Kétségek közt 1.fejezet

Elkészült az első része annak a történetnek aminek Valentin nap kitettük az első kis szösszenetét. Ezúttal is a Markson páros a fő páros. Azonban ezúttal kicsit más szerep osztásban írtuk Anne-chan nal. Ezúttal én írom Jacksont illetve Jaebumot és Sugat. Anne-chan pedig Markot és Yugyeomet. Több szereplőn egyenlőre nem gondolkozunk, hogy legyen benne. De ugye nálunk nem lehet tudni mi lesz a végén. 😛 Figyelmeztetés: R18 és a káromkodás is erősen jelen van.
Remélem tetszeni fog, és jó olvasást hozzá.

/ Apró megjegyzés a történethez: A Wang név jelentése király. /

Rin Rin

Jackson

Már több mint egy éve, hogy elkezdtem koreában az egyetemet. Azonban mivel még nem tudtam koreába költözni így levelezőn voltam. Most viszont végre a költözést is meg tudtam oldani. És még csak nem is olyan messze találtam lakást az egyetemtől. Így a második félévet már rendesen kezdem. Már csak be kell iratkoznom és hivatalosan is koreai diák leszek.

- Készülj Korea. Megérkezett a fő kedv csináló az egyetemre. - állok meg az egyetem előtt csípőre tett kézzel, fülig érő szájjal.

- Csak nem a legirritálóbb poén gyárról beszélsz? - karolja át vállamat legjobb barátom.

- Inkább a legkedveltebbre gondolsz ha nem tévedek.

- Ha te mondod. De szinte biztos vagyok benne, hogy a jó kifejezést használtam. - enged el szem forgatva Jaebum.

- Úgy érzem valakinek még gyakorolnia kell a koreai nyelvet. - indulok el nevetve.

- Jackosn, te vagy külföldi nem én. - kiált utánam de én csak nevetve megyek tovább.

- Inkább menjünk beiratkozni. Majd menet közben tanítok neked egy kis koreait. - fordulok felé, de sétámban így sem állok meg így most már hátrafelé megyek.

- Menthetetlen vagy. Tudsz róla? - indul el ő is felém fejét csóválva.

- Inkább sziporkázó. Nem gondolod? - vigyorgok rá önelégülten.

- Inkább csak láb alatt lévő.

- Ezt meg még is, hogy... - kezdenék el értetlenkedni de a következő másodpercben már meg is értem, hogy hogyan érti. Így kíváncsian fordulok meg, hogy megnézzem kinek is mentem neki. - Bocsánat, de kérlek értsd meg. Nem tehetek róla. Annyira sziporkázom, hogy elvakítja a körülöttem lévőket. - kacsintok rá nevetve.

- Inkább csak nem férek el a nagy egódtól. - tápászkodik fel de még fel sem áll már is három lány terem itt, hogy segítsen neki.

- Ha egyszer ennyire jó vagyok. De ne félj. Legközelebb igyekszem majd királyságomat a körülöttem lévőkre is kivetíteni.

- Ha te mondod haver. - lép elém. - Hello, Kim Yugyeom.

- Örülhetsz, hogy megismerhetsz. Jackson, Jackson Wang. De hívj csak poén királynak. - nyújtom felé kezem.

- Hello Yugyeom. - lép mellénk Jaebum is. - Ne is foglalkozz vele. Ez az első napja és kissé túl van pörögve. Amúgy nem ennyire irritáló.

- Szia Jaebum. Remélem nem tévedsz. Nem hiszem, hogy sokáig húzná így a csoportban.

- Ne is mond.

- Mondjuk amíg Sugától távol marad nem hiszem, hogy gond lenne.

- Bele sem akarok gondolni mit alkotna Jackson Suga mellett. Majd pórázt kötök rá.

- Ez jól hangzik. - neveti el magát Yugyeom.

- Hey. Ha nem tűnt volna fel én is itt vagyok. - integetek neki, hogy el ne merjenek rólam feledkezni. - Amúgy meg ki ez a Suga? Ha nagyon morcos akkor sziporkázó személyiségem majd felvidítja.

- Kérlek Jackson még csak meg se próbáld. - rázza fejét Jaebum homlokra tett kézzel.

- Hát sok sikert haver, és kitartást. - teszi Jaebum vállára kezét támogatóan.

- Köszi.

- Most viszont lépek. Sziasztok. -  int nekünk majd a lányokkal a nyomában indul is.

- Szia.

- Szia, és ne félj később még láthatsz.

- Remélem soha többé. - szól vissza.

Mark

Egy ideje már a teremben beszélgetünk mikor Yugyeom leül mellém.

- Szokatlan, hogy ennyit késel. - vigyorgom rá.

- Ja, feltartottak az udvaron. - sóhajt.

- Alaposan lefáraszthattak.

- Ne is mond. Új csoport társat kaptunk. - sápad le. - Van egy olyan érzésem, hogy ti ketten nagyon nem fogtok jól kijönni.

- Azt mondod? Pedig tudod jól én milyen könnyen kijövök az emberekkel. - kacsintok rá.

- Hagyj békén a meleg dolgaiddal.

- Pedig téged is szívesen kipróbálnálak egyszer-kétszer. Mit szólsz? Mivel jó barátok vagyunk kíméletes leszek és lehetsz te felül. - kacsintok rá.

- Kösz, de én maradok a csajoknál. - dől hátra.

- Ahogy gondolod. - vonok vállat. - Azért kíváncsi vagyok milyen is lesz ez az új diák. - mosolygok démonian mire Yugyeom-et kirázza a hideg. Ekkor hallom a folyosón valaki nagy hangját. - Kérlek mond hogy nem. - fogom fejem reménykedve.

- Sajnálom haver. - paskolja meg vállam Yugyeom. Ekkor lép be az új srác a terembe, bár a hátsó ajtón így még nem látom, csak hallom.

- Császtok, megérkezett mindenki legújabb kedvenc sztárja! - hallom a nagyhangút mire felé fordulok. A francba! Pedig pont az estem! Kár hogy ekkora lúzer!

- Én nem ismerem. - int Jaebum elsétálva a srác mellet és leül a helyére.

- Várj Jaebum, ne félj neked is hagyok rajongókat! - siet Jaebum után aztán leül mellé.

- Neved is van nagyszájú? - fordulok felé kérdőn, bár elég messze ültek le tőlünk.

- Jackson, Jackson Wang és örülhetsz, hogy megismerhetsz!

- Ahha, hogyne. - fordulok inkább gyorsan vissza a tábla felé. - Remélem hamar lenyugszik, máskülönben meg kell ölnöm. - sóhajtom fejem fogva és Yugyeom felé nézve mire ő csak nevet.

Jackson

Alig jöttem meg az egyetemre egy órája és már is kicsattanok olyan jól érzem magam. És ha ez még nem lenne elég kikaptam egy olyan csoport társat aki elég szimpatikusnak tűnik személyiségre.

- Te Jaebum, ki az a fekete hajú srác ott előttünk?

- Az ott Mark. Jobb ha vigyázol vele. - figyelmeztet.

- De hát miért? Tök jó fejnek tűnik. - értetlenkedek.

- Hidd el nekem jobb ha távol tartod magad tőle. Az egyetemen csak vadmacskának nevezik. A pletykák szerint minden sráccal összefekszik. Szóval jobb ha óvakodsz tőle mert ha megtetszel neki akkor nincs menekvés.

- Ne mááár. - kezdek el nyafogni. - Pedig azt hittem valaki olyan akivel majd jól el tudok hülyülni. Mi lesz ha majd így unatkozni fogok. - siránkozok neki.

- Kétlem, hogy te valaha is képes lennél unatkozni. - forgatja szemét.

- Igaz. Túl jó vagyok ahhoz. - nevetek fel hangosan.

- Te Jaebum. - fordul felénk Yugyeom. - Nem úgy volt, hogy porászt kötsz rá? - néz rá haveromra kíváncsian.

- Hidd el igyekszem.

- Igyekezz jobban.

- Héykás. Ha nem tűnt volna fel még mindig itt vagyok. Hahó. - integetek Yugyeomnek.

- Szerintem még a szomszéd teremben is mindenki tudjak. Rohadt irritálóak vagytok, úgy hogy kussoljatok be. Még a zenémet sem hallom. - csap az asztalra egy szürkés zöldes hajú srác a terem hátsó sarkában.

- Ha nem tetszik Suga akkor ki lehet takarodni a teremből. Úgy sem jársz be órára. - szól vissza neki Yugyeom.

- Ó szóval te vagy Suga. - fordulok felé. - Örülhetsz, hogy megismerhetsz. Úgy hallottam eléggé morgós vagy, de ne félj szerény személyem sziporkázása ragadós. - kacsintok felé vigyorogva míg a többiek csak sóhajtva dőlnek a padra.

- Te kis irritáló görény, kicsinállak. - áll fel a helyéről idegesen de még mielőtt akár csak egy lépést is tudna tenni vagy én reagálni tudnék rá a tanár is megérkezik és félbeszakít minket.

- Jól van. Most már elég lesz. Mindenki üljön le és kezdjünk.

Az óra nem is olyan nagyon meglepően de unalmas volt. Mikor vége lett Jaebum karon ragadott és elsők között rángatott ki a teremből.

- Hey, mi van haver? - nézek rá értetlenül.

- Inkább köszönd meg, hogy kimentettem a segged egy újabb cikis helyzetből.

- Most miért? Szerintem tök jól halad minden. - nevetem el magam. - De legyen. Úgy is éhes vagyok. Irány a büfé. - emelem az öklöm a magasba. 

- Reménytelen. - csóválja fejét és indul el a büfé felé. Én csak nevetve követem. A nap többi része viszonylag nyugisan telik. Már nem igen futunk össze senki érdekessel. Nap végén kicsit fáradtan de még mindig pörögve indulunk haza.

- Úgy örülök, hogy végre rendesen ide járhatok. - lelkendezem Jaebumnak.

- Örülök, hogy örülsz. - karol bele vállamba mosolyogva.

- Sokkal jobb mint ahogy vártam.

- Kíváncsi vagyok vizsgák alatt is ezt fogod e mondani.

- Hey-hey. Hisz királyságom ellenére én is csak egy diák vagyok. A halálba fogom kívánni az egész helyet. - nevem el magam mire ő is csak nevet. - Te Jaebum. Nézd csak. Azok ott nem Yugyeomék? - mutatok nem messze a buszmegállótól.

- De igen. - nézi meg magának őket.

- Menjünk oda hozzájuk. - kezdem el feléjük húzni.

- Mi? Várj Jackson. Nem emlékszel mit mondtam a teremben? - tiltakozik rögtön.

- De igen. Hogy kerüljem Markot. Yugyeomet viszont nem kell kerülnöm. - húzom továbbra is magam után.

- Jackson várj. - próbál meg megállítani de mind hiába.

- Hey. Yugyeom. - kiabálok oda nekik integetve, hogy tuti észre vegyenek. - Sziasztok. - érek melléjük.

- Reménytelen. - morog Jaebum de nem is foglalkozom vele. Azonban még oda sem tudok fordulni Markékhoz hirtelen egy test jön nekem. Kell pár másodperc míg felfogom mi is történik.

- Hey Mark várj. - kezd el Yugyeom kiabálni ahogy újra egyensúlyba kerül, miután Mark nekem lökte és elszaladt. A következő pillanatban pedig már ős Mark nyomában fut.

- Ezekkel meg mi van? - nézek barátomra értetlenül.

- Hármat tippelhetsz. - forgatja meg szemeit és indul el az ellenkező irányba.

- Hey, Jaebum várj meg. - szólok utána sietve.

Mark

- Ez meg mi a franc volt?? - ér be Yugyeom miután nekilöktem Jacksonnak.

- Bocs, de áldozatot kellet hoznom! Vagy te, vagy én!

- Szóval csakúgy odalöksz a robbanó bomba elé is??

- Ha magamat menthetem. - vonok vállat.

- Kösz szépen, jó barát vagy. - kezdünk el sétálni haza felé. Ma átjön hozzám, hogy együtt tanuljunk. Talán nem úgy tűnik de sosem hanyagolom a tanulmányaimat.

- Ugyan, ne légy ennyire mérges! - karolom át. - Nem akartam beszélni vele! Olyan elviselhetetlen! Túl hangos, tudod, hogy utálom a hozzá hasonlókat!

- Pedig most te is épp olyan hangos vagy! - tol el magától én pedig bocsánatért esedezve rohanok utána.

Egész hamar befejeztük a tanulást, de Yugyeomnak azonnal mennie kellet én pedig unatkoztam, szóval úgy döntök lemegyek a városba. Lehet fel is szedek valakit. Van egy jó kis meleg bár nem is olyan messze a város központtól, így átöltözöm és indulok is. Belépve egyből megismernek.

- Mark! Hol voltál, már hiányoztál nekünk! - karol át egyik ottani barátom. Egy ideig kavartunk, de mikor szexre került volna a sor kiderült, hogy mindketten inkább a passzív szerepet kedveljük.

- Bocs, Jimin, de lefoglalt az egyetem.

- Akkor is, gyakrabban kellene erre járnod. - fújtat idegesen.

- Bocsesz, bocsesz! Gyere, meghívlak valamire engesztelés képpen. - karolom át és leülünk a bár pulthoz. - Te.. ki az a srác? - mutatok az egyik asztalnál egyedül iszogató helyes srác felé. Magas, fekete hajú, izmosabb.

- Ja, valami új srác. Pár napja járkál ide, de eddig még senkit nem vitt haza.

- Akkor itt az ideje. - hajtom fel italom és felállva a sráchoz megyek és elkezdünk beszélgetni. Épp belemelegedünk mikor meghallom Jimin hangját.

- Hé, hello, helyes srác, még sosem láttalak erre mi a neved? - nevetgél Jimin.

Felnézve kiül a döbbenet az arcomra és próbálok elrejtőzni a velem beszélgető srác mögé.

- Helló, Jackson vagyok, Jackson Wang, örülsz, hogy megismerhetsz! - nyújtja kezét Jiminnek aki elfogadja azt.

- Bizony, örülök. - kacsint rá. - Megiszunk valamit?

- Meg hát! - követi Jimint én pedig elkezdek pánikolni. Épp erre tartanak! Átcsusszanok a velem szemben ülő srác mellé és lesmárolom ezzel takarva arcom. Magam elé is húzom, így védve be magam. Meglepődik a srác, de visszacsókol.

- Azta, nem is tudtam, hogy koreában ilyen nyíltan felvállalják a szexualitást. - néz felénk mire megijedek.

- Miért te külföldi vagy? - néz rá érdeklődően Jimin.

- Ja, igen. Pár napja érkeztem koreába, amúgy honkongból jöttem.

- Wow, fel se tűnt! - nevet a srác közelebb húzódva Jacksonhoz.

- Hát aki ilyen király mint én, profin elsajátít bármilyen nyelvet és kultúrát. - neveti el magát belekortyolva italába

- Azt elhiszem. - nevet Jimin. Wow! Úgy nyal akár egy kiskutya. Reméljük Jackson szereti a kutyákat..

- És te? Erre felé laksz? Mondjuk, ha azt mondod, hogy igen sem megyek vele sokra. Annyit kerestem egy olyan bárt ami elég jó hozzám, hogy a végén itt kötöttem ki. De, hogy pontosan hol is van az az itt azt már nem tudom.

- Csakugyan? - nevet a srác. Öcsém ez de hülye.. tökéletesen illenek egymáshoz. Úgy döntök Jackson érdekében közbeavatkozom. Elengedem a srácot akivel eddig smároltam.

- Egy perc és jövök. - kacsintok rá, majd felállva Jacksonékhoz sétálok. - Látom jól elszórakoztok. - teszem kezem a fiúk vállára.

- Mark, egy kicsit most, hogy is mondjam.. zavarsz. - köhint Jimin.

- Jaj bocsi én csak gondoltam szólok.. Jackson.. ugye te nem vagy meleg? - nézek rá vigyorogva.

- Meleg? - néz rám kicsit értetlenül. - Nem, nem vagyok. Bűn lenne a világ lányaival szemben ha megfosztanám magam tőlük. - neveti el magát.

- Csak mert ez egy meleg bár. Szóval rossz ajtón kopogtatsz. - paskolom meg vállát.

- Ó, értem. - bólogat mosolyogva. - Szóval ez egy... meleg... bár. - fagy le arcáról a mosoly ahogy kezd neki leesni mit is mondtam. - Hogy mi? - pattan fel ülő helyéről.

- Bizony, egy meleg bár. - ölelem át Jimint rákacsintva. - És ez a cuki srác itt épp próbál megfektetni téged.

- Ez egy kicsit meglepett. - fagy le egy kis időre de rögtön újra mosolyogni is kezd. - Habár nem tudom miért lepett meg, hogy a fiúknak is bejövök. - neveti el magát bár a mostani vicce mintha egy kicsit erőltetett lenne. Mondjuk csak egy nagyon kicsit. - Asszem most jobb ha megyek. - kezd el hátrálni majd fordul meg. - Ha ezt Jaebum megtudja tuti életem végéig csesztet majd vele. - morogja orra alatt csak magának de éppen elég hangosan, hogy én is halljam.

- Csakugyan? - nevetek gonoszul. Azt hiszem tudom, hogy hallgattassam el Jacksont egy időre. - Na nem mintha az én dolgom lenne. - emelem fel kezeim majd intve Jacksonnak afelé a srác felé fordulok akit eddig fűzögettem. - Lelépünk? - mosolygok rá. Erre a srác elmosolyodik és felállva karol át. - Vigyáz, nehogy aztán véletlenül felcsípjenek. - csapok Jackson vállára kifelé menet.

- Ne félj tudok magamra vigyázni. - szól utánam. - Ó és Mark. Holnap gimnasztikából felmérésünk lesz. Csak okosan. Mondjuk nem mintha alapból bárki is a tehetségem közelébe érne. - szól még nevetve.

- Hmm, azt majd meglátjuk Mr. Tökéletes. - lépünk le a sráccal. Este jól elszórakozunk, majd másnap mikor indulok a suliba ő lelép tőlem. Hallgatnom kellet volna Jacksonra. Az a hülye perverz teljesen kikészítette a hátsóm. Szétszakad a derekam..

Beérve a suliba ledobom a cuccaim a szokásos helyemre és Yugyeom-et várom.

- Hey Marky. - hallok meg mögülem egy nagyon nem kívánt hangot a következő pillanatban pedig már mellettem ül. - Jaebum nincs itt és ahogy látom te is egyedül vagy így gondoltam feldobom szerény személyemmel a hangulatodat, hogy ne unatkozz. Már ha nem gond?- mosolyog rám már el is helyezkedve és lepakolva mellettem

- De.. Yugyeom! - ugrok fel barátomat keresve, hogy mentsen meg, de ő sehol sincs. - Ah, bocsi, de nekem nincs itt a könyvem. Biztos nem osztozol szívesen egy sráccal. Megyek, leülök valamelyik csaj mellé! - pattanok fel.

- Hey Mark várj. Ugye nem nézed ilyen irigynek királyi személyem? Az én könyvemből még jobban is fogsz tudni tanulni. - húz vissza maga mellé karomnál fogva vigyorogva. Fenébe, ezt nem úszom meg.. Sóhajtva ülök vissza mellé és hátra dőlök.

- Szóval.. tegnap sikerült szüzen hazajutni? - vigyorgok rá. Inkább én beszéljek mint ő.

- Hála segítségednek sziporkázó személyemen nem esett folt. - vigyorog önelégülten. - És te? Mennyire vagy csúcs formában? Meg fogod közelíteni tehetségem alját legalább?

- Uh.. én inkább kihagyom a többi órát és ezután haza megyek. Van egy kis elintézni valóm. - nézek el. Nem mondhatom el az igazat! Nem vagyok az a szégyenlős típus de nem bírnám végig hallgatni az "én megmondtam,, szöveget pont tőle!

- Ugyan. Ne szégyelld, hogy nem mersz kiállni ellenem. - neveti el magát.

- Mi van? - mordulok fel. - Ha csúcs formámban lennék szétrúgnám a segged! - teszem öklöm álla alá.

- Hogy ne, hogy ne. - nevet fel újra. - Határtalan kedvességem azt diktálja, hogy ne romboljam le az álmaidat. - teszi vállamra kezét együtt érzően.

- Na jól van te nagyképű rohadék! - állok fel idegesen. - Nem hagyom ki az órát! Ott leszek és lealázlak! Még fogadni is hajlandó vagyok! - mutogatok idegesen. Jól felhúzott ez a barom.

- Látom ti semmiből sem tanultok. De legyen így. - csap az asztalra Suga nem messze az ajtótól, és fordul felénk ingerülten. - Amelyikőtök veszít verem szét. Remélem így már be fogtok tudni kussolni. - néz ránk fenyegetve

- Jujj de félek. - nézek Sugára.

- Fogd be a szád és ülj le. Hangos vagy. - csap a fejére egy könyvel Yugyeom és megfogja a srác pólójának nyakát, hogy magával húzza.

- Hé te  meg hová mész? - pattanok fel.

- Leülök. Mivel az én helyemet elfoglalták. - húzza magával a dühöngő Sugát.

- Na ebből most már tényleg elég. - akad ki nem is kicsit Suga és néz a már ülő Yugyeomre. - Felállni. - szól rá és már rángatja is fel pólója nyakánál fogva. - Rohadtul elegem van már belőled. Most kicsinállak szarházi. - rángatja teljesen talpra és kezdi el kirángatni a teremből, de mielőtt az ajtóhoz érnének kivágódik az és egy teljesen leizzadt, lihegő Jaebum jelenik meg az ajtóban. Úgy néz ki mintha most futotta volna le a maratont egymás után kétszer.

- Jackson nagy baj van.  - szól oda barátjának még mindig az ajtóban támaszkodva.

- Mi az? Ennyire hiányoltad fenséges személyem? - fordul felé önelégülten mosolyogva.

- Elég a viccelődésből. Tényleg nagy baj van. - jelenti ki majd vesz egy mély levegőt, hogy folytatni tudja.  - Itt a húgod. - mondja ki végül mi van.

- Ó szóval itt van a .... - legyint egyet mosolyogva de egyszeriben csak ledermed. - Itt van a húgom? - akad ki már kiabálva és ugrik fel a helyéről. Meg sem várja a választ egyszerűen csak elkezd kirohanni a teremből. De olyan sietve, hogy kétszer megbotlik egyszer pedig el is esik  mire végre kijut a teremből Jaebum pedig lemondóan követi őt. Ettől a jelenettől pedig az egész terem bekussol. Még Suga is csak lefagyva áll ott még mindig Yugyeom pólóját markolva de mintha el is felejtette volna, hogy mit is csinált alig egy perccel ezelőtt.

- Elengednél? - néz fel Yugyeom végül Sugára aki még mindig a pólóját szorongatja. Ő sosem tartott különös képpen Sugától. Mindig azt mondja csak a szája nagy, bár ez szerintem nem így van. Ő ettől függetlenül nem fél tőle.

- Ja  bocs. - engedi el végül még mindig nagyokat pislogva. Úgy néz ki nagyon meglepte az előző jelenet. Yugyeom kissé meglepetten nézi Sugát, de hozzám sétál és leül. Ekkor érkezik meg a tanár és egyszeriben mindenki oda figyel. Vajon mi történhetett Jacksonnal? Nos.. legalább ez az óra csendes lesz.

Jackson

Tegnap este hiába fűztem Jaebum fejét, nem volt hajlandó eljönni velem bulizni, így egyedül kellet keresnem egy jó kis helyet. Hát fogalmazzunk úgy, hogy nem éppen úgy sült el a dolog ahogy azt elterveztem. Így kicsit letörten megyek ma suliba. Azonban ahogy meglátom Markot jobb lesz a kedvem. És ráadásul egyedül ül, így rögtön kapok az alkalmon és leülök mellé, hogy feldobjam kicsit az ő, és az én hangulatomat is. Így legalább nem fogok unatkozni ha már egyszer Jaebum nem jött be. Azonban ez sem éppen a terveim szerint alakul. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a húgom itt van az egyetemen. Most vagy rohadt vicces kedvében van Jaebum, vagy valaki nagyon meg akar engem szívatni.

- Ott, a bejáratnál. - ér be Jaebum és mutat egy lány felé. És tényleg ő az.

- Basszus. Mit keres ő itt. - fordulok barátom felé vállainál megfogva és megrázva őt. -  Kösz Jaebum. Élet mentő vagy. Jövök neked eggyel. - engedem el majd intek neki és már megyek is húgomhoz. És ha jól hallom akkor pont időben mert most kérdezte meg a portástól, hogy merre van a vívósok szakja.

- Héy, húgi. Mit keresel te itt. - lépek elé és ölelem meg.

- Jacks. Hát itt vagy. - ölel vissza. - Már két embert is kérdeztem a szakodon de senki sem tudta, hogy ki vagy így most akartam magát a szakodat megkeresni. Kicsit furcsa, hogy nem ismertek. - vonja fel egyik szemöldökét.

- Ez még csak a második napom itt. Bár mekkora király is lehetek, ennyi idő alatt nem ismerhet meg mindenki. - nevetem el magam és próbálok minél hihetőbb lenni.

- Végül is talán még ha rólad is van szó ez lehetetlen. - neveti el magát ő is. Nagy kő esik le a szívemről, hogy elhitte. 

- Amúgy mit keresel itt húgi. Mármint Koreában?

- Szünet van a suliban így anyuék megengedték, hogy meglátogassam Minzy barátnőmet. Ráadásul egy teljes hétre jöttem. - meséli büszkén .

- Gratulálok húgi. - borzolok bele hajába. - Most viszont menj. Tudom, hogy kibírhatatlan, hogy ne szerény személyemmel legyél, de ez az egy hét nagyon nem sok így irány, szórakoztasd szegény Minzyt. Ha már nagyon nem bír úgy is át passzol hozzám. - tolom ki az egyetemről nevetve. - És amúgy is órára kell mennem.

- Én nem te vagyok bátyó. - nyújt rám nyelvet de már mosolyog is és integetve megy el. Visszaintegetek és addig figyelem míg el nem tűnik szem elől.

- Hú basszus. - fújom ki megnyugodva a levegőt.

- Ez közel volt. - lép mellém Jaebum.

- Nekem mondod? De jobb ha megyünk a végén még elkésünk óráról. - indulok el vissza a terem felé.

- Bocs ha ki kell ábrándítsalak de már vagy húsz perce megy. - közli velem mire lefagyok.

- Neee. Fenséges személyem nélkül kezdték el az órát? - akadok ki.

- Úgy néz ki még sem vagy olyan hű de nagyon mellőzhetetlen személy. - neveti el magát.

-  Erről még csak hallani sem akarok. - emelem fel orrom és sietek vissza a terembe, majd nem kevés késéssel és sűrű bocsánat kérések mellet ülünk be az órára Jaebummal a leghátsó sorba. Óra végére szerencsére sikerül megnyugodnom teljesen.

- Ezt is túléltem. Azt hiszem most már hivatalosan is ki jelenthetem, hogy legyőzhetetlen vagyok. -nevetek fel.

- Ablakot ne nyissak egóman. - néz rám Jaebum szem forgatva.

- Köszi nem kell. Így is tökéletesen megvagyok.

- Amúgy még mindig nem értem, hogy miért olyan nagy dolog, hogy nem vívásra jársz hanem akrobatikára. - értetlenkedik Jaebum.

- Már mondtam, hogy a szüleim vívással foglalkoznak és foglalkoztak mindig is. Így azt szerették volna ha én is vívok így már kiskoromtól kezdve jártam is. Azonban nekem sokkal jobban tetszik az akrobatika mint a vívás. És mikor ezt közöltem velük teljesen kiakadtak. Számukra az hogy abba hagyom a vívást felér egy szentség töréssel. Olyan az ő szemükben mintha elárultam volna az egész családot. Azonban nem engedhettem nem a világ számára, hogy visszafojtsam hatalmas tehetségem így titokban átjelentkeztem akrobatikára. - mosolyodom el önelégülten magyarázatom végén. Ekkor Mark és Yugyeom halad el a padunk mellett, hogy menjenek ki a teremből. Yugyeom int, de Mark még csak ránk se néz. - Szerinted Mark féltékeny rám? - fordulok Jaebum felé direkt úgy, hogy ezt ő is hallja.

- Ezt meg még is miből vontad le? - rázza a fejét lemondóan.

- Hát nem egyértelmű? Elég csak rá nézni. Mondjuk nem hibáztathatom emiatt. - nevetek fel hangosan.

- Mi bajod van? - vágtat elém és Yugyeom fogja vissza karjánál. - Te aztán tényleg az idegeimre mész Jackson Wang! Ha ezt így folytatod egyszer még kinyírlak!!

- Jól van, jól van, csak menjünk! - rángatja vissza Yugyeom.

- Most mi van? - fordulok Jaebum felé aki csak lemondóan néz rám. - Nem tehetek róla. Egyszerűen annyira kiszámítható, hogy nem bírom ki, hogy ne húzzam kicsit az agyát. - nevetem el magam. - Amúgy is vegye magát megtisztelve, hogy az én királyi személyem foglalkozik vele. - állok fel nevetve majd Jaebumot megvárva átmegyünk a következő terembe.

Az elkövetkezendő egy hétben nem történik semmi különös. És igyekszem végig megtartani királyosságom és úgy tűnik beilleszkednem is sikerült. Ami annyit takar nagyjából, hogy már mindenki tudja ki is Jackson Wang a poén király. És ez így van jól.

- Mi is vagy te pontosan? - néz rám Jaebum a folyosón ahogy egy újabb állítása szerint cikis helyzeten vagyunk túl de én csak végig nevettem az egészet.

- Hogy? - állok meg előtte csípőre tett kézzel mosolyogva. - Ez roppant egyszerű kedves barátom. Béna viccek garmadája amiket szerény személyen isten királlyá varázsol. - nevetem el magam saját jellemzésemen önelégülten.

- Én kérek elnézést, hogy megkérdeztem. - rázza fejét és indul tovább. Én pedig csak nevetve követem. - Amúgy bocsáss meg, hogy meg merem kérdőjelezni azt az önelégült királyságodat, de az addig rendben, hogy lyukas óránk volt amihez nem kellenek cuccok. De szerintem nem ártana az anatómiára felszerelést vinni.

- Ezzel teljes mértékben egyet értek. Ezért is van nálam a... - nyúlok vállamhoz mire leesik, hogy mire értette. - Nincs nálam a  táskám. - akadok ki. - Hol van a táskám? - fordulok Jaebum felé.

- Szerintem a teremben hagytad még a lyukas óra előtt.

- Igazad lehet. Gyorsan elfutok érte. A teremben találkozunk. Foglalj nekem is helyet. - intek Jaebumnak és már futok is egy emelettel lejeb ahhoz a teremhez ahol az előző óránk volt. Zárva van az első ajtó amit kicsit furcsállok azonban szerencsémre a hátsó ajtó nyitva van így már megyek is be. Azonban ahogy belépek rögtön meg is értem, hogy miért volt zárva az első ajtó.

- Jézusom. - sikítok szinte fel. - Nem ezt a látványt érdemli csodás szemem. - takarom rögtön el szemeim, hogy ne lássam ahogy Mark a tanári asztalon lovagol meg éppen egy másik fiút. 
- Jacks?! - lihegi elakadva. Az alatta fekvő fiú csak lefagyva néz felém.

- Jesszusom. - folytatom még mindig kiakadva, próbálva megkeresni táskámat még mindig eltakart szemekkel. - Könyörgöm, legközelebb tegyetek valami jelzést az ajtóra. Bármennyire király is vagyok nem látok át a falakon, hogy tudjam, hogy be lehet e jönni vagy sem.

- Hé.. Mark nem kéne..? - hallom a srác hangját akivel Mark csinálja.

- Ne is foglalkozz vele. Mindjárt elhúzza a csíkot. - szól most Mark és kicsit nyög is mellé. Te jó ég! Ezek most komolyan folytatják??

- Jól van na, Jól van na értem én a célzást. Szerény személyem kivételesen nem kívánatos jelenleg itt. A táskámra viszont akkor is szükségem van. - nézek ki résnyire az ujjaim között és ahogy megpillantom nem messze tőlem a táskámat gyorsan felkapom és már megyek is ki. De ahogy bezárom az ajtót nyitom is ki újra csukott szemmel hajolva vissza be a terembe. - Ó és Mark. Én a helyedben sietnék mert kevesebb mint tíz perc és kezdődik az óra.

- Húzz már el! - kiabál rám ideges hangon.

- Csak gondoltam szólok. - felelek még gyorsan majd már tényleg ott hagyva őket sietek Jaebum után. És szerencsémre még pár perccel a tanár előtt érek be és gyorsan csak levágódok Jaebum mellé. 

- El sem fogod hinni minek voltam szem tanúja. - kezdek el rögtön mesélni de ahogy meglátom, hogy Suga bejön és leül az ajtóhoz legközelebbi helyre félbe hagyom.

- Suga, ha megtennéd átülnél egy másik helyre? - nézek rá elővéve a legaranyosabb és cukibb fejemet.

- És még is miért kellene nekem pont rád hallgatnom?

- Hát igazság szerint Mark szinte biztos, hogy késni fog így... - intek a pad felé.

- Honnan veszed, hogy Mark késni fog? - figyel fel a beszélgetésre Yugyeom is és csatlakozik bele.

- Hát roppant mód el van most foglalva egy másik teremben így kétlem, hogy ide érne. - fejtem ki a lehető legprecízebben ahogy csak tőlem telik.

- Át ülök, csak meg ne próbáld ezt jobban kifejteni. - áll fel végül Suga és ül le át a terem másik végébe mire én csak egy önelégült mosollyal fordulok vissza magam elé.

- Gondolom ez az a hihetetlen dolog amit nem fogok elhinni.

- Igen. - bólintok és kezdeném el elmesélni a részleteket de a tanár közbe szól és már kezdjük is. Egy jó bő húsz perccel később nyílik az ajtó és várható  mód Mark lép be rajta és elnézést kérve ül el az általam szabaddá tett helyre mire néhányan halkan felkuncognak.

- Még két hete sem kezdődött el az iskola de ez már nem az első alkalom. - jegyzi meg a tanár mire még többen kezdenek el kuncogni.

Elnézést. - hajtja meg fejét és többet nem is szól.

Yugyeom

Az iskola jóval zajosabb lett mióta megjelent Jackson bár már egész kezdek hozzászokni a személyiségéhez. Viszont egy kicsit aggódom miatta, ugyan is ha így folytatja vagy Mark vagy Suga össze fogják verni és én minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt megakadályozzam.

Most is épp óra előtt Jackson hozza a formáját. Mark sehol sincs, bár reggel egy sráccal láttam szóval egyhamar elő se kerül. Suga Jackson asztala fölött támaszkodik és kezd neki veszekedni. Tudom mi lesz a vége és ettől szerettem volna megóvni a többieket, így elkapom Suga már ökölbe szorított karját és visszafogom.

- Elég legyen. Zavarjátok a többieket, ha verekedni akartok kint csináljátok. - nézem komolyan Sugát. Nem mondhatnám, hogy mi ketten jóban vagyunk, csak épp én vagyok szinte az egyetlen az egyetemen aki nem fél tőle.

- Csak nem te is verést akarsz Yugyeom. - morog rám nem is kicsit indulatosan.

- Próbáld csak meg ha akarod. - vonok vállat. - De akkor se a terembe balhézz. Megijeszted a lányokat.

- Legyen, örülj. Akkor a folyosón verlek szét nem a teremben. Legalább végre megtanulod hol a helyed és nem irritálsz többet. - rántja ki kezét enyémből és indul el kifelé. Lazán megyek után nagyot sóhajtva. Végül is magamnak kerestem a bajt..

A folyosó üres, mindenki órán van, a tanárok sehol. Lazán állok Suga előtt.

- Kezd ha szeretnéd. Bár egy olyan srácot min én biztosan baromi unalmas lehet megverni. - vonok vállat.

- Ha azon vagy, hogy elvedd a kedvem attól, hogy betörjem a képed akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Már jó ideje bököd a szemem. - ragadja meg pólóm nyakát.

- Vagy úgy. Tudod békén hagynálak ha nem kevernéd folyton a bajt. A frászt hozod mindenkire. Erőszakos vagy és arrogáns. Minden idegesít ami létezik. Tényleg azt gondolod, hogy én vagyok a hibás? Amúgy is mi változik attól, hogy megversz?

- Mondjuk talán megjön tőle az eszed és füled farkad behúzva fogsz messziről elkerülni és nem kell végre többet látom az irritáló képed és hallanom a hangod. És ha szerencsém van akkor a kis haverjaidat és viszed majd magaddal élén azzal az irritáló kutyaképű beképzelt segg fejjel

- Megverhetsz ha akarsz, de nem fog változtatni semmin. - nézek rá komolyan. - Ha holnap megint belekötsz valakibe akkor ugyanúgy le foglak állítani. Mert ha én nem teszem akkor senki sem. Egy egyetemen vagyunk, ez már nem a gimnázium Suga. Viselkedj úgy mint egy felnőtt!

- Inkább neked kéne rájönnöd, hogy a hülye gyerekes hősködéseddel csak magadnak ártasz. Senki sem fog ezért szeretni. Sőt a legtöbben még hülyének is néznek. - vágom bele a legközelebbi szekrény sorba. Erre csak elmosolyodik.

- Nem azért csinálom, hogy szeressenek.. hanem mert én szeretem annyira a csoport társaimat, hogy megkíméljem őket tőled. - nevetek bár fáj ahogy belevágott a szekrénybe.

- Na ne röhögtess már. Legtöbbjüknek még csak a nevét sem tudod. - engedi el pólómat

- Honnan veszed? Elvégre mi ketten egyáltalán nem ismerjük egymást. Nem ismerjük egymást mégis tudom a nevedet. Ahogy az összes többi diákét is aki a mi csoportunkba jár. Nos, ha nem kezdesz bele kifutsz az időből. Mindjárt becsöngetnek. - sóhajtom. De  nem reagál semmit csak meglepetten figyel engem így kikerülve őt indulok vissza a terembe.

- Ne hidd, hogy ennyivel megúszod. - szól utánam. Intek majd bemegyek a terembe és leülök a helyemre. Ha egyszer tényleg megver Jackson miatt akkor az adósommá teszem a poén gyárost. Jó szívű vagyok, de nem ennyire. Leginkább a lányok jólétéért teszem. Nem sokkal utánam Suga is bejön a terembe és morogva ül le a szokásos helyére leghátra

- Mit néztek ha? - néz körbe idegesen ahogy észreveszi, hogy többen is őt figyelik. Erre pedig mindenki előre fordul ijedtében.

Suga

Azt hittem ha elkezdem az egyetemet akkor majd minden más lesz mint közép suliban. De nagyon tévedtem. Ezt a hely is tele van olyan irritáló emberekkel akiktől egy másodperc alatt felmegy az agy vizem. És bár eddig senkit sem vertem meg komolyabban ez az új gyerek nagyon közel áll hozzá. Valahogy még sem ő az aki a legjobban idegesít. Hanem az egyik szőke haverja aki egyfolytában játssza az agyát, hogy mennyire kemény. Isten bizony ha halállal fenyegetnének sem tudnám megmondani, hogy miért nem törtem be eddig minimum egyszer Yugyeom orrát. Mert, hogy bármennyire is irritál, és hiába lett volna rá számtalan alkalmam és lehetőségem, valahogy eddig egyszer sem tettem meg. Ez pedig csak még jobban idegesít.

- Hey Suga. - hallom meg azt a hangot ami már messziről képes lenne a fára kergetni.

- Mi van? - fordulok nem kicsit idegesen Jackson felé.

- Buli lesz ma a közeli bárban. Megkértek, hogy szóljak mindenkinek a szakon. És mivel szerény személyem hívott meg ott is kell lenned. - mosolyog rám mire automatikusan szorul ökölbe kezem és nem sokon múlik, hogy be is húzzak vele egyet.

- Jobb ha most elhúzol. - morranok rá.

- Ahogy akarod. De ne feledd kilenckor kezdünk. - int mosolyogva. - Ó és Yugyeom is biztosan örülne ha ott lennél. - szól még ide mire már fel is állok és nagyon nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne menjek utána behúzni neki egy hatalmasat. Nem tudom mit képzel magáról ez a gyerek de nem fogja sokáig épp csontokkal bírni ha így folytatja. Ráadásul amúgy se mennék egy ilyen közös csoportos hülyeségre. De így, hogy az a gyerek jön meg pláne nem megyek. Viszont be kell ismernem egy kis iszogatás nagyon is jól esne. Rendben, eldöntve, elmegyek este iszogatni. De nem ezekkel az idiótákkal. Ha ők az egyetemhez közeli helyre mennek akkor én az egyik távolabbi helyre megyek. Így biztos nem fogok velük össze futni.

Szerencsére hamar eltelik a nap így kissé nyugodtabban ülök már a bárszékben és iszom a vodkanarancsomat mikor is egy olyan beszélgetés fültanúja leszek aminek soha az életben nem akartam az lenni.

- Nagy szerencse Jackson, hogy még út közben össze találkoztunk. Különben rossz helyre mentem volna.

- Fogalmam sem volt, hogy van egy még ennél is közelebbi bár az egyetemhez. - nevet fel.

- Mondjuk még csak nem rég óta vagy itt így nem olyan meglepő. A többieknek is írtam már így senki sem fog rossz helyre jönni.

- Köszike. - ugye ezt most nem mondjátok komolyan. Még is, hogy lehet valaki ennyire degenerált. - verem a pultba a fejem. Kizárt dolog, hogy én így itt maradjak, hogy a többiek is itt vannak. Inkább csak gyorsan megiszom a piámat és lelépek még mielőtt bárki észre venne.

- Suga, hát te is eljöttél. - ül le mellém Jackson, mert miért is lenne akkora szerencsém, hogy észrevétlenül le tudjak lépni. - Látom már el is kezdtél inni. Had hívjalak meg egy új körre ha már itt vagy. Két vodkanarancsot. - fordul a csapos felé rögtön. Nem sokkal később pedig már csúsztatja is elém a poharat. - Parancsolj. Remélem szereted. - mosolyog rám.

- Ezt az előtt kell megkérdezni, hogy megrendelnéd. - lép ide hozzánk Jaebum is átkarolva Jackson vállát és elvéve poharát nagyot kortyol bele.

- Hey, de hát az az enyém. - kezd el rögtön nyafogni. - Nem veheted el a király italát. - én inkább csak fogom a sajátomat és nekik hátat fordítva kezdem el inni azt. Igen tudom úgy volt, hogy minél előbb lelépek. De ingyen piát visszautasítani bűn. Még ha ez az agyhalott is adja.

- Ha annyira jószívű király vagy, hogy meghívod Sugat egy körre akkor a minimum az, hogy engem is.

- Legyen. De csak egyre és csak azért, hogy bebizonyítsam határtalan kedvességem. - neveti el magát azon az irritáló hangján. Azonban fél perc múlva inkább azt kívánom, hogy újra csak simán nevessen.

- Hey, Mark, Yugyeom, ide. - szól oda haverjainak szinte visítva. Na jó azt hiszem nekem most jött el az időm, hogy lelépjek. Húzom fel gyorsan a maradék piám amire hamar rájövök, hogy nem kellet volna mert szinte még teli volt a pohár.

-Wow, látom ti már vadultok. - nevet Yugyeom. Úgy csinál mintha minap nem történt volna semmi.

- Hé poénok királya! Ha meghívsz egy körre elfelejtem neked, hogy a múltkor milyen csúnyán ránk törtél! - karolja át Mark Jacksont nevetve és leül mellé. Sosem gondoltam volna hogy Mark Yugyeomen kívül mást is megtűr maga mellet. Na nem mintha érdekelne.

- Na mi az Suga, csak nem sok volt? - ül le velem szemben Yugyeom a lányok közé, akik közben megérkeztek. Egyből rá is tapadtak.

- Yugyeom igyál velünk!

- Igen, meghívunk!

- Tényleg? Köszi! - nevet átkarolva a csajokat.

- Csak szeretnéd. Inkább a társaságban kezd túl sok lenni az idióta. - szúrom oda neki és kezdenék el felállni mire valaki nekem jön hátulról és vissza lehuppanok a székbe. Most komolyan ennyire összeesküdtek ellenem odafent?

- Szóval azt mondod bírod még? - néz rám megemelve korsóját és beleiszik sörébe. Esküszöm direkt provokál engem. Ha most csak szimplán felállok akkor bizonyítom az állításom, hogy túl sok már itt a hülye. Viszont így olyan lesz mintha vesztenék vele szemben. Ha viszont maradok akkor meghazudtolom magam viszont nyerek vele szemben. Legyen. Ha megpusztulok sem hagyom, hogy ez az idegesítő ön jelölt hős valaha is leverjen bármiben is.

- Egy korsó sört. - szólok oda a csaposnak és már csúsztatja is elém amiből azonnal iszom pár nagy kortyot.

- Csak ennyit tudsz? Tudtam! Csak nagy a szád! - nevet Yugyeom és elkezdi egyben lehúzni az egész korsóját. A lányok közben szurkolnak neki.

- Csak szeretnéd. A végén úgy is sírva könyörögsz kegyelemért. - kezdem el én is lehúzni sörömet.

- Csak szeretnéd! - nevet rendelve a következő kört.

Yugyem

Már jó ideje isszuk a köröket és mindketten elég szarul nézünk ki. Nagyon berúgtam és borzalmasan meleg van bent így felállok, hogy kimenjek.

- Aaa elmész Yugyeom? - kapja el karom az egyik lány.

- Csak kimegyek egy kicsit a levegőre Mi-Cha. Nemsokára jövök. - fogom meg a lány kezét majd elengedem és kitámolygok a bár mögé. A falnak dőlve szívom be a hideg levegőt. Jól esik. - Ah.. kanos vagyok. - nézek le. - Ez szívás. - guggolok le és a földet nézem.

- Csak nem rájöttél, hogy nem nyerhetsz és inkább elmenekülsz. - hallom meg hirtelen Suga hangját mögülem.

- Csak szeretnéd! - állok fel, de meginogok és egyszeriben a karjaiba esek. - Wáh! - kapaszkodok meg vállán.

- Mi van? Annyira részeg vagy, hogy verekedést kezdeményezel velem? - lök el magától és nyom neki a falnak és hajol alig pár centire tőlem.

- Verekedést? - nézek rá kábán. - Én valami egészen másra gondoltam. - karolom át nyakát gondolkodás nélkül és megcsókolom. Nem csókol vissza, viszont nem is tol el amitől felbátorodom.

- Még is mit művelsz? - szólal végül meg ahogy kicsit elválok ajkaitól de egy centivel sem távolodik el tőlem

- Én sem tudom.. de azt hiszem annak a jelentése, hogy ezt csinálom.. egyenlő azzal, hogy meg akarok halni. - nevetek halkan és átölelve nyakát húzom magamhoz és ismét megcsókolom.

- Ám legyen. - mormogja ajkaimra majd átvéve a csók irányítását nyom neki még jobban a falnak közben csuklóimat fejem felé emelve szegez oda és térdével széttolva lábaimat férkőzik be közéjük és ültet szabályosan combjára. - Ahogy akarod. Kívánságod számomra parancs. - hajol el tőlem és vigyorog rám önelégülten és kéjesen egyszerre

- Ah.. Suga..

Ez nem jó.. nem tudok gondolkozni.. valahogy.. annyira akarom, hogy ez történjen. Mi üthetett belém?

Szorosan kapaszkodom nyakába és köré kulcsolva lábaim csókolom meg újra hajába túrva. Te jó ég, nagyon felizgultam!

- Csak nem könyörögsz nekem még többért? - harap ajkaimra.

- Fogd be és csináld! - nézek rá morogva.

- Ezt egy igennek veszem. - mosolyodik el féloldalasan majd a fenekembe markolva présel neki újra a falnak ajkaimra marva közben csípőjét mozgatva ingerelve még jobban. Majd mikor már érzem, hogy ő sem bírja már sokáig letesz és csuklómra szorítva kezd el húzna maga után egyik kis utcától a másikig míg nem nagyjából öt perc után megáll egy ház előtt és zsebéből előhúzva kulcsait nyitja ki annak ajtaját és nemes egyszerűséggel belök azon maga után becsapva azt, és a legközelebbi vízszintes felületre ahol el is férünk valamennyire dönt le rögtön elkezdve letépni rólam pólómat.

- Eh? Lassíts! - pirulok el teljesen. - Hogy akarod csinálni? Voltál már valaha pasival?  Mert én nem! - kezdek el pánikolni, de közben remeg kezem a vállán. Túlságosan fel vagyok izgulva, hogy ezen vitázzak.

- Eddig szinte könyörögtél nekem. Most meg beijedsz? - kuncogja el magát de még mindig csípőmön ül és nyakamat kezdi csókolgatni. - Amúgy nem lehet sokkal másabb mint egy csajt seggbe rakni, nem tudom mit vagy úgy kikészülve. De ha ennyire akarod, majd figyelek ne, hogy kárt tegyek a törékeny kis testecskédben. - vigyorodik el nyakamba és markol rá már is kicsit kemény merevedésemre.

- Ah! - nyögök fel majd szám elé kapom a kezem. - Francba. Ha fájdalmat okozol kinyírlak. - markolok rá vállára.

- Ó. Csak nem fél a hercegnőnk egy picike kis fájdalomtól? - harap bele erősebben nyakamba és kezdi el kiszívni.

- Ah! Hülye! Ne hagyj nyomokat! - kapaszkodom nyakába. Csak siess és csináld mielőtt meggondolom magam. - teszem farkára kezem és elkezdem simogatni. - Erre egy mélyről jövő nyögést folyt vissza.

- Te akartad. - hajol kicsit távolabb és kezdi el lebányászni rólam a nadrágot. Amint ezzel megvan rögtön férfiasságomra fog szabad kezével pedig számban kezd el matatni. - Jobban jársz ha alaposan benyálazod vagy különben fájni fog. - hajol fülemhez és suttog bele önelégülten. Mérgesen de teszem amit mond és jól körbenyalom ujjait. Közben próbálom vissza fojtani a nyögdécselést. Komolyan.. mi vagyok én, egy csaj? Mit nyögdécselek itt??

- Ügyes fiú. - hajol el tőlem és veszi ki számból ujjait, majd térdem alá nyúlva felemeli azt és terpeszbe teszi lábaim. - Sport szakos vagy. Megy ennél nagyobb terpesz is. - kezdi el ingerelni bejáratom.

- Mhm! - harapok ajkamba és széjjelebb nyitom lábaim. Bármit megteszek csak ne sérüljek meg odalent. Az bajos lenne..

- Jó fiú. - kezdi el feltolni bennem egyik ujjat

- Ah! Várj.. ez fura. - szorítok rá kezére de nem hagyja abba. Egy ideje csinálja majd érezem, hogy még egy ujját beteszi. - Ah.. ah..

Fölém hajol és szabad kezével kifeszíti fejem hajamnál fogva és megcsókol, közben ujjait mozgatva. Mikor már három ujja is befér elkezd durvább lenni. Egyáltalán nem fáj.. sőt még jó is. Ekkor mélyebbre nyúl és eltalál egy pontot. Hatalmasat nyögve feszülök meg. Francba.. talált egy gyenge pontot.. Mikor elég tágnak vél kihúzza ujjait. Most jön a neheze.

- Gondolom nincs nálad gumi, és nem is bánod, hogy nem kezdek most el itthon mindent feltúrni miatta. - fog rá farkára és illeszti bejáratomhoz

- Mi? Ha belém élvezel kinyírlak! - tolom el homlokánál..

- Azon elég lesz később aggódnod. - szorít rá férfiasságomra amitől újra vissza fekszem a földre. - Eleinte kellemetlen lesz de ígérem később könyörögni fogsz még több ért. - ajkamba harapok. Ez a szemét.. A fenébe.. magamnak köszönhetem, mit is képzeltem? Jobb ha beletörődök a sorsomba..

- Ngh.. - szorítok rá csuklójára. Mire elkezd belém hatolni. Eleinte csak lassan míg nem teljesen bennem nem lesz. Azt nem mondom, hogy jó érzés, mert nem az, de nem is az az elviselhetetlen. Viszont feszít mint állat. Lassan elkezd bennem mozogni amit nem igazán érzek úgy, hogy segítene.

- Ha jól emlékszem valahol itt volt. - próbál meg kicsit másként mozogni bennem. Ezt még is, hogy élvezhetik annyi...
- Ah... - nyögök fel hangosan. Még be sem tudtam fejezni magamban a gondolatot mikor újra eltalálja azt a bizonyos pontot és egy újabb hatalmas nyögés szakad fel belőlem. És az, ez eddig oly feszítő érzés lassacskán kezd elmúlni és tömény gyönyör meg kéj veszi át a helyét. Ezt látva pedig önelégült vigyorral kezd bennem gyorsabban mozogni. Nyögéseim is egyre gyakoribbá válnak elillanva az utolsó csepp fájdalom is. Egyik kezével fejem mellet támaszkodva míg másikkal farkamra fogva gyorsít még jobban tempóján felvéve kezével is csípője ritmusát.

- Én... mindjárt... - préselem ki magamból két nyögés között. Azonban mielőtt tényleg elmennék rászorít farkamra, hogy megakadályozzon benne mire egy hatalmasat nyögök kielégületlenségem miatt.

- Ne olyan gyorsan. Megmondtam, hogy könyörögni fogsz te még ma nekem. - hajol fülemhez. - Könyörögj szépen, hogy hagyjalak elmenni. - harapja meg fülem végül mire beharapom alsó ajkamat. - Na mi lesz? - kezd el bennem újra gyors tempóra váltva mozogni figyelve, hogy rendszeresen eltalálja gyenge pontom. - Hallgatlak hercegnő. 
- Azt lesheted! - mosolyodom el bár lihegek közben. 
- Nagyon makacs vagy. - vigyorodik el kajánul tovább mozogva bennem. - Kíváncsi vagyok meddig bírod. - csókol nyakamba bele is harapva.
- Ah! - ülök fel hirtelen és átkarolva nyakát kapaszkodtam belé. 
- Ha nem mondod ki kénytelen leszek benned elmenni. - búgja fülembe, bele harapva végén.
- Ne merészeld! - próbálom ellökni magamtól több kevesebb sikerrel. Ez így nem fog menni. Mérgesen nézek rá. - K..kérlek.. 
- Kívánságod számomra parancs hercegnő. - hajol kicsit távolabb tőlem és enged farkam szorításán majd elkezdi masszírozni míg mozog bennem még néhányat.
- Ah.. várj.. így.. el-elmegyek! - szorítom erősebben magamhoz majd érzem a megkönnyebbülést és a tömény gyönyört. Lihegve kapaszkodom még belé egy ideig, majd hátradőlök és elterülök a földön. Még kapkodom a levegőt. Érzem ahogy Suga még lök bennem egyet majd kiveszi és egy mélyről jövő, elfojtott nyögés kíséretében ráélvez hasamra, és végül nemes egyszerűséggel rám dől.

- Tévedtem. - kuncog bele fülembe. 

- Mire gondolsz? - kérdezem pirultan. 

- Jobb volt mint egy csajt seggbe dugni. - tápászkodik fel rólam és ül le mellém török ülésbe. - Pedig nagyon bírtam ezt a pólómat. - kezdi el levenni ondó foltos pólóját. Most először fedve fel előttem felsőtestét. 

- Hát kösz, azt hiszem. - ülök fel nehézkesen de végigfolyik rajtam rám lövellt spermája amitől kiráz a hideg. Furcsa hasonló helyzetben lenni mint egy lány.. az, hogy más férfi nedvei vannak rajtam és bennem.. valahogy kicsit rémisztő. - Használhatom a fürdőt? - kérdezem elpirulva. 

- Csak tessék. - mutat felállva az egyik ajtó felé majd táskájából előhúzva cigijét kimegy. Nagy nehezen feltápászkodom és a fürdőbe vánszorgom. Elég nehezen tudok járni. Még szerencse, hogy ittam és nem érzek semmi furcsát.. Lezuhanyozom, közben próbálok nem gondolni az imént történtekre, inkább azon jár az eszem miért kezdtem bele.. vagy hogy miért lenne kedvem megismételni. Lezuhanyozom majd visszaveszem ruháimat. Jobb ha hívok egy taxit és hazamegyek. Félek józanul ez az egész közel sem lesz olyan szórakoztató mint most. Kimegyek Suga után.

- Én.. most jobb ha megyek. Holnap találkozunk a suliban. Kösz.. az együtt működést. 

- Kár, pedig reménykedtem egy második menetben. De ahogy kívánod hercegnő. - dobja el cigijét és tapos rá. - Aztán vigyáz rá ne ugorj valakire út közben. - int majd indul vissza a házba.

- Atyám még így is milyen nagyképű.. - mormogom magamnak majd hazamegyek.

Suga

Reggel iszonyatos fejfájással kelek így az első dolgom, hogy a konyhában magamba öntök egy nagy bögre kávét. Ahogy a bögre aljára érek már kezdem is érezni annak jótékony hatását. Így már sokkal jobb kedvel indulok el fürdeni. És azzal a megnyugtató gondolattal állok a zuhany alá, hogy amint végzek vár rám még egy élet adó fekete lötty a konyhában. Így egy adag sampont nyomva kezembe kezdem el megmosni a hajam közben vissza gondolva, hogy mi is volt tegnap este. Úgy döntöttem, hogy elmegyek inni egyet a közeli bárba. Eddig stim. És tekintve, hogy nem sok mindenre emlékszem ezen kívül igen jól érezhettem magam. Na lássuk csak mi is volt még... Hirtelen annak az idióta szőke hajú srácnak ugrik be a képe magam elé ahogy a földön hanyatt fekve nyög egy hatalmasat. Erre az emlék képre teljesen lefagyok. Még is mi a pokol akart ez lenni. Akadok ki nem is kicsit. Az lehetetlen, hogy valami hasonló történjen. Álljunk meg egy kibaszott másodpercre és gondoljuk ezt át higgadtan. Mi volt az után, hogy beültem a bárba inni. Gyerünk Suga gondolkodj. Kezdem el törni a fejem, mire sorjában kezdenek el előjönni a tegnapi események egészen addig, hogy Yugyeomtól egy beszólással köszönök el az ajtóm előtt. Mi a pokol akar ez lenni? Vágok bele ököllel a csempébe idegességemben mire egy vékony vércsík kezd végig folyni a csempén a vízzel együtt. Francba!! Túrok bele hajamba. Ez nem lehet igaz. Képtelenség, hogy én képes legyek ezt tenni, ráadásul pont azzal az irritáló ön jelölt hőssel. Mászok ki végül a zuhany alól és csörtetek át a szobámba. Ó, nagyon imádkozz Kim Yugyeom, hogy ez csak egy rossz álom legyem.  Öltözöm fel majd teszek egy gyors kötést kezemre, és indulok is. Vagy ha igaz is akkor jobban jársz ha nagyon messzire elkerülsz engem. Morgom magamban beérve az egyetemre. 

Yugyeom

Ahogy azt gondoltam a másnap már közel nem olyan szórakoztató. Az ágyban ülök és fejem fogom. Kérlek.. mond, hogy ez csak egy rossz álom volt! Máskülönben még ma meghalok! Kikelek az ágyból és mindenem sajog.. ez nem álom volt. Nem igaz, hogy lehettem ekkora barom! Nem hittem hogy létezik az az alkohol mennyiség amennyitől ezt teszem. Egy biztos: soha a büdös életbe többet nem iszom.

Nincs étvágyam így nem reggelizem, csak letusolok még egyszer majd felöltözöm, de a tükör elé állva látom nyakamon a kékes lilás csók nyomot, amit Suga hagyott rajtam, így átveszem pólóm egy fekete garbóra.. még ha meleg is van.. majd azt mondom megfáztam. Alig merek bemenni a suliba és a terem előtt tétlenkedem, de végül belépek. Suga már bent ül az előadóban és ahogy rám néz egyből lesápadok és kislisszolok a teremből. Ez így nagyon nem jó! Az egy dolog lenne, hogy megver de gyakorlatilag meg fog ölni!!! Épp, hogy kifújom a levegőt máris nyílik mellettem az ajtó amire felugrom és félve nézem oda. Suga sötéten néz rám, mire egy lépést hátrálok. Gyerünk Yugyeom szedd össze magad! Ez csak Suga! Amúgy is.. ez kettőtök sara! 

- Most figyelmeztetlek ha akár csak megszólalni meg mersz én kinyírlak. - lök neki a falnak mellkasomnál foga olyan idegesen mint még soha nem láttam. 

- Azt hiszed ez számomra nem épp olyan kellemetlen mint számodra? Azt azért ne felejtsd el, hogy két ember kellet a dologhoz, nem egyedül én vagyok a hibás! - tolom el, de csak annyira tudom, hogy szoruljon kettőnk közé némi levegő. Ahogy a pulcsimat rángatja elcsúszik nyakamról a garbó és kivillan fehér bőrömön a csók nyom. Észreveszi és eddig dühtől vörös feje teljesen fehéré válik. 

- Az ott ugye nem? - kérdezi hitetlenkedve. 

- Mondtam, hogy ne hagyj nyomokat, de basztál figyelni. - suttogom visszahúzva garbóm nyakát a foltra. 

- Még egy szó és esküszöm... - nyom vissza a falhoz nyakamnál fogva közben ütésre emelve öklét. De végül pár centire arcomtól megállítja. - Még csak a közelembe se merj jönni soha többet. - köpi ide nekem. Erre baromi dühös leszek és meglepő dolgot teszek. Elkapom pólóját és eltolva a folyosó másik oldalán álló szekrénysorba vágom.

- Na ide figyelj! Kezd rohadtul elegem lenni a viselkedésedből. Nem rólad szól minden! Kettőnk közül én vagyok aki rosszabbul járt, elvégre engem dugtak seggbe! Ez nem egyedül az én saram, hanem kettőnké! Elvégre te is ugyanúgy belementél a játékba! Ez van, megtörtént, lépjünk túl és többet ne beszéljünk róla. Ezt a sírba visszük mindketten! - nézek rá sötét és dühös tekintettel. Nem vagyok az a verekedős típus, de ha kell ezt bele verem a fejébe! Eleinte csak meglepetten pislog rám de ahogy befejezem mondandómat újra dühös lesz és egy egyszerű mozdulattal cserél velem helyet, hogy újra én legyek a szekrénynek szorítva. 

- Ne képzeld magad olyan nagyon keménynek csak azért mert még nem húztam be neked egyszer sem. Amúgy meg, tőlem aztán senki sem fogja megtudni, és nagyon ajánlom, hogy te is tartsd a szavad. - lök neki a szekrényeknek még egyszer majd sarkon fordulva ott hagy nemes egyszerűséggel berúgva a terem ajtaját de úgy, hogy csodálkozom, hogy még a helyén van. Idegesen megyek az ellenkező irányba. Inkább kihagyom az első órát. Ha most utána megyek és látják milyen dühös vagyok egyből rákérdeznek mi történt kettőnk közt.

A tetőre megyek lenyugtatni magam. Csak elnyúlok és élvezem a napsütést. A fenébe.. melegem van..

Jackson

- Te Jaebum, én ezt nem értem. - siránkozom az egyik óra előtt barátomnak.

- Na ez is ritkaság. - neveti el magát.

- Igen, igen tudom, de néha velem is megesik az ilyen. - nevetem el magam, mire csak szem forgatva dől hátra székén.

- Na és mi lenne az a hű de nagy dolog ami kifogott rajtad?

- Mark. - bököm ki egyszerűen.

- Hogy mi? - lepődik meg nem is kicsit és dől vissza előre. - Azt hiszem rosszul hallottam.

- Tudom, lehetetlen, hogy valaki ne szeresse csodálatos személyem, De kezdem az hinni, hogy Mark nem csak poénkodik velem.

- Rendben. A te érdekedben úgy teszek most mintha az előző mondatodat nem hallottam volna meg. - egyenesedik ki ültében és komolyodik el. - De még is miért akarsz te pont Markkal jóban lenni. Figyeltél rám egyáltalán mikor róla meséltem és óva intettelek tőle.

- Igen, igen. Maradjak távol tőle vagy a hátsóm bánja. - dőlök rá a padra szem forgatva. - De valahogy nem hinném, hogy félnem kéne ettől. Igaz, hogy egyszer rá nyitottam azonban a múltkor megmentett egy meleg bárban.

- Meleg bárban? - húzza fel egyik szemöldökét mire leesik, hogy túl sokat mondtam.

- Nem, mármint... ezt felejtsd el. Nem mondtam semmit, és ez most nem is fontos. A lényeg most az, hogy még is hogyan tudnék összehaverkodni Markkal. - fejezem be gyorsan terelve a témát.

- Először is, úgy érzem valamit nem meséltél el nekem, és ne hidd, hogy ennyivel megúszod  pláne, hogy elég kínosan hangzik rád nézve. - húzza ravasz mosolyra száját. - Másodszor pedig, had ismételjem meg magam. Még is minek akarsz te pont Markkal haverkodni?

- Hát nem tök egyértelmű. - nézek rá értetlenkedve. - Amúgy meg leshetsz, hogy mikor valljak színt azzal az esettel kapcsolatban.

- Ahogy akarod bár a végén úgy is köpni fogsz. Mindig köpsz a végén. - mutat rám ujjával mire nyelek egyet ugyan is bármilyen nehéz beismerni, de igaza van. - És csak, hogy tud, nem. Baromira nem egyértelmű.

- Hát mert olyan vicces.  - adom meg neki a választ végül. Mire csak értetlenül néz rám. - Vissza kontráz a poénjaimra, még is olyan kiszámítható, és egyben szórakoztató. - kezdek el mesélni de ahogy meglátom, hogy az emlegetett szamár elsétál a terem előtt abba hagyom. - Lehet nem ismer még elég jól. - állok fel és indulok utána a folyosóra.

- Várj Jackson, még is mire készülsz. - szól utánam.

- Megmutatom neki milyen is tud lenni királyi személyem. - fordulok felé így háttal sétálva a kijárat felé egy önelégült vigyorral.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Majd meglátjuk. - intek még oda neki majd már ott sem vagyok. - Hey Mark. - kiáltok oda neki ahogy viszonylag közel kerülök hozzá. Felém fordul és érzelem mentes arccal néz rám.

- Mit akarsz? - lép hátrébb ahogy közeledem.

- Ma még nem is beszéltünk így úgy gondoltam, hogy hiányolhatsz már, úgy hogy jöttem orvosolni ezt a problémát. Hát nem vagyok rendkívüli mód kedves és figyelmes? - kezdek bele rögtön abban a tipikus Jackson stílusban a végén megvillantva ezer wattos mosolyom.

- Bocs, de nem érek rá! Épp a dohányzáshoz kijelölt,  helyre tartok. - emeli meg kezét. - Te nem dohányzol ugye? Milyen kár, talán majd legközelebb beszélünk! - rohan el.

- Hey, várj már. - sietek utána. - Tudom, hogy velem akarsz lenni igazából. Nem kell szégyellned. - érem be nagy nehezen és karolom át vállát. 

- Nem, ez egyáltalán nem igaz. - sóhajt és próbál szabadulni.

- Ugyan, ugyan. - legyintek. - Amúgy meg te mióta dohányzol? - nézek rá nagy szemekkel ahogy elérünk a dohányzós helyre.

- Már középsulis korom óta. De az egyetemen nem szoktam. Pár napja kezdtem el kijárkálni. Félelmetes mennyire egy időben jött ez és te. Gyanús.. - néz rám rondán.

- Azt mondják kiváltom az ember jobbik énjét. Úgy néz ki ez rád fordított hatással van. De nem kell félj. Majd én segítek felemelkedni királyságom közelébe. - teszem tarkómra kezeimet vigyorogva

- Ahha.. kössz a jótékonykodást felség!

- Ez csak természetes. Királyságom jószívűsége határtalan.  - nevetem el magam.

- Ha te mondod. - gyújt rá végül. Jobban megnézve baromi nagy karikák vannak szeme alatt!

- Amúgy ha már így kibeszéltük királyosságomat mesélj most kicsit te. Tudom, hogy lehetetlen de az én hangom is uncsi egy idő után. - dőlök  mellette neki a falnak.

- A hangod? Inkább olyan, hogy amint meghallod bekapcsolnak a menekülésért felelős ösztöneid. - nevet fel.

- Tudom, hogy nehéz bókolni nekem annyira jó vagyok, de ne aggódj idővel belejössz. - kacsintok rá. - De a végén tényleg elkoptatjuk királyságom. Úgy, hogy szerény személyem meghallgat téged. Mesélj csak.

Erre gyorsan elnyomja cigijét és elindul szó nélkül maga mögött hagyva.

- Hey ne már. Nem hagyhatsz csak így itt. - sietek utána. - Így mi lesz azzal, hogy szerény személyem meghallgat téged? - érem be és lépek elé.

- Nem kell meghallgatnod, mert nincs mit mondanom. - morogja tovább sietve. - Amúgy is mi ez a nagy barátkozósdi ilyen hirtelen? Nem mintha mi olyan jóba lennénk, nem igaz?

- Ne mond ezt. Velem mindenki jóban van. - veszem fel tempóját.

- Tényleg így gondolod? - áll meg felém fordulva. - Jackson, a nagy helyzet az, hogy te kurvára idegesítő vagy? Mond mégis hányszor mentette meg a segged Yugyeom, hogy én vagy Suga össze ne verjünk? Szállj már végre le rólam, mi nem vagyunk és nem is leszünk barátok! - fordul sarkon és elfut.

- De... - szólok utána azonban teljesen le vagyok döbbenve. Erre nem számítottam. - De hát én... - hebegem ott magamban. - Én csak... - engedem le karom ami eddig felé nyújtva volt. Na ezt most jól megcsináltad Jackson. 

Mark

Jól felhúzom magam azon az idiótán és bevallom egy kicsit túlreagáltam, de valakitől meg kellet tudnia mi a szitu, máskülönben csak többen fogják utálni. Az igazság az, hogy Jacksont sokan kedvelik a suliban. Ő az osztályban a vicces fiú, akin nevethetnek, de aki nem kedveli a nagyképű embereket azok őt sem. Én pontosan ilyen vagyok. Nem szeretem a nagyképű, hangos, béna viccekkel megáldott embereket akik olyan sokra tartják magukat.. de azt még kevésbé szeretem, ha maguk mellé rángatna, hogy én is kitűnjek. Jobb szeretem elrejtőzni és élni a saját kis világomban. Ez az oka annak, hogy nincs sok barátom, Yugyeommel is csak azért vagyok jóban mert ő oda jött hozzám beszélgetni. Tudom, hogy Jackson ugyan ezt teszi, de kettőnk között soha nem lesz semmilyen kapcsolat! Ez tuti!

A nap további része gyorsan eltelik. Jackson többet nem jön oda hozzám és nem beszél velem. Ez így rendben is van a számomra. Nem nagyon érdekel ha megbántottam vagy bármi ilyesmi..

Este elmentem bulizni. Rosszkedvű voltam és ideges, jó lett volna kiengedni a gőzt. Nyílt egy új meleg bár a közelben, úgy voltam vele benézek. Sok jó pasi volt ott és egyel jól el is beszélgettem.. aztán haza indultunk.. de úgy tűnik nem voltam elég figyelmes.. nem gondoltam, hogy egyszer ekkora bajba kerülök!

- Mit akarsz te rohadt seggfej? - vágom állon a csávót, de a két haverja elkap és lefog a sikátor falának szorítva.

- Ugyan, ne játszd itt a nehezen kaphatót cicus. - neveti el magát felém lépdelve. - Ez kurvára fájt ám tudod, te kis ribanc. - morog elkapva és hajamat tépve fordítja maga felé tekintetem. - Ne vágj ilyen képet! Hisz te voltál aki belement a játékba, még ha a fiúkról nem is volt szó.. de az élet apró örömeit illik megosztani nem gondolod? Jól fogunk szórakozni! - kezd el vetkőztetni.

- Állj! Ne! Állj le te rohadt perverz! - rángatózom, de 3 az egy ellen, nem épp a legesélyesebb a nyereségem. Az a szemét elém térdel és lerángatva nadrágom közelebb húzódik. Lábaim közé férkőzve veszi elő farkát és mindenféle előkészítés nélkül kezdi el benyomni. - Ah! Ez fáj, ez rohadtul fáj! Állj le! - közben a másik kettő is előveszi férfiasságát. Az egyik a számba is nyomja. - Mmh!! - harapom meg mire üvöltve lép hátrébb.

- Ez a kis kurva megharapott! - vág pofán. Bassza meg.. nincs esélyem.. meg fognak erőszakolni!

- Hey ti, hogy merészelitek nagyságom nélkül elkezdeni ezt az egészet? - hallok meg mögülem egy hangot. - A minimum, hogy engedélyt kértek királyságomtól, erre ti még el is kezditek nélkülem? Annyira még én sem vagyok jó szívű, hogy e felett szemet hunyjak.

Ez a hang.. ugye nem?

- Jackson? - nézek rá.

- Mi bajod van? Talán bunyózni akarsz? - lép hozzá az egyik, addig a másik kettő magára rángatja nadrágját.

- Hát ha a pórnép nem tanul szavakból akkor sajnos kénytelen leereszkedni hozzájuk királyságomnak és megmutatni hol is a helyük. Nem gondolod? - szól vissza közben felém sandítva és egy aprót bökve felém fejével.

- Te nagyszájú egoista! - rontanak neki ketten egyszerre. Én észbe kapva rángattam magamra gatyám és próbálok felállni.. au.. az a szemét.. rohadtul fáj a seggem.

- Ugyan ugyan, kérlek. - tartja mag elé mindkét kezét és hátrál pár lépést de ahogy közvetlen elé kerül az egyik gyorsan behúz neki egyet majd a másiknak löki és mielőtt a harmadik észbe kaphatna elrohan közben mag után húzva engem karomnál foga. - Hál isten értetted a célzást. Nadrág nélkül nehéz lenne futni. - fordul felém egy félmosollyal

- Így is elég nehéz. - rohanok utána. - De mi a franc? Te, hogy kerültél ide a semmiből? - lepődök meg és futok utána lihegve.

- Hogy őszinte legyek eltévedtem.  - vallja be egy kínos nevetés mellett

- Mi? Ez most komoly? - nevetem el magam. A társaságában talán először őszintén. - Hogy lehetsz ilyen béna? Ah, au, au.. - tesztem kezem derekamra. Nagyon fáj.. lehet meg kéne nézetnem... ez szívás.. és nagyon nagy gáz.

- Azta. Ez a hang még az én nevetésemet is felülmúlja. Ezennel szent fogadalmat teszek, hogy életem maradék részének minden másodpercében azon leszek, hogy ezt újra és újra előcsaljam belőled. - mosolyog rám önelégülten és egyben meglepetten is.

- Mi? Garantálom, hogy soha többé nem hallod! - húzom fel magam és előre sietek, de megállok. - Kösz.. hogy megmentettél.. - motyogom és még jó, hogy háttal vagyok és nem látja, hogy elpirultam.

- Bármikor állok rendelkezésedre. - mosolyodik el majd karomat megfogva irányít jobbra a következő kanyarnál. - Ha minden igaz akkor ha itt most majd barra megyünk akkor... - kanyarodunk balra a következő sarkon. - És igen. - kiált fel hangosan és ugrik is egyet örömében. - Másodjára haza találtam. - siet az egyik kapu elé és kezd el kutatni a táskájában.

- Eh? - fagyok le. Most komolyan haza hozott magához? .. Nem lakik messze tőlem, alig egy utcára.

- Mit ácsorogsz ott? Gyere jobb ha egy kis ideig meghúzod magad. Csak míg tutira eltűnnek a környékről. - húz be a kapun. - És addig a sebeidet is le tudjuk kezelni.

- Nincsenek sebeim. - mormogom. Nos, azt semmi képpen nem akarom elmondani, hogy milyen közel lakok. Félek még sulin kívül is zaklatna! Szóval most elfogadom a vendéglátását.

- Akkor gondolom az a horzsolás a homlokodon sincs ott valójában és csak az én csodás szemem látja. - megy be a lakásba rögtön a jobb oldali kis konyha felé véve az irányt.

- Meg gondolom azért egy zuhany is jól esne. - fűzi még hozzá az egyik szekrényben kutatva.

Nem szólok semmit csak elnézem. Tényleg van egy seb a homlokomon? Észre se vettem.

- Aucs.. - nyöszörgöm mikor belenyúlok a homlokomon lévő sebbe. Körbenézek és leülök egy székre durcás arcot vágva.

- Megvan. - hallok meg egy örömteli kiáltást a konyhából. Nem sokkal később pedig Jackson bukkan fel egy elsősegély dobozzal meg egy pohár vízzel. Elém lép majd törökülésben leül a földre és elkezd kutatni a kezében tartott dobozban. 

- Lássuk csak. Úgy emlékszem, hogy... áh, meg is van. Tessék. Fájdalom csillapító. - nyújt felém egy gyógyszert és a pohár vizet. - Ez majd segít. És azt is lekezeljük. - int homlokomra. majd kezd el újra a dobozkában kutatni de hirtelen lefagy. - Mondjuk nincs sok értelme zuhany előtt lekezelni. - néz fel rám mosolyogva.

- He? Miről beszélsz? Elvégre ez csak a homlokom. De ha ragaszkodsz hozzá előtte elmegyek zuhanyozni. Úgyis rosszul érzem magam a bőrömben. - állok fel. - Szóval, hol a fürdő?

Megmutatja mi hol van majd magamra hagy, de egy kész szenvedés magam tisztára mosni. A számat is felsértette az a mocsok aki behúzott.. és ami még rosszabb.. lehet, hogy mehetek emiatt prosztata vizsgálatra.. de nem! Abba belehalnék, inkább csak megvárom, hogy magától begyógyuljon.

- Ugh! - nyögök halkan a fájdalomtól, pedig csak egy ujjam dugtam be. Ez így nem jó.. nem látok semmit.

- Mihez kezdjek most? - sóhajtom. Zuhany után kimegyek Jacksonhoz. Hagyom, hogy ellássa a sebeim, beveszem a gyógyszer amit adott aztán lelépek, csak legyünk túl rajta!

Azonban ahogy lépnék ki a lakásából lefagyva figyelem, hogy mit csinál.

- Te meg mire készülsz? - nézek rá kérdőn.

- Hát haza kísérlek. Miért minek tűnik? - húzza fel teljesen cipőjét és figyel engem készen arra, hogy induljunk.

- Nem kell! N-n-nem kell!! - rázom fejem visszautasítóan. - Egyedül is haza tudok menni!

- Nem gondolhatod, hogy majd ezek után hagyom, hogy egyedül hazamenj. Mi van ha útközben összefutsz valamelyik idiótával. - tiltakozik rögtön. - Amúgy sem engedi férfiúi becsületem, hogy ebben a helyzetben egyedül menj haza.

- Nem jöhetsz velem! - kiáltok rá mérgesen.

- De hát... - lepődig meg és fagy is le. - Mi a baj? - néz rám aggódva és kétségbe esve.

- Semmi.. - nézek félre. Hogy láthat át rajtam.. ennyire könnyen?

Jackson

Pontosan jól tudom, hogy ez rossz dolog viszont örülök annak, hogy belebotlottam Markba egy ilyen helyzetben. Egyszerűen nem tehetek róla. Nagyon mellbe vágott az amit ma mondott nekem az egyetemen. Hiszen én csak barátkozni szerettem volna vele, és nagyon strapásan nézett ki a napokban így csak egy kicsit beszélgetni szerettem volna és megpróbálni kicsit felvidítani. Főleg mikor megláttam milyen karikásak a szemei. De nagyon úgy néz ki, hogy csak irritálom. Ez pedig nagyon elszomorít. Viszont mikor segítettem neki utána mintha sokkal kedvesebben állt volna hozzám. Úgy, hogy elhatároztam, hogy mindent bele adok és meg teszek azért, hogy ezúttal tényleg jól kijöjjünk. És nem mellékesen nem is kicsit aggódtam miatta. Mondjuk ki nem aggódott volna az én helyemben. Úgy, hogy ultra kedves és odafigyelő próbáltam lenni. És szerintem sikerült is. De akkor még is miért viselkedik megint így. Nézek utána szomorúan ahogy kimegy a kapun.
- Én tényleg mindent megpróbáltam, hogy jól kijöjjek veled. Még a vicceimet is visszafogtam. És tolakodó sem voltam. Akkor még is miért viselkedsz megint így? Mit rontottam el? - motyogom magamban szomorúan. És ahogy Mark befordul az egyik sarkon és kikerül a látó teremből vissza megyek a házba. 

Pedig azt hittem most már jóban leszünk és nem fogsz idegesítőnek találni. Sóhajtok egy nagyot.