Az a bizonyos nyolc betű 7.fejezet

Jackson

Nagyon nem örülök mikor Jungkook csak úgy felbukkant itt a semmiből és remélem többet nem futunk össze. Nem lenne szerencsés ha kiderülne milyen kapcsolatban is állunk valójában.. Félek attól mit szólna Mark ha kiderülne, hogy egy volt azok közül akikkel még azelőtt járogattam össze, hogy Key és én komoly kapcsolatba kezdtünk. Jungkook a múltam azon része amit mindenképp el akarok rejteni Mark elől.. mert ha megtudná milyen is voltam akkor lehet, hogy örökre megutálna.. főleg, hogy Jungkook más volt mint a többi.. ezt a történetet soha nem tudhatja meg! Azt, hogy én és ő.. valójában milyenek is vagyunk...

Mark

Az ki van zárva, hogy én beleszerettem Jacksonba. Pedig ezzel mindent meg lehetne magyarázni, hogy miért csak körülötte forognak egy folytában a gondolataim. Hogy miért akarok egy folytában a közelében lenni és látni. És, hogy miért lettem arra a kis srácra ennyire féltékeny. Most is egy folytában rajta jár az eszem, és minél többet gondolok rá annál jobban akarom látni. Ásss. Miért kellett tegnap olyan hamar elmennem. Jó tudom én mondtam de akkor is. Látni akarom, és beszélni vele. Hallani azt a jellegzetes nevetését, és látni a mosolyát. Hallani akarom. Beszélni vele. Tényleg, hisz meg van a száma. Tegnap megadta. Majdnem elesek a saját lábamban ahogy az ágyamhoz futok a nappaliból, hogy azt teljesen feltúrva keressem telefonom. Mire végre megvan izgatottan keresem ki Jackson számát és már nyomom is meg a hívó gombot, de még ki sem cseng már is leteszem és a párnáim közé dobom a telefonom. Most szed össze magad Mark. Nem hívhatod csak így fel. Nem és kész. Nem szabad. Inkább higgadj le egy kicsit, és gondolt végig szépen, nyugodtan. Jackson meleg, és a barátom. Ráadásul a suliban a legrosszabb diák. Habár én inkább azt a titulust Jaebumnak adnám. De azt be kell lássam, hogy Jackson simán kórházba juttatta. Ááááá. Én ebbe tényleg tuti bele fogok őrülni. Beleszerettem a suli legverekedősebb, erősebb, rosszabb fiújába.

Szinte szaladva megyek az osztály terem felé. Muszáj beszélnem Jinyounggal. Ahogy az ajtóhoz érek teljes erőből csapom ki azt és rontok a terembe. Oké Jackson még hál isten nincs itt, Jinyoung viszont igen.

- Hál Isten, hogy itt vagy. – szólok neki még az ajtóból és indulok el felé hangosan beszélve. Nem érdekel, hogy a többiek is hallják. – Muszáj beszélnünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy megbolondultam. Elment az utolsó csepp eszem… is. – fogom meg csuklóját és kezdem el kihúzni a teremből, hogy kicsit nyugodtabb helyen mindent elmondjak neki, de ahogy az ajtó felé fordulok teljesen lefagyok és a szó is belém akad. Nem csak én de az egész teremben teljes csend lesz. Jaebum egy fél mosollyal néz rám. Az nem lehet, hogy már is letelt a három hét. Érzem, hogy egy nagyon kicsit de elkezd remegni a lábam. De nem engedhetem, hogy így a padlóra vágjon már csak a jelenlétével. Szed össze magad. Kicsit erősebben rászorítok Jinyoung kezére, elkapom róla a tekintetem és egy szó nélkül olyan sebességgel megyek ki a teremből mint ahogy az előbb berontottam. Hallom, hogy halkan felkuncog de nem foglalkozom vele.

Az udvaron egy eldugottabb helyen állok csak meg és engedem el Jinyoung kezét aki idegesen fordul felém.

- Minden rendben?

- Igen csak… Csak nem számítottam rá.

- Biztos? – teszi vállamra a kezét. Nem válaszolok csak bólintok. – És miért akartál kirángatni?

- Ó igen. – térek magamhoz ahogy eszembe juttatja az eredeti szándékaim. Kicsit habozok de aztán mindent elmondok neki, a végén pedig ara kapom magam, hogy szinte áradozok róla. –Nekem tényleg teljesen elmenet az eszem. – fakadok ki végül a végére.

- Oké Mark. Nyugodj meg egy kicsit. Nincs semmi baj. – ölel magához. – Nem lesz semmi baj. - még egy kicsit úgy állunk ott mozdulatlanul, míg a csengő nem térít magunkhoz. A terembe visszamenve összeszorul a gyomrom. Jaebum önelégülten mosolyogva figyeli ahogy leülök mellé. Mi a halálért kellet beleegyeznem, hogy mellém üljön? Szerencsére nem szól hozzám és a tanár is elkezdi az órát. Amit alig öt perc múlva Jackson szakít félbe. Nagyon megörülök ahogy meglátom és rögtön szinte vigyorogni kezdek. Viszont ahogy ő is meglátja, hogy ki ül mellettem megáll és teljesen elsötétül a tekintete. Elém sétál nem törődve a tanár dorgálásával.

- Cseréljünk helyet! - állít fel kicsit idegesen.

Nem nagyon értem, a helyzetet és értetlenül nézek rá, de nem ellenkezem. A könyveimet gyorsan összeszedve ülök le Jackson helyére. Óra alatt akaratlanul is gyakran Jaebumra téved a tekintetem aki csak önelégülten bámul maga elé. Minden egyes alkalommal átfut rajtam a remegés és a félelem. De aztán az előttem ülő Jacksonra nézek mire megnyugszom. Ahogy kicsengetnek szinte azonnal ugrik fel és kezemnél fogva húz ki a teremből, közben végig Jaebumot nézve fenyegetően. Hallom, hogy Jaebum megint csak kuncog. Mire kiérünk a folyosóra enged csak el, de még mindig nem mond semmit csak felém fordul és a szemembe néz. Hatalmasat nyelek ahogy én is a szemeit nézem. Mindent elfelejtek és szinte a külvilág is megszűnik a számomra. Csak azokat a gyönyörű sötét szemeit figyelem, ahogy engem néznek. Az térít magamhoz, hogy egyszerűen csak fogja magát megfordul és elmegy. Szinte reflexszerűen nyúlok utána de gyorsan visszahúzom a kezem, és csalódottan megyek vissza a terembe lehajtott fejjel. Megállok egy pillanatra a padom mellet. Nem tudom, hirtelen, hogy hova üljek le. De végül felsandítok Jaebumra és tovább megyek, hogy leüljek Jackson helyére.

Hiába van görcsben egész nap a gyomrom ahányszor csak bemegyek a terembe és meglátom Jaebumot, egész  nap nem csinál semmit ami miatt félnem vagy aggódnom kéne. Kivéve azt az idegesítő nézését. Attól a falra tudnék mászni, és bármiben le merném fogadni, hogy élvezi a helyzetet, és abban is biztos vagyok, hogy tervez valamit. De még csak bele sem merek gondolni, hogy még is mit. Csak abban reménykedem, hogy van annyi esze, hogy a múltkori után még csak nem is szól hozzám vagy Jacksonhoz.

- Mark. Feljönnél velem kicsit a tanáriba. - szólal meg óra végén az ofő.

- Persze. - állok fel rögtön és megyek utána. Nem értem, hogy pontosan mit szeretne, de szerencsére hamar megnyugszom. Csak egy papírt kellet kitöltenem, ami véletlen elmaradt az átiratkozásomnál. Mikor kimegyek a tanáriból viszont lefagyok.

- Szia Mark. - köszön Jaebum a tanári ajtaja mellet támaszkodva a falnak.

- Hagyj békén. - vetem oda neki és már indulok is.

- Ne olyan gyorsan. - ránt vissza vállamnál fogva és rángat el a legközelebbi mosdóba a falba vágva. – Ne, hogy azt hidd, hogy a múltkorit majd szó nélkül hagyom.

- Azt hittem van annyi eszed, hogy ne kísértsd a sorsod még egyszer. - lököm el magamtól. - De úgy látom hülyébb vagy mint hittem. - szólok be és már megyek is. De ezúttal jóval erősebben ránt vissza és lök neki a falnak mire vissza kell fojtanom egy apró szisszenést a fájdalomtól.

- Mit gondolsz mi a legjobb módja annak, hogy Jacksonon akkora sebet ejtsek, hogy térden állva könyörögjön nekem bocsánatért?

- Közel sem vagy annyira erős, hogy legyőzd Jacksont.

- Ezt beismerem. Ezért is vagy te most itt.

- Mi a halálról beszél? Ha azt hiszed, hogy akár csak egy kicsit is segítek neked akkor tényleg nagyon hülye vagy.

- Ó, dehogy is nem fogsz.

- És ezt honnan a halálból veszed?

- Onnan ha nem teszed, akkor elérem, hogy Jacksont kirúgják. Hallottam, hogyan könyörögtél azért, hogy maradhasson. - támaszkodik meg alkarján fejem mellett a falon és hajol alig három centire tőlem.

- Mi a poklot tervezel Jaebum? - sziszegem idegesen.

- Ne félj, újra csak annyi a dolgod, hogy az első szavamra ugrasz, és pucsítasz a formás kis seggeddel. - simít végig arcomon.

- Azt lesheted. És Jacksont sem fogják kirúgni. - lököm el magamtól.

- Ha csak kicsit is nekem esik már ki is van rúgva. Elég csak egy apró ütés. Akkor már a te könyörgésed sem fog semmit sem érni. - szorít újra a falnak tokomra szorítva. - Ha pedig kirúgják akkor már teljesen azt teszek veled amit csak akarok. De így ugye sajnos nem csinálhatok semmit amivel ugye idő előtt lebuknánk. - harap rá alsó ajkamra. Elrántom a fejem. Nem érdekel, hogy emiatt megérzem a vér jellegzetes fémes ízét a számban.

- Rohadj meg Jaebum. - fogok rá kezére amivel nyakamat fogja de nem bírom magamtól ellökni.

- Jobban teszed ha észben tartod, hogy bármikor ki tudom rúgatni Jacksont.

- Miért én?

- Ez nem egyértelmű? - neveti el magát. - Már a legelején is azért közeledtem feléd, hogy idegesítsem Jackson. Azzal pedig, hogy azzal teszem ezeket akire úgy vágyik de nem kaphatja meg, viszont bármikor az enyém lehet, csak még nagyobbat szúrok belé. Ami pedig csak még jobban fokozza, hogy nem kicsit van jó segged.

- Sajnálom, hogy ki kel ábrándítsalak, de Jackson messze nem néz rám így.

- Ó Mark. Tényleg ennyire naiv vagy, vagy csak megjátszod maga?

- Ó, hogy rohadnál meg. - sziszegem rá szinte tűzet szóró szemekkel.

- Gondold át, hogy mit akarsz. Jackson maradjon, vagy menjen. - mosolyodik el majd elenged és egyedül hagy a mosdóban. Lerogyva a földre fogom a fejem. Fogalmam sincs mit tegyek. Nem akarom, hogy Jacksont kirúgják. De azt sem akarom, hogy Jaebum minden szavára ugornom keljen. Ahogy hátradöntöm a fejem leesik rólam a sapka amit Jacksontól kaptam. Remegve veszem fel és tartom magam elé. Nem akarom Jacksont elveszíteni. Túl fontos nekem ahhoz. Tudom jól, hogy valószínűleg ha erre rájön akkor megutál és valószínűleg még meg is undorodik tőlem. De nem engedhetem, hogy miattam kirúgják. Még ha ezek után rám se akar nézni.

Jackson

Nagyon nem örülök, hogy Jaebum visszajött főleg, hogy Mark zaklatója is még mindig aktív.. Így nagyon ki fog készülni szegény Mark idegileg. Próbálom minél jobban óvni Jaebumtól de így, hogy egy osztályba járnak és nem nyúlhatok egy ujjal se Jaebumhoz, nehéz. Eleinte nagyon aggódok, hogy Jaebum egyből ráhajt megint Markra de meglepetésemre nem tesz semmit. Vajon megijedt tőlem? Amit viszont nem értek, hogy Mark valamiért fura és nem is nagyon beszél velem. A sapkát sem hordja amit tőlem kapott, inkább mint egy pink pamacs mászkál. Vajon megharagudott rám?

- Lehet csak megtetszett neki a haja. - von vállat Yugyeom.

- Igaz, hogy nem vészes, sőt az ő helyes arcához még illik is, de ő kifejezetten utálja.

- Akkor a sapi nem jött be neki.

- Ő nézegette.

- Jacks! Ne gondold túl! - csap a vállamra, hogy magamhoz térítsen. Kicsit csak nézek rá majd felsóhajtok és felállok. - Most hová mész?

- Megyek és olyat teszek amit még tuti megbánok. - veszem elő telómat és kikeresek egy számot majd hívom.

-" Jacks!! "

- Szia Jungkook.

Mark

Nem bírom felvenni a sapkát. Rühellem így a hajam de egyszerűen képtelen vagyok. Legszívesebben Jacksonnal sem beszélnék, de tudom, hogy azt nem tehetem meg. Az túl feltűnő lenne. Azt pedig nem engedhetem. Nagyon nehezen eleinte nem is bírok a szemébe nézni, de végül sikerül rávennem magam, mire csak még jobban elkezdek undorodni magamtól. A nap végére amennyire tudom elkerülöm, de mind ezt úgy, hogy ne legyen feltűnő. Mindent meg kell tennem azért, hogy megvédjem Jacksont. Bármennyire is fájdalmas. Nap végén megkönnyebbülve indulok haza. Jaebum nem kereset fel, zaklatni sem zaklattak ma, és Jacksonnal sem történt semmi.

Jackson

Fel se fogtam igazán mit csinálok. Felhúzott Mark viselkedése meg amúgy is baromi feszült vagyok.. és ez lett a vége. Sokkoltan fordítom fejem a mellettem meztelenül alvó Jungkook felé. Felülök és hátrafésülöm hajam majdcsak fejem fogom. Ez lett a vége.. megint! Bár valójában.. teljesen mindegy vagy nem? Esélyem sincs Marknal..

- Talán.. így lesz a legjobb.. - simítok végig a mellettem alvó fiú fürtjein, majd mellkasomra húzva hunyom le szemem. Nagyot sóhajtok. - Bárcsak Mark, te lennél..

Nos, igen. Lefeküdtem Jungkookal, bár ez nem újdonság. Mostanában nagyon feszült voltam és Mark mellet is tartanom kellet magam, tegnap pedig ideges voltam és ingerült mikor felhívtam Jungkookot. Ő persze egyből bele ment a dologba. Másnap felfrissülve de mégis rossz közérzettel megyek be a suliba, jó sokat késve. Nincs pofám Mark szeme elé kerülni.. még akkor se ha ő nem tud róla.. Így viszont lelki ismeret furdalásom is van. Nem jó..

- Te ennyire hülye vagy?? - ütöget Yugyeom ahol ér. - Tényleg azt hiszed, hogy így majd lesz esélyed Marknal?

- Így sincs!.. Le kell mondanom róla..

- Na ne szórakozz!!! - kiált rám. Meg is lep vele. De vesz egy nagy levegőt és kifúja majd lehalkulva folytatja. - Életedben először végre szerelmes vagy. Komolyan annyiban akarod hagyni?

-... Komolyan nem tudom mi mást tehetnék.

-Jackso-

- Mennem kell! A csajom hív. - sóhajtok és elindulva felveszem a telefont. Jungkook úgy tűnik hosszabb ideig marad így.. valahogy ez lett a vége a dolognak.. Persze Yugyeom az egyetlen aki tud a dologról, de ki tudja ez meddig lesz így.

- Oké.. Szia. - teszem le a telefont és ahogy felnézek láttam, hogy Mark áll előttem. Egyből levegőért kapok. - A szív bajt hozod rám! - sóhajtok

- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. - néz rám komolyan. - Izé a múltkori srác volt az igaz? - vakarja meg a tarkóját kicsit zavartan.

- Öhm.. igen.. Úgy tűnik a városban marad egy darabig. Egy barátjánál lakik most, szóval.. újra felvettük a kapcsolatot.

- Értem. - néz el egy pillanatra. - Úgy tűnik jóban vagytok. Ez jó. - erőltet magára egy mosolyt, de ez inkább tűnik fájdalmasnak mint sem boldognak.

-.. Minden oké veled? Mostanában olyan.. furcsa vagy.

- Persze minden oké. Mi lenne? - vágja rá rögtön mentegetőzve. - Hisz még a zaklatások is abba maradtak már egy ideje.

- Tényleg fura vagy.. - hajolok közelebb hozzá. - Látom a hajaddal is megbarátkoztál.

- Hogy? - néz rám értetlenül. - Utálom, hogy rózsaszín a hajam.

- Akkor.. - pislogok meglepetten. - De akkor miért nem hordod a sapit amit kaptál te kis buta? - veszem le sóhajtva sapkám és fejére teszem. - Hisz, azért vettem. - nem szól hirtelen semmit csak a szemembe néz.

- Igen, bocsánat, ne haragudj. - hajol meg mélyen. - Tegnap béna voltam és leöntöttem. De holnapra már biztos megszárad. Ne haragudj. - áll fel végül. - Ez a tiéd, ne add nekem, nem érdemlem meg és csak kárt tennék benne. - teszi vissza a fejemre és újra elmosolyodik de megint inkább tűnik fájdalmasnak a mosolya mint sem boldognak. Mielőtt elvehetné kezét én elkapom.

- Biztos.. Jól vagy? - nézek rá aggódva.

- Igen persze. - veszi el kezét fogásomból, éreztem, hogy megremeg. - Én akkor megyek. Nem akarlak zavarni. Ha jól hallottam elfoglalt vagy.

- Mark! - kapom el újra. - Komolyan! Megint mi van? Miért kerülsz engem?

- Én nem kerüllek. - fordul felém értetlenül. - Csak az előbb úgy tűnt mintha éppen mennél valahová. Nem akarlak feltartani vagy zavarni. Ennyi.

- Nem tartasz fel.. Én..

- Jacks!!! - vetődik rám hirtelen Jungkook.

- Te.. - sóhajtok. – Mondtam, hogy várj meg otthon.

- De már úgy hiányoztál! Tökre elhanyagolsz! Gonoosz!!.. De azt hiszem megbocsájtok! - nyújtózik fel és szájon csókol. Basszus.. ennyit a diszkrécióról.. és pont Mark előtt!!!

- Bocsánat. - hajol meg és indul el rögtön.

- Mark, vár-

- Naa! Hagyd csak! - húz magához csábos mosollyal Jungkook. Elgondolkodom de végül beadom a derekam és hozzá hajolva átölelem és megcsókolom. Jobb ez így.. Majd elmúlik.. és többé nem fáj.. Legalább van akinek kellek....

- Ó, már is találtál valakit magadnak? Szegény Mark. De amúgy nagyon helyes. Illetek egymáshoz. - bukkan fel a semmiből Jaebum mosolyogva a telefonján írva valamit, de nem sokkal ezután el is teszi. Tudom, hogy ezt még Mark is hallotta, van olyan közel, hisz amint megszólalt Jaebum Mark megállt. Még ha most ő is a telefonját piszkálja. De rögtön el is teszi és újra elindul egy teljesen másik irányba. Jungkook nagyon rosszkedvűen néz Jaebumra de továbbra is a nyakamba kapaszkodva bújik hozzám. Ő könnyen megérzi ha valami nem úgy működik mint kell. Valószínűleg azt is tudja mi van velem meg Markkal csak nem foglalkozik vele. Most pedig érezheti, hogy mennyire befeszültem Jaebum miatt.

- Nem mintha lenne hozzá bármi közöd. - sóhajtok.

- Igaz, igaz bocsi. Amúgy is dolgom van úgy, hogy lépek. Császtók és jó mulatást. - int mosolyogva és indul el. Nem szólok semmit csak erősebben szorítom Jungkook derekát mire felnéz rám.

- Jackson?

- Jól vagyok!

- Hmp! Hazug! - kuncog hozzám bújva.

Mark

Másnap reggel sem bírom felvenni a sapkát. Egyáltalán iskolába sem akarok menni. De muszáj. Szerencsémre azonban szinte egész nap nem látom Jacksont. Ami azért fáj ugyan is látni szeretném. Ha nem is közvetlenül a közelemben, de legalább messziről. Látni szeretném ahogy mosolyog vagy nevet, hogy minden rendben van vele és boldog. Abból a szempontból viszont örülök neki, hogy így legalább nem kell a szemébe néznem, és azt tettetni, hogy minden rendben van. Igaz én választottam azt, hogy hallgatok Jaebumra, így jogom sincs panaszkodni. De nem engedhetem meg, hogy akár csak gyanút fogjon ebből az egészből. Viszont annyira undorodom emiatt magamtól, hogy nem bírok a szemébe nézni nyugodt szívvel. Pedig muszáj vagyok. Lefagyva állok meg és hallgatom ahogy Jackson éppen telefonon beszélget szinte már mosolyogva. Összeszorul a szívem ahogy hallom, hogy ki az és, hogy miről beszélnek. Gyerünk Mark viselkedj már normálisan. Legalább egy mosolyt erőltess magadra. És igen Jackson forgasd meg bennem a kést még jobban, és aggódj értem ennyire. Kérlek, könyörgöm, csak ne foglalkozz velem. Ne csináld ezt. Csak a sapkádat ne, hisz az a te egyik legféltettebb kincsed. Csak ezt ne. Holnaptól muszáj leszek hordani a sapkát ha nem akarom, hogy véletlenül is gyanút fogjon és még több hazugságot kelljen neki mondanom. Nem akarok neki hazudni, de nem tudom mi mást tehetnék, hogy ne kerüljön miattam bajba. És igen állítson meg. Hiszen nem fáj még eléggé. És igen. Igazam volt. Kis híján felsírok ahogy újra feltűnik a srác múltkorról és megcsókolja Jacksont. Én ezt már nem bírom. Muszáj elmennem, és ezúttal sikerül is. De nem jutok két méternél távolabb. Lefagyok ahogy meghallom Jaebum hangát. Mit csinál itt hiszen azt mondta békén hagyja Jacksont. Tovább azonban nem tudok ezen gondolkodni mert kapok egy sms-t. Jaebum írt nekem. „Várj meg a torna szertárban.” remeg a kezem ahogy elolvasom és félve sandítok rá. De rögtön elkapom a tekintetem ahogy meglátom Jacksont és a még minidig őt ölelgető srácot. Lehajtott fejjel indulok el végül a szertár felé. Még is mit gondoltál Mark. Hogy majd azzal, hogy beleszeretsz minden megoldódik? Amúgy is már az elejétől fogva reménytelen lett volna az egész. Hisz ő többször is mondta, hogy a barátom és, hogy nem akar tőlem semmit. Meg ha a múltam megtudja is biztos rögtön undorodna tőlem. Arról nem is beszélve amit most művelek. Megérdemlem, hogy így fájjon. Még is, hogy gondolhattam, hogy van jogom beleszeretni valakibe?

- Helyes. Hallgatsz rám. – jön be Jaebum bezárva maga mögött az ajtót. Nem szólok semmit csak felállok. Nem tiltakozom, nincs is hozzá erőm. Csak tűröm amiket velem tesz.

Yugyeom

Jackson fontos barátom. A legjobb barátom.. Nem szeretem ha szenved ezért minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megkönnyítsem az életét. Ha ennyire zseniális kém vagyok akkor legalább legyen haszna is. Viszont kezd idegesíteni, hogy a Mark zaklatónak nyoma sincs. Biztos, hogy tud rólam belső infókat ha ennyire óvatos.. de ez csak egy alaptalan állítás.. Mindegy is. Az utóbbi időben ugyan a zaklatónak nyoma sincs de helyette itt van Jaebum.. ismét. Mark furán viselkedik napok óta Jackson szerint de szerintem csak túl lihegi. Viszont ebbe úgy tűnik beleőrül, ha megint Jungkook mellett kötött ki.. és néhány nappal ezelőtt még Mark fülébe is eljutott, hogy együtt járnak.. Jaebum jóvoltából pedig a suliban is híre ment.. Ez nagyon nem jó.. Vajon, hogy segíthetnék az ügyén?

Hirtelen észbe kapok. Nagy elmélkedésem közepette elkeveredtem.. Szokásom. Ha nagyon elgondolkodom teljesen máshol lyukadok ki mint akartam.. Most is ez történt és ahelyett, hogy az ebédlőbe mentem volna a csajokhoz az öltözőbe kötöttem ki. Sóhajtva indulok vissza, de zajt hallok. Ez különös.. A hang a zuhanyzó rész felől jön. Oda sétálok és halkan résre nyitom az ajtót, de olyat látok amit nem szabadna. Jaebum és.. Mark? Megint? De.. miért??

Lesokkolva hátrálok majd elfutok.. Ezt el kell mondanom Jacksonnak!! Kész vagyok arra, hogy megtegyem.. de előtte muszáj vagyok beszélnem valakivel.

- Mark! - állok meg előtte a szekrényénél egy pár órával később. - Beszéljünk!

Így hívtam el őt egy üres terembe.. Na de most hogyan tovább... ez.. elég kínos..

- Mi az Yugyeom? Mit szeretnél? - néz rám kíváncsian.

- Hát.. - sziszegve fordulok felé. - Figyelj Mark.. Láttam valamit.. ami.. nem jó..... Láttalak téged ma Jaebummal a zuhanyzóknál.

- Hogyan? - sápad el teljesen. - Ezt meg, hogy érted? - neveti el magát végül kínosan. - Az lehetetlen.

- Pedig én láttalak titeket. - sóhajtok fel. Egyre kellemetlenebb a helyzet. - Mark, mi van? Megint rád erőszakolja magát nem? Szólnod kellene Jacksonnak, mert feltételezem nem tudja.

- Ne. Jackson nem tudhatja meg. - ijed meg nem is kicsit. - Ugye nem mondtad el neki? Mond, hogy még nem tud róla. - néz rám szinte már könyörögve.

- Nem még nem.. de Mark! Ezt nem hagyhatod csak úgy annyiban! Szólnod kell róla!

- Nem tehetem. Jackson, sőt senki sem tudhatja meg. Könyörgök. - borul térdre előttem. - Ha megtudja akkor kirúgják. Nem akarom, hogy miattam kirúgják. Tudom önző dolog de nem bírnám elviselni, ha kirúgnák és soha többet nem láthatnám. Nem érdekel ha megutál vagy megundorodik tőlem, már felkészültem rá. Elég ha messziről látom, hogy boldog. Kérlek, könyörgök ne mond el neki. Bármit megteszek csak ne mond el neki. - könyörög teljesen kétségbe esve.

- Mark.. te.. csak nem? - teljesen megdöbbentem erre tényleg nem számítottam. - Értem.. Nyugi, nem mondom el.. senkinek.. - nyögöm ki nagy nehezen. - De kérlek! Valahogy vess véget ennek! Segítek, csak ne hagyd annyiban!

- Nem érted. Nem tehetem. Te is ismered Jacksont. Képes Jaebumot a legkisebb beszólásáért is megütni. Akkor pedig kirúgják. Azt mondta Jaebum ha azt teszem amit mond akkor békén hagyja Jacksont.

- Mark.. Fenébe.. ez az ügy.. nem olyasmi amit egyedül meg tudok oldani..

- Kérlek. - néz rám még minidig térden állva könyörögve. - Ne mond el neki. - látszik rajta, hogy nem sokon múlik, hogy elsírja magát. Nagyot sóhajtva hajolok le hozzá.

- Nyugodj meg! Nem mondom el! Ígérem.. nem mondom el.. - fogom meg karjait, hogy segítsek felállni és magamhoz ölelem, hogy megnyugtassam.

- Köszönöm. - ölel vissza és hajtja a fejét a nyakamhoz. Sóhajtva szorítom magamhoz vigasztalóan.

Mark

Már napok teltek el azóta, hogy elkezdtem Jaebum minden szavára hallgatni. Azóta pedig egyre nehezebb és nehezebb Jacksonnal beszélnem, és a közelében lennem. Minden egyes alkalom után mikor hagyom magam Jaebumnak, nő a bűntudatom Jacksonnal szemben. Egyre undorítóbbnak érzem magam. De nem hagyhatom, hogy ebből bármit is észrevegyen. Így azzal a sapkával a fejemen amit tőle kaptam, mosolyogva beszélgetek vele. Szóba kerül a hétvége mire mondja, hogy van programja. Pontosan jól tudom, hogy milyen programja van. Ettől pedig csak még jobban fáj. De nem tehetek ellene semmit. Nem szabad kimutatnom semmit a valódi érzéseimből. Igyekszem kerülni ezt a témát ha beszélgetünk, de mikor szóba kerül, mosolyogva kívánok neki jó szórakozást, hisz ezt teszi egy barát. Megérzem, hogy rezeg a telefonnom. SMS-t kaptam. Az arcomra fagy a mosolyom de rögtön nevetek is tovább. Pontosan tudom, hogy ki az és, hogy mit szeretne. Előveszem és elolvasom, hogy megtudjam ezúttal mikor és hová kell mennem. A zuhanyzókhoz, ebéd szünetben. Az a következő lesz. Legalább nem kell erőltetnem az evést. Egyáltalán nincs étvágyam, és ha eszem is csak azért mert Jinyoungékkel szoktam ebédelni, és ne kezdjenek el aggódni, hogy miért nem eszem semmit.

Mikor kicsengetnek szólok Jinyoungéknak, hogy menjenek nélkülem mert hívott a tanár és már megyek is a zuhanyzóhoz.

- Késtél. – szólal meg Jaebum mikor benyitok és bezárom magam mögött az ajtót. Nem lehet kulcsra zárni ami zavar, de nem teszem szóvá, hisz ő is pontosan jól tudja, hogy így bármikor lebukhatunk, és pont ezért is csinálja. Hogy jobban kínozhasson.

- Bocsánat. – mondom érzelem mentesen majd a fogasokhoz sétálok, hogy felakaszthassam a sapkámat. Nem bírom arra rávenni magam, hogy míg az rajtam van bármit is csináljak Jaebummal.

- Miért veszed le minden egyes alkalommal a sapkádat? Hagyd magadon. – ölel át hátulról és teszi vissza a fejemre.

- Nem lehet. – veszem le rögtön.

- Hogyan? – fordít szembe magával. – Mi az, hogy nem lehet? Tudtommal azt teszed amit mondok. – néz rám haragosan majd kapja ki a kezemből a sapkát és húzza a fejemre, majd kezeimet fejem felet össze kulcsolva dönt le a földre.

- Könyörgöm Jaebum. Hagy vegyem le a sapkát. Kérlek.

- Miért akarod ennyire levenni? – néz rám értetlenül.

- Kérlek. Könyörgöm.

- Csak nem… - neveti el magát. – Jacksontól kaptad mi? Szóval nem akarod bemocskolni a sapit amit tőle kaptál?

- Könyörgök Jaebum. Bármit… Csak hagy vegyem le a sapkát.

- Jól áll, úgy, hogy inkább maradjon. – csókol meg de ahogy elenged elkezdem rázni a fejem, hogy leessen rólam, de mindhiába. – Most szólok, ha le mered venni kirúgatom Jacksont. – mosolyog önelégülten. Én ezt nem akarom. Tudom, hogy nincs más választásom, de én ezt nem akarom.

- Kérlek. – próbálkozom tovább elfulló hangon, de felesleges. Meg se hallja amit mondok.

Végül tényleg végig rajtam kellet, hogy legyen a sapka. Ahogy végez csak fogja magát feláll és kimegy. Még percekig fekszem ott, mire sikerül felkelnem és rendbe szedem magam. Szerencsére még órára is időben vissza érek. Nem szólok senkihez csak leülök a helyemre. Vagy is Jackson helyére. Azóta is az ő helyén ülök. Igaz csak ritkán van bent órán, de mikor másnap vissza akartam cserélni azt mondta maradjak nyugodtan itt.

A fejemhez nyúlok, pontosabban a sapkához. Vigyázni akartam rá, nagyon is, de még erre sem vagyok képes. Bemocskoltam. Így se lenne jogom hordani. Hisz azért vette nekem mert aggódott értem. Én pedig bemocskolom. Le akarom venni, de nem tehetem. Akkor megint csak azt hinné, hogy van valami baj. Azt pedig nem hagyhatom. Nem szabad engednem, hogy miattam aggódjon. Most van valakije akivel boldog. Nem fogom semmilyen formában sem megrontani a boldogságát.

Órák után a szekrényemnél pakolok és készülök haza menni. Legalább is ha Jaebum nem dönt úgy, hogy akar még egy menetet. Nem ez lenne az első alkalom, hogy egy napon belül másodjára szól. Nagyot sóhajtva csukom be a szekrényem mire Yugyeom áll mellettem. Rögtön mosolyt erőltetve magamra köszönök neki. A teremben azonban ahová jöttünk minden nemű mosolyom eltűnik és kétségbe esés veszi át a helyét. Nem lehet, hogy tényleg látott minket. Az nem lehet. Nem akarom. Csak Jackson ne tudjon meg az egészről semmit. Már térden állva könyörgöm neki. Nem érdekel semmi, csak Jackson előtt maradjon minden titokban. De szerencsém van. Megígéri, hogy nem mondja el neki. Végül pedig hálásan fúrom nyakába a fejem. De alig egy perc telik csak el mire megszólal a telefonom. Lefagyok az sms hangjára egy pillanatra de rögtön össze is szedem magam. Majd elköszönök és megyek is. Nincs szükség rá, hogy megnézzem ki az. Pontosan tudom, hogy ki az és mit akar. Felveszem a táskám és indulok is. A helyszínt elolvasva viszont újra lefagyok. Az nem lehet, hogy komolyan gondolja. Hisz az udvaron nagyon sokan vannak. Még ha egy eldugottabb helyen akkor is. Ott tényleg bármikor bárki megláthat. Így is ma már egyszer meglátott minket Yugyeom. „Na mi lesz?” kapok egy újabb sms-t. Végül össze szedem magam, és elindulok az udvar felé.

- Itt vagyok. – állok meg előtte. Arra a helyre hívott ahova még akkor jöttünk mikor még együtt voltunk.

- Elég sokáig tartott.

- Igen bocsánat. - hajtom le a fejem.

- De szerencsére már nincs több óra így bőven van időnk. – kuncogja el magát, majd derekamnál fogva húz magához. Érintésére egyből leveszem a sapkát és úgy várom, hogy most mihez van kedve. – Azt tedd vissza. – szól rám ridegen.

- Jaebum kérlek. – nézek fel rá könyörögve.  – Egyszer már rajtam maradt, hagy vegyem le.

- Mark. – szólal meg idegesen és lök neki az iskola falának. – Azt mondtam vedd vissza. – szól rám, de még így sem bírom megtenni. – Mi lesz? – néz rám türelmetlenül.

- Könyörgöm. – próbálkozok még mindig.

- Ám legyen. - kapja ki a kezemből és teszi a fejemre, de reagálni sem tudok rá. A fallal szembe fordít és úgy tol neki teljesen hozzám préselve magát. Egy nagyobbat nyögök fel fájdalmasan ahogy beleharap erősen nyakamba és elkezdi erőteljesen szívni.

- Jaebum hagyd abba. Úgy volt nem teszel semmit amit Jackson észre vehetne.

- Azt teszek amit akarok. - harap bele újra nyakamba és kezdi el újra kiszívni csak most a másik oldalon.

- Megígérted, hogy nem teszel semmit amivel lebukhatok. - tiltakozom tovább próbálva szabadulni a faltól de nem hagyja. Csuklóimat a fejem felet a falnak szorítja.

- Nincs jogod megmondani, hogy mit tegyek. Csak csendben csinálod amit mondok. A te dolgod, hogy ne derüljön ki semmi. Értve vagyok. - harap a fülembe erősebben mire felszisszenek. - Megértettél? - harapdálja tovább a fülem ahogy látja, hogy nem válaszolok rögtön.

- Igen. - adom meg végül magam.

- Helyes. - engedi el fülem nevetve. - Ne gondold, hogy csak azért óvatos leszek, hogy ne bukjunk le. Nem nyerek semmit azzal, hogy Jacksont nem rúgják ki. Sőt még örülnék is neki. De mindent a maga idejében. - hajol újra a nyakamhoz és szívja ki egy újabb helyen. Behunyt szemmel tűröm és könyörgök, hogy ne lássa meg senki ezeket a foltokat.

Jackson

Nem elég, hogy Mark fura de az utóbbi napokban még Yugyeom is.. Mintha valamit titkolna előlem, de akárhogy is próbálom kiszedni belőle semmit nem mond. Mindig azt mondja, hogy minden oké és, hogy felesleges aggodalmaskodnom, de a lányok is aggódnak érte, szóval tuti van valami.. Elgondolkodva nézem a hálószoba plafonját otthon.. Nem tudok aludni..

- Mmm. Minden oké? - fekszik mellkasomra Jungkook átölelve és nagyot ásítva.

- Persze. Aludja csak. - ölelem át és simogatom vállát.

Másnap a suliban feszültebb vagyok mint valaha. Nem elég hogy Mark a szokottnál is furcsább és rosszkedvűbb de Yugyeom hülyeségére is kezdek ráunni. Még a lányokkal sem beszél.

- Mondtam, hogy jól vagyok! - indul el az udvar felé szinte menekülve.

- Yugyeom, jobban ismerlek mint te saját magad. Biztos, hogy valami nincs rendben, elvégre lassan több mint egy hete ilyen vagy!

- Csak képzelődsz!

- Fejezd ezt be! - kapom el karját. - Nem vagyok valami jókedvemben, szóval beszélj!

- Érdekes de valahogy nem vagyok meglepve. Mióta Mark idejött mindig pocsék kedved van, de azt észre sem veszed ha nincs minden rendben? Miért velem foglalkozol mikor őt Jaebum erőszakolgatja?? - erre teljesen lefagyok, de neki még kell egy perc, hogy felfogja amit mondott. - Jaebum?

- Nem.. Jackson, ez! .. Várj! Jacks - nem várom meg, hogy befejezze. Szóval egész idő alatt ez volt a háttérben? Mark viselkedése, Jaebum, furcsa hozzáállása, Yugyeom pedig rájött, ezért titkolózott. Megölöm! Nem ússza meg! Ezúttal nem a kórházba juttatom hanem a temetőbe!!! Őrült tempóval megyek és keresem Jaebumot mindenütt. Végül egy alsóbb éves csaj mondja, hogy látta ahogy a tesi terem felé megy. Futok a tornaterem felé ami üres, de nem vagyok hülye. Berúgom a szertár ajtaját de amit látok attól elborul az agyam. Mark fájdalmas arca, a sebek a nyakán és a fülén és ahogy Jaebum felette van. Épp időben érkeztem, mivel Mark nacija még csak ki van gombolva de rajta van és Jaebum is fel van öltözködve. Lerángatom a srácot Markról és a falba vágom.

- Megöllek te rohadék! - szorongatom nyakát mire már köhög.

- Állj le Jackson. Ne csináld. - szalad ide hozzám Mark és próbál meg kezemnél fogva leállítani. - Könyörgök Jackson hagyd abba. Ne bántsd. - könyörög tovább de ahogy látja, hogy még mindig el van borulva az agyam, kezét oldalt felemelve áll közénk rám nézve. - Ne bántsd.

- Miért?? Azért hogy aztán megint elkezdjen zaklatni? Ha kinyírom akkor többé nem lesz vele gond! - kapom el újra Jaebum pólóját.

- Jackson ne nyúlj Jaebumhoz. Könyörgök. - fogja meg kezemet amivel Jaebum pólóját fogom. Jaebum csak nevet mire Mark még jobban bepánikól. - Kérlek. Bármit megteszek csak ne bántsd. - értetlenül nézek rá. Egyszerűen nem tudom felfogni miért védi! Jaebum erre csak még jobban elneveti magát.

- Akkora egy idióta vagy. - röhög bele Jaebum a fejembe. Félre lököm Markot és ismét belevágom a falba, de próbálom tartani magam.

- Te tényleg azt hiszed, hogy érdekel ha kirúgnak? Ha szétverhetem azt a hülye fejed akkor már megérte!!

- Ne csináld. - próbál meg Mark visszatartani.

- Tényleg képes lennél kirúgatni maga? Még úgy is, hogy Mark csak azért csinált mindent, hogy védje a segged? Gyerünk, üss csak. Bár ha jobban belegondolok már ki is vagy rúgva. - neveti el magát.

- Ne csináld. Kérlek. Nem ért hozzád komolyan. - lép Jaebum elé könyörögve.

- Mark, elég! Ne könyörögj neki, nem érdemli meg! - fogom meg a karját és elhúzom Jaebum közeléből, majd magam felé fordítom. - Nem hagyhatom, hogy megússza amit tett! Értsd meg, nem hagyhatom, hogy csak úgy megússza! Mi van ha megint megteszi? Hisz már kétszer is megtette!

- Jackson ígérd meg, hogy nem nyúlsz hozzá. Nem érdekel, hogy mit tesz velem csak ne nyúlj hozzá. Megbeszélem vele, hogy emiatt ne rúgasson ki. Csak kérlek, ne nyúlj hozzá. - markol pólómba könyörögve.

- Nem fogom engedni, hogy azt tegyen veled amit csak akar! Elment az eszed?? - üvöltöm. - Szólnod kellet volna nekem! Szólnod kellet volna de nem tetted! Miért? Azért hogy ne rúgjanak ki? Na ne szórakozz!! Fontosabb vagy számomra annál, hogy ezt hagyjam!!

- Jackson könyörgök ne mond ezt és ne csináld ezt. Nem érek ennyit. Most boldog vagy! Ne ronts el mindent. Csak... csak... - csuklik el a hangja és borul térdre előttem. - Könyörgök ne rúgasd ki magad. Azt nem bírnám elviselni. - nem tudom mit tegyek. Nem akarom őt így látni. Nem akarom, hogy ez legyen. Nagyot sóhajtva sétálok hozzá és állítom talpra.

- Menjünk Mark.

- Nem fogod bántani Jaebumot ugye? Mond, hogy nem nyúlsz hozzá. - kapaszkodik karomba.

- Hiába kérleled. A fojtogatás szerintem bántalmazásnak minősül. - lép mellénk Jaebum. Mark ledermed erre és remegve engedi el a karom és lép mellé. - Mit szeretnél? - néz rá ravaszul mosolyogva.

- Nem tudod bizonyítani, hogy én voltam. Nincs nyoma és nincsenek szem tanúk kivéve Markot aki nem látott semmit, ugye? - nézek Markra. - Nem fogom bántani ezt a szemetet, habár megérdemelné. Viszont többet nem engedem, hogy hozzád érjen. Viszont lépjünk mielőtt meggondolom magam! - óvatosan, Jaebumra néz majd vissza rám és lassan bólint egy aprót. Magammal húzom és felviszem a tetőre. Ott majd nyugtunk lesz. Felérve viszont a falnak lököm.

- Mi a franc ütött beléd? Miért nem szóltál, hogy Jaebum újra zaklat??

- Mert tudtam, hogy ez lesz. Nem akartam, hogy neki támadj. Nem akartam, hogy kirúgjanak. - tör ki belőle.

- Mark! Fogd már fel végre! Fontosabb a te jól léted mint ez a szar hely! Soha többé! Soha többé ne csinálj ilyet! Azt nem bocsájtom meg!!

- Nem tudnám elviselni ha kirúgnának miattam. Nem érdekel ha gyűlölsz vagy undorodsz tőlem. De azt nem bírnám elviselni, hogy soha többet ne lássalak. - sírja el magát. Pár pillanat múlva pedig ahogy leesik neki, hogy mit mondott szája elé kapja a kezét és indul vissza a suliba.

- Várj! - kapom el karját. Most nem menekülsz! - Miért?

- Semmi. Ne haragudj. - nézi a földet zavartan.

- Nem bírnád elviselni ha nem láthatnál? De miért? Mark.

- Ne haragudj. Többet nem fordul elő. - próbálja meg kihúzni a kezét a szorításomból.

- Ne próbálj meg folyton folyvást csak menekülni! - szorítom a falhoz, így nem tud elfutni. - Soha többé ne menj Jaebum közelébe és ha bármivel is próbálkozik azonnal szólj nekem!

- Jackson bármit megteszek csak, ho... - akad meg mondandójában és néz a szemembe. - Szólok. - adja meg magát végül és hajtja le a fejét. Nem igazán tudom mi ütött belé hirtelen de örülök, hogy beleegyezett.

- Ha nem menekülsz el akkor még el is engedlek, mit szólsz?

- Rendben. - bólint egy aprót. Óvatosan eltávolodom, hogy kapjon egy kis levegőt, majd csendben nézek rá. Nagyot sóhajtok.

- Elmehetek? - nézi még mindig a földet.

- Persze. - sóhajtok. - De ne menj Jaebum közelébe! Menj vissza a barátaidhoz inkább. Már biztos aggódnak.

- Rendben. - bólint egyet és megy el. Fejemet vakarva dőlök a falnak. Ezt még emésztenem kell...

Mark

Jaebum egyre durvábban bánik velem. Mióta nagyjából egy másfél hete kiszívta a nyakam, azóta minden egyes alkalommal sebesre harapja a füleimmel együtt. Minden egyes nap vagy garbóban vagy pedig sálban mászkálok, hogy senki ne vegye észre. A fülemre pedig a sapkámat húzom rá amennyire tudom. Illetve a hajammal próbálom meg a lehető legjobban eltakarni. Aminek viszont örülök, hogy bár az elején még mindig rajtam kell, hogy legyen a sapka de menet közbe hamar lekerül rólam mert kifejezetten zavaró tényezőnek számít, hogy így nem tudja a hajamat tépni miközben szopom.

Jinyoungéknak sikerült viszonylag könnyen beadnom, hogy megfáztam és fáj kicsit a torkom ezért hordok így tavasszal is ilyen meleg cuccokat. Ma is ugyan úgy telik a nap ahogy eddig is. Kapok egy sms-t, hogy ebéd szünetben menjek a torna szertárba. Szünet elején odaszólok Jinyoungnak és már megyek is. Becsukva magam mögött az ajtót Jaebum rögtön a lényegre tér. Alig egy perc múlva már a földön is vagyok és a nyakamat harapdálja bőszen közben a nadrágommal babrálva. De pár perc múlva abbahagyja. Jackson ront be idegesen és rángatja le rólam Jaebumot. Ahogy leesik, hogy mi folyik itt pontosan már állok is fel és könyörgök neki, hogy ne bántsa Jaebumot. Nem akarom, hogy kirúgják. Azt nem bírnám ki. Már szinte sírva könyörgök neki, de nem hallgat rám. Mit csináljak, hogy ne bántsa? Mikor pedig végre úgy tűnik, hogy sikerül meggyőznöm Jaebum lép közbe. Tudom, hogy mire céloz így szinte habozás nélkül lépek mellé. Most már nem érdekel semmit. Jackson megtudta. Ezek után már tuti undorodik tőlem és meg is utált. Még ha nem is áll velem többet szóba. Nem hallhatom a hangját, a nevetését. Azt hittem felkészültem rá. De most, hogy ez be is következi… én ezt nem akarom. Jackson pedig amiket mond. Hinni akarok benne. Így csak bólintok neki és hagyom, hogy felvigyen a tetőre. De ahogy elkezd kérdezgetni kitörik belőlem minden. Túl sok minden. Nem akartam neki elmondani az igazat. Nem mondhatom el neki a valódi érzéseimet. De nem hagyja, hogy elmenjek. Csak tovább faggat. El akarok menni de nem engedi. Elmenni. Megszűnni. De nem hagyja. Azt kéri, hogy többet nem csináljak ilyet, hogy rögtön szóljak neki. De ezt nem várhatja el tőlem. Bármit megteszek csak, hogy ne legyen semmi baja és boldog legyen. De nem mondom ezt ki. Félbe hagyom a mondatot. Ezzel csak saját magam árulnám el vele. Inkább csak beleegyezek. Még ha tudom is, hogy ez a szavam nem feltétlenül igaz. Ez után pedig el is enged. Azt mondja, hogy menjek vissza Jinyoungékhoz. De képtelen vagyok rá. Egyenesen haza megyek. Nem foglalkozom vele, hogy még két óra hátra lenne. Még a cuccaimmal sem. Csak egyből hazamegyek. Szerencsére hétvége van így nem kell az iskola miatt aggódnom. Azonban a cuccaimat nem hagyhatom csak úgy a suliban. Így szombat délután elmegyek értük. Hamar össze is szedem a cuccaim és indulok is el haza. De nincs most kedvem buszra szállni. Tudom, hogy nem lakom valami közel de most jól esik kicsit sétálni. Viszont hamar megbánom. Egy parkban állok meg ahogy Jackson Jungkookal összemelegedve sétálnak felém. Még nem vettek észre így rögtön hátat is fordítok, hogy ne lássanak meg. Nagyon fáj de nem zavarhatom meg őket. Ahogy látom milyen jókedvűen nevetnek csak még jobban megfájdul a szívem.. és ahogy kézen fogva sétálnak.

- Mark? - lép elém Jackson. Túlságosan elkalandoztam és észre vett.

- Szia Jackson. - erőltetek magamra egy mosolyt

- Mit csinálsz itt? Csak nem találkozol valakivel? - kérdezi de apró mosollyal fordul a karjára akaszkodó Jungkook felé, hogy jelezze, nem feledkezett el róla. Fájdalmasan dobban a szívem ahogy látom őket.

- Épp hazafelé tartok. Néhány dolgot a suliban hagytam. - mentegetőzőm gyorsan.

- Értem, akkor jó utat neked! - mosolyog Jungkook de nem túl kedvesen.

- Hé, ne legyél már ilyen! Mark a barátom! - szól rá Jackson.

- De Jacks! Ez az utolsó napom amit itt töltök, utána haza kell mennem. Hagy töltsük el nyugodtan.

- Ez két perc. - sóhajt.

- Mi az, téged nem is zavar, hogy elmegyek?

- Ne kezd! - teszi fejére a kezét kedvesen mire a srác kissé durcásan de bólint.

- Ne haragudj! Szóval haza mész?

- Igen. Ne haragudjatok. Nem akartalak zavarni. Már megyek is. - köszönök el gyorsan. Nagyon fáj őket így együtt látni de még is akaratlanul végig fut rajtam a boldogság ahogy mondja, hogy holnap már nem lesz itt. Pedig ennek nem szabadna örülnöm hisz Jackson most boldog vele. Biztos nehéz lehet neki.

- Mark várj! - szól utánam de nem tud mit mondani. Mintha valamit akarna de meggondolhatta magát. - A suliban találkozunk. - mosolyog és int.

- Rendben. - bólintok és már megyek is.

Jackson

Jobban szerettem volna hazakísérni Markot ma ha már találkoztunk de muszáj ezt az ügyet lezárnom Jungkookal. Nem örül, hogy nem mentem bele a táv kapcsolatos ötletébe de megértette, hogy nem működne.. Amúgy is tisztában van azzal, hogy ez csak egy rövid játék volt kettőnk között. Ő vasárnap hazamegy és ez az egész mintha meg se történt volna és kész. Legalábbis így terveztem de az a köcsög Jaebum mikor múltkor együtt látott minket el is híresztelte a dolgot, így nem tudtam úgy tenni mintha semmi se történt volna sajnos. Minden esetre ez most közel se érdekel annyira mint a pénteken történtek. Még hátra van egy nagyon fontos feladatom, így amint bemegyek a suliba az első dolgom Jaebumot elrángatni egy csendesebb helyre és a falnak lököm.

- Mit akarsz Jackson. Csak nem meguntad a sulit? - gúnyolódik mosolyogva. - Így már akkor nem lesz arra szükség, hogy titokban tegyek Markkal bármit is. Bár szórakoztató volt látni, hogy hogyan próbálja meg elrejteni a foltokat a nyakán. Ma lehet kap is tőlem még egyet. - gondolkodik el. A falhoz nyomom és kicsit be is veri a fejét.

- Azt hiszed nincs más mód arra hogy távol tartsalak Marktól csak a verés? - nevetem el magam. - Tudod lehetek olyan mint te. - billentem oldalra a fejem sötét mosollyal. - Elvégre a tanár csak azt mondta, hogy nem akar több "ehhez hasonló verekedést" .

- Ezt még is, hogy érted?- néz rám értetlenül de ahogy kezd neki leesni a dolog elfehéredik. - Ezt nem gondolhatod komolyan. Nem vagy ilyesmire képes. - rázza hitetlenül a fejét

- Te is megtetted Markkal nem? Bár az igaz, hogy semmi gusztusom hozzá. Nem vagy az esetem, de legalább jól nézel ki. - vonok vállat és végigsimítom egy ujjam fel a torkán és állkapcsán.

- Nem. Nem tudnád megcsinálni. - remeg teljes testében.

- Fogadunk? - lépek közelebb kaján mosollyal és a falnak nyomva fenekére simítom a kezem. Undorodom ettől az érzéstől de Markért bármit.

- Nem vagy normális. - lök el magától.

- Csak azt teszem amit te tettél. Semmivel sem különb annál. - csapok feje mellé és megtámaszkodva közelebb hajolok. - Na ide figyel, ha jót akarsz a seggednek, akkor tartsd távol magadat Marktól! Felfogtad végre? - sziszegem arcába.

- Rendben. Nem nyúlok többet hozzá. Örülj. - adja meg magát fintorogva. Elmosolyodom és megpaskolóm az arcát.

- Jófiú! - ezután ő bosszúsan elmegy de nekem még mindig van dolgom. Ezúttal Yugyeomet keresem akit a tetőn találok meg.

- Hali. - sóhajt.

- Ez az én helyem. - mosolyodom el és kezemet nyújtom mire feláll.

- Nem.. haragszol?

- Csak tiszteletben tartottad Mark kérését, miért tenném.

- Honnan? Mark mondta?

- Nem de nem volt nehéz rájönnöm. Jobban oda kellet volna figyelnem rád elvégre te mindent elmondasz, kivéve azt ami nem a te titkod.

- Jackson..

- Na elég! - tolom el arcánál. - Ne nézz ilyen világ fájdalmas képpel, inkább gyere! - húzom magammal.

- Hová viszel? - egy üres terembe viszem ahol Bo Ra és Su Hin vártak ránk. Amint meglátják Yugyeomet felsóhajtanak és hozzá sietve átölelik.

- Yugyeom!!

- Lányok. - öleli át mosolyogva a két csajt. Mosolyogva nézem őket majd mikor elkezdenek beszélgetni eljövök. Ezzel tiszta vagyok. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy Markkal mi a helyzet. Mivel nem bírom kivárni, hogy magától kiderüljön, így beülök órára. Szerencsére bent van és az én helyemen ül ami már az övé. Megkönnyebbülten ülök le én is és egy cetlire firkálva a füzetére dobom az üzenetet amiben ez áll: "Jól vagy jó kisfiú?" Pár percig nem kapok semmi választ amitől kezdek ideges lenni. Végül megkocogtatja a vállam és úgy nyújt nekem egy cetlit. ''Megvagyok. Veled minden rendben? Rendben volt a hétvége?'' Elmosolyodva válaszolok. "Persze. Csak a szokásos." Megint percekig nem jön válasz. ''Biztos? Elvégre Jungkook... hisz olyan jól kijöttetek. És boldognak is tűntél.'' Erre lehervad a mosolyom. "Ne értsd félre a helyzetet.. Amúgy sem lehetett volna belőle semmi hisz nem itt lakik." Megint nem kapok rögtön választ de ezúttal egyáltalán nem kapok. A csöngő az ami megakadályozza ezt. Hátra fordulok felé, hogy személyesen halljam mit szeretne mondani.

- Attól még boldog voltál. Ezt pedig jó volt látni. - mosolyodik el. - Ha bármi van akkor szívesen meghallgatlak. Tudom, hogy fájdalmas az ilyen.

- Nekem jobban fájnak a te szavaid.. - sóhajtok. Vajon észre fogja venni valaha is? Vagy tényleg örökké elbújik a boldog tudatlanság mögött mert az egyszerűbb?

- Miért mondod ezt? - néz rám értetlenül. - Nem szerettem volna semmi olyat mondani amivel megbántalak. Ne haragudj. Csak segíteni szerettem volna. De igazad van. Hisz miért bíznál meg bennem. Nem tettem érte semmit. Sőt... Ne haragudj. - mosolyog rám. Látszik rajta, hogy kedves gesztusnak szánta de inkább fájdalmasra sikerült. Erre nagyot sóhajtva nézek körül. A terem már teljesen üres így magamhoz ölelem.

- Egyre nagyobb butaságokat beszélsz.. - szegény, semmit sem ért..

- Jackson ezt miért? - lepődik meg.

- Mert.. Mert most ehhez van kedvem. - ölelem jobban magamhoz, hogy ne lássa az arcom ahogy kicsit elvörösödöm. – Meg, hogy megnyugtassalak: bízom benned!

- Jackson én... - hagyja félbe a mondatot egy pillanatra. - Köszönöm. - ölel vissza és bújuk a nyakamba. Ettől kiráz a hideg jó értelemben és érzem, hogy még jobban elvörösödöm. Meg se tudok mozdulni csak tűröm. Pont a nyakamba!! Még percekig vagyunk így míg végül ő az aki elszakad tőlem.

- Ne haragudj. - vakarja meg zavartan a nyakát félrenézve

- Nem.. Khöm.. - nézek el zavartan. - Öhm, sietnünk kéne, a végén még elkésünk az óráról.

- Igen igaz. - áll fel gyorsan összeszedve a cuccait. - Várjunk. - áll meg az ajtóban és fordul vissza. - Te jössz órára?

- Úgysincs jobb dolgom nem? - vonok vállat. - Legalább olyas valakivel lehetek akinek élvezem a társaságát. - kacsintok rá. Erre csak nevetve indul el újra.

- Ahogy gondolod.

Mark

Félve megyek be hétfőn a suliba. Nem akarom Jacksont szomorúnak látni. Viszont ennek ellenére még is van bennem egyfajta öröm, hogy most már nincs együtt azzal a fiúval. Igen tudom nem szabadna örülnöm, de nem tudok ellene semmit sem tenni. Viszont a barátja vagyok és nem mutathatom ki az örömömet így eldöntöttem, hogy egy szó nélkül fogom megvigasztalni. Viszont egész nap nem látom őt. Kicsit aggódom, hogy annyira ki van, hogy még iskolába sem jött. Viszont megnyugszom mikor egyik órán csak így hirtelenjében feltűnik, persze nem kevés késéssel. Nem sokkal pedig az után, hogy leül, elém csúsztat egy kis cetlit. Aggódik értem. De hát miért? Én rendben vagyok, neki nehéz most. Egyáltalán miért aggódig értem állandóan? Mikor azonban rákérdezek nem válaszol rendesen. És úgy néz ki meg is sértem. Teljesen igaza van. Hisz még is mért kéne bennem megbíznia? Egyáltalán milyen jogon kérdeztem rá az ő magán életére? Nagyon fáj ebbe belegondolni, de igaza van. Ez után viszont fogja és magához ölel azt mondva, hogy bízik bennem. Én most már semmit sem értek. De nagyon jól esik az ölelése, és ahogy megérzem az illatát nem bírok magamon uralkodni. Visszaölelve bújok hozzá a nyakához hajtva a fejem, hogy még jobban érezhessem. Percekig vagyunk így. Szívem szerint el sem engedném. Olyan békés és kellemes így. Nincsenek gondok, csak egymást öleljük. De ahogy végre magamhoz térek elengedem és kicsit elhajolva tőle kérek bocsánatot.

A nap többi részében el sem bírok mozdulni Jackson mellől. Egyszerűen hiányzott ez a fajta közelsége. Nem tudom, hogy lettem volna képes erről örökre lemondani. Még ebédnél is ragaszkodom hozzá, hogy üljön mellénk, mondjuk nem kell valami sokáig győzködni. A végére pedig még Yugyeomék is ide ülnek hozzánk.

Már vagy két napja, hogy minden újra a régi. Normálisan beszélgetünk és még jól is érzem magam. Jackson sem változott szinte semmit. Ugyan úgy kihagyja a legtöbb órát. Most is emiatt sietek annyira.

- Jackson várj meg. - kiáltok után futva. Megáll és felém fordul.

- Mi van veled? - nevet engem nézve.

- Hál isten, hogy utol értelek. - fújom ki magam és kezdek el keresgélni a táskámban. - Tessék. - nyújtom neki a biosz munka füzetét, de csak értetlenül néz rám.

- Igen? - kérdezi, de nem veszi el a füzetet.

- A tiéd a munka füzet. És kaptunk bele házit. Nem akarom, hogy amiatt legyél bajban mert nálam van és nem tudod megcsinálni. - magyarázom el neki és nyújtom hozzá közelebb.

- Ajh, hagyjad már! - utasítja vissza. – Szerinted megcsinálnám a házit?

- De hát... - kezdenék el tiltakozni de félbe szakít.

- Mondom hagyd! - nevet.

- Legyen. - adom fel sóhajtva .- Viszont én megyek mert nem keveset kaptunk és így is szerintem estig ezzel fogok szenvedni. - húzom el számat és indulok el intve neki. Visszaint majd nevetve tovább áll. Hazaérve egyből elkezdem megírni a házit de annyi van, hogy este hatkor sem végzek és inkább hagyom az egészet. Legalább is a matek részét. A többivel már kész vagyok. Lezuhanyozom és már alszom is. Másnap a suliban meglepődve látom, hogy Jackson még az első óra előtt bent van a teremben.

- Csak nem beülsz bioszra? - megyek oda hozzá kíváncsian. Erre csak vállat von.

- Egyszer-egyszer nem árt.

- Még a végén tényleg jó kisfiú leszel. - indulunk el a terembe nevetve.

- Azért ne fogadj rá. - ül le vigyorogva a helyére.

- Azért kíváncsi lennék milyen is a jó Jackson. - ülök le én is a helyemre.

- Szerintem olyan nem létezik. - csak nevetek válaszán, de mondani már nem tudok semmit mert becsengetnek és bejön a tanár. Köszönünk és elkezdi beszedni a munka füzeteket, hogy megnézhesse a házit. Jackson elé érve megáll és kíváncsian néz rá.

- És az öné?

- Öö, nem csináltam meg. - néz fel a tanárra mire a tanár kicsit gúnyosan nevei el magát.

- Előre megmondtam Jackson, hogy ha ezt sem csinálja meg akkor megbuktatom.

- Hát én ilyesmiről nem hallottam.

- Talán ha bejárna órára tisztában lenne a dolgokkal.

- Itt van. - pattanok fel rögtön a helyemről, és nyújtom a tanár felé Jackson munka füzetét.

- Hogyan? - néz rám értetlenül.

- Itt van Jackson házija. - magyarázom el rögtön.

- Miért lenne ez Jackson házija mikor ez az önné?

- Ez nem az enyém. Nézze csak meg. Ez Jackson munka füzete. - magyarázom gyorsan és nyitom ki, hogy láthassa tényleg a Jackson Wang név szerepel benne.

- Szóval rávetted Markot, hogy csinálja meg helyetted? - fordul Jackson felé idegesen mire látom, hogy nyitná a száját, hogy tiltakozzon, de nem hagyom.

- Nem igaz. Nem vett rá. Még csak meg sem kért, és nem is csináltam meg helyette.

- Akkor meg?

- Óra elején jöttem rá, hogy elfelejtettem, hallottam, hogy megcsinálta és mivel egymás mellet van a szekrényünk így elvettem. - magyarázom el gyorsan, és próbálok meg minél hihetőbb történetet kitalálni. Nem szól hírtelen semmit a tanár csak percekig méreget mire elveszi a munka füzetet a kezemből.

- Nagyot csalódtam benned.

- Igen. Sajnálom. - hajtom le a fejem.

- Remélem, tisztában van vele, hogy a bukás része önre is vonatkozik. Megmondtam aki egyes és kettes között van és nem csinálja meg mára azok megbuknak így ön is.

- Igen tudom.

- Remek. Most pedig üljön le és folytassuk.

- Igen. - bólintok egy aprót és megyek a helyemre. Egész órán meghúzom magam és még csak fel sem nézek. Óra végén amint tudok kisprintelek a teremből és rögtön a szekrényemhez megyek. Jackson idejön hozzám és saját szekrényének dőlve néz rám. Félve nézek rá.

- Szia.

- Ne sziáz itt nekem. Te teljesen hülye vagy? - kérdezi idegesen.

- Jackson nyugodj meg egy kicsit. Nem történt semmi.

- Mi a francról beszélsz? Meghúztak téged bioszból? Tisztába vagy vele hogy évet kell ismételned emiatt? Te voltál az egyetlen elviselhető ember az osztályban erre tessék. - sóhajt idegesen.

- Jackson nyugodj meg. Még így is jobb mintha téged húztak volna meg. Én majd valahogy megoldom. De ha nem sikerül is. Max halasztok még egy évet. De neked még pótvizsgán sem biztos, hogy adnának esélyt. - akadok ki én is. És amúgy is megmondtam, hogy bárhogy de megvédem és segítek neki.

- Mark, szerinted érdekel az iskola? Elhiheted, hogy nem a tudásomból fogok megélni! Viszont neked fontos ez a dolog, ezért vagyok mérges. Próbálok örülni és igaz, hogy örülök is, hogy ezt megtetted értem, de mérges is vagyok!

- Mint mondtam én meg tudom oldani de te neccesen ha a tanárokon múlik. Csak örülj, hogy segítettem. - fordulok meg és indulnék el, mire nagyot sóhajt.

- Köszönöm!.. Tényleg, köszi.

Az elkövetkezendő napokban nem került szóba ez többet hál isten, bár Jinyoungtól kaptam egy enyhe fejmosást, de az sem volt olyan vész. Úgy beszélgettem, és viselkedtem Jacksonnal mintha mind ez meg sem történ volna ami miatt nagyon boldog vagyok, még ha gyakran fáj is látnom, hogy Jackson csak egy sima barátot lát bennem. De nekem ez így tökéletes. Nem akarom elüldözni magam mellől azzal, hogy elmondom neki a valódi érzéseimet. Azzal csak tönkre tennék mindent.

- Na akkor jöttök? - jön ide hozzánk Jinyoung. Az elmúlt időben még ő is egész jóban lett Jacksonnal. Na jó ez így kicsit túlzás de már nem fél tőle annyira és ha arról van szó akkor el tud vele beszélgetni. Mint most is.

- Igen persze. - állok fel boldogan és indulunk el hárman az udvarra a foci pálya felé. - Akkor hát én leszek Jinyounggal, te pedig Yugyeommal. - nézek Jacksonra és a mellette álló haverjára aki már itt várt minket.

- Ez az. Így a nyertes csapatban leszek. - egyezik bele Jackson.

- Azt te csak hiszed. – vágok vissza rögtön. – És csak, hogy legyen tétje is. A nyertes kérhet valamit a vesztes csapattól. – fogom meg a labdát és sétálok a pálya közepére.

- Hm. Ez érdekesen hangzik. – mosolyodik el. – Yugyeom mi fogunk nyerni. – szól vissza haverjának.

- Azt majd meglátjuk. Csak ne, hogy elbízzátok magatokat mert még a végén minden szavunkra ugrándozni fogtok. – szólok vissza neki ravaszul mosolyogva.

- Csak szeretnéd. – nevet ki.

- Még ma elkezdjük vagy egész nap egymást fogjátok húzni? – jön ide Jinyoung is.

- Kezdhetjük. – hagyom abba és teszem le a labdát.  Amikor pedig mindannyian felkészültünk kezdjük is. Hamar megszerzem a labdát de szinte azonnal el is veszítem, és gólt is kapunk. Nem fogom hagyni, hogy lenyomjanak. Főleg így, hogy az elején miket mondtam. Gyorsan összeszedem magam és már támadunk is vissza. Jinyoungra nézek aki rögtön tudja, hogy mit szeretnék így előre fut én pedig lepasszolom neki és szerzünk is egy gólt. Mosolyogva kocogok el Jackson mellet aki csak vissza mosolyog. Ó nehogy azt higgye, hogy most majd hagyom, hogy nyerjenek. Rögtön támadni is kezdek és a kapu elé érve emelem is a lábam, hogy gólt rúgjak de a földön kötök ki. Csak annyit érzékelek az egészből, hogy valami fejbe talál, aztán a földön vagyok, és valami újra eltalálja a fejem, csak most sokkal erősebben mint az elsőnél. Utána pedig semmi.

Jackson

Teljesen lesokkolok mikor meglátom ahogy Mark a földre zuhan. Először nem tudom mi találta fejbe, majd látom ahogy a baseball labda végigpattog a földön, de nem elég, hogy teljes erővel fejen találta, hátra esik és beveri a fejét a betonba.

- Mark!! – kiáltok fel és egyből hozzá rohanok ahogy a többiek is.

- Szólok a tanárnak! – fut el Yugyeom. Én nem merem elmozdítani az ájult fiút, nehogy valami komolyabb baja legyen.

A tanár megérkezik és kénytelenek Markot bevinni a mentősök a kórházba, mi viszont nem mehetünk vele csak egy tanár. Viszont nem hagyhatom, hogy egyedül elvigyék hisz még csak rokona sincs elérhető közelségben, így hívunk egy taxit és Jinyoung-al utána megyünk a kórházba. Mikor magához tér csak én vagyok bent a szobájában.

- Szia. - sóhajtok megkönnyebbülve.

- Helló. – próbál meg felülni én pedig rögtön segítségére sietek.

- Hogy érzed magad?

- Megvagyok. – vakarja meg fejét mire hangosan felszisszen. – Olyan mintha ketté szakadna a fejem. – neveti el magát kínosan. – Mi történt pontosan?

- Fejbe talált egy baseball labda majd közelebbről is megismerkedtél a betonnal. .. Basszus ez már durva! Még a zaklatódtól is!

- Ezt meg hogy érted? - nagyot sóhajtva veszem elő a labdát ami fejbe találta a zsebemből, amin az az üzenet áll: „Ezt érdemled!!”

- Értem. – hajtja le fejét idegesen, mire hátára rakom kezem és megsimogatom, hogy megnyugtassam.

- Ez már tényleg több a soknál!! – akadok ki.

- De legalább most azt találta el akit akart. – néz rám elmosolyodva.

- Ebbe bele se kezdj! Ha láttam volna hogy feléd száguld az a labda akkor hidd el nem ez lett volna a vége!

- Jackson, ha még egyszer akkora hülyeséget csinálsz mint a múltkor, most én nem fogok neked megbocsájtani.

- Az sem érdekel ha megutálsz emiatt, de nem hagyom, hogy bajod essen, fogd már fel végre!!

- Te fogd fel inkább, hogy nem akarom, hogy bajod essen, azt nem bírnám elviselni!

- Mi?.. – döbbenek le. – Hogy éred?

- Nem.. mármint… - kapja el tekintetét rólam. – Barátok vagyunk, meg gondolom azért is amiért te, hisz te is folyton ezt mondod.

- Nekem szabad. – nézek el.

- Nekem miért is nem? Én nem félthetlek téged? – húzza fel fél szemöldökét.

- Miért féltenél te engem?

- Miért ne félteném azt aki rohadt fontos a számomra? – kérdezi már kissé idegesen.

- Mi a francról beszélsz? – nevetem el magam fájdalmasan. – Ne mondj ilyen marhaságokat, mióta vagyok én fontos?

-  Miért ne lennél fontos? Had döntsem már el én, hogy ki mennyire fontos a számomra!

- Hülyeség miattam aggódnod, te barom, elvégre itt te vagy a célpont!

- És a célpont nem védheti meg azt akit szeret?? – üvölti a képembe, de amint leesik neki mit is mondott szájára csapja a kezét. Ledöbbenve nézek rá.

- M-mi?

- Semmi. Nem mondtam semmit. – fordul el.

- Na neeeem! Ezt nem játszod el még egyszer!! – kapom el csuklóját és az ágyra nyomva fölé magasodom. – Most nem menekülsz! El fogod mondani, hogy értetted!

- Sehogy!  Csak felejtsd el! – fordítja el a fejét.

- Nem! Nem fogom! Mark! Tudni akarom!!..Tudni akarom, hogy mit gondolsz rólam. – halkulok el a végére.

- Jackson kérlek! Ne akard, hogy elmondjam, azzal csak mindent elrontanék! – néz szemeimbe. Van egy halvány sejtésem mire akar kilyukadni, de ezek csak feltételezések. Hallanom kell!!

- Már így is minden el van cseszve! Mond el! – nézek szemébe kérlelően. – Kérlek!

- Szeretlek!.. Most örülsz? – vágja a fejemhez, mire teljesen ledöbbenek. Itt valami elszakadhat bennem mert gondolkodás nélkül fogom meg nyakát és húzom magamhoz hogy megcsókoljam. Erre viszont felszisszen, így gyorsan elengedem.

- Mit csinálsz?

- Fogd be. – suttogom és ezúttal lassan lehajolva lágyan és óvatosan csókolom meg. Hosszan csókolom és eleinte Mark meg se mozdul, de a végén ő is viszonozza csókom.

Közelebb húzódom és tovább csókolom őt. Ő épp át akarja ölelni hátam mikor berobban az ajtó és a thai prücsök ront be rajta.

-  Hyuuunnnggg!!! Úristen, hallottam mi történt, jól - erre lefagy ahogy meglátja, hogy majdhogynem barátján fekszem.

- A legjobbkor.. – sóhajtok. – Gyere vissza később! – mordulok rá, mire kicsit össze rezzen.

- B..Bocsi.. Megyek. – indul el ki.

- Na, megtaláltad Markékat? – toppan be Jinyoung.

- Na! – akadok ki.

- Ne már.. – szól szem forgatva. – Asszem, rosszkor jöttünk. - tolja ki BamBam-at, de valaki elállja az útját.

- Na minden oké? – lép be Yugyeom, de nem csak ő, még Bo Ra, meg Su Hin is jöttek vele.

- Nem akartok elfogyni?? – szállok le most már Markról, feladva.

- Upsz, bocsi. – nevet Yugyeom a két lány pedig összesúg.

Jinyoung nagyot sóhajtva sétál Mark mellé.

- Rendben vagy? – húzz az ágy mellé egy széket és ül le.

- Nem akartok hazamenni inkább? – dőlök keresztbe Markon.

- Ezt is megéltük. – bólogat Yugyeom.

- Yugyeom mint valami büszke apuka!- vihog Su Hin.

- Olyan ééédess!! – olvadozik Bo Ra.

- Szűnjetek már meg!! – akadok ki.

- Ti miről beszéltek? – tornázza magát megint ülőhelyzetbe Mark Yugyeom-ékre nézve, így én legördülök hasáról ölébe.

- Semmi.. ne foglalkozz  velük. – sóhajtom.

- Bizony, ne is foglalkozzatok velünk. – kuncog Su Hin legyintgetve, mire elveszek egy felszabadult párnát Mark mögül és hozzá vágom.

- Hyung.. – motyogja még mindig sokkos állapotba BamBam. – Mi folyik itt? – csoszog oda Jinyoung-hoz.

- Semmi, ne foglalkozz velük. – simít Mark a hajába, mire hirtelen felülök és nagyon csúnyán nézek BamBam-ra morogva, ő viszont csak megszeppenve húzódik közelebb Markhoz. 

- Mi bajod szegény BamBam-mel? – öleli magához Mark.

- Ez! – mutatok rá a lényegre, mire Yugyeom szabályosan felvihog a háttérbe. – Nincs jobb dolgotok?

- Moziba akartunk menni, de ez jobb bármelyik filmnél. – nevet.

A nagy hangoskodások közepette bejön egy nővérke és halkan köhögve vonja magára a figyelmet.

- Mi a helyzet? Rendben lesz? – állok a nő elé aggódva aki mosolyogva bólint.

- Viszont van egy kissebb agy rázkódása. A doktor úr azt mondta haza mehet de csak ha van aki figyel rá.

Egyből Mark felé fordulok, és csak azt látom hogy Jinyoung-ra néz mosolyogva, mire egyből lemondok a tervemről.

- Szegény milyen csalódott.. – teszi vállamra kezét Bo Ra, mire csúnyán nézek rá.

- Én is maradok, négy szem többet lát! – lelkesül fel BamBam is.

-  Na nem, elég leszek oda én! – kapom fel a fejem egyből.

- Fel se merült, hogy te is maradsz. – néz rám értetlenül Mark.

- Nem is kérdés volt. Megyek.

- Hmm.. – kontráztak a lányok, mire Yugyeom a fejükre tette kezét.

- Akkor ez eldöntve. Kérem jöjjön valaki velem kitölteni a papírokat.

- Máris. – indulok el nyugodtan mögötte.

- Hé várj! – indul el Jinyoung BamBam-el a nyomában de a lányok beállnak az ajtóba karba tett kézzel.

- Ne olyan hevesen fiúk! – mosolyodik el Su Hin, Bo Ra pedig felhúzza a szemöldökét.

- Jól nevelted a lányaidat Yugyeom. – megyek el kárörvendve a nővérrel.

Kitöltöm a papírokat, elmondanak pár dolgot, majd visszaküldenek, hogy szóljak mehetünk ha akarunk, de amire visszaérek.. Mark az ágyon ül, de ahogy meglát engem feláll, viszont megszédül és BamBam az aki elkapja. 

- Jól vagy hyung? – öleli át a srác a hátát.

- Igen, persze, csak kicsit megszédültem. – mosolyog rá.

- Akár mehetnénk is. – szólok közbe morgolódva.

- Rendben. – egyezik bele végül Mark, de elég bizonytalanul lép, így Jinyoung is oda áll és segít neki megállni. Kicsit idegesen sétálok oda hozzájuk és kérdés nélkül veszem át Markot a srácoktól.

- Menjünk.

Taxival megyünk el hozzá. Ahogy beérünk én ágyba dugom Markot és csinálok neki valami kaját meg teát. Bár nincs túl sok választék.. ez így nagyon nem egészséges. Eszik ez a srác egyáltalán??

Amíg alszik elugrom a boltba, hogy hozzak valami ehetőt majd megfőzöm és halkan bemegyek a szobájába egy tálcával, mire megébred.

- Éhes vagy? – ülök le az ágy szélére letéve a tálcát az éjjeli szekrényre és csak egy tányért fogok a kezembe.

- Kicsit. – néz rám teljesen ledöbbenve.

- Mi az? – nevetek. – Úgy nézel mint aki szellemet látott.

- Nem… én csak…

- Leugrottam a boltba míg aludtál. Többet kéne enned! Nem csoda hogy csont és bőr vagy! A végén még ketté törlek. .. Gyerünk, egyél. – merítek az ételből és megfújva neki szájához tartom.

- Tudok egyedül is enni. – morogja de végül bekapja a kanalat. – Nem kellet volna. Kifizetem. – nyúl táskájáért de megakad a mozdulatban. – Később.. kifizetem.

- Nem kell és nem is fogadok el pénzt. Csak egyél már! – sóhajtok kezébe adva a tányért.

- Köszönöm.  – hajtja le a fejét és eszik tovább. Mosolyogva simogatom meg fejét majd felállok. Amíg eszik én kerítek láz mérőt meg kikészítem a gyógyszereit. Miután eszik és beveszi a gyógyszereit elküldöm zuhanyozni, addig pedig elmosogatok. A láza is lement így kezdek megnyugodni, de ekkor hallok egy puffanást a fürdőből.

- Mark? – nézek a fürdő felé, de csak nyöszörgést hallok vissza, így mindent eldobok ami a kezembe van és a fürdőbe sietek. – Bemegyek! – nyitok be.

- Várj!- szól elkésve. A földön ül és gyorsan ölébe húz egy törölközőt. Nem tudom, hogy a gőz miatt vagy a zavarom miatt van e ilyen meleg de fülig pirulok.

- Bocsi!- nézek el. – Jól vagy?

- Igen. – kapja el ő is tekintetét.

- F-fel tudsz állni?

- Persze.

Bólintok és kimegyek a fürdőből. Az ajtónak dőlve fogom pirult arcom. Basszus.. le kell nyugodnom! Érzem, hogy nyílik az ajtó így ellököm magam az ajtótól, hogy kiengedjem a fürdőből, de ahogy meglátom lefagyok. Le se tudtam hűteni magam erre ő…!! Zavartan megvakarja fejét és megszólal:

- Elfelejtettem pólót hozni.

- Azt vettem észre! – nézek el. – Hozok neked! – sietek el.

Miután rendesen felöltözködik és minden rendben van visszafektetem az ágyba, hogy pihenjen.

- Jobban érzed maga? – kérdezem mellette ülve az ágyon.

- Fogjuk rá. – nevet zavartan. – Már nem csak a fejem fáj.

- Annyira béna vagy!  - simítom arcára a kezem aggódva. Nem mond semmit csak mélyen a szemembe néz. Nagyot nyelek, majd hozzá hajolok, de kb. fél centire ajkaitól megállok. Vajon ő mit lép? Kicsit gyorsabban kezdi venni a levegőt de nem mozdul így én dőlök előre és csókolom meg. Rövid idő elteltével viszonozza csókom így kicsit felbátorodva, húzódom közelebb hozzá és csókolom meg bátrabban. Lassan átkarolja nyakam és magához húz. Percekig csókolózunk de érzem, hogy muszáj lesz leállnom mert később nem fogok tudni. Lassan szakadok el tőle és mosolygok rá. Mark még mindig nyakamat fogva kérdez:

- Miért?

- Mit miért?

- Miért csókoltál meg?

- Hát mert.. meg akartalak. – nézek rá kissé értetlenül. Hirtelen elengedi nyakam és hátrébb ül.

- Jackson nem kell ezt tenned.

- Miről beszélsz?

- Csak felejtsd el, hogy bármit is mondtam.

- Mi? Nem! Mi van? Én.. én nem akarom ezt elfelejteni! Végre nem kell tovább megjátszanom magam és így lehetek veled, erre te.. Te egyáltalán nem örülsz? Elméletben szeretsz!

- Megjátszani magad?

- Igen.. Megjátszani, hogy semmit nem érzek és, hogy csak egy barát vagyok. – nézek értetlenül. – Hisz szeretlek.

- Tessék? Hogy? – pislog értetlenül.

- Szeretlek.. miért lep ez-

Ekkor leesik. Számra rakom a kezem és elkezdek nevetni.

- De hát..

- Ne haragudj! – kacagok átölelve majd eltolom, hogy szemébe nézhessek. – Csak annyira boldog voltam, hogy elfelejtettem. Kimondom rendesen: Szeretlek!

Meg sem bír szólalni csak lefagyva bámul rám mire még jobban nevetek és átölelem. Szorosan ölel magához ő is.

- Ugye igaz? Nem csak valami átverés?

- Igaz! – nevetek és kicsit eltolom, hogy lássam arcát. – Szeretlek! – hajolok hozzá és csókolom meg. Érzem ahogy könnye végigfut arcán ahogy engem is összevizez vele. Elhajolok, hogy letöröljem könnyét.

- Én is! – nyomja ajkamhoz övét. – Szeretlek. – csókol meg ezúttal ő engem mire boldogan ölelem magamhoz és viszonozom, nyakamat átölelve bújik hozzám.