Az a bizonyos nyolc betű 9.fejezet

Jackson

Teljesen ledöbbenek azokon a dolgokon amiket hallok és először fel se fogom igazán, viszont ezzel nagyon sok dologra magyarázatot is kaptam Markkal kapcsolatban. Nem csoda, hogy ezek után képtelen elfogadni magát és, hogy félt velem kezdeni. Én pedig végig mint valami érzéketlen barom viselkedtem vele, szörnyű vagyok!

Dühösen túrok hajamba ahogy Mark enyhén remegő vállait és hátát nézem. Nagyon nehéz életet élt és rengeteg dolgon ment keresztül..

Feltérdelek és hátulról átölelem.

- Úgy sajnálom, hogy ilyen dolgokat kellet átélned! – suttogom szorosan ölelve.

-  Nem értem miért kérsz bocsánatot. – sír fel. – Hisz kihasználtam a kedvességed, és anélkül hagytam, hogy így kényeztess, hogy elmondtam volna, miket műveltem. – hüppögi kezeibe temetve arcát.

- Mark ezek a dolgok nem a te bűneid. Itt te vagy az áldozat! Nem bántam meg, hogy beléd szerettem és lefeküdtem veled, azt meg főképp nem hogy örömet okoztam neked és gyönyört. Ugyanúgy le fogok veled feküdni újra és újra és ugyanúgy kényeztetni foglak! Nem undorodom tőled, egész egyszerűen megsajdul a szívem ha arra gondolok milyen ocsmány módon bántak veled. Te ennél többet érdemelsz! – fordítottam magam felé vállait megrázva. – És én minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek!

Erre hangosan zokogva dől vállamra. Vigasztalóan ölelem magamhoz.

- Jól van, nincs semmi baj. – simogatom hátát. – Köszönöm, hogy elmondtad. Úgy érzem végre bízol bennem.

Kicsit eltávolodik, hogy szemembe nézhessen. Könnyes szemekkel néz rám.

- Köszönöm. – hüppögi. Arcára simítom kezem és lágyan csókolom meg.

- Szeretlek te marha!

Erre csak szorosan ölel át én pedig teljesen magamhoz húzom.

Miután kicsit megnyugodott elmentünk lezuhanyoztunk aztán lefeküdtünk aludni.  Mark elég jól aludt ma este ami megnyugtatott és meglepetésemre rendesen evett másnap reggel, persze még mindig nem evett annyit mint én. Ezután együtt mentünk suliba.

Ezután gyorsan teltek a napok. Mark kezdett feloldódni a társaságomban és Yugyeommal is többet beszélt, aminek örültem. Én kezdtem megszokni a thai prücsök idiótaságait de nem hagytam persze szó nélkül. Jinyoung-al is békét kötöttünk, persze nem leszünk puszi pajtásak. Azt vettem észre, hogy én is és Mark is elővettük a romantikus oldalunkat. Pl. Mark elkezdett nekem ebédet hozni a suliba és mindig együtt ettünk, volt, hogy csak ketten. A szünetekben gyakran kivonultunk a tetőre csókolózni. Szinte már észre sem vettem ha keze után nyúltam. Természetessé vált számomra, hogy mindig a közvetlen közelembe van. Megszoktuk és kiismertük a másikat. Tudtunk egymás gyenge pontjairól, tudtuk mit szeret, mit nem szeret a másik, minek örül. Ez szerintem így volt normális és tökéletes. Nem félek kimondani, boldog vagyok!

Mark

Nagyon jól érzem magam Jackson közelében. Ahogy tudok próbálok a kedvében járni és mindig örömet szerezni neki. Még arra is rászoktam, hogy főzök neki ebédet miután egyszer megemlítette nálam, hogy mennyire finoman főzök, és mennyivel szívesebben enné minden nap az én főztöm mint a menzás vackot. Így már lassan két hete minden nap viszek magunknak enni. De ha ez még nem lenne elég, a suliban szinte minidig egymás közelében vagyunk és szinte mindenhová kézen fogva járkálunk. Le se lehet vakarni rólam a mosolyom annyira boldog vagyok. Minden napom romantikázással telik. Ettől pedig csak még boldogabb vagyok. Hisz most tényleg szeret valaki engem és figyel rám. Egy olyan álmom valósult ezzel meg amire még csak gondolni sem mertem soha.

- Mehetünk enni? – lép elém az osztályban Jackson.

- Igen persze. – mosolygok rá rögtön és állok fel. – Menj előre és foglalj helyet Jinyoungékkal. Én addig hozom amit készítettem. – adok egy rövid csókot neki. – A szekrényemben hagytam.

- Siess utánunk. – ad ő is egy rövid csókot.

- Már futok is. – kuncogóm el magam és már megyek is a szekrényemhez. De még a szekrényem közelébe sem érek már elszáll az a jókedvem ami az elmúlt hetekben folyton megvolt. Jaebum támaszkodik a szekrényem mellet. Végül csak veszek egy nagy levegőt és mellé sétálok rögtön kinyitva szekrényem ajtaját és kezdek el turkálni táskámban.

- Látom jól elvagytok. – szólal végül meg. Idegesen nézek rá de nem mondok inkább semmit. – Csak nehogy ugyan úgy járj mint velem. Hisz lássuk be eléggé hasonlítunk. – neveti el magát. Értetlenül nézek rá. Fogalmam sincs ezzel most mit akar. – Kíváncsi vagyok meddig bírja majd ezt a tömény romantikázást, ha jól emlékszem még Key-vel sem volt hajlandó erre. – löki el magát a szekrényektől és megy el. Lefagyva figyelem az egyre távolodó hátát. Beugrik ahogy szakított velem és az indok amivel ezt tette. Remegve fordulok vissza a szekrényemhez és nézek meredten a kezemben tartott ételes dobozra. Én nem akarom elveszíteni Jacksont. Túl fontos nekem ahhoz, hogy megutáljon a viselkedésem miatt. Ezt nem engedhetem. Rászorítok a dobozra és végül visszateszem a táskám aljára. Bármit megteszek, csak ne veszítsem el.

- Ne haragudj de elfelejtettem elhozni. – lépek mellé az ebédlőben zavartan.

- Semmi gáz, akkor veszünk valamit. – mosolyog majd áll fel, hogy vegyen valamit nekünk én pedig addig leülök, Jinyoung elé. – Jó étvágyat. – tesz le elém egy tálcát teli kajával majd húzza közvetlen mellém a széket és ül le. Kicsit bambán és értetlenül nézek rá, ugyan is csak egy tálcát hozott. – Mit nézel egyél. – vigyorog. De ahogy még minidig csak értetlenül nézek kanalaz egy kis rizst és nyújtja felém. Kinyitom neki számat mire beletolja a kanalat. Kicsit lehajtom a fejemet. Az lehet, hogy már kezdek hozzá szokni, hogy nyíltan csinálok Jacksonnal sok mindent, de ezektől a megmozdulásoktól még zavarba jövök. Még időm sincs összeszednem magam Jackson államnál fogva emeli fel a fejem és csókol szám sarkába kuncogva, mire értetlenül nézek rá. Nem mond semmit csak visszafordul a kettőnk előtt lévő tálcához és folytatja az evést.

- Hát ti aztán csöpögtök a romantikától. – húzza kicsit gúnyos mosolyra száját Jinyoung. Mondatát meghallva teljesen lefagyok.

- Ne mond ezt. – nézek rá kicsit ijedten de rögtön összeszedem magam és mosolyt erőltetek magamra. – Én most nem vagyok éhes. Edd meg nyugodtan. – tolom teljesen elé a tálcát és észrevétlenül ülök pár centivel távolabb tőle.

- De hát szinte semmit sem ettél. – szól aggódva.

- Viszont tényleg nem vagyok éhes, és étvágyam sincs. – mosolygok rá. Nem túl meggyőzötten de eszik tovább. Teljesen az asztal felé fordulok és lehajtom kicsit a fejem és úgy várom, hogy mindenki befejezze az evést.

Nagyon megijesztett az amit pár nappal ezelőtt Jaebum mondott nekem. Nem akarom elveszíteni Jacksont. És pont ezért is csinálom ezt az egészet. Inkább ne legyen semmi romantikázás mint, hogy hozzám se szóljon. Nagyon nehezemre esik, de amennyire csak tudom elfolytok minden romantikázást. Nem hozok már neki ebédet. Nem mászkálok vele mindenhová kézen fogva. Inkább hátam mögött összekulcsolom kezeimet, hogy még csak véletlenül se tudjak nemet mondani annak a kényszernek, hogy a keze után nyúljak. Suliban is egyre kevesebbet vagyok a közelében, ami talán a legnehezebb, de inkább legyek kicsit távolabb tőle de még mellette mit a közelében sem. Ha mellette is vagyok, már egyáltalán nem ülök az ölében, sőt gyakran már közvetlenül mellette sem. Nagy bennem a kényszer, hogy mikor meglátom szorosan magamhoz öleljem, de tudom, hogy nem szabad így tartom magamat. Nem tudom, hogy mi az ami neki már romantikázásnak számít és nem szeret így inkább minden ilyen cselekedetemet elnyomom. Hétvégén is, már korábban megbeszéltük, hogy elmegyünk randizni. Legalább is én megkértem, hogy kísérjen el a fodrászhoz, hogy most már normálisan be lehessen festeni újra vörösre a hajam. De inkább ezt is vissza mondtam és csak este átmegyek hozzá. Az ajtóban állok és ahogy kinyitja azt megfeszülve tartom vissza magam, hogy ne öleljem szorosan magamhoz és csókoljam meg. Már két napja nem láttam a hétvége miatt és már nagyon hiányzott, de egy sms-nél többet nem mertem neki küldeni.

- Szia. – hajol ida hozzám, de én csak gyorsan beslisszolok karja alatt.

- Szia Hammer! – kezdem el a boldog kutyust simogatni, hogy tereljem a figyelmét. Hallom ahogy becsukja az ajtót és bemegy én pedig aggódva nézek utána.

Jackson

Nem nagyon értem mi baja mostanában Marknak. Nagyon furán viselkedik és nagyon feszült ahányszor a közelébe vagyok. Nem tudom, hogy én tettem e valami rosszat de jobbnak láttam nem firtatni, viszont a helyzet egyre rosszabb és rosszabb! Még csak a kezemet se fogja meg, nem ölel át, nem ad egy csókot, nem hív, van, hogy a hívásom se fogadja. Lemondja a randijainkat, de ha azt kérdezem minden rendben van e azt mondja, hogy persze, nincs semmi. Tudom, hogy hazudik de  nem tudom mit is tehetnék. Beszéltem Jinyoung-l is erről de ő sem tud semmit. Lassan egy hete ilyen már és kezd nagyon idegesíteni, viszont egyben aggódom is. Mikor ma azt mondta átjön örültem, de amint ajtót nyitok és látom, hogy semmibe vesz kikészülök és úgy döntök akkor nem foglalkozom vele, hisz ezt akarta. Elég dühös vagyok most rá!

Mark

Félve pillantgatok Jacksonra miközben Hammerrel játszom. Látom rajta, hogy valami nem tetszik neki. Ajkamba harapva fordulok vissza teljesen a nagy testű kutya felé. Lehet még sem volt jó ötlet átjönni. Vagy túl korán jöttem volna? Lehet nem vettem észre és tettem egy olyan mozdulatot amit nem lett volna szabad. Már szinte véresre harapom az ajkaimat. Jobban kell figyelnem ha nem akarom elveszíteni. Valahogy jóvá kell tennem. De, hogy? Mi volt az eddig amit a legjobban élvezet? Megvan.

- Jackson. – állok fel és sétálok mellé. – Nem baj ha lezuhanyozom? A fodrász vágott is a hajamból, és hát… - vakarom meg kicsit zavartan a tarkóm.

- Persze nyugodtan menj csak. – egyezik bele.

- Rendben. Köszönöm. – mosolygok rá hálásan és már megyek is zuhanyozni. Sietek amennyire csak tudok és ahogy kész vagyok nagyjából megtörölközöm és derekamra tekerve a törölközőt megyek ki a fürdőből. Eddig akkor izgattam fel a legjobban ha a fürdőből még kicsit vizesen egy szál tőrcsiben látott.

A fürdőből kilépve rögtön Jacksont kezdtem keresni és rögtön meg is találom a nappaliban ahogy Hammert simogatja. Ahogy meglát csak lemondóan ingatja a fejét és áll fel, de nem hagyom, hogy bármit is mondjon. Elé lépek és nyakát átkarolva húzom rögtön magamhoz, hogy akaratosan csókoljam meg.

- Mit művelsz? – kérdezi kissé meglepetten.

- Csak egy kicsit kényeztetlek. – duruzsolóm ajkaira és kezdem el a szobája felé húzni. Nem tiltakozik így leültetem az ágy szélére és rögtön leguggolok elé, hogy most először én kényeztethessem számmal. Kigombolom nadrágját és boxere alá nyúlva először csak kézzel kezdem el kényeztetni és ahogy érzem, hogy kezd keményedni, lehúzom róla nadrágját boxerével együtt és habozás nélkül veszem be számba férfiasságát rögtön megszívva azt és olyan mélyen engedve torkomban amennyire csak tudom. Érzem, hogy egy aprót lüktet számban amitől enyhe öklendezés akar rám törni de visszafojtom és folytatom kényeztetését.

- Ne erőltesd magadra. – próbálja meg eltolni fejemet magától de nem hagyom neki. Csak egyre intenzívebben folytatom kényeztetést.

- Mark! – mondja ki nevem mire rögtön tudom, hogy mit szeretne vele de nem engedem ki még minidig számból. Sőt az eddigieknél erősebben szívom meg és intenzívebben mozgatom nyelvem mire egy halk nyögés kíséretében élvez számba. Még néhányszor szívok rajta kisebbet és csak utána engedem ki teljesen számból.

- Te nem vagy normális. – lihegi, viszont látom rajta, hogy élvezte, és nekem csak ez számít.  Feltápászkodom lábai közül és veszem le pólóját majd mellkasánál fogva döntöm az ágyra. Hasát és mellkasát kezdem el kényeztetni számmal miközben kezemet férfiasságára vezetem és kezdem el újra izgatni. Jackson végig simít az oldalamon mire megremegek az érzéstől. Nagyon jól esnek az ilyen apró mozdulatok amikkel kényeztet, de rögtön rá is jövök, hogy pont ez az amit nem szabad hagynom. A lényeg, hogy ő élvezze. Így hát elhajolok tőle és combjaira ülök, hogy ne érje el oldalamat. Majd mikor már érzem, hogy elég kemény újra, leveszem a törölközőt derekamról és csípője mellé térdelek közben egyik kezemmel megtámaszkodva mellkasán míg másikkal még mindig izgatom tovább. A szemeibe nézek mielőtt tényleg rá ülnék, de egy pillanatra ledermedek ahogy megdöbbenve néz rám. A következő pillanatban pedig már alatta találom magam.

- Te tényleg nem vagyok normális. – néz mélyen a szemembe.

- Mit csinálsz? – nézek rá értetlenül.

- Te mit csinálsz?

- Mondtam már. Kényeztetlek. – próbálom meg mellkasánál eltolni magamtól, hogy vissza fordítsam helyzetünk és folytathassam amit elkezdtem.

- Mark fejezd be.

- Miért? – nézek rá értetlenül. Nem értem miért mondja ezt, hisz eddig élvezte és tudom, hogy élvezné ha folytathatnám. – Csak hagyd, hogy folytassam és élvezni fogod.

- Így is úgy is élvezni fogom. – szorít vissza az ágyra. Próbálok szabadulni de ő nem hagy. Erősen csókol meg és hosszan, közben megfogva férfiasságom és elkezd kényeztetni. Próbálom visszafojtani nyögésem, de ő csak megnehezítve dolgom kezdi el nyalogatni mellbimbóim és harapdálni. Szabad kezével hátulról lazít el, majd mikor én már teljesen kész vagyok ő pedig gondolkodni sem tud a vágytól ölébe húz és lassan belém hatol. Próbálok gyorsítani a tempón de nem enged. Szép lassan csinálja ahogy szokta eleinte, majd csak akkor kezd gyorsítani mikor már könnyedén belém fér. Kicsit rá is szorítok mikor teljesen belém teszi ő pedig visszafolyt egy nyögést. Szorosan magához ölel de én csak vállára teszem kezem, nem ölelem át. Vállát is csak azért fogom nehogy kizuhanjak öléből. Egyre gyorsabban és intenzívebben kezd el mozogni én pedig valahol már messze járok. Egyre hangosabban nyögdécselek és már nem vagyok képes visszautasítani csókjait. Kénytelen vagyok átkarolni nyakát hogy ezzel a mozgással tudjam magamat tartani.

- Szeretlek! – suttogja mire szinte a sírás kerülget. Mielőtt elélvezne kiveszi és hátra döntve magasodik felém. Hozzá dörgöli enyémhez övét és bár én egy kicsit hamarabb élvezek el, ő szinte azonnal követ. Lihegve próbálom meg minél előbb összeszedni magam és még ködös szemekkel nézek rá mire ő is kissé lihegve dől le mellém. Felé fordulok és hatalmasat dobban a szívem ahogy rám néz mosolyogva. Hozzá hajolok és lágyan megcsókolom majd szemeibe nézek. Ahogy vissza mosolyog rám esik le, hogy mit tettem. Rögtön távolabb kúszok tőle és már kelek is ki az ágyból.

- Lezuhanyozom gyorsan ha nem baj.

- Vigyél magaddal ruhákat. – kiabál utánam. Így gyorsan csak kiveszek a szerényéből egy régi melegítőt amiről tudom, hogy nem lesz baj, ha felveszem majd megyek is zuhanyozni.

Másnap együtt megyünk suliba és nem bírom ki, hogy ne röhögjek ahogy valami hülye sztorit mesél a múltjából. De ahogy a terem felé vesszük az irányt lefagy a mosolyom. Jaebum sétál el előttünk lemondóan mosolyogva és rázza a fejét. Nem értem most miért csinálta ezt. Hisz figyeltem, hogy ne fogjam a kezét, és szerintem majdnem egy méter van kettőnk között. Még arra is figyeltem, hogy ne őt nézem folyamatosan. Akkor miért?

- Matek lesz. – lépek elé. – Gondolom te nem jössz órára. – erőltetek mosolyt magamra.

- Eltaláltad baby. – mosolyog rám.

- Ahogy gondolod. – intek neki és megyek be a terembe mielőtt nem bírnék magammal és megcsókolnám. Órára egyáltalán nem tudok figyelni. Végig azon gondolkodom, hogy mi az amit rosszul csináltam. Hisz teljesen úgy viselkedtem mintha csak haverok lennénk. Vagy még ez is sok lenne?

- Látom megint együtt jöttetek suliba Jacksonnal. – lép mellém mosolyogva Jinyoung.

- Igen. Miért?

- Le sem tagadhatnátok, hogy együtt vagytok. – neveti el magát.

- Igen. - nevetem el magam én is. Szóval ez volt a baj. Miért nem gondoltam erre előbb? Hisz ez annyira alap. De, hogy kellet volna ezt elkerülnöm. Ha azt mondom, hogy haza kell ugranom valamiért akkor elkísérne, ezt már tapasztalatból tudom. De akkor hogyan? Gondolkodom el. De semmi használható nem jut az eszembe, pedig egész nap ezen törtem a fejem. Legalább is egy valami eszembe jutott, de azt nagyon nem szeretném. Az együtt alvás az amiről a legkevésbé szeretnék lemondani. De kénytelen leszek rá, mert más nem jutott az eszembe.

Jackson

Kissé kezdem megelégelni Mark furcsa viselkedését. Nem tudom mi baja van, hogy mi nem volt jó korábban ami miatt ilyen, de komolyan kezd felhúzni vele. Ma is átjön, de valamiért azt akarja, hogy én menjek előre ő meg majd kicsit később jönne utánam amibe nem megyek bele. Mi van már mutatkozni sem akar velem?? Végül egy hosszadalmas vita után nagy nehezen haza keveredtünk hál’ isten együtt. Kicsit feszült vagyok és ez neki is feltűnhet. Szándékosan nem kezdeményezek és nem nyúlok hozz. Eszünk, zuhanyozunk egymás után, én foglalkozom kicsit a kutyával amíg ő házit csinál. Aztán eljutottunk a hálóig.. Igazából azt terveztem, hogy ma csak alszunk de Mark erősködött míg végül fel nem izgatott. Megint siettet és mindenféle előjáték meg előkészítés nélkül akarja amit nem engedek. Elég mazochista hajlamai vannak.. Végül egy-két menet után eljutottunk odáig, hogy alszunk, de épp csak elaludtam, arra kelek, hogy ő öltözik.

- Mégis mi a jó francot művelsz? – oltom fel az éjjeli lámpát felülve idegesen.

- Jackson miért nem alszol? – lepődig meg a falig hátrálva.

- És te miért nem alszol??

- Csak feküdj vissza aludni.

- Na ne szórakozz! – pattanok fel idegesen. – Le akartál lépni??

- Jackson, higgadj le egy kicsit! – emeli maga elé kezeit védekezően.

- Nem higgadok le! Mi a franc ütött beléd mostanság? – lépek elé egy lepedőt csavarva magam köré. - Baromi furcsán viselkedsz és nagyon úgy néz ki te nem akarsz velem lenni. Csak a szex érdekel??

- Nem! Félre érted! Csak nyugodj le egy kicsit.

- Nem tudok lenyugodni a francba is! – vágok a falba. Kezdem megérteni mit éreztek a régi szeretőim.. – Mark.. sosem hittem volna, hogy egyszer én mondom ezt de.. megvonom a szexet.

Ledöbben és hirtelen megszólalni sem tud. Kis idő elteltével viszont nyökögi:

- De hát.. én… - akad ki teljesen. – Rosszul csináltam valamit? – kérdezi elgondolkodva. – Nyugodtan belém élvezhetsz ha akarsz, nem kell kényeztetni, lehetsz durva, nekem bármi megfelel, bármit csinálsz én engedem csak…

- Elég! Még hallgatni is rossz téged! Épp ezek azok a dolgok amiket nem akarok! Mark én nem a szex partnered akarok lenni az istenért! Hanem a szerelmed.. – halkulok el. Nagyon rosszul esnek szavai. – Tényleg azt hiszed engem csak ez érdekel? Én kézen fogva akarok sétálni veled, hülye csajos filmeket nézni, kutyát sétáltatni, az ölembe akarlak ültetni, ölelni és csókolni. Elkísérni a fodrászhoz és szeretkezni, nem szexelni és nem erőszakoskodni!!

- De hát.. – kezd hebegni értetlenül. – Tudom, hogy nem szereted ezeket és nem kell erőltetni. Én nem akarlak elveszíteni! Tényleg bármit csinálhatsz csak ne hagyj el!

- Mark, nem érted?? – rázom meg vállait. - Én nem vagyok ilyen!!! Szeretlek az istenért!!! Egyáltalán honnan vetted, hogy én nem szeretem a romantikázást?

- Figyelmeztetek hogyha így folytatom elveszítelek, azt meg nem akarom. Bármiről lemondok csak maradj mellettem! – kérlel szinte már sírva.

- De hát nem kell lemondanod semmiről a francba is! – ölelem át. – Szeretek mindent amit csinálsz .. vagyis csináltál eleinte. Nagyon boldog voltam mikor először hoztál nekem ebédet és fogtad meg a kezem nyilvánosan és mai napig boldoggá tesz mindez! Ki mondott neked akkora baromságokat, hogy én ezt nem szeretem?

- Jaebum. – fúrja sírva vállamba fejét mire ökölbe szorul hátán kezem.

- Kinyírom.. – sziszegem dühösen de most jobban lefoglal síró szerelmem vigasztalása. – Mark, soha többé ne higgy senkinek ezekkel kapcsolatban! Ha valamit nem értesz kérdezz engem, ne mást!

- Úgy sajnálom. – zokogja és ölel magához szorosan.

- Jól van. – simogatom fejét. – Nincs semmi baj.

Másnap szinte tomboltam a dühtől! Meg fogom ölni Jaebum- ot!!! Legalábbis ez volt a tervem de Mark kérve kért, hogy ne tegyem, nehogy kirúgjanak és Yugyeom is óva intett.

- De akkor mégis mit tegyek? Nem hagyhatom szó nélkül! – akadtam ki.

- Ne aggódj Jacks. – sétált be Su Hin Bo Ra-val a nyomában.

- Mi már mindent kitaláltunk. – karol bele Bo Ra barátnőjébe.

- Bízz a lányokban Jackson. – nevet Yugyeom kacsintva.

Úgy döntöttem rájuk hagyom a dolgot. Az egyetlen feladatom az volt, hogy várjam ki az ebéd szünetet. Így is tettem. Mark, BamBam, Jinyoung és én ma az ebédlőben ebédeltünk négyen. Ők jókedvűen beszélgettek én pedig csak pásztáztam az ebédlőt.

- Mi a baj? – simít végig karomon Mark.

- Semmi, ne aggódj. – mosolygok rá. – Gyere ide. – húzom ölembe. Lehet a csajok felültettek.

Már elkönyveltem magamban, hogy ezt nekem kell elintéznem mikor egy hatalmas sikítást hallottam. Bo Ra volt. Ijedten pattantam fel de Yugyeom lenyomott.

- Nyugi! – suttogta.

- Mit képzelsz, ki vagy te? – hallom Su Hin ideges kiabálását. Végre láttam is őket ahogy a tömeg elhátrált. Jaebu értetlenül állt, előtte a síró Bora akit Su Hin ölel védelmezően. – Azért mert nem kellesz szarnak se az nem jogosít fel arra, hogy erőszakoskodj. Mit fogdosod a barátnőmet?! Undorító vagy!! Mi van, ráuntál a pasikra?

- Én nem – kezdte Jaebum de Bo Ra ismét sikított.

- Ne gyere a közelembe te perverz! Segítség!

- Mi történt? – futott oda egy tanár, mire Bo Ra sírva húzódott Su Hinhoz közelebb.

- Ez a szemét letapizta Bo Rat!

- Benyúlt a szoknyám alá és a fülembe súgta, hogy te vagy a következő. – zokogott a lány.

- Undorító perverz! Mit képzelsz?

- Nyugodjon le kisasszony. – tolta el a tanár. – Jaebum, jöjjön velem.

- De nem is csináltam semmit! Hazudnak!

- Mit gondolsz ki fog neked hinni?! Hisz nem ez az első eset, nem igaz?

Erre Jaebum csak gyilkos tekintetet vet a lányok felé mire Bo Ra hangosabban sír.

- Jaebum, azonnal jöjjön velem! – parancsol rá a tanár mire Jaebum nem tehet mást minthogy követi. A lányok elvonulnak de látom ahogy Bo Ra takart arca alatt mosolyogva rám  kacsint.  Az asztal alatt lepacsizok Yugyeommal.

- Ez meg mi volt? – döbben meg Mark.

- Mit is vártunk Jaebum-tól. – ingatja fejét Yugyeom. – Na, én megyek. Aggódom Bo Ra-ért! – siet el.

Ezek után Jaebum-nak nyomát se láttuk. Gondolom a tanárok figyelmeztették és Su Hin-ék is megfenyegették. Legalább egyel kevesebb gondunk van. Ami most jobban aggaszt az az előttem álló alak volt.. Már eltelt néhány csendes nap és most teljesen alaptalanul keresett meg Minho.

- Mit szeretnél? – sóhajtok fejemet vakargatva.

- Aggódsz Key miatt, nem?

- És az téged miért érdekel?

- Jól van. Velem van és én vigyázok rá.

- Te mindig vigyáztál rá. Csak nem sikerült levenned a lábáról?

- Végre megértette ki is az aki igazán kell neki.

- És te most azért jöttél ide, hogy elújságold a jó hírt? – húztam fel szemöldököm.

- Bocsánatot akartam kérni.

- Mi a franc miatt?

- Amiatt az incidens miatt. Letámadtalak mert elöntött a féltékenység. De mikor meghallottam hogy te és Key..

- Fogd be! Nem kell ilyen régi dolgok miatt aggódnod. Csak felejtsük el. – fordítok hátat és elindulok.

- Jackson! .. Tudom mit műveltél és köszönöm.

- Nem csináltam..

- De igen! Kidobtad Keyt.. durván eltaszítottad, holott szépen is bánhattál volna vele, de tudtad, hogy csak így fog hozzám futni. Neked köszönhetem, hogy ő most mellettem van. Szóval.. köszönöm.

- Ne köszönd. Key azzal jár akivel akar. – intek és elmegyek. Ez a hülye is.. komolyan békét akart kötni? Barom!

Mark

Már lassan egy hét eltelt miután Jaebum-ék jelenetet rendeztek amit még a mai napig sem tudok hová tenni. És magyarázatot, sem kaptam rá senkitől. Azóta viszont minden visszatért a régi kerékvágásba. Jaebumról szinte nem is hallottunk. Mintha nem is az osztály társunk lenne. Pedig órákra nagyjából járt. Azóta Jacksonnal is újra jóban vagyunk. Azt nem mondom, hogy ugyan úgy viselkedünk mint alig pár hete. Bár újra romantikázunk de nem akkor hévvel mint eleinte. Hiába mondott nekem olyanokat Jackson, bennem maradt a mi van ha. Visszafogottan és gyakran félve közelítek felé, de most már az ő közelítéseit nem utasítom vissza. De még így is úgy érzem, hogy kicsattanok a boldogságtól.

- Jössz órára? – fordulok Jackson felé összeszedve a biosz cuccaimat.

- Miért ne. – von vállat és indulunk el a terembe. Az óra nagyjából ugyan úgy telik mint mindig szokott. Kivéve az utolsó öt percet mikor is a tanár megkért engem és Jackson, hogy maradjunk mert beszélni szeretne velünk. Fogalmam sincs, hogy mit szerethetne.

- Megvárlak. – szól Jinyoung és támaszkodik meg az ajtóhoz közeli asztalon.

- Rendben köszönöm. – mosolygok rá hálásan majd a tanár elé sétálok Jackson mellé állva. – Igen tanárnő?

- Szeretném hallani az igazat?

- Milyen igazat? – nézek rá értetlenül.

- Az lehet, hogy nem ír soha Jackson a munka füzetébe, és nagyjából a dolgozataira se, de az értelmetlen firkáknak hála elég könnyen rá lehet jönni, hogy nem Jackson az aki írt bele. Akkor miért mondtad, hogy ő írta?

- Mert ő írta. – vágom rá rögtön.

- Mark elég a hazugságokból.

- Nem hazudok.

- Legyen. Jackson te is azt állítod, hogy te írtad?

- De, hogy állítom. Mark írta. Az ő hülye ötlete volt, hogy így védjen be. – mondja el rögtön az igazat mire kétségbe esetten nézek rá. Ugye nem gondolja komolyan, hogy majd hagyom ezt.

- Nem igaz tanár nő. Jackson írta. Ne higgyen neki.

- Francokat én írtam. Mark írta. Kinek hisz jobban?

- Egyértelmű, hogy Jackson hazudik.

- Szokásom hazudni de nem ilyeneket.

- Látja még azt is beismerte, hogy szokott hazudni. Hogy lehetne neki így hinni.

- Neked, hogy lehetne így hinni egy ilyen idióta állítással. Egyértelműen szoktam házit csinálni.

- Nem akartál megbukni akkor miért ne csináltad volna meg.

- Pont leszarom, hogy megbukok e vagy sem. – fordul a tanár nő felé. – Tanár nő több éve ismer engem miatt Markot. Maga is tudja, hogy az öt év alatt egyszer sem csináltam házit. Miért pont most kezdeném el. – leesett állal hallgatom amit mond.

-  Ezt most ugye te sem gondolhatod komolyan. – nézek rá ledöbbenve.

- Na jó ebből elég legyen. – sóhajt fel a tanár nő. – Látom, hogy nem hajlandó elmondani az igazat Mark, csak azt nem értem, hogy miért. Jackson maga meg ne legyen büszke arra, hogy öt év alatt egyszer sem írt házit. Viszont amíg Mark nem hajlandó elmondani az igazat a döntésemet sem tudom megmásítani.

- Mark mond el az igazat. – szól rám.

- Már elmondtam.

- Ki nevelt belőled ekkora kamust.

- Mint már mondtam nem hazudtam így nem is vagyok kamus. – nézek rá dacosan.

- Elég lesz. – csitít le minket majd körbenéz a teremben. – Jinyoung maga ha jól tudom Mark barátja igaz?

-  Igen. – jön ő is ide hozzánk.

- Maga mit tud erről? – kérdezi Jinyoungot is aki rám nézve gondolkodik, hogy mit mondjon.

- Mark írta. Még az esti találkozónkat is lemondta, hogy be tudja fejezni. – néz végül a tanár nőre.

- Jinyoung. – szólok rá mérgesen. Nem hiszem el, hogy a legjobb barátom nyomot fel.

- Köszönöm. – vágja rá Jackson.

- Miért hazudtok mindketten? – próbálkozom még minidig de érzem, hogy már reménytelenül.

- Szerintem ezt ad fel.

- Még is, hogy adhatnám fel ha akkor megbuksz? – nézek Jacksonra értetlenül.

- Túl sokat aggódsz ezen.

- Ha én megbuknék te aggódnál?

- Az teljesen más.

- Még is, hogy lenne már más.

- Úgy, hogy téged érdekel is a tanulás.

- És pont ezért tudom kijavítani az egyesemet ha máshol nem akkor pótvizsgán.

- Elég lesz. – csap az asztalra a tanár nő. – Mark magának nincs szüksége pótvizsgára jönnie, ha így folytatja a tanulást.

- De hát, nem ismertem be semmit. – ijedek meg.

- De igen.

- De én…

- Mark, hagyja, hogy befejezzem. – fúja ki a levegőt lemondóan. – Látom, hogy mennyire meg akarja védeni a barátját amit tisztelek magában. Ilyet hazudni azonban akkor sem szabad. Így úgy veszem mint ha ön adta volna be a háziját. Jackson, maga pedig nagyon jól figyeljen. Ha a következő dolgozata nem lesz minimum négyes akkor készülhet az év ismétlésre. És köszönje meg a barátjának, hogy nem buktatom meg most azonnal.

- Igen, igen.

- Remek. Most pedig mehetnek. – jelenti ki mire mérgesen megyek ki a teremből és meg sem állok a szekrényemig.

- Mark. – hallom Jackson hangját de nem várom meg. Nagyon haragszom most rá. A szekrényeknél viszont utolér. – Ne csináld már ezt. Így is úgy is kiderült volna.

- Ha rajtam múlt volna akkor nem. – csapom be a szekrényem ajtaját.

- De nem rajtad múlt és én örülök, hogy így alakult a dolog.

- Annak én is, hogy végül nem buktál meg. Csak azt nem értem miért nem hagyod, hogy egyszer az életben én védjelek meg.

- Azért mert minidig a legnagyobb baromságokat találod ki.

- De ha azokkal meg tudlak védeni akkor miért ne tenném?

- Azért mert saját magadnak ártasz vele azt pedig én nem akarom.

- Mert te árthatsz magadnak miközben megvédesz mi? Hát képzeld el te is fontos vagy nekem nem csak én neked.

- Ezt én is jól tudom de nekem már annyira mindegy.

- Még is miért lenn neked már mindegy?

- Azért mert én reménytelen vagyok veled ellentétben. Teljesen mindegy, hogy elbukom emiatt a házi miatt vagy sem. Mert ha ezen nem is akkor a legközelebbi teszten el fogok. Az egyetlen ok ami miatt bejártam az az volt, hogy nem akartam visszakerülni Kínába. Most pedig te vagy.

- Szóval fontos vagyok neked?

- Persze, hogy fontos vagy.

- Akkor addig nem megyek át hozzád és te sem jöhetsz hozzám amíg meg nem írod az a rohadt tesztet minimum négyesre. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen hülyeség miatt ezt csináld.

- Ne már.

- Ha nem hagyod, hogy megvédjelek akkor másképpen fogok neked segíteni és úgy néz ki ezt csak így tudom megcsinálni.

- És még is, hogy írjam meg azt a tesztet négyesre ha életemben nem tanultam még.

- Majd segítek. Ha pedig kell akkor minden nap órákig fogunk tanulni.

- Utállak.

- Akkor sem fogom hagyni, hogy csak így kilépj az életemből egy olyan ostobaság miatt, hogy nem vagy hajlandó tanulni. – erre már sóhajtva adja fel. – Remek. Akkor még ma kezdjük is ugyan is alig három hetünk van egy kis tudást verni beléd. – jelentem ki és megyek el a termünk felé.

- Jézusom. - követem.

- Ne panaszkodj inkább örülj, hogy segítek. De legyen ma még békén hagylak. – szólok be neki. Majd a teremben gyorsan összeszedem a cuccaimat és már megyek is ki Jacksonhoz aki a terem előtt vár rám. Viszont kicsit lefagyok előtte.

- Megint együtt vannak.

- Nem tudom, hogy sajnáljam vagy csak nevessek a naivságán.

- Én csodálom, hogy annak ellenére, hogy mindenki kerüli és pletykálnak róla így tartja magát. Én már rég kikészültem volna.

- Na ja. Főleg, hogy először Jaebum kurvája volt, most meg Jackson döngeti.

- Halkabban fiúk mert hallja. Ráadásul Jackson is itt van. – hallom meg, hogy miről beszélgetnek mire rövid időre ledermedek Jackson előtt de rögtön össze is szedem magam és már mosolygok is.

- Na mehetünk? – nézek rá Jacksonra. Pontosan jól hallottam minden szót és nagyon fáj. De nem akarom kimutatni, hisz ez nem egy olyan dolog ami miatt Jacksonnak aggódnia kéne. Hisz én tehetek róla, hogy ezeket pletykálják rólam, arról nem is beszélve, hogy kerülnek. Eddig is feltűnt de igazuk van. Egyre rosszabbul viselem, hogy ha elmegyek valakik mellet akkor elcsendesednek sőt gyakran úgy bánnak velem mintha én lennék Jackson vagy Jaebum akitől annyira félnek. Bár itt van nekem Jinyoung és a többiek de attól még fáj.

- Minden oké? - kérdezi kicsit aggódva Jackson.

- Igen persze. Minden rendben. - mosolygok rá és belekarolva kezdem el húzni a kijárat felé.

- Tuti? - nézek szemébe komolyan.

- Persze. Semmi komoly. Ne foglalkozz vele. Viszont lehet neked nem de nekem tanulnom kell úgy, hogy megyek. Ha gondolod neked sem ártana elkezdened. - mosolygok rá majd intek neki ahogy felszállok a buszra.

Jackson

Mark nagyon furcsa volta ma és az elkövetkező két napban ez nem változott. Próbálta kerülni a feltűnést és minél kevesebbet beszélni társaságban pedig ő abszolút nem ilyen. Végül Yugyeom jött oda hozzám és biztosított róla, hogy nem csak képzelődöm, tényleg baja van Marknak.

- Mit mondtak azok a szemetek az én Markomról?! - hördültem fel mire Yugyeom csak bólogatott. - Kik, mikor??

- Nem verheted meg őket! - intett le.

- Dehogyis nem!

- Jackson! Nem! Ül! - nyom le a padra mikor felállok ugyanis az udvaron vagyunk.

- De..

- Sajnálom, de más megoldást kell találnod. A tanárok már így is pikkelnek rád. - sóhajtva vakarom meg a fejem.

- Nem tudom mit tehetnék érte.

- Megbántották. Talán ha valahogy rávennéd azokat a srácokat, hogy bocsánatot kérjenek.. - kezdi mire felcsillan a szemem de csúnyán néz. - Nem verheted meg őket!!! - bosszankodva támaszkodom térdeimre.

- Amúgy se hiszem, hogy ez segítene. Ennél többről van szó. Marknak kevés barátja van mivel rossz képet festettünk róla..

- Persze, hisz mindenki tart tőle az ügyei miatt.

- Igen.. és itt a baj! - pattanok fel. - Yugyeom!

- Tessék?

- Kölcsön kell vennem a lányaid! - mosolyodom el.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Csak várd ki a végét. - kacsintok rá.

Mark

Az elkövetkező napokban sokkal jobban feltűnt az ahogy kerülnek engem, és sokkal több pletyka jut el hozzám. Ezek miatt pedig egész nap rossz hangulatom van. Hiába próbálom kizárni nagyon nehezen megy. És egyre nehezebben. Már lassan ott tartok, hogy ha társaságban vagyok akkor a lehető legjobban megpróbálok visszahúzódni.

- Megyünk ebédelni? - megyek oda Jinyounghoz.

- Ne haragudj de ma nem megy. - néz rám sajnálkozva. - Hívott az egyik tanár. Szólj BamBamnak.

- Nem gond. Menj csak.

- Szia. - int és mádr megy is én pedig elindulok BamBam osztálya felé. Megállok az ajtóban és onnan kukucskálok be a terembe.

- Te az ott nem Mark.

- De igen. De mit keres itt? - hallom ahogy néhányan összesúgva a kezdenek el beszélni rólam kivehető undorral a hangjukban. Gyorsan még egyszer benézek a terembe de sehol sem látom BamBamat így amilyen gyorsan csak tudok sarkon fordulok és elmegyek az ebédlőbe. Itt sincs. Így a sorba beállva próbálom meg kizárni, hogy mindenki összébb húzódik a jelenlétemre és csöndben marad majd halkan pusmogva kezdenek el újra beszélgetni. Ahogy megveszem az ebédem kinézek egy eldugottabb üres asztalt és leülök rögtön elkezdve enni, hogy minél előbb elmehessek vissza a terembe. Rossz a kedvem..

- Maaaarkie!!!! ~~ <3 - hallok egy ismerős női hangot majd valaki a nyakamba vetődik. A hangoskodásra persze mindenki egyből felénk fordul.

- Bo Ra? - csodálkozom.

- Sziaaa!! Olyan jó újra látni!! - ölelget vidáman.

- Mi ütött be..

- Bo Ra! Veszed le a kezed az én drága Markomról! - fogja meg hirtelen karom Su Hin. - Menj máshoz! Mark már foglalt!

- Na persze! - ölel ő is magához. - Egy olyan srác mint ő minden lány álma. Nem igaz? - mosolyog rám.

- Ti meg miről beszéltek? - nézek rájuk értetlenül. - Szerintem összekevertek valakivel.

- Te miről beszélsz Markie? - vág durcás fejet Bo Ra még mindig engem ölelgetve.

- Látsz itt más ilyen cuki pofát? - csípi meg állam Su Hin és ad egy puszit arcomra. A körülöttünk lévőek egyből sugdolózni kezdenek de pozitív dolgokról. Olyasmiket hallok ki, hogy ez a Mark nem is olyan rossz srác meg nem is félelmetes és, hogy rosszul ítéltük meg, ami nagyon jól esik.

- Izé.. asszem köszönöm. De én Jacksonnal... mármint. - próbálok meg rámutatni, hogy jól esik, hogy ide jöttek, és bár annyira nem értem, hisz nekik is tudniuk kéne elméletileg, hogy meleg vagyok így nem sokra mennek velem.

- Jajj tudjuk.. - szomorodik el Bo Ra. - De senki egy szóval nem mondta, hogy ettől még nem lehet imádni. Kis butám, fogadd el, aki megérdemli azt bizony szeretik. - szól kicsit komoly szemekkel de mosolyogva.

Jackson

- Úgy látom a lányok szép munkát végeztek. - mosolyog Yugyeom büszkén hallgatva az ebédlő mai témáját: A 11/5-as osztály Mark-ja milyen menő!

- Profik, ezt mindig is tudtuk.

- Szóval ezt tervezted.

- Kim Su Hin és Choi Bo Ra. A suli két legmenőbb csaja, akiknek egy szava is divatot teremt. Ha ők azt mondják ez jó az meg rossz akkor az úgy is van. Tökéletes megoldás Mark problémájára. - vigyorgok a lányokat nézve akik Markot ölelgetik.

- Ravasz egy vén róka vagy!

 - Vén a segged! - boxolok karjába mire nevetve lök meg.

- Mark biztos nagyon boldog lesz ha ezt megtudja!

- El ment az eszed? Ha megtudja tuti megharagszik! Nem fogom elmondani. Se én se te se a lányok! Ez négyünk között marad.

- Igazad lehet.. Talán jobb is így. - kis csend után hallom, hogy kuncog.

- Mi van? - sandítok rád.

- Milyen önfeláldozó vagy mostanság!

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Azt, hogy megváltoztál. De jó értelemben. Bírtam a régi Jacksont, de az új, igazi Jackson Wang a legjobb! - erre elmosolyodom picit de gyorsan magamra is erőltetem a morcos arcom és oldalba rúgom.

- Semmit nem változtam!

- Ha te mondod Jacks! - von vállat nevetve.