Jackson
Végre kaptunk egy egész hétvégét, hogy pihenjünk erre mit kell csinálom egész idő alatt? Hát persze, hogy takarítanom. És mind ezt úgy, hogy Yugyeom önelégült fejét kellett bámulnom egész végig. És ezt mind csak amiatt a vörös hajú srác miatt.
- Jackson kész vagy? - nyit be a szobába Jaebum, de meg sem várja a válaszom már megy is tovább. Így csak nagyot sóhajtva húzom fejemre sapkám és megyek ki a nappaliba ott megvárom míg a többiek is elkészülnek, közben bekapcsolva a tv-t és leülök a kanapéra.
- BamBam siess. Ha így folytatod el fogunk késni a fotózásról. - kopogtat a fürdő ajtaján Jaebum.
- Rögtön kész vagyok Hyung. - hallatszik a válsz.
- Csak siess. Te is Yugyeom.
- Igen Hyung. - hallatszik egyszerre két irányból a válasz.
- Legalább te mindig időben elkészülsz. - áll meg a kanapé mögött Jaebum.
- Mintha az olyan nehéz dolog lenne. - fordulok felé félmosolyra húzva számat.
- Tudod, te vagy a csapat vezetője. Néha sürgethetnéd őket.
- Mint ha valaha is hallgatnának rám. Rád legalább hallgatnak. Én csak akkor számítok a csapat vezetőjének ha valami olyan dolgot kell megcsinálni amihez nekik nem fűlik a foguk.
- Talán ha kicsit megértőbb és kedvesebb lennél velük akkor ők is másként viszonyulnának hozzád.
- Mintha az olyan egyszerű lenne.
- Ugyan Jackson, tudom, hogy nem a legkönnyebb, de te is jól tudod, hogy nem lehetetlen. És ha te nem is veszed észre de igen is számítanak rád.
- Ha te mondod. - mormogom az orrom alatt. Erre csak a szemét forgatja és látom rajta, hogy szívesen vissza szólna de BamBam közbe vág.
- Hyung nem láttad valahol lila pólómat? - dugja ki a fejét a fürdőből.
- A szárítóban nézted már? - indul el felé, hogy segítsen neki de egy pillanatra megtorpan telefonja hangjára. Gyorsan csak előveszi, elolvassa az sms-t és már csúsztatja is vissza a zsebébe a készüléket.
- Vendégünk van. Enged már be légyszi Jackson. - szol ide nekem és már megy is thai tagunk felé, hogy segítsen neki felöltözni.
- Vendég? - kérdezek vissza meglepetten, bár válaszra nem számítok így csak kíváncsian állok fel a kanapéról és megyek ajtót nyitni. Azonban ahogy meglátom, hogy ki áll az ajtónk előtt lefagyok hirtelen döbbenetemben.
- Szia. - köszön mosolyogva és egyik kezével intve. Gyorsan összeszedem magam.
- Szia. - köszönök vissza majd egy lépéssel beljebb lépek. - Gyere be.
- Köszönöm. - jön be a lakásba. Bezárom utána az ajtót majd vagy egy percig csak ott állok az ajtóban és Markot figyelem. De ahogy leesik, hogy nem szándékozik levenni a cipőjét és beljebb menni a lakásba, és hogy csak egy rövid időre ugrott be valami konkrét céllal, ott hagyva az ajtót mellé lépek és a falnak támaszkodva karba tett kézzel figyelem tovább.
- Tehát. Miben segíthetek? - szólítom végül meg, megunva, hogy csak ott áll megszeppenve egy mukkot sem szólva.
- Háát... igazából... - vörösödik el és kezdi el zavarában a tarkóját piszkálni. Ettől pedig valamiért mosoly költözik az arcomra és valamiért kényszert érzek rá, hogy még jobban zavarba hozzam. Bár abban sem vagyok biztos, hogy az előbbi kérdésemmel, hogy válthattam ki ezt a reakciót. Így ellökve magam a faltól félig elé lépek és enyhén oldalra döntött fejjel még mindig mosolyogva folytatom.
- Szóval akkor segíthetek is valamiben, vagy csak itt szeretnél álldogálni és tovább nézelődni a csodálatos kilátásban? - kérdezgetem tovább enyhén incselkedve vele amivel el is érem a várt hatást. Még jobban elpirosodik és lesüti a szemét. Ettől pedig csak még szélesebb lesz mosolyom.
- Igazság szerint én ... - kezd el újra hebegni.
- Mark elfelejtette, hogy merre is van pontosan az egyeteme, így mivel úgy is arra felé megyünk mondtam neki, hogy elvisszük. - szól közbe Jaebum, és lép ő is az előtérbe mögötte a csapatunk maradék két tagjával. Akik ahogy meglátják Markot már fellelkesülve integetnek is neki.
- Szia Mark hyung. - köszönnek neki szinte egyszerre.
- Sziasztok. - köszön vissza egy enyhe meghajlással. - Remélem nem zavarok.
- Dehogy zavarsz. - tiltakozik rögtön Yuggyeom.
- Hely úgy is van bőven a kocsiban. - biztatja Bambam is.
- Ráadásul így az út egy része is kevésbé lesz unalmas a szokásosnál. - lép Jaebum Mark mellé és karolja át. - Na hajrá Jackson. Hozd a cuccaid és már indulunk is. - bök felém fejével.
- Igen, igen. - válaszolom kicsit morogva már a nappali felé tartva a cuccaimért.
- Szóval unalmasnak tartasz minket Hyung? - hallom meg még a nappaliból is BamBam nyávogását. De ami igazán meg lep az az a hang ami ezt követi. Egy nevetés. De nem is akármilyen nevetés. Eddig még soha nem is hallottam ehhez hasonlót, így egyértelmű, hogy kitől jön. Még is annyira hihetetlen, hogy abból a félénk, megszeppent fiúból ilyen hangok jöjjenek ki. Így szinte leesett állal sietek vissza az előtérbe. És ahogy bebizonyosodik igazam ledermedek és hatalmasat dobban a szívem. Nem csak az a hang amit hallok hanem a hang forrásához tartozó mosoly is teljes megállásra késztetett Még is mi folyik itt.
- Siess Jackson. Most már tényleg indulnunk kell mert még a végén tényleg elkésünk. - szól ide nekem Jaebum, de még így is kell néhány másodperc, hogy fel is fogjam, hogy mit mondott és összeszedjem magam.
- Igen. - nyögöm ki végül és húzom fel a cipőmet majd utolsóként én is kilépek az előtérből és magam után kulcsra zárom az ajtót, majd csendben követem a többieket. Jelenleg úgy érzem ha kényszerítenének sem tudnék megszólalni. Még mindig az előbbi események hatás alatt vagyok. Természetesen a két tökmagnak be sem áll a szája egészen a kocsiig.
- Hova ülhetek? - áll meg Mark a kocsi mellet, ami valljuk be őszintén inkább elmegy egy mini busznak mint egy átlag kocsinak.
- Ülj előre. - int Jaebum fejével az anyós ülés felé. Mire azonban felfognám, hogy mi is történik és elkezdhetnék tiltakozni, hogy legidősebb révén az az én helyem, BamBam teszi meg helyettem.
- De hát az anyós ülés a legidősebbé.
- Pontosan. - egyezik bele Jaebum is. Ezt hallva azonban Mark csak értetlenül néz rá, mire egy mosollyal fejti ki. - Van egy amolyan íratlan szabály mi szerint a legidősebb joga, hogy elül ülhet.
- Értem. - mosolyodik el és folytatja a beszállást Jaebummal együtt. Azonban ahogy Jaebum észreveszi, hogy mind hárman értetlenül nézünk hol rá, hol Markra, áll csak meg tevékenységében.
- Ne nézzetek így. Mark még nálam is idősebb így szerintem joga van elöl ülni. - jelenti ki majd mit sem törődve velünk már be is száll. Na ez most nem kicsit lepett meg. - Siessetek vagy tényleg elkésünk. - szól ki nekünk mire túl teszem magam hirtelen ért döbbenetemen és morgolódva szállok be Jaebum mögé a kocsiba. Amint Yugyeom is beszáll maga mögött bezárva az ajtót már indulunk is. Nem néztem volna Markot idősebbnél nálam. Főleg nem Jaebumnál. Jó nem mintha olyan hű de nagy korkülönbség lenne köztem és Jaebum között. Valamivel kevesebb mint három hónap. De akkor is. Jaebum még így is sokkal idősebbnek néz ki nálam. Várjunk csak egy kicsit. Ha Jaebumnál idősebb akkor kilencvenháromban kellet, hogy szülessen. És még is ilyen fiatalnak néz ki? Ez így csalás.
Mark
És eljött ez is. Az első napom az egyetemen. Nagyot hazudnék ha azt mondanám, hogy kicsit sem vagyok ideges. Ráadásul már a napot rosszul indítottam. Mikor indultam volna otthonról eset le, hogy teljesen elfelejtettem az egyetemre vezető utat, így utolsó remény gyanánt Jaebumot kellet felhívnom. Mondjuk csak abban reménykedtem, hogy gyorsan elmagyarázza merre is kell mennem. De szerencsém volt így, mivel arra felé mentek elvittek kocsival. Úgy, hogy most már egy jó órája itt vagyok az egyetemen és nyugodtan állíthatom, hogy eltévedtem. Az emailben amit kaptam az állt, hogy be kell iratkoznom a felvételi irodában és onnan küldenek majd tovább. Mivel külföldi vagyok és nem az angol nyelven tartott szakra jelentkeztem így lesz egy tanár aki folyamatosan felügyel majd és figyeli, hogy minden rendben van e és tudom rendesen tartatni a tempót a többiekkel. Ezzel eddig nem is lenne magában probléma. A probléma ott kezdődik, hogy már a felvételi irodát sem találom. És lassan egy órája kóválygók össze vissza.
- Hey. - ha jól emlékszem akkor ha itt balra megyek akkor a hátsó udvarra lyukadok ki. Ha viszont jobbra. - Hey, várj egy kicsit. - vagy ha balra megyek jutok el a második emeletre? - Hahó. - egyáltalán voltam mát itt? - Hey, hozzád beszélek. Értesz koreaiul? - nem valószínűleg még...
- Wááá. - sikítok fel hirtelen ahogy kis híján szívrohamot okoz nekem valaki azzal, hogy a vállamra teszi a kezét ezzel kizökkentve a gondolatomból.
- Úr Isten. Bocsi nem gondoltam volna, hogy így megijedsz.
- Nem... mármint, bocsánat. Csak a gondolataimba voltam merülve. - próbálok meg kicsit lenyugodni még mindig mellkasomon tartva kezemet.
- Azt látom. - neveti el magát. - Már jó párszor próbáltalak megszólítani.
- Értem. Ne haragudj. Nem vettem észre. - nyugszom meg végre egy kicsit és most már a kezemet is vissza le engedem magam mellé.
- Azt vettem észre. - neveti el magát újra.
- És miben segíthetek neked? - mosolygok rá most már teljesen nyugodtan.
- Hát igazság szerint úgy gondoltam, hogy én segítek majd neked.
- Hogy...? -lepődök meg és nézek rá értetlenül.
- Eltévedtél ha nem tévedek, így úgy gondoltam, hogy hátha tudok neked segíteni.
- Ennyire látszik? - kérdezek vissza kicsit kétségbe esve.
- Hát nem is tudom. - gondolkodik el kicsit. - Az alap viselkedéseden kívül? Vagyon azon kívül, hogy látszik rajtad egy enyhe kétségbe esés? Vagy esetleg azon kívül, hogy már vagy negyedjére mész itt el? - kezdi el felsorolni a nyilvánvaló tényeket.
- Szóval már jártam erre. - sóhajtok egy nagyot feladva, hogy itt egyedül el tudjak igazodni.
- Ugyan ne izgulj annyira. Elég nagy ez a hely és sok része ugyan úgy néz ki. Nem gáz, hogy eltévedsz ha most vagy itt először.
- Értem. És azt hiszem, hogy köszönöm.
- Ne csak hidd. És amúgy bármikor. Amúgy hova is szerettél volna eljutni?
- A felvételi irodába.
- A felvételi iroda az épület másik végében van nem messze a bejárattól. Jól elkeveredtél. - neveti el magát.
- Igen. - nevetem el magam én is bár már inkább csak kínomban. De legalább már jó irányba tartok. - Amúgy te is ide jársz? Melyik szakon vagy?
- Ó tényleg, még be sem mutatkoztam. Bocsánat. Choi Youngjae vagyok Végzős középiskolás. - lép kicsit elém mosolyogva és hajol meg majd lép is vissza mellém.
- Ó értem. Szia. Én... - kezdek el neki én is bemutatkozni mosolyogva de ahogy eljut az agyamig, hogy mit is mondott lefagyok mondandómban. - Végzős középiskolás?
- Igen, jól hallottad. A bátyám itt tanít így amikor időm engedi mindig itt lógok. Úgy, hogy, úgy is merem az egyetemet mint a tenyeremet. Ráadásul ha valamit nem értek akkor itt bárkit meg tudok kérdezni mert szinte mindenki tud segíteni, és nagyon sok mindenkivel jóban is vagyok. - magyarázza el.
- Értem.
- És te? - néz rám kíváncsian, de kell egy kis idő mire leesik, hogy mire kíváncsi.
- Ó, igen. Én Mark Yien Tuan vagyok. Idén kezdek gyermek orvosi szakon.
- Szóval gyerek orvos szeretnél lenni.
- Igen, legalább is az a cél.
- Hát akkor sok sikert hozzá. És egyébként itt vagyunk. - áll meg egy ajtó mellet. - Akkor hát szia. Remélem még össze futunk.
- Igen és köszönöm szépen. Szia. - intek neki mosolyogva. Majd ahogy elindul az ellenkező irányba visszafordulok az ajtó felé és egy hatalmas sóhajtás után bekopogok.
- Gyere csak. - hallom meg a választ és már nyitok is be.
- Elnézést a zavarásért.
- Jó, hogy ideértél.
- Igen elnézést, kicsit eltévedtem.
- Semmi gond. Bizonyára te vagy Mark.
- I..Igen. - válaszolok nem is kicsit meglepve, hogy tudják ki is vagyok. Hiszen ez egy nagyon nagy egyetem és tuti, hogy minden évben több százan iratkoznak be.
- Már csak te nem iratkoztál be a külföldi tanulók közül. - válaszol a fel nem tett kérdésemre.
- Igen. Még egyszer elnézést. - hajlok meg újra.
- Ugyan ne is törődj vele. - neveti el magát. - Amúgy meg már annyi ideje vártalak fent az irodámban, hogy féltem, hogy történt valami így lejöttem megnézni, hogy minden rendben van e. Örülök, hogy végül idetaláltál minden féle gond nélkül.
- Igen. - várjunk csak. Akkor ezek szerint... - Maga lesz a...
- A felügyelő tanárod vagyok. Igen. Örülök a találkozásnak Choi Youngjun vagyok.
- Én is örülök a találkozásnak. Én Mark Yein Tuan vagyok.
- Na most, hogy a bemutatkozáson túl vagyunk. Gyorsan töltsd ki a beiratkozásos papírokat és már mehetünk is.
- Igen, már is. - lépek oda gyorsan a pulthoz ahol a pult mögött ülő nő már a kezembe is nyom néhány papírt. Gyorsan kitöltöm őket majd visszaadom és már lépek is új tanárom mellé.
- Kész vagyok.
- Remek. Akkor mehetünk is.
- Igen. - bólintok majd már megyünk is ki a teremből. Ha jól emlékszem akkor azt mondta, hogy Choi Youngjun nak hívják. Lehet, hogy ez csak véletlen de majd nem úgy hívják mint...
- Ó Mark, hát itt vagy.
- Ó Youngjae, szia. - állok meg az ismerős hangra és köszönök neki ahogy ide ér mellénk.
- Hyung, hát te is itt vagy. - fordul mosolyogva a tanárom felé.
- Youngjae mit keresel már megint itt. - fogja a fejét lemondóan.
- Unatkoztam úgy, hogy beugrottam.
- Sejtettem. - sóhajt egy nagyot.
- Akkor ezek szerint... - nézek Youngjae ra meglepődve.
- Igen, ő itt a bátyám akiről már meséltem.
- Értem. És, hogy-hogy most itt vagy? Ha jól emlékszem a másik irányba volt dolgod. Legalább is arra indultál.
- Ó igen. A bátyámat mentem megnézni. De féltem, hogy megint eltévedsz úgy, hogy visszajöttem hátha kell még segítség. - meséli mosolyogva.
- Köszönöm, de szerencsére nem kell egyedül eltalálnom Youngjun irodájába. - válaszolok nevetve.
- Ezek szerint a bátyám lesz a felügyelő tanárod?
- Ezek szerint igen.
- Ha úgy is ugyan oda megyünk akkor mehetnénk együtt. - ajánlja fel mosolyogva.
- Igen. - egyezem bele majd már indulunk is. De alig meggyünk pár lépést rögtön megállunk.
- Még ha úgy is beszéltek végig rólam, hogy itt állok közvetlenül mellettetek és figyelmen kívül hagytok, legalább ne hagyjatok hátra ha már az ÉN irodámba tartunk. - állít meg minket Youngjun.
- Ne haragudj. Teljesen elfelejtettem, hogy itt vagy. - kérek rögtön bocsánatot meghajolva.
- Bocsi, bocsi. - int Youngjae is mosolyogva. Erre csak lemondóan sóhajt egy nagyot beletörődőmen sorsába.
- Inkább menjünk. - indul el, és ezúttal Youngjae val közvetlenül mögötte haladunk.
Jackson
- Mi volt ma veled Jackson? - a mai napnak is hál Isten vége. Habár, hogy pontosan mi történt ma azt nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy egy fotózáson voltunk utána meg egy rádió műsorban léptünk fel. De ennyi. Ennél többet ha akarnék sem tudnék felidézni. - Ha hó. Föld hívja Jacksont. Még is mi a fene van veled?
- Semmi. - válaszolok mikor eljut hozzám, hogy most hozzám beszél.
- Éppen ez az. Egész nap mintha itt sem lettél volna. Még véget sem ért a rádió műsor már azon kattogtak a rajongóid, hogy mi lehet veled, és ki vannak akadva, hogy ugye semmi komoly. Ha fáradt is vagy sem szoktál így viselkedni. Beteg vagy talán? Szeretnéd ha kórházba vinnélek?
- Semmi bajom, csak.... - kezdenék el magyarázkodni de inkább elharapom a mondat végét. Még is mit mondhatnék. Minden rendben csak egész nap azon a Mark gyereken járt az agyam? Vagy, hogy képtelen voltam koncentrálni mert nem bírtam kiverni a haverodat a fejemből? Na nem. Ezeket ha belehalnék sem mondanám el neki.
- Csak mi? - faggat tovább.
- Semmi. - nyögöm ki és tekintem lezártnak a beszélgetést. Még ha tudom is, hogy Jaebum úgy sem hagyja ennyiben.
- Jackson, ne néz hülyének. Tudom, hogy mondani akartál valamit. Ha már belekezdtél nyugodtan végig is mondhatod.
- Mondtam már, hogy semmi. Holnap majd odafigyelek. - legalább is nagyon remélem, hogy képes leszek rá.
- Ennek rendkívüli mód örülök. Azonban attól még... - folytatja a nyaggatásom de szerencsémre telefonja félbeszakítja. Előhalássza zsebéből majd egy gyors pillantás után kiteszi a műszerfalon lévő telefontartóra, és csak utána veszi fel kihangosítva azt.
- Szia Mark. Ne haragudj de most vezetek és nincs nálam a heccetem így ki vagy hangosítva.
- Szia Jaebum, nem gond. Amúgy sem zavarlak sokáig.
- Szia Hyung.
- Szia Mark Hyung. - köszönnek a többiek is. Én azonban összébb húzom magam és csöndben figyelem a beszélgetés összes mozzanatát. És fogalmam sincs miért de jól esik hallani, hogy jó kedve van. Ráadásul ahogy meghallom a hangját rögtön magam elé képzelem azt a mosolygós arcát amit reggel láttam. Azonban egy kisebb krákogás az ami magamhoz térít így magam mellé nézek ahol is egy engem figyelő Jaebumot látok meg. Most veszem csak észre magam. Még is mikor kezdem én el mosolyogni?
- Sziasztok. - köszön ő is a többieknek.
- És miért hívsz? Miben segíthetek?
- Csak a vacsora miatt amiről tegnap beszéltünk.
- Igen. Mi van vele?
- Leugrottam a boltba, hogy megvegyem a hozzá valókat, és eszembe jutott, hogy nem beszéltük meg, hogy mi legyen. És hát a hot pot jutott eszembe. Az jó lesz?
- Hmm? Jól hangzik a hot pot. Legye az.
- Rendben. Akkor én nem is zavar.... - próbálna meg elköszönni de BamBam félbe szakítja. És ennek most kivételesen nagyon is örülök.
- Ez nem ér. Ti ketten együtt fogtok vacsorázni?
- Bizony mi is akarunk menni. - szál be Yugyeom is.
- Hát...-gondolkodik el Jaebum, de nagyon látszik rajta, hogy nem fűlik hozzá a foga.
- Na légysziiii. - erősködik Yugyeom de ahogy így sem adja be a derekát BamBam inkább taktikát vált.
- Ugye mehetünk mi is Mark. - kezdi el ez úttal a vöröske fejét fűzni.
- Én nem bánom. De ez Jaebumon múlik.
- Először is. Nem ér, hogy engem kikerülve Markot kérdezitek meg.
- De hát Hyung, te olyan nehezen egyezel bele ilyenekbe.
- Pont ezért nem ér engem kijátszani. Viszont ha Marknak nem gond, akkor legyen. Beleegyezem. - megy bele végül Jaebum egy hatalmas sóhajjal. És így megnézve olyan fejet vág mint akinek ettől az egésztől el ment volna a kedve. Bármibe le merném fogadni, hogy most nem kicsit rontottuk el az előre megtervezett és oly nagyon várt estéjét.
- Ez az. - kezdenek el éljenezni.
- Jó, jó. Viszont mit szólnál hozzá Mark ha így inkább a GOT3 lakásban tartanánk a vacsit.
- Nekem rendben van. - egyezik bele szinte rögtön. Nem tudok hirtelen másra gondolni csak, hogy Jaebum nem akarja, hogy tudjuk, hogy Mark hol lakik. Várjunk egy percet. Akkor ez az jelenti, hogy én is ott leszek a vacsorán Markkal?
- Akkor ez meg is beszélve. Viszont mi még egy jó bő óra míg oda érünk.
- Rendben. Viszont én szerintem annál hamarabb végzek. Majd megvárlak a ház előtt.
- Nem kell. Menj csak be nyugodtan. Majd felmegyek érted ha megérkeztünk.
- Rendben. Akkor várlak. Sziasztok. - köszön el.
- Szia Mark.
- Szia Hyung. - köszönnek el szinte egyszerre Marktól majd Jaebum már teszi is le és csúsztatja újra a zsebébe a telefont.
- Ha te mondod. - mormogom az orrom alatt. Erre csak a szemét forgatja és látom rajta, hogy szívesen vissza szólna de BamBam közbe vág.
- Hyung nem láttad valahol lila pólómat? - dugja ki a fejét a fürdőből.
- A szárítóban nézted már? - indul el felé, hogy segítsen neki de egy pillanatra megtorpan telefonja hangjára. Gyorsan csak előveszi, elolvassa az sms-t és már csúsztatja is vissza a zsebébe a készüléket.
- Vendégünk van. Enged már be légyszi Jackson. - szol ide nekem és már megy is thai tagunk felé, hogy segítsen neki felöltözni.
- Vendég? - kérdezek vissza meglepetten, bár válaszra nem számítok így csak kíváncsian állok fel a kanapéról és megyek ajtót nyitni. Azonban ahogy meglátom, hogy ki áll az ajtónk előtt lefagyok hirtelen döbbenetemben.
- Szia. - köszön mosolyogva és egyik kezével intve. Gyorsan összeszedem magam.
- Szia. - köszönök vissza majd egy lépéssel beljebb lépek. - Gyere be.
- Köszönöm. - jön be a lakásba. Bezárom utána az ajtót majd vagy egy percig csak ott állok az ajtóban és Markot figyelem. De ahogy leesik, hogy nem szándékozik levenni a cipőjét és beljebb menni a lakásba, és hogy csak egy rövid időre ugrott be valami konkrét céllal, ott hagyva az ajtót mellé lépek és a falnak támaszkodva karba tett kézzel figyelem tovább.
- Tehát. Miben segíthetek? - szólítom végül meg, megunva, hogy csak ott áll megszeppenve egy mukkot sem szólva.
- Háát... igazából... - vörösödik el és kezdi el zavarában a tarkóját piszkálni. Ettől pedig valamiért mosoly költözik az arcomra és valamiért kényszert érzek rá, hogy még jobban zavarba hozzam. Bár abban sem vagyok biztos, hogy az előbbi kérdésemmel, hogy válthattam ki ezt a reakciót. Így ellökve magam a faltól félig elé lépek és enyhén oldalra döntött fejjel még mindig mosolyogva folytatom.
- Szóval akkor segíthetek is valamiben, vagy csak itt szeretnél álldogálni és tovább nézelődni a csodálatos kilátásban? - kérdezgetem tovább enyhén incselkedve vele amivel el is érem a várt hatást. Még jobban elpirosodik és lesüti a szemét. Ettől pedig csak még szélesebb lesz mosolyom.
- Igazság szerint én ... - kezd el újra hebegni.
- Mark elfelejtette, hogy merre is van pontosan az egyeteme, így mivel úgy is arra felé megyünk mondtam neki, hogy elvisszük. - szól közbe Jaebum, és lép ő is az előtérbe mögötte a csapatunk maradék két tagjával. Akik ahogy meglátják Markot már fellelkesülve integetnek is neki.
- Szia Mark hyung. - köszönnek neki szinte egyszerre.
- Sziasztok. - köszön vissza egy enyhe meghajlással. - Remélem nem zavarok.
- Dehogy zavarsz. - tiltakozik rögtön Yuggyeom.
- Hely úgy is van bőven a kocsiban. - biztatja Bambam is.
- Ráadásul így az út egy része is kevésbé lesz unalmas a szokásosnál. - lép Jaebum Mark mellé és karolja át. - Na hajrá Jackson. Hozd a cuccaid és már indulunk is. - bök felém fejével.
- Igen, igen. - válaszolom kicsit morogva már a nappali felé tartva a cuccaimért.
- Szóval unalmasnak tartasz minket Hyung? - hallom meg még a nappaliból is BamBam nyávogását. De ami igazán meg lep az az a hang ami ezt követi. Egy nevetés. De nem is akármilyen nevetés. Eddig még soha nem is hallottam ehhez hasonlót, így egyértelmű, hogy kitől jön. Még is annyira hihetetlen, hogy abból a félénk, megszeppent fiúból ilyen hangok jöjjenek ki. Így szinte leesett állal sietek vissza az előtérbe. És ahogy bebizonyosodik igazam ledermedek és hatalmasat dobban a szívem. Nem csak az a hang amit hallok hanem a hang forrásához tartozó mosoly is teljes megállásra késztetett Még is mi folyik itt.
- Siess Jackson. Most már tényleg indulnunk kell mert még a végén tényleg elkésünk. - szól ide nekem Jaebum, de még így is kell néhány másodperc, hogy fel is fogjam, hogy mit mondott és összeszedjem magam.
- Igen. - nyögöm ki végül és húzom fel a cipőmet majd utolsóként én is kilépek az előtérből és magam után kulcsra zárom az ajtót, majd csendben követem a többieket. Jelenleg úgy érzem ha kényszerítenének sem tudnék megszólalni. Még mindig az előbbi események hatás alatt vagyok. Természetesen a két tökmagnak be sem áll a szája egészen a kocsiig.
- Hova ülhetek? - áll meg Mark a kocsi mellet, ami valljuk be őszintén inkább elmegy egy mini busznak mint egy átlag kocsinak.
- Ülj előre. - int Jaebum fejével az anyós ülés felé. Mire azonban felfognám, hogy mi is történik és elkezdhetnék tiltakozni, hogy legidősebb révén az az én helyem, BamBam teszi meg helyettem.
- De hát az anyós ülés a legidősebbé.
- Pontosan. - egyezik bele Jaebum is. Ezt hallva azonban Mark csak értetlenül néz rá, mire egy mosollyal fejti ki. - Van egy amolyan íratlan szabály mi szerint a legidősebb joga, hogy elül ülhet.
- Értem. - mosolyodik el és folytatja a beszállást Jaebummal együtt. Azonban ahogy Jaebum észreveszi, hogy mind hárman értetlenül nézünk hol rá, hol Markra, áll csak meg tevékenységében.
- Ne nézzetek így. Mark még nálam is idősebb így szerintem joga van elöl ülni. - jelenti ki majd mit sem törődve velünk már be is száll. Na ez most nem kicsit lepett meg. - Siessetek vagy tényleg elkésünk. - szól ki nekünk mire túl teszem magam hirtelen ért döbbenetemen és morgolódva szállok be Jaebum mögé a kocsiba. Amint Yugyeom is beszáll maga mögött bezárva az ajtót már indulunk is. Nem néztem volna Markot idősebbnél nálam. Főleg nem Jaebumnál. Jó nem mintha olyan hű de nagy korkülönbség lenne köztem és Jaebum között. Valamivel kevesebb mint három hónap. De akkor is. Jaebum még így is sokkal idősebbnek néz ki nálam. Várjunk csak egy kicsit. Ha Jaebumnál idősebb akkor kilencvenháromban kellet, hogy szülessen. És még is ilyen fiatalnak néz ki? Ez így csalás.
Mark
És eljött ez is. Az első napom az egyetemen. Nagyot hazudnék ha azt mondanám, hogy kicsit sem vagyok ideges. Ráadásul már a napot rosszul indítottam. Mikor indultam volna otthonról eset le, hogy teljesen elfelejtettem az egyetemre vezető utat, így utolsó remény gyanánt Jaebumot kellet felhívnom. Mondjuk csak abban reménykedtem, hogy gyorsan elmagyarázza merre is kell mennem. De szerencsém volt így, mivel arra felé mentek elvittek kocsival. Úgy, hogy most már egy jó órája itt vagyok az egyetemen és nyugodtan állíthatom, hogy eltévedtem. Az emailben amit kaptam az állt, hogy be kell iratkoznom a felvételi irodában és onnan küldenek majd tovább. Mivel külföldi vagyok és nem az angol nyelven tartott szakra jelentkeztem így lesz egy tanár aki folyamatosan felügyel majd és figyeli, hogy minden rendben van e és tudom rendesen tartatni a tempót a többiekkel. Ezzel eddig nem is lenne magában probléma. A probléma ott kezdődik, hogy már a felvételi irodát sem találom. És lassan egy órája kóválygók össze vissza.
- Hey. - ha jól emlékszem akkor ha itt balra megyek akkor a hátsó udvarra lyukadok ki. Ha viszont jobbra. - Hey, várj egy kicsit. - vagy ha balra megyek jutok el a második emeletre? - Hahó. - egyáltalán voltam mát itt? - Hey, hozzád beszélek. Értesz koreaiul? - nem valószínűleg még...
- Wááá. - sikítok fel hirtelen ahogy kis híján szívrohamot okoz nekem valaki azzal, hogy a vállamra teszi a kezét ezzel kizökkentve a gondolatomból.
- Úr Isten. Bocsi nem gondoltam volna, hogy így megijedsz.
- Nem... mármint, bocsánat. Csak a gondolataimba voltam merülve. - próbálok meg kicsit lenyugodni még mindig mellkasomon tartva kezemet.
- Azt látom. - neveti el magát. - Már jó párszor próbáltalak megszólítani.
- Értem. Ne haragudj. Nem vettem észre. - nyugszom meg végre egy kicsit és most már a kezemet is vissza le engedem magam mellé.
- Azt vettem észre. - neveti el magát újra.
- És miben segíthetek neked? - mosolygok rá most már teljesen nyugodtan.
- Hát igazság szerint úgy gondoltam, hogy én segítek majd neked.
- Hogy...? -lepődök meg és nézek rá értetlenül.
- Eltévedtél ha nem tévedek, így úgy gondoltam, hogy hátha tudok neked segíteni.
- Ennyire látszik? - kérdezek vissza kicsit kétségbe esve.
- Hát nem is tudom. - gondolkodik el kicsit. - Az alap viselkedéseden kívül? Vagyon azon kívül, hogy látszik rajtad egy enyhe kétségbe esés? Vagy esetleg azon kívül, hogy már vagy negyedjére mész itt el? - kezdi el felsorolni a nyilvánvaló tényeket.
- Szóval már jártam erre. - sóhajtok egy nagyot feladva, hogy itt egyedül el tudjak igazodni.
- Ugyan ne izgulj annyira. Elég nagy ez a hely és sok része ugyan úgy néz ki. Nem gáz, hogy eltévedsz ha most vagy itt először.
- Értem. És azt hiszem, hogy köszönöm.
- Ne csak hidd. És amúgy bármikor. Amúgy hova is szerettél volna eljutni?
- A felvételi irodába.
- A felvételi iroda az épület másik végében van nem messze a bejárattól. Jól elkeveredtél. - neveti el magát.
- Igen. - nevetem el magam én is bár már inkább csak kínomban. De legalább már jó irányba tartok. - Amúgy te is ide jársz? Melyik szakon vagy?
- Ó tényleg, még be sem mutatkoztam. Bocsánat. Choi Youngjae vagyok Végzős középiskolás. - lép kicsit elém mosolyogva és hajol meg majd lép is vissza mellém.
- Ó értem. Szia. Én... - kezdek el neki én is bemutatkozni mosolyogva de ahogy eljut az agyamig, hogy mit is mondott lefagyok mondandómban. - Végzős középiskolás?
- Igen, jól hallottad. A bátyám itt tanít így amikor időm engedi mindig itt lógok. Úgy, hogy, úgy is merem az egyetemet mint a tenyeremet. Ráadásul ha valamit nem értek akkor itt bárkit meg tudok kérdezni mert szinte mindenki tud segíteni, és nagyon sok mindenkivel jóban is vagyok. - magyarázza el.
- Értem.
- És te? - néz rám kíváncsian, de kell egy kis idő mire leesik, hogy mire kíváncsi.
- Ó, igen. Én Mark Yien Tuan vagyok. Idén kezdek gyermek orvosi szakon.
- Szóval gyerek orvos szeretnél lenni.
- Igen, legalább is az a cél.
- Hát akkor sok sikert hozzá. És egyébként itt vagyunk. - áll meg egy ajtó mellet. - Akkor hát szia. Remélem még össze futunk.
- Igen és köszönöm szépen. Szia. - intek neki mosolyogva. Majd ahogy elindul az ellenkező irányba visszafordulok az ajtó felé és egy hatalmas sóhajtás után bekopogok.
- Gyere csak. - hallom meg a választ és már nyitok is be.
- Elnézést a zavarásért.
- Jó, hogy ideértél.
- Igen elnézést, kicsit eltévedtem.
- Semmi gond. Bizonyára te vagy Mark.
- I..Igen. - válaszolok nem is kicsit meglepve, hogy tudják ki is vagyok. Hiszen ez egy nagyon nagy egyetem és tuti, hogy minden évben több százan iratkoznak be.
- Már csak te nem iratkoztál be a külföldi tanulók közül. - válaszol a fel nem tett kérdésemre.
- Igen. Még egyszer elnézést. - hajlok meg újra.
- Ugyan ne is törődj vele. - neveti el magát. - Amúgy meg már annyi ideje vártalak fent az irodámban, hogy féltem, hogy történt valami így lejöttem megnézni, hogy minden rendben van e. Örülök, hogy végül idetaláltál minden féle gond nélkül.
- Igen. - várjunk csak. Akkor ezek szerint... - Maga lesz a...
- A felügyelő tanárod vagyok. Igen. Örülök a találkozásnak Choi Youngjun vagyok.
- Én is örülök a találkozásnak. Én Mark Yein Tuan vagyok.
- Na most, hogy a bemutatkozáson túl vagyunk. Gyorsan töltsd ki a beiratkozásos papírokat és már mehetünk is.
- Igen, már is. - lépek oda gyorsan a pulthoz ahol a pult mögött ülő nő már a kezembe is nyom néhány papírt. Gyorsan kitöltöm őket majd visszaadom és már lépek is új tanárom mellé.
- Kész vagyok.
- Remek. Akkor mehetünk is.
- Igen. - bólintok majd már megyünk is ki a teremből. Ha jól emlékszem akkor azt mondta, hogy Choi Youngjun nak hívják. Lehet, hogy ez csak véletlen de majd nem úgy hívják mint...
- Ó Mark, hát itt vagy.
- Ó Youngjae, szia. - állok meg az ismerős hangra és köszönök neki ahogy ide ér mellénk.
- Hyung, hát te is itt vagy. - fordul mosolyogva a tanárom felé.
- Youngjae mit keresel már megint itt. - fogja a fejét lemondóan.
- Unatkoztam úgy, hogy beugrottam.
- Sejtettem. - sóhajt egy nagyot.
- Akkor ezek szerint... - nézek Youngjae ra meglepődve.
- Igen, ő itt a bátyám akiről már meséltem.
- Értem. És, hogy-hogy most itt vagy? Ha jól emlékszem a másik irányba volt dolgod. Legalább is arra indultál.
- Ó igen. A bátyámat mentem megnézni. De féltem, hogy megint eltévedsz úgy, hogy visszajöttem hátha kell még segítség. - meséli mosolyogva.
- Köszönöm, de szerencsére nem kell egyedül eltalálnom Youngjun irodájába. - válaszolok nevetve.
- Ezek szerint a bátyám lesz a felügyelő tanárod?
- Ezek szerint igen.
- Ha úgy is ugyan oda megyünk akkor mehetnénk együtt. - ajánlja fel mosolyogva.
- Igen. - egyezem bele majd már indulunk is. De alig meggyünk pár lépést rögtön megállunk.
- Még ha úgy is beszéltek végig rólam, hogy itt állok közvetlenül mellettetek és figyelmen kívül hagytok, legalább ne hagyjatok hátra ha már az ÉN irodámba tartunk. - állít meg minket Youngjun.
- Ne haragudj. Teljesen elfelejtettem, hogy itt vagy. - kérek rögtön bocsánatot meghajolva.
- Bocsi, bocsi. - int Youngjae is mosolyogva. Erre csak lemondóan sóhajt egy nagyot beletörődőmen sorsába.
- Inkább menjünk. - indul el, és ezúttal Youngjae val közvetlenül mögötte haladunk.
Jackson
- Mi volt ma veled Jackson? - a mai napnak is hál Isten vége. Habár, hogy pontosan mi történt ma azt nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy egy fotózáson voltunk utána meg egy rádió műsorban léptünk fel. De ennyi. Ennél többet ha akarnék sem tudnék felidézni. - Ha hó. Föld hívja Jacksont. Még is mi a fene van veled?
- Semmi. - válaszolok mikor eljut hozzám, hogy most hozzám beszél.
- Éppen ez az. Egész nap mintha itt sem lettél volna. Még véget sem ért a rádió műsor már azon kattogtak a rajongóid, hogy mi lehet veled, és ki vannak akadva, hogy ugye semmi komoly. Ha fáradt is vagy sem szoktál így viselkedni. Beteg vagy talán? Szeretnéd ha kórházba vinnélek?
- Semmi bajom, csak.... - kezdenék el magyarázkodni de inkább elharapom a mondat végét. Még is mit mondhatnék. Minden rendben csak egész nap azon a Mark gyereken járt az agyam? Vagy, hogy képtelen voltam koncentrálni mert nem bírtam kiverni a haverodat a fejemből? Na nem. Ezeket ha belehalnék sem mondanám el neki.
- Csak mi? - faggat tovább.
- Semmi. - nyögöm ki és tekintem lezártnak a beszélgetést. Még ha tudom is, hogy Jaebum úgy sem hagyja ennyiben.
- Jackson, ne néz hülyének. Tudom, hogy mondani akartál valamit. Ha már belekezdtél nyugodtan végig is mondhatod.
- Mondtam már, hogy semmi. Holnap majd odafigyelek. - legalább is nagyon remélem, hogy képes leszek rá.
- Ennek rendkívüli mód örülök. Azonban attól még... - folytatja a nyaggatásom de szerencsémre telefonja félbeszakítja. Előhalássza zsebéből majd egy gyors pillantás után kiteszi a műszerfalon lévő telefontartóra, és csak utána veszi fel kihangosítva azt.
- Szia Mark. Ne haragudj de most vezetek és nincs nálam a heccetem így ki vagy hangosítva.
- Szia Jaebum, nem gond. Amúgy sem zavarlak sokáig.
- Szia Hyung.
- Szia Mark Hyung. - köszönnek a többiek is. Én azonban összébb húzom magam és csöndben figyelem a beszélgetés összes mozzanatát. És fogalmam sincs miért de jól esik hallani, hogy jó kedve van. Ráadásul ahogy meghallom a hangját rögtön magam elé képzelem azt a mosolygós arcát amit reggel láttam. Azonban egy kisebb krákogás az ami magamhoz térít így magam mellé nézek ahol is egy engem figyelő Jaebumot látok meg. Most veszem csak észre magam. Még is mikor kezdem én el mosolyogni?
- Sziasztok. - köszön ő is a többieknek.
- És miért hívsz? Miben segíthetek?
- Csak a vacsora miatt amiről tegnap beszéltünk.
- Igen. Mi van vele?
- Leugrottam a boltba, hogy megvegyem a hozzá valókat, és eszembe jutott, hogy nem beszéltük meg, hogy mi legyen. És hát a hot pot jutott eszembe. Az jó lesz?
- Hmm? Jól hangzik a hot pot. Legye az.
- Rendben. Akkor én nem is zavar.... - próbálna meg elköszönni de BamBam félbe szakítja. És ennek most kivételesen nagyon is örülök.
- Ez nem ér. Ti ketten együtt fogtok vacsorázni?
- Bizony mi is akarunk menni. - szál be Yugyeom is.
- Hát...-gondolkodik el Jaebum, de nagyon látszik rajta, hogy nem fűlik hozzá a foga.
- Na légysziiii. - erősködik Yugyeom de ahogy így sem adja be a derekát BamBam inkább taktikát vált.
- Ugye mehetünk mi is Mark. - kezdi el ez úttal a vöröske fejét fűzni.
- Én nem bánom. De ez Jaebumon múlik.
- Először is. Nem ér, hogy engem kikerülve Markot kérdezitek meg.
- De hát Hyung, te olyan nehezen egyezel bele ilyenekbe.
- Pont ezért nem ér engem kijátszani. Viszont ha Marknak nem gond, akkor legyen. Beleegyezem. - megy bele végül Jaebum egy hatalmas sóhajjal. És így megnézve olyan fejet vág mint akinek ettől az egésztől el ment volna a kedve. Bármibe le merném fogadni, hogy most nem kicsit rontottuk el az előre megtervezett és oly nagyon várt estéjét.
- Ez az. - kezdenek el éljenezni.
- Jó, jó. Viszont mit szólnál hozzá Mark ha így inkább a GOT3 lakásban tartanánk a vacsit.
- Nekem rendben van. - egyezik bele szinte rögtön. Nem tudok hirtelen másra gondolni csak, hogy Jaebum nem akarja, hogy tudjuk, hogy Mark hol lakik. Várjunk egy percet. Akkor ez az jelenti, hogy én is ott leszek a vacsorán Markkal?
- Akkor ez meg is beszélve. Viszont mi még egy jó bő óra míg oda érünk.
- Rendben. Viszont én szerintem annál hamarabb végzek. Majd megvárlak a ház előtt.
- Nem kell. Menj csak be nyugodtan. Majd felmegyek érted ha megérkeztünk.
- Rendben. Akkor várlak. Sziasztok. - köszön el.
- Szia Mark.
- Szia Hyung. - köszönnek el szinte egyszerre Marktól majd Jaebum már teszi is le és csúsztatja újra a zsebébe a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése