2015. augusztus 10., hétfő

Csapdában 7.rész


Mark

Mikor Youngjae megijeszt a buszmegállóban majd kiugrik a szívem a helyéről. De amint tudatosul bennem, hogy nincs mitől félnem és kezdek lenyugodni szinte rögtön előtör belőlem a sírár.
- Úr Isten Younjae. Annyira aggódtam miattad.- borulok nyakába, hogy úgy öleljem szoroson.
- Ugyan Mark, nyugi. Mint láthatod nem lett semmi bajom.- ölel ő is meg miközben hátamat simogatja nyugtatásként. De képtelen vagyok abba hagyni a sírást.- Jól van.- nyugtatgat tovább míg nagy nehezen megnyugszom és elállnak a könnyeim, de ölelésemen még mindig nem lazítok.
- Na. Így még a végén megfojtasz- neveti el magát halkan.
- Bocsi.- engedem el szemeimet dörzsölve és még mindig kicsit szipogva.
- Most viszont jobb ha mész.- simogatja meg a fejem, fejével az éppen leparkoló busz felé intve.- Így is késő van már.- néz rám kicsit szigorúan. Mindig is amolyan védelmező típus volt. Hiába én vagyok az idősebb, mindig olyan volt mintha a bátyám lett volna. Szelíden rámosolygok.
- Üm.- bólintok mint egy beleegyezés ként. Majd a helyet, hogy csak elmennék újra szorosan megölelem.- Szia Youngjae. Jó, hogy újra láthattalak.- köszönök el tőle. Majd elengedem és csendben felszállok a buszra. Leülök az ablak mellé és onnan figyelem ahogy régi barátom ott állva néz engem. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg itt van és, hogy nincs semmi baja. Már nagyon sokszor fel akartam venni vele a kapcsolatot de féltem, hogy Erik megtudja hol is vagyok. És féltem attól is mi lesz ha kiderül, hogy Youngjae-nek is köze van az eltűnésemhez és csak bajba keverem azzal ha megkeresem. Egyszer azonban nem bírtam visszafogni magam és felhívtam egy rejtett számról. De amint felvette és meghallottam a háttérben Erik hangját még csak megszólalni sem tudtam. Így azután képtelen voltam újra megpróbálni. Most viszont, hogy láttam és még beszélni is tudtam vele tényleg sikerült megnyugodnom. Elmondhatatlanul boldog vagyok. Mikor hazaérek szinte mosolyogva fekszem le.

~ ~ ~

Éppen futok az utcán. Hogy miért? Ez egyszerű. Mert bár nyerek 3:1 arányban, a 6:1 arány már nem épp a legkedvezőbb rám nézve. De nehogy azt higgyétek, hogy csak így gyáva mód elfutok csak mert nem áll jól a szénám. Csak azért mégsem a suli előtt kéne megint verekednem. Inkább itt. Fordulok be az egyik nagyobb sikátorba. De amint megteszem meg is bánom.
- Fuck.- tör ki belőlem ahogy szembetalálom magam vagy tíz emberrel. Már épp fordulnék vissza de beértek akik eddig üldöztek, így elzárták az összes menekülési útvonalamat.
- Biztos ő volt az?- szólal meg valaki a tömegből.
- Igen. Százszázalék.- válaszolja neki az üldözőim közül a legdagadtabb.
- Nem néz ki úgy mint aki megverte volna Deon-t.- néz végig rajtam.
- Pedig ő az. Ügyesebb mint gondolnád.
- Ám legyen.- mondja majd indul is el felém. Néhány lépés után pedig többen is követik. Magam elé teszem mindkét kezem és úgy kezdek el hátrálni. Bár nincs sok értelme, hisz körbevettek.
- Úgyan srácok. Ennyien egy ellen azért még sem fer.- próbálom menteni magam de mintha meg sem hallották volna.
- Akkor mit szolnál az egy-egy ellenhez?- szólal meg valaki a tömeg mögül mire mindenki megáll és egy kisebb ösvényt nyitnak maguk között. Egy magasabb fekete hajú fiú jön felém. Tényleg valami nagy embert verhettem el a múltkor ha még a banda vezér is kijött. Legalábbis ahogy kiveszem ő lehet a főnök.- Na?- ér oda elém és néz rám kérdőn.
- Tessék?- szólalok meg végül egy kis idő után.
- Felőlem szét is veretheted magad.- mondja nem törődőmen.
- És honnan vegyem, hogy ha most megverek még egy tagot nem támadnak meg utána megint csapatosan. Vagy később még többen bosszúból.- nézek rá most én kérdőn, összeszedve magam amennyire csak tudva. Nem akarom, hogy akár csak egy csepp félelem is látszódjon rajtam. De ő erre csak elneveti magát.
- Eszes vagy.- nevet még mindig.- Ám legyen. De csak mert jókedvemben találtál. Megígérem, hogy ha nyersz akkor nem ér utána semmi féle második támadás.- hagyja abba végül a nevetést és néz rám még mindig kérdőn, hogy így már bele megyek e az ajánlatába.
- Rendben.- szólalok meg kicsit habozva.- Bár egyáltalán nem bízom benned, de nem hiszem, hogy most lenne más választásom.- egyezem bele. Erre ő csak megint nevet egyet.
- Akkor hát fiúk ki szeretne verekedni?- fordul hátra széttárt karokkal. Erre többen is elkezdenek kiabálni, hogy majd ők megvernek engem.
- Majd én megtanítom, hogy hol van a helye.- lép előre végül egy magasabb de viszonylag soványabb férfi. Ahogy elnézem valamivel idősebb lehet a banda vezérnél. A többiek erre csak elhallgatnak és hátrébb állnak, hogy helyet hagyjanak nekünk. Sóhajtok egy nagyot és kisebb terpeszbe állok, ökölbe szorítom mindkét kezem, kicsit behajlítva könyökeimet, hogy úgy várjam a támadását. Először csak kinevet és csak utána kezd el felém futni. Először a fejemet kezdi el ütni de valamivel gyorsabb vagyok nála így még időben kitérek előle. Kicsit lehajolok és úgy ütők egyet gyomor szájába amitől kicsit összegörnyed de nem mozdul meg, így gyorsan csak hátra megyek két lépést. De még meg sem állok már jön is felém. Megint a fejemet támadja de most nem sikerül előle teljesen kitérnem. Még be sem fejezi az ütést rögtön gyomron térdel amitől hirtelen eláll a légzésem és nehezen kapok levegőt. Kicsit hátra tántorodok. De ennyitől nem adom fel. Most rajtam a sor, hogy támadjak. Megvárom, hogy közelebb jöjjön majd egy gyenge ütéssel támadok vissza amit könnyedén ki is kerül miközben csak nevet egyet. Én viszont gyorsan kihasználom a helyzetet, egy lépéssel hátrébb megyek és egy oldalazó rúgással fejbe rúgom. A feje hátsó részét találom el. De nem hagyom abba, amint letettem a lábamat rögtön lendítem is a másikat. De ezzel már nem találom el. Elkapja a bokámat és úgy egyenesedik fel. Gyorsan magam mögé teszem mindkét kezem és a még földön lévő lábammal felugrok és úgy rúgom mellkason, hogy kiszabadítsam másik lábamat. Közben hátul a kezeimre támaszkodom a földön. De a támadásom nem ért sokat. Bár valamennyire sikerült sérülést okoznom vele, sőt nem is keveset, de lábamat még mindig fogja. Szabad lábam gyorsan visszahúzom mielőtt azt is megfogná és teszek egy 180 fokos fordulatot. Így már nem háttal vagyok a betonnak hanem szembe. Ezzel sikerült megint meglepnem. Így szabad lábammal most a nyakát támadom meg. Felemelem lábam amennyire csak tudom és úgy rúgom meg nyakhajlatát felülről olyan gyorsan és erősen amennyire csak bírom. Ezzel sikerült annyira meglepnem, hogy enged a lábam szorításán így ki tudom magam szabadítani. Gyorsan felé fordulok de felállni nem állok fel. Kicsit még térdelek a földön és úgy próbálom magam kifújni amennyire bírom. De amint meglátom, hogy előző támadásom kómássá tette ellenfelem úgy döntök itt az ideje véget vetni ennek. Odaugrom elé és amilyen gyorsan csak tudom tarkojára teszem kezem és úgy húzom a föld felé miközben térdemet teljes erőmből meglendítem felfelé ezzel gyomorszájon térdelve őt. Ellenfelem ezután köhögve esik a földre és ott is marad. Én kicsit tántorogva lépek hátrébb a földön fekvő ellenfelemtől és nézek fel a tátott szájjal engem bámuló tömegre. Kicsit még némán várok, hogy most mi fog jönni. És ahogy sejtettem néhány perc elteltével már néhányan indulnak is el felém.
- Elég lesz.- állítja meg őket a főnök amitől nem is kicsit lepődök meg. De most örülök neki. Lassan jön oda hozzám miközben erősen végig mér rajtam.- Az előbb azt hittem, hogy csak nagy a szád. De elég nagyot tévedtem.- néz rá a földön fekvő emberére.- Ő volt az egyik legerősebb a bandában. Akit a múltkor megvertél bár nála valamivel gyengébb volt, ugyan úgy a legjobb embereim közé tartozott.- néz vissza rám.- nem hittem volna, hogy tényleg sikerül megverned őt.- jön most teljesen közel hozzám és úgy súgja a fülembe a többit.- De azért jó, hogy nem vertek szét. Kár lett volna a szép arcodért.- mosolyodik el a végén. Majd tovább megy.- Indulás fiúk.- kiáltja el magát.
- De főnök. Tényleg csak így elengedjük?- szólal meg valaki a tömegből. Közben ketten odamennek a földön fekvőhöz és segítenek neki felállni.
- Igen. És nem akarom később meghallani, hogy valaki megkereste e miatt és balhét csinált.- mondja jóval erélyesebben. Hirtelen még csak meg sem tudok mozdulni. Fel sem tudom fogni, hogy tényleg csak így itt hagynak. Miután mindenki kiment a sikátorból szépen lassan megfordulok és én is elindulok. Még vissza kell mennem a suliba mert ott hagytam a táskám és úgy mindenem. Mikor beérek mindenki furcsán néz rám. Gondolom látszik rajtam, hogy az előbb bunyóztam.
- Mark, beszélhetnénk.- szól utánam az ofőm. Hát ez remek.

~

Épp egy buliba tartok. Rég voltam már és a kb egy héttel ezelőtti balhé után rám fér egy kis kikapcsolódás. Mikor odaérek és beengednek ( jóval idősebbnek nézek ki a koromnál ) iszom egy vodka narancsot és már megye is táncolni. Próbálom élvezni a zenét. Pár szám után viszont kicsit visszamegyek a pulthoz pihenni. Kérek még egy vodka narancsot és azt iszogatom. Már épp azon vagyok, hogy visszamegyek táncolni mikor valaki megkocogtatja a vállam.
- Szia Mark. Segíts kérlek.- szólal meg teljesen kétségbe esve.
- Tessék?- nézek rá értetlenül. Azt sem tudom hirtelen, hogy ő még is kicsoda.- Te még is...?- hagyom nyitva a mondatom.
- Loren vagyok a szomszéd osztályból. Az egyik barátomat megtámadták a klub mögött. Kérlek segíts.- már szinte könyörög nekem. Veszek egy nagy levegőt és úgy állok fel a székből.
- Merre?- nézek rá kérdőn mire rögtön elmosolyodik és már indul is, hogy mutassa az utat. Kimegyünk a hátsó ajtón. Nem messze az utcában nyílik egy kisebb sikátor. Odavezet de úgy, hogy már én vagyok elől ő pedig a hátam mögé bújik. Mindketten tizenhat évesek vagyok de ez most olyan mintha idősebb lennék nála és egy lányt kellene megvédenem.
Mikor beérünk a sikátorba két idősebb alak szekál egy kisebb fiút. Bár nálam nagyobbnak tűnik és erősebbnek is, még sem az ha még ezzel a két hülyével sem képes elbírni.
- Ketten egy ellen nem éppen fer.- lépek oda hozzájuk de már rögtön emelem is az öklöm és behúzok egy jobb egyenest az egyiknek amitől földet is fog. Egy ezzel letudva. Most a másik felé fordulok aki csak megdöbbenve néz rám egy pillanatig de amint sikerül felfognia a helyzetet már ütne is amit csak kikerülök és úgy ütöm gyomorszájon amitől ö is összerogy.
- Ha ennyire gyengék vagytok nem kéne verekedést kezdeményezni.- nézek a két földön fekvő felé.
- Neked meg nem kéne folyton beleszólni az ügyeinkbe.- szólal meg egy ismerős hang a hátam mögül. Mikor megfordulok először csak lefagyok. Az a banda vezér áll előttem a háta mögött három nagyobb emberrel akivel egy hete találkoztam a sikátorban. Meg sem tudok szólalni először. Így ő csak fogja és elsétál mellettem. Utána fordulok. A két földön fekvő egyikéhez megy oda és gugól le hozzá. Megfogja nyakánál a pólót és úgy emeli fel, hogy láthassa az arcát.
- Ők azok srácok. Vigyétek el.- szólal meg végül, majd a vele lévő három ember már indul is, hogy felkaparják őket a földről. Mikor már elmentek, a főnök odajön hozzám és megáll velem szemben.- Tényleg jól verekszel. Nem akarsz csatlakozni a bandához?- néz rám kérdőn. Nekem csak leesik az állam. Nem éppen erre számítottam.
- Hogy mi?- nézek rá most én kérdőn, mire ő csak elneveti magát. A kelleténél hangosabban.
- Nem erre számítottál mi?- nevet még mindig.
- Hát nem.- felem neki őszintén.
- Azt a két fickót már jó ideje próbáljuk elkapni. Csak ezért bocsátok most meg neked.- vált kicsit komolyabbra.
- Ha tényleg ennyi időbe telt míg elkaptátok ezt a két hülyét, ráadásul segítséggel, nem lehettek valami erősek.- nevetem el magam most én.- Amúgy sem akartam segíteni nektek. Két sulitársamnak segítettem.- bökök fejemmel a két megszeppenve álló fiú felé akik nem nagyon értik a helyzetet. Erre az előttem álló fiú csak megint nevet egyet.
- Bár verekedésben nem jók. Menekülni profiként tudnak. Amúgy Erik vagyok.- nyújtja felém a kezét.
- Mark.- rázom meg.
- Akkor?- néz rám megint kérdőn mire én csak némán állok előtte. Hirtelen nem értem mire gondol.- Csatlakozol?- magyarázza el.
- Bocs de...- kezdeném el visszautasítani de közbeszól.
- Ugyan már. Jól bunyózol. Eszes vagy. És még jól is nézel ki.- mosolyodig fültől fülig.
- Nem hinném, hogy az embereid örülnének nekem így, hogy két tagot is elég szépen helyben hagytam.- mosolyodom el most én egy kicsit.
- Ebben van valami.- látja be ő is.- De ezzel ne foglakoz. Majd csak megbékélnek vele. Na ne kelljen könyörögnöm.- néz rám szinte kérlelve. Én erre csak sóhajtok egyet.
- Bocsesz de nem terveztem egy bandához sem csatlakozni.- utasítom vissza megint.
- Nagy kár. Pedig sokkal jobban járnál. És még pénzt is kereshetnél. És csak azt kéne csinálnod amit eddig is.- győzköd még mindig.
- Bocs de nem.- utasítom vissza megint. Bár az amit mondott igen is jól hangzik.
- Hát legyen. Te tudod. De ha még is meggondolnád magad itt megtalálsz.- nyom a kezembe egy cetlit és már megy is. Miután már nem látom kinyitom a cetlit amit adott. Az egyik közeli raktár épület címe van rajta. Hallottam már, hogy egy banda törzshelye. De még sosem jártam arra. Zsebre teszem a lapot majd hátra fordulok a két iskolatársamhoz.
- Akkor én mentem.- mondom nekik és már indulok is.
- Vár egy kicsit.- szalad oda hozzám Loren, ha jól emlékszem. Megállok és visszafordulok felé, hogy vajon mit akar.- Ugye nem akarsz csatlakozni ahhoz a bandához?- néz rám kérdőm.
- Pasz.- vonok vállat, és már indulnék is de visszatart.
- Kérlek ne tedd. Nagyon rossz hírük van.- néz rám kérlelve. Nem értem, hogy még is mit akar tőlem. Még csak nem is ismerem. Most beszéltem vele talán először.
- Majd eldöntöm.- mondom flegmám majd már fordulnék is vissza, hogy induljak.
- Nem vagy olyan rossz mint amilyennek tartanak.- mondja még mire ledermedek. De erre már nem szólok semmit csak elindulok.- Köszönöm szépen a segítséget.- kiabál még utánam de már nem állok meg csak megyek tovább. Bár még vissza akartam menni kicsit táncolni de ezek után már nincs kedvem így csak hazamegyek.
Pár nappal később mikor belém köt valaki végül úgy döntök, hogy csatlakozom a bandához. Ha tényleg csak ugyan azt kell csinálnom mint eddig ( verekedni ) csak éppen nem egyedül és még pénzt is kapok érte akkor miért is ne. Előveszem újra a papírcetlit és megnézem a pontos címet. Mikor odaérek senkit sem találok sem az utcán sem az udvaron így csak fogom magam és bemegyek. De még az előtérben sincs senki. Felmegyek hát a legfelső emeletre. Az ajtó előtt itt már van pár ember akik amint meglátnak dühösen indulnak felém. De mielőtt bármit is csinálnának megállnak nem sokkal előttem és úgy néznek végig rajtam.
- Mit keresel te itt?- néz rám kérdőn a legnagyobb. Ez remek tehát emlékeznek rám.
- Erik-hez jöttem.- mondom ki könnyedén mire hatalmasra tágul a szemük.- Ha nem gond.- mutatok az ajtó felé miközben átlépek kettőjük között.
- Mi? Várj.- szól utánam az egyik kicsit késve. Én addigra már benyitottam. Amint belépek a helységbe nyolc kérdő szempár néz rám. Néhányan szinte rögtön felismernek és már indulnak is felém.
- Tehát sikerült döntened.- szólal meg végül Erik a tömeg mögül mire mindenki megáll ott ahol van és kérdőn néz a főnökükre.
- Valahogy úgy.- felelem annyira nyugodtan amennyire csak tudom, mire Erik feláll és odasétál elém.
- Akkor hát üdv a csapatban Mark.- nyújtja felém a kezét mosolyogva amit én viszonozok is.
- De hát főnök. Ő verte meg Deon-t és Oren-t.- akad ki valaki.
- Pontosan és ez bizonyítja, hogy mennyire erős is.- mondja még mindig engem nézve.- Amúgy is már döntöttem. Beveszem a bandába és kész.- mondja, ellenvetést nem tűrve.- Akkor hát mutatkozz be.- fordul el tőlem végül, és néz a többiek felé.
- Sziasztok. Mark YI-En Tuan vagyok. Tizenhat éves.- mosolyodom el a végén. Főleg a sok megdöbbenő szempártól. Oldalra fordulok és igen. A mellettem lévő főnök is leesett állal néz rám.- Mi az? Idősebbnek néztél?- nézek rá kérdőn kicsit nevetve.
- Minimum tizenkilencnek.- vallja be.
- Így már nem is csatlakozhatok?- kérdezem tőle kis csalódást színlelve.
- Azt azért nem mondtam.- feleli kicsit összeszedve magát.- Hát akkor üdv nálunk.- köszönt újra és már megy is a helyére. Ezután még néhány percig csak ott álok egymagam majd néhányan odajönnek hozzám, hogy beszélgessenek velem és, hogy tényleg csak ennyi vagyok e. Na meg, hogy honnan tudok ilyen jól verekedni mikor ilyen fiatal vagyok.

~

Már vagy három hete a banda tagja vagyok, és bár még újnak számítok, már is volt egy komolyabbnak mondható ügyem. Amit nem kis meglepetésre jól is vittem véghez. Így a többiekkel együtt úgy döntöttünk, hogy az első sikeres „küldetésemet” menjünk és ünnepeljük meg. Egy számomra teljesen új bulizó helyre jöttünk. Már korábban is akartam ide jönni de túl drága volt nekem.
- Igyál amit csak akarsz. Én állom.- jön oda hozzám Erik és vezet a pult felé.
- Rendben.- egyezem bele mosolyogva és már kérek is. Úgy döntök, hogy egy whisky kólával kezdek. Amint megkapom rögtön iszom is belőle két nagy kortyot majd mosolyogva nézek Erik-re mint egy köszönet ként. Aki csak visszamosolyog rám és kicsit megemeli a poharát. Én ezután iszom még egy kortyot majd a tánc térre nézek és utána vissza Erik-re. Bár nem értem miért. Hisz nincs szükségem engedélyre. De ő csak nevet egy kisebbet és int, hogy menjek csak. Mosolyogva köszönöm meg neki és már megyek is táncolni. Odaérve megiszom az utolsó korty italom, leteszem az egyik nem messze lévő asztalra a poharam és már táncolok is. Nagyon szeretem ezt a számot így teljesen beleélve magam mozgok, miközben nem is figyelek a környezetemre. Amikor vége van a számnak veszem csak észre, hogy idő közben kaptam egy partnert is. Bár nem ismerem nem nagyon ellenkezem. Legalábbis míg egy bizonyos határt át nem lép. Bár lányt így sem akarok nagyon megbántani. Még ha nem is az eseteim. Úgy alapból a lányok.
Még néhány számot így végigtáncolunk majd bocsánatot kérve otthagyom és visszamegyek a pulthoz. És bár látom, hogy ez nem éppen esik jól neki de annyira nem tud érdekelni. Mikor odaérek a pulthoz rögtön észre veszem Erik-et ahogy az egyik bár széken ül és közben engem néz, így odamegyek hozzá.
- Te nem táncolsz?- nézek rá kérdőn. Hogy őszinte legyek, vele inkább táncolnék mint az előbbi csajjal. De azt azért mégsem tehetem. Egyrészt mert nem akarom, hogy kiderüljön, hogy meleg vagyok és e miatt bajom legyen, vagy ki is tegyenek a bandából. Más rész mert bármennyire is jó fej Erik, mégiscsak ő a banda főnök. Odafordulok a csaposhoz és kérek még egy whisky kólát. Majd én is leülök.
- Most nincs kedvem.- mondja röviden miközben iszik a saját italából.- De te igen is jól táncolt.- néz rám.
- Köszönöm.- jövök kicsit zavarba. Mert bár tudom, hogy nem nézek ki rosszul, és, hogy mozogni is tudok, de nem vagyok hozzászokva a bókokhoz.
- Hogy, hogy ott hagytad azt a csajt? Nem volt az eseted?- néz rám kérdőn.
- Nem éppen. Nem annyira jönnek be a csajok. Az ilyen csajok.- javítom ki magam gyorsan. De ő csak elneveti magát.
- „Az ilyen csajok”?- néz rám kérdőn még mindig kicsit nevetve
- Fogjuk rá.- kuncogok egy kisebbet, hogy elrejtsem a zavarom. Hát ez remek Mark már el is szóltad magad.
- Értem.- mondja majd leteszi a poharát és teljes testével felém fordul.- Tényleg nagyon szép vagy. Főleg így, hogy zavarba jöttél.- mosolyodik el. Erre én szinte belefulladok az italomba. Köhögve nézek rá, hogy tényleg jól hallottam e.- Ne néz így rám. Már legelső alkalommal is mikor találkoztunk mondtam, hogy tetszel.- mondja majd feláll és elindul.- Gyere egy kicsit.- szól vissza nekem. De hirtelen azt sem tudom, hogy pontosan mi is történ így pár másodpercig csak ott ülök bambán, majd nagy nehezen felállok és követni kezdem. A pult melletti lépcsőn megyünk fel. A folyosó végén lévő ajtót kinyitja és beenged. Egy elég nyilvánvaló, hogy mire tervezett szobába jöttünk. Nem sok minden volt benne. Egy nagy franciaágy két szekrény az ágy két oldalán, két lámpa az ágy mellett és egy a plafonon. Ezenkívül még egy nagyobb kanapé egy asztal és két szőnyeg. Egy az asztal és a kanapé alatt egy pedig az ágy és a bejárat között. Mikor Erik is bejön a szobába bezárja maga mögött az ajtót ha jól hallom kulcsra. Utána hátulról megfogja a csuklómat de mire hátranézhetnék rá már maga elé is húz. Még megszólalni sincs időm de már nekinyom az ajtónak és megcsókol. Eleinte még csak nyalogatja az ajkaimat. Majd óvatosan kicsit követelőzve bele is harap alsó ajkamba, mire én engedek neki és kinyitom számat. Rögtön nyelvével be is hatol számba és úgy csókol tovább. Pár pillanat múlva már én is visszacsókolok. Mikor már nem kap egyikünk se levegőt szakad el tőlem. De éppen csak annyira, hogy beszélni tudjon.
- Most már az enyém vagy. Ezt jól jegyezd meg.- mondja és már csókol is újra. Sokkal követelőzőbben, mégis szenvedélyesen.

~ ~ ~

Reggel mikor felkelek egész testemben remegek és kapkodom a levegőt, érzem, hogy teljesen leizzattam. Pár percig még csak megmozdulni sem bírok. Megint rém álmom volt. Pontosabban a régi életemről álmodtam. Miután sikerül kicsit összeszednem magam, lefürdök ami a szokásosnál hosszabbra sikerül. Most legszívesebben az egész napot kihagynám és itthon maradnék. Szükségem van egy kis magányra, hogy lenyugodjak. De tudom, hogy akkor Jinyoung csak aggódna miattam. És valószínűleg a többiek is. Tényleg Jackson. Tegnap este csak úgy otthagytam. Remélem nem sértődött meg. Okey Mark szed össze magad. Iskolába kell menned és lehetőleg késés nélkül. Gyorsan felöltözöm és megcsinálom a hajam majd összepakolok és már indulok is. Az úton végig nézelődök. Sőt még a buszra is felszállok. Így talán kisebb az esély, hogy összefussak Erik-kel, vagy az egyik emberével. Nem törődöm a beszólásokkal és a sutyorgásokkal mikor felszállok. Csak továbbra is az ablakon nézek ki. Majd mikor leszállok szinte futva megyek be a suliba. Mikor már bent vagyok kicsit lelassítok és úgy megyek be a terembe. Szinte azonnal le is támadnak. De szerencsére csak Jackson az. Nem sokkal után ér csak oda hozzám Jinyoung.

Jackson

Reggel már a suliban vagyok bőven óra kezdése előtt és majd kibújok a bőrömből. Tegnap lefekvéskor elég rossz érzésem volt Mark-kal kapcsolatban. Remélem, hogy nem eset hazafelé menet semmi baja. Már Jaebum és Jinyoung is megérkeztek. És ahogy látom baromira idegesítem őket az aggódásommal.
- Jackson nyugodj már le. Inkább mond el, hogy mi van.- szol rám végül Jaebum mikor már nem bírja tovább.
- Semmi.- mondom egyszerűen. De mikor mérgesen kezd el rám nézni feladom és elmagyarázom nekik.- Tegnap Mark átjött, hogy megcsináljuk a házit. De elég későig elnyúlt és hiába mondom neki, hogy maradjon nyugodtan ő csak fogta magát és haza ment. És tegnap este lefekvéskor elég rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. Azóta nem beszéltem vele és aggódom, hogy történt vele valami hazafelé menet. Miért nincs még itt. Pár perc és kezdődik az óra.
- Te olyan késő este hazaengedted egyedül?- akad ki Jinyoung.
- Mondtam neki, hogy maradjon. De minden féle képpen menni akart. Nem tudtam hirtelen mit kéne csinálnom.- fakadok ki én is. De ebben a pillanatban már nyílik is az ajtó. Amint meglátom, hogy Mark az aki kicsit lihegve lép be a terembe, már szaladok is felé.
- Hol voltál eddig? Jól vagy? Nem történt semmi tegnap este?- rohanom le a kérdéseimmel miközben végignézek rajta, hogy nincs e megsérülve.
- Minden rendem. Jól vagyok. Reggel elaludtam. Ennyi az egész.- próbál meg megnyugtatni. Közben Jinyoung is ideér és aggódva néz Mark-ra.- Tényleg minden rendben. Nem történ semmi.- mosolyodik el. De látszik rajta, hogy erőltetett a mosolya.
- Akkor rendben.- mosolyodom el én is. Látom, hogy történt valami de mivel nem mondja el nem fogom faggatni. Csak remélni tudom, hogy tényleg nem valami komoly dologról van szó.
- Rendben. Mindenki üljön le.- jön be az angoltanár. Még egyszer végignézek Mark-on majd leülök a helyemre. Órán még csak véletlenül sem próbálok meg figyelni. Végig Mark-ot nézem. Bár ledőlt a padra nem alszik. Ami angol órákon ritkának számít nála. És idegesnek is látszik. Valami tényleg történt tegnap. Csak azt tudnám, hogy mi. A padtársam zökkent ki a gondolat menetemből. Megböki a vállam és átnyújt egy összehajtott lapot. Eleinte nem értem, hogy mi ez de amint kinyitom és elolvasom rögtön tudom, hogy Jaebum küldte. „Ne aggódj ennyire feltűnően Mark-ért. Mi is aggódunk. Nézd csak meg Jinyoung-ot. Ő is csak Mark-ra képes figyelni. De ha tényleg van valami komolyabb biztos vagyok benne, hogy elmondaná nekünk. Lehet csak még nem sikerült rendesen feldolgoznia a történteket.” Olvasom el és nézek fel most a Mark mellett üllő legjobb barátjára. Szemmel láthatóan alig bír magával és folyton padtársát nézi. Rendben, kicsit nyugodj le Jackson. Felnézek Jaebum-ra aki rám néz és csak egy mosollyal válaszolok neki, hogy értse felfogtam mit mondott. De azt nem hiszem, hogy a feldolgozással lenne a baj. Tegnap ugyanis teljesen jól volt. Sőt ha jól hallottam még enni is elmentek. Valami biztos történt.
Mikor vége lett az órának benyúlok a táskámba egy lapért és azzal együtt megyek oda a még mindig a padon fekvő Mark-hoz.
- Szia.- köszönök neki még egyszer mire csak felemeli a fejét és kérdőn néz rám. Erre csak magamhoz húzok egy széket és leülök vele szembe.- Ezt tegnap neked csináltam.- adom oda neki a lapot.
- Mi ez?- kérdezi miközben felegyenesedik és átveszi. Csak mosolyogva nézek rá, hogy nézze meg. Miután elolvasta és leeset neki, hogy a rap-ünk az csak szebben leírva és érthetőbben bejelölve rajta a dolgok, meglepődve néz rám.- Mivel tegnap nálam hagytad gondoltam nem ártana belőle neked is egy példány.- mosolygok még mindig egy gyors magyarázatot adva.
- Köszönöm szépen.- mosolyodik el most már ő is amitől kicsit megkönnyebbülök. Ez ugyan is rendes mosoly volt nem pedig tetettet mosoly.
- Nincs kedved ma is gyakorolni?- kérdezem meg. Erre hirtelen nem felel. Sőt. Mintha valamin nagyon erősen elgondolkodna.- Ha gondolod lehetne most nálad.- mondom neki amire kicsit jobb lesz a kedve. Tehát jól sejtettem és tényleg történt valami tegnap este.
- Rendben. Benne vagyok.- mosolyodik el.- Rögtön suli után, vagy előbb még hazamész?- néz rám kérdőn.
- Jó lesz rögtön suli után. Vagy még szeretnél előbb összepakolni?- hülyéskedek vele amitől már el is neveti magát.
- Köszi de nem kell. Bár nincs az a hű de nagy rend, de nincs kupi sem nálam.- nevet még mindig.
- Értem.- nevetek fel én is halkan.
- Miről beszélgettek, hogy Jackson kicsit zavarba jött?- jön oda hozzánk Jaebum kicsit nevetve miközben ráüt egy kisebbet a vállamra.
- Nem is jöttem zavarba.- akadok ki. De erre csak mindketten kinevetnek.
- Tessék.- jön ide Jinyoung is és tesz le elénk egy, egy pohár kávét amitől meglepődők. De amint meglátom Mark-ot rögtön megértem. Hálásan néz legjobb barátjára és úgy köszöni meg neki. Tehát ilyenkor a káva az megnyugtatja és Jinyoung ezért hozta. Én is megköszönöm és belekortyolok egyet. Néhány percig csak némán ülünk és isszuk a kávénkat.
Nap végére szép lassan Mark olyan lett mint eddig is, ettől pedig szinte már teljesen megnyugodtam. De miközben Mark-hoz mentünk át egy pillanat alatt elszállt a nyugalmam. Két számomra idegen lép elénk a semmiből.
- Szia Mark.- köszönnek ők először. Tehát ismerik Mark-ot. És ahogy elnézem ez fordítva is igaz, ugyan is Mark amint meglátja őket kicsit elsápad és le is fagy.

Mark

Miközben hazafelé megyek Jackson-nal együtt, már szint meg is feledkezem az álmomról. Sőt mondhatni jól is érzem magam. De nem tart sokáig.
- Szia Mark.- lép elém két régi banda tag.
- Deon. Oren.- dermedek le egy pillanatra de szinte rögtön sikerül is összeszednem magam. Úgy döntök jobb lesz most ha a régi énemet veszem elő. Bár reméltem, hogy Jackson ezt sosem fogja látni. Csak abban reménykedem, hogy verekedni nem kell majd. Sóhajtok végül egy nagyot és úgy nézek fel újra az előttem álló két régi bandatársamra.- Mi van. Erik elköltözik és mindenki követi?- mondom nekik egy flegma kuncogással együtt. De nehezebb mint gondoltam. Alig bírom kimondani Erik nevét.
- Csak néhányan jöttünk. A legtöbben otthon maradtak. De ha arra vagy kíváncsi, Yuda is itt van.- Mondja Oren. De olyan barátságosan mintha még mindig L.A.-ban lennénk és nem mentem volna el egy évvel ezelőtt. Jól esik, hogy még mindig ilyen barátságosan kezelnek engem. Azt hittem ha megint találkozunk szó nélkül nekem támadnak.
- Tudom. Már találkoztam vele.- mondom nekik mire csak kérdőn néznek rám. Gondolom nem mondta el a többieknek, hogy tegnap este találkoztunk.- A bárban múltkor. Ő jött Erik-ért. Várjunk. Csak nem megint ti csináltatok balhét.- teszem össze gyorsan a dolgokat miközben próbálom kimagyarázni Youngjae-t. Nem akarom bajba keverni.
- Nem mi.- tiltakozik rögtön Deon.- Az itteni néhány új tag. Mi csak próbáltuk őket leállítani.
- Tehát ti is benne voltatok.- nevetem magam el mert igazam volt.
- De komolyan.- vált rögtön témát Oren és néz rám olyan komolyan mint még talán kétszer ha láttam ennyi idő alatt.- Jobb lenne ha most velünk jönnél.- erre én csak lefagyok és megszólalni sem bírok. Újra eszembe jut a pár nappal ezelőtti buli és Erik, hogy még csak tiltakozni sem tudtam ellene rendesen. Majd az az este mikor egy életre szóló heget adott. Már szinte reflexszerűen szorítok rá felsőkaromra ahol a heg van. A többiek csak sóhajtanak egy nagyot hallhatóan szomorúan. Ők is pontosan tudják, hogy mi is történt velem az nap este. Még néhány pillanatig csak ott állunk némán.
- Figyelj Mark. Jobban jársz ha most eljössz velünk mint, hogy később Erik keressen meg mint anno. Azt te sem szeretnéd.- próbál meg meggyőzni Oren. De egyre csak törnek fel bennem az emlékek és érzem ha ez így folytatódik még remegni is fogok.
- Nem akarok újra visszamenni oda.- tör ki belőlem végül, mire csak egy újabb szomorú sóhajtást kapok.
- Mi tényleg nem akartuk.- mondja még mindig Oren miközben lassan közelebb jön hozzám. Tényleg el akartam kerülni, hogy verekedni keljen de úgy néz ki, hogy nem lehet. Ebben az állapotban viszont nem hiszem, hogy nyerhetnék. És már egy jó ideje nem is verekedtem.
- Fiúk kérlek.- próbálnám meg meggyőzni őket de még be sem fejezem Jackson elém áll.
- Hagyjátok bégén Mark-ot.- véd meg engem rögtön, mire kénytelen vagyok elmosolyodni.
- Állj félre. Veled nincs semmi dolgunk.- jön mos Deon közelebb.
- Már mondtam, hogy megvédem Mark-ot.- áll még mindig ellőttem. Jackson meglepő viselkedésének hála viszont sikerült kicsit összeszednem magam.
- Pont te? Szerintem ha komolyabb verekedés lenne te csak útban lennél.- nevet most Oren.
- Eleinte rám is ezt hittétek ha nem tévedek.- lépek ki Jackson mögül és állok kicsit elé.- De ha már egyszer nem tudjuk elkerülni a verekedést. Legalább ne itt. Keressünk egy nyugisabb helyet.- mondom végül amivel meglepem Jackson.
- El tudnánk kerülni ha velünk jönnél.- vált megint szomorú hangnemre Oren.- De ahogy akarod.- sóhajt egy nagyot majd megfordul és előre megy. Egy szó nélkül követem majd Jackson-ra nézek és megállok egy pillanatra, amitől az előttem álló is megáll.
- Bocsi Jackson. Ma még sem jön össze a próba. Jobb ha most hazamész.- mondom neki egy mosollyal majd már indulnék is de megállít.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan. Hogy csak így elmész velük én pedig csöndben hazamegyek.- mondja kicsit haragosan.
- Lásuk be, hogy valószínűleg tényleg csak útban lennél.- mondom neki ridegen. Még mindig nem bízom abban, hogy én most nyerni tudok. De azt semmi féle képpen nem szeretném, hogy miattam ő is bajba keveredjen. Nem engedhetem neki, hogy kövessen minket.- Jobb ha most elmész.- hagyom abba a mosolygást és nézek rá komolyan.
- De...
- Kérlek. Csak menj. Én megleszek. Már nem egyszer megvertem mindkettőjüket- mosolyodom el újra a végére. És már indulok is el újra. Nem várom meg, hogy válaszoljon. De azt még látom, hogy ökölbe szorítja az öklét. De jobb lesz így.
- Itt balra.- mondom majd miután befordultunk megállunk én pedig csak veszek egy nagy levegőt. Tényleg rég verekedtem már. De muszáj lesz újra a régi énemnek lennem. Csak reménykedem, hogy emlékszem még valamire.
- Tényleg nem kell ezt csinálnunk.- néz rám Oren.
- Csak azért mert már egy éve nem verekedtem azt hittétek, hogy ketten elegek lesztek ellenem?- nézek rájuk kérdőn kicsit nevetve.
- Mark kérlek. Te is jól tudod, hogy most nincs esélyed ellenünk. Csak gyere velünk.- kérlel most Deon. Erre csak sóhajtok még egyet és lehajtom a fejem.
- Tudom.- vallom be végül.- De nem akarok vissza menni Erik-hez. Nem akarom még egyszer átélni azt a poklot.- fakadok ki végül. Felnézek és látom, hogy mindketten összeszorított öklökkel állnak előttem. Így elnézve nem hinném, hogy szívesen csinálják most ezt. De azt is tudom, ha most nem visznek vissza engem ők fognak rosszul járni.
- Miután elmentél pokol volt szinte mindenkinek a bandában lenni. Több hónap volt mire Erik a régi lett. De főkén Yuda az aki pórul járt.- kezdi el mesélni Oren.
- Mi történt Youngjae-vel.- fakadok ki.- Azt hittem minden rendben van. Azt mondta, hogy jól van, hogy nem történt semmi.- nézek rájuk kétségbe esve. Mire ők csak még jobban elszomorodnak. A földet kezdik nézni és úgy meséli tovább most Deon.
- Miután elmentél Erik teljesen kiakadt. Mindenhol kerestetett de sehol sem talált meg. Nem tudom emlékszel e arra az új gyerekre Aaron-ra. Talán két héttel az eltűnésed előtt lépet be.- Néz fel rám kérdőn.
- Igen.- felelem röviden és várom, hogy folytassa.
- Meghallotta miközben telefonon beszélt Yuda a szüleiddel, hogy miden rendben van e. Szinte azonnal el is mondta ezt Erik-nek. Gondolom így akart nagyobb ember lenni a bandában. Ezután Yuda-t Erik kivallatta. Még az eddigieknél is durvábban. De ő nem mondott semmit. De ennek ellenére is mindenki tudta, hogy mi az igazság. Bár az ezek után sem derült ki, hogy pontosan hová is mentél csak az, hogy repülővel. Utána Yuda kapta a legrosszabb feladatokat. Sokszor megverték. De még ezek után sem mondott semmit. Pedig Erik még azt is megígérte neki, hogy ha elmondja hol vagy, akkor soha többet nem lesz emiatt bántva. De még így sem mondott semmit. Pedig tudod te is nagyon jól. Ha Erik valamit megígér, azt tényleg be is tartja. Úgy, hogy kérlek Mark, gyere vissza.- fejezi be végül. Én viszont még csak megszólalni sem tudok. Összerogynak a térdeim és úgy gubbasztok a földön.
- Én nem akartam, hogy bárki is bajba kerüljön.- fakadok ki.- Én nem.- érzem, hogy lassan a könnyeim is kezdenek előtörni.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon izgalmakkal teli részeket írsz ;) Nagyon tetszik, hogy Mark múltját is izgalmasra írtad, sok ember a visszaemlékezéseket unalmasra írja és elhamarkodja, ami miatt a történet "felborul".Külön gratulálok ehhez. A helyesírásodban (bocs ha megint ezzel jövök) két dolgot kéne kijavítani, az ügye azt ugye-nek írd, a meny helyett pedig menj-et :) :D (nem akartam nyalisnak tűnni ezért gondoltam írok egy kis véleményt ) További sok sikert ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett, tetszik a történetem :) és ígérem, hogy legközelebb odafigyelek rájuk. :)

      Törlés