnám. De nem lehet, nem tehetem. Viszont az ahogy feltűnés mentesen megpróbál olyan közel állni hozzám, hogy néha összeérjen a karunk csak még jobban megkívánom őt. De valahogy ki kell bírnom. Bár azt nem tudom, hogy ha már most alig bírok magammal, hogy meg ne fogjam, öleljem, vagy akárcsak egy kicsit meg ne csókoljam, mi lesz az este többi részével. Már most úgy érzem kezdem megbánni, hogy belementem tartsuk titokban, hogy együtt vagyunk.
Pár perc után Mark is megérkezik majd indulunk is. Ketten megyünk Jackson-nal kicsit Jinyoungék-tól arrébb. De képtelen vagyon nem Jinyoung-ot figyelni ahogy néha, néha hátrapillant rám. De ahányszor csak összetalálkozik a tekintetünk elkapja a fejét. Mikor megérkezünk szólok mindenkinek, hogy megjöttünk. Beállunk a sorba, bár már egymás mellett állunk négyen még mindig külön, külön beszélgetünk míg nem Mark fel nem kiált és elém nem áll.
- Úr Isten. Jeabum, te tényleg Jinyoung-gal jársz?- néz rám kérdőn mire én még csak megszólalni sem tudok, úgy ledöbbenek hirtelen kérdésére. Gyorsan összeszedem magam és úgy válaszolok.
- Igen.- nyögöm ki végül majd Jinyoung-ra nézek aki csak bocsánat kérően néz rám mire veszek egy nagy levegőt, odalépek hozzá, átkarolom derekát, és adok homlokára egy puszit. Majd barátomra nézek, hogy vajon ő mit szól hozzá. De ahogy látom csak elégedetten mosolyog. Erre csak kérdőn nézek rá.
- Ne néz így. Már egy ideje sejtettem, hogy ő az.- válaszolja végül a fel nem tett kérdésemre, amire csak még meglepettebb fejet vágok.- Eléggé látszott rajtad, hogy oda vissza vagy érte és, hogy folyton őt figyelted.- magyarázza el. Majd újra páromra nézek aki még mindig Mark-ot figyeli. Eléggé kiakadt szegény.

Jinyoung

Miközben a sorban állunk, ketten beszélgetünk Mark-kal. Beszélgetés közben egyszerűen nem bírom ki, hogy ne hozzam szóba Jaebum-ot. Főleg így, hogy már eldöntöttem elmondom Mark-nak az igazat.
- Figyú Mark.- kezdek neki de hirtelen nem is tudom, hogy, hogy folytassam.- Úgy látom egész jól kijössz már Jaebum-mal.- nyögöm ki nagy nehezen.
- Fogjuk rá. Miért?- kérdez vissza meglepetten. De képtelen vagyok neki rögtön válaszolni. A szavakat sem találom hirtelen.
- Csak mert... tudod... én, izé...- hebegek össze vissza de értelmes mondatot nem tudok kiszedni magamból.
- Na jó Jinyoung, most már kíváncsivá tettél. Nyögd ki végre, hogy mégis mi folyik itt.- szól rám, mire én veszek egy nagy levegőt, hogy egy szusszal kipréseljem magamból.
- Járok Jaebum-mal.- oké, kimondtam. Megcsináltad Jinyoung. Már csak azért imádkozom, hogy Mark ne legyen nagyon mérges rám. Félve de Mark-ra emelem a tekintetemet, hogy lássam nagyon mérges e. De képtelen vagyok a megdöbbenésen kívül más érzelmet leolvasni az arcáról. Teljesen lefagyott.
- Mark?- szólítom meg finoman mire kezd kicsit észhez térni.
- Úr Isten.- tör ki belőle végül. Majd párom elé lép.- Jaebum te tényleg Jinyoung-gal jársz?- teszi fel neki a kelleténél kicsit hangosabban a kérdést. Jaebum erre csak odalép hozzám miközben egy igennel felel Mark-nak, megfogja a derekamat és megpuszilja a homlokomat. Ettől elkezdek megnyugodni de nyugalmam nem tart sokáig. Amint meglátom legjobb barátom arc kifejezését rögtön elszáll minden nyugalmam. Ellépek Jaebum mellől és odamegyek Mark mellé.
- Mark figyelj...- kezdenék el magyarázkodni de közbeszól.
- Nem most pár napja kezdtetek el járni, ugye?- kérdezi tőlem.
- Nem.- felelem neki lehajtott fejjel. Iszonyat lelki ismeret furdalásom van.
- Értem.- feleli röviden majd mintha ezzel letudta volna az egészet hátat fordít nekem és vissza áll a sorba.
- Mark.- szólítom meg óvatosan de nem is figyel rám. Így odalépek elé és úgy beszélek tovább.- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Csak nagyon féltem, hogy mérges leszel rám.- kezdek el magyarázkodni legjobb barátomnak.- Kérlek Mark.- kérlelem, hogy legalább nézzen rám ami ahogy látom sikerül is. Vesz egy nagy levegőt és rám néz. Ahogy meglátom a szomorúságot és hatalmas csalódást tekintetében csak még rosszabbul érzem magam. Úgy érzem képes lennék itt helyben elsírni magam. De nem tehetem.
- Kérlek, bocsáss meg Mark. Nem akartam semmi rosszat.- fojtatom.
- Még mindig nem értem, hogy miért nem mondtad el nekem.- szólal végül meg.- Hisz ismerhetnél annyira, hogy nem lennék rád amiatt mérges mert Jaebum-mal jársz. Az lehet, hogy kicsit furcsállnám de attól, hogy én nem jövök vele ki jól, te még igen is lehetsz a barátja.- fejezi be szomorúan.
- Igazad van. Annyira sajnálom.- borulok végül a nyakába.- Ígérem legközelebb te leszel az első aki megtudja ha történik valami.- mondom neki még mindig a nyakában csüngve.
- Rendben.- válaszolja miközben barátian átölel és megsimogatja a hátam. Pár percig még így maradunk. Végül Jaebum az aki megtöri a pillanatot. Odajön hozzánk és maga mellé húz gyengéden.
- Legyünk ezentúl jóban.- fordul oda Jaebum Mark-hoz. Mark erre csak bólint.
- Tudom, hogy ez egy megható pillanat meg minden, de mi jövünk a sorban.- jön oda Jackson hozzánk. Mire mindannyian kifizetjük a belépőt, és már megyünk is be, rögtön célba véve az ital bárt. Miközben mindenki megkapja amit rendelt csak reménykedem benne, hogy nem tettem tönkre az estét. Ugyan is Mark rögtön töményet rendelt amit csak ritkán szokott inni.

Mark

Enyhén mellbe vágtak a pár perccel ezelőtti események. Az még okey, hogy a legjobb barátom azzal jár aki szinte a legtöbbet szekált engem az osztályban. És azt is megértem, hogy félt mit fogok hozzá, szólni hisz ellenkező esetben én is félnék. De azt hittem megbízunk annyira a másikban, hogy elmondjunk egymásnak ilyeneket. Okey nem repkedtem volna az örömtől de nem is lettem volna rá mérges. Hisz ha boldog vele akkor miért ne járhatnának. Mondjuk az jól esett, hogy bocsánatot kért és megígérte, hogy legközelebb elmondja ha van valami, de teljesen, nem tudtam lenyugodni. Eleinte nem terveztem, hogy ma este olyan hű de nagyon be fogok rúgni. De most úgy érzem, hogy muszáj valami erősebbet innom. Amint megkapom a rendelt italom szinte rögtön meg is iszom a felét, aminek a hatását szinte azonnal érzem. Már jó ideje nem ittam. Igen csak elszoktam az alkoholtól. Így az italom másik felét úgy döntök meghagyom kicsit későbbre. Ekkor veszem észre, hogy Jinyoung engem figyel aggódó tekintettel. Sóhajtok egy nagyot és odamegyek mellé.
- Ugyan Jinyoung. Bár nem esett jól, hogy nem mondtad el, bocsánatot kértél és megígérted, hogy legközelebb elmondod, ha van valami.- próbálom meg kicsit megnyugtatni.- Már nem haragszom rád.- erre csak gyengéden rám mosolyog mire én visszamosolygok rá.- Táncolunk?- kérdezem meg tőle amin kicsit meglepődig de rögtön csak bólint egyet és már indulunk is a tánc parkett felé ahol beállunk a tömegbe és elkezdünk a zenére táncolni.

Jackson

Bár nem tudom, hogy pontosan mi is akart lenni az a jelenet ami Jinyoung és Mark között zajlott le a sorban, de ahogy látom már ki is békültek. Sőt nagyon is jól érzik magukat. Én a pult mellett állok a saját kis vodka narancsommal és Mark-ot figyelem ahogy Jinyoung-gal táncolnak. És ahogy látom igazam volt. Mark-nak tényleg elképesztő mozgása van. De egyelőre Jaebum-mal csak innen figyeljük őket. És ahogy látom nem csak én vagyok oda a látványért.
- Na, mi is megyünk táncolni?- kérdezek rá végül.
- Naná.- feleli, majd megissza még a maradék piáját velem együtt és már indulunk is, hogy mi is táncoljunk. Amint odaérünk Jaebum rögtön maga elé húzza párját míg én Mark elé állok és úgy táncolunk. Eleinte még igyekszem a környezetre is figyelni tánc közben, de elég hamar feladom. Csak az előttem lévő elképesztően szexi fiúra vagyok képes odafigyelni. Az elképesztően dögös mozgását és a tekintetét amiből sugárzik, hogy mennyire élvezi. És bár egész idő alatt csak őt figyelem mégsem tudom megmondani, hogy mégis mikor fogtam meg a derekát és húztam magamhoz olyan közel, hogy szinte összeérjen testünk. És mikor kezdtünk el szinte teljesen egyszerre mozogni. Viszont valami elképesztő érzés ahogy így, szinte összesimulva táncolunk és egyre csak közelebb és közelebb vagyunk egymáshoz. És bár így hirtelen nem tudom, hogy csak a tánc hevében és attól az alkohol mennyiségtől viselkedik e így, vagy nincs ellenére alapból sem az ha ennyire hozzásimul egy fiúhoz, de bármi is legyen, én csak örülök neki. Bár annak örülnék a legjobban, ha alapból se lenne ellenére egy fiú közelsége. Mert bármennyire is nehezemre esik de be kell, hogy ismerjem, vonzódok Mark-hoz.
Tánc közben egyre csak Mark szemeit vagyok képes nézni. És egyre csak közelebb és közelebb hajolok hozzá nem csak testtel de fejjel is, míg teljesen hozzá nem simulok és úgy nem táncolunk együtt. És egyre nagyobb bennem a kényszer, hogy egészen közel hajoljak szájához, és gyengéden megcsókoljam. De nem tehetem. Hisz bár így táncolunk, azt még nem tudom biztosra, hogy tényleg meleg e. Bár ez a tánc után inkább nehezebb azt gondolni, hogy nem meleg mint, hogy az. De ha meleg is még nem bizto... hirtelen Mark odahajol hozzám és gyengéden számra csókol. Pár másodpercig megmozdulni sem tudok döbbenetemben. De amint érzem, hogy már húzódna el tőlem, rögtön utána hajolok és visszacsókol. Valami elképesztő érzés ajkait az enyéimen érezni. Még puhábbak mint amilyeneknek látszanak. Legszívesebben nem is engedném el, de már nem bírom szusszal, így kénytelen vagyok elszakadni tőle. De pár centinél messzebb nem hajolok el csak éppen annyira, hogy láthassam szemeit. És igen most még gyönyörűbbek mint eddig voltak. Enyhe vágy tükröződik ki tekintetéből. Bár nem sokáig, pár másodperc után mint egy villám csapás szerűen változik meg a tekintette rémültre, melyben egy kis döbbenet is van.
- Sajnálom. Én nem. Mármint.- kezd el gyorsan magyarázkodni, miközben kilép ölelésemből és szája elé emeli a kezét.- Sajnálom.- ismétli meg magát és már fordul is háttal nekem, hogy elmeneküljön.

Mark

Amilyen gyorsan csak tudok bemegyek a mosdóba. Muszáj kicsit lenyugtatnom magam. Gőzöm sincs, hogy mégis mi a fészkes fene ütött belém. Mégis, hogy csókolhattam meg Jackson-t. De képtelen voltam ellenállni neki. Ahogy rám nézett. Azok a sötét gyönyörű vággyal teli szemek. És ahogy tánc közben magához húzott és úgy összesimulva táncoltunk. Egyszerűen képtelen voltam visszafogni magam. Na jó Mark nyugodj le, itt és most kell leállnod. Hisz egyértelműen tudod, hogy Jackson a lányokat szereti. Amúgy is, mégis mi a fenét akarna pont tőled.
Nekidőlök a falnak és úgy próbálok kicsit lehiggadni. Egy jó bő húsz percig meg sem moccanok míg Jinyoung nem jön, hogy megnézze jól vagyok e.
- Mark, minden rendben?- áll elém aggódva.
- Igen, persze. Minden okey.- felelem neki és igyekszem megnyugtatni.- Csak kicsit sokat ittam ennyi.- mosolygok rá.
- Biztos?- faggat tovább.
- Igen persze.- nyugtatnám meg de ahogy ránézek rögtön megtörik a jég és eltűnik a mosolyom.- Na jó, nagyon nincs rendben. Megcsókoltam Jackson.- törik ki belőlem.- Nem tudom, hogy mégis mi a fene üthetett belém.
- Hogy mit csináltál?- lepődik meg nem is kicsit.- De hát ő...
- Tudom, a lányokat szereti.- fejezem be helyette a mondatott majd veszek egy mély levegőt, hogy kicsit lenyugtassam magam.
- Szeretnéd, hogy menjünk?-néz rám kérdőn. Én erre csak gyengéden elmosolyodom.
- Nem kell. Már jobban vagyok.- válaszolom neki.- Menj csak vissza nyugodtan én is mindjárt megyek csak még megmosom az arcom.- egy rövid ideig nem felel erre csak az arcomat vizsgája. De végül sóhajt csak egyet és beleegyezik, utána pedig kimegy és magamra hagy. Még pár percig ott maradok. De végül erőt veszek magamon arcot mosok és visszamegyek. Mikor kimegyek a mosdóból akaratlanul is de rögtön Jackson-t kezdem el keresni. Jaebum-mal beszélget az egyik félreeső sarokban. És ahogy látom Jinyoung épp három pohárral a kezében feléjük tart. Most rám is rám férne valami erősebb ital. Odamegyek a pulthoz és leülök míg a csapos oda nem jön hozzám. Kikérem a whiskymet amiből rögtön iszom is két nagy kortyot. Úgy néz ki, hogy ma mégsem fogok józan maradni. Pedig, hogy mennyire utálom a másnaposságot. De valahogy most ez sem tud érdekelni. Csak csendben iszogatok a pult előtt ülve. Nincs pofám odamenni most Jacksonék-hoz. Inkább itt iszogatok egyedül miközben magamat gyötröm.

Jackson

Miután elszakadok Mark-tól ő csak bocsánatot kér és elszalad. Én pedig ott állok teljesen lefagyva. Az oké, hogy Mark megcsókolt, ami elképesztően jó volt. És az is oké, hogy én visszacsókoltam, de azt már nem értem, hogy miért szaladt el. Bár az is lehet, hogy csak nekem volt jó, neki meg áááá ebbe bele sem akarok gondolni. Az is lehet, hogy csak szégyenlős. Mondjuk ezt se nézné ki belőle az ember. Főleg nem, hogy ennyire. Egy kis ideig még ott állok lefagyva majd úgy döntök, hogy utána megyek. Ez azért így még sincs rendben. De még a tánc térről sem érek ki mikor Jinyoung megfogja a karom és ezzel leállít.
- Jackson, nem láttad Mark-ot?- néz rám kérdőn.
- Az előbb szaladt be a mosdóba. Épp utána indultam.- felelem neki.
- Hogy mi? Történt valami? Jól van?- ijed meg túlságosan is.
- Minden rendben szerintem. Legalábbis nem történ semmi olyan, amiből baj lenne.- próbálom meg megnyugtatni. De ahogy látom nem sok sikerrel, ugyanis már megy is utána. Már kiáltanék neki, hogy hagyja csak majd én megnézem mi van vele, de inkább nem teszem. Lehet, hogy Jinyoung-nak most jobban örülne, és neki könnyebben sikerülne megnyugtatnia. Inkább megkeresem Jaebum-ot és vele beszélgetek kicsit. Beszélgetés közben igen erősen azon filózom, hogy elmondjam e Jaebum-nak, hogy csókolóztam Mark-kal. De mielőtt bármit is tehetnék Jinyoung közbe szól. Hozott magával mindenkinek egy-egy pohár vodka narancsot. Mindenki elvesz egyet és miután ittunk belőle Jinyoung rögtön felém fordul és kertelés nélkül rákérdez az előbbire.
- Te tényleg csókolóztál Mark-kal?- néz rám kérdőn. Jaebum pedig kis híján belefullad az italába.
- Igen.- felelem neki rövidem.
- Hogy mit csináltál kivel?- akad ki Jaebum.
- Mark megcsókolt én pedig visszacsókoltam.- magyarázom el röviden.- De utána rögtön elszaladt bocsánatot kérve.- fejezem be mire Jaebum csak felnevet.
- Mi van haver ennyire szarul csókolsz.- nevet még mindig. Erre én csak fogom és hasba vágom amitől felszisszen. Jinyoung pedig csak fejcsóválva nézi mellettünk a jelenetet.
- Egyébként jól van Mark?- kérdezem meg Jinyoung-ot.
- Igen, azt mondta, hogy arcot mos és ő is jön.- nyugtat meg kicsit. Bár ez a nyugodtságom nem tart sokáig. Meglátom Mark-ot aminek alap járat örülök. De valaki éppen hátulról öleli a pultnál. Pedig eddig nekem nem úgy tűnt mintha lenne Mark-nak valakije.

Mark

Már szinte teljesen megittam a whiskymet és egyre jobban sikerül is magamat összetörni belülről. El sem hiszem, hogy akkor fasz voltam, hogy megcsókoltam Jackson-t. Azt sem értem, hogy honnan vettem hozzá a bátorságot. És amúgy is, megegyeztem magammal, hogy soha többet nem kezdek olyanokkal, akik balhésabbak. Így is elégé megszívtam már. Erre mit csinálok. Ráhajtok az egyik legbalhésabbnak tűnő srácra az osztályban. Mondjuk az is igaz, hogy miután beszélgettem vele nem tűnik rossz embernek. Ami csak még aranyosabbá teszi. Á Mark most legyen elég. Ez több szempontból sem jöhet össze.
Próbálom magam kicsit lenyugtatni és helyre is zökkenteni egyedül. Vagy mégsem. Hirtelen valaki átöleli a derekamat. Biztos Jinyoung az, gondolom magamban de ahogy hátrafordulok, hogy biztos legyek a dologban rögtön lefagyok és még csak megszólalni sem tudok.
- Szia Cica. Rég találkoztunk.- vigyorog rám egy amerikai srác.
- Erik.- nyögöm ki a nevét nagy nehezen de másra még mindig képtelen vagyok. Ahogy ezt ő is észreveszi maga felé fordít és úgy öleli tovább a derekamat miközben szétnyitja lábaimat és közéjük lép. De egyszerűen képtelen vagyok tiltakozni. Döbbenetemben csak meredten bámulok rá és még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy itt van előttem.
- Mi van Cica? Így megleptelek?- simít végig egyik kezével az arcomon aminek hála kicsit sikerült észhez térnem.
- Erik, mit keresel itt?- kérdezem meg végül de érzem, hogy teljes testemben elkezdek remegni.
- Nem nagy sztori. Apám újra nősült és ideköltöztünk.- feleli még mindig vigyorogva.- Tán nem is örülsz nekem Mark Cica?- húz magához még közelebb derekamnál fogva, hogy már szinte összeérjünk, mire én még az eddiginél is jobban elkezdek remegni. Igyekszem a kezemmel minél inkább a pult felé húzni magam. Bár nincs sok értelme. Székestül együtt nekitol teljesen a pultnak, hogy még csak ennyi menekülő útvonalat se hagyjon nekem.
- Ugyan Mark, te is jól tudod, hogy nincs értelme menekülni.- vigyorog rám még mindig.
- Erik, kérlek.- kezdem el kérlelni, amennyire csak tudva összeszedve magam, de a hangom még így is hallhatóan remeg.- Kérlek, engedj el.- kérlelem tovább, de a remegésem nem, hogy elmúlna inkább csak erősödik. De nem enged el, sőt csak még jobban a pultnak nyom így testünk már teljesen egymáshoz ér. Két kezemmel a pulton támaszkodva próbálok meg minél távolabb lenni tőle. Már amennyire ez ebben a helyzetben lehetséges.
- Most miért Cica?- biggyeszti le ajkait amennyire csak tudja, hogy szomorúságot imitáljon.- Már nem szeretsz?- hajol el tőlem de csak pár centire.
- Erik...- kezdenék bele de nem hagyja, hogy akármit is mondjak.
- Vagy találtál valaki mást míg nem voltam melletted?- néz rám kérdőn mire én csak még jobban elsápadok.- Csak nem az a fiú az, akivel nemrég táncoltál és meg is csókoltad?- néz rám még mindig kérdőn de látszik rajta, hogy kezd kicsit dühös is lenni.- Azt hittem már megtanultad mi lesz ha megcsalsz.- tűnik el arcáról minden nemű mosoly és lesz teljesen komoly.- Vagy csak azt hited már nem is látsz engem többet?- kérdezi már dühösen mire még erősebben öleli át a derekamat miközben egyre jobban magához présel de úgy, hogy az már fájjon nekem. Kénytelen vagyok kicsit felszisszenni.
- Erik félreérted.- kezdenék el magyarázkodni miközben kezemet már kénytelen vagyok elvenni hátam mögül és kettőnk közé tenni. De eltolni magamtól még így sem merem.
- Úgy látszik kénytelen vagyok újra megtanítani a leckét.- mosolyodik el újra de az ölelésemen cseppet sem enged. Erre eszembe jut, hogy anno Amerikában mit csinált, mikor egyszer megpróbáltam elmenni tőle, és összejöttem valaki mással. Szegény fiút annyira összeverte, hogy két hónapra kórházba került. És nekem se éppen a legkellemesebb éjszakám volt.
- Kérlek, legalább hallgass végig.- próbálom meg valahogy menteni a helyzetet.- Nincs semmi köztem és az a fiú között. Esküszöm.- mentegetőzők hátha hisz nekem.- Alig egy hete ismerem. És a lányokat szereti. Színplán csak többet ittunk a kelleténél.- folytatom de ahogy látom talán tényleg van esély, hogy higgyen nekem, mert bár csak egy nagyon kicsit de enged a szorításon.
- Szóval csak többet itatok a kelleténél?- néz kérdőn de a dühe még mindig nem tűnt el.- De ahogy látom te mégse ittál eleget.- néz a mellettem lévő üres pohárra a pulton. Én csak ijedten nézek vissza rá.
- Erik higgy nekem, tényleg nincs köztünk semmi.- fakadok ki teljesen.- Kérlek.- próbálkozom tovább mire ő csak elégetett fejet vág, és végül elmosolyodik. Még az ölelésen is enged, bár csak éppen annyit, hogy ne fájjon.
- Ám legyen, de csak most az egyszer nem vesszem ezt megcsalásnak. Viszont nehogy azt hidd, hogy elfelejtem, hogy megcsókoltál valaki mást.- mondja amitől bár csak egy kicsit de megnyugszom, de amint hozzáteszi a második mondatott mint egy fenyegetés ként, minden nyugalmam újra elszáll. De még így is örülök, hogy legalább Jackson-t békén hagyja.- Ó Mark, Cica. Annyira hiányoztál.- mosolyodik el most teljesen és úgy néz a szemembe. Derekamról leveszi az egyik kezét és végigfuttatja hajamon, és ahogy tarkómhoz ér ott hagyja. Ettől az érzéstől végigfut rajtam a hideg.- Eszméletlenül dögösen nézel ki ezzel a vörös hajjal.- mormogja már szinte a számra ahogy tarkómnál fogva egyre közelebb húz magához. És bár kezeim még mindig kettőnk között van mellkasának feszülve, eltolni még mindig képtelen vagyok.
- Erik, kérlek ne.- könyörgök neki, hogy hagyjon bégén. Többre egyszerűen képtelen vagyok vele szemben. De ő csak kuncog egyet és fojtatja. Bezárja a köztünk lévő pár centi távolságot. És bár tudom, hogy mit akar én mégsem nyitom ki a számat, nem akarom újra érezni őt.
- Ugyan Cica, te sem akarod, hogy kényszerítselek.- válik el tőlem, de csak éppen annyira, hogy tudjon beszélni. Még pár másodpercig így marad de ahogy látja, hogy nem nyitom ki a számat, tarkómról leveszi a kezét, alulról megfogja az államat, és úgy kényszerít, hogy nyissam ki a számat. Már épp csókolna is meg újra de valaki közbeszól. Így még mielőtt ajkait újra hozzám érinthetné elhajol tőlem, amitől én bár csak egy kicsit, de megnyugszom.
- Hey, Mark. Azt hittem, hogy üdvölőbuliba jöttünk. Erre nem is vagy az ünnepelttel.- fordítom a hang felé a fejemet miután Erik elengedte az államat. Meglepetésemre Jaebum-ot látom meg aminek nagyon megörülök.
- Jaebum.- mondom ki hirtelen a nevét egy megkönnyebbült mosollyal. De rögtön rájövök, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert ezt Erik is észrevette és kérdőn néz rám.- Erik ő...- kezdenék el megint magyarázkodni de valaki közbeszól.
- Mi az Mark. Már le is cseréltél minket?- jön oda Jackson is, amitől valamiért megkönnyebbülök. Úgy érzem, hogy már van esélyem arra, hogy megszökhessek Erik elől. Még ha csak ma estére is. De amint ránézek a még mindig közvetlenül előttem álló fiú arcára megint mindent elveszítek. Jackson-t nézi. Majd miután alaposan végigmérte visszanéz rám.
- Lecserélni?- néz a szemembe haragosan.- Pedig hinni akartam.- fejezi be mondatát amitől teljesen előtör bennem a pánik. De még mielőtt megszólalhatnék elenged és ellép tőlem, hogy a másik két fiúval szembe állhasson. Így kénytelen vagyok utána lépni és úgy megmagyarázni neki.
- Erik tényleg az igazat mondtam. Nincs semmi köztünk.- lépek oda végül, félig mellé félig elé.- Erik kérlek.- próbálkozom még mindig de hiába. Már rám se figyel. Csak megfogja csuklómat és teljesen maga mellé húz.

Jackson

Valahogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Mark-nak van valakije. Bár ha lenne neki valakije akkor már érthető lenne az előbbi viselkedése a csók után. De valahogy nehezemre esik elképzelni, hogy most jár valakivel. Tánc közben egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy járna valakivel. Max kívülről tűnhetett úgy, hogy velem van.
- Jinyoung, Mark-nak most van valakije?- Kérdezem inkább meg ami nem csak őt, de még Jaebum-ot is igen csak meglepte.
- Nem, tudtommal nincs.- feleli kicsit megszeppenve. De ha nincs senkije akkor mégis ki az a fickó aki ott ölelgeti őt. Nézek megint Mark felé. De most már nem hátal öleli őt, hanem szemből. De nem is akárhogyan. Teljesen nekinyomja Mark-ot a pultnak, és hozzápréseli magát.
- Biztos?- kérdezek rá a biztonság kedvéért.
- Nekem eddig még nem mondta, hogy lenne valakije.- gondolkodik el egy kicsit.
- Akkor ő kicsoda?- kérdezek rá miközben Mark-ék felé mutatok, hogy ők is értsék mire célzok. Pár pillanatig mindannyian csak némán bámulunk míg Jinyoung meg nem töri a csendet.
- Jézusom.- kap szája elé.- Az nem lehet, hogy ő itt van.- akad ki teljesen miközben egyre jobban hasonlít az arcszíne egy frissen festett fehér falhoz.
- Jinyoung, kicsim, mégis miről beszélsz.- lép Jaebum párja mellé, aki cseppet sem figyel rá. Csak tovább beszél magában.
- Ha ő itt van akkor, akkor biztos látta.- néz végül rám.- Mark nagy bajban van.- nyögi ki végül.- Segítenünk kell rajta.
- Jinyoung, kérlek, semmit sem értünk így.- próbálja meg kicsit nyugtatni Jaebum, de nem sok sikerrel.
- Hogy érted, hogy nagy bajban van?- szólalok meg én is, amint kicsit sikerül felfognom, hogy mi is történik.- Ki az aki Mark-ot ölelgeti?- nézek rá Jinyoung-ra aki vesz egy mély levegőt, hogy kicsit lenyugodjon és úgy kezd el mesélni.
- Én sem tudom pontosan, de annyi biztos, hogy Mark fél tőle. Én is csak egyszer láttam róla fényképet, még mikor megismertem Mark-ot. Annyit mondott csak róla, hogy miatta költözött ide. És, hogy soha többet nem is akar róla hallani. Utána kitörölte a képet és többet nem is került szóba.- meséli el nekünk röviden és gyorsan, hogy mit is tud.
- Rendben.- nyugtázom, gyorsan amiket mond és már indulnék is de Jaebum megelőz.
- Jinyoung te maradj itt.- szól oda még párjának és már indul is. Csak pislogva nézek utána. Már ott is van mire én is elindulok.
- Mi az Mark. Már le is cseréltél minket?- szólalok meg amint odaérek. Mire csak egy alapos végigmérést kapok a Mark előtt álló fickótól, majd visszafordul Mark felé, hogy mondjon neki valamit, amitől nem kicsit ijed meg. Utána ellép Mark elöl és velünk szembe áll. Mark pedig kétségbeeseten, próbálja meg meggyőzni ha jól hallottam Erik-et. De ő rá se hederít, csak továbbra is engem figyel és közben Mark-ot a csuklójánál fogva maga mellé húzza, ami elég nyilvánvalóan fáj neki. De nem mer szólni.
- Nem gondolod, hogy elengedhetnéd?- szólalok végül meg.
- És mégis miért kéne valaki olyanra hallgatnom, aki még csak be sem mutatkozik.- válaszol a hangjában kivehető gúnnyal, miközben még jobban megszorítja Mark csuklóját, amire már kénytelen felszisszenni. Morgok egyet és csak utána válaszolok.
- Jackson Wang vagyok.- mutatkozom be neki.- Most már légy oly szíves és engedd el.- ismétlem meg magam, most már erőteljesebben.
- És mégis miért kéne pont rád hallgatnom?- néz rám de teljesen kivehető a megvetése irántam.
- Ha szabad megkérdeznem, te mégis ki a franc vagy?- szól közbe Jaebum.
- Én?- néz rá Jaebum-ra.- Én Erik vagyok. Mark pedig a csajom.- mosolyodik el miközben elengedi Mark csuklóját majd dereka köré fonja kezét és úgy húzza közelebb magához.
Hogy mit mondott az előbb. Kije neki Mark.
- És ti mégis kik vagytok Mark-nak?- kérdezi tőlünk bár inkább csak rám néz. Most esik csak le, hogy miért pikkel rám ennyire, még ha csak most találkoztunk először.
- Az osztály társai vagyunk, és a barátai.- felelem neki amitől bár csak egy kicsit, de elkerekednek a szemei és úgy néz rá a mellette álló, szemmel láthatóan reszkető fiúra.
- Értem, tehát senkik.- mondja miközben lenéző mosolyra vált.
- Hogy mit mondtál?- kérdezek vissza, de már kicsit sem nyugodtan. Nagyon felhúzott. De ezt ő csak élvezi. Muszáj kicsit lenyugodnom.
- Hagy találjam ki. Most jöttél a suliba és te vagy az ünnepelt.- néz felém majd Mark-ra.- Te pedig máris ráhajtottál. Eltaláltam?- húzza magához még közelebb Mark-ot miközben belemarkol az oldalába amitől kénytelen fájdalmasan nyüszíteni egyet.
- Jobban jársz ha...-kezdem el fenyegetni de közbe szól.
- Ha mi? Csak nem meg fogsz verni.- gúnyolódig.
- Erik.- szalad oda hozzánk egy fiú. Amint odaér hozzánk és meglátja Mark-ot, ledermed és hitetlen kedve néz rá.- Mark. Hogy, hogy?- kérdezi rögtön de választ nem kap.
- Mi az Yuda?- kérdezi Erik a most érkezett fiút, aki abban a pillanatban összeszedi magát, és leveszi tekintetét Mark-ról és a mellette álló fiúra néz.
- Jönnöd kéne.- mondja gyorsan.- A többiek balhét csináltak.- magyaráz tovább. Erre Erik csak sóhajt egy kisebbet, majd Mark felé fordul.
- Ne haragudj Cica, de most mennem kell.- ad egy puszit halántékára, amitől Mark a szó szoros értelmében ledermed de reszketése nem áll el.- De még látjuk egymást.- majd elengedi Mark-ot és úgy megy el kettőnk között. És bár hozzám se ér de hirtelen megmozdulni sem tudok. Pár pillanat múlva az térít magamhoz, hogy Mark a szemem láttára rogy térdre.
- Úr Isten, Mark, jól vagy?- szaladok oda hozzá. Leguggolok mellé és úgy próbálom meg kicsit összeszedni de nem sok sikerrel. Még mindig teljes testében remeg.

Mark

Képtelen vagyok megszólalni. Némán állok Erik mellett a földet bámulva és hallgatom ahogy rólam beszélnek. Mikor Erik azt mondja, hogy a csaja vagyok, összeszorul a gyomrom, és legszívesebben itt helyben meghalnék. De tudom, hogy ez nem lehetséges. Így csak még jobban a földet kezdem el bámulni. Nem akarom látni, hogy milyen fejet vághatnak Jackson-ék. De ahogy próbálnak megvédeni és azt mondják, hogy a barátaim nagyon jól esik. Hisz még csak pár napja ismerjük egymást. De ahogy Erik kezdi elemezni a helyzetet rászorít derekamra és úgy szorít magához amitől fájdalmasan felnyüszítek és úgy nézek rá. Kezdenék el tiltakozni, de mielőtt bármit is mondhatnék Jackson szólal meg és próbálja meg, megfenyegetni Erik-et. Ő viszont csak jót mulat rajta, és gúnyolódik vele. Kénytelen vagyok alsó ajkamba harapni, és úgy nézni tovább a földet. Érzem, hogy lassan a határaim végén járok és mindjárt összesek, de nem tehetem. Hallom, hogy valaki odajön hozzánk Erik nevét mondva. Nincs erőm felnézni, hogy ki az, de amint megszólít automatikusan felnézek és ahogy meglátom, hogy Yuda az, abbahagyom szám rágását és kikerekedett szemekkel nézek rá. Képtelen vagyok akár csak egy hangot is kiadni. Nagyon megörülök, hogy épségben láthatom. A következő amire már magamhoz térek a kelleténél jobban az az, hogy Erik ölelése jóval finomabb lesz és közelebb hajol hozzám, és úgy beszél.
- Ne haragudj Cica de most mennem kell.- mondja majd teljesen odahajol hozzám és halántékon csókol amitől megmozdulni sem tudok. Teljesen lefagytam.- De még látjuk egymást.- és ahogy ezt közli velem, teljesen eluralkodik rajtam a pánik, de megszólalni így sem tudok. Mikor elenged végül, és elindul, még pár másodpercig bírok állni, de ahogy tudatosul bennem, hogy már egyedül vagyok, nem bírom tovább tartani magam. Összerogynak térdeim és úgy zuhanok a földre. Nem vagyok képes másra csak a reszketésre és a néma pánikra. Érzem, hogy nem sokon múlik, hogy a könnyeim is előtörjenek. Hallom ahogy Jackson felkiált és oda jön hozzám. Próbál kicsit vigasztalni de semmi haszna. Mozdulni sem bírok. Csak ott ülök a földön, teljesen összetörve, néhány percig míg valaki hirtelen a nyakamba nem borul. Nagyon megijedek tőle, és összerezzenek, de ahogy sikerül felfognom, hogy csak Jinyoung az, kicsit lenyugszom. Kis ideig még úgy ölel engem majd elenged és két keze közé fogja fejem és úgy néz a szemembe.
- Mark, figyelj, minden rendben, nyugodj meg. Mi itt vagyunk neked. Megvédünk bármiről is legyen szó.- próbál meg vigasztalni ami jól esik és kezdem úgy érezni, hogy kicsit jobban vagyok. Rámosolygok Jinyoung-ra ami bár nagyon gyengére sikerül, mégis érti, hogy mire célzok vele. Lassan elengedi fejemet és segít felállni.
- Köszönöm.- fordulok oda legjobb barátom felé, majd leülök arra a székre ahol nemrég ültem. Jinyoung leül velem szembe Jaebum pedig mellé áll, míg Jackson mellém.- Köszönöm.- ismétlem meg magam, csak most a másik két fiúra nézve, mire gyengéden elmosolyodnak.
- Biztos minden rendben?- néz rám aggódva Jackson.
- Igen.- próbálom meg megnyugtatni.
- Mark.- szólal most meg óvatosan Jaebum.- Ki volt ő pontosan?- kérdezi meg végül. Jinyoung oldalba vágja de én csak szelíden rámosolygok és sóhajtok egy kisebbet.
- Semmi baj.- fordulok Jinyoung felé majd vissza Jaebum-ra.- Kb egy évvel ez előtt költöztem ide Seoul-ba. Erik volt az aki miatt anno úgy döntöttem, hogy ott hagyom Los Angeles-t. Úgy is mondhatnánk, hogy előle menekültem ide. Mikor még ott éltem nem voltam az a nagyon visszafogott gyerek. Sokat verekedtem és nagyon sok rosszba belekeveredtem. Általános felsőben egy nagyobb balhé kapcsán ismerkedtem meg Erik-kel. Ő volt ott a banda vezér. Összeverekedtem az egyik emberével és én kerültem ki belőle győztesen. Már akkor kinézett magának. Ezek után elég hamar bevett a bandába. És egyre jobban bejöttem neki. Míg kis idő elteltével maga mellé nem állított és nem lettem a...- itt kicsit megakadok. Nehezemre esik kimondani de végül csak veszek egy nagy levegőt és kimondom.- Én lettem csaja.- hajtom le a fejem amint kimondtam.- Eleinte azt hittem, hogy szerencsés vagyok. Örültem, hogy nem csak egy névtelen senki vagyok a bandában de elég hamar rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Egyre durvábban bánt velem, és a végén már féltem tőle. Többször is megpróbáltam eljönni tőle, de sose sikerült. Mikor szemtől szemben elmondtam neki, hogy elegem van és, hogy el akarok menni, bezárt és addig nem engedett el míg meg nem ígértem, hogy nem megyek sehova. Volt, hogy szó nélkül próbáltam meg elmenni, elbújni előle de hamar megtalált. Egyszer megismertem valakit, akivel összebarátkoztam. Nagyon jól kijöttünk egymással. A végén azt mondta, hogy szeret és, hogy segít nekem. Sikerült is elmennünk de hamar utolértek minket. Erős volt és próbált megvédeni de Erik annyira megverte, hogy két hónapra kórházban kellett maradnia. Utána nekem is megtanította az este, hogy mi lesz ha még egyszer megcsalom. Ez után jó ideig még csak megmozdulni sem mertem mellőle. Egy évvel ezelőtt viszont remek lehetőségem akadt. És egy kis segítséggel sikerült idejönnöm.- fejezem be végül a mesélést, de fel még mindig nem merek nézi rájuk.
- Mark.- szólal meg végül Jackson de többet ő sem képes mondani.
- És hogy sikerült végül eljönnöd?- kérdezi meg Jaebum.
- Az a fiú, akit az előbb láttatok segített nekem. Ő volt ott a legjóbb barátom. Összebeszélt a szüleimmel és segített abban, hogy Erik ne keressen engem két napig. Ez idő alatt nekem sikerült eljönnöm. Csak amiatt izgultam végig, hogy neki ne essen semmi baja. De most, hogy láttam nincs semmi baja, egy kő eset le a szívemről.- mosolyodom el végül. De rögtön el is száll a pillanatnyi jókedvem ahogy eszembe jut, hogy Erik itt van, és azt is tudja, hogy én itt vagyok.
- Nyugi Mark.- karolja át a vállamat Jackson.- Nem kell félj, majd mi megvédünk.- próbál megnyugtatni ami jól esik, de valahogy mégsem tudok benne hinni.



Sziasztok remélem, hogy tetszik eddig a történetem. Szeretnék egy apróbb hozzáfűzést tenni a mostani részhez. Mikor írtam a történetet sokat gondolkodtam, hogy, hogy is hívják Erik-et míg végül kitaláltam neki ezt a nevet. Utólag jutott csak eszembe, hogy az After School Club műsorvezetőjét is Eric-nek hívják. Nem rá gondoltam mikor kitaláltam ezt a karakter. Előre is bocsánat ha ezzel valakit megsértettem.

Rin Rin

4 megjegyzés:

  1. Bocsánat a kifejezésért, de ez kurva jó... Imádom..csak a helyesíráson és egy kicsit a megfogalmazáson kell javítani,de nem vészes... Gratuálok ;) :D Csak így tovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) nagyon örülök, hogy tetszik. A helyesírásért pedig elnézést. igyekszem kijavítani őket. :)

      Törlés
    2. A következő részben nem tudnál egy képet csatolni Erikről,mármint te hogy képzeled el?! :) :D

      Törlés
    3. Megpróbálok keresni valakit aki hasonlít az elképzeltemhez. De nem garantálom, hogy találok is. Ő az egyetlen aki teljesen kitalált. :)

      Törlés