2015. szeptember 1., kedd

Csapdában 9.rész




Mark

A szünet végéig csendben ülünk. Jackson néha megszólal, hogy elterelje a figyelmünket és, hogy jobb kedvre derítsen. De hamar belátja, hogy nincs sok értelme. Jinyoung azóta is csak ölel. Már nem akarja elsírni magát és különösebben nem is szoros az ölelése csak szimplán ölel.
- Minden rendben Jinyoung.- simítok végig karján.- Nem kell, hogy így ölelj. Még a végén Jaebum féltékeny lesz.- mosolygok rá a végén mire szomorúan rám néz és elenged.
- Mark ne haragudj de meg kell kérdeznem. Tegnap. Mi történt miután elmentél Jackson nélkül.- néz rám komolyan Jaebum de én megszólalni sem tudok. Lenézek az ölembe és némán bámulom a kezem. Még egy két percig így ülünk némán míg meg nem szólal újra.- Értem.- mondja szomorúan majd sóhajt egyet. Nem bírtam semmit sem kitalálni. Az igazságot pedig nem mondhatom el nekik. Bejön a tanár és mindenki feláll és a helyére megy.
- Ne haragudjatok.- mondom halkan mikor elindulnak.
- Ha már elbírod, akkor mond el nekünk. Számíthatsz ránk.- néz rám Jaebum majd a többiekre nézek akik halványan mosolyogva bólintanak egyet. Én is visszamosolygok és úgy bólintok. Az órán egyáltalán nem figyelek. Inkább úgy döntök, hogy pihenek. De aludni nem tudok. Mikor néha Jackson felé nézek ő mindig engem néz. Látszik rajta, hogy még mindig aggódig de ahányszor találkozik tekintetünk megpróbál vigyorogni. Visszavigyorgok rá, de a szívem minden egyes alkalommal összeszorul. Szünetben mind a négyen a mi padunknál vagyunk és itt beszélgetünk. Már feltűnően vidámabb lett a hangulat. Még mindig nem olyan mint volt de már jobb. Ahogy telik az idő egyre jobban és jobban hasonlít a hangulat a tegnapihoz amikor még nem történt semmi. Ebéd szünetben mosolyogva figyelem ahogy Jackson épp egy régi történetet mesél mikor még Jaebum-mal régen egy osztályban voltak, mikor kapok egy üzenetet. Telefonom hangjától kis híján szívrohamot kapok. Reflexszerűen veszem ki zsebemből a készüléket de mikor meglátom, hogy csak egy számot ír ki rögtön tudom, hogy Erik az. Kicsit hátrébb dőlök székemen és remegő ujjal nyitom meg az üzenetet.
„Még ma intézd el, hogy jövőhéttől már ne járj suliba. Nem akarom, hogy akár csak találkozz azzal a gyerekkel.” Üres tekintettel bámulom a telefonom képernyőjét.
- Minden rendben?- térit magamhoz Jackson.
- Igen. Csak elfelejtettem, hogy beszélnem kell az egyik tanárral.- állok fel mosolyogva és indulok is ki a teremből. Gondolkodás nélkül megyek fel a tanárihoz. De nem megyek be rögtön. Te mondtad neki Mark, hogy ha azt akarja, akkor kilépsz a suliból. Nincs értelem most saját magad sajnáltatni. Döntöttél és kész. Bekopogok és egy „tessék” után be is nyitok. Amint meglátom az osztályfőnököm és ő szól, már indulok is felé.
- Elnézést a zavarásért.- állok meg előtte.
- Mit szeretnél Mark.- néz rám kedvesen. Hirtelen nem bírok megszólalni. Nem tudom, hogy kéne ezt csinálni. De végül úgy döntök, hogy egyszerűen elmondom.
- Ki szeretnék lépni az iskolából.- mondom érzelem mentesen, mire az osztályfőnököm megdöbbenve néz rám.
- Ülj le egy kicsit.- húz közelebb egy széket. Bólintok egyet és csendben leülök.- Történt valami?- néz rám komolyan.
- Nem.- rázom meg a fejem.
- Akkor miért szeretnél kilépni ilyen hirtelen az iskolából.- faggat tovább.
- Nincs különösebb oka.- vágom rá szinte rögtön. Nem mondhatok semmit arról, hogy mi is van igazából a háttérben. Vesz egy mély levegőt és lehatja a fejét.
- Értem. Nem foglak faggatni ezzel kapcsolatban. De kérlek gondold át újra.- néz rám kérlelve.
- Már átgondoltam.- válaszolok szinte azonnal még mindig érzelem mentesen.
- Rendben.- sóhajt egyet majd feláll, hogy megkeresse a kilépéshez szükséges lapokat és az én irataimat, majd csendben leül és elkezdi kitölteni.- Már holnaptól nem szeretnél jönni?- néz fel.
- Jövőhéttől.- felelem röviden.
- Mivel a szüleid Amerikában élnek így minden felelősség rád hárul.- hagyja abba a papírok töltését és fordul felém komolyan.- Tizennyolc is elmúltál már így tanköteles sem vagy. Ha itt aláírod jövő hét hétfőtől már nem leszel ennek az iskolának a tanulója.- mutat a lap aljára.
- Rendben.- húzom magam elé a lapot, hogy aláírjam.
- De Mark.- szól közbe.- Nem tudom, hogy mi történt. De ha még is úgy döntesz, hogy itt szeretnél maradni csak szólj. Még ha egy hónap múlva is. Soha nem késő.- néz a szemembe biztatóan. Összeszorul a szívem. Lenézek a papírra és csendben aláírom és már állok is fel, hogy menjek.
- Kérhetnék egy szívességet?- állok meg háttal.
- Mi lenne az?
- Kérem ne mondja el senkinek.- szorítom ökölbe kezeimet. Kis ideig nem mond semmit majd sóhajt egyet.
- Rendben.- egyezik bele.
- Köszönöm.- mondom majd felé fordulok, meghajolok és már megyek is ki a tanáriból. Az óra már elkezdődött de nem foglalkozom vele. Lassan szinte vonszolva magam megyek a teremhez. Mikor odaérek nem kopogok be csak ott állok. Végül előveszem a telefonom és írok Erik-nek egy sms-t, hogy elintéztem amit kért, hétfőtől nem járok többet iskolába. De elküldeni nem tudom rögtön. Behunyom a szemem és úgy nyomok rá végül a küldés gombra. Leejtem magam mellé mind két kezem és úgy állok ott mozdulatlanul. Úgy érzem mintha elveszett volna egy részem mikor megnyomtam elküldtem az üzenetet. Erőt veszek végül magamon és bekopogok. Nem hagyhatom, hogy a maradék pár napomat saját magamnak tegyem tönkre.
- Elnézést a késésért. Az osztályfőnökömmel kellett beszélnem.- mondom amint belépek a terembe.
- Rendben. De legközelebb kérlek szólj előre ha valami hasonló történik.- néz rám de egyáltalán nem mérges.
- Rendben. Elnézést.- egyezem bele. Bár nem hinném, hogy lesz még egyszer ilyen.
- Ülj le.- szol rám mire bólintok egyet és már megyek is a helyemre. Mikor leülök Jinyoung kérdőn néz rám de én csak intek neki, hogy nincs semmi komoly. Mire vége van az órának sikerül magamban eldöntenem, hogy a maradék pár napban igyekszem minél többet Jacksonék-kal lenni. És amennyire csak tudom jól érezni magam. Így óra végén kivételesen én megyek oda Jackson-hoz.
- Nincs kedved gyakorolni?- nézek rá mosolyogva.
- Rendben.- egyezik bele de látszik rajta, hogy igen csak megleptem ezzel.- De mit szólnál ha ma inkább a suliban gyakorolnánk.- néz rám kérdőn.
- Benne vagyok.- egyezem be azonnal mosolyogva. Örülök neki, hogy ő maga ajánlotta fel, hogy maradjunk a suliban. Ha átmennénk valamelyikünkhöz azt nagyon nehezen tudnám Erik-nek elmagyarázni.
- Mi az srácok. Csak nem valami programot beszéltek meg.- jön oda hozzánk Jaebum és karolja át Jackson vállát.
- Olyasmi.- válaszol nevetve majd Jaebum kérdőn néz rám, hogy miről maradt le.
- Gyakorlunk a holnapi előadásra a suliban.- felelem neki mosolyogva.
- Tényleg. Együtt lettetek párba osztva. El is felejtettem.- áll Jaebum és közém Jinyoung.
- Ahogy ti Jaebum-mal.- bököm kicsit oldalba barátomat egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Igen.- feleli kicsit megszeppenve.
- Tényleg. Nincs kedvetek nektek is maradni kicsit? Legalább ti is gyakorolhatnátok. Meg amúgy is kíváncsi vagyok ti ketten mit hoztatok össze.- fordulok barátom felé.
- Végül is, miért ne. Szívesen meghallgatnám a ti műveteket is.- neveti el magát miközben kicsit jobban felém fordul.- És utána beugorhatnánk valahova enni közösen.- veti fel.
- Pár hete úgy is kinéztünk egy helyet.- emlékszem vissza.
- El is felejtettem.- neveti el magát.- Akkor ez eldöntve.- állapítja meg majd nevetve és hülyéskedve vesszük a terem kijárata felé az irányt. Pár lépés után viszont megállunk és kérdőn nézünk hátra a bambán ránk bámuló két fiúra.
- Mi az? Ti nem jöttök?- kérdezem meg meglepetten.
- De.- szólal meg végül Jackson és lassan elindulnak utánunk. Jinyoung-gal végül úgy döntünk, hogy a zene terembe menjünk. Az most úgy is üres és ha már amúgy is a zene órára készülünk az a legalkalmasabb hely ehhez.

Jackson

Bambán állok és figyelem ahogy Mark és Jinyoung teljesen figyelmen kívül hagy minket Jaebum-mal és megbeszélik a mai programot ami ha jól értem ránk is vonatkozik. Azt eddig is tudtam, hogy Mark nagyon jóban van Jinyoung-gal, de eddig még nem láttam ennyire nyíltan és jókedvvel beszélgetni. Főleg így, hogy biztos történt valami tegnap. De inkább nem hozom fel csak csendben követem őket és figyelem Mark gyönyörű mosolyát. Ahogy ránézek Mark-ra érzem és tudom, hogy valami nem stimmel, most valahogy még is boldoggá tesz, hogy tényleg jól érzi magát és nem megjátssza. Igazi minden egyes mosolya, nevetése és gesztusa. Ettől pedig én is boldog vagyok. Ahogy beérünk a zeneterembe, leülünk egy padhoz és úgy beszélgetünk tovább. Legalábbis hallgatom ahogy Mark-ék beszélgetnek.
- Na akkor ki kezdje?- teszi fel végül a kérdést Jinyoung ránk nézve.
- Mi lenne ha ti kezdenétek. Ha jól sejtem valami komolyabbal készültetek.- néz rá Mark.
- Azt azért nem mondanám, hogy olyan nagyon komoly.- jön kicsit zavarba Jinyoung.- Csak kicsit átdolgoztunk egy számot.- neveti el magát félénken.
- Amennyire ismerlek biztos elképesztő lett.- neveti el magát kicsit biztatás ként.
- Tényleg az lett.- neveti el magát ő is.
- Most már én is kíváncsi lettem. Mutassátok.- lököm kicsit oldalba barátomat.
- Okés. Okés.- áll fel és megy kicsit arrébb, hogy teljesen elénk álljon. Jinyoung néhány pillanat múlva követi csak, de ahogy mindketten felkészülnek elkezdik énekelni. Az „I was made for dancing”-et dolgozták át. Leesett állal hallgatom ahogy szinte profikat megszégyenítő módon adják elő. Mikor befejezik néhány pillanatig meg sem bírok szólalni de utána hangos éljenzésbe és tapsba kezdek.
- Ez baromi jó volt.- dicsérem őket miközben leülnek.- Te mikor tanultál meg ennyire jól énekelni. Azt eddig is tudtam, hogy jó hangod van de, hogy ennyire.- fordulok legjobb barátom felé aki csak nevet rajtam.
- Mindig is elképesztő hangom volt.- mondja még mindig nevetve.
- És az önbizalmad is még mindig elképesztő.- nevetem el magam én is.
- Oké most ti jöttök.- ül le Jinyoung is Mark mellé és szol barátjához.
- Rendben de a miénk közel sem ilyen jó.- áll fel.
- Bizony. A miénk sokkal jobb.- állok fel én is és megyek Mark mellé.- Mi saját magunk írtunk egy rap-pat.- húzom ki maga büszkén majd elő veszem a lapomat és Mark is a sajátját. Elkezdek beatbox-olni és rá pár másodpercre Mark is elkezdi a saját részét. Bár egyszer hibázunk benne de még így is meglepően jól sikerül. Fültől fülig érő szájjal nézek rá Mark-ra ahogy befejezzük. Ő is visszamosolyog rám amitől kihagy egy ütemet a szívem. Már mozdítanám karom, hogy végigsimítsak Mark arcán de Jinyoung közbeszól és ezzel magamhoz térít.
- Tényleg jó lett.- kezd el tapsolni Jinyoung.
- Bár közel sincs a miénkhez de be kell ismerjem, hogy jó lett nagyon.- mondja Jaebum is elismerően.
- Mi az, hogy közel sincs.- ülök le Jaebum mellé meg játszott felháborodással.- Mi legalább az egészet magunk írtuk.- mondom büszkén kicsit feljebb emelve fejemet. Közben Mark nevetve ül le.
- Mi legalább fejből tudjuk az egészet.- vág vissza.
- Mi viszont csak vasárnap csináltuk meg az egészet. És azóta nem is próbáltuk.- vágok vissza én is de ahogy kimondom meg is bánom. Mark-ra nézek, hogy lássam, hogy reagál rá de mintha meg sem hallotta volna. Hál Isten.
- Akkor mi legyen?- néz Mark Jinyoungék-ra kérdőn.- Szeretnétek még próbálni? Mert nekünk szerintem még nem ártana.- néz rám. Csak beleegyezően bólintok neki.
- Egyszer, kétszer szerintem még mi is elénekeljük. De amúgy nem hinném, hogy nagyon szükségünk lenne még próbára.- mosolyodik el Jinyoung. Még párszor elpróbáljuk de már csak ülve. Közben Jaebum-mék is eléneklik, hogy ne csak mi szerepeljünk folyton. Jó hangulatban telik a próba. Sokat nevetünk és hülyéskedünk. Miután mindannyian úgy döntünk, hogy mindenkinek jól megy már és holnap nem lesz vele probléma elmegyünk ahhoz az étkezdéhez amiről nem rég Mark-ék beszéltek.
- Nem is rossz ez a hely.- nézek körbe miközben leülünk az asztalhoz.
- Még szép hisz mi néztük ki Mark-kal.- neveti el magát Jinyoung.
- Ha jól emlékszem én ajánlottam nem rég neked ezt a helyet hyung.- jelenik meg a semmiből az a fura frufrus srác és néz Jinyoung-ra durcásan.
- Óh. BamBam. Szia.- köszön neki Mark mosolyogva. Aha szóval BamBam-nak hívják.- Tényleg jónak tűnik a hely.- neveti el magát.
- Én mondtam.- nevet a kis srác is.
- Leülsz?- kérdezi meg Mark.
- Persze.- felel fültől fülig érő szájal és már le is huppan Mark mellé.
- Amúgy hol van Yugyeom?- fordul BamBam felé Jinyoung.
- Nem ér most rá. Újra elkezdet táncolni járni.- meséli kicsit szomorúan.
- Szóval ezért nem ért rá a múltkor sem.- teszi össze Mark fejben a dolgokat.
- Igen. De szerencsére megmentettél az unalomtól.- neveti el magát.- Viszont hyung. Mióta vagytok ilyen jóban.- vált komolyra és néz rám. Én csak kérdőn nézek vissza.- A múltkor még legszívesebben megfojtottad volna. Nagyon meglepődtem mikor négyötöket együtt megláttalak.
- Így alakult.- neveti el magát.- Miután beszéltem Jackson-nal kiderült, hogy mégsem akkora ősgyökér mint amilyennek gondoltam. Jaebum-mal pedig Jinyoung által lettem jóban mostanában.- magyarázza a törpének.
- Múltkor, megfojtani. És ki kérem magamnak nem is vagyok ősgyökér.- akadok ki a magyarázásán.
- Múltkor mikor elém álltál miközben BamBam-hez mentem deszkával. Na akkor legszívesebben tényleg megfojtottalak volna.- néz rám szúrósan. Eszembe jut, hogy mi is történt az nap pontosan. Akkor mikor ráestem Mark-ra kezdet bennem tudatosulni, hogy tetszik nekem. Most, így kicsit jobban belegondolva, már akkor zavart ez a gyerek, nem csak most. Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen kapcsolat is van közöttük. Bár ha ezt is jobban meggondolom nem hiszem, hogy lenne valami komolyabb. Viszont még így sem szimpi.
- Oké, oké. Hivatalosan is bocsánatot kérek.- nézek Mark-ra és adom meg magam. Jaebum-nak viszont hallom, hogy koppan az álla a padlón.- Most mi van?- nézek rá barátomra kérdőn.
- Semmi.- hebegi halkan fejét rázva.
- Rendben. Bocsánat kérés elfogadva.- mosolyodik el Mark. Mint egy végszóra ideér a pincér, hogy felvegye a rendelésünket. Mindenki elmondja egyesével, hogy mit kér és már megy is. Néhány másodpercig csak csöndben ülünk. Végül BamBam töri meg a csendet.
- Amúgy BamBam-nek hívnak.- fordul oda hozzám.- Szerintem a múltkori óta nem találkoztunk.- mosolyodik el.
- Jackson. És párszor már láttalak a suliban Mark nyakán lógva.- mosolygok rá én is olyan erőltetetten amennyire csak telik tőlem, és igyekszem elnyomni a gúnyt a hangomból. Bár nem nagyon sikerül.
- Az könnyen előfordulhat.- neveti el magát.- Pár évvel alattatok járok. Mark-kal pedig nagyon jóban vagyok.- karolja át Mark vállát és úgy mosolyog rá. Egyre jobban kezd idegesíteni ez a törpe. Mérgelődésemből Mark telefonja zökkent ki. BamBam lemászik róla ő pedig előveszi. Ahogy ránéz a képernyőre lefagy és rémület látszik az arcán. Bár alig egy másodpercig tart csak. Szinte rögtön mosolyogva néz ránk.
- Bocsánat.- kér elnézést és már áll is fel, hogy elvonuljon felvenni. Képtelen vagyok róla levenni a szemem. Még ha csak egy nagyon rövid időre is de láttam, hogy megváltozott a tekintete. Mark hátát nézem ahogy kimegy a kajálda elé és ott veszi fel.
- Jackson.- szól hozzám hirtelen Jaebum.
- Mi?- kicsit ijedten nézek rá. Sikerült meglepnie.
- Ennyire bejön neked Mark?- ül hozzám közelebb és vált suttogásra.
- Hogy?- nézek rá kérdőn.- Ezt meg még is miből?
- Ugyan Jackson. Egyértelmű. Bocsánatot kértél. Ráadásul te. Aki nem is volt hibás. Ilyet még egyszer sem csináltál. És ahogy BamBam-mel viselkedsz. Minden ok nélkül pikkelsz rá csak azért mert közel áll Mark-hoz.- sorolja. Bambán nézek rá majd veszek egy mély levegőt és úgy ismerem be neki.
- Nem tudom mi van velem. Még sosem éreztem ilyet.- vallom be.
- Elnézést a várakozásért.- szakít félbe a pincér és teszi le elénk a rendelt ételt. Megköszönjük és már megy is el. Az eddig egymással beszélgető BamBam és Jinyoung is most már felénk fordul.

Mark

Mikor megérkezünk nagy meglepetésemre BamBam is itt van és csatlakozik hozzánk. Nagyon jól érzem magam és még azt is sikerült elérnem, hogy Jackson bocsánatot kérjen tőlem a múltkori deszkás baleset miatt. Így nagyon meglep mikor hívást kapok. Főleg mikor meglátom, hogy ki az. Ahogy meglátom Erik nevét a kijelzőn megrémülök de rögtön össze is szedem magam. Nem hagyhatom, hogy bármiről is tudomást szerezzenek a többiek.
- Bocsánat.- mosolygok rájuk és már állok is fel, hogy kimenjek az étkezde elé, hogy fel tudjam venni. Amint bezáródik mögöttem az ajtó és biztos vagyok benne, hogy se nem látnak se nem hallanak felveszem a telefont.
- Halló.- szólok bele én először.
- Szia Cica.- hallatszik Erik hangja a túloldalról boldogan.
- Szia Erik.- köszönök vissza neki.
- Hogy vagy Cica. Mit csinálsz éppen?
- Eszem.- felelem neki röviden.
- Azt láttam.
- Hogy?- akadok ki kicsit. Erre csak elneveti  magát.
- Szép kis társaságod van.- folytatja mire én ledermedek. Tehát az előbb csak tesztelés képen kérdezte, hogy mit csinálok.- Ha jól emlékszem hármukat láttam a múltkor is igaz?
- Hol vagy?- nézek körbe riadtan.
- Sajnálom, de most nem érek rá Cica. Valamit elrontott az egyik új tag, azt kell helyrehoznom. Viszont mikor megláttalak az utcáról, hallani akartam a hangod így felhívtalak.- magyarázza szomorúan.
- Értem.- felelem megkönnyebbülve.
- Akkor hát Cica, élvezd ki még ezt a pár napot a barátaiddal.- mondja még mindig boldogan.
- Igen.- felelem majd leengedem fülemtől a készüléket és kinyomom. Nem hagyja, hogy akár csak egy percre is elfelejtsem őt és, hogy kevesebb mint egy hét és mindent itt hagyok. Nem, nem törhetek le. Azt kell tennem amit mondott. Ki kell élveznem a maradék pár napot és jól kell éreznem magam a többiekkel. Veszek egy mély levegőt és visszamegyek Jinyoungék-hoz.
- Bocsánat.- kérek újra elnézést és ülök le a helyemre.
- Minden rendben?- néz rám kérdőn Jackson.
- Persze.- mosolyodom el.- Ó, már ki is hozták amit rendeltünk.- veszem észre a már lassan kihűlt ételt mindenki előtt.- Nem kellett volna megvárni.- nézek a többiekre mosolyogva.
- Ugyan. Ha már együtt jöttünk illik megvárni a másikat.- neveti el magát Jaebum.
- Köszönöm.- nézek rá hálásan.
- Viszont ha már mindenki itt van akár ehetnénk is.- veti fel az ötletet Jackson mire mindenki beleegyezően nevet egyet. Míg mindenki eszik viszonylag csendben vagyunk. Bár Jackson most sem bír magával és benyög néhány poént. Bár nem is ő lenne ha képes lenne csendben végig ülni míg eszünk. Mondjuk úgy nem is lenne az igazi.
- Basszus.- kiált fel Jinyoung Jackson egyik hülye poénja után, nem sokkal miután befejeztük az evést.
- Mi az.- néz rá kicsit megijedve Jaebum.
- Teljesen kiment a fejemből, hogy megígértem anyáéknak, hogy besegítek nekik ma az éteremben. Ugye nem haragszotok ha én most lelépek?- néz ránk bocsánat kérően.
- Dehogy is. Menj csak.- mosolygok rá.
- Köszönöm.- hálálkodik és már pakol is.
- Nem kell segítség?- kérdezem meg. Ugyan is csak nagyon vég szükségletben szokták a szülei megkérni, hogy segítsen be az étteremben.
- Nem kell köszönöm. Megoldom egyedül. De ha nagyon nem bírom majd hívlak.
- Rendben.- biccentek neki mosolyogva majd ad egy puszit Jaebum-nak köszönésként, utána engem is megölel és már szalad is. Már többször segítettem neki a családi éttermükben így nem lenne újdonság ha szólna. Szívesen is megyek. Igazság szerint szeretek ott lenni. Olyan meghitt a hangulat. Nagyon jó fej szülei vannak Jinyoung-nak. Hamar meg kedveltek és amikor ott vagyok olyan érzés kicsit mintha én is a családjuk része lenék.
- Nem is tudtam, hogy Jinyoungék-nak van egy éttermük.- lepődig meg Jackson.
- És nem is akármilyen. Valami elképesztően finoman főznek.- áradozik BamBam.
- Akkor minden féle képen el kell mennünk egyszer oda.- dönti el Jackson.
- Benne vagyok.- egyezik bele Jaebum.
- Jó ötlet.- hagyom helyben én is.- Mit szólnátok a most szombathoz. Vacsorázhatnánk ott. Ugyan így közösen.- vetem fel most én az ötletemet egy hatalmas vigyorral.
- Jól hangzik. Benne vagyok. Akkor ez el is dől. Most szombaton Jinyoungék-nál vacsorázunk.- teszi véglegesé Jackson.
- Gyere te is BamBam és hozd Yugyeom-met is. Ha jól tudom ő még úgy sem volt Jinyoung-ék éttermében.- nézek a mellettem némán üldögélő fiúra.
- Rendben.- mosolyodik el rögtön és egyezik bele.- Viszont ha nem gond én is mennék. Yugyeom nem sokára végez és megígértem neki, hogy próba után még találkozunk.- néz rám magyarázkodva.
- Rendben. Jó szórakozást.- köszönök el tőle.
- Köszi hyung.- köszön el ő is és ölel meg.- Sziasztok.- int még Jacksonék-nak és már szalad is.
- Ha már mindenki így elment lassan nekünk is indulnunk kéne.- szólal meg Jaebum.
- Igen.- egyezem bele majd mi is elkezdünk pakolni és elindulunk.
- Én itt erre megyek.- állok meg a sarkon és mutatok az ellenkező irányba.- Akkor hát sziasztok.- köszönök el tőlük és már fordulnék is meg, hogy elinduljak.
- Várj Mark.- állít meg Jackson.- Ne kísérjelek el egy ideig?- néz rám ártatlanul. Sikerül meglepnie kérdésével. Nem számítottam rá.
- Köszönöm de nem kell.- utasítom vissza az ajánlatát. Bár így, hogy kimondtam kicsit meg is bántam. Szívesen beszélgettem volna Jackson-nal kicsit kettesben. De jobb lesz így.
- Rendben. Akkor szia.- köszön el ő is kicsit szomorúan.- Vigyáz magadra. Teszi még hozzá alig hallhatóan.
- Rendben.- mosolyodom el és indulok is. Mikor hazaérek levetem magam a kanapéra és bekapcsolom a tv-t. De most valahogy egyik műsor sem tud lekötni. Így írok Jinyoung-nak, hogy minden rendben van e. Pár percre rá már válaszol is, hogy „Igen. Könnyedén megoldja a helyzetet.” Így viszont még ötletem sincs, hogy mit csinálja. Este sincs még és fáradt sem vagyok. Tv-ni és játszani pedig nincs kedvem. Deszkázni most még annyira sem. Hát ez remek. Így végül lezuhanyzom és ledőlök az ágyra és magam elé veszem a lap top-om. Kis ideig csak nézelődöm néhány oldalon de azt is hamar megunom így végül marad a sorozat nézés. Úgy is nem rég jött ki a Game Of Thrones legújabb évada. Egy jó négy részt sikerül is belőle megnéznem mire azt nem kezdem érezni, hogy kezdek egyre álmosabb lenni és már koncentrálni is nehezemre esik. Így kikapcsolom a lap top-ot és rendesen lefekszem aludni.

Jackson

Reggel mikor beérek az osztályba első dolog amit meglátok és meghallok Mark nevetése. Rögtön jobb lesz a kedvem. Gyorsan lepakolom a cuccaim és már megyek is oda hozzájuk.
- Jó reggelt.- köszönök nekik hatalmas vigyorra.
- Jó reggelt.- köszönnek vissza szinte egyszerre.
- Jaebum merre van?- nézek rá Jinyoung-ra.
- Nem tudom, de szerintem csak elaludt.- neveti el magát.
- Valószínűleg. Bár ahogy észrevettem mostanában nem szokott késni.- nézek mindent sejtően Jinyoung-ra.
- És te is elég szépen leszoktál a késésről. Csak nem érdekelni kezdet a suli?- szólal meg hirtelen a hátam mögül Jaebum.
- Nem. Mármint, csak valahogy reggel mindig magamtól kellek és lusta vagyok vissza aludni ennyi az egész.- nyögöm ki hirtelen az első fatális nagy hülyeséget, amit még én sem hiszek, ami az eszembe jut mire mindenki hangosan elkezd nevetni. Azt azért még sem mondhattam, hogy minden reggel a lehető legkorábban látni akarom Mark mosolygós arcát.
- Jól van gyerekek üljetek le.- jön be a tanár mire mindenki csöndben marad és leülünk a helyünkre. Bár mostanában tényleg leszoktam a késésről az iskola nem kezdett el jobban érdekelni. Ez azon is látszik, hogy óra kezdése után kb öt perccel már alszom is. Valahogy még is csak be kell pótolnom azt az alvás hiányt amit a késések megszüntetésével jár.
- Ébresztő Jackson.- kelt fel óra végén Jaebum.- Ha nem jössz átöltözni lekésed a tesit.
- Jövök, jövök csak adj egy percet.- nyújtózom egy nagyot. De amint meglátom, hogy nem csak Jaebum hanem mind a hárman rám várnak már kelek is fel a helyemről.- Mehetünk.- mosolygok rá a többiekre és már indulunk is. Gyorsan átöltözünk bár számomra nem annyira könnyen mint a többieknek. Hogy ne végig Mark-ot bámuljam ahogy öltözik úgy döntök, hogy háttal állok nekik. Jaebum meg Jinyoung persze végig egymást nézik és ahogy látom barátomnak nem sok hiányzik ahhoz, hogy kihagyja a tesi órát Jinyoung-ot magával rángatva. Bár nem hiszem, hogy az elrángatás részével olyan nagy baj lenne. Nevetek egyet rájuk nézve. De ahogy Mark póló nélkül besétál a látó terembe ledermedek. Azt a kúrva. Na jó Jackson nyugodj le egy kicsit. Nagy nehezen elfordítom Mark-ról a tekintetem és kénytelen vagyok nyelni egy nagyot. Nem sokon múlott hagy hangosan is kimondjam. Azt eddig is tudtam, hogy jól néz ki és biztos voltam abban is, hogy valamennyire kidolgozott teste van. De ez semmi a képzeletemhez képest. Eszméletlen jó teste van.
- Nem jössz Jackson?- szólal meg hirtelen Mark.
- De igen csak egy perc, menjetek előre.- csak előtte még le kell nyugodnom a látványod okozta izgalomtól. Fejezem be magamban a mondatot.
- Rendben de siess.- mondja és már megy is ki az öltözőből. Oké Jackson mély levegő és rendben leszel. De azt már most tudom, hogy nem vagyok hajlandó tesi után újra Mark-kal öltözni. Döntöm el magamban és megyek ki én is az öltözőből. Mikor kiérek már sorakoznak így gyorsan csak én is beállok a sor végére.
- Ma cooper futás lesz.- közli felünk a tanár köszönés után.
- Ne. Tanárnő nem teheti ezt.- panaszkodik MyungSoo.
- Talán valami baj van?- néz rá kérdőn a tanár.
- Következő óra után felelünk zenéből és nem fog jól sikerülni ha teljesen kimerülünk most.- ad magyarázatot SungMin.
- Értem.- hümmög a tanár.- Az tényleg nem lenne jó.- állapítja meg ő is.- Viszont ha már feleltek zenéből mi lenne ha tesiből is lenne egy rövid felelt féle?- mosolyodik el a tanár mire szinte egyszerre kezdünk el tiltakozni.- Mindenki válaszon valamit amit bemutat. Azt fogom leosztályozni. Így ugye mindenkinek megfelel?- magyarázza el a felelés menetét.
- Igen.- hallatszik egyszerre a válasz. Kapunk pár percet, hogy eldöntsük mit is mutatunk be. Van aki kötél mászást választ van pedig aki zsámoly ugrást. Szinte mindenki mást. Akik éppen nem felelnek vagy a földön ülnek és figyelik azt aki éppen felel vagy gyakorolnak a saját felelésükre.
- Mark te jössz.- szólítja fel végül Mark-ot.- Te mit fogsz bemutatni?
- Egy pörgő rúgás kombinációt.
- Rendben akkor lássuk.- adja át neki a helyet.
- Igen.- mondja majd vesz egy nagy levegőt és nekikezd. Leesett állal nézem ahogy nem csak egy pörgő rúgást mutat be de, belevisz egy nem is akármilyen szaltót és a végén egy nyújtott lábas szaltóval fejezi be. Mikor befejezi a tanár felé fordul és szinte egyszerre kezd el mindenki tapsolni és éljenezni.
- Dicséretes ötös.- megy oda hozzá a tanár.- Azt eddig is tudtam, hogy jó vagy a sportokban de miért nem mutattad meg előbb, hogy mire is vagy képes?
- Nem kérdezte és feladat sem volt.- feleli röviden.
- Értem. Akkor hát haladjunk tovább. MinHo te jössz.- fordul el Mark-tól.
- Ez elképesztő volt.- tör ki belőlem ahogy leül mellém.
- Köszönöm.- jön kicsit zavarba.
- Jackson te jössz.- mondja a tanár a nevemet mire már állok is fel.- Mit fogsz bemutatni?
- Hasonlót mint Mark csak nem annyira bonyolultat.- nézek Mark-ra vigyorogva.
- Akkor hát lássuk.- lép hátrébb pár lépést a tanár.
- Igen.- mondom és már kezdem is. Egy pörgő rúgást és Mark-énál jóval könnyebb szaltót mutatok be. De ahogy befejezem én is ugyan akkor tapsot és éljenzést kapok.
- Ez is dicséretes ötös. Úgy néz ki két remek akrobatánk is akadt.- mosolyodik el de már megy is tovább, hogy folytassa a felelést.
- Na milyen volt.- ülök le Mark mellé.
- Nagyon jó volt.- néz rám mosolyogva de látszik rajta, hogy sikerült meglepnem.
- Ezt meg még is mikor tanultátok.- jön oda Jaebum.
- Még Amerikában.
- Még mielőtt abba hagytam volna a vívást elkezdtem.
- Értem.- hüledezik Jaebum.
- Te vívtál.- kerekednek el Mark szemei.
- Igen. Apum világ bajnok vívó volt és ő edzet engem.- magyarázom neki.
- Jól van gyerekek álljatok sorba.- szakít félbe minket a tanár.- Sziasztok.- köszön el tőlünk majd meghajlunk és már megyünk is.- Ne felejtsétek, hogy jövő héten cooper futás lesz.- kiált utánunk.
- Igen.- kiabálnak vissza páran majd mindenki bemegy az öltözőbe. Rögtön beállok a sarokba és a fal felé fordulok úgy öltözöm át amilyen gyorsan csak tudok. De ahogy végeztem sem merek még megfordulni.
- Minden okey Jackson?- szólal meg Mark a hátam mögül.
- Hogy. Ja igen persze.- fordulok felé kínosan nevetve. Amint meglátom viszont rögtön jobban leszek. Egy mert már átöltözött, kettő mert csak egy pillantásával sikerül megnyugtatnia.
- Biztos?- néz rám aggódva.
- Igen. Teljesen jól vagyok.- fordulok felé már teljes testtel.
- Akkor jó.- mosolyodik el ő is.- Mehetünk?- biccent a fejével az ajtó felé.
- Persze.- veszem a vállamra a tornazsákom és már indulunk is.

Mark

Mindjárt kezdődik a zene óra és egyre jobban izgulok.
- Biztos nem kellett volna még egyszer elpróbálni?- megyek oda Jackson-hoz a harmadik óra utáni szünetben.
- Ne izgulj. Biztos aratni fogunk.- próbál meg biztatni ami bár egy kicsit segít de nem annyira, hogy sikerüljön teljesen lenyugodnom.- Ugyan Mark. Nagyon jóra megcsináltuk és tudjuk is. Nem lesz itt semmi baj úgy, hogy nem kell parázz.- karolja át a vállamat.
- Igen. Igazad van.- adom meg végül magam és próbálok lenyugodni. Jackson-nak hála sikerül is. Már csak az, hogy itt van mellettem sokat segít.
- De ha el is rontjuk valahogy megoldjuk.- neveti el magát.- Max improvizálunk.
- Igen. Abban úgy is profi vagy.- nevetem el magam én is.
- Jól van gyerekek. Remélem mindenki felkészült.- jön be a tanárnő.- Akkor hát kezdjük is. Van aki szeretné kezdeni.- néz körbe de senki sem emeli fel a kezét.- Akkor én választok.- nyitja ki a naplót.
- Mi szívesen kezdünk.- szólal meg Jackson. Lefagyva nézek rá. Ezt ugye ő sem gondolta komolyan? De ő csak hatalmas vigyorral néz vissza rám.
- Remek.- néz fel a tanár boldogan.- Akkor kezdjétek. Jackson, Mark. Tiétek a terep.- ül le a terem szélén lévő üres székre. Jackson áll fel először és odajön hozzám.
- Ugyan Mark nem lesz semmi baj.- húz fel a helyemről és megyünk a terem elejére ahol a tanár szokott állni.- Mi egy saját rap-pat írtunk.- mondja még mindig mosolyogva és önbizalommal telve.
- Remek. Akkor halljuk.- mosolyog ránk a tanár. Jinyoung közben a helyéről próbál meg biztatni de valahogy most ez sem segít. Végül Jackson-nal összenézünk és ahogy belenézek a szemébe és meglátom benne a temérdek önbizalmat kezdek kicsit megnyugodni. Bólintunk végül egyet mire elkezd beatbox-olni és néhány másodpercre rá én is nekikezdek. Rap közben néha Jackson-ra nézek aminek hála teljesen sikerül megnyugodnom. Sőt néhány sor után már kifejezetten élvezni is elkezdem és mozogni is kezdek. A végére már annyira belejövök, hogy sikerül teljesen feloldódnom. Egymás vállát átkarolva fejezzük be végül.
- Ez remek volt.- áll fel a tanár megtapsolva minket. Néhány pillanat múlva az osztály többi tagja is elkezd tapsolni.- Nagyon ügyesek vagytok. Remek lett. Ötös mindkettőtöknek.
- Köszönjük.- mondjuk egyszerre meghajolva majd már megyünk is a helyünkre.
- Akad még valaki aki magától vállalkozik.- néz az osztály többi tagjára.
- Te jössz.- böki vállon Jaebum-mot Jackson.
- Nehogy azt híd, hogy ezzel jobb vagy.- néz rá kihívóan.
- Nem hiszem. Tudom.- szól vissza neki nevetve de már megy is tovább.
- Szerintem ti lesztek a következők.- Fordulok Jinyoung felé ahogy leülök a helyemre.
- Ezt meg honnan veszed.- néz rám kérdőn.
- Jackson épp most hívta ki Jaebum-mot.- intek a fejemmel Jaebum-mék felé.
- Leszünk mi a következők.- szólal meg Jaebum mint egy végszóra.
- Kinyírom Jackson-t.- néz rá haragosan.
- Rendben akkor Jaebum és Jinyoung. Gyertek ki.- szólítja fel őket a tanárnő.
- Nyugi Jinyoung. Tuti sikerülni fog. Eszméletlen ügyes vagy.- biztatom a barátomat aki majdnem annyira izgulós mit én vagyok. Annyi különbséggel, hogy neki nem kis tehetsége van az énekléshez. Végül feláll és kivonszolja magát Jaebum mellé.
- Mi az „I was made for dancing”-et dolgoztuk át.- vezeti fel Jaebum majd Jinyoung-ra néz és mikor felkészültek már éneklik is. Bár tegnap hallottam nem is egyszer még most is csodálkozva hallgatom. Jinyoung-nak egyedül is elképesztő a hangja de így Jaebum-mal valami hihetetlen. Néma csendben hallgatja mindenki a teremben. Mikor befejezik Jackson rögtön hangos éljenzésbe és tapsba kezd.
- Elképesztő.- szólal meg végül a tanár mikor már kicsit lejjebb hagyott a tapsolás.- Már szinte jobb volt mint az eredeti. Ötös mindkettőtöknek.- dicséri meg őket.
- Köszönjük.- hajolnak meg és ülnek le.
- Nagyon jó volt.- dicsérem meg Jinyoung-ot amint leül mellém.
- Köszönöm.- jön kicsit zavarba.
- Lesz még önként jelentkező?- néz körbe megint a tanár de ezúttal nem jelentkezik senki. Nem is csodálom. Jinyoung-ék után nem hiszem, hogy bárki ki szeretne állni. Végül a tanár nő vakon rábökött valakinek a nevére így kiválasztva a következő párost.- DongHae és MinHo. Ti jöttök. Gyertek ki.
Végül mindenki lefelelt és bár messze Jinyoung-ék voltak a legjobbak sokan kaptak még ötöst. Szünetben pedig végig azt hallgathatjuk Jinyoung-gal ahogy Jackson, Jaebum-mal veszekszik, hogy melyikük volt a jobb. De még szünet végére sem sikerül eldönteniük. Az utolsó órát pedig szinte végig alszom. Nem nagyon tud érdekelni a művtöri. Ráadásként a tanár is az a fajta aki még csak véletlenül sem tud úgy magyarázni, hogy oda tudjon bárki is figyelni. Szerintem ezen az órán alszanak a legtöbben. De ha valaki nem is alszik, hogy nem figyel oda az is biztos. Óra végén kivételesen nem Jinyoung kelt amin meg is lepődök.
- Mark. Ébresztő.- szólongat gyengéden Jackson.
- Rendben.- nyújtózom egy nagyot és úgy nézek kérdőn a mellettem ülő Jackson-ra.- Jinyoung?- szólalok meg még nem teljesen felkelve.
- Jaebum-mal elmentek. Így most én ébresztettel.- magyarázza mosolyogva.
- Értem.- dörzsölöm meg a szemem.- És a többiek?- nézek körbe a szinte üres teremben.
- A legtöbben már hazamentek. Olyan mélyen aludtál nem volt szívem felkelteni.
- Értem. Köszönöm.- nézek magam elé motyogva. Ez remek sikerült már megint zavarba hoznia.
- Kezdek éhes lenni.- vált nyafogós hangra.
- Nincs kedved átjönni? Úgy is főzni akartam ma.- nézek rá kérdőn de ő csak ledöbbenve mered vissza rám.- Vagy ehetünk valamit a suli büféből is.- mentem ki magam gyorsan.
- Megyek.- szólal meg végül.

Jackson

Művtöri végén Jaebum ráz fel.
- Jackson ébresztő.
- Oké ébren vagyok.- tápászkodom fel végül.
- Jinyoung-gal elmentünk. Mark-ot rád hagyjuk.- közli velem és már megy is Jinyoung-hoz. Nem nagyon értem, hogy mit akar ezzel mondani így azonnal felállok és követem.
- Mehetünk Jinyoung?- áll meg Jinyoung előtt aki éppen befejezi a pakolást.
- Igen csak még felkeltem Mark-ot.- ül vissza Mark mellé.
- Mark. Ébresztő.- kezdi el szólongatni de még csak nem is reagál.- Mélyebben alszik mint szokott.- állapítja meg.
- Nem baj. Majd én felkeltem.- teszem végre össze a dolgokat.- Ti csak menjetek.- mosolygok rájuk.
- Köszönöm. Akkor szia.- köszön el Jinyoung és már mennek is.
- Szia.- int Jaebum is.
- Sziasztok.- szólok utánuk hangosabban mire Mark megmozdul amitől kicsit megijedek. Csendem, szinte osonva ülök le Jinyoung helyére. A padon könyökölve támasztom a fejemet és mosolyogva figyelem ahogy Mark alszik. Elképesztően aranyos. Egy idő után óvatosan odanyúlok hajához és gyengéden beletúrok tincseibe. De csak éppen annyira, hogy ne keltsem fel vele. Haját piszkálva figyelem tovább ahogy alszik. Mikor szinte már csak mi vagyunk a terembe veszem észre, hogy lassan fél órája vége van az órának. Szívem szerint még hagynám de sajnos fel kell keltenem.
- Ébredj, Mark.- kezdem el gyengéden szólongatni.- Mark ébresztő.- kel fel végül.
- Rendben.- mondja kicsit nyűgösen miközben nyújtózik egyet.- Jinyoung?- néz rám kérdőn.
- Jaebum-mal elmentek. Így most én ébresztettelek.- magyarázom mosolyogva.
- Értem.- dörzsöli meg a szemét.- És a többiek?- néz körbe a szinte üres teremben.
- A legtöbben már hazamentek. Olyan mélyen aludtál nem volt szívem felkelteni.- figyelem még mindig mosolyogva ahogy még mindig álmos pilledt szemekkel néz körbe.
- Értem. Köszönöm.- néz végül maga elé motyogva. Ahogy látom sikerült megint zavarba hoznom. Elmondhatatlanul aranyos.
- Kezdek éhes lenni.- terelem el inkább a témát.
- Nincs kedved átjönni? Úgy is főzni akartam ma.- néz rám kérdőn mire teljesen ledöbbenek. Most tényleg jól hallottam, hogy felhívott magához. És még főzne is nekem.- Vagy ehetünk valamit a suli büféből is.- próbálja meg kijavítani magát rögtön.
- Megyek.- szólalok meg szinte azonnal.- Szívesen megyek.- mosolygok rá de úgy ahogy eddig szerintem még soha.
- Renden.- vakarja meg a haját zavarában.- Akkor...
- Összeszedem a cuccom és mehetünk is.- állok fel és szaladok a helyemhez, hogy gyorsan összekapkodjam a holmim.- Kész vagyok.- megyek vissza Mark-hoz.
- Én is.- zárja be táskáját majd vállára dobja és már indulunk is.
- Mi lesz ma a menü?- kérdezek rá amint kiértünk az iskolából.
- Spagettire gondoltam ha az jó neked.
- Imádom. Már alig várom, hogy megkóstolhassam.- kezdek el ujjongani.
- Ne számíts semmi különlegesre.- neveti el magát.
- Már attól különleges lesz, hogy te főzöd.- magyarázom elé állva, így háttal megyek tovább.
- Inkább nézd merre mész.- húz arrébb nevetve.
- Köszönöm.- nevetem el magam kínosan ahogy megment attól, hogy nekimenjek egy villany oszlopnak.
- Bármikor.- mosolyog rám.- Itt barra.- fordul be.- Itt lakom. Áll meg rögtön az első háznál.
- Tényleg közel laksz a sulihoz.- ámulok el. Egy négy emeletes ház harmadik emeletére megyünk fel.
- Bár nem a legnagyobb de gyere beljebb.- nyitja ki előttem az ajtót.
- Elnézést a zavarásért.- megyek be óvatosan.
- Körbevezetlek.- megy előre míg én csendben követem és közben végig a lakást figyelem. Az ajtótól jobbra egy szekrény sor fut végig. Balra az étkező van közvetlenül mögötte pedig a konyha. Mellette van a nappali a kettőt egy pult választja el. A nappali oldalán pedig bár székek vannak a pult mellett.- Ez itt a fürdő.- mutat a nappalival szemben lévő kisebb szobára.- Ez pedig az én szobám.- nyitja ki az ajtót a szintén nappalival szemben lévő nagyobb szobának ami a bejárati ajtótól távolabb van. A szoba jobb oldalán egy szekrény sor fut végig. Az ajtóval szembeni falnál van az ágy és az ágy végében van egy nagyobb szekrény. Az ajtótól közvetlenül balra pedig az íróasztal amin van egy lap top. Más úgy nincs a szobában. Egy poszter van még a falon az egyik Amerikai bandáról.- Úgy nagyjából ennyi.- megyünk át a nappaliba és ül le az egyik bárszékre.
- Tényleg jóval nagyobb a rend.- szólalok meg még mindig nézelődve.
- Pedig nem is takarítottam.- kuncog.
- Kell valamiben segítsek vagy csak innen nézzelek?- ülök le mellé.
- Egyelőre semmiben.- áll fel és megy be a konyhába.- De ha bármi van szólok.- mosolyog rám majd veszi is ki a hűtőből a dolgokat. Nagyon rutinosan mozog a konyhában.
- Tényleg azt tervezed, hogy egész végig ott fogsz ülni és engem bámulni?- szólal meg végül egy jó bő fél óra után és néz rám kérdőn, de abba nem hagyja közben a főzést.
- Őszintén megmondva igen.- mosolygok rá.- És ahogy látom segítség sem nagyon kell.
- Már jó ideje magamra főzök.- magyarázza.
- Látszik. Az illata is remek.- veszek mély levegőt.
- Az íze is jó lesz.- mosolyog rám.
- Már alig várom.- mosolygok vissza.
- Mindjárt kész. A tésztát leszűröm és még kb tíz perc.- kezdi el engedi a mosogatónál a vizet.
- Meg ne égesd magad.
- Nem fogom. Már úgy is kész vagyok.- szedi tálba a tésztát és teszi az asztalra.- Gyere ülj le.- néz rám de már megy is a tűzhelyhez.
- Már is.- állok fel a helyemről is ülök le. Közben leteszi elém a tányérokat és rendesen megterít majd a szószt is hozza meg a sajtot- Jó étvágyat.- ül le ő is.
- Köszönöm az ebédet.- kezdek el szedni.- Ez mennyei.- nyelem le az első falatokat.
- Örülök, hogy ízlik.- mosolyodik el fültől fülig és néz rám. Majd míg megesszük csendben ülünk tovább. Legalábbis Mark. Én vagy még ötször elmondom, hogy menyire isteni Mark főztje.
- Ha még egyszer elmondod, hogy menyire ízlik nem főzök neked többet.- néz rám fenyegetően.
- Ez azt jelenti, hogy máskor is főzöl majd nekem?- ragyognak fel a szemeim.- Nem mondom többet ígérem.- ígérem meg lelkesen mire csak kuncog.
- Ha úgy adódik akkor szívesen főzök neked legközelebb is.- mosolyog rám.
- Már alig várom.- kapok be egy újabb falatot.
- Még ezt sem etted meg.- neveti el magát.
- Az nem számít.- mosolyodom el én is majd bekapom az utolsó falatot is.- Köszönöm még egyszer az ebédet.- köszönöm meg és dőlök hátra a széken.
- Nagyon szívesen.- áll fel és teszi a mosogatóba a tányérokat.
- Segítsek valamit?- megyek oda mellé.
- Köszönöm de egyedül is megoldom.- mosolyog rám.
- Akkor megint csak leülök és nézem ahogy pakolsz.- indulok el a bárszékek felé.
- Ha gondolod be teheted a hűtőbe a megmaradt tésztát és szószt.- szólal meg rögtön.
- Igen is.- szökkenek oda az asztalhoz. Mire elteszek mindent Mark is befejezi a mosogatást majd bevonulunk a nappaliba beszélgetni kicsit. Bár szinte azonnal közbe is szakítanak minket.
- Ne haragudj.- néz rám és már áll is fel, hogy ajtót nyisson. Szinte azonnal követem én is. Mikor kinyitja az ajtót egy alacsonyabb sovány nálunk pár évvel fiatalabb fiú áll ott teljesen ledermedve. De ahogy Mark-ra nézek ő hasonló kép le van fagyva.
- Tényleg te vagy az Mark. Annyira örülök, hogy látlak.- ugrik a nyakába meghatódva.
- Adam te még is, hogy...- szólal meg végül Mark hebegve.
- Én is eljöttem a többiekkel.- engedi el Mark-ot és lép két lépést hátrébb.- Nagyon hiányoztál hyung.- mosolyodik el.
- Te is.- borzol bele Mark a kisebb hajába. És ahogy látom most veszi csak észre, hogy nincsenek egyedül.- És ő?- néz rám kérdőn.
- Ó, igen.- áll oda mellém.- Ő itt Jackson. Az osztály társam.- mutat be engem. Majd még egy kis ideig rosszallóan néz rám.
- Tehát csak egy szimpla osztálytárs.- mosolyodik el végül. De ahogy ezt kimondja nagyon rosszul esik.
- Igen.- helyesel Mark mire úgy érzem, hogy szíven szúrtak volna.- Nem jössz be?- néz kérdőn a fiatalabbra.
- Nem gond?- lelkesedik fel rögtön és néz felváltva rám és Mark-ra.
- Én úgy is épp indulni készültem.- nézek rá.
- Biztos?- fordul felém meglepetten Mark
- Igen. Van még pár dolgom.- mondom mosolyogva majd felhúzom a cipőmet és már indulok is.- Köszönöm még egyszer a vendég látást.- köszönök el Mark-tól.
- Szívesen.- mosolyog rám majd még bólintok a kis srácnak én indulok is.

Mark

Nagyon meglep, hogy Adam is eljött L.A.-ből. Bár azt tudom, hogy szinte isteníti Erik-et és nem mellékesen értem is odáig van. Elköszönök Jackson-tól és bemegyünk a nappaliba, hogy ott beszélgessünk tovább.
- Nem vagy éhes?- fordulok hozzá kérdőn.
- Nem köszönöm. Nem rég ettem.- válaszol mosolyogva.- Szóval itt laksz most.- néz körül a nappaliban.
- Igen.- válaszolok röviden.
- De ugye nem csalod meg Erik-et?- néz rám kicsit szomorúan. Bár számítottam rá, hogy fel fogja hozni, kicsit lesokkolok kérdésen.
- Nem.- válaszolok végül.- Ha Jackson-ra gondolsz, csak egy iskolai feladat miatt volt itt.- hazudom neki. Bár nem szokásom de tudom, hogy nem mondhatom most el neki az igazat. Azzal Jackson-nak többet ártanék mint magamnak amit semmi képpen sem szeretnék.- A tanár osztott párba minket egy feladathoz.- fejezem be a magyarázatot.
- Értem, ennek örülök.- mosolyodik el egy kicsit de ahogy folytatja rögtön eltűnik a mosolya.- Mikor elmentél Erik nagyon rosszul viselte. Még én is megijedtem tőle.- kezdi el mesélni kicsit remegve.
- Ne haragudj.- kérek tőle bocsánatot majd mellé ülök és elkezdem simogatni hátát.- Most már minden rendben lesz.- nyugtatom meg.
- Tényleg?- néz rám reménykedve.
- Igen.- mosolygok rá.
- Nagyon boldog lesz Yuda ha ezt meghallja.
- Yuda még nem tud semmit?- döbbenek le teljesen és kezdek el kicsit megijedni. Az nem lehet, hogy Erik hazudott volna hisz megígérte. És soha nem szokta megszegni a szavát. Vagy ennyit változott volna egy év alatt?
- Nem.- felel teljesen nyugodtan de ahogy látja rajtam, hogy nem tudom hová tenni tovább magyarázza.- Elment pár napja egy hosszabb megbízásra. Ha jól tudom jövőhét közepe fele jön csak vissza.- fejezi be mire megnyugszom.- Viszont ne haragudj hyung. Még nekem is van egy megbízásom. Viszont mikor meghallottam, hogy itt vagy nem bírtam várni és rögtön ide jöttem.
- Nem gond.- mosolygok rá és már állunk is fel.- Vigyáz magadra.- köszönök el tőle.
- Meg lesz.- mosolyog rám majd integet és már megy is.
Számítottam rá, hogy valamikor meglátogat valaki de így, hogy Jackson is itt volt kicsit megijedtem. De szerencsére Adam volt az. Ő viszont szinte körbeugrál engem így szinte biztos vagyok benne, hogy elhitte amit mondtam neki. Bár abban is biztos vagyok, hogy ezért még Erik-től kapni fogok. De legalább Jackson-t sikerült kimentem a helyzetből. Legközelebb óvatosabbnak kell lennem.