Vágyálom 1.rész

Sziasztok. Egyik nap matek óra közben támadt egy ötletem ami annyira megtetszett, hogy amint hazaértem ki is találtam hozzá ezt a történetet. Ezt a történetet a többivel ellentétben egyáltalán nem tervezem hosszúra csak pár fejezetesre. A párosítás pedig marad a régi, hiszen Markson is real. Mellékpárost még nem döntöttem el, hogy tegyek e bele, de ha teszek akkor nem a megszokott (tőlem legalább is) páros lesz. Egyenlőre R18-ra sem tervezem de ugye ez már a jövő zenéje lesz. (Magamat ismerve számítsatok a későbbiekben R18-ra) Jó olvasást hozzá és remélem, hogy tetszeni fog.

Rin Rin

Mark

Szinte már futok, hogy elérjem a buszt. Ha ezt most lekésem akkor fél órát kell várnom a következőre. Fél órával kevesebb tanulási idő pedig nem elég. Nem engedhetem meg magamnak, hogy így a vizsgák előtt egy perccel is kevesebbet tanuljak. Nem mintha amúgy megengedhetném. De az érettségin a lehető legjobban kell teljesítenem, ha meg szeretném valósítani az álmom. Bár sok lehetőségem van még, ha ez nem úgy fog alakulni ahogy szeretném, de még is hiába csinálnám szívesen bármelyiket, egy dolog van amit tényleg igazán csinálni szeretnék.

Nem foglalkozom senkivel és semmivel, még a piros lámpán is átfutok, aminek köszönhetően majdnem elütnek, de még ezzel sem foglalkozom. Pont akkor érek a buszmegállóba mikor a busz már indulna, de szerencsére jó fej a sofőr és még megengedi, hogy felszálljak. Lihegve ülök le egy üres helyre, és veszem elő a füzetem. Ha nem is tudom itt rendesen megtanulni de legalább átolvasom az anyagot. Egy bő fél óra múlva viszont egy gyorsan összedobott szendviccsel ülök le az asztalomhoz, hogy rendesen elkezdjek tanulni. Öt óra intenzív tanulás után viszont már úgy érzem, hogy teljesen kiéget az agyam és bárhogy próbálom semmit sem sikerül megjegyeznem. Így gyorsan csak lefürdők és egy órával korábbra állítom az ébresztőmet, hogy be tudjam pótolni azt az egy óra tanulást amit most kihagyok, és már alszom is.

Az előző hónapban az összes szabadidőmet a könyvek bújásával töltöttem, és még szinte az edzést is teljesen elhanyagoltam. Az alap napi három-négy órás tanulást kibővítettem hat-hét órára. És úgy néz ki meghozta a gyümölcsét ez a rengetek erőfeszítés. Sikerült annyi pontot szereznem, hogy felvegyenek az álom egyetemre. Még akkor is ha csak éppen annyi ponttal, hogy átcsússzak a felvételin, de bekerültem. Itt fogom a kezemben a bizonyítékot rá.

- „Örömmel értesítjük, hogy az ön által megjelölt Seoul-i egyetem, gyermek orvosi karának 2017-ben induló képzésére felvételt nyert.” – olvasom fel izgatottan a nappaliban a szüleimnek a felvételi tájékoztatót.

- Ügyes vagy kincsem. – ölel át szorosan anya.

- Büszke vagyok rád. – vereget hátba apa is.

- De kincsem, ugye tisztában vagy vele, hogy legfeljebb egy félévet tudunk neked kifizetni. – tol kicsit távolabb magától anya és váltja komolyra a szót. De nem ijedek meg attól amit mond.

- Igen tudom. És már mindenek utána néztem. Ha az első félévben minden tesztem ötös lesz akkor  kapok ösztön díjat ami az egész iskolát fizeti, és még egy kevés marad is amiből pedig el fogok tudni lenni. De ha arról van szó is legfeljebb keresek valami kisebb munkát ami nem fáraszt le annyira, hogy ne tudjak rendesen tanulni, még ha azzal az iskolát nem is tudom fizetni de legalább elélek majd belőle. Az ösztöndíjból meg majd fizetem a sulit.

- És mi lesz a lakással? Hol fogsz lakni? - faggat tovább anya kicsit aggódva.

- Hát ha szeretnék akkor koleszbe is mehetnék de Jaebum azt mondta, hogy szinte ingyen tud nekem egy lakást szerezni ami ráadásul közelebb van az egyetemhez mint maga a koli.

- De hát kincsem…

- Ne aggódj anya. Már mindent elterveztem, és végre azt tanulhatom amit tényleg szeretnék és ott ahol mindig is szerettem volna.

- Én értem kincsem de annyira féltelek. Olyan távol van Korea. És Jaebumon kívül nem ismersz senkit. És még vele sem beszéltél soha személyesen.

- Tudod jól ugye, hogy nagyon szeretünk és pont ezért féltünk ennyire. – szól közbe apa is.

- Igen, tudom, és meg is értem de tényleg menni szeretnék, ez volt mindig is az álmom.

- Tudjuk kincsem.

- És nem is mondjuk, hogy nem mehetsz, csak féltünk.

- Köszönöm. Úgy szeretlek titeket. – ölelem át szorosan mindkettőjüket.

- Mi is. – mondják szinte egyszerre.

Ez után még persze rendesen leültünk és mindent részletesen átbeszéltünk és még a repülő jegyet is megvettük. Majd Jaebumot is felhívtam és mindent lebeszéltem vele is rendesen.

Nagy szerencsém van, hogy egyszer mikor gépen játszottam, ő volt az egyik csapat társam és amint megláttam, hogy koreai ráírtam. Mivel már akkor viszonylag jól beszéltem a nyelvet így koreaiul írtam rá amin meg is lepődött. Onnantól pedig elkezdtük tartani a kapcsolatot és egészen jóban lettünk. Ennek pedig már lassan négy éve. Mostanra már anya nyelvi szinten beszélek koreaiul amit főként Jaebumnak köszönhetek. És ez is az egyik oka, hogy felvettek. Nagyon ritka ha egy külföldit felvesznek egy egészségügyi egyetemre Koreában. Úgy, hogy ezért is örülök ennyire. Amúgy Jaebum is ide jár. Habár azt nem értem, hogy miért. Elvégre már most van egy tök jó munkája. Az ország egyik legjobb, leghíresebb fiú bandának a GOT3–nek a menedzsere már lassan fél éve. Mondjuk neki is nagy szerencséje volt ezzel. Nagyjából három éve még iskola mellet vették fel részidős ként. Amint leérettségizett pedig, annyira jól dolgozott, hogy rögtön megtették menedzsernek az éppen akkor debütáló GOT3-nél. Viszont azt mondta, hogy akkor is el szeretné végezni az egyetemet és mivel őt is pont ez érdekli a legjobban mint engem így jelentkezett ő is ide és fel is vették levelezőre még az előző tanévben így neki már megvan az első féléve. Még akkor is ha végig hármas átlaga van. De azt mondja neki ez is tökéletesen megfelel. Legalább ha nem tudok valamit akkor majd meg tudom tőle kérdezni.

Majd megpusztulok az idegességtől ahogy végre bemondják a repülőn, hogy megérkeztünk, és mindenki kösse be az övet, mert leszállunk. Remegő kezekkel csatolom be az övet. El sem hiszem, hogy már csak percek választanak el attól, hogy álmaim városában legyek. Ahogy földet érünk már csatolom is ki magam és az elsők között szállok le a gépről. Tényleg itt vagyok. Végre megjöttem. Ahogy megvan a csomagom és minden ellenőrző kapun átjutottam megállok a váró teremnél. Úgy néz ki Jaebum még nincs itt. Mondjuk mondta, hogy lehet, hogy néhány percet késni fog. Na mindegy. Addig írok anyáéknak egy üzenetet, hogy megérkeztem és, hogy minden rendben van. Ahogy küldeném el viszont valaki nekem jön amitől kicsit hátra hőkölök. Ahogy felnézek viszont, hogy ki jött belém nagyon meglepődök. Jackson az. A GOT3 leadere és fő rappere és akrobatája. Már épp hangosan is kimondanám a nevét mikor meghallom, hogy nem mesze tőlünk egy lány csapat a nevét sikítozva keresi. Gyorsan realizálom a helyzetet és karját megfogva húzom kicsit arrébb egy oszlop mögé, hogy ne vegyék észre rögtön majd sapkáját leveszem és sajátomat húzom fejére úgy, hogy haját kicsit szemébe túrom és a sapka napellenzős részét kicsit arcába húzom, hogy ne lehessen annyira könnyen felismerni. Ő sapkáját magamra teszem, közben levéve az övemre kötött kendőt és kötöm a sapkára úgy, hogy eltakarjam vele a sapkán díszelgő hatalmas WANG feliratot. Jackson közben csak értetlenül áll és kicsit még tiltakozna is de ahogy leesik neki, hogy csak segíteni szeretnék hagyja, hogy csináljam amit elkezdtem. Igazítok még egy kicsit haján és sapkáján, majd mikor úgy vélem, hogy így már nem annyira felismerhető egy lépéssel hátrébb állok ő pedig óvatosan megfordul és az oszlop mögül kiles, hogy lássa itt vannak e még a lányok. De még én is hallom őket. Ráadásul egyre közelebbről úgy, hogy csak reménykedem benne, hogy elég jóra sikerült az álcám. Azonban ahogy teljesen megfordul csak lemondóan sóhajtok egyet. 
- Most komolyan? - az országban szerintem mindenki ismeri a nevét. Akkor még is, hogy lehet annyi esze, hogy a saját neve virít minden ruhadarabján? Hogy gondolta, hogy nem fog így lebukni? Visszafordítom magam felé és pulcsija alját megfogva aminek a hátára úgy szintén hatalmas betűkkel rá van írva,  hogy WANG, lehúzom róla. Csak mond, hogy a pólóján nincs rajta a neve. És szerencsére nincs. Leveszem az enyémet is amit a vállára kötök, míg az ő pulcsiját az én derekamra úgy, hogy ne látszódjon a felirat. Na így már biztos nem fogják felismerni. Ugyan is az ő alap fekete stílusával eltérően most egy fehér sapka van rajta egy színes pulcsi amiben főként a rózsaszín dominál.

- Most komoly? – fintorodig el a pulcsitól.

- Inkább örülj. Ha nem a saját neveddel kitáblázva mászkálnál nem buknál le. – szólok vissza angolul, hogy ne értse. Tudtommal ugyan is Kínai. Így hiába tudok én is kínaiul azt megértené. Koreaiul ugye tud így kizárásos alapon marad az angol. Mást azonban már egyikünk sem tud mondani mert ideértek a lányok és az egyikük konkrétan mellettem sétál el. Hiába sikerült jóra az álcám nem szeretném, hogy lebukjon, így megfogom kezét és elkezdek vele az ellenkező irányba sétálni pont arra amerről jöttek a lányok. Tudom, hogy ebből az irányból menekült így minden bizonnyal az ellenkező irányba akar menni, de először szívódjanak fel a rajongok és utána majd nyugodtan menjen ahová akar. Ahogy elindulunk elkezdek angolul beszélni mintha csak turisták lennénk. Tudtommal csak nagyon kevés koreai tud angolul és aki tud sem rendesen. Legalább is, hogy nem értem meg, hogy mit mond olyan kiejtése van az tuti. Attól még inkább úgy döntök nem kockáztatok így inkább csak random dolgokról kezdek el dumálni, mintha valóban csak egy turista lennék. Mondjuk az is vagyok.

- Annyira örülök, hogy végre itt lehetek. Mindig is szerettem volna ide jönni. És akkora mázlim van, hogy felvettek az egyetemre. Mondjuk meg is dolgoztam érte. – nevetem el magam. – Már csak bent kell maradnom. De legalább végre azt tanulhatom amit mindig is szerettem volna. Ráadásul végre a példaképemmel is találkozhatok majd. Jó tudom fiatalabb nálam nem is csak egy két évvel, meg még csak nem is azzal foglalkozik amivel én szeretnék, de az a kitartás amivel az álma felé megy és ahogy eléri azt. Nem tudok máshogy ránézni csak csodálattal. – kezdek el áradozni a csapata maknaejéről. – Várjunk csak. – hallgatok el hirtelen és döbbenek rá valamire. – Lehet, hogy érti amit mondok. - az okey, hogy kínai de mi van ha mivel idol megtanult angolul és érti amit mondok. Az nagyon ciki lenne. Félve nézek rá de csak értetlenül pislog vissza rám. Erre megnyugszom. – Azt hittem leégetem magam valaki előtt akire felnézek. – nevetem el magam kínosan. – Azt hiszem most már tiszta a levegő. – nézek óvatosan körül, de már egy rajongót sem látok így váltok vissza koreaira. – Szerintem már nem lesz baj, ha vigyázol. – mosolygok rá.

- Köszönöm.

- Nincs mit. Szívesen segítettem. Érdekes volt. – nevetem el magam.

- Én Jackson Wang vagyok. – mutatkozik be mire újra kicsit elnevetem magam.

- Igen tudom.

- Téged, hogy hívnak?

- Ó igen ne haragudj még be sem mutatkoztam. – kapok észbe. – Én.. – kezdenék el bemutatkozni de a telefonom félbe szakít. – Ne haragudj. – veszem elő és veszem fel. – Halló?

- „Mark, hol vagy? Már vagy tíz perce kereslek. Megjöttél már ugye? Nem tévedtél el? Hol vagy?” – szól bele rögtön Jaebum aggódva.

- Ne haragudj. Igen megjöttem. Nem tévedtem el csak valami közbejött. Hol vagy? Már is megyek. – nézek gyorsan körbe, hogy meglátom e de sehol sem látom.

- „Gyere a taxi állomáshoz, egy perc és én is ott vagyok.”

- Rendben már indulok is. – teszem le, és már indulnék is.

- Hey. – állítanak meg rögtön mire meglepetten fordulok a hang felé. Tényleg, Jacksonról teljesen elfeledkeztem.

- Ó tényleg. – fordulok felé megbánva. – Ne haragudj de mennem kell. Itt vannak értem és már így is szív bajt hoztam rá, hogy nem talált ott ahol megbeszéltük. Légy óvatos. Szia. – intek neki és már megyek is a taxi állomásra. – Jaebum szia. – integetek már messziről barátomnak aki ahogy meglát megkönnyebbülve fújja ki a levegőt.

- Hát itt vagy. – ölel meg röviden.

- Igen, ne haragudj. – nézek rá bűnbánóan.

- Semmi, csak legközelebb szólj ha valami közbe jön. Amúgy minden rendben volt? Nem volt semmi baj ugye? – szállunk be a kocsijába.

- Persze. Csak segítettem valakinek. – legyintem le.

- Értem. – neveti el magát miközben elindulunk. – Amúgy mi ez a stílus. Amerikában ez a legújabb divat? – bök a sapkám felé de hírtelen nem értem miről beszél így belenézek a visszapillantó tükörbe és most esik csak le, hogy valami fontosról elfeledkeztem. Nem cseréltük vissza a cuccainkat.

- Basszus. – szólom el magam. – Állj meg légyszi. – fordulok barátom felé aki csak értetlenül néz rám de azért megáll. Rögtön kipattanok a kocsiból és visszaszaladok. De már elkéstem. Sehol sem látom Jacksont. Már épp kiáltanám a nevét mikor időben leesik, hogy kiről is van pontosan szó így inkább visszanyelem a kiáltást. Hát ezt jól megcsináltam.

Jackson

Én esküszöm kiherélem Yugyeomet ha egyszer végre hazaértem. Direkt meg lett nekünk mondva, hogy ma ne menjünk sehová és ne keltsünk semmilyen feltűnést. Erre fogja magát és elmegy a reptérre a haverja elé. De persze arra már nem gondol, hogy akkor, hogy fognak onnan hazajönni mert, hogy egyikük sem tud vezetni és volt annyi esze, hogy a tárcáját itthon hagyja. Így még csak haza sem tud taxizni mert, hogy a haverjánál sincs pénz. Csak tudnám akkor, hogy a fenébe jutott el a reptérre. Bár ha jobban belegondolok akkor inkább nem is akarom tudni. Tuti azon is csak még jobba felhúznám magam. Na lássuk hol is vannak ezek az idióták.

- Te az ott nem Jackson?

- Hogy? Hol? De tényleg. Jézusom az ott Jackson.

- Jackson? Hol?

Ez most ugye nem komoly. Félve fordulok az egyre hangosabb sikítozások felé. Most már tuti kiherélem Yugyeomet ha egyszer a kezem közé kerül. Gyorsan el kell tűnnöm innen még mielőtt még többen észre vesznek. Nyakamba szedem a lábam és olyan gyorsan kezdek szaladni ahogy csak tudok. De már szerintem az össze reptéren lévő rajongó tudja, hogy itt vagyok. Hát ez remek. Tuti rohadtul le fog cseszi ezért Jaebum. Futás közbe mikor hátra nézek, hogy sikerült e leráznom a rajongókat nekimegyek valakinek aminek hála kicsit hátra hőkölök. Hát ez remek. Már csak ez hiányzott. Ó csak kérlek mond, hogy ő nem a rajongóm. Fiú. Ráadásul külföldi ha jól látom. Szerencsém van. Gyorsan hátra fordulok, hogy észre vettek e már de még szerencsére nem. Mikor azonban újra indulnék el a fiú akibe neki mentem megfogja a karom és egy oszlop mögé rángat. Tehát még is rajongó lenne? De még is mit akar?

- Még is mit csinálsz? - akadok ki és kezdek el tiltakozni mikor leveszi a sapkámat. De aztán ahogy elkezdi a hajamat igazgatni és saját sapkáját nyomja a fejembe míg az enyémen eltakarja a feliratot rájövök, hogy mit csinál abba hagyom. Segíteni akar. Most komolyan egy szó nélkül segít nekem? Egyáltalán tudja, hogy ki vagyok? Vagy csak ilyen hű de jó lélek? Nem gondolkodom ezen azonban többet. Újra meghallom a nevem ráadásul egész közel így óvatosan kilesek az oszlop mögül. De ahogy megfordulok a fiú elkezd angolul szapulni engem. Milyen jogon jön ő ahhoz, hogy megmondja mikor miben legyek? Már ép nyitnám a számat, hogy megmondjam neki a magamét mikor lehúzza rólam a pulcsimat és rám akasztja az ő full színes rózsaszín pulcsiját.

- Most komoly? - fintorodom el az eszméletlenül ronda pulcsira mire megint angolul kezd el szapulni. Már veszem a levegőt, hogy most már tényleg megmondjam neki a magamét mikor megfogja a karom, hogy újra elrángasson valamerre. Most veszem csak észre, hogy már konkrétan mellettem sétálnak el a lányok. De ami a legmeglepőbb, hogy nem ismernek fel. Na jó, be kell ismernem tényleg megmentett de akkor sem bírom ha megmondják mikor mit és hogy csináljak. Ahogy rendes séta tempóban kezdünk egyre távolabb menni a lányoktól elkezd minden féléről beszélni angolul. Hírtelen nem értem most mi akar ez lenni de aztán leesik, hogy turistáknak próbálja meg kiadni magunkat.

Értem, tehát egy egyetemista. Elég fiatalnak tűnik így kicsit meglep a dolog. Aztán hírtelen elkezd áradozni valakiről, hogy mennyire tiszteli. Már épp azon vagyok, hogy megkérdezzem még is ki az, mert kezd irritálni a dolog, mikor hirtelen csöndben marad és ijedten szólal meg újra.

- Lehet érti amit mondok. - hogy mi van? Értetlenül pislogok rá mire megnyugszik. Most komolyan egész idáig úgy beszélt, hogy azt hitte nem értem amit mond? Most vagy tényleg nem ismer engem vagy ennyire hülye. Jelen esetben nem tudom eldönteni.

- Én Jackson Wang vagyok. - mutatkozom be végül.

- Tudom. - neveti el magát. Tehát akkor tényleg ennyire hülye lenne.

- Téged, hogy hívnak? - kérdezek rá de mielőtt válaszolhatna hívják és egyszerűen csak fogja magát és elmegy se szó se beszéd.

- Hey. - kapok utána. Most komolyan képes volt elfeledkezni rólam röpke egy perces telefon beszélgetés alatt? Ezt most nem gondolhatja komolyan.

- Hey. Várj már. - kiáltok után még egyszer de mintha meg se hallotta volna. Az tuti, hogy valami nem stimmel vele. Nem értem egyáltalán, hogy a fenébe vették fel ilyen memóriával egyetemre. A telefonom csörgése ránt ki a gondolataimból.

- ''Hol vagy hyung?''

- Inkább ti hol a pokolban vagytok? - szólok bele ingerülten.

- ''Nem messze a rendőr állomástól.''

- Remek. Három perc és ott vagyok, el ne merjetek mozdulni. - utasítom őket idegesen és indulok el rögtön feléjük.

- Hál Isten, hogy itt vagy. Már kezdtem megijedni, hogy nem fogunk tudni hazajutni. – siránkozik rögtön Yugyeom ahogy odaérek hozzájuk.

- Én a helyedben most a fülem farkam behúznám és imádkoznék. – mordulok rá mire két lépéssel elhátrál tőlem.

- Történt valami hyung? – erre nem felelek csak idegesen nézek rá. Látom, hogy még mondana valamit de inkább csöndben marad. Jobban is teszi. Mérgelődve indulok el a kocsi felé és ülök be. Ahogy ők is beülnek már indulok is. Csöndben megyünk hazafelé míg nem tíz perc után Yugyeom meg nem töri azt.

- Izé… Hyung. Kérdezhetek valamit? – szólal meg óvatosan.

- Mi az?

- Hogy, hogy rózsaszín pulcsi van rajtad, meg fehér sapka?

- Hogyan? – nézek rá a vissza pillantó tükörből.

- Mármint, eddig szinte csak feketét hordtál, most meg full színesben vagy. Ráadásul rózsaszín. És eddig még nem is láttam soha ezt a pulcsidat. – magyarázza el mire leesik és hírtelen földig nyomom a féket. Kis híján karambolt is okozva ezzel de szerencsére nem volt közel a mögöttünk jövő kocsi így időben le tudott fékezni ő is.

- Bassza meg. – veszem le vállamról a pulcsit. Teljesen elfelejtettem. Pedig a kedvenc pulcsim volt. És a sapkám is. Muszáj vissza mennem és megkeresnem, hogy vissza cserélhessük. De már tuti nincs ott. Szerintem még előbb eljött mint én. Bassza meg.

- Minden rendben? – néz rám félve Yugyeom.

- Nem. – nyögöm ki egyszerűen és már indítom is a kocsit, hogy hazamehessek. Mikor végre hazaérünk nem foglalkozom senkivel. Leállítom a kocsit és már megyek is fel a szobámba. Még vagy egy óráig mérgelődöm egyedül a szobámban mire meghallom Jaebum hangját.

- Jackson lennél szíves kifáradni a nappaliba? – hallatszik a kiáltása.

- Mi van?

- Lennél oly kedves elmondani, hogy mit kerestél te ma a reptéren mikor világosan megmondtam, hogy ma senki ne menjen sehová?

- Kérdezd a drágalátos Yugyeomet. Ha az az idióta gyerek nem felejti itthon a tárcáját nem történt volna semmi. Várjunk csak. Máris fent van a neten? – lepődöm meg hírtelen.

- Nincs. És ez a szerencséd. Elég gyorsan el tudtál menni, hogy akár csak egy kép is készüljön rólad amivel belehetne bizonyítani, hogy tényleg te vagy az.

- Akkor még is honnan tudtad meg? – az lehet, hogy nála maradt a pulcsim és a sapkám de tényleg megmentett.

- Egyik ismerősöm mondta, hogy látott téged személyesen ma. – magyarázza el. – Megmondtam, hogy a holnapi fan meetingig ne keltsetek semmi feltűnést.

- Mondtam, hogy az egész Yugyeom hibája. – állok rögtön a védelmemre és látom, hogy szólna is vissza de a telefonja félbe szakítja.

- Szia Mark, mondjad… Sütő? Mit akarsz te a sütővel?... Igen asszem… A közelben van egy bolt. Ha neked az jó akkor olyan tíz perc múlva felugrom hozzád és elkísérlek… Rendben akkor mindjárt ott vagyok. – most komolyan. Éppen szidott engem és képes félbe hagyni e miatt a Mark vagy ki miatt. Ilyen még sose volt. Még is ki lehet ez. Még sose hallottam róla. – Most mennem kell. De ne, hogy azt hidd, hogy ezt ennyivel lerendeztük. – teszi el a telefonját és már megy is. Na jó itt valami nagyon nem stimmel. Mert ha jól értettem csak egy szimpla bevásárlásról van szó. És képes csak azért félbe hagyni a szidásom, hogy elmehessen ezzel a Markkal vásárolni? Tuti, hogy nem csak egy szimpla haver.

Mark

Jaebum segít nekem kicsit kipakolni mikor elhoz az új lakásomhoz. Egy tömb ház aminek a legfelső emeletén van az én lakásom. Egy háló van benne. Egy konyha egybenyitott kis étkezővel és plusz egy fürdő. Nem valami nagy de tökéletes. Jobb mint amit képzeltem. Főleg, hogy gyakorlatilag ingyen van. Annyit mondott Jaebum, hogy annyi elég lakbér gyanánt, hogy ha néha tudok és kell akkor segítsek neki a munkában. Nem nagyon értem, hogy pontosan hogyan érti ezt, de szívesen segítek neki. Még ha nem is lenne a lakás is szívesen segítenék neki ha arról lenne szó. Hisz ő is már annyiszor segített nekem.

- Biztos vagy benne, hogy Jacksont láttad ma a reptéren? – fordul felém egy üres dobozzal a kezében.

- Igen. Miért?

- Semmi… Csak… Úgy volt ma nem mennek sehová. Nem gond ha egy kicsit elmegyek?

- Nem, dehogy menj csak.

- De ha bármi van azonnal hívj és már itt is vagyok. Csak pár emelettel lejjebb megyek.

- Te is itt laksz?

- Nem. Én innen nem messze lakom. Lent úgy mond a munka lakásom van.

- Munka lakás?

- Igen. Talán ez rá a legjobb kifejezés. – annyira nem értem, hogy érti ezt de inkább nem firtatom. – Ha bármi van hívj.

- Rendben. – egyezem bele majd int egyet és már megy is. Nem igazán értem mi volt ez és hogyan értette de inkább ráhagyom. Ő tudja.

Befejezem gyorsan még a maradék pakolást és már megyek is a konyhába, hogy süssek néhány fincsi muffint. Holnap lesz a GOT3-nek a fan meetingje és Jaebum még korábban mondta, hogy ha szeretném akkor bevisz rá. Végre találkozhatok személyesen is Yugyeomel. Viszont üres kézzel csak nem mehetek oda. Így már otthon kifejlesztettem egy tökéletes receptet amit tudom, hogy imádni fog. Ugyan is tudom, hogy mi a kedvence, és nagyon finom muffint tudok belőle sütni. Na lássuk csak mi is kell hozzá. A hűtőt kinyitva azonban rögtön leesik, hogy én még nem vettem semmi ehetőt mióta itt vagyok. Így nagyon nehéz lesz sütnöm. Lássuk csak ha jól emlékszem akkor elmentünk egy bolt mellett idefele jövet. De hol is volt az pontosan? Asszem jobb lesz ha inkább felhívom Jaebumot.