Csapdában 8.rész

Jackson

Csak ledöbbenve állok és hallgatom ahogy Mark szinte könyörög nekem, hogy ne menjek vele. Legszívesebben leordítanám, hogy, hogy hagyhatnám, hogy egyedül velük menjen. De ahogy a szemeibe nézek képtelen vagyok megszólalni vagy akár csak megmozdulni. Csak ott állok lefagyva és az egyre távolodó hátukat nézem. Mikor befordulnak az egyik sarkon még pár percig csak ott állok míg nagy nehezen sikerül összeszednem magam. Előveszem telefonomat a zsebemből és rögtön hívom is azt az embert akit ebben az esetben hívni tudok. Bár biztos vagyok benne, hogy most is épp szerelmeskedik valahol, de tudom, hogy megérti és rögtön segíteni fog.

- Nagy baj van.- szólok bele rögtön a telefonba köszönés nélkül amint felveszi.- Mark elment két emberrel. Úgy tűnt mintha ismernék egymást. De vissza akarták vinni Erik-hez. Ő viszont nem ment így verekedés lett volna a vége. Mark viszont azt mondta, hogy akkor legalább menjenek egy nyugisabb helyre. Én vele akartam menni de nem engedte. De én tényleg vele akartam menni.- borulok ki a végére teljesen.

- Nyugodj le kicsit Jackson.- szól bele Jaebum is a telefonba.- Biztos meg volt az oka, hogy miért nem engedte, hogy vele menj. Nem akarta, hogy megsérülj.- próbál meg megnyugtatni de nem sok sikerrel.

- De hát esélye sincs az a kettő ellen egyedül. Lehet, hogy régen simán nyert. De most látnod kellett volna. Teljesen szét volt esve.- mondom neki már szinte kiabálva.

- Nyugodj kicsit le Jackson. Ezzel most nem segítesz.- szól rám erélyesebben.- Inkább azt mond el, hogy most hol vagy.

- Nem messze Mark lakásától. Az út másik oldalán van egy kisebb deszkás bolt.- mondom neki megpróbálva valamennyire összeszedni magam.

- Rendben. Maradj ott. Mindjárt oda megyek.- mondja kicsit hadarva.

- Én tudom, hogy hova ment Mark.- hallatszik Jinyoung hangja a háttérből.

- Mi? Hova? Honnan?- kérdezek vissza szinte azonnal.

- Azt mondtad ugye, hogy Mark vezette őket egy nyugisabb helyre?- kérdez vissza.

- Igen.- felelem kicsit elgondolkodva.

- Nem messze tőled. Kb öt perc sétára van egy nagyobb sikátor. Szinte biztos, hogy oda vezette őket. Mi is kábé öt percre vagyunk tőled. Várj meg, rögtön ott vagyunk.- mondja de már hallom, hogy indulnak is.

- Honnan tudod ilyen biztosra?- kérdezi Jaebum a háttérből.

- Nem rég mikor egy buliból mentünk haza részegen, miközben levágtuk az utat arra, megemlítette, hogy ott szívesen verekedne és, hogy az a hely mintha arra lenne kialakítva. Nagy, eldugott és elhagyatott.- magyarázza, de ahogy hallgatom csak egyre nyugtalanabb és nyugtalanabb leszek.

- Értem. Tényleg nagy a valószínűsége, hogy oda menetek.- mondja Jaebum egy rosszalló sóhajjal együtt.

- Merre van pontosan?- kérdezem meg türelmetlenül. Nem bírom kivárni míg ideérnek.

- Egy perc és ott vagyunk.- veszi át úja a készüléket Jaebum.- Tudom, hogy oda akarsz menni, de ne menj egyedül. Mindjárt mi is ott vagyunk.

- Rendben.- egyezem bele nagy nehezen.- De siessetek.- teszem le végül a telefont. De ahogy várok rájövök, hogy rossz döntés volt. Nem bírok magammal. Úgy érzem mindjárt felrobbanok tehetetlenségemben. Telefonálás közben legalább lekötötte valami a figyelmem. Így szinte fél órának tűnik míg Jaebum-ék ide érnek. Pedig az órám két percnél nem mutat többet. Amint ideérnek és meg állnak előttem, szinte habozás nélkül támadom le őket.

- Merre?- kérdezem és már indulok is ahogy az irány fele mutat. Szinte szaladva megyünk. De mikor odaérünk és befordulok a sarkon ledermedek. Se mozdulni se szólni nem tudok semmit. Az egész sikátor üres. Egy lélek sincs itt.

- Hol van?- tör fel belőle suttogva.

- Nem tudom.- feleli teljesen elkeseredve Jinyoung.

- Az nem lehet, hogy már is sikerült elvinniük.- rogyok térdre és bámulok magam elé.

- Azt nem hinném.- szólal meg végül Jaebum jóval nyugodtabban mint Jinyoung-gal mi ketten vagyunk.- Nem hinném, hogy itt verekedés lett volna. Ahhoz képest túl nyugodt minden.- néz körül alaposan mire én is felemelem a fejem, hogy értsem mit mond. De valóban igaza van. A zacskók szépen sorban vannak a fal mellet mintha csak most tették volna le őket. A légkör is más. Nyugalmat sugároz az egész sikátor.

- De akkor még is hol van?- néz ránk kérdőn Jinyoung.

- Mi van ha végül még se verekedtek, és csak simán el ment velük?- mondom az első dolgot ami az eszembe jut.

- Az nem lehet. Hisz ti is láttátok mennyire ki volt akadva a múltok.- tiltakozik Jinyoung.- Nem menne oda vissza önszántából.- fakad ki már szinte sírva.- Az nem lehet.- rogy végül ő is a földre.

- Azt mondta, hogy nem akar vissza menni.- mondom még az eddiginél is szomorúbb hanggal.- De nem jut más az eszembe. Lehet, hogy valahogy rávették. Vagy megfenyegették. Nem tudom.- vallom be szinte már kiabálva és érzem, hogy a könnyek már kezdik csípni a szemem.

- Ha viszont tényleg velük ment, akkor még a közelben kell lenniük.- Gondolkodik el kicsit Jaebum.- Próbáljuk meg megkeresni.- próbál meg egy kis életet és reményt verni belénk.- Váljunk szét és keressük meg. Aki megtalálja őket felhívja a többieket.- magyarázza el mire Jinyoung-gal gyorsan összeszedjük magunkat.

- Én megnézem Mark házát és a környékét, hátha haza szökött vagy valahogy sikerült hazamennie.- szólal meg először Jinyoung.

- Én megyek akkor a parkhoz, és a környékét nézem meg.- mondja Jaebum és már fordul is irányba.

- Én körül nézek a környéken és a külváros felé.- mondom de már szaladok is a saját irányomba. Ahogy elmegyek egy, egy kisebb utca mellett lelassítok és benézek. Bár még nem voltam erre felé, nem foglalkozom a ténnyel. Csak az jár a fejembe, hogy lehet a következő utcában Mark épp bajban van. De hiába keresem már egy órája, még csak nyomát sem láttam sehol. Közben szinte öt percenként nézem a telóm, hogy kaptam e már a többiektől értesítést. De semmi. Egyre jobban kezdek kiakadni és a remény is egyre kisebb, hogy megtalálom. Érzem, hogy már a testem sem bírja sokkal tovább. Így is már jó ideje erősen lihegve futok. De tempómon nem vagyok hajlandó lassítani. Már sötétedni is elkezdet. Viszont mikor meghallom csörögni telefonom megállok és érzem, hogy még a vér is megfagy az ereimben. Kiveszem zsebemből és amint meglátom, hogy Jaebum az gondolkodás nélkül emelem fülemhez és szólok bele.

- Megtaláltátok?- lihegem teljesen kimerülve.

- Nem.- hallatszik a válasz mire úgy érzem összetörik bennem valami. Kétségbe esve esek össze, nagy részt a fáradtságtól.- Otthon sincs. Az előbb néztük meg újra. Nem tudjuk, hogy hol lehet.

- Értem.- mondom teljesen elkeseredve.

- Jobb ha most félbe hagyjuk a keresést. Menj haza pihenni.- mondja hallhatóan szomorúan. De én akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy csak így feladja a keresést.

- De...- kezdenék el rögtön tiltakozni de nem hagyja.

- Menj haza Jackson.- mondja már szinte rám parancsolva.- Elfáradtunk mindannyian. Sötét is van már. Holnap folytatjuk.- folytatja már sokkal nyugodtabban.

- De...- kezdenék el újra tiltakozni.

- Nincs értelme már keresni. Amúgy is, lehet holnap ugyan úgy jön iskolába mint eddig.- próbál meg megnyugtatni ami kicsit sikerül is.

- Rendben.- egyezem bele végül, és lerakom a telefont. De nem állok fel. Nincs hozzá erőm. Ott ülök a földön behajlított térdekkel szinte már sírva. Nem érdekel most az sem, hogy hány ember bámul és ki mit gondol rólam. Egyszerűen csak össze vagyok törve. Vagy fél óráig csak ott ülök míg végül egy idősebb hölgy oda nem jön hozzám, hogy minden rendben van e.

- Igen köszönöm.- mosolygok rá erőltetetten és állok fel végül ami igen csak nehezen megy. Mindkét lábam remeg az egész napos futkosástól. De most ez sem tud érdekelni. Szívem ezerszer jobban fáj bárminél. Így csak vaktában elindulok egy irányba, még mindig azzal a reménnyel, hogy hátha megtalálom Mark-ot. De egy bő fél óra séta után, be kell látnom, hogy tényleg nincs haszna. És sétálni sincs már erőm. Még pár méter és összeesek. Leülök, az egyik ház falának támasztva hátamat, és ott emésztem magam. Ha akkor kicsit is makacsabb lettem volna és követem, ha nem hagyom, hogy egyedül menjen, akkor lehet most valamelyikünk házában beszélgetnénk. Vagy már mindketten aludnánk békében a saját lakásunkon. Mikor viszont már érzem, hogy kezdek álmos lenni és nem sokon múlik, hogy a fáradtságtól és a stressztől, ami ma ért szinte elájuljak, ránézek telómra. Már éjfél is elmúlt. Ilyenkor már a buszok se járnak. Mondjuk azt se tudom, hogy hol is vagyok pontosan. Így a taxi mellett döntök. Megnézem a legközelebbi utca táblát és úgy próbálom el elmagyarázni a sofőrnek, hogy hol is vagyok. Mikor megérkezik beszállok, elmondom hova szeretnék menni és az út többi részén az ablakon nézek ki kezemre támaszkodva és közben azon igyekszem, hogy ne ájuljak el. Húsz perc alatt hazaérek. Kifizetem a taxit majd beérve a lakásba egyből ledőlök az ágyra. Még a cipőmet sem veszem le. Amint érzem, hogy már fekszem nem küzdök tovább. Azonnal kidőlök.

Reggel az ébresztőórám idegesítő csörgésére kelek. Elképesztő mód fáj a fejem és még szédülök is. Egész testem fáj és megmozdulni sem tudok. Már éppen azon vagyok, hogy leszarok mindent és visszafekszem, de hirtelen megjelenik előttem Mark arca, ahogy már szinte könyörög nekem, hogy ne kövessem és utána az egyre csak távolodó háta. Szinte egyszerre szorul össze a szívem és gyomrom. Nem törődve semmi féle fájdalommal azonnal kiugrom az ágyból. Gyorsan lezuhanyzom, magamra kapom az első ruhadarabokat amik a kezem ügyébe kerülnek és már indulok is. Most a legkevésbé sem tud érdekelni, hogy, hogy nézek ki. Mikor az iskola közelébe érek rögtön a környezetemet kezdem el figyelni. Még jobban mint eddig a buszon tettem. Viszont beérve az iskolába sem látom sehol Mark-ot. Kinézek az udvarra de ott sincs. Az osztály terembe benyitva pár emberen kívül senkit sem látok. Mark pedig nincs köztük. Így csendben leülök a helyemre és felváltva nézem Mark padját és az ajtót. De mindhiába. Mikor Jinyoung és Jaebum megjönnek rajtuk is látszik, hogy aggódnak de nem szólnak semmit. Végül az angol tanár is megérkezik. Az órára egyáltalán nem figyelek. Csak folytatom Mark padja és az ajtó közti nézést. A szívem egyre jobban és jobban összeszorul ahogy az idő telik. És a tehetetlenség szinte már felemészt. Viszont mikor meghallom az ajtó kopogást hússzorosára ugrik a pulzusom és meredten figyelem, hogy ki jön be rajta. És igen. Ő az. Egyben. Épségben.

- Gratulálok Mark. Óra vége előtt pár perccel sikerült beesned.- akad ki a tanát és szidja le.

- Bocsánat.- kér bocsánatot egy mélyebb meghajlással együtt és megy csendben a helyére. Jinyoung ahogy meglátja szinte elsírja magát. Amint leül mellé szorosan átöleli. És el se engedi. A tanár erre csak krákog egyet és úgy folytatja.

- Úgy látom ma ezzel vége is az órának így kicsit előbb kénytelen vagyok titeket elengedni.- sóhajt egyet és már megy is ki a teremből. Ennél jobban még sose örültem, hogy előbb vége van az órának. Azonnal állok is fel és szaladok oda Mark-hoz, hogy meg bizonyosodjam tényleg minden rendben van e. Mikor odaérek viszont mosolyogva fogad amit hirtelen nem tudok hová tenni.

- Sajnálom, hogy aggódnotok kellett miattam.- mondja kicsit elszomorodva de már folytatja is mosolyogva.- Viszont minden rendben van. Nincs semmi bajom. Csak egy kicsit álmos vagyok.- nyújtózik egy nagyot.

- De hát.- kezdek el hebegni.

- Tényleg minden rendem.- néz egyenesen a szemembe. De valami nagyon nem stimmel. És ahogy látom ezt a többiek is érzik. De nem faggatom. Ha itt az ideje el fogja mondani. Legalábbis reménykedem benne.

- Ha bármi van szólj.- mondom neki kicsit szomorkásan. De igyekszem én is mosolyt erőltetni az arcomra.- Ígérd meg.- váltok kicsit komolyabbra. De csak éppen annyira, hogy ebben a helyzetben ne legyen még sok.

- Rendben,- egyezik bele még mindig ugyan azzal a mosollyal. Tudom, hogy örülnöm kéne, hogy mosolyog. És ez nem is az az erőltettet mosoly, még is rosszul érzem magam tőle.

Mark

A sikátorban a földre rogyva hallgatom amit Deon-ék mondanak.

- Én nem akartam, hogy bárki is bajba kerüljön.- fakadok ki.- Én nem.- érzem, hogy lassan a könnyeim is kezdenek előtörni. A földön gubbasztva zokogok.- De én nem akarok... Nem akarom... - mondom remegő hanggal, de képtelen vagyok befejezni a mondatot.- Kérlek.- nézek végül fel rájuk még mindig sírva. Mindketten összeszorított öklökkel félrenézve állnak előttem.- Kérlek.- törik ki belőlem újra. De nem válaszolnak semmit. Így csak ott ülök a földön percekig és zokogok míg nagy nehezen sikerül kicsit összeszednem magam és abba nem hagyom a sírást.

- Ha..- kezdem el halkan.- Ha vissza megyek. Minden a régi lesz, ugye?- nézek fel rájuk kérdőn még mindig vörös szemekkel és könny áztatta arccal.- Nem bántja többé Youngjae-t. És titeket sem. Minden olyan lesz mint régen.- nézek rájuk teljesen összetörve és reménykedve. Még mindig nem mondanak semmit és rám nézni sem néznek. Csak Oren bólint egyet.- De én képtelen vagyok.- ejtem le földre mindkét kezem és bámulok magam elé.- Én nem.- motyogom mire a többiek csak még jobban összeszorítják ökleiket.- Ilyen hirtelen nem.- mormogom magam elé.- Kérlek. Legalább egy kis időt hagy kapjak.- fordítom a föld felé a fejem és úgy mondom teljesen erőtlen hanggal.- Legalább estig.

- Rendben.- szólal meg végül Oren.- Éjfélkor abban a bárban ahol pár napja találkoztatok. Az úgy jó?- néz végül rám kérdőn.

- Igen.- egyezek bele erőtlenül végig a földet nézve. Csak azt hallom, hogy elindulnak.- Köszönöm.- mondom még nekik mikor hallom, hogy elmennek mellettem. Egy pillanatra megállnak de nem mondanak semmit csak mennek tovább. Mikor már nem hallom őket felállok és én is elindulok. Bár erő egy porcikámban sincs még sem állok meg. Elsétálok a közeli parkba és az erdősebb résznél lekuporodok egy bokrokkal elrejtett fához. Felhúzom mindkét lábam és azokat átkarolva hajtom rájuk a fejem. Közben felsőkaromat szorítva a hegnél. Úgy ülök ott. Szívem mélyén most sírnék, ordítoznék, kiabálnék, elbújnék, elfutnék. Mindent megtennék csak, hogy ne keljen most itt ülnöm. De tudom, hogy nem tehetem. Képtelen vagyok rá. Ha megint elmenekülnék csak a többieknek ártanék. Miattam szenvedne mindenki. Így legalább csak én szenvedek. Csak nekem lesz rossz. Csak én kapok hegeket. Még erősebben kezdem el szorítani felsőkaromat és érzem a könnyeim is nemsokára előtörnek. De nem szabad most még ennél is jobban összetörnöm. Órákig ülök úgy ott míg végül el nem kezd sötétedni körülöttem. Elengedem térdeimet és lassan felállok és elindulok ahhoz a bulizó helyhez ahol pár napja visszakerültem a régi életemhez. Sétálva megyek oda hiába van nagyon messze. Így viszont több órába telik míg oda érek. Mikor bemegyek ugyan olyan nyüzsgés van mint múltkor. Egyből a pult felé veszem az irányt ahol szinte azonnal ki is szúrom Erik-et ahogy ott ül, ahol párnapja én ültem és iszik valamit. Majd a pult felett lévő órára nézek. Tíz perccel múlt éjfél. Veszek egy nagy levegőt de még így sem tudom magam rávenni, hogy oda menjek hozzá. Csak ott álok és bámulok egyre inkább összeszoruló gyomorral. Végül valaki hátulról nekem jön. Bocsánatot kér és már megy is tovább. De ennek hála sikerült elindulnom. Néhány lépés után viszont már remegő lábakkal teszem meg az utolsó három métert.

- Szia.- állok meg mögötte és köszönök neki teljes testemben remegve. Innen már nem fordulhatok vissza. Erik lassan megfordul és úgy néz rám.

- Késtél.- mondja mosolyogva.

- Sa.. Sajnálom.- kérek hebegve bocsánatot.

- Ülj le.- húz közvetlenül maga mellé egy széket. De néhány másodpercig továbbra is csak ott állok. Megmozdulni is alig bírok. Mikor végül türelmetlenül néz rám veszek egy mély levegőt és ülök le mellé. Régen természetes volt, hogy bármit mondott én azonnal megcsináltam. Bele se mertem gondolni, hogy mit csinál velem ha nem teszem. De most kifejezetten nehezemre esik.

- Egy whisky kólát.- szól a csaposnak aki rögtön adja is a kért italt amit Erik elém csúsztat.

- Köszönöm.- veszem el a poharat de nem iszom bele, csak piszkálom a poharat.

- Mikor pár napja megláttalak, először fel sem ismertelek a vörös hajad miatt.- fordul felém teljes testtel miközben egyik kezén támasztja fejét a pulton könyökölve. Hirtelen nem tudom, hogy mit mondhatnék, de végül úgy döntök, az lesz a legjobb ha úgy viselkedek mint annak idején.

- Visszafestessem?- kérdezem, de nem nézek rá. Még mindig a poharamat piszkálom.

- Nem kell. Kifejezetten tetszik ez a szín. Így csak még dögösebb vagy.- túr bele hajamba amitől bár minden porcikám összerezzen ki kell bírnom. Nem húzhatom el a fejem. Viszont mikor simítása szorításba megy át már megfeszülök. De nem csinálok semmit csak tűröm. Ez semmi ahhoz képest amit eddig kaptam és amit kapni fogok.

- Olyan rég találkoztunk. Azt hittem, hogy jó lesz ha mellettem ülsz de tévedtem.- szorongatja tovább a hajam.- Miért nem ülsz inkább az ölembe.- mosolyodik el még jobban. Nekem viszont megfagy az ereimben a vér. Nem bírok megmozdulni.- Azt hittem már nem vagy ennyire szégyenlős, hogy egy nyilvános helyen ne merj az ölembe ülni. De ha akarod felmehetünk az emeleti szobába is. Ott nem lát minket senki.- folytatja még mindig mosolyogva véletlenül sem abbahagyva hajam szorongatását. Ahogy meghallom másik ötletét összeszorítom fogam és kis híján összetöröm a kezemben szorongatott poharat. De végül csendben felállok és elé sétálok. De nem ülök rá. Megállok vele szemben és úgy nézem a földet. Ő viszont rögtön derekamra fog és úgy húz két lába közé egészen közel magához.

- Ez alatt az egy év alatt ennyire szégyenlős lettél?- nevet egy kisebbet majd egyik kezével hátulról megfogja nyakamat.- De ahogy látom a tested még mindig emlékszik rám.- feszülök meg és szorítom ökölbe kezeimet ahogy érzem kezét nyakamon. Ő viszont csak nevet.

- Erik.- szedem össze magam és nézek rá most először.- Ha visszajövök hozzád.- mondom ki végül igyekezve minél kevésbé remegni.

- Mi ez a feltételes mód?- mondja kicsit haragosan miközben rászorít hátulról nyakamra amitől kénytelen vagyok felszisszenni. Majd teljesen magához présel.- Tényleg azt hiszed még van esélyed elmenni? Ezután örülj ha a szobámból kijöhetsz.- erősít kicsit nyakam szorításán amitől már kénytelen vagyok összeszorított szemekkel tűrni a fájdalmat miközben halkan felszisszenek.

- Kérlek enged el Youngjae-t.- fejezem be a mondatott a szorítástól még mindig összeszorított szemekkel.

- Még is miért tenném.- lazít kicsit szorításomon miközben felnevet.

- Kérlek. Bármit megteszek.- nézek rá könyörögve.- Kérlek.- nevetve néz vissza rám de hamar elkomolyodik.

- Szóval bármit?- néz rám most ő kérdőn.- És azt kéred, hogy higgyek neked?

- Könyörgöm.- kérlelem végig a szemébe nézve. Így bár ritkán de anno sikerült elérnem néhány dolgot.

- Szóval bármit?- szólal meg végül kis szünet után egy sejtelmes mosollyal miközben leveszi tarkómról kezét és alulról megfogja vele államat.- Még le is szopnál itt helyben?- simít végig hüvelykujjával számon miközben mosolya egyre nagyobb lesz. Hirtelen csak össze rezzenek újabb érintésétől, de ökölbe szorítom kezem, összeszorítom a fogam és újra szemébe nézek. Majd veszek egy mély levegőt és remegő lábakkal kezdek el letérdelni elé. Igyekszem nem foglalkozni az egész testemben lévő undorral és remegéssel. Mikor teljesen letérdeltem két kezemet ráteszem belső combjára és úgy hajolok közelebb hozzá. Pár másodpercre viszont teljesen lefagyok. Rendben. Nyugodj le egy kicsit Mark. Ha ezt most megteszed bizonyítasz és Youngjae szabad lesz. Már nagyon sokszor csináltad. Csaj újra meg kell tenned. Zárd ki azt a tényt, hogy egy tömött helyen vagy és mindenki teljesen jól lát téged. Mély levegő és rajta. Becsukom végül mindkét szemem és úgy hajolok teljesen közel Erik ágyékához. Először csak nadrágon keresztül csókolom meg aminek már érzem is, hogy volt hatása. Majd mindkét kezem lassan nadrágja gombjához és cipzárjához csúsztatom. Közben végig csókolgatom és ingerlem. Majd mikor kigomboltam és elkezdem lehúzni a cipzárt abbahagyom és foggal folytatom a vetkőztetést. Először a cipzárját húzom le fogaimmal teljesen majd kicsit lejjebb húzom magát a farmert is. De csak éppen annyira, hogy hozzáférjek. Így már csak alsón keresztül kezdem el kényeztetni. Mikor fogammal megfogom alsója szélét, hogy azt is lehúzzam róla belemarkol hajamba és úgy állít le.

- Elég lesz Mark.- mondja kicsit lihegve mire meglepetten nézek fel rá. Még sose állított meg szopás közben. Felhúzza nadrágját és úgy állít fel engem is, hogy újra két lába közt álljak és derekamnál fogva öleljen magához.- Tehát tényleg bármit.- mosolyodik el most jóval sejtelmesebben mint az előbb.- Gyere velem.- áll fel és indul el a hátsó kijárat felé. De ezúttal nem hagyja, hogy magamtól kövessem. Megfogja csuklómat és úgy húz maga után. Hang és minden féle ellenállás nélkül követem, közben a földet bámulva. De érzem, és tudom is, hogy nem csak egy két ember néz minket. Mikor kiérünk a hátsóajtón egy lélek sincs a kis sikátorban. Először azt hittem, hogy az említett fenti szobába visz. Így igen csak meglepődve nézek körül. Autót viszont sehol sem látok. Ugye nem itt akar megdugni. Nézek rá rémülten és kezdek el szabályosan remegni a gondolattól. Már sok helyen csináltuk de eddig mindig zárt ajtók mögött. Miután bezáródig mögöttem az ajtó felém fordul és lassan elkezd felém sétálni. Félelemtől remegve hátrálok de nem jutok messzire. Pár lépés után nekimegyek a falnak. Erik szinte azonnal elém lép miközben halkan nevet.

- Csak, hogy lásd kedvességem, kihoztalak. Itt egy lélek sem lát minket.- nevet még mindig. Amennyire csak tudok a falhoz simulok és két kezemmel próbálok meg, magam mellett a falba kapaszkodni. De megfogja csuklómat és kicsit behajlítva könyökömet a falnak szorítja kezem a fejem mellett. Rémülten nézek rá még mindig remegve. Odahajol hozzám és szinte azonnal szájon csókol. Amint megérzem ajkait abbamard remegésem és teljesen lefagyok. Közben térdét lábaim közé nyomja és combját ágyékomhoz dörzsöli. A hirtelen érzéstől kénytelen vagyok egy nagyon aprót felnyögni. Kénytelen vagyok saját magamnak is beismerni, hogy bármennyire is próbáltam nem tudtam elfelejteni Erik-et. A testem örökre megjegyezte őt. Halk nyögésemtől csak elmosolyodik és elválik tőlem.

- Nyisd ki a szád.- mondja alig egy centire ajkaimtól közben lábával jobban elkezdi dörzsölni ágyékom. Újra felnyögök de most behunyom szemeim és kicsit előredöntöm fejem. Erik újra megcsókol de számat még mindig nem nyitom ki így ráharap alsó ajkamra, de hatást ezzel sem ér el. Harapása jóval erőteljesebbé válik és fogai közt ajkammal kezd el beszélni.

- Mark. Nyisd ki a szád. Ne keljen még egyszer szólnom.- mondja kicsit mérgesen miközben csuklóimra erősen rászorít, hogy már fájjon, és ágyékomhoz is erőteljesebben nyomja combját még nem fájdalmasan de mint egy jelzésként. Felszisszenek és már kezdem érezni számban a vér jellegzetes fémes ízét. Összeszorítom szemeimet és még lejjebb hajtom fejem. Úgy nyitom ki remegve végül számat. Kuncogva engedi el fogaival alsó ajkam és csókol meg újra. Csókjával kényszerít, hogy fejemet hátra hajtsam és csak utána hatol nyelvével számba. Először végig simít nyelvemen majd szájpadlásomon utána visszatér újra nyelvemhez. Csók közben bármennyire is undort, megvetést és félelmet érzek reflexszerűen csókolok vissza neki pár másodperc múlva, amitől Erik belemosolyog a csókba és még hevesebben folytatja azt. Mikor végül elszakad tőlem nevetve néz szemembe.

- Nagyon hiányoztál Cica.- mondja miközben lazít szorításomon. De ágyékom dörzsölését nem hagyja abba. Sőt intenzívebben kezdi el dörzsölni és ingerelni. Újra elkezdek remegni és behunyt szemekkel hajtom le fejem egy újabbat nyögve.- Meggyőztél Cica.- hajol fülemhez.- Elengedem Yuda-t.- tér át nyakamhoz.- Megígérem.- harap végül bele egyet erősebben de nem annyira, hogy jobban fájjon csak épp, hogy érezzem és, hogy jócskán nyoma maradjon. Aprót felszisszenve emelem fel rá tekintetem szemébe nézve.

- Köszönöm.- mondom még mindig remegve de megkönnyebbülten. Erre újra megcsókol nyelvével behatolva számba. Így, hogy tudom Youngjae-nek már nem eshet baja, cseppet sem ellenkezem. Behunyt szemekkel tűröm, hogy úgy csókoljon ahogy csak akar. Mikor elszakad tőlem kicsit távolabb hajol.

- Menjünk.- hajol újra fülemhez.- Ezt a szobámban akarom folytatni.- mondja miközben végigcsókolja nyakam, miközben még egyszer hozzányomja ágyékomhoz combját, majd elválik nyakamtól, elenged és ellép tőlem. Lefagyva állok a fal mellett miközben lassan leengedem kezeimet. Tudtam, ha visszajövök mi lesz a vége. És bár nem lehet rá felkészülni úgy gondoltam rá tudom majd magam kényszeríteni. De most, hogy az ő szájából hallottam, hogy mi fog következni, újra előtör belőlem a félelem, és a remegés. Úgy érzem egy lépést sem tudok megtenni magamtól. Lehajtott fejjel állok miközben remegésem egyre csak erősebb lesz.

- Mi a baj? Most, hogy a haverod már biztonságban van, semmisé vált az ígéreted.- néz rám haragosan.

- Nem.- mondom majd összeszorítom ökleimet és úgy próbálom magam rávenni, hogy elindulja. De így sem sikerül. Végül összerogynak térdeim és a földre zuhanok.

- Sajnálom de nem megy.- mondom halkan közben lassan felnézve rá.- Még nem.- teszem hozzá még halkabban.

- Ezt meg, hogy értsem?- áll meg előttem és néz rám meglepődve.

- Még nem megy.- hajtom le újra a fejem.- Sajnálom.

- Azt akarod, hogy adjak egy kis időt?- kérdezi meglepve.

- Sajnálom.- ismétlem magam. Mást egyszerűen nem vagyok képes mondani.

- És honnan tudjam, hogy nem mész el újra?- lesz újra mérges.

- Megadom a telefonszámom, a címet ahol most lakom, hogy melyik iskolába járok és melyik osztályba. Hogy mikor szoktam végezni. Bármikor felveszem vagy bármikor felhívlak. Ha látni szeretnél rögtön megyek.- nézek fel rá könyörögve.- Ha szeretnéd az iskolát is otthagyom utána. Ha azt mondod, még a szobádat sem hagyom el. Csak kérlek, adj még egy kis időt.- könyörgöm már teljesen kétségbe esve. De nem válaszol csak néz rám szótlanul. Végül sóhajt egyet és úgy válaszol.

- Legyen.- guggol le hozzám. Megfogja államat és úgy húz magához és csókol meg.- Ezt a hetet megkapod.- szakad el tőlem.

- Köszönöm.- köszönöm meg. Majd feláll és előveszi a telefonját.

- Gyere értem Oren. A club mögötti sikátorban vagyok.- szól bele majd leteszi és odanyújtja nekem a telefont.- Addig írd bele a számod, a címed és minden mást.- mondja ridegen.

- Igen.- felelem halkan majd csendben elveszem a telefont és elkezdem beleírni még mindig a földön ülve. Mikor úgy vélem mindent beleírtam ami eszembe jutott visszanyújtom Erik-nek, hogy nézze meg szeretne e még valamit tudni.

- Elég lesz.- mondja majd újra elém jön és leguggol hozzám.- Jobb lesz ha felkészülsz. Jövőhéten már semmilyen kifogást nem fogok elfogadni.- közli velem fenyegető hangsúllyal majd újra államnál fogva húz magához és csókol meg.- Vasárnap pontban éjfélkor legyél ugyan ott ahol pár napja találkoztunk.- enged el.- De nehogy akár csak egy percet is késni merj.- mondja fenyegetően majd feláll és elmegy. Én ott ülök még vagy egy órát míg sikerül magam annyira összeszednem, hogy haza sétáljak. Mire hazaérek már négy óra van. De nem foglalkozom vele. Nem érzem magam álmosnak. Sokkal inkább mocskosnak. Fürdés közben bár hányszor mosom meg magam még mindig érzem Erik érintését. Negyven perc után viszont már úgy döntök, hogy feladom. Kimászok a zuhany alól. Kicsit sikerül lenyugodnom, de csak éppen annyira, hogy álmosnak érezzem magam. Bemászom az ágyba és azonnal el is alszom.

Reggel magamtól kellek de még mindig fáradt vagyok. Először azt hiszem, hogy már dél körül van de mikor ránézek az órára meglepődve látom, hogy nem sokkal múlt nyolc. Visszadőlök az ágyba és úgy döntök, hogy nem megyek ma suliba. Suli. Jackson. Úr Isten. Tegnap csak úgy magára hagytam. Teljesen kimet a fejemből. Biztos aggódott értem. Jinyoung-nak is biztos szolt. Kikelek gyorsan az ágyból és felöltözöm. Pár perc készülődés után pedig már indulok is. El sem hiszem, hogy elfelejtettem őket. Legalább küldhettem volna tegnap nekik egy sms-t, hogy nem kell izgulniuk. Rendesen el kell majd magyaráznom nekik, hogy mi is történt. Bár most, hogy így jobban belegondolok már csak öt napot tudok velük lenni. Nem szabad, hogy ebben a maradék pár napban aggódjanak miattam. Jobb lesz ha nem tudnak semmiről. Döntöm el végül mire a terem elé érek. Már készülnék kopogni de az ajtó előtt meg áll a kezem és nem bírom megtenni. Na jó Mark. Nyugodj le egy kicsit. Te döntöttél így. Nincs már vissza út. Veszek egy mély levegőt és kopogtatok. Mikor benyitok a tanár rögtön le is szid a rengeteg késés miatt. Bocsánatot kérek és mélyen meghajlok majd csendben a helyemre megyek. De közben nem merek ránézni senkire sem. Amint leülök Jinyoung szorosan magához ölel. Tehát tényleg szólt nekik Jackson. De nem bírok megszólalni. Összeszorul a szívem ahogy egyre erősebben szorít és érzem mindjárt elsírja magát. A tanár szól, hogy előbb vége van az órának. Gondolom miattam. De még ki sem megy a teremből Jackson és Jaebum oda jönnek hozzánk.

- Sajnálom, hogy aggódnotok kellett miattam.- nézek rájuk mosolyogva. De ez a mosoly még számomra is meglepően igazi. Igaz, hogy legbelül teli van szomorúsággal de nem hagyhatom, hogy ezt ők is megtudják.- Viszont minden rendben van. Nincs semmi bajom. Csak egy kicsit álmos vagyok.- nyújtózkodóm egyet.

- De hát.- szólal meg rögtön hebegve Jackson és látszik, hogy nem tudja hová tegye.

- Tényleg minden rendem.- ismétlem meg magam közvetlenül a szemébe nézve. Bár tudom, hogy ennyivel nem tudom őket megnyugtatni, nem bírok valamit kitalálni, hogy becsapjam őket. Így is összeszorul a gyomrom ahogy ezt kimondom. De szerencsére nem faggatnak tovább.

- Ha bármi van szólj.- Mosolyog vissza Jackson bár látszik rajta, hogy nehezére esik.- Ígérd meg.- vált kicsit komolyabbra.

- Rendben.- egyezem bele. De már most tudom, hogy nem fogom tudni betartani ezt az ígéretet.

Visszavonhatatlan szerelem

Sziasztok. Ezúttal kicsit változtatok a párosításon. Ugyan is egyik nap mikor Yugyeom-ről olvastam érdekességeket és megláttam, hogy mi az ő ideálja rögtön Mark jutott eszembe, és kénytelen voltam írni róluk egy történetet. Végül egy one-shot mellett döntöttem. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást hozzá. :)

R18

Rin Rin

Yugyeom, BamBam-al és Youngjae-val éppen egy rádióadásban vannak. Yugyeom-nek ez ma az utolsó programja míg másik két csapattársának még hátravan egy hosszabb fotózás. A GOT7 legismertebb párosának pedig a JJ Projektnek még fel kell énekelnie a stúdióban a legújabb számukat. Így ők sem, mostanában fognak végezni. A Markson páros pedig otthon pihen. Nekik ma szabadnapjuk van. Jó mondjuk Mark-nak volt délelőtt egy kisebb fotózása de azzal hamar végzet, így a nap többi része szabaddá vált számára. Most épp a konyhában csinál magának és a nemsokára fáradtan és éhesen hazaérő csapattársának vacsorát. Na meg persze a nappaliban videojátékozó Jackson-nak is.

- Mindjárt lejár a műsor időnk.- jelenit be a rádiós fő műsor vezető.- Jöjjön akkor a mai utolsó kérdés az itt lévő GOT7 tagoknak.- néz végig az előtte ülő három fiún.

- Rendben.- egyezik bele a középen ülő, csapat legfiatalabb tagja Yugyeom.

- Milyen az ideális lány típusod Yugyeom?- olvassa fel az sms-t mire az igen csak magas srác meglepődig.

- Az ideális lány típusom?- kérdez vissza halkan inkább magának, és gondolkodik el.- Lássuk csak. Aki különleges és ritka 4D-s személyisége van, legyen szép mosolya, éljen a saját kis világában és kifejezetten aranyosnak tartom, ha kicsit ügyetlen.- sorolja fel végén egy hatalmas mosollyal.

- Nocsak. Igen szép elképzelésed van.- állapítja meg, meglepetten a műsorvezető.- Nagyon úgy tűnt, mintha egy konkrét személyt írtál volna le. Csak nincs valaki aki tetszik?- néz rá kérdőn.

- Nem igazán.- ad szinte azonnal választ a kérdésre még mindig mosolyogva. Bár ő maga tudja, hogy ez nem így van. Nagyon is tetszik neki most valaki. És szíve szerint ezt el is mondaná mindenkinek de tudja, hogy nem teheti. Mert akkor az ügynökség helyben lefejezné minimum. De ha túl is élné otthon a vörös hajú szerelme szidná le nagyon.

- Értem. Akkor hát köszönöm srácok, hogy itt voltatok. És nektek is, hogy hallgattatok minket. További szép napot és sziasztok.- köszön el a műsor vezető.

- Köszönjük, hogy itt lehetünk. Sziasztok.- köszön el Youngjea. Majd sorban BamBam és Yugyeom. Végül egyszerre. Mikor kikapcsolják a mikrofonokat és teljesen leáll a műsor a GOT7 megköszöni a kemény munkát és már mennek is.

- Jó fotózást.- köszön el Yugyeom csapattársaitól.

- Sziaaaa.- köszön el integetve BamBam míg Youngjea csak bólint egyet. Majd indul is a közös lakásuk felé. Út közben végig Mark-on jár az esze és azon, hogy, hogyan is jöttek össze.

~ ~ ~

Mikor azt mondja a rádió műsorban, hogy nem egy konkrét személyt írt le akkor nem teljesen hazudott. Már régóta így képzelte el magának az ideálját. De azzal a személlyel aki száz százalékig meg felel neki csak nem sokkal debütálás előtt találkozott. Bár akkor még azt hitte, hogy csak vissza húzódó és amolyan csendes típusú a srác. Ó igen, egy srácról van szó. Ez a másik fele, hogy miért nem mondhatja el. És bár most egy fiúval van együtt nem veti meg ilyen szinte a lányokat sem. Viszont nem sokkal azután, hogy megismerte a jelenleg vörös hajú fiút, rögtön tudta, hogy ő neki a tökéletes. Elég hamar rájött, hogy nem vissza húzódó hanem full 4D-s a sárc. Nem is kicsit. De igazán csak a közös lakásba költözés után pár héttel szerettet bele. Mikor egyik nap egyedül megy haza épp Mark sétál fel előtte a lépcsőházban.

- Szia hyung.- köszön rá halkan. De nem, hogy választ nem kap, még csak hátra sem fordul felé.

- Szóval megint a saját kis világában van.- állapítja meg magában miközben háta mögé sétál és az előbbinél kicsit hangosabban köszön neki. Ettől viszont Mark úgy megijed, hogy miközben hátrakapja fejét, hogy lássa ki az, elveszti az egyensúlyát és leesik a lépcsőről. Már ha Yugyeom nem kapja el derekánál fogva.

- Kö... köszönöm.- köszöni meg kicsit dadogva, miközben egy parányit elpirul.

- Bármikor.- vigyorog rá a magasabb, de egy pillanatra sem veszi le másik szemeiről a sajátját, amitől Mark csak még jobban zavarba jön. És a piros folt az arcán is egyre nagyobb lesz. Végül Mark az aki elkapja a fejét. Gyorsan kimászik Yugyeom tartásából és besprintel a közös házukba.

- Nem csak eszméletlen dögös, de 4D-s is. És ha ez még nem lenne elég kicsit ügyetlen. Hát én mindjárt megzabálom.- áll még mindig kint a folyóson egyedül. Ez volt az a pillanat, mikor vissza vonhatatlanul beleszerettet Mark-ba. Még egy-két percig csak ott áll az ajtó előtt míg végül egy hatalmas, levakarhatatlan mosollyal együtt nem követi a nála alacsonyabb srácot. Mikor beér, hiába néz körül nem találja sehol sem. Mark ugyan is rögtön bement a Jackson-nal közös szobájukba és bedugta a fülhallgatóit és úgy feküdt be az ágyba. Bár nem alszik behunyja szemét és úgy pihen. Eközben Yugyeom azon filózik, hogy bemenjen e a vörös hajú sráchoz. De végül a nem mellet dönt. Inkább ő is fogja és bevonul a saját szobájába. Nem sokkal később Mark arra figyel fel, hogy szoba társa ráugrik és úgy könyörög neki.

- Csináááálj vacsiiiiit. Éhes vagyok.- siránkozik.

- Oh My God. Jackosn.- kiabál az idősebb egy enyhe szív roham után.- Kis híján szív rohamot kaptam miattad.- fordul szembe szoba társával míg a kínai rap-per lemászik róla.

- De Hyung. Már régóta szólongatlak, sőt még kopogtam is nem egyszer.- vált szomorú és ártatlan arcra. Mark erre csak sóhajt egyet és kimászik az ágyból. Már elég régóta ismeri Jackson, hogy tudja nem rosszból tette. Egyszerűen ő ilyen.

- Gondolom mindenki éhes.- mondja a csapat többi tagjának akik a nappaliban tv-nek. Mire egyszerre jön egy hatalmas „IGEN” válasznak. Mark csak szó nélkül bevonul a konyhába és körülnéz, hogy mit is hozhatna össze. De örömmel látja, hogy kedves leader-ük nem felejtett el bevásárolni. Végül úgy dönt, hogy csinál egy kis kimbap-ot. Azt úgy is rég evet már ő is. De sejti, hogy ez nem lesz elég, így grillez mellé egy kis csirkét és összedob egy gyors salátát is. Már kezdi megszokni, hogy neki kell főznie legtöbbször. Bár nem csak ő tud. De a többiek szerint az ő főztje a legfinomabb. Mikor elkészül megterít az asztalon és szól a többieknek.

- Kész a vacsora.- kiáltja el magát mire szinte egyszerre ugrik fel Jackson és JB a kanapéról és indul az asztal felé. BamBam is azonnal abba hagyja a videójátékozást és követi a két idősebbet. JR pedig nevetve követi őket. Youngjae viszont először még elmegy szólni Yugyeom-nek, hogy ő is jöjjön.

- Te nem jössz?- kopog majd nyit be a szobába Youngjae.

- De.- válaszol röviden és már indul is, hisz a többiekkel együtt ő is elég éhes már.

- Mark ez nagyon jól néz ki.- hallatszott már a nappaliból ahogy Jackson örvendezett.

- Mi a vacsi.- kérdezi Youngjae amint a konyhába ért.

- Kimbap, csirke egy kis salátával.- sorolja Mark.

- Ó. A kedvenceim.- lép Yugyeom is az asztalhoz, hogy végignézzen azon a rengetek kaján amit Mark készített nekik. Majd egy hatalmas mosollyal Mark-ra néz és úgy köszöni meg.

- Én nem tudtam, hogy ez a kedvenced.- mentegetőzik zavartan miközben bal kezével a tarkóját vakarja és a földet fixírozza. Yugyeom erre kénytelen egy kisebbet nevetni. Egyre jobban és jobban tetszik neki Mark. Végül mindannyian leülnek és mindent elpusztítanak amit Mark készített.

- Ez nagyon finom volt.- dől hátra Jackson egy elégedett mosollyal.- Köszönöm Mark.- fordul az idősebb felé.

- Egészségedre.- válaszolja mosolyogva. Szereti ha ízlik a többieknek az étel amit készít. Végül mindenki megdicséri, hogy mennyire finom volt és megköszönte Mark-nak. Utána szinte egyszerre felállnak és mennek vissza a nappaliba, hogy folytassák a nemrég félbehagyott tevékenységet. Már az is szokássá vált, hogy evés után Mark egyedül pakol el. Miközben a legidősebb mosogat Yugyeom a konyha pultra támaszkodik pont Mark-kal szembe.

- Tényleg nagyon finom volt.- mosolyog miközben végig Mark szemét nézi.

- K...Köszönöm.- válaszol dadogva. Mert bár ő sem tudja miért de zavarba jött a nála jóval fiatalabbtól. Amitől ő csak kisebbet kuncog. Yugyeom soha nem volt az a félénk, vagy a visszahúzódó fajta, de most valahogy mégsem bír ennél többet mondani így csak ott áll és figyeli tovább ahogy Mark takarít.

- Izé, ha gondolod, nyugodtan segíthetsz.- nyögi ki végül Mark mikor már megelégelte, hogy csak ott áll és őt bámulja. Mire válasznak csak egy mosolyt kap és a fiatalabb már megy is a konyhába, hogy segíthessen. De Mark abban a pillanatban meg is bánta amit kért. Yugyeom ugyanis közvetlenül mögé állt és úgy vette ki kezéből a tányért és kezdte el elmosni. Amitől csak még jobban zavarba jött.

- Én akkor addig elpakolom a tiszta edényeket.- buj ki a fiatalabb öleléséből ami Yugyeom-et megint csak mosolygásra bírja. Amint elmosogatja még azt a néhány tányért ami hátra volt megint Mark mögé áll, de most nem karolja át. Egyik kezével megtámaszkodik Mark mellett a pulton míg másikkal felnyúl a polc tetejére, hogy eltegye a kezében lévő edényt. De úgy, hogy ezzel a mozdulattal mellkasa hozzáérjen Mark hátához. Amitől az idősebb elpirul.

- Egyedül is el tudok pakolni.- próbálja magát menteni a helyzetből.

- Ha kell segítség szólj.- hajol le az idősebb füleihez, hogy úgy mondja neki. Utána a nyakához és ott folytatja.- Rendben?- mire Mark csak bólintani tud egy kisebbet. Yugyeom vesz végül egy nagy levegőt és elhajol tőle és rögtön kimegy a konyhából, hogy csatlakozzon a többiekhez a nappaliban. Mark viszont a konyhában még csak megmozdulni sem tud. Ugyan úgy ott áll ahogy Yugyeom hagyta. Próbálja magát összeszedni.

- Oké Mark nyugodj le. Mély levegő.- nyugtatja magát míg végül tényleg sikerül kicsit lenyugodnia. Gyorsan elpakolja még azt a néhány edényt ami hátra van és már rohan is a szobájába, hogy összeszedje a fürdős cuccait.

- Elmentem fürdeni.- mondja a többieknek miközben a nappalin keresztül elmegy a fürdőbe. Szinte azonnal meg is nyitja a vizet és alá áll. Nagyon sokáig nem is csinál mást csak ott áll és hagyja, hogy a csobogó víz lenyugtassa. Végül egy kb fél óra után elzárja a vizet. Majd még vagy öt percet azzal tölt, hogy teljesen elkészüljön. Mikor végül ki megy a fürdőből rögtön neki ütközik valakinek de szerencsére nem esik el. Még időben fogja és el kapja a derekát az akinek nekiment, hogy úgy tartsa.

- Nem ártana kicsit jobban figyelned Hyung. Ma már másodjára kaplak el.- mondja mosolyogva miközben Mark szemeit nézi.- Bár hozzá tudnék szokni.- neveti el magát miközben az idősebb rendesen féláll és úgy fordul szembe vele.

- Köszönöm.- mondja miközben megint a földet kezdi el nézni.

- Bármikor.- válaszolja még mindig fültől fülig érő szájjal.

- Én akkor...- mutat a szobája felé zavarában.- Jó éjt.- nyögi ki végül és már indul is.

- Jó éjt Hyung.- mondja utána.

A következő pár nap is végig így telik. Yugyeom amikor csak tud Mark közelében van és végig bókol neki vagy épp segít neki ha ügyetlenkedik. Míg egyik nap valami csoda folytán ketten maradnak a házban. BamBam és Jackson átmentek a 2PM-es barátaikhoz meglepni őket a forgatáson. JR fotózáson van míg JB és Youngjae valamilyen show-ba mentek amolyan meglepetés vendégeknek. Mark a szobájában fekszik az ágyon és éppen apujával skype-ol. Yugyeom pedig a saját szobájában ül az asztala előtt és azon filózik, hogy hogyan férkőzhetne Mark közelébe míg eszébe nem jut valami. Be is kopogtat Mark szobájába és egy halk igen után be is nyit.

- Mark nem lenne kedved filmet nézni?- teszi fel rögtön a kérdést. De amint meglátja, hogy mit is csinál éppen Mark odamegy mellé és úgy köszön.- Jó napot Tuan Bácsi.- hajol meg kicsit. Yugyeom nagyon jóban van Mark családjával. Na jó az egész banda nagyon jóban van Mark családjával. Eszméletlen jó fej apja van Mark-nak.

- Szia Yugyeom.- hangzik a válasz a kamera másik oldaláról.- Hát akkor hagylak is titeket.- köszön el rögtön.

- Rendben. Szia apa.- köszön el Mark is.

- Viszlát Tuan Bácsi.- majd kikapcsolják a skype-ot és Mark lehajtja a lap top-ot.

- Bocsi Hyung. Nem tudtam, hogy apuddal beszélsz.- kér rögtön elnézést.

- Semmi.- vágja rá rögtön az idősebb majd kérdőn néz a másikra. Pár pillanat után viszont Yugyeom-nek is leesik, hogy miért néz rá kérdőn.

- Senki sincs itthon és unatkozom. Gondoltam nézhetnénk filmet.- magyarázza. De Mark-nak nincs nagy kedve, hogy Yugyeom-mal kettesben nézzenek filmet. Érzi, hogy ebből baj lesz.

- Ugyan Hyung. Ha akarsz választhatsz te filmet. Kérlek.- próbálja megfűzni és olyan szomorúan néz az idősebbre amennyire csak tud. Mire Mark csak sóhajt egyet.

- Rendben.- egyezik bele végül. Valahogy képtelen ellenállni neki. Mert bár még magának sem ismeri be de igen is aranyosnak találja Yugyeom-et. Végül Mark egy amerikai vígjátékot választ.

- Míg berakod hozok kukoricát.- mondja Yugyeom a konyha felé véve az irányt.- Kérsz valamit inni?- kiabálja már a konyhából.

- Egy kis kólát.- hangzik a válasz. Mire Yugyeom visszaér Mark már a kanapén ülve várja. Végül Yugyeom Mark mellé ül. Kicsit közelebb is mint kéne. Szinte már összeér a combjuk. Film közben igyekszik a filmre figyelni de nem nagyon jön össze neki. Folyton csak azt érzi, hogy Yugyeom őt figyeli. Mikor viszont már kezd elege lenni belőle úgy dönt, hogy megkéri, fejezze be. De nem volt jó döntés a részéről. Mikor oldalra fordítja a fejét, egy elképesztően szép barna szem párt lát meg ami közvetlenül a sajátjába néz. Kénytelen rögtön elkapni a tekintetét.

- Hyung, mondták már, hogy elképesztően aranyos vagy.- mondja még mindig Mark szemeit fürkészve.

- Nem igazán. Mármint én nem vagyok...- kezd el hebegni.

- Pedig az vagy.- fojtatja mit sem törődve azzal, hogy a másik mennyire jött zavarba.- És az illatod is elképesztően jó.- hajol egészen a másik nyakához, hogy mélyet lélegezzen. Közben egyik kezét rárakja Mark combjára és finoman simogatni kezdi amitől az idősebb megborzong. Yugyeom erre csak elmosolyodik és elhajol Mark nyakától és úgy néz a szemébe.

- Elképesztően jól nézel ki.- folytatja a bókolást amitől a mellette lévő fiú csak elvörösödik.

- Én azt hiszem, jobb ha most.- kezdi el magát kimenteni miközben feláll és a szobája felé veszi az irányt. De Yugyeom megfogja csuklóját és visszarántja a kanapéra.

- Ugyan Hyung maradj.- engedi el csuklóját.- Most jön a film legjobb része.- mutat a tv felé. Mire Mark csak sóhajt egyet beleegyezően.

- Rendben, de akkor csak filmet nézünk.- mondja mint egy értve az ő zaklatásaira. A mellette lévő srác csak elmosolyodik és a tv felé fordul. De kezét újra Mark combjára teszi. Most viszont nem simogatja. Csak ott hagyja. Először meglepődik Mark és rá akar szólni de végül, hogy látja nem csinál semmit, így megengedi neki.

- Jó kis film volt.- fordul az idősebb felé a film végén.

- Igen.- válaszolja.- Szeretem ezt a színészt.- mosolyodik el úgy nézve rá a fiatalabbra.

- De Hyung. Ne mondj ilyeneket. Még a végén féltékeny leszek.- lesz kicsit durcás és biggyeszti le ajkait mire Mark megint zavarba jön.

- Nem, mármint én nem úgy...- kezd el mentegetőzni mire Yugyeom csak nevet egyet. Mark a fiatalabb felé néz meglepettségében mire egy elégeted mosollyal találja magát szemben.

- Tényleg elképesztően aranyos vagy.- hajol hozzá és simít bele szabad kezével a hajába míg másikat még mindig combján hagyja.

- Nem is.- tiltakozik rögtön és néz el más irányba de feje még mindig Yugyeom felé néz. Erre a fiatalabb megint csak nevet egyet.

- És egyre csak aranyosabb leszel.- simít végig most arcán és úgy kényszeríti, hogy ránézzen. De amint Mark már nyitná a száját, hogy tiltakozhasson, Yugyeom szájon csókolja. Eleinte még megpróbál tiltakozni és két kezét Yugyeom mellkasára téve eltolni de hamar feladja. Leejti kezeit saját ölébe és úgy hagyja, hogy csókolja őt. Közben Yugyeom óvatosan elfekteti, hogy így teljesen felé kerüljön, de csókjukat egy pillanatra sem szakítja meg. Amint Mark is visszacsókol, felbátorodik és szép lassan elkezdi nyalogatni először felső majd alsó ajkait. Majd gyengéden ráharap Mark alsó ajkára amitől az idősebb belenyög a csókba és automatikusan kinyitja száját. Yugyeom rögön mélyít is csókjukon, nyelvével behatolva Mark szájába. Mark erre már karjait Yugyeom nyaka köré fonja és úgy csókol vissza a nála jóval fiatalabbnak.

- Szeretlek Hyung.- hajol el végül Mark-tol, de csak éppen annyira, hogy beszélni tudjunk. De mire bármit is tudna Mark reagálni, újra csókolni kezdi. Rögtön nyelvével szájába hatolva és úgy ízlelve őt. Mikor újra elszakad tőle felnéz szemébe és egy már szinte fekete, vágytól izzó szem pár néz vissza rá. Yugyeom visszafojt egy kisebb nyögést és úgy áll fel.

- Jobb lesz ha ezt a szobában folytatjuk.- fogja meg Mark egyik kezét és húzza fel. Mark jól tudja, hogy ezt nem szabadna de egyszerűen nincs ereje tiltakozni. Így hagyja, hogy amint feláll rögtön derekánál fogva húzza magához és úgy csókolja meg újra. Így vezeti Yugyeom Mark-ot be a saját szobájába bezárva maguk mögött az ajtót, hogy Mark hátát nekinyomva csókolhassa még mélyebben és mélyebben. Közben Yugyeom egyik kezével végigsimít térdétől egészen oldaláig combján, hogy aztán onnan csúsztassa kezét fenekére, mire Mark kénytelen belenyögni a csókba, amitől a másik csak elvigyorodik. Szépen lassan elhajol tőle, hogy szájáról rátérhessen kicsit nyakára. Eleinte csak végigcsókolja de amint elér nyak hajlatához bele is harap egy kisebbet amitől az idősebb egy hangosabbat nyög és érzi, hogy már nem képes semmi másra csak a remegésre és az élvezetre. Erre a nyögésre azonban a fiatalabb igen csak felbátorodik és másik kezét is Mark fenekére simítva markol bele úgy nyomva hozzá saját ágyékát az övéhez. Mark erre már kénytelen beharapni alsó ajkát és úgy borul rá Yugyeom vállaira. Erre csak még jobban másik fenek alá nyúl és úgy emeli fel és viszi az ágyhoz, hátára fekteti és rögtön fölé mászik.

- Elképesztően gyönyörű vagy.- tör ki a fiatalabból miközben az alatta fekvő srác szemeibe bámul. Erre az idősebb csak elpirul és oldalra néz zavarában. Yugyeom csak kuncog egyet majd feltérdel és leveszi magáról a pólót. Majd rátér az idősebb vetkőztetésére. Mindkét kezével benyúl pólója alá de még nem veszi le róla. Csak végigsimít has falán. Majd rátér izmos hasára és mellkasára. Közben egyre feljebb és feljebb tűrve pólóját.

- Tényleg gyönyörű vagy.- mondja miközben mellkasához hajol és elkezdi csókolgatni. Erre Mark már kénytelen kézfejére harapni.

- Ugyan hyung. Nincs itthon senki.- kuncog egyet miközben elveszi Mark kezét a szájától és sajátja elé emeli, hogy megcsókolja a rajta lévő harapás nyomot. Majd elengedi kezét és teljesen leveszi Mark pólóját. Odahajol hozzá és szenvedélyesen megcsókolja miközben kezeivel háta mögé nyúl és úgy ölelve húzza még közelebb magához. Mikor már elfogy a levegőjük elszakad tőle és visszaengedi az ágyra. Két kézzel megtámaszkodik mellette majd még egy aprót rácsókol Mark ajkaira. Onnan halad tovább lassan nyakára majd mellkasára és hasára. Amint ágyéka felé ér kicsit megáll és felnéz Mark-ra. Közben kezével még nadrágon keresztül végigsimít igen csak látható merevedésén amitől az idősebb felnyög. Yugyeom mosolyogva nézi Mark szemeit majd visszahajol, hogy megcsókolhassa. Csók közben kezét lejeb simítja ágyékáról bejáratához, és így nadrágon keresztül kezdi ingerelni. Az idősebbet ezzel igen csak meglepve. Remegve nyög az eddigieknél nagyobbat a csókba, amitől a fiatalabb csak elégedetten elmosolyodik. Mikor elhajol Mark-tol kezét újra másik ágyékára simítja de most bele is markol kicsit amitől Mark alsó ajkát beharapva próbálja meg visszafogni a nyögését. Yugyeom erre megint csak kuncog egyet és lehajol, hogy rácsókolhasson ágyéka fölé miközben kigombolja a másik nadrágját és lassan lehúzza azt, de alsóját még rajtahagyja. Úgy markol rá most másik merevedésére alsón keresztül és kezdi el simogatni. Mark kénytelen mindkét kezével a lepedőbe markolni. Yugyeom közben csókjaival egyre lejeb és lejeb halad. Mikor eléri alsója szélét lassan húzza csak lejeb míg végül teljesen ki nem szabadítja Mark merevedését a már kényelmet len ruhától, és veszi le róla teljesen. Majd vissza hajol ágyéka felé és végig csókol rajta. Makkjánál megáll kicsit, éppen csak bekapva végét, és szív rajta egyet amitől Mark már nem bírja visszafogni hangját és felsikít egy kisebbet. Yugyeom nem is vár tovább. Rögtön tövig bekapja. De nem kezdi el se szívni se rendesen szopni. Egyelőre csak lassan nyalogatja, hogy ezzel is tovább ingerelje az idősebbet, hogy még ennél is jobban kívánja őt. Lassan elkezdi kiengedni szájából közben megszíva de még mindig nem erősen. Majd újra tövig bekapja közben egy pillanatra sem megállítva nyelve mozgását. Szép lassan gyorsít tempóján és szívásai is egyre erősebbek lesznek amitől Mark egyre gyakrabban és hangosabban kezd el felnyögni.

- Elég lesz.. én.. mindjárt.. - túr Yugyeom hajába, hogy így jelezze már nem bírja sokáig. Yugyeom még szív rajta egy utolsót és csak utána engedi ki szájából. Kicsit felegyenesedik és úgy néz rá Mark-ra. Egész idáig nem mert. És igen. Pont emiatt. Amint meglátja Mark arc kifejezését és belenéz a vágytól csillogó szemeibe, odahajol hozzá és az eddiginél jóval hevesebben csókolja meg rögtön mélyítve azon. Közben mindkét kezével Mark hajába túr. Az idősebb abban a pillanatban csókol vissza a nála fiatalabbnak, hogy megérzi másik ajkait sajátján. Mikor megszakítja csókjukat elhajol tőle de csak éppen annyira, hogy beszélni tudjon.

- Nagyon szeretlek hyung.- tör ki belőle de már csókol is újra. Mikor elválnak csak vár és néz. Hallani akarja, hogy Mark mit érez iránta. De Mark hiába ismerte már be magának, hogy igenis tetszik neki a fiatalabb, képtelen még kimondani. Így válasz helyet csak felnyúl Yugyeom nyakához és úgy húzza magához, hogy most először ő csókolja meg őt szenvedélyesen. Yugyeom-nek több se kell. Így is teljesen jól érti, hogy mit érez iránta. Örömmel veszi át csók felet az irányítást. Szájáról kicsit később áttér nyakára amit kicsit meg is harap majd megszív. De csak éppen annyira, hogy látszódjon egy apróbb lila folt. Bármennyire is szeretne nem hagyhat ennél nagyobb csókfoltott Mark puha fehér bőrén. Mikor már elégedett lesz munkájával felegyenesedik és lemászik az ágyról, hogy most magáról vehesse le a nadrágot. De alig tolta le magáról a farmert Mark is felül és most ő húzza magához közzel Yugyeom-et és ülteti le az ágyra és térdel elé. A fiatalabb kerek szemekkel nézi az előtte térdelő fiút aki egy szó nélkül markol rá másik kemény péniszére és kezdi el masszírozni. Mark még gatyán át rácsókol a fiatalabb merevedésére amitől a másik egy kisebb nyögést folyt vissza. Majd lehúzza róla az utolsó ruhadarabot és szinte azonnal be is kapja erősen megszívva azt. Ettől már Yugyeom kénytelen Mark vörös hajába markolni és úgy nyög fel szinte összeszorított szemekkel. Biztos benne, hogy Mark-nak nem ez az első szopása ugyan is nagyon is jó benne. Még néhány percig csinálja és elment volna. Így leveszi egyik kezét Mark hajáról és végigsimít vele arcán ezzel jelezve, hogy abbahagyhatja. Mark felegyenesedik és úgy áll fel. De még csak megszólalni sincs ideje. Yugyeom rögtön visszafekteti az ágyra maga alá és úgy mar ajkaira miközben kezeivel felhúzza Mark térdeit és terpeszbe nyitja azokat. Elengedi Markot és az éjjeli szekrényéhez hajol, hogy kivegye alsó fiókjából a vazelint. Majd visszamászik Mark lába közé. Nyom egy kicsit ujjaira majd szétkenni másik bejáratánál. Először csak kívülről masszírozza körkörös mozdulatokkal. Utána szép lassan behelyezi első ujját. Óvatosan egyre feljebb és feljebb tolja és így kezdi el ki be mozgatni míg úgy nem érzi, hogy hozzáadhat még egy ujjat. A másodiknál, már jóval szorosabbnak érzi így még lassabban mozgatja ujjat. Majd óvatosan elkezd ollózni Mark-ban. Eközben az idősebb a lepedőt markolja és úgy tűri. Bár nem fáj neki nem a legjobb érzés. Mikor viszont megérzi magában a harmadik ujjat már kénytelen kicsit felszisszenni. Yugyeom erre lelassít és másik kezével Mark szabad péniszét kezdi el masszírozni, hogy ezzel is elterelje a figyelmét. Ez igen csak jó ötletnek tűnik ugyan is Mark jóval gyorsabban kezd el tágulni így. Még néhány mozdulat után Yugyeom-nek sikerül megtalálni azt a pontot amitől Mark felsikít. Ezután már tudatosan ér hozzá az előzőnél jóval intenzívebben, hogy még jobban sikításra bírja az idősebbet. Ettől a hangtól viszont Yugyeom is kénytelen kicsit felnyögni. Még néhány mozdulat után úgy dönt már ő sem bírja tovább. Kihúzza ujjait és saját merevedésére is ken egy kis vazelint majd Mark bejáratához helyezi magát de mielőtt még behatolna odahajol Mark-hoz, hogy megcsókolja. Csók közben óvatosan teszi be neki először csak makkját. De Mark már ennyitől is belenyög a csókba amiben egy kevés fájdalom is érezhető volt. Még erősebben kezdi el markolni a lepedőt és úgy szakad el Yugyeom ajkairól. Yugyeom viszont nem mozdul csak Mark szemeit fürkészi mint egy engedélyre várva. Nem szeretne neki fájdalmat okozni. De úgy néz ki, hogy ez nem sikerült, mert már most fáj Mark-nak. Ha nem is nagyon de láthatóan.

- Jól vagyok.. csak.. folytasd..- lihegi elfulló hangon. Yugyeom erre odahajol ajkaihoz.

- Ne haragudj.- mondja halkan majd szenvedélyesen megcsókolja. Közben bár lassan de teljes hosszát feltolja Mark-ban aki belesikít a csókba. Yugyeom elengedi Mark száját és úgy hajol kicsit el tőle és figyeli ahogy liheg az idősebbik. Közben egyik kezével rámarkol péniszére és lassan elkezdi masszírozni amitől bár csak egy kicsit de sikerül Mark-nak ellazulnia.

- Most már.. mozoghatsz..- mondja még mindig lihegve. Yugyeom erre lassan elkezdi magát kihúzni majd újra betolni. Lassan és fokozatosan gyorsítva a tempóján és közben keresve azt a pontot melytől az idősebb is élvezni fogja. Még néhány próbálkozás után meg is találja amit egy hatalmas sikítás jelez. Ezután már mozogni is kényelmesen tud és bátrabban is teszi. Mark pedig egyre gyakrabban sikít. Mikor már érzi, hogy lassan elmegy még nagyobb terpeszbe teszi Mark lábait ás újra ráfog péniszére. Lelassít tempóján és rátér a lassan ki és gyorsan, intenzíven be tempóra. Közben kezét másik péniszén ugyan ilyen tempóban húzogatja.

- Yugyeom.. én.. - nyögi Mark miközben összeszorítja szemet és úgy hajtja hátra fejét közben a lepedőt markolva maga mellett.

- Én.. is..- lihegi vissza Yugyeom. De néhány mozdulat múlva már el is megy egy erőteljes nyögés kíséretében. Néhány pillanat múlva Mark is követi miközben ívbe feszül a háta és Yugyeom nevével a száján sikít fel. Yugyeom lassan és óvatosan kiveszi péniszét Mark-bol majd lefekszi mellé átölelve őt olyan szorosan amennyire csak tudja.

- Nagyon szeretlek.- mondja Yugyeom hatalmas mosollyal.

- Én is.- válaszol neki Mark szinte reflexszerűen. Miután kimondta eset csak le neki, hogy mit is mondott, de nem bánta meg. Hisz tényleg érzett valamit a fiatalabb iránt. Ezt meghallva viszont Yugyeom engedett az ölelésen. De éppen csak annyira, hogy szenvedélyesen meg tudja csókolni. Még néhány percig csak így ölelték egymást közbe meg, meg csókolva a másikat. Yugyeom már azon volt, hogy felvesse a második menet ötletét mikor szoba társaik ebben a pillanatban találtak hazajönni. Mindketten lefagytak. Mark volt a gyorsabb így ő kelt ki először az ágyból és öltözött fel amilyen gyorsan csak tudott.

- Hyung főztél valamit?- hallatszik BamBam kiáltása a konyhából. Mark még gyorsan megigazítja a haját és a ruháit és már megy is ki a szobából. Eközben Yugyeom is már elkezd felöltözni és már megy is szerelme után. Pont időben ugyan is amint beér a konyhába Mark elcsúszik. Ha Yugyeom nem lenne elég gyors és nem kapja el derekánál foga, dobot volna egy elég szép hátast.

- Óvatosan.- mosolyog rá Mark-ra még mindig tartva őt és úgy megcsókolva. Amint elszakadnak egymástól Mark gyorsan csak feláll és abban a pillanatban le is fagy.

- Ti meg?- néz rájuk teljesen lefagyva Jackson.

- Szia hyung.- köszön neki Yugyeom kicsit megijedve. Mark még csak megszólalni sem tud hirtelen. Jackson végül csak oldalra néz ahol BamBam épp most fordul feléjük. Szerencsére eddig a hűtő tartalmát vizsgálta. Visszanéz a teljesen megszeppent párra majd csak sóhajt egyet.

- Megzavartunk mi?- néz fel már egy huncut mosolyra húzva szája szélét.

- Történ valami Mark hyung.- jön oda hozzájuk a banda második legfiatalabb tagja.

- Semmi amire már elég idős lennél.- borzol bele Jackson a fiatalabb hajába.

- De Yugyeom fiatalabb nálam.- akad ki, hogy kihagyják valamiből.

- Az most nem számít.- neveti el magát a rap-per.

- Ez nem ér.- kezd el nyafogni BamBam és Mark-ra néz, hogy magyarázza el neki mi folyik itt. De ő csak bocsánat kérően visszamosolyog.

- Inkább menyünk el enni valahova.- karolja át Jackson BamBam vállát. A fiatalabb még egy kicsit durcázik, de hamar beadja a derekát és mosolyogva egyezik bele.

- Rendben.- indul is el az ajtó felé, hogy felhúzza cipőjét.- De te fizetsz hyung.- kiabál vissza az ajtóból.

- Legyen. De csak most az egyszer.- kiabál vissza még mindig a konyhából majd Yugyeom-re néz.- Jössz nekem eggyel.- közli vele majd már indul is felvenni a cipőjét.

- Köszönöm hyung. Minden féle képen meghálálom.- kiabál utána szinte fültől fülig érő szájjal majd Mark-ra néz és amint hallja az ajtó záródását már húzza is magához és megcsókolja rögtön mélyítve azon.

- Ha kérhetem mennyetek szobára. A konyhát többen is szoktuk használni.- kukucskál be a konyhába Jackson egy huncut mosollyal és már megy is. Yugyeom erre csak felnevet és úgy öleli meg Mark-ot közben vállára hajtva fejét.

- Mit szólnál ha inkább bemennénk a szobába.- szólal meg végül Mark amitől bár Yugyeom kicsit meglepődik de már indul is vissza a szobába Mark-kal kézen fogva.

~ ~ ~

Mikor Yugyeom hazaér és bemegy a lakásba rögtön Jackson-t látja meg aki a nappaliban videojátékozik.

- Szia Hyung.- köszön ő először. De nem kap azonnal választ. Néhány másodperc után Jackson kiabálva ugrik fel.

- IGEN.- ugrál még egy ideig míg észre nem veszi a bambán rá bámuló csapat társát.- Ó. Szia Yugyeom.- köszön neki majd vissza is tér a játékra.- Mark a konyhában van.- mondja még gyorsan. Yugyeom erre csak bólint egyet, leteszi a cuccait a nappaliban és már megy is a konyhába. Párja éppen háttal áll neki és valamit kavar a tűzhelyen. Halkan mögé oson és úgy karolja át Mark derekát és csókol a nyakába.

- Szia hyung.- köszön neki. De Mark erre annyira meg ijed, hogy kiejti kezéből a fa kanalat ezzel lefröcskölve saját kezét.

- Áu.- szisszen fel.

- Jól vagy Mark.- ijed meg kicsit Yugyeom. Megfogja Mark kezét és szájához emeli, hogy megcsókolja az éget felületet.

- M..Mit csinálsz?- hebegi kicsit zavarba jőve Mark.

- Miattam égeted meg magad. Adok rá egy gyógyító varázs csókot.- csókol rá újra kezére. Majd vissza felnéz Mark szemébe és úgy húzza derekánál fogva magához.- Ne haragudj.- kér tőle bocsánatot miközben megcsókolja. Mark szinte azonnal vissza is csókol neki.

- Nem haragszom.- szakad el tőle de csak éppen annyira, hogy beszélni tudjon majd mosolyogva csókol vissza. Yugyeom közben még inkább magához húzza és kezét szép lassan lejeb viszi Mark derekáról, fenekére, hogy belemarkolhasson. Mark erre belenyög a csókba amitől Yugyeom csak még intenzívebben csókol vissza.

- Kérlek mennyetek szobára.- nyög fel Jackson a konyha pultra támaszkodva ezzel megszakítva a pillanatot.

- Igen is hyung.- fordul felé mosolyogva Yugyeom és már húzná is be magával Mark-ot a szobába.

- De hyung.- vált kicsit nyafis hangra Jackson.- ÉÉÉÉÉÉhes vagyok.- mondja mire Mark egy szem pillantás alatt húzza ki kezét Yugyeomé-ből és szalad a tűzhelyhez. Eleinte a fiatalabb csak bambán nézi, hogy most mi van, de amint meglátja, hogy Mark éppen a vacsorát próbálja meg megmenteni a teljes odaégéstől, csak kuncog magában.

- Mit szólnál ha előbb ennénk.- fordul oda Mark Yugyeom-hez aki csak beleegyezően mosolyog.

Csapdában 7.rész

Mark

Mikor Youngjae megijeszt a buszmegállóban majd kiugrik a szívem a helyéről. De amint tudatosul bennem, hogy nincs mitől félnem és kezdek lenyugodni szinte rögtön előtör belőlem a sírár.

- Úr Isten Younjae. Annyira aggódtam miattad.- borulok nyakába, hogy úgy öleljem szoroson.

- Ugyan Mark, nyugi. Mint láthatod nem lett semmi bajom.- ölel ő is meg miközben hátamat simogatja nyugtatásként. De képtelen vagyok abba hagyni a sírást.- Jól van.- nyugtatgat tovább míg nagy nehezen megnyugszom és elállnak a könnyeim, de ölelésemen még mindig nem lazítok.

- Na. Így még a végén megfojtasz- neveti el magát halkan.

- Bocsi.- engedem el szemeimet dörzsölve és még mindig kicsit szipogva.

- Most viszont jobb ha mész.- simogatja meg a fejem, fejével az éppen leparkoló busz felé intve.- Így is késő van már.- néz rám kicsit szigorúan. Mindig is amolyan védelmező típus volt. Hiába én vagyok az idősebb, mindig olyan volt mintha a bátyám lett volna. Szelíden rámosolygok.

- Üm.- bólintok mint egy beleegyezés ként. Majd a helyet, hogy csak elmennék újra szorosan megölelem.- Szia Youngjae. Jó, hogy újra láthattalak.- köszönök el tőle. Majd elengedem és csendben felszállok a buszra. Leülök az ablak mellé és onnan figyelem ahogy régi barátom ott állva néz engem. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg itt van és, hogy nincs semmi baja. Már nagyon sokszor fel akartam venni vele a kapcsolatot de féltem, hogy Erik megtudja hol is vagyok. És féltem attól is mi lesz ha kiderül, hogy Youngjae-nek is köze van az eltűnésemhez és csak bajba keverem azzal ha megkeresem. Egyszer azonban nem bírtam visszafogni magam és felhívtam egy rejtett számról. De amint felvette és meghallottam a háttérben Erik hangját még csak megszólalni sem tudtam. Így azután képtelen voltam újra megpróbálni. Most viszont, hogy láttam és még beszélni is tudtam vele tényleg sikerült megnyugodnom. Elmondhatatlanul boldog vagyok. Mikor hazaérek szinte mosolyogva fekszem le.

~ ~ ~

Éppen futok az utcán. Hogy miért? Ez egyszerű. Mert bár nyerek 3:1 arányban, a 6:1 arány már nem épp a legkedvezőbb rám nézve. De nehogy azt higgyétek, hogy csak így gyáva mód elfutok csak mert nem áll jól a szénám. Csak azért mégsem a suli előtt kéne megint verekednem. Inkább itt. Fordulok be az egyik nagyobb sikátorba. De amint megteszem meg is bánom.

- Fuck.- tör ki belőlem ahogy szembetalálom magam vagy tíz emberrel. Már épp fordulnék vissza de beértek akik eddig üldöztek, így elzárták az összes menekülési útvonalamat.

- Biztos ő volt az?- szólal meg valaki a tömegből.

- Igen. Százszázalék.- válaszolja neki az üldözőim közül a legdagadtabb.

- Nem néz ki úgy mint aki megverte volna Deon-t.- néz végig rajtam.

- Pedig ő az. Ügyesebb mint gondolnád.

- Ám legyen.- mondja majd indul is el felém. Néhány lépés után pedig többen is követik. Magam elé teszem mindkét kezem és úgy kezdek el hátrálni. Bár nincs sok értelme, hisz körbevettek.

- Úgyan srácok. Ennyien egy ellen azért még sem fer.- próbálom menteni magam de mintha meg sem hallották volna.

- Akkor mit szolnál az egy-egy ellenhez?- szólal meg valaki a tömeg mögül mire mindenki megáll és egy kisebb ösvényt nyitnak maguk között. Egy magasabb fekete hajú fiú jön felém. Tényleg valami nagy embert verhettem el a múltkor ha még a banda vezér is kijött. Legalábbis ahogy kiveszem ő lehet a főnök.- Na?- ér oda elém és néz rám kérdőn.

- Tessék?- szólalok meg végül egy kis idő után.

- Felőlem szét is veretheted magad.- mondja nem törődőmen.

- És honnan vegyem, hogy ha most megverek még egy tagot nem támadnak meg utána megint csapatosan. Vagy később még többen bosszúból.- nézek rá most én kérdőn, összeszedve magam amennyire csak tudva. Nem akarom, hogy akár csak egy csepp félelem is látszódjon rajtam. De ő erre csak elneveti magát.

- Eszes vagy.- nevet még mindig.- Ám legyen. De csak mert jókedvemben találtál. Megígérem, hogy ha nyersz akkor nem ér utána semmi féle második támadás.- hagyja abba végül a nevetést és néz rám még mindig kérdőn, hogy így már bele megyek e az ajánlatába.

- Rendben.- szólalok meg kicsit habozva.- Bár egyáltalán nem bízom benned, de nem hiszem, hogy most lenne más választásom.- egyezem bele. Erre ő csak megint nevet egyet.

- Akkor hát fiúk ki szeretne verekedni?- fordul hátra széttárt karokkal. Erre többen is elkezdenek kiabálni, hogy majd ők megvernek engem.

- Majd én megtanítom, hogy hol van a helye.- lép előre végül egy magasabb de viszonylag soványabb férfi. Ahogy elnézem valamivel idősebb lehet a banda vezérnél. A többiek erre csak elhallgatnak és hátrébb állnak, hogy helyet hagyjanak nekünk. Sóhajtok egy nagyot és kisebb terpeszbe állok, ökölbe szorítom mindkét kezem, kicsit behajlítva könyökeimet, hogy úgy várjam a támadását. Először csak kinevet és csak utána kezd el felém futni. Először a fejemet kezdi el ütni de valamivel gyorsabb vagyok nála így még időben kitérek előle. Kicsit lehajolok és úgy ütők egyet gyomor szájába amitől kicsit összegörnyed de nem mozdul meg, így gyorsan csak hátra megyek két lépést. De még meg sem állok már jön is felém. Megint a fejemet támadja de most nem sikerül előle teljesen kitérnem. Még be sem fejezi az ütést rögtön gyomron térdel amitől hirtelen eláll a légzésem és nehezen kapok levegőt. Kicsit hátra tántorodok. De ennyitől nem adom fel. Most rajtam a sor, hogy támadjak. Megvárom, hogy közelebb jöjjön majd egy gyenge ütéssel támadok vissza amit könnyedén ki is kerül miközben csak nevet egyet. Én viszont gyorsan kihasználom a helyzetet, egy lépéssel hátrébb megyek és egy oldalazó rúgással fejbe rúgom. A feje hátsó részét találom el. De nem hagyom abba, amint letettem a lábamat rögtön lendítem is a másikat. De ezzel már nem találom el. Elkapja a bokámat és úgy egyenesedik fel. Gyorsan magam mögé teszem mindkét kezem és a még földön lévő lábammal felugrok és úgy rúgom mellkason, hogy kiszabadítsam másik lábamat. Közben hátul a kezeimre támaszkodom a földön. De a támadásom nem ért sokat. Bár valamennyire sikerült sérülést okoznom vele, sőt nem is keveset, de lábamat még mindig fogja. Szabad lábam gyorsan visszahúzom mielőtt azt is megfogná és teszek egy 180 fokos fordulatot. Így már nem háttal vagyok a betonnak hanem szembe. Ezzel sikerült megint meglepnem. Így szabad lábammal most a nyakát támadom meg. Felemelem lábam amennyire csak tudom és úgy rúgom meg nyakhajlatát felülről olyan gyorsan és erősen amennyire csak bírom. Ezzel sikerült annyira meglepnem, hogy enged a lábam szorításán így ki tudom magam szabadítani. Gyorsan felé fordulok de felállni nem állok fel. Kicsit még térdelek a földön és úgy próbálom magam kifújni amennyire bírom. De amint meglátom, hogy előző támadásom kómássá tette ellenfelem úgy döntök itt az ideje véget vetni ennek. Odaugrom elé és amilyen gyorsan csak tudom tarkojára teszem kezem és úgy húzom a föld felé miközben térdemet teljes erőmből meglendítem felfelé ezzel gyomorszájon térdelve őt. Ellenfelem ezután köhögve esik a földre és ott is marad. Én kicsit tántorogva lépek hátrébb a földön fekvő ellenfelemtől és nézek fel a tátott szájjal engem bámuló tömegre. Kicsit még némán várok, hogy most mi fog jönni. És ahogy sejtettem néhány perc elteltével már néhányan indulnak is el felém.

- Elég lesz.- állítja meg őket a főnök amitől nem is kicsit lepődök meg. De most örülök neki. Lassan jön oda hozzám miközben erősen végig mér rajtam.- Az előbb azt hittem, hogy csak nagy a szád. De elég nagyot tévedtem.- néz rá a földön fekvő emberére.- Ő volt az egyik legerősebb a bandában. Akit a múltkor megvertél bár nála valamivel gyengébb volt, ugyan úgy a legjobb embereim közé tartozott.- néz vissza rám.- nem hittem volna, hogy tényleg sikerül megverned őt.- jön most teljesen közel hozzám és úgy súgja a fülembe a többit.- De azért jó, hogy nem vertek szét. Kár lett volna a szép arcodért.- mosolyodik el a végén. Majd tovább megy.- Indulás fiúk.- kiáltja el magát.

- De főnök. Tényleg csak így elengedjük?- szólal meg valaki a tömegből. Közben ketten odamennek a földön fekvőhöz és segítenek neki felállni.

- Igen. És nem akarom később meghallani, hogy valaki megkereste e miatt és balhét csinált.- mondja jóval erélyesebben. Hirtelen még csak meg sem tudok mozdulni. Fel sem tudom fogni, hogy tényleg csak így itt hagynak. Miután mindenki kiment a sikátorból szépen lassan megfordulok és én is elindulok. Még vissza kell mennem a suliba mert ott hagytam a táskám és úgy mindenem. Mikor beérek mindenki furcsán néz rám. Gondolom látszik rajtam, hogy az előbb bunyóztam.

- Mark, beszélhetnénk.- szól utánam az ofőm. Hát ez remek.

~

Épp egy buliba tartok. Rég voltam már és a kb egy héttel ezelőtti balhé után rám fér egy kis kikapcsolódás. Mikor odaérek és beengednek ( jóval idősebbnek nézek ki a koromnál ) iszom egy vodka narancsot és már megye is táncolni. Próbálom élvezni a zenét. Pár szám után viszont kicsit visszamegyek a pulthoz pihenni. Kérek még egy vodka narancsot és azt iszogatom. Már épp azon vagyok, hogy visszamegyek táncolni mikor valaki megkocogtatja a vállam.

- Szia Mark. Segíts kérlek.- szólal meg teljesen kétségbe esve.

- Tessék?- nézek rá értetlenül. Azt sem tudom hirtelen, hogy ő még is kicsoda.- Te még is...?- hagyom nyitva a mondatom.

- Loren vagyok a szomszéd osztályból. Az egyik barátomat megtámadták a klub mögött. Kérlek segíts.- már szinte könyörög nekem. Veszek egy nagy levegőt és úgy állok fel a székből.

- Merre?- nézek rá kérdőn mire rögtön elmosolyodik és már indul is, hogy mutassa az utat. Kimegyünk a hátsó ajtón. Nem messze az utcában nyílik egy kisebb sikátor. Odavezet de úgy, hogy már én vagyok elől ő pedig a hátam mögé bújik. Mindketten tizenhat évesek vagyok de ez most olyan mintha idősebb lennék nála és egy lányt kellene megvédenem.

Mikor beérünk a sikátorba két idősebb alak szekál egy kisebb fiút. Bár nálam nagyobbnak tűnik és erősebbnek is, még sem az ha még ezzel a két hülyével sem képes elbírni.

- Ketten egy ellen nem éppen fer.- lépek oda hozzájuk de már rögtön emelem is az öklöm és behúzok egy jobb egyenest az egyiknek amitől földet is fog. Egy ezzel letudva. Most a másik felé fordulok aki csak megdöbbenve néz rám egy pillanatig de amint sikerül felfognia a helyzetet már ütne is amit csak kikerülök és úgy ütöm gyomorszájon amitől ö is összerogy.

- Ha ennyire gyengék vagytok nem kéne verekedést kezdeményezni.- nézek a két földön fekvő felé.

- Neked meg nem kéne folyton beleszólni az ügyeinkbe.- szólal meg egy ismerős hang a hátam mögül. Mikor megfordulok először csak lefagyok. Az a banda vezér áll előttem a háta mögött három nagyobb emberrel akivel egy hete találkoztam a sikátorban. Meg sem tudok szólalni először. Így ő csak fogja és elsétál mellettem. Utána fordulok. A két földön fekvő egyikéhez megy oda és gugól le hozzá. Megfogja nyakánál a pólót és úgy emeli fel, hogy láthassa az arcát.

- Ők azok srácok. Vigyétek el.- szólal meg végül, majd a vele lévő három ember már indul is, hogy felkaparják őket a földről. Mikor már elmentek, a főnök odajön hozzám és megáll velem szemben.- Tényleg jól verekszel. Nem akarsz csatlakozni a bandához?- néz rám kérdőn. Nekem csak leesik az állam. Nem éppen erre számítottam.

- Hogy mi?- nézek rá most én kérdőn, mire ő csak elneveti magát. A kelleténél hangosabban.

- Nem erre számítottál mi?- nevet még mindig.

- Hát nem.- felem neki őszintén.

- Azt a két fickót már jó ideje próbáljuk elkapni. Csak ezért bocsátok most meg neked.- vált kicsit komolyabbra.

- Ha tényleg ennyi időbe telt míg elkaptátok ezt a két hülyét, ráadásul segítséggel, nem lehettek valami erősek.- nevetem el magam most én.- Amúgy sem akartam segíteni nektek. Két sulitársamnak segítettem.- bökök fejemmel a két megszeppenve álló fiú felé akik nem nagyon értik a helyzetet. Erre az előttem álló fiú csak megint nevet egyet.

- Bár verekedésben nem jók. Menekülni profiként tudnak. Amúgy Erik vagyok.- nyújtja felém a kezét.

- Mark.- rázom meg.

- Akkor?- néz rám megint kérdőn mire én csak némán állok előtte. Hirtelen nem értem mire gondol.- Csatlakozol?- magyarázza el.

- Bocs de...- kezdeném el visszautasítani de közbeszól.

- Ugyan már. Jól bunyózol. Eszes vagy. És még jól is nézel ki.- mosolyodig fültől fülig.

- Nem hinném, hogy az embereid örülnének nekem így, hogy két tagot is elég szépen helyben hagytam.- mosolyodom el most én egy kicsit.

- Ebben van valami.- látja be ő is.- De ezzel ne foglakoz. Majd csak megbékélnek vele. Na ne kelljen könyörögnöm.- néz rám szinte kérlelve. Én erre csak sóhajtok egyet.

- Bocsesz de nem terveztem egy bandához sem csatlakozni.- utasítom vissza megint.

- Nagy kár. Pedig sokkal jobban járnál. És még pénzt is kereshetnél. És csak azt kéne csinálnod amit eddig is.- győzköd még mindig.

- Bocs de nem.- utasítom vissza megint. Bár az amit mondott igen is jól hangzik.

- Hát legyen. Te tudod. De ha még is meggondolnád magad itt megtalálsz.- nyom a kezembe egy cetlit és már megy is. Miután már nem látom kinyitom a cetlit amit adott. Az egyik közeli raktár épület címe van rajta. Hallottam már, hogy egy banda törzshelye. De még sosem jártam arra. Zsebre teszem a lapot majd hátra fordulok a két iskolatársamhoz.

- Akkor én mentem.- mondom nekik és már indulok is.

- Vár egy kicsit.- szalad oda hozzám Loren, ha jól emlékszem. Megállok és visszafordulok felé, hogy vajon mit akar.- Ugye nem akarsz csatlakozni ahhoz a bandához?- néz rám kérdőm.

- Pasz.- vonok vállat, és már indulnék is de visszatart.

- Kérlek ne tedd. Nagyon rossz hírük van.- néz rám kérlelve. Nem értem, hogy még is mit akar tőlem. Még csak nem is ismerem. Most beszéltem vele talán először.

- Majd eldöntöm.- mondom flegmám majd már fordulnék is vissza, hogy induljak.

- Nem vagy olyan rossz mint amilyennek tartanak.- mondja még mire ledermedek. De erre már nem szólok semmit csak elindulok.- Köszönöm szépen a segítséget.- kiabál még utánam de már nem állok meg csak megyek tovább. Bár még vissza akartam menni kicsit táncolni de ezek után már nincs kedvem így csak hazamegyek.

Pár nappal később mikor belém köt valaki végül úgy döntök, hogy csatlakozom a bandához. Ha tényleg csak ugyan azt kell csinálnom mint eddig ( verekedni ) csak éppen nem egyedül és még pénzt is kapok érte akkor miért is ne. Előveszem újra a papírcetlit és megnézem a pontos címet. Mikor odaérek senkit sem találok sem az utcán sem az udvaron így csak fogom magam és bemegyek. De még az előtérben sincs senki. Felmegyek hát a legfelső emeletre. Az ajtó előtt itt már van pár ember akik amint meglátnak dühösen indulnak felém. De mielőtt bármit is csinálnának megállnak nem sokkal előttem és úgy néznek végig rajtam.

- Mit keresel te itt?- néz rám kérdőn a legnagyobb. Ez remek tehát emlékeznek rám.

- Erik-hez jöttem.- mondom ki könnyedén mire hatalmasra tágul a szemük.- Ha nem gond.- mutatok az ajtó felé miközben átlépek kettőjük között.

- Mi? Várj.- szól utánam az egyik kicsit késve. Én addigra már benyitottam. Amint belépek a helységbe nyolc kérdő szempár néz rám. Néhányan szinte rögtön felismernek és már indulnak is felém.

- Tehát sikerült döntened.- szólal meg végül Erik a tömeg mögül mire mindenki megáll ott ahol van és kérdőn néz a főnökükre.

- Valahogy úgy.- felelem annyira nyugodtan amennyire csak tudom, mire Erik feláll és odasétál elém.

- Akkor hát üdv a csapatban Mark.- nyújtja felém a kezét mosolyogva amit én viszonozok is.

- De hát főnök. Ő verte meg Deon-t és Oren-t.- akad ki valaki.

- Pontosan és ez bizonyítja, hogy mennyire erős is.- mondja még mindig engem nézve.- Amúgy is már döntöttem. Beveszem a bandába és kész.- mondja, ellenvetést nem tűrve.- Akkor hát mutatkozz be.- fordul el tőlem végül, és néz a többiek felé.

- Sziasztok. Mark YI-En Tuan vagyok. Tizenhat éves.- mosolyodom el a végén. Főleg a sok megdöbbenő szempártól. Oldalra fordulok és igen. A mellettem lévő főnök is leesett állal néz rám.- Mi az? Idősebbnek néztél?- nézek rá kérdőn kicsit nevetve.

- Minimum tizenkilencnek.- vallja be.

- Így már nem is csatlakozhatok?- kérdezem tőle kis csalódást színlelve.

- Azt azért nem mondtam.- feleli kicsit összeszedve magát.- Hát akkor üdv nálunk.- köszönt újra és már megy is a helyére. Ezután még néhány percig csak ott álok egymagam majd néhányan odajönnek hozzám, hogy beszélgessenek velem és, hogy tényleg csak ennyi vagyok e. Na meg, hogy honnan tudok ilyen jól verekedni mikor ilyen fiatal vagyok.

~

Már vagy három hete a banda tagja vagyok, és bár még újnak számítok, már is volt egy komolyabbnak mondható ügyem. Amit nem kis meglepetésre jól is vittem véghez. Így a többiekkel együtt úgy döntöttünk, hogy az első sikeres „küldetésemet” menjünk és ünnepeljük meg. Egy számomra teljesen új bulizó helyre jöttünk. Már korábban is akartam ide jönni de túl drága volt nekem.

- Igyál amit csak akarsz. Én állom.- jön oda hozzám Erik és vezet a pult felé.

- Rendben.- egyezem bele mosolyogva és már kérek is. Úgy döntök, hogy egy whisky kólával kezdek. Amint megkapom rögtön iszom is belőle két nagy kortyot majd mosolyogva nézek Erik-re mint egy köszönet ként. Aki csak visszamosolyog rám és kicsit megemeli a poharát. Én ezután iszom még egy kortyot majd a tánc térre nézek és utána vissza Erik-re. Bár nem értem miért. Hisz nincs szükségem engedélyre. De ő csak nevet egy kisebbet és int, hogy menjek csak. Mosolyogva köszönöm meg neki és már megyek is táncolni. Odaérve megiszom az utolsó korty italom, leteszem az egyik nem messze lévő asztalra a poharam és már táncolok is. Nagyon szeretem ezt a számot így teljesen beleélve magam mozgok, miközben nem is figyelek a környezetemre. Amikor vége van a számnak veszem csak észre, hogy idő közben kaptam egy partnert is. Bár nem ismerem nem nagyon ellenkezem. Legalábbis míg egy bizonyos határt át nem lép. Bár lányt így sem akarok nagyon megbántani. Még ha nem is az eseteim. Úgy alapból a lányok.

Még néhány számot így végigtáncolunk majd bocsánatot kérve otthagyom és visszamegyek a pulthoz. És bár látom, hogy ez nem éppen esik jól neki de annyira nem tud érdekelni. Mikor odaérek a pulthoz rögtön észre veszem Erik-et ahogy az egyik bár széken ül és közben engem néz, így odamegyek hozzá.

- Te nem táncolsz?- nézek rá kérdőn. Hogy őszinte legyek, vele inkább táncolnék mint az előbbi csajjal. De azt azért mégsem tehetem. Egyrészt mert nem akarom, hogy kiderüljön, hogy meleg vagyok és e miatt bajom legyen, vagy ki is tegyenek a bandából. Más rész mert bármennyire is jó fej Erik, mégiscsak ő a banda főnök. Odafordulok a csaposhoz és kérek még egy whisky kólát. Majd én is leülök.

- Most nincs kedvem.- mondja röviden miközben iszik a saját italából.- De te igen is jól táncolt.- néz rám.

- Köszönöm.- jövök kicsit zavarba. Mert bár tudom, hogy nem nézek ki rosszul, és, hogy mozogni is tudok, de nem vagyok hozzászokva a bókokhoz.

- Hogy, hogy ott hagytad azt a csajt? Nem volt az eseted?- néz rám kérdőn.

- Nem éppen. Nem annyira jönnek be a csajok. Az ilyen csajok.- javítom ki magam gyorsan. De ő csak elneveti magát.

- „Az ilyen csajok”?- néz rám kérdőn még mindig kicsit nevetve

- Fogjuk rá.- kuncogok egy kisebbet, hogy elrejtsem a zavarom. Hát ez remek Mark már el is szóltad magad.

- Értem.- mondja majd leteszi a poharát és teljes testével felém fordul.- Tényleg nagyon szép vagy. Főleg így, hogy zavarba jöttél.- mosolyodik el. Erre én szinte belefulladok az italomba. Köhögve nézek rá, hogy tényleg jól hallottam e.- Ne néz így rám. Már legelső alkalommal is mikor találkoztunk mondtam, hogy tetszel.- mondja majd feláll és elindul.- Gyere egy kicsit.- szól vissza nekem. De hirtelen azt sem tudom, hogy pontosan mi is történ így pár másodpercig csak ott ülök bambán, majd nagy nehezen felállok és követni kezdem. A pult melletti lépcsőn megyünk fel. A folyosó végén lévő ajtót kinyitja és beenged. Egy elég nyilvánvaló, hogy mire tervezett szobába jöttünk. Nem sok minden volt benne. Egy nagy franciaágy két szekrény az ágy két oldalán, két lámpa az ágy mellett és egy a plafonon. Ezenkívül még egy nagyobb kanapé egy asztal és két szőnyeg. Egy az asztal és a kanapé alatt egy pedig az ágy és a bejárat között. Mikor Erik is bejön a szobába bezárja maga mögött az ajtót ha jól hallom kulcsra. Utána hátulról megfogja a csuklómat de mire hátranézhetnék rá már maga elé is húz. Még megszólalni sincs időm de már nekinyom az ajtónak és megcsókol. Eleinte még csak nyalogatja az ajkaimat. Majd óvatosan kicsit követelőzve bele is harap alsó ajkamba, mire én engedek neki és kinyitom számat. Rögtön nyelvével be is hatol számba és úgy csókol tovább. Pár pillanat múlva már én is visszacsókolok. Mikor már nem kap egyikünk se levegőt szakad el tőlem. De éppen csak annyira, hogy beszélni tudjon.

- Most már az enyém vagy. Ezt jól jegyezd meg.- mondja és már csókol is újra. Sokkal követelőzőbben, mégis szenvedélyesen.

~ ~ ~

Reggel mikor felkelek egész testemben remegek és kapkodom a levegőt, érzem, hogy teljesen leizzattam. Pár percig még csak megmozdulni sem bírok. Megint rém álmom volt. Pontosabban a régi életemről álmodtam. Miután sikerül kicsit összeszednem magam, lefürdök ami a szokásosnál hosszabbra sikerül. Most legszívesebben az egész napot kihagynám és itthon maradnék. Szükségem van egy kis magányra, hogy lenyugodjak. De tudom, hogy akkor Jinyoung csak aggódna miattam. És valószínűleg a többiek is. Tényleg Jackson. Tegnap este csak úgy otthagytam. Remélem nem sértődött meg. Okey Mark szed össze magad. Iskolába kell menned és lehetőleg késés nélkül. Gyorsan felöltözöm és megcsinálom a hajam majd összepakolok és már indulok is. Az úton végig nézelődök. Sőt még a buszra is felszállok. Így talán kisebb az esély, hogy összefussak Erik-kel, vagy az egyik emberével. Nem törődöm a beszólásokkal és a sutyorgásokkal mikor felszállok. Csak továbbra is az ablakon nézek ki. Majd mikor leszállok szinte futva megyek be a suliba. Mikor már bent vagyok kicsit lelassítok és úgy megyek be a terembe. Szinte azonnal le is támadnak. De szerencsére csak Jackson az. Nem sokkal után ér csak oda hozzám Jinyoung.

Jackson

Reggel már a suliban vagyok bőven óra kezdése előtt és majd kibújok a bőrömből. Tegnap lefekvéskor elég rossz érzésem volt Mark-kal kapcsolatban. Remélem, hogy nem eset hazafelé menet semmi baja. Már Jaebum és Jinyoung is megérkeztek. És ahogy látom baromira idegesítem őket az aggódásommal.

- Jackson nyugodj már le. Inkább mond el, hogy mi van.- szol rám végül Jaebum mikor már nem bírja tovább.

- Semmi.- mondom egyszerűen. De mikor mérgesen kezd el rám nézni feladom és elmagyarázom nekik.- Tegnap Mark átjött, hogy megcsináljuk a házit. De elég későig elnyúlt és hiába mondom neki, hogy maradjon nyugodtan ő csak fogta magát és haza ment. És tegnap este lefekvéskor elég rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. Azóta nem beszéltem vele és aggódom, hogy történt vele valami hazafelé menet. Miért nincs még itt. Pár perc és kezdődik az óra.

- Te olyan késő este hazaengedted egyedül?- akad ki Jinyoung.

- Mondtam neki, hogy maradjon. De minden féle képpen menni akart. Nem tudtam hirtelen mit kéne csinálnom.- fakadok ki én is. De ebben a pillanatban már nyílik is az ajtó. Amint meglátom, hogy Mark az aki kicsit lihegve lép be a terembe, már szaladok is felé.

- Hol voltál eddig? Jól vagy? Nem történt semmi tegnap este?- rohanom le a kérdéseimmel miközben végignézek rajta, hogy nincs e megsérülve.

- Minden rendem. Jól vagyok. Reggel elaludtam. Ennyi az egész.- próbál meg megnyugtatni. Közben Jinyoung is ideér és aggódva néz Mark-ra.- Tényleg minden rendben. Nem történ semmi.- mosolyodik el. De látszik rajta, hogy erőltetett a mosolya.

- Akkor rendben.- mosolyodom el én is. Látom, hogy történt valami de mivel nem mondja el nem fogom faggatni. Csak remélni tudom, hogy tényleg nem valami komoly dologról van szó.

- Rendben. Mindenki üljön le.- jön be az angoltanár. Még egyszer végignézek Mark-on majd leülök a helyemre. Órán még csak véletlenül sem próbálok meg figyelni. Végig Mark-ot nézem. Bár ledőlt a padra nem alszik. Ami angol órákon ritkának számít nála. És idegesnek is látszik. Valami tényleg történt tegnap. Csak azt tudnám, hogy mi. A padtársam zökkent ki a gondolat menetemből. Megböki a vállam és átnyújt egy összehajtott lapot. Eleinte nem értem, hogy mi ez de amint kinyitom és elolvasom rögtön tudom, hogy Jaebum küldte. „Ne aggódj ennyire feltűnően Mark-ért. Mi is aggódunk. Nézd csak meg Jinyoung-ot. Ő is csak Mark-ra képes figyelni. De ha tényleg van valami komolyabb biztos vagyok benne, hogy elmondaná nekünk. Lehet csak még nem sikerült rendesen feldolgoznia a történteket.” Olvasom el és nézek fel most a Mark mellett üllő legjobb barátjára. Szemmel láthatóan alig bír magával és folyton padtársát nézi. Rendben, kicsit nyugodj le Jackson. Felnézek Jaebum-ra aki rám néz és csak egy mosollyal válaszolok neki, hogy értse felfogtam mit mondott. De azt nem hiszem, hogy a feldolgozással lenne a baj. Tegnap ugyanis teljesen jól volt. Sőt ha jól hallottam még enni is elmentek. Valami biztos történt.

Mikor vége lett az órának benyúlok a táskámba egy lapért és azzal együtt megyek oda a még mindig a padon fekvő Mark-hoz.

- Szia.- köszönök neki még egyszer mire csak felemeli a fejét és kérdőn néz rám. Erre csak magamhoz húzok egy széket és leülök vele szembe.- Ezt tegnap neked csináltam.- adom oda neki a lapot.

- Mi ez?- kérdezi miközben felegyenesedik és átveszi. Csak mosolyogva nézek rá, hogy nézze meg. Miután elolvasta és leeset neki, hogy a rap-ünk az csak szebben leírva és érthetőbben bejelölve rajta a dolgok, meglepődve néz rám.- Mivel tegnap nálam hagytad gondoltam nem ártana belőle neked is egy példány.- mosolygok még mindig egy gyors magyarázatot adva.

- Köszönöm szépen.- mosolyodik el most már ő is amitől kicsit megkönnyebbülök. Ez ugyan is rendes mosoly volt nem pedig tetettet mosoly.

- Nincs kedved ma is gyakorolni?- kérdezem meg. Erre hirtelen nem felel. Sőt. Mintha valamin nagyon erősen elgondolkodna.- Ha gondolod lehetne most nálad.- mondom neki amire kicsit jobb lesz a kedve. Tehát jól sejtettem és tényleg történt valami tegnap este.

- Rendben. Benne vagyok.- mosolyodik el.- Rögtön suli után, vagy előbb még hazamész?- néz rám kérdőn.

- Jó lesz rögtön suli után. Vagy még szeretnél előbb összepakolni?- hülyéskedek vele amitől már el is neveti magát.

- Köszi de nem kell. Bár nincs az a hű de nagy rend, de nincs kupi sem nálam.- nevet még mindig.

- Értem.- nevetek fel én is halkan.

- Miről beszélgettek, hogy Jackson kicsit zavarba jött?- jön oda hozzánk Jaebum kicsit nevetve miközben ráüt egy kisebbet a vállamra.

- Nem is jöttem zavarba.- akadok ki. De erre csak mindketten kinevetnek.

- Tessék.- jön ide Jinyoung is és tesz le elénk egy, egy pohár kávét amitől meglepődők. De amint meglátom Mark-ot rögtön megértem. Hálásan néz legjobb barátjára és úgy köszöni meg neki. Tehát ilyenkor a káva az megnyugtatja és Jinyoung ezért hozta. Én is megköszönöm és belekortyolok egyet. Néhány percig csak némán ülünk és isszuk a kávénkat.

Nap végére szép lassan Mark olyan lett mint eddig is, ettől pedig szinte már teljesen megnyugodtam. De miközben Mark-hoz mentünk át egy pillanat alatt elszállt a nyugalmam. Két számomra idegen lép elénk a semmiből.

- Szia Mark.- köszönnek ők először. Tehát ismerik Mark-ot. És ahogy elnézem ez fordítva is igaz, ugyan is Mark amint meglátja őket kicsit elsápad és le is fagy.

Mark

Miközben hazafelé megyek Jackson-nal együtt, már szint meg is feledkezem az álmomról. Sőt mondhatni jól is érzem magam. De nem tart sokáig.

- Szia Mark.- lép elém két régi banda tag.

- Deon. Oren.- dermedek le egy pillanatra de szinte rögtön sikerül is összeszednem magam. Úgy döntök jobb lesz most ha a régi énemet veszem elő. Bár reméltem, hogy Jackson ezt sosem fogja látni. Csak abban reménykedem, hogy verekedni nem kell majd. Sóhajtok végül egy nagyot és úgy nézek fel újra az előttem álló két régi bandatársamra.- Mi van. Erik elköltözik és mindenki követi?- mondom nekik egy flegma kuncogással együtt. De nehezebb mint gondoltam. Alig bírom kimondani Erik nevét.

- Csak néhányan jöttünk. A legtöbben otthon maradtak. De ha arra vagy kíváncsi, Yuda is itt van.- Mondja Oren. De olyan barátságosan mintha még mindig L.A.-ban lennénk és nem mentem volna el egy évvel ezelőtt. Jól esik, hogy még mindig ilyen barátságosan kezelnek engem. Azt hittem ha megint találkozunk szó nélkül nekem támadnak.

- Tudom. Már találkoztam vele.- mondom nekik mire csak kérdőn néznek rám. Gondolom nem mondta el a többieknek, hogy tegnap este találkoztunk.- A bárban múltkor. Ő jött Erik-ért. Várjunk. Csak nem megint ti csináltatok balhét.- teszem össze gyorsan a dolgokat miközben próbálom kimagyarázni Youngjae-t. Nem akarom bajba keverni.

- Nem mi.- tiltakozik rögtön Deon.- Az itteni néhány új tag. Mi csak próbáltuk őket leállítani.

- Tehát ti is benne voltatok.- nevetem magam el mert igazam volt.

- De komolyan.- vált rögtön témát Oren és néz rám olyan komolyan mint még talán kétszer ha láttam ennyi idő alatt.- Jobb lenne ha most velünk jönnél.- erre én csak lefagyok és megszólalni sem bírok. Újra eszembe jut a pár nappal ezelőtti buli és Erik, hogy még csak tiltakozni sem tudtam ellene rendesen. Majd az az este mikor egy életre szóló heget adott. Már szinte reflexszerűen szorítok rá felsőkaromra ahol a heg van. A többiek csak sóhajtanak egy nagyot hallhatóan szomorúan. Ők is pontosan tudják, hogy mi is történt velem az nap este. Még néhány pillanatig csak ott állunk némán.

- Figyelj Mark. Jobban jársz ha most eljössz velünk mint, hogy később Erik keressen meg mint anno. Azt te sem szeretnéd.- próbál meg meggyőzni Oren. De egyre csak törnek fel bennem az emlékek és érzem ha ez így folytatódik még remegni is fogok.

- Nem akarok újra visszamenni oda.- tör ki belőlem végül, mire csak egy újabb szomorú sóhajtást kapok.

- Mi tényleg nem akartuk.- mondja még mindig Oren miközben lassan közelebb jön hozzám. Tényleg el akartam kerülni, hogy verekedni keljen de úgy néz ki, hogy nem lehet. Ebben az állapotban viszont nem hiszem, hogy nyerhetnék. És már egy jó ideje nem is verekedtem.

- Fiúk kérlek.- próbálnám meg meggyőzni őket de még be sem fejezem Jackson elém áll.

- Hagyjátok bégén Mark-ot.- véd meg engem rögtön, mire kénytelen vagyok elmosolyodni.

- Állj félre. Veled nincs semmi dolgunk.- jön mos Deon közelebb.

- Már mondtam, hogy megvédem Mark-ot.- áll még mindig ellőttem. Jackson meglepő viselkedésének hála viszont sikerült kicsit összeszednem magam.

- Pont te? Szerintem ha komolyabb verekedés lenne te csak útban lennél.- nevet most Oren.

- Eleinte rám is ezt hittétek ha nem tévedek.- lépek ki Jackson mögül és állok kicsit elé.- De ha már egyszer nem tudjuk elkerülni a verekedést. Legalább ne itt. Keressünk egy nyugisabb helyet.- mondom végül amivel meglepem Jackson.

- El tudnánk kerülni ha velünk jönnél.- vált megint szomorú hangnemre Oren.- De ahogy akarod.- sóhajt egy nagyot majd megfordul és előre megy. Egy szó nélkül követem majd Jackson-ra nézek és megállok egy pillanatra, amitől az előttem álló is megáll.

- Bocsi Jackson. Ma még sem jön össze a próba. Jobb ha most hazamész.- mondom neki egy mosollyal majd már indulnék is de megállít.

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan. Hogy csak így elmész velük én pedig csöndben hazamegyek.- mondja kicsit haragosan.

- Lásuk be, hogy valószínűleg tényleg csak útban lennél.- mondom neki ridegen. Még mindig nem bízom abban, hogy én most nyerni tudok. De azt semmi féle képpen nem szeretném, hogy miattam ő is bajba keveredjen. Nem engedhetem neki, hogy kövessen minket.- Jobb ha most elmész.- hagyom abba a mosolygást és nézek rá komolyan.

- De...

- Kérlek. Csak menj. Én megleszek. Már nem egyszer megvertem mindkettőjüket- mosolyodom el újra a végére. És már indulok is el újra. Nem várom meg, hogy válaszoljon. De azt még látom, hogy ökölbe szorítja az öklét. De jobb lesz így.

- Itt balra.- mondom majd miután befordultunk megállunk én pedig csak veszek egy nagy levegőt. Tényleg rég verekedtem már. De muszáj lesz újra a régi énemnek lennem. Csak reménykedem, hogy emlékszem még valamire.

- Tényleg nem kell ezt csinálnunk.- néz rám Oren.

- Csak azért mert már egy éve nem verekedtem azt hittétek, hogy ketten elegek lesztek ellenem?- nézek rájuk kérdőn kicsit nevetve.

- Mark kérlek. Te is jól tudod, hogy most nincs esélyed ellenünk. Csak gyere velünk.- kérlel most Deon. Erre csak sóhajtok még egyet és lehajtom a fejem.

- Tudom.- vallom be végül.- De nem akarok vissza menni Erik-hez. Nem akarom még egyszer átélni azt a poklot.- fakadok ki végül. Felnézek és látom, hogy mindketten összeszorított öklökkel állnak előttem. Így elnézve nem hinném, hogy szívesen csinálják most ezt. De azt is tudom, ha most nem visznek vissza engem ők fognak rosszul járni.

- Miután elmentél pokol volt szinte mindenkinek a bandában lenni. Több hónap volt mire Erik a régi lett. De főkén Yuda az aki pórul járt.- kezdi el mesélni Oren.

- Mi történt Youngjae-vel.- fakadok ki.- Azt hittem minden rendben van. Azt mondta, hogy jól van, hogy nem történt semmi.- nézek rájuk kétségbe esve. Mire ők csak még jobban elszomorodnak. A földet kezdik nézni és úgy meséli tovább most Deon.

- Miután elmentél Erik teljesen kiakadt. Mindenhol kerestetett de sehol sem talált meg. Nem tudom emlékszel e arra az új gyerekre Aaron-ra. Talán két héttel az eltűnésed előtt lépet be.- Néz fel rám kérdőn.

- Igen.- felelem röviden és várom, hogy folytassa.

- Meghallotta miközben telefonon beszélt Yuda a szüleiddel, hogy miden rendben van e. Szinte azonnal el is mondta ezt Erik-nek. Gondolom így akart nagyobb ember lenni a bandában. Ezután Yuda-t Erik kivallatta. Még az eddigieknél is durvábban. De ő nem mondott semmit. De ennek ellenére is mindenki tudta, hogy mi az igazság. Bár az ezek után sem derült ki, hogy pontosan hová is mentél csak az, hogy repülővel. Utána Yuda kapta a legrosszabb feladatokat. Sokszor megverték. De még ezek után sem mondott semmit. Pedig Erik még azt is megígérte neki, hogy ha elmondja hol vagy, akkor soha többet nem lesz emiatt bántva. De még így sem mondott semmit. Pedig tudod te is nagyon jól. Ha Erik valamit megígér, azt tényleg be is tartja. Úgy, hogy kérlek Mark, gyere vissza.- fejezi be végül. Én viszont még csak megszólalni sem tudok. Összerogynak a térdeim és úgy gubbasztok a földön.

- Én nem akartam, hogy bárki is bajba kerüljön.- fakadok ki.- Én nem.- érzem, hogy lassan a könnyeim is kezdenek előtörni.