Az a bizonyos nyolc betű 12.fejezet

Su Hin

Otthon ültem és érdekes beszélgetésnek voltam fül tanúja. Anyu és apu ugyanis leültetett minket az öcsémmel.

- Mii?? Ren hétfőtől az én sulimba fog járni?? - akadok ki, mire öcsém csak kérdőn néz rám. - És erről miért csak most szóltok?

- Eddig nem volt biztos, hogy el tudjuk intézni, de szerencsére sikerült. - szól apa.

- Min Ki okos fiú, jót fog tenni neki a környezet változás. - mosolyog kedvesen anya. Mindig is Ren volt a kedvence.

- Mi baj volt a régi suliddal? - nézek öcsémre.

- Meguntam. - von vállat mire sóhajtva dőlök hátra. - Nincs mit tenni.

A nevem Choi Su Hin. Imádom a családom, attól függetlenül, hogy anyám túl naiv, apám pedig néha túl szigorú könyvelő létére. Gazdag család, szép ház, csillogó szőrű kis kutyus a kertben és persze az elmaradhatatlan: okos és nálad sokkal sikeresebb öcsike. A neve Choi Min Ki, de a Ren becenévre jobban hallgat. Imádom őt, de néha az idegeimre megy. Szerintem anya túlzottan is elkényezteti és ezzel ő is tisztában van.. ha ez nem lenne elég, bár fiú, sokszor használják rá "a világ legszebb lánya" kifejezést. Hamarabb hiszik, hogy a húgom, mintsem az öcsém és ha ez sem lenne elég még gyönyörű is. Ezen felül pedig nagyon kedves, de egyben ravasz és csíntalan is. Ren szeret engem és tudom, hogy nem akar nekem rosszat, de az irigység bizony elfog néha.. még így is. Bár ezzel nincs mit tenni. Nem várom, hogy bárki is megértse ezt, de én csak meg akarom védeni és szeretni akarom Rent és ennyi.

Persze mikor közölték velem ezt az egészet anyuék hétvége volt, így  esélyem se volt felkészülni, csak beletörődtem, hogy hétfőn öcsi is csatlakozik hozzám a suliba menethez. Ez így is volt. Apu mint minden hétfőn, most is lehoz minket a suliba. Elkísérem Rent az igazgatói irodába, majd megyek a tetőre, ahol megszokottan Yugyeom és Bo Ra beszélgetnek, mínusz egy Jackson.

- Jacks még mindig Amerikában van?

- Igen, szerdán jönnek haza. Már hiányzik a hülye képe. - nevet Yugyeom.

- Igen, nekem is!

- Helló.. - ülök közéjük és adok Bo Ranak egy puszit majd Yugyeom vállára dőlök.

- Mi a helyzet Süsü? - pislog rám Bo Ra édesen.

- Ren.

- Az öcséd? - kérdezi Yugyeom.

- Mi van vele?

- Ja semmi, csak átjött a mi sulinkba.

- Mii?? - akadnak ki egyszerre.

- Már megint iskolát váltott? Hányadik alkalom az évben? Negyedik? - csap homlokára Yugyeom. 

- Biztos jó ötlet volt Rent beszabadítani ebbe az iskolába? - aggódik Bo Ra.

- Ha így nézzük, téged se volt jó ötlet.

- De én megtudom védeni magam, hé!

- Persze, persze, egyél gumi cukrot. - veszem elő tatyómból.

- Uu ~

Erre Yugyeom csak nevet.

- Nos sok sikert a kicsi Choi-nak ehhez a földi pokolhoz.

- Átadom. - kacsintok. Bár én tudom, hogy nem lesz semmi baj.

Ren

Miután elintézek mindent amit kellet az igazgató eligazgat az osztály termem felé. Nem érzem rosszul magam a furcsálló vagy épp rosszalló tekintetek miatt, már hozzá szoktam. Amúgy helló, a nevem Choi Min Ki, avagy Ren, ahogy tetszik. Elsős vagyok, bár ebben az évben már negyedjére váltok sulit, aminek az oka az, hogy hosszútávon nem bírom elviselni az embereket, ha nem szimpatikusak a számomra, viszont ezt nem adom a tudomásukra. Azt gondoltam, talán ha a nővéremmel és a barátaival járok egy suliba, akiket kedvelek, nagyobb az esély arra, hogy itt is maradjak. Remélhetőleg, ez így is lesz. Bo Rat és Yugyeomet már jól ismertem innen, Jacksonnal egyszer-kétszer találkoztam mikor átjött, de ő csak akkor jön ha anyuék nincsenek otthon. Meg persze Su Hin egy csomó srácot is haza szokott hozni, de negyedikes és felnőtt nő, ez teljesen normális. Habár anyu meg apu erről nem tudnak. De ez engem nem is érdekel. A nővérem tud magára vigyázni és nem buta.  Ami engem illet egyenlőre próbálok majd beilleszkedni a többiek közé és továbbra sem csalódást okozni senkinek sem.

Jókedvűen megyek az osztály terem felé, ahol most nem a megszokott a fogadtatás vár. Mikor belépek egy pillanatra mindenki csendben marad majd összesúgnak néhányan és nevetnek. Ezután pedig épp hogy kettőt lépek már elém áll egy srác.

- Tudod sokkal csinibb lennél a lányok egyenruhájában kiscsibém.

- Mi az nem volt a méretedben egyenruha? - röhögött a két előttem álló srác.

Erre csak édesen elmosolyodom.

- Már megérdeklődtem mi lehetett az egyenruhámmal, ne aggódj rajta vagyok az ügyön. - kacsintok rá és kikerülöm mire értetlenül néz rám a két srác.

- Azért igazán felvehettél volna egy szoknyát, ha mást nem is. Jól ki pc-ztek ezzel most maguknak. - súgja ide egy lány a karomat megfogva és lehúzva kedvesen.

- Hidd el, súlyos látványt nyújtanék szoknyában. - mosolygok rá, majd leülök egy srác mellé és rápillantok. - Remélem nem baj, ez az egyetlen üres hely.

- Egyáltalán nem. Bocsi a srácok miatt, ez a taplók iskolája. - súgja oda.

- Engem nem zavar. Jól kezelem a konfliktusokat.

- Azt vettem észre! - kacag a srác. - Én BamBam vagyok. - nyújt kezet.

- Ren. - rázok vele kezet. - Várom a közös munkát és remélem jól kijövünk majd! - mosolygok most őszinte kedvességgel.

- Egész biztos! - vigyorog a srác. Igazán édes!

Su Hin

Az öcsém elég hamar beilleszkedett a suliba, ugyanis már aznap a 4.-esek társaságában ül.

- Ez mi? - pislogok.

- Oh, ő itt Ren. Új diák. - teszi öcsém vállára kezét BamBam.

- Látom könnyedén szereztél magadnak barátokat Ren, örülök. - ül le mellé Yugyeom és lepacsiznak.

- Hát BamBam be akarta mutatni a barátait. Nem gondoltam volna, hogy a nővérem társaságáról van szó.

- BamBam nem épp minket akart neked bemutatni Ren. Inkább Jinyoung meg a még meg nem érkező Markot akarta bemutatni.

- Ők csak szerdán jönnek, nem? - kezd el enni Bo Ra.

- De. Csütörtökön jönnek először suliba.

- Már alig várom. - nevet BamBam.

- Már tényleg hiányoznak. - nevetek én is.

- Ki az a Mark? - kérdezi Ren.

- Jackson pasija.

- Ne mááár! Jackson már nem szabad? Nem fair! - duzzog mire Yugyeomék nevetnek.

- Találsz jobbat is Jacksonnál. - nyugtatgatja Jinyoung.

- Mondjuk olyat aki nem meleg. - nevet BamBam.

- Mondjuk téged? - szól iróniával a hangjában Yugyeom, mire BamBam rányújtja a nyelvét.

Szerencsére az öcsém jó társaságba került és nem kell aggódnom érte, ez tényleg megnyugtat. Féltem, hogy rossz társaságba keveredik, ahogy én is. <3

Mark

El sem hiszem, hogy Jackson tényleg képes volt szétverni Bradet. Jó persze valamilyen formában megértem, hogy miért tette, de akkor sem kellet volna. Komolyabb bajba is keveredhetett volna amiből sehogy sem tudom kihúzni. Abba meg tuti, hogy én is belepusztulnék. De azt hiszem ezt még nálunk sikerült is vele megértetnem és nem fog legközelebb még csak az eszébe sem jutni semmi ilyesmi.

Most már visszajöttünk Koreába és a saját szobámban pakolok ki közben Jinyoungal beszélve. Bár ő még iskolában van de szünet van így ezzel sincs probléma.

- Bocsi Mark de most le kell tennem. Viszont holnap az összes részletet hallani akarom. Főleg Jackson magán akciójáról. - köszön el nevetve. Erre csak egy hatalmasat sóhajtok.

- Rendben. - köszönök el én is majd teszem le és fejezem be a pakolást. Hulla fáradt vagyok. Lehet, hogy a repülőn végig csak ültem de baromira elfáradtam. Sose értettem, hogy miért mondják az emberek, hogy fáradtak a repülőzéstől, de most teljesen átérzem őket. Így talán még nyolc sincs de már alszom is. Reggel viszonylag korán bent vagyok. Amint Jinyoung is megjön már kezd is faggatni én meg kezdek neki mindent részletesen elmesélni. Míg nem nagyjából öt perc után BamBam félbe nem szakít minket.

- Mark, hát végre megjöttél. - jön ide hozzánk lelkesen.

- Szia BamBam. Jó újra látni. - köszönök neki én is mosolyogva, de hamar elterelődik a figyelmem BamBam mögé ahol is egy nem is kicsit lányos fiú álldogál kíváncsian nézve minket. - Szia. - köszönök oda neki is.

- Szia. - köszön vissza.

- Ó, majd elfelejtettem. Ő itt Ren. Most jött pár napja a suliba. - mutatja be.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek, már nagyon sokat hallottam rólad.

- Én is örülök. - viszonozom üdvözlését majd ők is húznak ide maguknak egy, egy széket és folytatom a mesélést.

Jackson

Tegnap este értünk haza és én nem töltöttem ott az éjszakát Marknal, ugyanis még mindig haragszik, de amúgy is haza kellet mennem mert engem otthon várt a kutyám.

- Helló pajti. - guggolok le Hammerrel szemben aki most nyüszögve és farkát csóválva araszol oda hozzám. Megborzoltam szőrét és magamhoz öleltem. - Hiányoztál haver.

Másnap késve megyek be és ahogy a folyosón sétálok velem szembe Yugyeom jön. Egy szót se beszéltem vele mióta elmentem.

- Héy haver, hallottam Amerikában is szétvertél pár embert! Szép munka! - pacsiz le velem.

- Honnan a fenéből tudsz te erről? - döbbenek meg kiakadva.

- Jackson, tudod jól, hogy megvannak a forrásaim. - von vállat mosolyogva. - Mehetünk?

- Jah, lépjünk. - indulunk a tető felé. Bo Ra és Su Hin a nyakamba ugranak mikor meglátnak és hallok néhány új dolgot miszerint a legkisebb Choi is átkerült a mi sulinkba. Jó sok dolog történt amíg távol voltunk.

Ebédnél elég szűkösen vagyunk hely terén így, hogy egy újabb taggal bővült a csapat, de bírom Rent, jó fej kis srác és Su Hin egyenesen imádja az öccsét, így merjem azt mondani, hogy nem maradhat.

- Szóval te és a thai prücsök egy osztályba kerültetek?

- Igen. BamBam-nek köszönhetően hamar szereztem barátokat.

- Ugyan haver, te amúgy is ennél az asztalnál ültél volna, inkább ő köszönje meg Markéknak hogy így megszánták. - sandítok a srácra.

- Már hiányzott a Jackson féle beszólások egyike. - sóhajt kissé szomorkásan.

- Ugyan Jackson, ne bántsd már! - borzolja össze Mark BamBam haját mire a srác elégedetten mosolyog rám pillantva.

- Szemét. - morgom.

- Ha valaki azt mondja SZEMÉT, nyugi csak azt rövidíti: Szeress Engem, Mint Én Téged. - vigyorog Ren mire a többiek elkezdenek szakadni.

- Szerintem jobb ha futsz Ren! - aggódik érte BamBam, de csak sóhajtok.

- Olyan kis ártatlan! Szerelmes vagyok! <3 - öleli magához Rent, Bo Ra.

- Hé, ő az enyém! - húzza el BamBam durcásan a srácot. - Igaz Ren? <3

- Igaz! - nevet a srác édesen.

- Anyám, menjetek szobára. - sóhajtom.

- Jacks, megint harapós kedvében van, mi a baj szépfiú? - simít végig karomon Su Hin.

- Csak nem összekaptatok Markkal?

Erre Markra sandítok, aki teljesen figyelmen kívül hagyja a beszélgetésünket.

- Úgy tűnik Bo Ra fején találta a szöget. - sóhajt Yugyeom.

- Nem tudom min vagytok ennyire meglepve, Jackson eléggé szépet alakított Los Angelesben. - csóválja fejét Jinyoung, mire Mark helyeslően bólogat.

- Ne segíts! - morgom az asztalra dőlve és az asztal másik oldalán ülő Markot nézem. Szégyellem magam a dolog miatt, de ezt sosem vallanám be.

- Ugyan Mark, Jackson csak segíteni akart, nem haragudhatsz rá örökké. – teszi vállamra kezét Yugyeom. 

- Tudom, de attól még örülnék ha néha gondolna a következményekre is. - néz rám szúrósan Mark.

- Ugye tudod, hogy Jacksonról beszélünk? - húzza fel szemöldökét Bo Ra, mire megcsípem karját. - Aú! Hagyjál, tudod, hogy igazam van! - csap rá kezemre. - Mark, te is jól tudtad milyen Jackson mikor őt választottad. Jobb ha elfogadod, sosem változik!

- Bár neked köszönhetően elég sokat változott. - iszik bele vizébe Yugyeom.

- Jackson változott.. Pezsgőt! - tapsol Su Hin megvilágosodva, mire bokán rúgom az asztal alatt, de ő visszarúg.

- Áhh, tűsarkúval??

- A legjobb fegyver! - fenyeget.

Ezek után Markkal sikerül úgy ahogy megbeszélnem a dolgokat de egy kicsit még haragszik, bár ez természetes. A többiek sokat segítettek, hogy ezt meg tudjuk oldani és nem hagyhattuk figyelmen kívül a segítségüket. Néha elfelejtem milyen jó fej barátaim vannak és hogy milyen jó érzés ha vannak barátaid.

- Amúgy Jackson, kölcsön adnád a telefonod? - néz rám, Mark már mellettem ülve. - Az enyém a terembe maradt és fel kell hívnom valakit.

- Persze. - csámcsogom ebédemen kezébe nyomva telóm.

- .. Mm.. Mi a kód?

- Ja bocsi, 1117.

- Miért pont?

- Az nem Yugyeom szülinapja? - gondolkodik el Su Hin.

- Yugyeom szülinapja a kódod?? - akad ki egy kicsit.

- Már évek óta ez a kódom, nem tudom mit vagy úgy oda.

- Jah, nekem is az ő szülinapja a kódom. - nevet Bo Ra.

- Nekem is. 1117. - evett tovább Su Hin.

- Mindenkinek az én szülinapom dátuma a telefon kódja? Most komolyan? Mi a fasznak? Változtassátok meg! - morgolódik Yugyeom.

- Te is miért akadsz ki, tudtad, hogy ez a kódom. - sóhajtom.

- Azt hittem csak random számjegyek.

- Mi van, csak nem nekem is meg kellene változtatnom Yugyeom szülinapjára a kódom? - mérgelődik Mark.

- Ne merészeld! Most komolyan lecserélnél engem Yugyeomre??

- Simán! - húzza fel orrát. - Várjunk! Te mégis honnan a fenébe tudod, hogy mi a kódom??

- Aaaa... El-mond..tad? Valamikor? Asszem.. - nézek félre.

- Nekem ez valahogy nem rémlik Jackson.. - ingatja lassan fejét.

- Ajjaj vörösödik! - nevet Ren.

- Menekülj Jackson! - lökdös Bo Ra.

- Asszem tényleg jobb lesz ha megváltoztatom én is 1117-re a kódom.

- Akkor én is! - nevet BamBam elővéve a telóját.

- Végül is ezt egyszerű megjegyezni. - pötyögött Ren is.

- Na ne már! - pattant fel Yugyem. - Megtiltom, hé! Ez az én szülinapom! Ezt még megbánjátok.. - morgolódik.

- Persze, persze, ülj vissza. - húzom le karjánál.

Így esett, hogy mindenkinek egy időben Yugyeom szülinapi dátuma volt a telefonja feloldó kódja.. és hogy Yugyeom bosszúja lecsapott..

Igen.. Yugyeom mindenkinek sorra feltörte a telefonját és egy BamBam féle pózolós képet állított be háttérnek.. és így esett az is, hogy nekem Mark születésnapja lett a kódom neki viszont BamBamé. Asszem ezt most megérdemeltem.. Nem kell mondanom üvöltöttem mikor megláttam a hátteremet és kivágtam a telefonom az ablakon. Így az új telóm legelső kódja 0904 volt, vagyis Mark szülinapjának dátuma.

Ren

Hamar hozzászoktam az új környezethez. Szereztem egy csomó barátot na meg persze ellenségeket is. A lányos külsőm miatt mindenki azt hiszi lány vagyok és gúnyolnak hogy mégis a fiúk egyenruhája van rajtam, én viszont nem érzem, hogy magyarázattal tartoznék bárkinek is.

Minden esetre a barátaim megvédenek így nem rágódom ezen, amúgy sem érdekel mások véleménye, szeretem azt aki vagyok. Hamar megkedveltem ezt a sulit ezt leginkább BamBamnek és a nővérkéméknek köszönhetem. És ez egyre csak erősödött..

Ma épp a terem felé tartok és BamBamel beszélek telefonon, hogy mindjárt beérek, mikor szembe jön velem egy srác. Lefagyok ahogy meglátom és percekig bámulom a hátát ahogy tovább haladt.

- "Ren? Ren! Reenn!!" - kiabál BamBam a telefonba mire észbe kapok.

- Bocsi, itt vagyok.

- Mi történt?

- .. Semmi.. - motyogom lehajtva fejem. Ezek után akármennyire is akarom, nem megy ki a fejemből a srác akit láttam reggel. Furcsán kezdek viselkedni és valahogy az is el kezd zavarni, hogy lánynak néznek. Végül nincs jobb ötletem mint megkeresni a reggeli srácot, hogy elmondjam mit is gondolok.. de eltűnt. Az összes osztályt végig járom de sehol sincs, így elhatározom, hogy feladom. Az egész csak egy hirtelen ötlet volt, jobb is ha csendben maradok... ezt gondoltam de a gondolataim egyre csak felé terelődnek. Végül mikor másnap délután ismét szembejön velem a folyosón csendben követni kezdem, majd mikor a kert csendesebbik részéhez ér megáll.

- Szia. - szólítom meg mosolyogva.

- Miért követsz? Ki vagy te?

- A nevem Ren és.. szerelmes vagyok beléd.