Csapdában 4.rész

Jackson

Reggel mikor felkelek valamiért jóval boldogabb vagyok mint amilyen általában szoktam lenni. És fáradt sem vagyok egyáltalán. Reggelizem valamit majd gyorsan felöltözöm és mielőtt elindulnék belenézek a tükörbe és egy mosollyal nyugtázom, hogy ma is sikerült dögösen felöltöznöm. Gyorsan még fejembe húzom a sapkám majd belebújok a cipőmbe és már megyek is a suliba. És igen, teljesen időben vagyok. Azt azért lássuk be, hogy elégé meglep. Mert az oké, hogy ez még csak az első hetem de ennyire soha nem érdekelt az iskola. Most meg mintha már várnám, hogy bemehessek. Oké nem csak mintha. Tényleg várom, hogy beérjek. Csak azt nem vágom, hogy miért akarom már ilyen korán reggel Mark-ot látni. Mert ne, hogy félre értsétek. Nem a sulit várom, hanem, hogy Mark-ot láthassam. Ami most, hogy így belegondolok igen csak furcsa. Sőt nagyon is az. Csak tudnám, hogy mégis mi a fenne ütött belém.

Míg be nem érek az osztályba végig Mark-on jár az agyam. Jaebum zökkent ki gondolataimból mikor beérek az osztályba és hangosan rám köszön.

- Szia Jaebum.- köszönök neki vissza. Bár ha jobban belegondolok Jaebum sem szokott ilyen korán bent lenni. Biztos az új barátja miatt. Bár abban sem vagyok biztos, hogy ebbe az osztályba jár e nem, hogy ebbe az iskolába. Lepakolom a padomra a cuccaimat majd Jaebum-mal úgy döntünk, hogy bőven van még időnk elszívni egy cigit. Már épp mennénk ki az udvarra mikor meglátom, hogy Mark jön velünk szembe. És valahogy már csak attól, hogy meglátom jobb kedvem lesz. Már nyitnám is a számat, hogy odakiabáljak neki de valaki leelőz. Megint az a rózsaszín frufrus srác az. Köszön neki majd a nyakába ugrik. Hát ez remek. És ahogy látom ez Mark-ot egyáltalán nem zavarja. Sőt csak nevet. Bár szerencsére nem lóg sokáig Mark nyakán. Csak köszön neki majd már fut is tovább. Oké most rajtam a sor.

- Hey Mark.- kiáltok oda neki most én.- Szia.- köszönök neki amint odaérek mellé. És ahogy látom megint csak meg van lepve, hogy csak így ráköszöntem bár nem annyira mint tegnap délután.

- Szia Jackson.- köszön ő is vissza nekem egy kisebb mosollyal.- Még csak most jöttél és már mész is?- néz rám kérdőn.

- Ó nem, csak...- kezdeném el kimagyarázni magam úgy, mintha egy tanár kapott volna rajta egy lógáson, de Jaebum közbeszól.

- Az okés, hogy annyira nem bánom ha késünk, de azt hittem nem akarod már az első heteden ennyire fél vállról venni a sulit.- lép oda mögém barátom, mire én csak komoran nézek rá.- Mi van? Talán megzavartam valamit?- néz rám majd Mark-ra felváltva kérdőn, egy ártatlannak tettető vigyor kíséretében.

- Semmi lényegeset.- szólal meg végül Mark egy kisebb sóhaj után.- Akkor én mentem is.- mondja majd már indul is a terem felé.- És a helyetekben sietnék.- vágja oda nekünk de vissza már nem fordul felénk. Én még egy pillanatig csak nézem a hátát, ahogy egyre távolodik, majd veszek egy nagy levegőt és oldalba vágom, kicsit erősebben, mellettem álldogáló barátomat, mire csak megjátszott, ártatlan arccal fordul felém.

- Na menjünk.- nyögöm ki végül újra az udvar felé véve az irányt. Jaebum csak kuncog egyet majd jön utánam. Amint kiértünk egy eldugottabb helyre rögtön mindketten elővesszük saját cigis dobozunkat és rágyújtunk egy szálra. Most veszem csak észre, hogy az eddiginél jóval gyengébbet szív mint szokott.

- Csak nem le akarsz szokni?- kérdezek rá a cigis dobozára mutatva, hogy értse mire gondolok.

- Ó, hogy ez?- néz ő is rá a dobozra – De igen. Épp azon vagyok.- mosolyodik el a mondat végén, mire én felhúzom az egyik szemöldököm és úgy nézek rá kérdőn.- A párom nem igazán bírja a cigi füstöt, meg úgy magát az illatát sem.- magyarázza.

- Tényleg nagyon oda lehetsz érte.- állapítom meg.

- Az biztos. Nála helyesebb emberrel még életemben nem találkoztam.- kezd el áradozni. Na de ebbe azért szerintem bele tudnék kötni. De ezt inkább nem említem meg neki. Inkább csak eltaposom a csikkemet majd megvárom, hogy barátom is elszívja és elindulunk be a terembe. Még pont időben érünk be. Mert bár már a tanár bent van de a névsor olvasást még nem kezdte el. Gyorsan csak bocsánatot kérünk majd leülünk a helyünkre. Amint leülök ránézek Mark-ra, aki csak mosolyog magában és közben felém néz.

Mark

Ahogy beérek a suliba rögtön azon kapom magam, hogy valaki a nyakamba ugrik és a fülembe kiabálva köszön nekem. Csak egy kisebb nevetéssel nyugtázom, hogy csak BamBam van baromi jó kedvében. Visszaköszönök neki majd már szál is le rólam, ahogy meglátja párját, hogy termükből jön kifelé, és már rohan is tovább. Én is elindulok a saját termem felé mikor valaki megint letámad. Nem tudom, hogy mi van ma, de nagyon népszerű lettem hirtelen. Meglepetésemre Jackson az aki hirtelen ott terem mellettem egy hatalmas vigyorral, és úgy köszön. Vissza köszönök majd ahogy végignézek rajta valamiért rosszul esik, hogy éppen el menni készül, nem pedig jönni. Erre csak igyekszem a legnyugodtabb és nemtörődöm stílusban rákérdezni amennyire csak most telik tőlem. Meglepetésemre kicsit mintha meglepném kérdésemmel és elkezd magyarázkodni nekem. De valami elképesztő aranyos módon. Mintha valami baromi rossz dolgon kaptam volna rajta. Erre kénytelen vagyok egy kicsit elnevetni magam, de nem sokáig tudom élvezni, azt ahogy Jackson próbál magyarázkodni, ugyanis Jaebum közbeszól.

- Semmi lényegeset.- felelem neki. Majd megyek is el melyet velük és közlök, majd még szólok nekik, hogy nem ártana ha sietnének. Az ugyanis leesett, hogy nem akarnak teljesen ellógni óráról, amitől kicsit boldogabb leszek. Csak azt tudnám, hogy mégis miért. Hisz semmi közöm ahhoz, hogy ők ketten mikor és merrefelé lógják el az órákat. Inkább csak gyorsan bemegyek a terembe és leülök barátom mellé, aki már, ahogy látom itt van egy ideje.

- Mi van. Nem tudtál reggel aludni?- kérdezem tőle. Mire látom, hogy csak meglepetten néz rám. Nem szokott ilyen korán bent lenni, de persze késni sem szokott de általában után ér be.

- Neked is szia Mark.- köszön nekem egy enyhe hangsúllyal a hangjában, hogy értsem a célzást.- És színplán csak korán keltem.- feleli végül a kérdésemre. Ezután elkezdem neki elmesélni azt, hogy mi történt velem tegnap délután miután felhívtam. Végig érdeklődve hallgatta és néha nevetett rajta. És bár még nem fejeztem be a mesélést félbe kellett, hogy hagyjam mert megjött a tanár. Köszöntünk és már éppen kezdte volna a névsor olvasást mikor kopogtattak. Jackson és Jaebum jöttek meg. És bár a tanár után értek be, de nem késtek olyan nagyon, aminek kicsit örülök. Mosolyogva fordulok hátra Jackson-hoz de kénytelen vagyok visszafordul előre, mikor észreveszem, hogy észreveszi, hogy őt néztem. Bár nem olyan hirtelen fordítottam el róla a tekintetemet mint a múltkor, remélem, hogy nem voltam olyan feltűnő vele. Inkább megpróbálok figyelni az órára. De pechemre föci van, ami egy fikarcnyit sem tud érdekelni, így pár perc koncentrálás után igen csak nagy kényszert érzek arra, hogy lefejeljem a padot. De valahogy sikerül ébren maradnom. Sőt még jegyzeteltem is valamennyit. A nap többi része is viszonylag nyugisan telik. Azt kivéve, hogy Jackson többször is odaköszön, vagy oda is jön hozzám kicsit beszélgetni. De már egész jól kijövök vele, és jól el is tudunk beszélgetni. Kifejezetten aranyosnak találom ahogy így próbál velem jóban lenni. És bár nem igazán tudom még mindig hova tenni ezt a hirtelen barátkozását velem szemben, igyekszem nem félre érteni. Ami néha nem is olyan könnyű. Ahogy rám néz, és azok a mosolyok amelyeket nekem mutat, igen csak félreérthetővé teszik. Na jó szed össze magad Mark.

Suli után beugrok még az egyik közeli boltba venni valami ehetőt mára, majd elindulok haza. Otthon megcsinálom azt a néhány feladatot amit ma kaptunk, majd megeszem a ramyun-t amit vettem. Lefürdök és úgy döntök, hogy most nincs kedvem se játszani se semmi máshoz. Így csak bedőlök az ágyba és néhány fordulás után már alszom is. Reggel még az ébresztő előtt kelek és teljesen kipihentnek érzem magam. Lassan elkészülök majd indulok is a suliba. Kicsit korábban érek be mint szoktam de Jinyoung ma is bent van. És ami még jobban meglep, hogy Jaebum-mal beszélget. És ahogy eddig tapasztaltam ő sem az a korán kelős típus. Mondjuk ha jobban belegondolok párba lettek osztva zenén.

- Szia Jinyoung.- megyek a padomhoz és köszönök barátomnak.- Jaebum.- majd bólintok Jaebum felé is.

- Ó, szia Mark.- köszön vissza Jinyoung míg Jaebum csak bólint egyet. Ahogy látom nem számítottak rám. Megleptem őket.- Jó korán keltél ma.- jegyzi meg egy kisebb mosollyal.

- Ahogy te is. Ti is.- javítom ki magam, ahogy végül mindkettőjükre nézek.

- Jó reggelt.- kiáltja el magát Jackson az ajtóban állva. Majd miután ledobta a táskáját a padra odajön hozzánk.- Mi újság?- kérdezi meg ránk nézve.

- Semmi különös.- feleli végül Jaebum.- Ó tényleg, ugye nem felejtetted el Jackson, hogy holnap tartunk egy üdvözlő bulit neked.- néz barátjára csillogó szemekkel.

- Dehogy felejtettem. Már alig várom.- neveti el magát Jackson. Majd pár másodperc múlva rám néz.- Mark, neked nincs kedved jönni?- kérdezi meg végül, de olyan kérlelő kiskutya szemekkel melyeknél aranyosabbat még életemben nem láttam.- Ugye nem baj Jaebum ha Mark is jön?- néz végül barátjára, hogy megkapja tőle a beleegyezését.

- Felőlem jöhet.- von vállat végül Jaebum. Erre Jackson visszafordul felém, hogy én is beleegyezem e.

- Hát ha nem zavarok, szívesen megyek.- felelem végül mire Jackson eszméletlen aranyos módon felkiált, hogy „igen”. Én erre kénytelen vagyok nevetni. De hamar abbahagyom a nevetést ahogy meglátom barátom kelletlen arckifejezését.- Jinyoung is jöhet?- kérdezem meg végül, a még mindig eszméletlen boldog Jackson-tol, majd Jaebum felé fordulok. Ő csak bólint egyet, és Jackson is beleegyezik.- Na Jinyoung? Jössz te is?- kérdezem meg végül barátomat is.

- Igen.- mosolyodik el végül ő is.

- Tényleg Jaebum? Hol is tervezed végül a bulit?- kérdez rá Jackson.

- A város központjától nem messze van egy bulizó hely. Úgy gondoltam mehetnénk oda. Bár most így hirtelen a neve nem jut eszembe.- válaszolja miközben megvakarja a fejét egy félszeg mosoly kíséretében. De ahogy látja a bizonytalanságot a fejünkön, rögtön elkezdi magát kimenteni.- De már sokszor voltam ott, és tényleg jó hely. A számok is jók, és nem is olyan drága. Ne féljetek.- mosolyodik el most igazából, amolyan biztatás ként. Még gyorsan megbeszéljük, hogy mikor hol találkozunk, utána még egy kicsit beszélgetünk majd bejön a tanár és mindenki leül a saját helyére. Órára annyira nem figyelek, inkább az előbbi kis társaságra gondolok. Furcsa mód egész jól kijöttünk egymással. Olyan volt az egész, mintha tök jó barátok lennénk, pedig talán most először beszéltem normálisan Jaebum-mal úgy, hogy nem a másik cikizése volt a téma. Ki tudja, talán ezek után tényleg jóban leszünk. Mondjuk, valahogy ez most egyáltalán nem is zavarna. Bár még meglátjuk, hogy mi fog ebből kisülni.

Jackson

Egész órán a reggeli események, na meg Mark-on jár az agyam. Eszméletlen, hogy sikerült rávennem, hogy jöjjön el velünk bulizni. És bár igaz, hogy a barátja is jön de a lényeg, hogy Mark is. És bár azt mondom, hogy sikerült rá vennem, nem volt valami nehéz feladatom. És ahogy elnézem tényleg szívesen jön bulizni. Már alig bírom kivárni a holnap estét. De valahogy mégis kénytelen leszek. Nagy nehezen ki is bírom az első órát és már mennék is oda Mark-hoz beszélgetni, de leelőzött és mielőtt oda tudtam volna menni, ő kiment a teremből. Így végül Jaebum-hoz mentem oda. A nap többi rész is hasonlóan telt. Mikor vége lett az utolsó órának sikerült utolérnem Mark-ot a folyóson.

-Hey Mark. Várj meg.- kiabálok utána, mire hátrafordul és megáll.

- Igen?- kérdezi meg mikor odaérek mellé.

- Hazafelé mész?- kérdezem tőle mire ő csak bólint egyet.- Megyünk együtt egy ideig? Én is arra felé lakom.- kérdezem meg végül tőle azt amit akartam.

- Szívesen.- feleli és közben mosolyog egyet. Úr Isten, csak ezt ne. Egyre aranyosabb és aranyosabb lesz, meg persze dögösebb. Főleg ezzel a hajjal.

- Tényleg. Még nem is mondtam, de baromi jó az új vörös hajad.- dicsérem meg végül új haját, bár egy kicsit későn.

- Köszönöm.- mondja nekem, de közben maga elé mered és ahogy látom kicsit el is pirult. Ami csak még jobban fokozza elképesztő külsejét. Egyre nagyobb kényszert érzek rá, hogy beletúrjak kicsit hajába, és végig simítsak arcán. Na jó Jackson nyugodj le kicsit. Még pár percig némán sétálunk míg el nem érünk addig ahol nekem irányt kell váltanom.

- Hát én itt erre megyek.- szólalok meg végül. Majd Mark felé fordulok és ahogy látom már sikerült kicsit összeszednie magát.- Figyú, lehet, hogy kicsit hülyén fog hangzani de nem cserélünk számot?- kérdezem meg tőle és most először érzem kellemetlenül magam amiatt, mert megkértem rá valakit, hogy cseréljünk telefon számot. És ahogy látom őt is meglepte a dolog.- Csak, hogy ha holnap bármi lenne.- magyarázkodom gyorsan.

- Rendben.- egyezik bele végül majd veszi is elő a telefonját. Beírom neki a számomat majd ő megcsörget engem, hogy nekem is meglegyen a száma. Elköszönünk és már megyek is a saját házam felé. De szinte rohanok. Elképesztő boldog vagyok pedig csak telefon számot cseréltünk. Nem tudom, hogy mégis mi a fene üthetett belém. De képtelen vagyok lekaparni a vigyort az arcomról hazafelé menet. Hazaérve ledobálom a cuccaimat majd eszem valamit. Utána meg csak unatkozom és kicsit pihenek. De valahogy még a pihenés sem úgy sikerül ahogy én azt tervezem. Egész idő alatt Mark-on jár az agyam. Azon ahogy elpirul mikor sikerül kicsit zavarba hoznom. Az elképesztően gyönyörű szemein, melyet órákig képes lennék csak nézni. Azon, hogy menyire dögös az új vörös haja. És, hogy menyire hibátlan a bőre, és menyire kényszert érzek arra, hogy ha csak egy kicsit is, de hozzáérjek. És, hogy holnap este ezt a gyönyörű ember még táncolni is láthatom. Bármiben le merném fogadni, hogy a mozgása is elképesztő.

Egészen addig sikerül ábrándoznom Mark-ról míg este nem lesz. De legalább ennyi idő alatt sikerült magamban meghoznom néhány lényeges megállapítást. Az első az az, hogy Mark a normálisnál jóval helyesebb, ami nem nevezhető normálisnak. Nem mintha eddig ezt nem tudtam volna, csak ha már összeszedem, akkor ezt sem árt mondani. A második az az, hogy bár nehéz kimondani, de nekem igen is tetszik. Még fiú létére is. És végül a harmadik, hogy teljesen megbuggyantam. Még sose éreztem olyat egy lány iránt nem, hogy egy másik fiú iránt, hogy látni akarom, hogy meg akarom érinteni. Mert bármennyire is élvezem a szexet, nem úgy akarom őt megérinteni mint az eddigi partnereimet. És bármennyit is gondolkodom rajta, ez nincs rendben. Eddig mindig elég volt ha éjszakára magam mellett tudtam egy embert. De soha nem éreztem egyik partnerem iránt sem ilyet. Eddig mindig csak szexre kellettek. Soha nem akartam semmi többet. Most meg itt van Mark, akit alig ismerek pár napja, és alig bírom kivárni, hogy végre holnap legyen és újra láthassam. Abba meg bele sem merek gondolok, hogy táncolni is láthatom holnap este. De lassan tényleg abba kéne már hagynom az ábrándozást, mert éjfél már elmúlt és nem lesz energiám, holnap sokáig bulizni, ami nem lenne túl jó.

Reggel baromira fáradtan kelek. Hirtelen azt sem tudom, hogy mi a francnak keltem fel. Hisz nyugodtan visszafekhetnék még egy-két órára. Max késnék az első két óráról. Már épp dőlnék is vissza, hogy aludjak még egy kicsit, mikor hirtelen eszembe jut Mark és, hogy ma este bulizni megyünk. Rögtön sokkal éberebb leszek, és már pattanok is ki az ágyból. Gyorsan elkészülök és már indulok is a suliba. Mikor beérek a terembe a tegnapihoz hasonló látvány fogad.

Mark

Miközben reggel a suliba megyek, megint eszembe jut a tegnapi jelenet, ahogy Jackson elkérte a számomat. Valami eszméletlen aranyos volt ahogy zavarba jött. Pedig egész jó fedő sztorit talált ki mellé, hogy pontosan miért is kéri el. Na jó Mark, most legyen elég. Állítom le magam gyorsan. Ne képzelj bele többet mint ami van. Hisz az tök természetes ha valakik ebben a helyzetben telefon számot cserélnek. Nem szabad bele loholnom magam semmibe sem. Hisz attól még, mert kedves velem, nem jeleni azt, hogy akarna is tőlem valamit.

Egész úton a suliba menet próbálok magamba valami kis értelmet verni. Mikor beérek meglátom, hogy Jinyoung meg Jaebum megint együtt vannak, és beszélgetnek. Egész jól kijönnek egymással. Odamegyek melléjük köszönök majd leülök. Főként csak hallgatom őket ahogy beszélgetnek. Tényleg jól kijönnek. Épp a ma estéről beszélgetünk mikor megjelenik Jackson. Ugyan úgy mint tegnap ma is egy hatalmas kiáltással köszön mindenkinek, majd odajön hozzánk és közvetlenül elém ül le, a padomra.

- Mi a téma?- kérdezi meg miközben végignéz rajtunk és igyekszem nem félreérteni de meg mernék esküdni, hogy jóval több ideig nézet rám mint a többiekre. És igen csak kirívóbb tekintettel.

- A ma estéről.- válaszolok neki és közben igyekszem nem elkapni róla a tekintetemet ahogy végig a szemembe néz.- Már mindenki nagyon várja.- folytatom úgy, hogy közben a barátomra nézek rá.

- Már én is nagyon várom.- közli velünk Jackson, egy hatalmas vigyor kíséretében.

- Pedig pár napja buliztál. És ha jól emlékszem nem is sikerült rosszul az este. Sőt.- néz barátjára Jaebum, mire Jackson csak nevet egyet.

- De az nem zárja ki, hogy ne várjam a ma estét.- nyögi ki végül saját magát próbálva meg menteni.

- Okés, ez jogos.- ismeri be Jaebum barátjának adva igazat.- És tervezed, hogy felcsípsz ma egy csajt?- kérdezi legjobb barátját, aminek hála sikerült kicsit összeszednem magam. Hisz egyértelmű, hogy a csajokat szereti, és az is egyértelmű, hogy mi a bulizásainak lényege. Csak hülye módon bebeszélek magamnak dolgokat. Jó lenne ha végre leállnál saját magad hülyítésével Mark.

- Most nincs semmi ehhez hasonló tervem.- válaszolja Jackson, de azt nem tudom, hogy milyen fejjel vagy, hogy kire néz közben. Nem merek rá nézni. Nincs képem ránézni. Szerencsémre a tanár megment. Az órát pedig végig azzal töltöm, hogy magam elé bámulok, és közben magamat szidóm, mert túl sokat képzeltem a dolgokba.

A nap többi része viszonylag nyugis. Szünetekben négyesben beszélgetünk az órák meg ugyan olyan unalmasak mint lenni szoktak. Órák után még megbeszéljük, hogy kilenckor találkozunk az egyik buszmegállónál nem mesze a parktól, majd mindannyian elindulunk haza. Otthon először még eszem valamit majd elkezdek készülődni. Egy fekete háromnegyedes ujjú pólót veszek ami tele van fehér mintával és alá egy fekete hosszú ujjút amit a bal kezemen feltűrök nemsokkal a könyököm aljáig.

Majd egy fekete feszülős nadrág mellett döntök ami enyhén szaggatott. Utána beállok a tükör elé és igyekszem a hajamból elfogathatónál kicsit azért jobbat kihozni. Ami nagy nehezen de
sikerül is a végére. Magamra kapok még egy bőr szíjas karkötőt amin van néhány kisebb szegecs majd beteszem a fülbevalóimat és késznek nyilvánítom magam. Pont időben, mert ha lassan nem indulok akkor el fogok késni. Gyorsan csak felhúzom ez egyik fekete cipőmet amin van néhány fehér csík majd magamhoz veszem a cuccaimat és már indulok is. Út közben még felhívom Jinyoung-ot, hogy elkészült e már. Ugyanis ismerem már annyira, hogy tudjam, nem a készülődés az előnye. Nagyon lassan szokott elkészülni. De nagy meglepetésemre mikor felveszi már úton van.

Jinyoung

Otthon állok a ruhás szekrényem előtt már vagy fél órája, de még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel. Egyszerűen utálom a készülődéseket. Soha nem tudok dönteni, hogy mikor mit vegyek fel. Valahogy ilyenkor soha nem tetszik egyik ruha sem, amit felveszek. De ma semmi féle képen sem késhetek a találkozásról. Hogy miért nem? Hát az pofon egyszerű. Mert Jaebum is ott lesz a buliban, és együtt megyünk. És bár már vagy egy hónapja járunk még egyszer sem voltunk közösen bulizni. És ennek hála most még jobban izgulok, és még jobban ki vagyok attól, hogy mit is vegyek fel. Nagy nehezen végül egy rövid ujjú színes mintás pólót veszek, alá egy fehér hosszú ujjút. Nadrágnak meg egy kék bővebb farmert amin egy-egy cipzár végig fut a derekamtól a térdemig. Felveszek még egy fekete anyag karkötőt majd megcsinálom a hajam. És ami a legjobban meglep, hogy időben elkészültem. Felveszem a fehér cipőmet majd elteszek mindent és már indulok is. Út közben Mark felhív, hogy sikerült e elkészülnöm. Én csak büszkén válaszolok neki, hogy már úton vagyok amin ahogy hallom igen csak meglepődik. Mikor odaérek a találkozó helyre már csak Mark hiányzik. Azt hittem, hogy én leszek az utolsó, mint ahogy mindig is szokott lenni. Köszönök mindenkinek majd odaállok Jaebum mellé a kelleténél kicsit közelebb és úgy beszélgetünk tovább, míg Mark meg nem jön. És, hogy miért nem adtam Jaebum-nak puszit mikor odaértem, vagy miért nem öleltem meg köszönéskor mikor együtt vagyunk? Mert ezt csak mi ketten tudjuk. Nem szerettem volna, ha Mark megtudja. Vagy inkább az pontosabb ha azt mondom, hogy féltem attól, hogy mi lesz ha elmondjuk Mark-nak. Mark ugyanis nem nagyon bírja Jaebum-ot. Na jó, régebben kifejezetten megvetette. Mondjuk meg is értem miatta, hiszen folyton piszkálta. De most, hogy már mintha kicsit jóban lennének, úgy döntöttem, hogy a buli után elmondom neki. És szerintem ennek Jaebum is örülne.

Pár perc után Mark is megérkezik.

- Sziasztok.- köszön először ő majd gyorsan ránéz az órára. Gondolom, hogy megnézze ő késett e vagy mi jöttünk korábban.

- Nem késtél.- mondom neki gyorsan amitől mintha kicsit megnyugodott volna.

- Akkor jó.- néz rám végül.- És te sem késtél.- mosolyodig el.

- Sőt, öt perccel előbb értem ide mint te.- dicsekszem neki, hogy milyen gyorsan elkészültem.

- Jó lenne ha mindig így lenne.- neveti el magát, mire én egy ujjal hasba bököm, de nem erősen.

- Akkor indulhatunk?- kérdezi meg Jaebum.

- Szerintem igen.- válaszol Jackson mindenki nevében, majd ránk néz és mint egy beleegyezően bólintunk Mark-kal és már indulunk is.

Miután nagyjából elmagyarázta Jaebum, hogy merre is kell menni Mark-kal ketten pár lépésnyire külön megyünk Jacksonék-tól és ketten hülyéskedtünk az egész úton odafelé. Néha-néha azért hátranézek, hogy vajon Jaebum mit csinál, és gyakran azt veszem észre, hogy engem figyel. Ettől pedig el kell kapnom a tekintettem róla, mert zavarba jövök. Végül egy jó bő fél órás utazás után Jaebum megszólal, hogy megjöttünk.