Mark
Nem, ez nem lehet igaz. Pedig nagyon úgy néz
ki. Itt fekszem Jackson mellet aki mélyen
alszik, és őt ölelve alszom. Legalább is ha tudnék. De képtelen vagyok rá. Már
vagy hatodjára csípek bele az arcomba de még mindig semmi változás. Még minidig
itt alszik az ölelésemben békésen. Egyik kezemmel óvatosan elsimítok arcából
néhány kósza tincset és úgy dőlök vissza a párnára és figyelem tovább ahogy
alszik. Érzem, hogy el tudnék olvadni a boldogságtól, de valahogy még mindig
hihetetlen számomra, hogy Jackson Wang valóban szeret Engem és hajlandó itt
aludni mellettem.
A kórházban, mikor megemlítettem, hogy örülök neki,
hogy ezúttal tényleg engem talált el a zaklatóm, és ő nem sérült meg, nagyon
mérges lett. Amitől persze én is ideges lettem. És ha ideges vagyok akkor
mindig sokkal többet mondok mint amit alapból mondanék. Így az érzéseimről is
elszóltam magam. És persze utána még csak kimagyarázni sem engedte a dolgot.
Utána pedig csak fogta magát és kitöltötte a papírokat, hogy majd ő lesz a
felügyelőm amíg rendbe nem jövök. Pedig eleinte Jinyoungot szerettem volna
megkérni rá. De ezzel nem törődve csak fogott és haza hozott. Utána még főzött
is nekem. Talán most először van ebben a hónapban rendes főt kaja a házban.
Ráadásul nem tűnik valami nagyon háziasnak és még így is már másodjára főzött
nekem. Erre viszont nagyon meghatódtam. A végén pedig nyakát átkarolva
csókoltam neki vissza. Azt hittem ki fog esni a szívem a helyéről. Nagyon
boldog voltam. Még is átjárt egy fajta bizonytalanság. Mikor azonban elszakadt
tőlem és megkérdeztem miért csókolt meg csak értetlenül nézet rám és kinevetett. Azt hittem megértettem mindent, amitől hírtelen úgy éreztem, hogy összetörik a
szívem. Én nem akartam, hogy ezt kényszernek vagy feladatnak érezze. Nem
akartam, hogy olyat tegyen amit ő nem akar. Azt hittem csak kényszeríti magát.
De tévedtem. Nem kényszerítette magát. Ő is szerette volna. Azt monda, hogy
szeret. Jackson Wang azt monda szeret Engem. Mindazok után amiket tettem, azt
mondta, hogy szeret. Hogy valóban szeret és nem csak átverés.
Kezemmel amivel eddig haját piszkáltam újra, talán
eddig a legerősebben csípek bele az arcomba. Annyira boldog vagyok. Még is
annyira hihetetlen, hogy Jackson valóban szeressen engem. A csípésre egy aprót
szisszenek becsukott szemmel. Mikor azonban kinyitom enyhe szív rohamot kapok
mikor meglátom, hogy Jackson ébren van és engem figyel.
- Mi az? - kérdezi kicsit fáradt hangon de
mosolyogva. - Nem tudsz aludni?
- Annyira
hihetetlen, hogy tényleg itt vagy mellettem. - mosolygok rá. Felnevet majd magához húzva szorosan
átölel.
- Aludj már vagy baj lesz..
- Mi baj lenne? – nevetek fel én is a nyakához
bújva. Erre kicsit
beleharap fülembe, mire összerándulok.
- Az, hogy nem bírok magammal. - leheli.
- És az baj? - erre
kuncog és szorosabban ölel.
- Ma nem. Nem tenne jót az agy rázkódásodnak. - nagyon meghatódom ahogy ezt mondja,
hogy így aggódik értem, és vigyáz rám. Még soha senki nem figyelt így ide rám.
- Köszönöm. - nyomom ajkaimat övéhez. Nem akaratosan
csak szeretetből. Lassan simogatva
derekamat puszil vissza majd ismét magához húz és nagyot szusszanva jelzi, hogy
aludjunk Jobban hozzá
bújok és néhány perc múlva már én is alszom.
Jackson
Két nap pihenés után együtt visszamegyünk a suliba.
Szerintem hamar leesett mindenkinek mi a helyzet, vagy ha nem akkor nagyszájú
kórházi látogatóink már biztos közhírré tették, így nem is próbálom titkolni.
- Mindjárt jövök. – mosolygok Markra elengedve a
kezét, mivel egy tanár akar beszélni velem, gondolom csak a szokásosról. A szokásos
marhaságaival dobálózik, hogy nem tanulok eleget, meg fogok bukni stb, de engem
nem nagyon érdekel. Végig azt várom, hogy engedjen már vissza Markhoz. Nagyon
jókedvűen sietek vissza, de megbánom. Mérgesen nézem ahogy a thai prücsök mint
valami pióca akaszkodik az ÉN Markomra.
- Nyugi BamBam. Teljesen rendben vagyok. - simít
bele mosolyogva a hajába. Hangosan
felköhögök mire a srác ijedten megdermed Mark pedig rám néz.
- Mit szeretett volna a tanár?
- Csak amit mindig. - szólok rosszkedvűen.
- Már azt hittem valami baj van. - nyugszik meg és
ad egy homlok puszit, de nem mozdulna el BamBam mellől.
- Ugyan mi baj lenne? - teszem csípőmre kezem. -
Mondjuk attól tartok hamarosan valaki csúnyán meg fog sérülni. - nézek sötét
mosollyal a kis piócánkra.
- Most komolyan Jackson. Mi bajod van BamBammal? -
húzza magához védelmezően.
- Jobb ha ezt a témát most hanyagoljuk. - sóhajtok mérgesen
felhúzva orrom. Épp lépne hozzam közelebb Mark mikor
valaki belém jön vállal. Jaebum az.
- Gyere, ne foglalkozz vele. Úgy is kezdődik az óra.
- karol belém Mark és húz be a terembe és ültet le. Ezután
csendben elment a nap és többé nem hoztuk fel ezt a témát. Még nem vagyunk
olyan régóta együtt, hogy egyből a problémáink miatt nyavalyogjunk. Eltelt
egy-két nap csendesen. Markkal felfedeztük egymást szép lassan és kezdtük
jobban megismerni a másikat, ez pedig így volt jó. Aztán egy pénteki napon...
- Miattad megint el fogok késni.. - morgolódik Mark
a tesi terem felé caplatva.
- A te hibád, hogy mindig elcsábítasz azokkal a
finom ajkaiddal. - csücsörítek neki. - Ez amúgy is csak egy tesi óra.
- Az lehet. Viszont ez az egyetlen óra amit még
szeretek is. És amúgy sem szeretek késni. - siet tovább de mire leesik neki, hogy
mit mondtam megáll előttem és úgy fordul felém. - Tudtommal nem tettem semmit
amivel elcsábítottalak volna. - nevetve karolom
át vállait magamhoz húzva.
- Itt hagylak ha nem siettek. - siet el mellettünk
Jinyoung. Előre siet, én viszont Markot nem engedem
magam mellől. Épp, hogy belépünk nagy nevetgélés közepette a terembe látjuk
ahogy Jinyoung leül egy padra ami abban a pillanatban összeszakad alatta és ő
hátra esik. Mark azonnal kiszakad ölelésemből és barátjához siet.
- Úr Isten Jinyoung. Minden rendben? - segít neki
feltápászkodni.
- Igen au. - szisszen fel derekához kapva. Mark
óvatosan felhúzza Jinyoung pólóját.
- De hát te vérzel. Ezt le kell fertőtleníteni. -
kezdi el kihúzni az öltözőből.
- Mit bámultok? Hívjatok egy tanárt barmok! -
mordulok rá a bámészkodókra mire ketten elfutnak szólni valakinek. Én azonnal
hívom Yugyeome-et hátha ki tud deríteni valamit az ügyről. Közben megvizsgálom
a padot.
- "Mi a helyzet?"
- Ezt valaki megbabrálta. - nézegetem a padot.
- Talán kezd az elején. - sóhajt Yugyeom.
- Még is miről beszéltek? - áll mellém Mark miután
Jinyoungot elkísérte a tanár.
- Arról hogy ez neked szólt. - szorítom ökölbe a
kezem. - A zaklatód csinálta.
- Hogyan? - kérdez vissza hitetlen kedve. - Jinyoung
miattam sérült meg? De hát...
- Sajnálom.. De nem tudok elképzelni más magyarázatot
a dologra. - erre fogja magát és mérgesen kiront az
öltözőből. - Mark! - indulnék utána de valaki elkapja
a karom. - Minho?
- Beszélnünk kell. - néz rám komolyan. Minhoval
elmegyünk egy nyugisabb helyre, hogy tudjunk beszélni.
- Nem tudom mit akarsz de mond gyorsan, sok a
dolgom! - vakargatom idegesen a fejem.
- A zaklató miatt?
-.. Nem lep meg, hogy tudsz róla. Valószínűleg az
egész suli tudja.
- Csak, hogy én nem csak ezt tudom.
- Mire célzol. - erre csendben néz rám. - Minho! -
siettetem.
- Key az..
- Mi?... Mi? - döbbenek le.
- Key a zaklató. - néz egyenesen a szemembe. -
Miattad csinálja. De kezd túlzásokba esni. Le kell állítanod, csak te tudod!
Ezért is mondtam el.
- Meg fogom ölni.. - bámulok magam elé sápadtan.
- Nem, nem fogod. Nem fogod bántani, őt nem tudnád.
Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom.
- Ez.. Ezt nem tudom elhinni!
- Pedig ez az igazság. - ránézek és látva arcát tudom
nem hazudik. Bele boxolok egy szekrénybe. Kibaszott ideges vagyok. El.. el kell
mondanom Marknak.. de aggódom.. nem akarom elmondani de muszáj.. Basszus! Futva
keresem Markot. Gondoltam, hogy az orvosinál lesz így oda tartok, ő pedig jön
velem szembe épp onnan. Elkapom csuklóját és magammal húzom.
- Hey Jackson nyugi, mi van már? - néz rám
értetlenül. Behúzom egy üres terembe és a falnak
szegezem. Kicsit ideges vagyok, le kell nyugodnom. Magamhoz ölelem. Eleinte
nem érti, hogy mi van de rövid idő után ő is visszaölel engem. - Mi a baj? -
hajol kicsit távolabb tőlem és úgy néz aggódva a szemembe.
- Key volt.. - stírölöm a padlót remegő hangon
dadogva.
- Key? Mi volt ő? Nem értem. Miről beszélsz? -
értetlenkedik.
- Ő csinálta.. miatta.. Ő a.. - nagyot nyelek. – Ne haragudj..
Az egész az én hibám! - szorítom erősen vállait.
- Jackson, nem értem. Még is mi lenne a te hibád. -
tol még távolabb magától.
- Key a zaklatód.. Mindent miattam csinált! Mert
tudta mit érzek irántad! - nézek rá kétségbe esetten. Látszik rajta, hogy eleinte
nem fogja fel amit mondok neki és csak némán tátog, de ahogy kezd realizálódni benne, hogy mit is mondtam rögtön elsötétül a tekintete és elindul kifelé a
teremből
- Mark, várj! - kapom el a karját. - Ezt majd én
lerendezem!
- Jackson engedj el, nem fogok csak tétlenül ülni
mikor megint miattam sérült meg az egyik barátom. - rántja ki a szorításomból a
kezét.
- Kérlek! Engedd, hogy én intézzem!.. Ne bántsd őt..
- Ezt ugye nem gondolod komolyan? - néz rám idegesen
de ahogy a szemembe néz végül csak sóhajt egyet. - Legyen, nem nyúlok hozzá, de
ezt én intézem el. - jelenti ki dacosan és már megy is ki a teremből.
Mark
Most komolyan azt kérte tőlem, hogy ne bántsam. Ne
nyúljak ahhoz aki miatt az elmúld heteim szinte pokol volt, aki agy rázkódást
okozott neki, és aki miatt most a legjobb barátom a gyengélkedőn van? Legyen,
örüljön magának. Nem bántom ha ennyire fontos számára. Sőt ha akarja akkor újra
össze is hozom őket. Asss. Túrok a hajamba idegesen miközben szinte már futva
megyek Key osztálya felé. Ha nem lettem volna eddig is elég ideges most még
jobban felhergeltem magam azon amit Jackson mondott. Le kell kicsit nyugodom mert
félek a végén még megütöm. Mikor azonban a folyosójukra érek és meglátom, hogy
éppen a terme felé sétál elborul újra az agyam. Idegesen lépek elé és pólójába
markolva a szekrényekbe vágom. Nem bírtam magammal, egyszerűen muszáj volt.
Azonban ez után sikerül annyira lehiggadnom, hogy fél lépéssel hátrébb lépjek
és úgy kezdjek el szinte ordítani vele.
- Na ide figyel. Kurva gyorsan állítsd le maga mert
esküszöm, hogy még a drágalátos Jacksonod sem fog tudni visszatartani attól,
hogy olyat tegyek amit még én is megbánok. Jól figyelj rám herceg nőcske. –
bökök az arcába. – Leszarom ha megversz, fenyegetsz, vagy ép kiidegelsz. Nem
érdekel, hogy milyen beteges vágyadat, bosszúdat vagy akármid éled ki rajtam.
Az sem érdekel, ha rózsaszín hajjal kell mászkálnom amíg idejárok, vagy a hülye
tréfáid miatt hónapokig kell éheznem. Felőlem azt csinálsz velem amit akarsz.
De ha még egyszer bármelyik barátomnak akár csak a közelébe mész én esküszöm
kiherélek és megetettem veled. Felfogtad. – meredek rá idegesen. Erre
csak meglepetten néz rám.
- Honnan.. - kezdi de elhallgat.
- Felfogtad? - meredek rá még mindig idegesen. -
Hozzá ne merj nyúlni még egyszer a barátaimhoz.
- Fel! Szállj már ki a képemből! - húzza el a fejét. Még
néhány másodpercig csak idegesen bámulok rá de végül ott hagyom. Ha még egy perccel
tovább nézem nem biztos, hogy meg tudom állni, hogy be ne húzzak neki egyet.
Rögtön az orvosi szoba felé veszem az irányt.
- Szia. Minden rendben? - nyitok be óvatosan
barátomhoz.
- Igen persze. Kutyabajom csak egy kis horzsolás. -
mosolyog rám bíztatóan.
- Ne haragudj. Miattam sérültél meg. Ha jobban
sietek órára nem kellet volna megsérülnöd. Ne haragudj. - lépek mellé és hajtom
le a fejem.
- Ne hülyéskedj már. - neveti el magát. – Ez, hogy a
franca lenne a te hibád. Te bütykölted meg a padot?
- Nem, de... - kezdenék el tiltakozni de nem hagyja.
- Akkor meg nem a te hibád. - jelenti ki ellenvetést
nem tűrve mire felnézek rá és melegen rám mosolyog. Viszonozom mosolyát és kicsit
meg is nyugszom így mellé húzok egy széket és leülök mellé.
Key
Iszonyat idegesen caplatok a folyosón és amint
meglátom Minhot a falba vágom.
- Te felnyomtál??
- Honnan tu..
- Senki másnak nem mondtam el, az meg lehetetlen, hogy
rájött. Mi a magyarázatod te spicli?
- Key nyugodj le egy kicsit kérlek. - próbál meg
lenyugtatni.
- Hogy nyugodjak le? Hagytam, hogy megalázzon az a
kis.. Ha nem tudnám, hogy Jackson az oldalán áll elhiheted nem hagytam volna
annyiban a dolgot. Csakhogy láttam már Jacksont rosszabb napjain és nem akarok
vele szembe kerülni. Ő az oka nem az a pink pamacs! Téged viszont megöllek arra
mérget vehetsz! - nyomom erősebben a szekrénynek.
- Key vedd már észre, hogy mi történik kérlek. Én
csak segíteni akarok. Ha ezt így folytatod csak neked lesz egyre rosszabb.
Kérlek. - simít végig óvatosan az arcomon. Elrántom arcom
kissé kipirulva.
- Mit művelsz már megint? - dadogok halkan. -
Megmondtam, hogy ezt ne csináld.. - fogom arcom. – Amúgy is, hogy várhatod, hogy
bízzam meg benned azok után, hogy így felültettél?
- Hányszor akartam én valaha is rosszat
neked. Én mindig csak a te érdekeidet néztem. Még akkor is amikor elkezdtél
megváltozni Jackson miatt. Régebben eszedbe sem jutott volna ekkor hülyeség.
- Cöh, akkor nem ismersz igazán! - teszem keresztbe
karjaim duzzogva.
- Key ne mond ez. Még is ki ismer téged ha nem én? -
simítja mindkét kezét arcomra és fordítja felé a fejem, hogy rá keljen néznem. Teljesen
elvörösödve szorítom össze ajkaimat.
- Nem vagy fair.. - hunyom le a szemem, hogy ne
keljen arcát néznem.
- Én képtelen lennék neked valaha is ártani. - ölel
magához.
- Eressz el.. - motyogom duzzogva de nem tolom el. Nem
szól semmit csak kicsit erősebben ölel.
- Én minidig itt leszek neked. Ezt ne feled.
- Fogd be, ne dumálj! Még mindig dühös vagyok..
- Rendben. - csak ennyit mond de még mindig nem
enged el. Kicsi idő után
megadom magam és sóhajtva ölelem át mire hallom, hogy halkan kuncog.
- Ne bízd el magad, ez semmit sem jelent!
- Tudom.
Egész nap próbáltam elkerülni Jacksont nem túl sok
sikerrel úgy, hogy ő viszont keresett. Mikor felrángatott magával a tetőre már
fel voltam készülve. A falnak lök és pofonra emeli kezét mire összeszorítom szemeim.
De mikor semmi nem történik kinyitom, hogy lássam őt. Nagyon fájdalmas arcot
vág.
- Nem megy.. - sóhajt.
- Jackson.. Miért? Üss meg! Üss meg végre! Talán az
segít! - ugrok neki és elkezdem mellkasát püfölni. – Hagyd, hogy végre
kiábránduljak.. - telik meg szemem könnyekkel, de ő csak átkarol.
- Nem tudom megtenni. Még akkor sem ha erre kérsz.
Key, kérlek fejezd be végre ezt a sok hülyeséget! Aggódom.. Többé ne csinálj
ilyeneket, rendben? Kérlek!
-..... Oké... - nyöszörgöm mellkasának dőlve. -
Gondolom ami most történik is titok.
- Úgy bizony. - felnevetve ugyan de sírok tovább a
karjaiban. Ez az utolsó. Most kell elbúcsúznom.. Ezért is kihasználom még egyszer
utoljára, hogy ilyen kedves és addig zokogok a karjai között míg végül egy
csepp könnyem se marad...
Jackson
Nem számítottam rá, hogy így fogok viselkedni de
mivel róla van szó nem tudtam máshogy kezelni ezt a dolgot. Gondolom Mark most
nagyon mérges.. de akkor sem voltam képes hagyni.. ez.. túl bonyolult! Ahogy a
szekrényem felé tartok ott volt Mark is. Mintha rám várt volna. Talán nem is
tévedek. Szó nélkül megállok előtte. Jobb ha felkészülök.. Rám néz. Látszik
rajta, hogy gondolkodik de végül nem mond semmit csak hátat fordít nekem és
elmegy.
- Hé! - állítom meg elkapva karját. - Ne csináld
Mark ennél még az is jobb ha lebaszol!
- Nincs miért lebasszalak. - közli velem hűvösen és
indul el újra. De nem hagyom, hogy elmenjen.
- Fejezd be! Tudom, hogy mérges vagy de ha duzzogsz
azzal rohadtul nem oldunk meg semmit.
- Nem duzzogok. - fordul felém, de hírtelen megijedek
az arcát látva. Teljesen érzelem mentesen néz rám. - Egyszerűen csak újra elhittem
a hazugságokat. - majd fogja magát és már indul is.
- Állj meg! - ölelem át hátulról, hogy ne tudjon
elmenekülni.
- Hagyd abba. Nincs szükség rá, hogy tovább
színészkedj. Csak mond mit akarsz. - meg sem mozdul, még minidig csak érzelem
mentesen beszél tovább. Erre teljesen felhúzom magam. Magammal
rángatva tolom be egy terembe és a falhoz lökve megcsókolom.
- Színészkedni? Mi a francról beszélsz? Hogy mit
akarok, hisz azt te is nagyon jól tudod! Elmondtam az érzelmeimet, amiket
annyira próbáltam titkolni szóval ne próbálj gúnyt űzni belőlük!
- Jackson, legalább magadnak ne hazudj. Te is
pontosan jól tudod, hogy ki az aki tényleg fontos neked. Nincs szükség tovább
színészkedned. Csak menj vissza hozzá. - mosolyodott el szomorúan.
- Mégis mi a francról beszélsz? - szegeztem a
falnak. - Fogalmad sincs arról ki is ő nekem és úgy dumálsz össze mindenféle
hülyeséget! Igen, meg van az okom amiért megkértelek, hogy ne bántsd de az
érzéseim egyáltalán nem olyanok iránta mint amire te gondolsz! Én téged
szeretlek!! Fogd már fel végre!!
- Még is, hogy várod el tőlem, hogy ennyitől és ezek
után higgyek neked. De legyen, hiszek. De akkor árud el, hogy még is ki ő
neked. - lesz kicsit dühös.
- Ez.. Kényes téma.. - sóhajtok hajamba túrva. Nem
hittem volna, hogy egyből ezzel kell indítanom. Még percekig
nézi a szemeimet és várja, hogy folytassam, de végül csak sóhajt egyet és lehajtja
a fejét.
- Értem, rendben. - tolja el magát a faltól és
próbál meg elmenni de még mindig előtte állok és a falhoz szegezem. Sóhajtva
nézek rá.
- Ma este.. Gyere át és ott elmondom. Itt viszont
nem akarok ilyenekről beszélni.
- Legyen. - néz a szemembe és percekig csak egymást
nézzük. - Elmehetek a cuccaimért? - kérdezi meg kicsit félve hisz még minidig a
falnak szegezem.
- Persze! Bocsi.. - engedem el. Elmegyünk
a cuccainkért aztán elindulunk hozzám. Gyalog 20 perc van a suli nekem így
mindig sétálok, ahogy most is. Feleslegesnek tartom emiatt bérletre pazarolni a
pénzt. Teljesen más irányba lakom mint Mark, de busszal szerencsére könnyen
megközelíthető a házuk. Egymás mellet sétálunk, de nem merem most megfogni a
kezét mert félek, hogy elrántja. Túl nagy a csend..
Csendben sétálunk szinte egy szót se beszélünk az út
alatt. Mikor bekanyarodunk az utcába Mark már nagyban nézelődik. Bár a
környéken nagy kertes házak vannak az én házam egy nem túl nagy de nem is
szűkös legény lakás egy kisebb kertel. Kinyitom a kaput és Markot előre engedem
de mikor az ajtót nyitom én megyek előre.
- Megjöttem Hammer. - lépek be a lakásba. Mark
kérdőn néz amikor meghallja kutyám mély ugatását. A fekete szőrű német juhász
boldogan rohan az előszobába én pedig letérdelve hozzá vidáman borzolom össze a
nagy kutya dús szőrét. - Helló fiú!
- Van kutyád? - néz rám kérdőn és kicsit félve lép
hátrébb egy lépést.
- Igen. Hát nem gyönyörű? - fordulok felé de látom
rajta, hogy megfeszül. - Ne aggódj, nem bánt! Gyere! - nyújtom kezem bátorítóan
de az izgatott kutyámat másik kezemmel nyugalomra intem, hogy ne ijessze meg
még jobban Markot.
- O… oké. - bólint kissé félve és kezdet el követni. Megfogom
Mark kezét és óvatosan közelebb húzom majd a kutya fejére teszem kezét. Hammer
csak Mark tenyeréhez bújik, kissé megszaglássza a fiút majd megnyalja kezét.
- Látod?
- Uhmm. - préseli ki, látszik rajta, hogy kicsit megkönnyebbült
de még így is kicsit hozzám bújik ahogy közelebb megy hozzá Hammer. Mosolyogva
karolom át derekát és nézem ahogy barátkoznak.
- Aranyos. - szólal meg mosolyogva néhány perc múlva
miközben már a füle tövénél vakarássza Hammert.
- Ugye? - nevetem. - Ő mindig velem van így sosem
vagyok egyedül itthon. - simogatom kutyám fejét. Miután kikutyáztuk magunkat
beljebb megyünk. A ház nem állt másból mint egy nappali, konyha, fürdő és egy
háló, ami kb akkora, hogy bent van a francia ágyam meg a szekrényem és lépni sincs
hely, de ez bőven megfelel.
- Érezd magad otthon. Éhes vagy? - nyitom ki a
hűtőt.
- Nem köszönöm. -
rázza meg a fejét és ül le a konyha asztalhoz. Látszik rajta, hogy meg van kicsit
szeppenve és nem tudja most mit kéne tennie. Kiveszek egy
dobozos üdítőt a hűtőből és elé rakom. Én a cigimért nyúlok de rájövök lehet Mark
nem szereti a füstöt így nem gyújtok rá. Leülök vele szemben és rámosolyogok.
- Köszönöm. - húzza
magához és kezdi el piszkálni, de ki nem nyitja.
- Ideges vagy. - állapítom meg. - Mi a baj?
- Nem vagyok. -
rázza meg a fejét. - Figyelj. - néz fel rám. - Megértem ha
nem akarsz róla beszélni. Főleg nekem. Én sem szívesen beszélek a múltamról.
Nem kell erőltetned. - erre sóhajtva dőlök hátra a székben.
- Nem.. Elmondom. Előbb utóbb úgyis megtudtad
volna.. - egy darabig csendbe vagyunk aztán összeszedem a gondolataim és rá nézek. Mélyen
a szemembe néz és bólint egyet.
- Rendben. Köszönöm. - motyogja halkan. Ezután nagy
levegőt veszek és kifújom.
- Mikor Koreába költöztem 10 éves voltam. Akkoriban
a nénikémnél potyáztam. Bár Kínába sem voltak barátaim amikor ide kerültem
teljesen egyedül voltam. Rossz gyerek voltam, már akkor is verekedtem és
lógtam. - kuncogok. - Ilyen viselkedéssel nehéz volt barátokat szerezni. Nem is
akartam, mindig azt szajkóztam, hogy nekem nincs szükségem barátokra, hogy nincs
szükségem senkire. Akkor jöttem rá, hogy ez mekkora baromság.. amikor találkoztam
Key-vel. Ő 11 volt de nagyon kedves és bátor. Aznap amikor találkoztunk nagyon
rossz állapotba találtak rám Minhoval. Össze voltam verve, fel se tudtam
kelni.. Minden esetre ők segítettek és barátjuknak fogadtak. Évekkel később én
és Key elkezdtünk járni. De az igazság az, hogy én csak azért jártam vele mert
ő nagyon szerette volna. Szerettem Key-t mint barát és attól féltem elveszítem
ha nem megyek bele a dologba.. Mint az kiderült ez elkerülhetetlen volt. Így is
elveszítettem. Lehet, hogy ez komolytalannak tűnik és nem elég indok a
tetteimre.. de nekem Key volt a mindenem. Ő volt az egyetlen évekig aki volt
nekem. Számomra mindig ő volt az első. Nem számított, hogy Minhoval tönkre ment
a barátságunk, nem számított, hogy mások mit gondolnak, csak ő számított. ....
Hát ennyi röviden. Ez az oka amiért önkénytelenül is védem őt. - sóhajtom és mellém
caplató kutyám fejére teszem kezem elmosolyodva, majd félve lesek Markra. Megdöbbenve
pislog rám és percek telnek el így míg végül ő az aki megtöri a csendet.
- Értem. Ne haragudj. Biztos nehéz lehetett neked.
Nem lett volna jogom kérdőre vonni. Sajnálom. - hajtja le a fejét és teszi le
ölébe a kezét. - Bocsánat.
- Ne kérj bocsánatot. Szemét dolog volt azt kérni, hogy
ne bántsd, főleg, hogy ő mennyi rosszat okozott neked.. Csak annyira nem fogtam
fel a helyzetet. Ösztönszerűen mondtam amit mondtam. Ne haragudj.
- Nem. - rázza meg a fejét. - Megértem miért mondtad.
Jogosan.
- Köszönöm. - mosolygok rá lágyan. Felállok az asztaltól
és mellé lépve megemelem fejét majd hozzá hajolva megcsókolom. - De van még
valami amit el kell mondanom! - látszik rajta, hogy kicsit megijed, de nem szól
semmit csak kérdőn néz rám, hogy még mit mondok. - Mark.. Lehet, hogy ez egy
kicsit korai.. de az a helyzet, hogy így érzek. Mióta találkoztam veled
fenekestül felforgattad az életem ahogy én is a tiéd. De ezt cseppet se bánom
mert olyan érzések kerítettek hatalmába amiket eddig nem ismertem. Megismerkedtem
a szerelem érzésével. - emelem kezét ajkaimhoz. – Lehet, hogy most nem úgy van
mint régen és nem te vagy az egyetlen, hisz vannak barátaim.. de te vagy az
első. Kérlek, engedd meg, hogy szeresselek! - nem mond semmit csak meglepetten
pislog rám, ahogy pedig a végére érek mondandómnak könnyek gyűlnek a szemébe. Ő
is feláll és nyakamnál szorosan magához ölel.
- Kérlek. Mond, hogy tényleg igaz. - húzz egyre
közelebb magához miközben már sír.
- Soha életembe nem voltam még őszintébb. - ölelem
szorosan magamhoz. - Szeretlek, hidd már el te lüke! - nevetek.
- Én is. - hüppögi és csókol meg, magához húzva. - Köszönöm.
- szakad el tőlem de csak annyira, hogy tudjon beszélni és néz még mindig
könnyes szemekkel az enyéimbe. Megfogom arcát és újra megcsókolom majd szorosan
magamhoz ölelem. Szinte rögtön viszonozza is a csókomat. Nevetve simítom el
haját arcából de még mindig ölelgetem.
- Hé.. Nincs kedved ma itt aludni? - nem válaszol
csak szemembe néz és bólint egyet félénken majd nyakamba hajtja a fejét.
Elengedem de még röviden megpuszilom.
- Nos akár éhes vagy akár nem enni fogsz mert enned kell!
- nevetek a konyha felé indulva. - Mit szeretnél enni?
- Bármi jó lesz. - jön utánam. - De tényleg nem
vagyok éhes így elég valami kis apróság is. - erre belenézek a hűtőbe és
előpakolok mindent ami egy könnyű salátához kell. Mondjuk pirítok bele csirke
husit, hogy tápláló is legyen.
- Segítsek valamiben? - lép mellém érdeklődve
vizslatva, hogy mit csinálok.
- Ha gondolod megetethetnéd a kutyát. Ott az alsó
polcban van a táp. - bökök a fejemmel a pult alatti szekrényre. - Van benne egy
pohár, annyit önts a táljába.
- Rendben. - mosolyodik el és hajol le nekem háttal.
Erre felhúzom a szemöldököm. Nagy az inger, hogy oda csapjak de visszanyelem és
csak élvezem a látványt. Persze jó alaposan szemügyre veszem. Miután kimérte az
adott mennyiséget elmegy, hogy megetesse Hammert, viszont mikor már vagy tíz
perce nem jön vissza kicsit félve nézem meg mi van vele. A földön fekve találom
miközben Hammerrel játszik.
- Látom elvagytok. - nevetek csípőre tett kézzel. –
Örülök, hogy ilyen jól kijöttök.
- Igen. Tényleg nagyon barátságos. - ül fel
mosolyogva de még mindig Hammer fejét vakargatva.
- Még szép, hisz az én kutyám. - nevetek dicsekvően
mire Hammer oldalra billenti fejét. Törökülésbe a kutya elé kúszik Mark és két
kézzel kezdi el vakarászni Hammer buksiját. Mikor azonban Mark abbahagyja a
tevékenységet kicsit csak nézi a kutyám az előtte ülő rózsaszínséget majd
vidáman vakkant egyet és mellkasára támaszkodva ledönti a földre és arra ráállva
kezdi el boldogan nyalogatni Mark arcát.
- El a kezekkel, ő az enyém!
- Oh, oké, bocsánat. - tápászkodik ki Hammer alól
kicsit zavartan. - Nem akartam rosszat.
- A kutyának mondtam. - nézek farkas szemet Hammerrel
aki Mark lábának dőlve csapja hátra füleit és morog játékosan. Erre
csak zavartan köszörüli meg a torkát és néz el oldalra. Még egy kicsit el is
pirul a kijelentésemre. Elmosolyodom. - Lassan kész a kaja,
menjünk.
- Hm. - bólint egyet még minidig zavartan és követ,
majd ül le az asztalhoz. Csirkés salit csináltam natur joghurtos
fokhagymás öntettel. Mark nem eszik sokat de amit kiszedek neki azt megeszi,
utána ő elmegy zuhanyozni, én elmosogatok meg kiengedem a kutyát az udvarra
kicsit.
- Izé. - szólal meg Mark mögülem. - Kérhetnék
kölcsön valamilyen ruhát? Elfelejtettem zuhany előtt. - vakarja zavartan a
tarkóját. Felé fordulok és ledermedek. De ja vu..
Mark egy szál törcsiben vizes hajjal, kissé nedves bőrrel áll a fürdő ajtóban. A
bőre még kissé felhevülve a meleg zuhanytól. Istenem, már másodszor játssza el
velem!
- Te.. Ki fogsz nyírni.. - sóhajtok felé sétálva és
átfogom derekát. - Egyenlőre nem lesz szükséged ruhákra. - húzom magamhoz és
megcsókolom. Eleinte kicsit megszeppen de végül belesimul
ölelésembe és úgy csókol vissza, közben tarkómnál hajamba futtatva ujjait. Kicsit
megdöntve csókolom erősebben és jobban húzom magamhoz, majd a szoba felé húzom
kezénél fogva. A hálóba húzva az ágyra döntöm és ismét
csókolgatni kezdem. Próbálom lassan de nagyon nehéz visszafogni magam.
Bátorítóan karolja át nyakam én pedig végigsimítok kissé még vizes bőrén.
Mellbimbóival játszadozva csókolgattam. Erre egy apró
nyöszörgés szökik ki száján, de rögtön rá is harap alsó ajkára, hogy visszafojtsa
hangját. Mosolyogva csúszom lejjebb és
megnyalogattam mellbimbóit közbe a törölköző alá csúsztatom kezem, és elkezdem
lentebb is kényeztetni. Erre már egy hangosabb nyögés szakad ki
belőle, és egyik kezét szája elé emeli. Ahogy felnézek szemébe, vágytól
elködösült szem pár nézet vissza rám. Nem tudom megállni így feltolom egyik combját
és kicsit bátrabban kezdem el simogatni érzékeny pontját közben nyalogatva
mellbimbóit. Halkan nyöszörög és kezd el mocorogni, nagyon édes. Felnézve rá
nyalom meg szám és kissé nehézkesen kezdek lélegezni ahogy őt nézem alattam
zihálva szinte teljesen meztelen. Lerántom a cseppnyi törit derekáról mire rájövök
mennyire könnyen is felizgattam és mennyire nagyon. Méreteiben nem panaszkodhat
de engem nem múl felül. Feltérdelek, hogy jobban szemügyre vehessem őt teljes
egészében. Fél mosollyal csusszanok lejjebb és combjába markolva hajolok lábai
közé számmal folytatva amit elkezdtem. Mark próbálja visszafojtani hangját de
ezzel csak annyit ér el, hogy édes nyögése elfullik. Lassan simogatom egyik
kezemmel combját, másikkal alhasát, néha felsimítva mellkasára.
- Jacks.. – fullik el hangja és megfeszül teljes
teste ahogy elélvez.
- Ez gyors volt. – törölgetem szám mosolyogva.
Zavartan takarja el arcát kezeivel.
- Fogd be! Nem tehetek róla!
Mosolyogva hajolok hozzá és
csókolom meg. Érzem ahogy a pulcsim lehullik vállamról.
- Már vetkőztetsz is te kis
perverz? – kuncogóm.
- Túl sok ruha van rajtad. Ez nem
fair! – néz rám durcásan de teljesen kivörösödve.
- Ezen könnyedén változtat hatunk. –
veszem le pulcsim majd egy könnyed mozdulattal pólómat is. Ismét lehajolok
hozzá és ezúttal nyakát veszem célba. Ha valakinek ilyen szép hosszú nyaka van
az ember nem tudja meg állni, hogy ne kóstolja meg. – Fel akarlak falni! –
suttogom csábosan. Mély lélegzetek és halk nyöszörgés szakad fel torkából ahogy
nyakát harapdálom, mellbimbóit csipkedem. Mikor ismét férfiasságát veszem
kezembe hangosan felnyög.
- Milyen kis érzékeny vagy. –
mosolyodom el végignyalva nyakán.
- Te hibád! – morogja szája elé
tartva kezét.
- Sebaj. Ez tetszik. – súgom fülébe
mire szinte látszik, hogy kirázza a hideg.
Ismét visszatérek dolgomhoz. Tisztán látszik Markon,
hogy nagyon élvezi a dolgot. Olyan mint egy szűz lány, aki soha nem tapasztalt
gyönyörök közepette próbál magánál maradni. Pedig még szinte hozzá sem értem.
Érzem ahogy kezd szorítani a nadrág és kicsit fel is szisszenek, de csak
combjához dörgölőzöm és tovább foglalkozom vele. Hasát, mellkasát csókolgatva
verem ki neki és próbálom elérni, hogy újra elélvezzen. Kissé ijedten és
meglepetten kapja fel a fejét ahogy megérzi mit is dörgölök combjához.
- Mekkora? – akad el. Erre elmosolyodva nyúlok
feneke alá.
- Csak nem félsz?
- Csak szeretnéd.
Nevetve csókolom meg ismét. Érzem ahogy teljesen
átadja magát nekem és szinte elolvad karjaim között. Lassan kényeztetem és
lazítom el, hogy teljesen felkészítsem a méreteimre.
- Mit csinálsz? – kapja fel hirtelen a fejét.
- Mit csinálnék? Előkészítelek. Máskülönben fájni
fog.
- De hát… - akad el és hátravetve fejét nagyot nyög.
- Meg van. – vigyorodom el. – Itt.. – kezdem el
mozgatni ujjaim. - .. jó érzés ugye?
- I..gen. – nyökögi és ismét szinte felkiált mikor
megnyomom azt a bizonyos pontot. Szabad kezemmel azért már én is kigombolom a
nadrágom mert kezd komoly fájdalmakat okozni a szűk farmer. Feltolom combját és
miközben egyik kezemmel kényeztetem hátul, elől számmal veszem ismét kezelésbe.
Közben szabad kezemmel megszabadulok valahogy a gatyám nagy részétől és kezembe
veszem sajátomat. Kissé kezdem elhanyagoltnak érezni magam, ami nem gond
magában de ez most tényleg őrjítő.
- Ne haragudj.. de nem hiszem, hogy tovább képes
leszek visszafogni magam.
- Nekem ez is épp elég. Így is megleptél, még senki
nem figyelt ennyire ide rám.
- Csak természetes, hogy oda figyelek. Azt akarom,
hogy élvezd. – simítom arcára a kezem.
- Annyira szeretlek. – leheli átkarolva nyakam. – Ne
kínozz tovább! Én is érezni akarlak.
Boldogan mosolyogva húzom közelebb magamhoz és
lassan, óvatos mozdulatokkal hatolok belé.
- Én is szeretlek. – simulok hozzá. Átkarolva nyakam
nyög szinte hang nélkül. Először csak szép lassan mozgatom csípőm de ahogy
érzem, hogy kezd hozzászokni, hogy benne vagyok bátrabb leszek. Már teljesen
benne vagyok és egy gyorsabb tempót is fel tudok venni. Valami mennyei érzés,
olyan amilyet még sosem éreztem, hisz életemben először azt tartottam így a
karjaim között akit igazán akartam, a szerelmemet. Mark szorosan nyakam köré fonva
karjait nyögdécsel, többé nem tudja visszafojtani hangját.
- Olyan édes vagy. – csókolok nyakába de nem állok
meg. Erősen belemarkol a hajamba mire felszisszenek ő pedig elkapva kezét a
lepedőt kapja el és kezdi szorosan markolni. Mosolyogva hajolok nyakához és
először csak megcsókolom majd jó erősen megszívom, mire apró csók nyomot hagyok
nyakán. – Te az enyém vagy!
- Ugye ez fordítva is igaz? – kérdezi kivörösödött
arccal.
- Még szép!
Ezt hallva lehúz magához és ő is kiszívja az én nyakamat.
Erre megfeszülök és összeszorítom fogaim legyőzve az ingert, hogy hangosan
felsóhajtsak. Pont a nyakam..
- Te pedig az enyém vagy! - mosolyodik el majd
hirtelen meghökkenve nyög fel. – Miért lettél nagyobb?
- A te hibád.. – morogom és nekitolom a csípőm. –
Vállald a felelősséget!
Erre nagyon hangosan nyög fel és elkezdi a lepedőt
gyilkolni.
Érzem ahogy csípőm szinte már magától mozog és
önkénytelenül is gyorsul a tempóm. Az istenért se tudnék leállni. Feje mellet
támaszkodva tartok egy elég gyors és kemény tempót ő pedig karomba kapaszkodva
nyögdécsel alattam.
- Lassan.. – lihegem én is a lepedőbe markolva feje
mellet. – Mark.. – szorítom magamhoz ő pedig átölelve mart hátamba nagyokat nyögve.
Pár erős lökés után veszem ki és élvezek hasára. Ő is elmegy miközben kezemmel
kényeztetem. Hirtelen hatalmas lett a csend és csak kettőnk hangos
lélegzet vételei törik azt meg. Hulla fáradtan és teljesen kielégülve zuhanok rá
és ölelem magamhoz.
- Szeretlek. – ölel ő is szorosan magához. Magam
felé fordítom fejét és csókolom meg.
Miután valamennyire összekapjuk magunkat már
normálisan betakarózva fekszünk az ágyban. Vagyis én ülök és cigizem, ő pedig
ölemben fekszik hason.
- Eléggé káros a cigi, ugye tudod? – simít végig az
arcomon.
- A cigi nem eléggé hanem nagyon káros. De igen
tudom. – szívok bele mélyen és kifújom a füstöt. – Amúgy nem gondoltam, hogy
ennyire érzékeny vagy. Szinte már olyan volt mintha most először csináltak
volna veled ilyet. – erre hirtelen lefagy és elnéz.
- Most is csináltak először.
- Mi? – akadok el. – De.. már nem voltál szűz.
- Az lehet, de az előjáték és a gondoskodás nem
feltétlenül kötelező.
- Azt mondod még soha nem csináltak veled ilyesmit?
Milyen pancser szeretőid voltak neked eddig?
- Ki mondta, hogy szeretőim voltak? .. Nem mondanám,
hogy valaha is volt igazi szeretőm.
- Mark.. Lehet, hogy ez most durván fog hangzani..
de mit műveltek veled?
Erre csak szó nélkül néz fel rám.
Mark
Nagyon boldog vagyok ahogy Jackson ölében fekszem és
szinte nevetve simítok végig az arcán. Viszont mikor a múltammal kapcsolatban
kezd el kérdezgetni, lefagy a mosolyom. Végigfutnak a fejemben az emlékek és,
hogy miket tettem régebben. Mikor vele vagyok elfelejtkezem az egész múltamról.
Pedig nem lenne szabad. Nagyon nem. Óvatosan ülök fel az ágyon törökülésben
háttal neki betakarózva, közben ölemben kezemet piszkálva. Hírtelen nem tudom
erre mit mondjak, el sem akarom mondani neki. Félek, ha megtudja az igazat,
megutál vagy megundorodik tőlem. Persze teljesen jogosan. Mindazok után, hogy ő
elmondta a múltját, úgy tettem mintha nem tettem volna semmit régebben. Pedig
ha tudta volna valószínűleg rám se akart volna nézni, nem hogy lefeküdni velem.
Legalább is nem így. Nem akarom neki elmondani. De tudom, hogy jóga van tudni.
Végül összeszorítom szemeim és egy nagy levegőt veszek. Csak utána kezdek bele.
- Régebben, az előző sulimban tetszett egy fiú, a
szomszéd osztályból. Amolyan iskola kerülő verekedős fajta volt. Sokan tartottak
is tőle. De még is volt benne valami ami nagyon megfogott. Hamar össze is
barátkoztam vele és közel engedett magához. Egy idő után pedig amikor már úgy
éreztem, hogy elég közel vagyunk egymáshoz, elmondtam neki mindent. Hogy meleg
vagyok és, hogy tetszik. – állok meg egy pillanatra ahogy visszagondolok arra a
napra. – Nagyon örültem, mert nagyon jól fogatta, egyáltalán nem volt
elutasító. Sőt ezek után még közelebb kerültünk egymáshoz míg végül, már olyan
volt mintha járnánk. Rendszeresen lefeküdtem vele, és egész sok időt töltöttünk
együtt. Azt hittem, hogy ő is úgy érez mint én. De hatalmasat tévedtem. - állok
meg újra egy pillanatra, visszaemlékeznem is fájdalmas nem, hogy kimondani. De
ha már egyszer elkezdtem akkor nem hagyhatom abba. – Mikor egyik este erre rá
is kérdeztem csak kinevetett. Azt mondta, hogy mekkora egy idióta vagyok, hogy
én tényleg elhittem, hogy a seggemen kívül akar tőlem valamit és, hogy én csak
a dugásra vagyok jó. Erre persze nagyon mérges lettem és kiakadtam. Mindent a
fejéhez vágtam ami csak hírtelen az eszembe jutott, azt is mondtam, hogy többet
még csak látni sem akarom és, hogy ne, hogy a közelembe merjen jönni. Erre
azonban csak újra nevetett majd torkomnál fogva nyomot az ágyhoz, hogy még is
hova készülök menni. Azt mondta, hogy nekem ebbe nincs beleszólásom és, hogy
azt teszem amit ő mond. Ezután az este után rendszeresen felkeresett és
elrángatott magával, ha tiltakozni próbáltam csak még rosszabbul jártam, így
hamar megtanultam, hogy nincs értelme ellene bármit is tennem, és kezdtem
beletörődni, hogy igaza van. Egy kis idő után azonban már nem csak ő, hanem
sokan mások is felkerestek és eleinte erőszakkal rángattak el. Egyszer azonban
mikor már nagyon nem bírtam elviselni, nagy nehezen sikerült durván ellöknöm és
visszautasítanom egy felsőbb évest. De csak újra meg kellet tanulnom, hogy csak
rosszabbul járok ha ellenkezem. Később azzal a felsőssel együtt négyen
rángattak el a torna szertárba és vertek meg kegyetlenül majd mentek végig
rajtam mindannyian. Azt mondták, hogy mit képzelek magamról, hogy koszos kis
buzi létemre nincs arra jogom, hogy ellent merjek mondani nekik és, hogy jobban
járok ha ezentúl azt teszem amire egyedül jó vagyok és egy szavukra rögtön
ugrom. Ez után sikerült elfogadnom, hogy én csak dugásra vagyok jó, és az is
csak azért mert sokkal kevesebb macerával járok mint egy csaj. Nem kell egyáltalán
aggódni, hogy véletlen valamikor felcsinál valamelyikük. Nem kellet arra
cseppet sem figyelniük, hogy mennyire durvák, ezt jó párszor be is bizonyítva.
És szűkebb is vagyok mint egy csaj. – hajtom le a fejem még jobban és sorolom
fel, hogy miket vágtak mindig a fejemhez. – Volt egy tanár aki szeretett volna
nekem segíteni, egyik alkalommal mikor megvertek kiderítette, hogy ki volt és
meg is büntette őket. Ez után viszont csak még jobban megvertek és rám is
szálltak. Így ha bármi történt is, a tanárnak nem szólhattam. A többi tanár
pedig csak undorral nézet rám minden alkalommal, mikor egyáltalán figyelembe
vették a létezésem. A szüleimnek persze ebből az egészből nem mondtam semmit.
Nem akartam, hogy csalódniuk kelljen bennem, hogy milyen undorító buzi lett a
fiúkból. A szemükbe sem bírtam nézni, a tükörképemtől pedig egyszerűen rosszul
voltam. Enni sem ettem semmit. Egy falatot sem bírtam lenyelni. Ha ritkán ettem
is csak azért, hogy anyáék ne aggódjanak értem. Azonban egyik nap mikor otthon
elájultam a kimerültségtől és éhségtől egyből bevittek a kórházba ahol teljes
kivizsgálást kaptam. Akkor derült ki minden. Miután pedig kiengedtek a kórházból,
közös megbeszélés alapján döntöttünk úgy, hogy ideköltözök. – fejezem be a
múltam elmesélését azonban még minidig nem nézek rá. Nem akarom látni, hogy néz
most rám. Azt az undort amit én váltok ki belőle. – Bocsánat, el kellet volna
mondanom korábban. Meg értem ha ez után rám se akarsz nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése