Vágyálom 2.rész

És igen negyedjére írom újra ezt a fejezett és még így is vagy a fele hiányzik az első változatnak de lassan az is jön nemsokára. És igen nem is én lennék ha elsőre sikerülne leírnom és még el is mentenem ( vagy legalább másodjára XD )


Tegnap Jaebumal elmentünk mindent megvenni és még elkészíteni is segített. Habár ha jobban belegondolok többet hátráltatott mint segített. Így is alig tudtam pár szemet megmenteni előle, hogy ne egyen meg mindent. Legalább tudom, hogy finom lett. Négy szemet be is csomagoltam és a eltettem mára.  Tudom, hogy hárman vannak de több oka is van, hogy négyet csomagoltam el. Először is azért mert hiába evett meg Jaebum nem is keveset tegnap, de ízlett neki így neki is csomagoltam el egyet. Kettő pedig, hogy össz visz annyit hagyott (amúgy sokkal többet szerettem volna eltenni). 

Most pedig itt álok a fan meeting épületének egyik folyosóján kezemben egy papír zacskóval amiben a becsomagolt muffinok vannak és igyekszem a mérhetetlen mennyiségű izgulásomat visszatartani. 

- Ugye tényleg nem gáz, hogy általam készített sütit adok? - kérdezem meg újra, ugyan is tényleg nem szeretném, hogy félreértse. Az nagyon ciki helyzet lenne.

- Nyugi, biztos vagyok benne, hogy nem te fogsz egyedül kézzel készült sütit adni.

- Rendben. - fújom ki a levegőt kicsit megnyugodva.

- Habár abban biztos vagyok, hogy te leszel egyedül fiú a fan meetingen.

- Hogy mi? - állok meg ledöbbenve. - Én ezt nem csinálom. - jelentem ki megfordulva és már indulok is el visszafelé.
- Ugyan Mark. Ha már itt vagy akkor nem fordulhatsz vissza. - fogj meg a vállam és tart vissza. - Hisz már mióta vágysz arra, hogy találkozhass Yugyeommal.
- De hát én... - kezdenék el tiltakozni de nem hagyja.
- Innen már nincs visszaút. - feleli nevetve majd fogja és belök egy ajtón amit rögtön utánam be is zár. - Sok sikert. - Hallom még ahogy az ajtó túloldaláról szól nekem. Néhány másodperc múlva pedig már csak a rengetek fan sikítozása csapja meg a fülem. Kicsit félve forfdulok meg. A sejtésem beigazolódott. Jaebum tényleg képes volt csak így belökni a GOT3 fan meetingjére. Már éppen azon vagyok, hogy megforduljak és hazamenjek, de ahogy tudatosodik bennem, hogy BamBam tőlem alig pár méterrel hülyéskedik Jacksonnal úgy ahogy eddig csak a neten keresztül láttam, inkább csak fogom magam és leülök a leghátsó sorban és a mellettem lévő helyre leteszem a becsomagolt muffinokat. A terem másik végében van a színpad vele szemben lépcsőzetesen a székek. Azt hittem, hogy tömve lesz a terem de az utolsó három sorban senki sem ül. Mondjuk olyanok is vannak aki elől állnak és nem ülnek. Bár ha jól tudom akkor csak meghatározott számú rajongókat engednek a meetingre. Ráadásul ahogy kicsit körbe nézek, Jeabumnak igaza volt. Egy fiút sem látok rajtam kívül. Kicsit lejjebb csúszva a széken figyelem, hogy mi történik a színpadon. BamBam éppen most ugrik hátulról Jackson nyakába miközben valamin hülyülnek. Jackson pedig nevetve próbálja valahogy leszedni magáról. De hol van Yugyeom? Bár merre nézelődök sehol sem találom. Annak nem lenne értelem, hogy nem jött el, nem? Elvégre akkor nem hozott volna el Jaebum. De akkor vajon hol lehet?
- És már itt is vagyok újra hallhatóan. - hallom meg hirtelen a várva várt hangot és kapom rögtön felé a fejem. Tényleg itt van, alig pár méterre tőlem az az ember akire eddig felnéztem. Mint kiderült csak a mikrofonjával volt valami gubanc és azt ment el megcsinálni. De most már itt van és ő is csatlakozik Jacksonékhoz. Még egy jó húsz percig csak nézem őket és élvezem a beszélgetésüket meg az előadásukat.
- Na hogy tetszik? - szólal meg mögülem hirtelen egy hang mire kis híján szív rohamot kapok. Így kicsit ijedten fordulok a hang irányába. De ahogy meglátom barátom önelégült mosolyát megnyugszom. - Azért ennyire nem kell megijedni.
- Már mondtam, hogy nagyon ijedős vagyok. - magyarázom neki mentegetőzve.
- Tudom. De nem hittem volna, hogy ennyire.
- Pedig most még nem is sikítottam fel.
- Azt megnézném. - neveti el magát újra.
- Ne merészeld. - nézek rá szúrósan.
- Jó jó. - nevet tovább. - Amúgy eddig, hogy tetszik? - vált kicsit lazábbra ás vált témát.
- Nagyon tetszik. - váltok én is témát és kezdem el elmesélni, hogy mi is történt eddig. De hamar leesik, hogy hülyeséget csináltam. - De te ezeket mint tudod mi? - nevetem el magam kicsit zavartan és fordulok előre.
- Nagyjából. - neveti el magát. - De jó hallani, hogy nézőként milyennek hat az előadásuk.
- Értem. - nyugszom meg kicsit.
- Amúgy lassan kezdődik a dedikálás. Yugyeom lesz az utolsó.
- Kizárt dolog, hogy én oda menjek hozzá. - tiltakozom rögtön.
- Hát oda már nem rángathatlak el, de szerintem menj nyugodtan. Nem lesz belőle semmi baj.
- Így is elég ciki, hogy egyedül én vagyok itt fiú.
- Csak azért, mert csak negyven rajongó jöhetett el, és a lány rajongók gyorsabbak voltak a jegy vételnél. Amúgy pedig azt is kétlem, hogy bárki észrevett volna, úgy meglapulsz itt hátul.
- Ha észrevenné.... - kezdenék el magyarázkodni de valaki idejön hozzánk és Jaebumot félrehívja egy kicsit. Addig én újra a színpadra fordítom a figyelmem de Jaebum hangja alig egy perc múlva újra kizökkenti figyelmem. Csak kérdőn nézek rá, hogy mi történt.
- Ne haragudj de van egy kis gond így vissza kell mennem.
- Nem probléma. - mosolygok rá.
- Köszönöm. - mosolyog vissza majd hajamba túr és indul el.
- Sok sikert. - szólok még utána mire csak int egyet és már megy is tovább. Én pedig újra visszafordulok a színpad felé. Pár perc múlva pedig ahogy Jaebum is mondta elkezdődik a dedikálás. Először BamBaman, majd Jacksonon és végül Yugyeomen volt a sor. Amíg az egyikük aláírt addig a másik két tag szórakoztatta a fanokat. Mikor mind hárman végeztek elköszöntek és még utoljára előadták a legújabb számukat a Boom Boom Boom -ot. Ezután eltűntek a függönyök mögött és a fanok is szépen lassan elszivárogtak. Hallom, hogy néhányan észre vesznek, meglepődnek rajtam. Sőt van aki az ittlétemet is megkérdőjelezi. De igyekszem nem foglalkozni velük csak még jobban összehúzom magam és így várom meg Jaebumot. Vagy is várnám meg, ha nem kapnék olyan negyed óra várakozás után egy sms-t, hogy sajnos nem tud hazakísérni viszont ahogy visszaért rögtön felugrik hozzám. Magamhoz veszem a muffinokat, ugyan is nem tudtam magam rávenni, hogy én is beálljak a sorba és odaadjam, és már indulok is.

Jackson

A fan meeting teljesen jól megy addig amíg az első fél óra után Yugyeom hirtelen el nem némul, elromlik a mikrofonja és le kell mennie a színpadról, hogy megcsinálják. De még ezt is jól megoldjuk és BamBammal már hülyülünk is tovább. Legalább is ő adja a formáját én pedig próbálom levakarni a nyakamból. Azonban egy pillanatra lefagyok ahogy meglátom, hogy ki jön be az ajtón. Egy fiú, de nem is akárki. Ha jól látom ő az akivel összefutottam a reptéren. De ő még is mit keres itt? Várjunk csak, az a csomag... lehet csak a cuccaimat jött visszahozni? Követem tekintetemmel ahogy leül a leghátsó sorba.

- És már itt is vagyok újra hallhatóan. - hallom meg maknenk hangját újra és folytatjuk a sót az előre eltervezettek szerint.
- Te is észrevetted azt a fiút a hátsó sorban. – settenkedik mögém Yugyeom és súgja a fülembe.

- Igen. - bólintok újra a fiú felé sandítva, közben igyekezve folytatni a meetinget úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel a kis magán beszélgetésünk.
- Engem se hagyjatok ki. - ugrik a nyakunkba BamBam is.
- Van egy fiú a hátsó sorban. - magyarázza el neki röviden a beszélgetésünk lényegét Yugyeom.
- És, hogy hozzám jött. - teszem hozzá.
- Mi? Hol? - lelkesedik fel rögtön.

- Ó de el van valaki szállva magától. – neveti el magát Yugyeom.

- Bocs, hogy ki kell ábrándítsalak, de nekem hozott cuccokat.

- Ablakot ne nyissunk neked?

- Srácok én még minidig nem látom. – nyafog BamBam.

- Leghátsó sor bal oldalt. – magyarázom el neki, de már fordulok is vissza Yugyeomhez. – Ha nem hiszed akarsz fogadni? És akkor legalább kapok is valamit azért mert igazam van.

- Benne vagyok, legalább kicsit letöröm azt a hatalmas egód. – neveti el magát. – Aki veszít az végez el egy hétig minden házimunkát otthon.

- Legyen. Én a helyedben már most gondolkodnék rajta, hogy hogyan szorítsak bele mindent az időbeosztásomba.  – nevetem el magam és hagyom ott őket, hogy végre ne csak látszatból foglalkozzam a fanokkal. Egész meeting alatt szinte le sem veszem a szemem arról a fiúról. Na jó, azért nem olyan feltűnően. De a szemem sarkából folyton őt figyeltem. És ennek hála le is fagyok egy pillanatra. Az ott... JB? Mit keres ő ott? És mióta tud ő így mosolyogni? Még életemben nem láttam ezt az arcát. Ez itt nekem nem stimmel. És nem csak azért mert általában csak szid engem. Még is ki ez a fiú? 
A következő jó negyed órában Jaebum el sem mozdul mellőle. Sőt végig röhögcsélnek meg beszélgetnek. JB pedig egy pillanatra sem veszi le erről a fiúról a szemét. Csak mikor valaki oda megy hozzá. Látszik rajta, hogy nagyon nincs ínyére, hogy ott hagyja. Muszáj valahogy kiderítenem, hogy még is mi folyik itt pontosan.
Nem sokkal azután, hogy Jaebum újra kikerült a látó teremből eljön a dedikálás ideje. Először BamBaman majd rajtam a sor. Egész idő alatt vártam, hogy a fiú is ide jön majd, de még csak fel sem állt egész idő alatt a helyéről. Ahogy fogyott a sor kezdet a reményem egyre inkább lankadni. Bár az is lehet csak meg akarja várni, hogy lemenjen a sor. Biztos nem lehet könnyű neki, hogy egyedüli fiú ként beálljon a sorba. Már csak hárman vannak. Megint a hátsó sor felé sandítok de még csak nem is tűnik úgy, hogy akár csak fel is akarna állni. Még két rajongó, de még minidig csak a helyén ül és közben Yugyeomékat figyeli. Az utolsó rajongónak írom alá az albumát, pacsizok vele és már megy is vissza a helyére, de ő még minidig csak a helyén ül. 
- Most pedig Yugyeom te következel az aláírás osztásban. Kérlek ülj ide. A fanokat pedig arra kérném, hogy akik Yugyeomtől szeretnének aláírást ők itt sorakozzanak. - szólal meg a konferáló hölgy mire kicsit vonakodva de felállok és átadom a helyem Yugyeomnek. A hátsó sor felé sandít majd önelégülten elmosolyodva ül le közben engem nézve.
- Azt hiszem készülhetsz a takarításra. - szól még ide nekem. Nem szólok semmit csak egy kisebb morgással megyek oda BamBamhez, hogy most mi ketten szórakoztassuk azokat a fanokat akik nem állnak sorba. Azonban egy jó tíz perc múlva újra jó kedvem kezd lenni. A vörös hajú srác még minidig ott ül a helyén. Ahogy ezt észreveszem újra teljes lelkesedéssel kezdem el BamBamet szívatni kicsit. Minden fan után aki már megkapta Yugyeomtől az aláírást és a kéz fogást a hátsó sor felé nézek, de bármennyire is fogy a sor ő a helyén marad. Végül Yugyeom sora is teljesen elfogy, de hozzá sem ment oda. Végül még befejezés ként elénekeljük a Boom Boom Boom-ot. Majd rendesen elköszönünk és már le is megyünk a színpadról. Ahogy leeszkábálnak rólunk minden féle mikrofonokat meg a többi vackokat egyből az öltöző felé vesszük az irányt. Még be sem záródik mögöttünk az öltöző ajtaja már nyílik is újra.
- Ügyesek voltatok. - jön be Jaebum. - A többit viszont majd otthon megbeszéljük. Siessetek. Tíz perc múlva indulunk. - tér rögtön a lényegre és már megy is ki. Úgy siet mintha történt volna valami. Csak nem ahhoz a fiúhoz siet. 
- Úgy néz ki Jaebum nyerte a fogadást. - neveti el magát mögöttem Yugyeom. 
- Igen. - morgom, majd gyorsan elkészülök és már megyek is ki a kocsihoz. Szerencsére nem kell sokat várnom, hogy a többiek is ideérjenek. Nagyjából tíz perc és már indulunk is. A visszafelé úton nem kis dugóba keveredünk aminek hála a nagyjából fél órás utat kicsivel több mint egy óra alatt tesszük meg.
Baromira kíváncsi vagyok, hogy vajon ki az a fiú és, hogy milyen kapcsolatban áll vele Jaebum, de végül úgy döntök jobb nem megkérdezni. Legalább is nem itt és nem most. Így az utat igyekszem végig aludni. Még ha nem is megy. De legalább pihenek.
Mikor végre megérkezünk rögtön a lift felé vesszük az irányt. Azonban Jaebum telefonja megállít minket benne. Mivel ő is eléggé el van fáradva ezért kelletlenül veszi elő a telefonját. Azonban ahogy meglátja, hogy ki hívja, rögtön felélénkül és már veszi is fel. 
- Szia, ne haragudj, hogy csak úgy ott hagytalak. . . . Sikerült rendben haza érned? . . .  Örülök . . .  Persze. Mondjad csak. . . . Szerintem ezt te is nyugodtan megteheted. . . . Ugyan már, de ahogy te gondolod. . . . Igen persze, egy perc és én is ott leszek. . . . Rendben, szia. - teszi le a telefont. - Menjetek előre, nekem még van egy kis dolgom, de pár perc múlva én is megyek. - int majd már megy is a bejárat felé. Mi addig beszállunk a liftbe és meg sem állunk a saját szobánkig. Azonban nem tudunk tíz percnél többet pihenni.
- Megjöttem. Gyertek az asztalhoz. - hasít bele a csendbe Jaebum hangja, mire nyögve nyelősen feltápászkodok az ágyról és a többiekkel együtt leülünk az asztalhoz. - Akkor hát vágjunk is bele, hogy mindenki minél előbb mehessen a dolgára. - kezd bele.
- Egyet értek. - bólintok beleegyezően, hisz már nagyon fáradt vagyok és aludni akarok.
- Ritka, hogy valamiben egyetértetek. - neveti el magát BamBam, de különösebben senki sem reagál most a beszólására. Nincs most annyi erőm meg kedvem, hogy vissza szóljak neki.
- Nagyon ügyesek voltatok. - folytatja Jaebum nem is törődve BamBam beszólásával. - Nagyon jól megoldottátok mikor Yugyeomnek elromlott a mikrofonja. Büszke vagyok rátok. Főleg rád Jackson. - fordul felém mire meglepetten emelem felé a fejem.
- Tényleg lehet veled ma valami. - jegyzem meg elgondolkodva. - Ezt a kitüntetett dicséretet meg miért kaptam?
- Mert egész idő alatt úgy viselkedtél mint ahogy egy rendes vezetőnek kell. Összeszedet voltál és nem okoztál semmi féle bajt. Büszke vagyok rád. Nem tudom, hogy mi történt de jó lenne ha ez ezentúl is így lenne.
- Hm.. - hümmögök csak egyet válasz ként és fordítom el újra a fejem. Valószínűleg ha nem rajta és főleg azon a fiún gondolkodtam volna, és a figyelmemet nem nekik, neki szentelem akkor egyáltalán nem így viselkedtem volna. De ezt neki nem kell tudnia.
- Na és most, hogy ezzel megvolnánk, rá is térhetnénk a komoly dolgokra. - szólal meg hirtelen BamBam, mire mindannyian meglepetten és kíváncsian nézünk rá. - Mi van a szatyorban? - böki ki végül mire gondol és mutat a Jaebum kezében szorongatott tárgyra, mire mindannyian a mutatott tárgy felé fordulunk. Álljon csak meg a menet. Hisz ez nem a...
- Már azt hittem, hogy tényleg van valami komoly dolog. - sóhajt egyet Jaebum. - Amúgy ez itt egy ajándék. - mutatja fel a szatyrot és teszi le az asztalra. Ajándék? Hisz ez nem az a szatyor ami annál a srácnál volt és amiben visszahozta a cuccaimat?
- Nem tudom, hogy észre vettétek e, de a mai fan  meetingen volt egy fiú is.
- Igen. - mondjuk szinte egyszerre és bólintunk.
- Na te hát. Ő egy nagyon jó barátom, és hát, a példaképének akarta ezt oda adni azonban hiába mondtam neki, hogy nyugodtan menjen oda hozzád  és adja oda neked személyesen ő nem akarta, hogy félre értsd így inkább velem küldte el. - magyarázza el. Szóval valóban azé a srácé. Mondjuk megértem, hogy miért nem akarta ideadni nekem személyesen de akkor is... várjunk... mit mondott az előbb Jaebum... - Úgy, hogy tessék. - tolja Yugyeom elé a szatyrot.
- Az enyém? - lepődik meg mire JB csak bólint egyet. - Azta... Ezek... - néz bele.
- Muffinok. - állapítja meg BamBam miközben Yugyeom kiveszi őket és leteszi az asztalra.
- És nem is akármilyenek. Valami elképesztően finomak. - dicséri őket mosolyogva.
- De miért pont négy? - fordul felé BamBam kérdőn.
- Hát gondolom mivel jó barátok Jaebummal ezért neki is csomagolt egyet. - találgat Yugyeom.
- Nem teljesen. - neveti el magát Jaebum.
- Akkor? - fordulok felé már én is kíváncsian.
- Háát... - vakarja meg a tarkóját kínosan. - Tegnap este mikor készítette én is ott voltam és.. hát.. hogy őszinte legyek annyira ízlett, hogy össz vissz csak ennyit tudott előlem megmenteni. - meséli el a végén elnevetve magát zavarában.
- Ennyire finom lenne? - vesz el egyet Yugyeom.
- Kóstold meg. Elvégre neked készült. - biztatja Jaebum mire bele is harap. Alig pár másodperc után pedig már szinte tömi magába.
- Ez nagyon finom. - tör ki belőle és tömi szájába a maradékot is.
- Én is. - vesz el BamBam is egyet és harap bele de szinte azonnal újra harap is egyet majd még egyet és még egyet míg nem az egészet elpusztítja kevesebb mint fél perc alatt. - Ez mennyei. - tör ki belőle.
- Ennyire nem lehet jó egy muffin. - veszek el én is egyet és harapok bele. Alig három másodperc múlva azonban én is szinte beletömöm a számba. - Ez tényleg nagyon jó. - tör ki belőlem is.
- Én megmondtam. - bólogat büszkén Jaebum mintha ez az ő érdeme lenne.
- Mond neki Hyung, hogy nagyon finom volt és, hogy bármikor szívesen fogadnánk egy ilyen ajándékot. - veszi el az utolsót Yugyeom és kezdi el már is pusztítani.
- Igen. - helyesel rögtön BamBam is. - Csináljon legközelebb is ilyet.
- Már mondtam neki ne aggódjatok, de biztos örülni fog, hogy ennyire ízlett nektek.
- Igen, mennyei volt.
- Nagyon finom volt. - helyesel Yugyeom is teli szájjal.
- Tényleg nagyon jó volt. - ismerem be én is.
- Átadom. - bólint egyet mosolyogva majd komolyodik el újra. - Azonban még van egy dolog amit meg kell beszélnünk mielőtt mehetnétek pihenni. 
- Mi az? - nézek rá kérdőn.
- A hétvégétek szabad. Kaptok két napot a pihenésre, azonban úgy készüljetek, hogy hétfőn már reggel fotózásra mentek délután pedig rádió szereplésetek lesz. Úgy, hogy hétvégén a lehető legjobban pihenjétek ki magatokat.
- Meglesz. - bólintok egyet és már állnék is fel azonban még nem fejezte be.
- És ami a legfontosabb, hogy most hétvégén, nem csak nektek lesz szabad napotok hanem nekem is. És már van is programom egész hétvégére. Úgy, hogy ne, hogy bármi féle bajt merjetek okozni. - mondja szinte fenyegetőzve közben végig engem nézve.
- Most ezt miért pont nekem mondod? - akadok ki.
- Mert leader létedre veled van állandóan csak baj. - jelenti ki mintha csak azt kérdeztem volna, hogy milyen színű az ég.
- Ez nem igaz. A múltkor is Yugyeom hibája volt az egész. - szállok rögtön védelmemre.
- Erről nem nyitok vitát. - jelenti ki. - A hétvégén igyekezz türtőztetni magad. - közli. - És ha ezt sikerült megértenetek akkor mindent megbeszéltünk. - hagy figyelmen kívül.
- Igen Hyung. - bólintanak egyszerre Yugyeomék mire Jaebum csak elmosolyodik.
- Akkor hát ha mindent megbeszéltünk akkor én megyek is. Hagylak titeket pihenni.
- Igen. - felelnek egyszerre majd Jaebum int még egy utolsót és már megy is. Amint bezárul mögötte az ajtó Yugyeom már pattan is fel a helyéről.
- Úgy néz ki még is én nyertem a fogadást. - nyújt nyelvet kárörvendve Yugyeom mire csak szúrósan nézek rá így csak fogja magát és visszavonulót fújva elslisszol a szobájába. - Én a helyedben elkezdenék gondolkodni, hogy, hogy fog majd minden beleférni az időmbe. - szól még be az ajtajából de nem várja meg, hogy mit reagálok csak bezárja azt. 
Most komolyan lehetne még ennél is szerencsétlenebb a hetem? Állok fel pufogva a helyemről és megyek be a szobámba és dőlök el az ágyamon. Azt legalább már tudom, hogy ki volt az akit a reptéren agyon dicsért nekem angolul. Csak azt nem tudom, hogy ha ekkora rajongója a GOT3-nek akkor még is miért nem tudta, hogy tudok angolul. Már mint, ez egy eléggé közismert dolog. Vagy csak Yugyeomért van oda ennyire. De hát akkor is. Ha csak Yugyeom miatt követi figyelemmel a GOT3-t ez egy olyan információ amit tudnia kéne. Ennyire nem figyelhet csak és kizárólag Yugyeomre. Ha bár az is lehet, hogy csak elfelejtette. Azon még nem is lennék annyira meglepve. Viszont ha ennyire rossz a memóriája akkor baromi kíváncsi lennék, hogy még is milyen egyetemre vették fel. Mondjuk az is baromira érdekelne, hogy egyáltalán milyen kapcsolatban van Jaebummal. Mert hiába mondta, az előbb Jaebum, hogy nagyon jó barátok, az fix, hogy itt valami több van. Legalább is Jaebum részéről tuti. Álljunk csak meg. Ülök fel hirtelen az ágyon. A legfontosabbról elfeledkeztem. Ha nem az én cuccaimat hozta vissza... akkor... Még is mikor kapom vissza a cuccaim? Akadok ki nem is kicsit.
- Most komolyan. Lehetne ennél szerencsétlenebb a hetem? - dőlök vissza az ágyamra.
- Jacksooon. - hallom meg kedves maknenk hangját az ajtómból ás kukucskál be. - Éhes vagyok és BamBam is. Én Kimpabot BamBam pedig rizses omlettet szeretne enni. - adja le az óhajaikat majd már megy is fülig érő mosollyal a száján. - És lehetőleg gyorsan mert már nagyon éhesek vagyunk. - kiált még vissza. És az előző kérdésemre a válasz.
- Igen. Lehet még ennél is rosszabb.