Sziasztok. Ez itt, mint az a címből is kiderült egy apró OneShot a "Az a bizonyos nyolc betű" című Fanficton-ünkből, amit Rin Rinnel írunk. Ez a történet Jackson múltjába enged némi betekintést és kiderül mi is van a Key-vel, illetve Minho-val való viselkedésének hátterében. Jó szórakozást hozzá, remélem sikerül vele megragadnom a figyelmeteket. :)
Jackson
- "Nem kell! Nincs szükségem barátokra!"
Kiskoromban gyakran szajkóztam ezt a szüleimnek miután összeverekedtem egy sráccal vagy megsirattam egy lányt. Teljesen biztos voltam abban, hogy én egyedül is tökéletesen megvagyok. De ez valójában nem így volt, elvégre az ember, társas lény, szüksége van társaságra. Talán ha akkoriba is így gondolkodtam volna, nem úgy állnék, mint most...
Évekkel ezelőtt mikor még csak 10 éves voltam a szüleim megelégelték a neveletlen viselkedésemet és bentlakásos iskolába akartak küldeni, mondván hogy így majd elgondolkodom a helyes viselkedésen. Nem akartam ebbe belemenni így végül kiegyeztünk annyiban, hogy egy időre Koreába költözöm a nénikémhez. Mind hittünk abban, hogy a távolság segít. Nem volt különösebb nehéz ott hagyni Hong Kong-ot elvégre a családomon kívül semmi nem kötött oda, hisz barátaim nem voltak.
Miután elhagyta Kínát és Koreába költöztem semmi nem változott. Beírattak egy másik suliba, de ott is ugyanúgy verekedtem és ugyanúgy rossz volt a nevem. Ez nekem így megfelelt. Nincs szükségem semmire és senkire! Mindig csak ez járt a fejembe. De aztán egy nap..
Az sulihoz közeli parkban feküdtem összeverve. Jól kikaptam néhány 5.-es tagtól a nagy szám miatt. Erősebbé kell válnom! Erősebb akarok lenni mindenkinél!.. De hiába szajkózom ezt, most meg se tudok mozdulni. Kezd sötétedni.. Fáradt vagyok és mindenem fáj.. Utálom ezt az érzést!
Sóhajtva hunyom le a szemem. Egy ideje már itt fekszem. A nénikém biztos aggódik értem.. de mégis...
- He? Ott fekszik valaki! Ki lehet az? Minho, siess! - hallok hirtelen egy fiú hangot. - Ez egy srác!
- Borzalmas állapotban van! - hallok egy másik fiút is de nem nyitom ki a szemem. Húzzatok már el! Hagyjatok békén!
- Lehet, hogy meghalt? - nevet az előző, kicsit vékonyabb hang.
- Nagyon vicces Key..
- Hahó! Élsz még?? - bökdösi az arcom, majd éreztem, hogy hirtelen lekapja sapkám a fejemről mire felültem és utána kaptam.
- Hé, te! - morogtam visszavéve sapkám.
- Mégis csak él! - nevet a srác.
- Mit csinálsz egy ilyen helyen ilyen állapotban? - kérdezi a magasabb.
- Semmit! Fáradt voltam és lepihentem.
- Más szóval megvertek. - jegyezte meg. Erre nem szóltam semmit.
- Téged már láttalak valahol.. Nem te vagy az új srác a 2. évfolyamból?
- Ezt gyorsan kitaláltad.
- Mivel elég hamar híred ment. - nevetett. - Az ördögi másodikos, aki az egész második évfolyamot terrorizálja! Haha!
- Nem tudom ebben mi olyan vicces. Mi van, ha legközelebb te kapsz majd ki?
- Mondjuk most? - kekeckedik. - Nem fogok. Se én, se Minho.
- Honnan veszed?
- Mivel mi segítünk neked most hazajutni. - jegyzi meg a Minho nevű.
- Mától kezdve pedig barátok vagyunk. Oké?
Akármilyen furcsa is de attól a naptól kezdve mi hárman elválaszthatatlan barátok lettünk. Minho és Key már ovi óta ismerik egymást és jó barátok. Most pedig engem, egy bajkeverőt is maguk közé fogadtak. Évek teltek el így és bár nem lettem sokkal jobb ember, de megtanultam tiszteli a barátaimat. Nagyjából egy évvel később találkoztam egy Yugyeom nevű sráccal is. Igazi szívtipró, akit mindenki szeret és bár eleinte utáltam őt azért hamar jóba lettünk. Key valahogy nem jött ki vele így inkább nem erőltettem az együtt lógást. Minho alkalmazkodó típus, őt nem zavarta, viszont Key valamilyen oknál fogva utálta. Minden esetre nekem Key és Minho véleménye sokat számított.
A gimi első évében jöttem rá arra, hogy más a szexuális beállítottságom és kipróbáltam pár srácot is, így hamar kiderült, hogy meleg vagyok. Nem zavart különösebben, könnyedén felvállaltam, hogy ez így van, piszkálni úgyse mert senki, hisz bajkeverőként kezdtem a gimit is és rövid idő alatt hírnévre és tiszteletre tettem szert. Nem volt különösebben rossz életem, de különösebben jó sem. Ez nem zavart, nekem tökéletesen megfeleltek a dolgok, úgy ahogy voltak.. Csakhogy Key kevésbé volt ezzel elégedett.
- Jackson. - állt elém egy nap.
- Mi bajod? Ma olyan furcsa vagy! - nevettem.
- Tudtad.. hogy én is meleg vagyok?
-... Mi van? - nevettem értetlenül. - Ez nem vicces te idióta!
Erre csak hirtelen átöleltem nyakam és megcsókolt.
- Nem viccnek szántam. - suttogta komolyan. Eltoltam mire meglepetten nézett rám.
- Nem lehet. Nem tehetem!
- Miért? Hisz pont az eseted vagyok nem igaz? Tudom, hisz láttam milyen srácokat szedtél fel ezelőtt!
- Csak próbálgatom a dolgokat.
- Próbálgasd velem! Jackson, hisz te is tudod. Senki nem marad meg melletted! A természeted miatt nem képesek. De én az vagyok! Képes vagyok és akarok is! Ne játszd a nehezen kaphatót! Felejtsd el őket és válassz engem! - vette kezébe arcom gyengéden. Ezután elkezdtünk járni és már az aznap estét is együtt töltöttük. Mivel mióta elkezdtem a gimit a nénikém elköltözött, ezúttal Osakába, így nem volt probléma azzal kit viszek haza, hisz egyedül éltem.
Este, ahogy feküdtünk az ágyban egymás mellet Key felém fordult.
- Mit érzel most?
- Éhséget..
Erre csak nevetett.
- Én viszont nagyon boldog vagyok és elégedett. - fordított hátat magára húzva a takarót. - Tudod, nagyon rég óta sokkal több, vagy mint egy barát. Aznap, ott a parkban, beléd estem.
- Ne beszélj baromságokat!
- Igaz is! Te nem vagy velő az ilyesmire! - kuncogott mire idegesen rántottam magamhoz.
Jó volt Key-el. Sokkal jobb minta többi tapasztalatlan félős sráccal. Ő szájalós volt és szenvedélyes. Vele sosem unatkoztam. Azt gondoltam, hogy ez így jó és kész. Csakhogy hamarabb baj lett ebből a kapcsolatból, mint gondoltam...
Másnap Minho a falba vágott. Életembe még nem láttam ilyen dühösnek, egy pillanatra azt se tudtam mit csináljak. Teljesen lesokkoltam.
- Mi a franc?! Mit művelsz te barom? - löktem el, de hirtelen hatalmas erővel behúzott nekem, amitől hátra is zuhantam, neki a szekrénysornak a suli folyosóján. Döbbenten fogtam felszakadt szám. Elképesztő düh és gyűlölet tükröződött szemeiből. - Haver.. mi van veled?
- Minho!! - rohant felénk Key kétségbe esetten. Minho újra nekem ugrott, de Key átölelve meg állította. - Ne csináld! Minho!
- Ne avatkozz közbe! - lökte el magától, mire dühösen felugrottam és behúztam neki egy hatalmasat. Erre persze ő is újra ütött.
- Álljatok már le!
- Fogd be! Felhúzott! - szóltam dühöngve és meglöktem Minho-t majd rávetődtem és teljes testsúlyomat használva a földre taszítottam.
- Elég volt!!! Fejezzétek be!!!!! - üvöltött Key mire megállva ránéztünk. Nagyon mérges volt. Minho-ra néztem, aki gyűlölködve nézett fel rám, majd Key-re, aki mérgesen figyelt kettőnket. Végül lehiggadtam és elengedtem az alattam fekvő srácot, aki felült, száját törölgetve. Leszálltam róla, mire Key belém kapaszkodott, Minho pedig erre összeszűkült szemekkel figyelt minket. Aha.. tehát ez az oka... Valahol mélyen azt hiszem mindig is sejtettem, hogy így érez.. ezért is nem akartam ebbe a kapcsolatba bele kezdeni, de valahogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni, amit Key érez és gondol.. Rossz ötlet volt, de már nincs mit tenni.
- Elment az eszetek? Jackson, Minho! Hisz barátok vagytok!
- Nekem ő nem a barátom. - válaszolta hidegen Minho, majd elment.
- ...Mi a fene történt köztetek? - nézett egyből rám Key.
- Kérdezd attól a baromtól! Engem sem avatott be! - mondtam kézen fogva és magammal húztam.
Ez után többé semmi nem volt a régi.. Minho nem hogy a barátjának nem tartott, de ellenségesen kezdett el viselkedni velem szemben. Key a szeretőm volt, így pedig nem tudtam barátként kezelni. Lassacskán csak egy "nővé" vált, akit ágyba vihetek pár kedves szóért meg hetente egy randiért. Így nem maradtak barátaim.. egyre inkább Yugyeom-ra kezdtem el támaszkodni, ő lett az egyetlen igaz barátom, ezért is őt igazán megbecsülöm. Soha többé nem akarok ilyen hibát véteni. Elvégre, ha szakítok Key-vel nem elég, hogy bántok valakit, aki fontos a számomra, de többé nem lehetünk barátok.. Így ha egyszer eljön, a nap mikor ez bekövetkezi, durva leszek, és érzéketlen.. Ki fogom nevetni és szívtelenül kidobom, így többé majd nem akar a barátom lenni és Minho karjaiba menekül.. Ha egyszer képes leszek elengedni, így fogok tenni... mert így lesz a legjobb... ugye? ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése