Mark
Tegnap mikor hazaértem rögtön felhívtam Jaebumot. És legnagyobb meglepetésemre alig egy perc múlva már az épület előtt is volt ahova megbeszéltük a találkozót. Szegénynek nagyon bűntudata volt, hogy nem tudott haza kíséri. Minden második mondatával vagy bocsánatot kért vagy megpróbált meggyőződni róla, hogy nem történt semmi, miközben hazajöttem. Miután nagy nehezen sikerült meggyőznöm, amiben amúgy kételkedem, hogy valóban így is lenne, hogy nem haragszom rá és nincs semmi baj, odaadtam neki a szatyrot és még után megbeszéltük, hogy másnap tart nekem egy egész napos városnézést. Úgy, hogy most itt várok a ház melletti kis parknál Jaebumra. Alig két perc múlva pedig meg is érkezik.
- Pontos ahogy várható volt. - köszönök neki.
- Te meg idő előtt itt vagy mint mindig. - vág vissza rögtön.
- Héj. Arról nem tehetek, hogy a beszélgetéseknél is mindig én vártam rád.
- Kikérem magamnak. Egyszer igen is én vártam rád. - háborodik fel megjátszottan.
- Igen. Amikor az öcsémre rájött, hogy akkor most megviccel és eldugja a lap topom. - húzom el a számat. - Na és hová megyünk? - váltok témát és nézek rá kíváncsian.
- Arra gondoltam, hogy először körbejárjuk a környéken lévő fontosabb dolgokat, hogy ha bármi lenne akkor egyedül is megtaláld. Utána pedig a nevezetességeket. Illetve ha van valami amire kíváncsi vagy. - magyarázza el a mai tervét.
- Benne vagyok. - egyezem bele és már indulunk is.
Dél előtt szépen lassan végigjártunk minden fontosabb helyet és közben igyekeztem megjegyezni, hogy mit merre találok és, hogy hogyan találok el majd oda egyedül. Megnéztük az egyetemere vezető utat, a legközelebb lévő kisboltot meg a nagy bevásárló központot is, sőt még a kórházhoz vetető utat is megmutatta. Meg ha már a kórháznál jártunk akkor a legközelebbi gyógyszer tárat is megmutatta. Mikor úgy vélte, hogy minden fontosat már megmutatott, visszamentünk a szállás elé. Közben eszembe jutott valami ami életmentő az én esetemben és még nem mutatta meg.
- A kávézót ne hagyjuk ki. Az nálam életmentő. - nevetem el magam.
- Jogos, el is felejtettem. Pedig reggelente nekem is az a mentsváram. - neveti el magát. - Nem messze innen van egy jó hely. Ha gondolod akár be is ülhetnénk mert már lassan kettő van. És Akkor ehetnénk is. - veti fel az ötletet amibe én rögtön bele is megyek. Hisz már nem kicsit éheztem meg én is.
Igaza volt. Alig öt perc séta után már bent is ültünk. Azt nem mondanám, hogy kávézóban, de egy kajáldának sem mondanám. Talán leginkább egy bisztróra hasonlítanám. Mindketten rendeltünk enni és persze az elmaradhatatlan kávét is. Nagyjából fél óra múlva pedig a már üres tányérok felett beszélgetünk a megmaradt kevés kávénkat kortyolgatva.
- Amúgy lehetne egy kérésem? - váltok kicsit komolyabbra a beszélgetésben.
- Persze. Ha tudok akkor segítek. - feleli mosolyogva.
- Tudom, hogy nem lenne szabad ilyet kérnem de... Nem találkozhatnék véletlenül Jacksonnal? - nézek rá kicsit félve.
- Miért? - néz rám furcsállóan. - Már mint mikor arról volt szó, hogy személyesen ad oda Yugyeomnak a sütiket akkor teljesen ellene voltál, hogy találkozz velük személyesen.
- Tudom. - hajtom le kicsi szégyellve e fejem. - Azonban a múltkori reptéri eset után nálam maradt néhány cucca. És ez fordítva is igaz. Ráadásul az volt a kedvenc pulcsim és hát szeretném vissza kapni. De csak ha nem gond. - nézek fel rá rögtön mentegetőzve.
- Így már értem. - mosolyodik el. - Egyáltalán nem gond. Szívesen elviszlek hozzájuk. Sőt ha az neked jó akkor akár most is.
- Akkor tényleg nem gáz?
- Persze. Gyere. - áll fel majd megy a kasszához, hogy fizessen és már megyünk is. A lakás felé véve az irányt.
- Remélem tényleg nem gond. Főleg, hogy még vissza is kellet ide jönnünk a cuccokért.
- Ugyan, dehogy gond. Amúgy is itt laknak alig egy köpésre. - neveti el magát ahogy kinyitom az ajtót és belépünk a lakásba.
- Csak egy perc és összeszedem. - lépek a szárító mellé és veszem le róla a pulóvert és kezdem el összehajtogatni, majd a sapkát is beleteszem a szatyorba és már indulunk is. A liftbe érve azonban nem a földszint gombját nyomja meg hanem csak a pár emelettel lejjebb lévő gombot. Pontosabban a három emelettel lejjebb lévő emelet gombját. Ahogy kiszállunk, a szinte rögtön szemben lévő ajtóhoz megyünk. A GOT3 kiírást látva jut eszembe, hogy itt van Jaebum "munka" lakása ahogy ő fogalmazott.
- Van itt még egy kis dolgod? - nézek rá kérdőn ahogy kinyitja az ajtót és belépek utána a lakásba.
- Majdnem. - neveti el magát bezárva mögöttünk az ajtót és cipőnket levéve megyünk beljebb a lakásban rögtön egy nappaliba érve ahonnan nyílik egy étkező mögötte meg egy konyha. A másik irányba meg egy kis folyosó amin négy ajtó van. Már épp kérdezném Jaebumtól, hogy miért jöttünk ide mikor az orromtól alig egy centire repül el egy párna. Még felfogni sem tudom rendesen mi történt mire egy ember követi a párnát aki visítva és közben nevetve a kanapékat átugrálva menekül az alig három másodperc múlva kiabálva fel nem tűnő alak elől.
- BamBam. Azonnal told ide a segget, hogy szétverjelek. Ezt nem úszod meg csak ennyivel. - áll meg a kanapénál amin az előbb említett az nem rég átugrott. A fiatalabb a kanapéval szemben lévő asztal másik oldalán áll önelégülten és nyújtja ki a nyelvét gúnyolódva.
- Azt lesheted Jacksi. - neveti el magát.
- Ó, hogy az a. Csak kerülj a kezem közé. - lesz mérges és kezd el ő is átmászni a kanapén mire a másik csak nevetve figyeli ahogy szerencsétlenkedik. Én pedig csak bambán állok és figyelem, hogy mi történik körülöttem. Hogy Jackson és BamBam, az a Jackson és az a BamBam, mit hülyéskedik. A gondolatomból és a döbbenetemből Jaebum enyhén ideges krákogása térít magamhoz, amire az előttünk lévők is felfigyelnek. Jacksont nem kicsit lepi meg a hirtelen megjelenése Jaebumnak így kicsit sem elegánsan vágódik le a földre a kanapé átmászása közben jelezvén, hogy ez nem éppen úgy alakult ahogy azt ő eltervezte. Jaebum erre csak fejét rázva sóhajt egyet lemondóan.
- Szóval így értetted, hogy a munka lakásod. - teszem össze fejben a dolgokat és fordulok felé meglepetten.
- Hoztál magaddal valakit Jaebum Hyung? - szólal meg hirtelen egy annyira ismerős hang és ugrik is elő rögtön a gazdája az eddig nekünk háttal lévő kanapéról rögtön felénk fordulva izgatottan csillogó szemekkel, ezzel enyhe szív rohamot okozva nekem. Még egy kisebbet fel is sikítok és egy nagyon kicsit hátrább is ugrom.
- Jaj, ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni. - mentegetőzik rögtön letérdelve a kanapéra velem szemben közben a háttámláján támaszkodva.
- Nem... Már mint.... - kezdek el hebegni a döbbenettől. És most nem az előző ijedségemre gondolok. Hanem, hogy Yugyeom itt van tőlem alig egy méterre és hozzám beszél. - Nem haragszom. Nem történt semmi. - tiltakozom rögtön a kezemet is rázva.
- Mark, ha már így mindenki itt van akkor hagy mutassam be neked a GOT3-t. - néz rám mosolyogva. - Jackson, BamBam, Yugyeom, ő itt Mark. A barátom akiről a múltkor meséltem. - fordul most feléjük.
- Te vagy akkor aki azokat a mennyei muffinokat készítetted? - térdel le BamBam is Yugyeom mellé fellelkesülve.
- Igen, azt hiszem... - motyogok halkan tarkómat vakarva zavaromban.
- Ő volt azt. - helyesel Jaebum is, annyi különbséggel, hogy az ő válaszát hallják is.
- Valami isteni volt. - áradozik rögtön BamBam.
- Ugye csinálsz majd legközelebb is olyanokat? - néz rám reménykedve Yugyeom is.
- Hát ha ízlett akkor szívesen. - mosolyodom el én is.
- De jó.
- Ez az. - örvendeznek rögtön.
- És pontosan miért is vagy itt? Nem tudtam, hogy bárki csak így ki be járkálhat a lakásunkon. - támaszkodik Jackson a kanapé szélének összefont karokkal és keresztbe tett lábbal.
- Én a helyedben sokkal kedvesebb lennék vele. Főleg a múltkori után. - néz rá szúrós szemekkel Jaebum mire csak durcásan elfordítja a fejét.
- Ne is foglalkozz vele. - szól közbe rögtön Yugyeom. - A múltkori fan meetingen azt hitte, hogy miatta vagy ott, de aztán kiderült, hogy nem. - hagyja abba kicsit a mesélést és neveti el magát. - A lényeg, hogy elvesztette a fogadást így most övé minden házi munka. - nevet tovább. Azonban a következő pillanatban már egy párna landol az arcában ami belé fojtja a nevetést. Ahogy pedig elveszi a párnát az arca elől egy gyilkos tekintetű Jacksont lát meg. Jaebum erre csak sóhajt még egy hatalmasat amitől nekem egy kisebb mosoly kúszik az arcomra.
- Ha befejeztétek egymás püfölését akkor elmondanám, hogy amúgy nem mellékesen Mark most miattad van itt Jackson. - ezt meghallva Jackson meglepetten fordul először Jaebum felé majd felém.
- Igazság szerint a cuccaidat hoztam vissza. - emelem fel kicsit a kezemben lévő szatyrot. Ezt meglátva rögtön elmosolyodik és boldogan ugrik elém, hogy elvegye a már ój rég várt cuccait. Kicsit meglepetten a hirtelen mozdulatra nyújtom át neki a szatyrot.
- Hogy kerültek Markhoz a cuccaid Hyung? - kérdezi meglepetten Yugyeom.
- A bűnös csak maradjon csöndben. - förmed rá Jackson mire csak kicsit durcásan marad csöndben és fordul el tőle száját húzva. Meglepetten pislogok rájuk.
- Bűnös? - kérdezek rá értetlenül. - Nem hinném, hogy ez Yugyeom hibája lett volna. - gondolkodom el. Hiába gondolom át újra az egészet akkor sem látom be, hogy ez miért Yugyeom hibája lenne. Ezt pedig nekik is kifejtem. - Ha nem a saját neveddel a hátadon és mellkasodon és fejeden... - kezdem el sorolni, hogy hová is voltak ráírva a neve mire rájövök valamire. - Úr Isten. Neked van olyan holmid amin nem virít hatalmas betűkkel a neved? - nézek rá ledöbbenve.
- Szóval azért bukott le igazából mert kitáblázta saját magát? - lepődig meg Yugyeom.
- És még napszemüveg sem volt rajta. - gondolkodom el kicsit. Ezt hallva azonban nem csak Yugyeom de még BamBam is hatalmas nevetésben tör ki. Jaebum pedig csak a fejét fogva rázza lemondóan újra.
- Remek. Most hogy visszakaptam a cuccaimat és azt a részt is kitárgyaltuk, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, akár mehetsz is. - fordul meg és már menne is el.
- Mi? - lepődök meg nem is kicsit. - De hát én... És mi van az én... Szeretném én is... - kezdenék el tiltakozni. Azonban úgy ledöbbenek hirtelen megnyilvánulásától, hogy néhány hebegésnél többre nem futja.
- Mi az még? - fordul vissza rosszkedvűen.
- A cuccaim. Visszakaphatom a kedvenc pulcsimat legalább? - nézek rá reménykedve. Ezt hallva most viszont ő fagy le.
- Basszus. Teljesen kiment a fejemből. Rögtön hozom.
Jackson
Most komolyan. Az nem elég, hogy elveszítettem a fogadást. De ráadásként olyanokkal szemben kellet elveszteni mint az a kettő. Végre kapunk egy egész hétvégét, hogy szabadok legyünk és azt csináljunk amit szeretnénk, erre már reggel tízkor zaklatnak engem és nem hagynak pihenni. Mert ugye egy rohadt szendvicset sem tudnak csinálni maguknak. És ha ez még nem is lenne elég reggeli után még a szennyest is rögtön a nyakamba varrták. Az ebéd készítéséről nem is beszélve. Lassan háromnegyed három van de már most jobban el vagyok fáradva mintha egy rendes napon lennék túl teli fotózással meg próbával. Ahogy megebédeltek még a tányérjaikat is az asztalnál hagyták. Azonban ahogy megláttam, hogy nem csak a tányérok de még extra dzsuva is van az asztalon. Főleg BamBam oldalán. Amolyan direkt elszórt módon. Na itt durrant el az agyam. Az első kezem ügyébe akadó tárgyat ami felemelhető és eldobható súlyú volt kiabálva vágom BamBam után egyből felé is indulva. Ahogy realizálja a helyzetet már menekül is előlem a kanapén átmászva. Nem sokkal később én is nekileselkedem annak a bizonyos kanapénak az átmászásával. Azonban egy krákogás megzavar benne és elég szépen lezakózóm a földre ahol nem is kicsit verem be a derekam. Így fájlaló testrészemet szorongatva álok fel, hogy most meg még is mit akarhat kedves menedzserünk, akinek elméletileg most valamilyen programja van. Azonban ahogy felállok meglátom összes bajom okozóját. Azt a vörös hajú srácot aki miatt elvesztettem a fogadást. Így miután nem is kicsit körbe ugrálták a többiek nem is kicsit csípősen szólok be neki. Erre bezzeg fogja magát Yugyeom és elkezd kotyogni és persze, hogy mindent elmond a fogadásról, hogy ha az még lehetséges akkor még jobban rossz színben tüntessen fel, plusz az amúgy is rossz kedvem növelje. Így szerintem senkinek sem meglepő, hogy válaszként egy párnát dobok az arcába amiből egy kisebb bunyó alakul ki. Azonban még rendesen bele sem kezdünk Jaebum az aki leállít minket egy olyan megszólalással amivel az eddig összes rosszkedvem elillan egy pillanatra. Tényleg jól hallottam és végre visszakapom a kedvenc cuccaim? Ugrom rögtön Mark elé és már nyúlok is a cuccaimért. Azonban Yugyeom természetesen még ezt is el tudja rontani. Amit nagy meglepetésemben Mark az aki fokoz. Így az alig két percig tartó jókedvem el is illan. Így inkább mielőtt csak még rosszabb lenne a kedvem fogom magam és elindulok a szobámba. Azonban még a nappaliból sem jutok ki már is megállítanak. Hogy az a. Teljesen kiment a fejemből, hogy az ő cuccai meg nálam vannak.
- Rögtön hozom. - szólok neki vissza és már megyek is a szobámba csak most már egy másik indok miatt. Szobámba érve leteszem az ágyamra a kapott szatyrot és a szekrényem előtt lévő ruha kupac között gyorsan megkeresem az ő pulcsiját. Ami lássuk be igen csak könnyű volt tekintve, hogy a sok fekete cucc között szinte rikít az élénk rózsaszín és színes pulóver. Gyorsan felkapom és már mennék is ki mikor eszembe jut, hogy a sapkája is nálam van. Basszus, hogy is nézett ki? Fordulok a sapkáim felé és kezdem el keresni köztük azt amelyik nem tűnik olyan ismerősnek. Hú basszus minek van nekem ennyi sapkám? Túrok bele a hajamba mikor már egy bő perc után sem találom. Na jó. Gondolkozz Jackson még is hová tehetted. A sapkáim között nincs. A ruha kupacom között nincs akkor... Az asztalomon. Hát persze. Lépek az említett tárgyhoz és szinte azonnal meg is találom a keresett sapkát. Így már egy hatalmas mosoly kíséretében megyek ki a szobámból és lépek a többiek mellé alaposan végig mérve a kezemben tartott pulóvert.
- Most komolyan. Ki képes ilyet hordani. - húzom nem is kicsit a számat.
- Attól még mert neked nem áll jól még nem zárja ki, hogy másnak sem áll jól. - javít ki rögtön Jaebum.
- Attól még valami förtelmesen néz ki. - nyújtom át enyhe fintorral az említett ruhadarabot gazdájának aki kicsit rossz kedvűen veszi át.
- Pedig ez a kedvenc pulcsim. - hajtja le a fejét és dörmögi az orra alatt.
- És biztosak vagyunk benne, hogy neked remekül is áll nem úgy mint egy olyan valakinek aki feketén kívül nem hajlandó felvenni semmi mást. - próbálja meg felvidítani Yugyeom amihez BamBam is rögtön csatlakozik én viszont csak száj húzva hallgatom őket.
- Mondjuk ahogy elnézlek kevés olyan dolog van ami neked nem állna jól. - néz végig rajta BamBam. Ezt a gondolatot meghalva pedig én is önkénytelenül végig nézek rajta. És bár ritkább az, hogy BamBammal egyetértünk valamiben mint, ahány hulló csillagot lát egy vak ember egész életében, de ebben most egyet kell, hogy értsek vele.
- Ez nem igaz. - vakarja meg zavartan a tarkóját rögtön tiltakozva.
- Pedig szerintem is BamBamnak van igaza. - szólal meg mindenki nagy meglepetésére Jaebum is.
- Hogy mi...? De hát... - kezd el újra hebegni amitől fogalmam sincs, hogy miért de egy halvány mosoly kúszik az ajkamra.
- Akkor bizonyítsd be. - vetem fel az ötlete mire mindenki kíváncsian néz rám. Kivéve Markot aki csak meglepetten és mintha egy kis félelem is lenne a szemében. - Vedd fel azt a förtelmes pulóvert és akkor majd kiderül, hogy valóban minden jól áll e neked. - magyarázom el neki ötletemet mire csak elkezd hebegni és enyhén elvörösödik. Ettől pedig csak újra mosoly szökik az arcomra. Csak tudnám, hogy még is miért.
- De hát... Én... - hebeg közben Jaebumra nézve, hátha majd ő megmenti, de csak egy biztató mosolyt kap. Végül beletörődik és fejét lehajtva veszi fel a pulcsit. Mikor végzet és a fejét is felhajtja még levegőt is elfelejtek venni úgy meglep a látvány. Mark egyszerűen nem jól néz ki abban a förtelmesen ronda pulcsiban hanem rohadt jól. Baromi jól áll neki ez a szín, szín kavalkád.
- Várjunk csak. - zökkent ki meglepettségemből Jaebum. - Nem azt a pulcsit kaptad tőlem tavaly szülinapodra?
- Hogyan? - néz meglepődve barátjára majd a pulcsi ujját kezdi el vizslatni. - De igen. - helyesel bólogatva egy mosollyal ahogy ő is összeteszi a dolgokat.
- És ez a kedvenc pulcsid?
- Igen. Nagyon szeretem. - feleli mosolyogva újra végig nézve a pulcsin. Azonban bár Mark nem látja de Jaebum ezt halva láthatóan boldogabb lett. Sőt... Mintha egyszerűen ki akarna ugrani örömében a bőréből. Na jó. Az fix, hogy tényleg nem átlag ez a srác. Legalább is Jaebum szemében tuti nem.
- Igazam lett. - kezd el örvendezni BamBam saját igazának. Száj húzva és kicsit fintorogva fordulok el tőlük újra de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne nézzek újra végig Markon. Ahogy pedig újra arcához érek tekintetemmel, enyhén elpirulva mosolyog és próbálja meg elrejteni zavarát. Ettől pedig nekem is mosolyra görbül a szám. Csak tudnám, hogy még is miért.
