Csapdában 10.rész

Jackson

Nem szívesen hagytam ott Mark-ot azzal a gyerekkel. De úgy éreztem, hogy így jobb lesz. Mark sem tűnt nagyon ijedten. Inkább csak meglepetnek. Másnap mikor suliban megkérdeztem, hogy ki is volt ő csak annyit mondott, hogy nem kell tőle félni. Régebben szinte körbe ugrálta őt és, hogy képtelen lenne bármilyen formában kárt okozni neki. A nap többi részét együtt töltöttük. Leginkább négyen. Az egész olyan volt mintha semmi sem nem történt volna. Mintha nem lenne semmi a háttérben. Mintha minden rendben lenne. Nap végén Mark elment BamBam-mal a parkba ami bár zavar, nem szóltam semmit. Viszont nem bírtam ki, hogy ne arra felé menjek haza. Mikor pedig megláttam, hogy röhögve hülyéskednek miközben a kis srác szó szerint Mark-on csüng, rossz érzés kerített úrrá. Az út többi részét letörve teszem meg. Másnap az összes adandó alkalmat kihasználom, hogy Mark-kal lehessek kettesben. De ahogy láttam szerencsére ezt ő sem bánja. De legnagyobb sajnálatomra még sem tudtunk együtt haza menni. Az osztály főnökünk magához hívta Mark-ot ő meg nem engedte, hogy megvárjuk így csak megbeszéljük, hogy holnap fél ötkor találkozunk a közeli parkban és onnan megyünk együtt Jinyoung-ék éttermébe.

Most épp a találkozó helyhez rohanok ahonnan már most öt perc késésben vagyok. Anyuék hívtak és sikerült elbeszélnünk az időt. Lihegve lassítok le végül, mikor befordulok az utolsó sarkon és meglátom a többieket. Már mindenki itt van.

- Bocsi a késésért.- állok meg előttük.

- Tíz perc annyira nem vész.- üt kicsit vállon Jaebum.

- Ha már mindenki ideért akár indulhatnánk is.- néz körbe Mark.

- Indulás.- kiáltja el magát BamBam és már indul is közvetlenül a nyomában egy igen magas sráccal. Gondolom ő volt az akiről múltkor beszéltek. Jinyoung, Jaebum-ba karol és úgy mennek előre. Mark pedig hozzám lép és úgy megyünk utánuk kicsit lemaradva a többiektől.

- Történt valami?- néz rám kérdőn.

- Semmi komoly. A szüleim hívtak, és sikerült elbeszélnünk az időt.- nevetem el magam a tarkómat vakarva.

- Értem. Akkor minden rendben.- nyugszik meg.

- Csak nem aggódtál miattam?- lepődök meg kicsit és nézek rá sejtelmesen.

- Nem igazán.- jön zavarba és fordítja el a fejét.

- Értem.- mosolyodom el és megyek tovább csendben azzal a tipikus levakarhatatlan vigyorommal.

- Ha nem siettek itt maradtok.- kiált utánunk BamBam már félig felszállva a buszra.

- Megyünk.- szólok vissza és odafutunk a buszhoz felszállni.

- Csak nem történt valami?- néz rám kérdőn Jaebum miközben leülök vele szemben egy négyesbe. Értetlenül nézek rá de a mosolyom cseppet sem lesz kisebb.- Vidámabb vagy az átlagnál.- fejti ki, hogy mire gondolt.

- Semmi.- válaszolom még mindig mosolyogva. De még mindig az arcomat fürkészi, hogy leolvasson róla valamit. Bár kénytelen hamar feladni.

- Itt vagyunk.- szólal meg Jinyoung és áll is fel, hogy jelezzen. Néhány másodperc után mindenki követi. Mikor leszállunk rögtön meg is látom az éttermet. Közvetlenül a buszmegállóval szemben van. Sokkal nagyobb mint számítottam rá. Nem csak egy kis sarki étkezde az biztos. Mikor bemegyünk szájtátva nézek körbe.

- Ez nem semmi.- szólalok meg végül mire a többiek csak kuncognak rajtam.

- Nekem is hasonló volt az első reakcióm mikor először jöttem ide.- neveti el magát hangosabban Jaebum.

- Jinyoung.- jön oda hozzánk egy idősebb nő és öleli meg Jinyoung-ot majd Mark-hoz megy oda, hogy őt is megölelhesse.- Mark. Jó, hogy látlak.- engedi el végül.- Miért nem jöttél mostanában?- néz rá kicsit szigorúan de már mosolyodik is el újra.

- Jó napot Jinyoung Omma.- köszön vissza.- Sajnálom. Elfoglalt voltam mostanában.- mentegetőzik tarkóját vakarva.

- Gyere gyakrabban.- utasítja mosolyogva.

- Igen is.- mosolyog vissza.

- Jó napot.- lép oda BamBam is.

- Szia BamBam.- köszön neki is.- Látom még Yugyeom-met is elhoztad.- néz rá a magas srácra. Tehát Yugyeom-nek hívják.

- Jó napot.- hajol meg ő is kicsit.

- És Jaebum is itt van.- húzza maga mellé Jinyoung.

- Azt látom.- mosolyodik el és köszön neki is.- Ő pedig?- néz most rám.

- Jó napot.- hajolok meg.- Jackson Wang vagyok. Jaebum gyerekkori barátja.- mutatkozom be.

- Üdvözöllek nálunk.- köszönt engem is.- Gyertek beljebb. A fenti szinten lefoglaltam nektek egy asztalt.- invitál beljebb.

- Köszi Omma.- öleli meg hátulról Jinyoung és ad az arcára egy puszit.- Imádlak.- engedi el.

- Én is kincsem.- néz rá Jinyoung-ra mosolyogva.- Ez lenne az.- állunk meg egy nagyobb asztalnál.-Rendeljetek bármit.- néz ránk mire egyszerre helyeslünk és ülünk le. Én Mark-kal szemben ülök le az asztal egyik szélénél. Mellettem Jeabum ül, a másik oldalán pedig Jinyoung. Jeabum-mal szemben BamBam ül, mellette pedig Yugyeom, ha jól emlékszem. Jinyoung mamája még odaadja az étlapot és már megy is el. Ahogy végignézem az étlapot csak még nagyobbra kerekednek szemeim. Mark nevetése zökkent ki a ledöbbenésemből.

- Nem erre számítottál mi?- néz rám nevetve.

- Hát nem.- válaszolom mire idejön hozzánk egy pincér lány és felveszi a rendelésünket.

- Ha már most ennyire oda vagy a helyért mi lesz ha megkóstolod az ételt?- néz rám kuncogva BamBam ahogy elmegy a pincér lány.

- Tényleg ennyire finom?- nézek a többiekre kicsit hitetlenkedve.

- Ne számíts semmi extrára. Teljesen átlagos minden.- szólal meg rögtön Jinyoung.

- Szerintem is nagyon finom itt minden.- mosolyodik el Mark is.

- Én is csak dicsérni tudom.- helyesel Jaebum is.

- Pedig tényleg teljesen átlagos minden.- jön zavarba Jinyoung.

- Akkor hát leszek a döntőbíró.- vállalom magamra a szerepet.- Majd én megállapítom, hogy mennyire is átlagos az étel. Viszont a kinézet már alapból átlagon felül indul.- nézek körül újra.

- Szerinted még az én főztöm is elképesztően finom.- néz rám Mark.

- Mert az is.- vágom rá rögtön de amint kimondtam már vonom is vissza.- Nem. Mármint nem az. Mármint finom nem is kicsit de nem. Áááá hagyjuk. Inkább nem mondtam semmi.- hebegek össze vissza mire mindenki kérdőn néz rám.

- Te már ettél Mark főztjéből?- néz rám kérdőn Jaebum.

- Igen. Szerdán felmentem hozzá és főzött spagettit. De annyiszor dicsértem meg, hogy azt mondta ha még egyszer elmondom, hogy menyire jó lett nem főz nekem legközelebb.- durcázom be, mire Jaebum hangosan elneveti magát.

- Tényleg.- szólal meg hirtelen Mark mire mindenki kérdőn néz rá.- Főzésről jut eszembe. Hogy sikerült a meglepetés?- fordul BamBam felé kérdőn.

- Eszméletlen jól.- vidul fel rögtön a törpe.- Hálám örökre üldözni fog hyung.- csimpaszkodik rá újra Mark-ra.

- Milyen meglepetés.- szál be a beszélgetésbe Jinyoung.

- Nem rég volt Yugyeom-mal a fél éves fordulónk és meg akartam lepni, így megkértem Mark hyung-ot, hogy tanítsa meg, hogy kell elkészíteni Yugyeom kedvenc ételét.- magyarázza boldogan. De várjunk csak. Most tényleg jól hallottam és azt mondta a kis srác, hogy fél éves forduló?! Akkor ezek szerint ők járnak?

- Ti jártok?- nézek rájuk teljesen ledöbbenve.

- Igen.- karolja át BamBam a mellette ülő fiút és ad egy puszit az arcára. Leeset állal nézek rájuk. Ezek szerint tényleg csak túl sok mindent képzeltem a dolgokba.

- Azért ennyire ne lepődj meg.- bök oldalba könyökével Jeabum mire kicsit sikerül észhez térnem. Mark és Jinyoung csak röhögnek rajtam.

- Azért ennyire szerintem nem meglepő.- néz rám kicsit értetlenül Mark.

- Nem, mármint úgy értem...- kezdek el kicsit hebegni de végül úgy döntök jobb ha csendben maradok.- Inkább hagyjuk.- adom meg magam és hajtom le a fejem, hogy kivonjam magam a beszélgetésből egy időre mire megjön a pincér lány a rendelt ételekkel.

- Elkészült a rendelés.- teszi le elénk a tányérokat.

- Köszönjük.- szólalunk meg szinte egyszerre. Azonnal neki is esem, hogy még csak véletlenül se tudjanak hozzám szólni. De még le sem nyelem az első falatott csillogó szemekkel nézek a többiekre.

- Ez mennyei.- dicsérem meg rögtön az ételt.

- Én megmondtam.- néz rám mosolyogva, teli szájjal BamBam.

- Ne már. Teljesen átlagos.- jön zavarba Jinyoung mire párja csak kuncog rajta.

- Ez minden csak nem átlagos. A legjobb értelemben.- javítom ki egy újabb falatott tömve a számba. De erre már nem szól semmit csak lejjebb hajtja fejét és úgy eszik tovább.

- Mi lenne ha itt is érvénybe hoznánk azt a szabályt mint Mark főztjénél.- néz a többiekre Jaebum.

- Benne vagyok.- élénkül fel rögtön Jinyoung.

- Mégis is milyen szabályról beszéltek ti?- nézek rájuk értetlenül.

- Ha még egyszer arról áradozol, hogy mennyire jó Jinyoung-ék főztje...- hagyja nyitva a magyarázatot Mark egy mindent sejtő mosollyal.

- Ez nem ér.- akadok ki teljesen.- Ti összejátszotok ellenem. Főleg te Jaebum.- nézek vádlón legjobb barátomra.

- Ne néz így.- neveti el magát mire a többiek is szinte egyszerre kezdenek el nevetni rajtam. Durcásan összefont kezekkel fordulok el tőlük.

Mark

Csütörtök délután sikerült BamBam-mal deszkáznom. Így valamennyire vele is tudtam időt tölteni. Bár nem annyit amennyit szerettem volna. Hamar el kellett mennie. De megbocsátok neki hisz Yugyeom-mal volt találkozója. Az iskolában az összes szabad időmet Jackson-nal töltöttem. Amennyire csak tudtam kettesben vele. Bár Jinyoungék-kal is sokat voltam. Péntek délután úgy terveztem, hogy Jackson-nal megyek haza egy ideig, de sajnos nem jött össze. Az osztály főnökömmel kellett beszélnem a kiiratkozásommal kapcsolatban. Jackson bár meg akart várni nem engedtem neki. Egyrészt mert tudtam, hogy sokáig el fog húzódni. Másrészt mert tuti, hogy megkérdezte volna, hogy minden rendben van e és, hogy egyáltalán miért kereset. Nekem pedig nem főt a fogam ahhoz, hogy kitaláljak valami elfogadható kifogást. Azzal pedig tudom, hogy nem tudtam volna lerázni, hogy semmi lényegeset. Így pénteken mehettem haza egyedül. A szombat délelőttöm kicsit unalmasan telt. Házit nem írtam hisz minek. Találkozni sem találkoztam senkivel. Este úgy is csapatosan elmegyünk Jinyoung-ék éttermébe. Erősen gondolkoztam rajta, hogy már ma összeszedjem e a cuccaimat vagy elég ha csak holnap. Végül annál maradtam, hogy ma még nem pakolok el semmit. Amúgy is csak a ruháimat meg néhány kiegészítőt kell majd összeszednem. Így csak főzök valami kis egy tál ételt amit azonnal meg is eszek utána meg gépezek kicsit majd készülődöm és indulok a találkozó helyhez. Harmadiknak érek oda. Nem sokkal utánam érkezik meg BamBam és Yugyeom. Jackson viszont késik. Akaratlanul is rosszra kezdek gondolni. De szerencsére hamar ideér és sikerül is megnyugtatnia, hogy csak a szüleivel beszélte el az időt. Amint odaérünk és leülünk az asztalhoz. Rögtön elkezdünk beszélgetni. Jackson megint hozza a formáját és nem bírom ki, hogy ne röhögjek azon ahogy bedurcáskodik és elfordul tőlünk. De ahogy odajön hozzánk egy lány rögtön lefagy a mosolyom.

- Jackson?- áll meg Jackson mellet és néz rá kérdőn.- Tényleg te vagy az?- örül meg rögtön ahogy igaza lesz.- Úr Isten de rég láttalak.- öleli meg.

- Minzy.- lepődig meg Jackson is de ahogy felismerik egymást, ő neki is fültől fülig ér a szája.- Mi újság veled?- ölel vissza. A jelenet láttán olyan mintha kést szúrtak volna a szívembe. Újra sikerült rájönnöm, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok. Hisz attól még, hogy itt van Erik be kell, hogy ismerjem magamnak, hogy igen is tetszik nekem Jackson. De vagyok akkor hülye, hogy többet képzeljek a dolgokba mint ami van. Hisz egyértelmű, hogy Jackson a lányokat szereti. Okey Mark szed össze magad kicsit. Jobb is így. Most, hogy vissza megyek Erik-hez legalább Jackson teljesen biztonságban lesz és boldogan élhet akár ezzel a lánnyal. Gratulálok Mark megint sikerült elcseszni a saját hangulatodat.

- Találkozhatnánk egyik este a régi idők kedvéért.- csípek el egy mondat rész a beszélgetésükből mire csak még szarabbul érzem magam.

- Ha akarod megihatunk egyszer valamit.- mosolyog vissza rá Jackson.

- Benne vagyok. Most viszont bocsi de mennem kell.- öleli meg Újra Jackson-t köszönés ként majd int egyet nekünk is.

- Rendben szia.- köszön el Jackson is. Míg látó távolságon kívülre nem ér ha jól hallottam Minzy csendben ül mindenki.

- Hát ő meg ki volt?- szólal meg végül Jeabum kérdőn nézve barátjára.

- Nem emlékszel rá? A mellettünk lévő osztályba járt.- magyarázza vigyorogva.

- Ő az akiért régen annyira odavoltál?- esik le neki, hogy kiről is van szó.

- Igen.- helyesel.- Bár az már régen volt.- pontosítja magát közben kicsit aggódva rám nézve. Csak tudnám, hogy miért. Na jó kicsit nyugodj le. Biztos csak észrevette rajtam, hogy valami zavar.

- Tényleg. Most jut eszembe.- váltok gyorsan témát.- Majdnem elfelejtettem.- kezdek el a táskámban kutatni. Előveszek öt darab borítékot és adok egyet mindenkinek mire kérdőn néznek rám.

- Mik ezek?- kérdez rá végül Jackson a saját borítékját nézve.

- Tegnap este készítettem egy kis meglepetést. Remélem örültök majd neki.- nézek rá a többiekre mosolyogva de ők még mindig kérdőn néznek rám. Végül Jackson elkezdi kibontani a tőlem kapott borítékot mire észbe kapok, hogy a legfontosabbat kifelejtettem.- Várjatok.- szólalok meg a kelleténél kicsit hangosabban.

- Mi az?- néz rám kicsit ijedten Jinyoung.

- Bocsi.- szedem össze magam gyorsan és mosolyodom el.- Légyszi ne nyissátok ki hétfő első óra végéig.- nézek kérlelve a többiekre mire csak mindenki még meglepettebben néz vissza rám.- Ez rád is vonatozik BamBam.- fordulok a mellettem ülő fiúhoz kicsit szigorúan.

- Most miért én?- háborodik fel.

- Soha nem bírod ki, hogy megnézd a meglepetést idő előtt.- néz rá mindent sejtően Yugyeom.

- Ez most viszont tényleg fontos, hogy ne olvassátok el.- komolyodom el. Kicsit még hezitálnak de végül Jinyoung az aki megtöri a csendet.

- Rendben megígérem.- mosolyog rám Jinyoung.

- Én is.- egyezik bele Jackson is.

- BamBam-re majd én figyelek.- mosolyodik el Yugyeom is. BamBam viszont még kicsit durcáskodik de végül beleegyezően bólint ő is. Végül Jaebum-ra nézek, hogy ő is beleegyezik e mire csak bólint egyet, hogy rá is számíthatok.

- Köszönöm.- nézek rájuk hálálkodva.

- Mark...- szólal meg Jackson de nem fejezi be.

- Igen?- fordulok felé kérdőn.

- Nem semmi.- mosolyodik el de én továbbra is kérdőn nézek rá de nem faggatom, hogy mit akarhatott bármennyire is érdekel. Ő sem faggatott mikor nem akartam elmondani valamit.

- Hogy ízlett?- jön oda hozzánk Jinyoung mamája.

- Nagyon finom volt köszönjük.- fordul felé rögtön Jackson.

- Akkor örülök.- mosolyodik el de már megy is tovább.

- Azt hittem nem dicsérhetted meg többet az ételt.- néz BamBam Jackson-ra.

- Hogy mi?- lepődik meg.

- Én is úgy emlékszem.- fordul felé Jaebum is.

- Ne már srácok.- akad ki Jackson mire mindenki hangosan elkezd nevetni.

- Bocsi srácok de nagy baj lenne ha BamBam-mal mi most lelépnénk?- szól közbe Yugyeom mikor már kicsit lejjebb hagyott a nevetés.

- Csak nem terveztettek magatoknak valamit estére?- nézek rosszallóan a két fiatalra.

- Valami olyasmi.- neveti el magát Yugyeom.

- Menjetek csak.- adok engedélyt végül nevetve.

- Köszönjük hyung. Sziasztok.- állnak fel és már mennek is.

- Szerintem lassan mi is indulhatnánk.- nézek Jackson-ra de ő csak meglepetten pislog rám.- Hagyunk titeket hagy legyetek kicsit kettesben.- állok fel én is és megyek oda Jinyoung-hoz.

- De nem zavartok.- tiltakozik rögtön és ő is feláll.

- Nem baj.- ölelem meg jó szorosan. Majd elengedem és Jaebum-hoz is odamegyek elköszönni.- Vigyáz Jinyoung-ra.- hajolok a füléhez majd felegyenesedem és úgy köszönök el tőlük utoljára.- Sziasztok. Vigyázatok magatokra.- mosolyodom el de nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne csukoljon el a hangom és ne kezdjen el folyni a könnyem. Gyorsan csak megfordulok és már indulnék is de pár lépés után megállok.

- Te nem jössz?- fordulok vissza Jackson-hoz kérdőn.

- De igen.- mondja majd már áll is fel. Gyorsan int egy szíját Jaebumék-nak majd már jön is utánam.

- Mark, minden rendben?- szólal meg végül ahogy kiértünk az épületből.

- Igen,  miért?- nézek rá értetlenül.

- Csak mert az előbb. Mármint ez az egész. Olyan mintha végleg köszöntél volna el.- magyarázza kicsit félve. Igyekszem amennyire csak tudom értetlennek tettetni magam. Hisz még sem mondhatom el, hogy annak is szántam.

- Hogy minek?- nevetem el magam.- Pedig nem annak szántam.

- Akkor jó.- nyugszik meg majd felszállunk az éppen érkező buszra.- Holnap mit csinálsz?- fordul felém ahogy leülünk.

- Bocsi de már van programom.- nézek rá sajnálkozva.

- Értem.- szomorodik el. Szívesen töltöttem volna akár az egész vasárnapot Jackson-nal de tudom, hogy akkor képtelen lennék itt hagyni. Így is eléggé nehezemre esik.

- Én itt szállok.- állok fel mire ő is automatikusan feláll. Én viszont csak kuncogva megölelem és úgy köszönök el tőle.- Szia. Vigyáz magadra.- engedem el végül nagy nehezen.

- Igen. Te is.- köszön el ő is és már szállok is le. A buszról leszállva még nem indulok el. Hátrafordulok és úgy integetek Jackson-nak míg el nem megy teljesen. Végül veszek egy nagy levegőt és úgy kezdek el a házam felé sétálni. Mikor hazaérek ledobom a cipőimet és úgy rogyok rá az ágyamra. Nehezebb volt a búcsú mint az gondoltam. Végül szinte sírva alszom el. De legalább annak örülök, hogy az utolsó együtt töltött idő boldogan telt.

Vasárnap reggel mikor felkelek realizálom, hogy tegnap ruhástul aludtam el. De kicsit sem tud érdekelni a tény. Inkább úgy döntök, hogy leveszem a gatyám és a pólóm és egy szál alsógatyában alszom tovább. Mikor másodjára felkelek már dél van így végül kimászom az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. Miután már elég frissnek érzem magam úgy döntök, hogy rendelek valami kaját és nem szenvedek azzal, hogy most főzzek magamnak. Miután megettem ekezdek összepakolni. Előveszek két nagyobb táskát és beleteszem a ruháimat és az egyéb cuccaimat. Körüljárom még egyszer a lakást, hogy van e még valami ami kellhet később de nem találok semmit. A szobámban nézek körül utoljára. A ruháim szinte mind eltettem. Az ékszereket is. Utoljára még beteszem a lap top-om és végeztem. Könyveket és iskolás cuccokat semmit sem pakoltam hisz nincs értelme. Iskolába ezentúl nem fogok járni. Bár abban sem vagyok biztos, hogy Erik szobáján kívül megyek e majd bárhová is. A két megpakolt táskát felteszem az ágyra majd én is rádőlök. Úgy emésztem magam míg fél tíz nem lesz. Felkelek nagy nehezen és elkezdek készülődni. Kihalászom a táskából a már előre elgondolt ruhákat és felveszem őket. Majd beállok a tükör elé és megcsinálom a hajam. Pontosan jól emlékszem, hogy melyik volt az a stílus amit Erik annyira szerettet rajtam így arra állítom be. Mikor befejezzem az utolsó simításokat is magamhoz veszem a telefonom a tárcám és a kulcsaim. A két táskát az ágyamon hagyom. Majd később valaki jön és elhozza őket. Bezárom az ajtót és a kulcsokat a posta ládába dobom egy hatalmas nagy sóhajtás mellett. De elindulni nem tudok rögtön. Még néhány percig csak ott állok és a lakásom ajtaját nézem. Vagyis csak a volt lakásom ajtaját. Végül nagy nehezen megfordulok és elindulok. Mikor odaérek még lenne tíz percem a megbeszélt idő előtt. De nemtörődöm vele így rögtön bemegyek és a pult felé veszem az irányt. De a múltkorihoz hasonlóan ahogy meglátom Erik-et, képtelen vagyok tovább menni. De most nincs szükségem segéd lökésre ahhoz, hogy elindulja. Pár perc múlva magamtól sétálok oda hozzá és köszönök rá.

- Szia Erik.- köszönök szinte suttogva.

- Pont időben.- fordul felém.

- Igen.- nézem a földet. De ahogy rögtön csípőmre fog és két lába közé húz felnézek rá. De még csak megszólalni sincs időm, rögtön megcsókol. Végignyal alsó ajkamon majd türelmetlenül rá is harap. Viszont, ahogy nem kapja meg amit akar el is hajol tőlem de csak éppen annyira, hogy tudjon beszélni.

- Mark. Ne keljen még egyszer mondanom, nyisd ki a szád.- szól rám haragosan.

- Igen.- válaszolom pár másodperc hezitálás után. Majd újra számra mar de ezúttal szinte rögtön ki is nyitom neki amit ő rögtön ki is használ. Csók közben másik kezével is átölel és úgy húz magához még közelebb míg én mindkét kezemet mellkasára teszem és úgy hagyom, hogy csókoljon miközben reflexszerűen csókolok neki vissza. Mikor csók közben egyik keze lejjebb csúszik és úgy kezd el fenekemnél fogva magához préselni két kezemet ökölbe szorítom mellkasánál.

- Erik. Kérlek.- szólalok meg rögtön ahogy levegőhöz jutok. Már most érzem, hogy teljes testemben remegek. És bár nagy részben a félelemtől és az undortól be kell, hogy ismerjem, hogy bármennyire is Erik ellen van minden porcikám a testem képtelen volt őt elfelejteni. Reflex szerűen válaszol az érintéseire.

- Ma a baj Cica?- teszi másik kezét is fenekemre és markol bele még mindig magához préselve mire én csak még jobban elkezdek remegni.- Nem hinném, hogy nem élvezed hisz már most remegsz a kezeim között.- néz rám vigyorogva és csókolna meg újra de az utolsó pillanatban megáll és úgy beszél tovább mire én csak értetlenül nézek rá, és várom, hogy most vajon mit talált ki.- Vagy pont, hogy már annyira kívánsz, hogy nem bírod tovább? Ne félj Cica, megkapod amit akarsz.- csókol meg újra és markol bele erősebben a fenekembe mire már kénytelen vagyok egy kisebbet belenyögni a csókba amitől ő csak elmosolyodik.- Bár olyan sokat változtál ez az egy év alatt, sajnos nem vagyok benne biztos, hogy tudom mit is akarsz.- szakad el tőlem. Rémülten nézek szemeibe hátha ki tudom olvasni belőlük, hogy most mire készül, de hiába nézem őket nem tudok kivenni semmit amitől csak még jobban megijedek.- Régen olyan szépen el tudtad mondani, hogy mit akarsz mit tegyek veled. Miért nem mondod el most is.- hajol kicsit hátrább és néz rám kérdőn. De én még csak megszólalni sem tudok, csak ledöbbenve nézek rá. Ahogy látja, hogy nem fogok erre mit mondani nyakamhoz hajol és beleharap. De nem úgy, hogy az fájón. Utána elkezdi gyengéden szívni és csókolgatni a nyakam mire nyöszörögve döntöm vállára a fejem. Erre ő csak még jobban elmosolyodik miközben egyik kezével elengedi a fenekem és a nyakamtól elindulva végigsimít gerincemen egészen a bejáratomig ruhán keresztül úgy markolva bele újra fenekembe a végén, mire még jobban elkezdek remegni és egy hangosabbat nyüszíteni.- Mit akarsz Mark?- kérdezi még mindig a nyakamnál tartva fejét.- Itt helyben büntesselek meg vagy eljössz velem? Hm?- harap bele most egy erősebbet a nyakamba. Ahogy ezt kimondja a reszketésem melyben eddig vágy volt, félelemmel teli remegésé alakul. Újra előtör belőlem a félelem és a pánik amire az erősebb harapása csak rátesz egy lapáttal.- Mi legyen Mark? Melyiket akarod?- kezdi el újra harapdálni a nyakamat csak most már kicsit fájdalmasan. De válaszolni még így sem vagyok képes rögtön. Na jó Mark. Szed össze magad. Menekülni úgy sem tudsz. És ha a szavam is megszegem ki tudja mit csinálna az után.

- Kérlek.- szólalok végül meg alig hallhatóan.

- Tessék? Nem hallom Cica.- mosolyodik el de nem hagyja abba nyakam harapdálását. Összeszorítom a szemeimet és úgy mondom ki végül.

- Kérlek... Vigyél el...- préselem ki végül magamból.

- Rendben Cica.- csókolja meg még egyszer a nyakamat majd elválik tőlem és én is felegyenesedem de remegésem még mindig nem múlt el. Még mielőtt teljesen elengedne tarkómra teszi egyik kezét és úgy húz magához, hogy még egyszer megcsókoljon.- Imádlak Cica.- harap erősebben alsó ajkamba mire én csak nyüszítek egy kisebbet a fájdalomtól. De nem engedi el számat rögtön. Csak mikor kis idő után félbeszakítanak minket.

- Mark. Hát tényleg eljöttél.- szakít félbe minket Adam.

- Szia Adam.- fordulok felé egy gyengéd mosollyal amint Erik elengedte számat és levette tarkómról a kezét.

- Késtél Adam.- fordul Erik is Adam felé.

- Ne haragudj Erik, de nem akartalak olyan hamar félbe szakítani titeket.- néz Erik-re ártatlanul.

- Rendben. Jól tetted.- mosolyodik el majd visszafordul hozzám.- Menjünk Cica.- ad egy gyors puszit a számra majd fenekemről átcsúsztatja kezét a derekamra és úgy tol kicsit távolabb magától. De csak éppen annyira, hogy ő is fel tudjon állni. Majd megfogja egyik csuklómat és elindulunk a kijárat felé. Némán lehajtott fejjel követem. Miután kiértünk a bulizó helyről és megálltunk, nézek csak fel. Oren áll előttem a kocsi mellett. Ahogy egymásra nézünk elfordítja a fejét.

- Szia Oren.- köszönök neki egy gyengéd mosollyal mire visszanéz rám de csak még nagyobb lesz a fájdalom az arcán.

- Szia Mark.- köszön vissza végül ő is. De mielőtt bármelyikünk bármit is mondhatna már nyitja is ki a hátsó ajtót. Erik maga elé húz, hogy előbb én szálljak be. Remegő lábakkal lépek közelebb az autóhoz majd néhány másodpercnyi habozás után szó nélkül ülök be a hátsó ülésre. Rögtön utánam Erik is beszáll majd Adam az anyós ülésre és végül Oren a vezető ülésre. Némán bámulom az ölembe tett kezemet míg elindulunk.

- Tényleg Mark.- fordul hátra Adam.- Hányas lett a múltkori iskolai feladatod?- néz rám kérdőn mire én meglepetten nézek fel rá. Hirtelen nem értem, hogy mire céloz.

- Tessék?- kérdezek vissza értetlenül.

- Tudod. Amit a múltkor azzal a sráccal csináltatok nálad mikor meglátogattalak. Hogy is hívták. Valamilyen Jackson ha jól emlékszem.- magyarázza el mire is gondolt de ahogy nekem is leesik kétszeresére gyorsul a szívverésem ijedtemben. Oldalra fordulok, hogy lássam Erik mit reagál az előbbiekre mire meglátom, hogy kérdőn és kicsit értetlenül néz rám.

- Hogy? Ja igen, az ötös lett.- hajtom le a fejem újra.

- Wáow hyung. Gratulálok.

- Köszönöm.- köszönöm meg neki még mindig lehajtott fejjel. De most már egész testemben remegve. Érzem, hogy Erik még mindig engem figyel ami csak rátesz egy lapáttal. Ezután szinte csöndben tesszük meg az utat. Adam néha kérdez valamit amire válaszolok de amúgy nem beszélünk. Mikor megérkezünk először Adam majd Oren szálnak ki a kocsiból így Erik-kel ketten maradunk.

- Ezt még megbeszéljük.- néz rám kicsit mérgesen. Én viszont még mindig csak magam elé bámulok.

- Igen.- felelem végül röviden miközben újra elkezdek egész testemben remegni.

- Gyere.- szál ki a kocsiból és szól rám miután látja, hogy nem mozdulok.

- Igen.- ismétlem meg magam majd pár másodperc múlva remegő kezekkel és lábakkal szállok ki utána a kocsiból. Miután bezárja mögöttem az ajtót újra csuklómra fog és úgy megyünk be abba az épületbe ahonnan nagy valószínűséggel többet nem jövök ki. Lehajtott fejjel követem ahogy egyik teremből átmegyünk a másikba. Közben érzem, hogy végig engem bámulnak. Páran még a nevemet is mondják de még akkor sem nézek fel. Végül a legfelső emeleten lévő legnagyobb szobába megyünk be ami szinte tömve van. Néhány ember kivételével csak régi banda tagok vannak itt. Leesett állal figyelnek. Néhányan meg is szólítanak de legtöbben csak értetlenül bámulnak rám. Nem szólok semmit csak egy félszeg mosollyal biccentek mint egy köszönésként de már hajtom is le fejem újra.

- Ne haragudj Cica de még van egy kis dolgom így csak egy kicsit később tudok rendesen veled foglalkozni.- fordít maga felé és néz rám szomorúan majd ad egy rövid csókot amit én némán és mozdulatlanul tűrök.- Addig ülj oda le. Nem fog sokáig tartani.- int mosolyogva fejével a fal mellet lévő kanapéra.

- Igen.- felelem majd még mindig lehajtott fejjel megyek oda a kanapéhoz és ülök le rá törökülésben, úgy várva, hogy Erik végezzen. Közben némán figyelem az ölemben lévő kezeimet még csak véletlenül sem felnézve. Közben azt hallgatom ahogy Erik a többiekkel beszéli meg az ügyeket.

- Szia Mark.- jön oda hozzám Deon.

- Szia Deon.- nézek fel rá mosolyt erőltetve magamra.

- Ne haragudj.- kér tőlem őszintén bocsánatot. Látszik rajta, hogy tényleg bánja, hogy vissza kellett hoznia.

- Nem haragszom.- próbálom meg megnyugtatni most már egy jóval igazibb mosollyal.

- Köszönjük.- mosolyog vissza rám ő is majd már megy is vissza a többiekhez. Ahogy elmegy veszem csak észre, hogy Erik egész idő alatt engem figyelt. Egy pillanatra lefagyok de már hajtom is le újra a fejemet.

- Rendben srácok. Mára ennyi elég.- szólal meg kb húsz perc múlva mire mindenem megfeszül. Moccanni sem moccanok míg mindenki ki nem ment és Erik le nem ül mellém.

- Ne haragudj Cica, hogy várnod kellett.- néz rám bűnbánóan de én még mindig nem nézek rá.- De most már csak is a tiéd vagyok.- hajol nyakamhoz és harap bele gyengéden mire végigfut rajtam a borzongás.- Gyere Cica.- áll fel és fogja meg a csuklómat újra és vezet ki az egyik hátsó ajtón egy rejtett szobába. Mikor bezáródik mögöttünk az ajtó nézek csak fel. Egy nagyobb szobában vagyunk. Közvetlenül az ajtó mellett van egy nagyobb szekrény, rajta egy tv. A szekrény melletti falnál van egy nagy franciaágy teljesen neki tolva a falnak. Mellette egy-egy kis éjjeli szekrény rajtuk egy-egy lámpa. Az ablak az ajtóval szemben van. Előtte egy három személyes fotel. Az előtt egy ovális asztal. Alattuk pedig egy szőnyeg. Az ággyal szemben falnál pedig egy asztal rajta két lap top és két ipad. Az asztal két oldalán egy-egy könyvespolc fut végig, a könyvespolcok mellett pedig van egy-egy ajtó.

- Az a fürdőszoba az pedig a gardrób.- mutat először a közelebbi ajtóra.- Bár nem sokára magadtól is rá jössz, hogy mi hol van.- néz rám mosolyogva miközben odamegy az asztalhoz és lepakolja a cuccait.

- Igen.- megyek beljebb én is néhány lépést de többet nem tudok. Így is érzem, hogy mindenem remeg.

Jackson

Kicsit furcsálltam Mark szombati elköszönését de azt mondta, hogy nincs különösebb oka, hogy így köszönt el, így nem feszegettem a témát. Bár még mindig zavar kicsit nem fogom nagy dobra verni. De ennek hála egész este Mark-on jár az agyam. Így vasárnap sikerül egykor kelnem. Nagy nehezen kimászom az ágyból majd rögtön főzök magamnak egy kiadós kávét. Még meg sem iszom máris csörög a telefonom.

- Szia. Mi van haver?- veszem fele egyből.

- Jó reggelt. Most keltél mi? Vagy sikerült nekem keltenem téged?- nevet a túloldalon Jaebum.

- Bocs ha ki kell ábrándítsalak de már vagy tíz perce ébren vagyok.- vágok vissza neki nevetve.

- Értem.- nevet még mindig.

- És, mi újság?- kérdezek rá, hogy miért hívott.

- Nincs kedved elmenni valahová? Rég lógtunk együtt, csak mi ketten.- fejti ki miért is hívott.

- Mostanában tényleg mindig mindenhova négyesben megyünk.- emlékszem vissza én is.- Legyen. Benne vagyok.- egyezem bele.

- Remek. Akkor egy óra múlva a pláza bejáratánál?

- Nekem jó. Akkor ott találkozunk.

- Okés. Szia.

- Szia.- köszönök el és teszem le a telefont majd megiszom a maradék egy korty kávémat és már megyek is a fürdőbe készülődni. Fél óra alatt el is készülők és már indulok is. Igaz, hogy a megbeszélt idő után öt perccel érek ide de azt is mondhatnám, hogy nálam, nálunk ez a megszokott. Megbeszélünk egy időt ami amolyan körülbelüli időnek is nevezhető. Ugyanis még Jaebum sincs itt pedig ő hívott. Így, míg várok rá megnézem a mozi műsort hátha adnak jövőhéten valami normális filmet. Úgy is rég voltam moziban. És ha szerencsém van Mark-ot is sikerül elhívnom.

- Hey. Jackson. Hát itt vagy.- köszön rám Jaebum mire kis híján szívrohamot kapok.- Mi van, ennyire sikerült meglepjelek.- vág hátba nevetve.

- Szia.- köszönök én is vissza.- Mondhatjuk.- nevetem el magam én is.

- Fogadjunk megint Mark-on ábrándoztál.- néz rám mindent sejtően.

- Hogy, még is honnan.- akadok ki kicsit.

- Tehát eltaláltam.- mosolyodik el önelégülten.

- Fogjuk rá.- adom meg magam kicsit durcásan.

- Nincs kedved beülni valahová kajálni? Ma még nem ebédeltem és ahogy sejtem még te sem ettél semmit.- int fejével az egyik tésztás kajálda felé.

- Most, hogy mondod.- teszem hasamra a kezem ahogy kordul egyet.- Menjünk.- indulok el nevetve. Amint bemegyünk leülünk egy két személyes asztalhoz és már rendelünk is. Kb öt perc után pedig már hozzák is ki.

- Nem is rossz.- kezdek el enni.

- Bár Jiynoungék-é még mindig jobb.- állapítja meg.

- Az nem is kérdés.- nevetem el magam.- Bár Mark főztje is finomabb.- nyelek le még egy falatott.

- Jackson.- hagyja abba az evést és néz rám komolyan mire én csak értetlenül bámulok vissza rá.

- Mi az? Történ valami?- nézek rá kérdőn. Nem értem, hogy mi lelte hirtelen.

- Igazából azért hívtalak mert beszélni akartam veled.

- Miről?- leszek én is teljesen komoly.

- Tényleg komolyan gondolod Mark-kal?- kérdezi meg végül egy kis szünet után.

- Hogy? Ez meg még is honnan, vagy hogyan?- értetlenkedek.

- Tetszik neked. És ahogy eddig láttam nem is kicsit.- állapítja meg. Hirtelen még csak megszólalni sem tudok. Félig leeset állal bámulom az előttem ülő legjobb barátomat míg nagy nehezen összeszedem magam.

- Tényleg tetszik nekem. És eltaláltad. Nagyon tetszik nekem. És nem, nem csak egy, egy éjszakás kalandot akarok vele.- vallom be neki. Bár tudom, hogy már a múltkor is elmondtam neki, hogy tetszik Mark de az most más volt.

- Jackson. Tudod te, hogy mit beszélsz?- néz rám kérdőn. Ezt most nem gondolhatja komolyan.

- Persze, hogy tudom.- akadok ki teljen és kezdek a kelleténél hangosabban beszélni.- Tiszában vagyok vele, hogy konkrétan beismertem, hogy beleszerettem egy srácba. De Im Jaebum nagyon örülnék neki ha nem pont te oktatnál ki ezzel kapcsolatba.- emelem rá a mutatóujjam, hogy szinte már fenyegetésnek hasson.

- Tehát tényleg szereted.- mosolyodik el.

- Hogy?- veszem vissza a kezem és nézek rá újra értetlenül.

- Azzal eddig is tisztában voltam, hogy tetszik neked Mark. Szinte körbe rajongtad ahányszor csak megláttad. Még sose láttalak annyira boldognak mint mikor Mark is ott van a közeledben.- kuncogja el magát. De szinte rögtön újra komolyra válik.- Csak azt nem tudtam, hogy ezzel te is tisztában vagy e és, hogy komolyan gondolod e. De most már tudom, hogy teljesen komolyan gondolod.

- Igen.- vágom rá rögtön.

- De ugye nem felejtetted el, hogy mi történt egy héttel ezelőtt?- néz rám kérdőn.

- Ezt, hogy érted?- nézek rá értetlenül. Nem tudom, hogy mire gondol.

- Erik-re.- magyarázza el röviden mire mint egy villámcsapásként törnek elő bennem az Erik-kel kapcsolatos események.

- Nem felejtettem el.- hajtom le a fejem.

- És gondolkodtál már rajta, hogy mit kezdesz vele?- kérdez rá arra amit eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni.- Azóta eltelt egy hét. És szinte biztos, hogy történt valami akkor este mikor Mark eltűnt. Túl nagy és túl sokáig volt nyugalom. Nemsokára újra fel fog tűnni és akkor már valamit nekünk is csinálnunk kell.- néz rám komolyan.

- Igen.- értek vele egyet mást nem tudok mondani. A szinte üres tányéromat nézem miközben újra és újra eszembe jut, hogy mennyire reszketett Mark, Erik mellett, hogy nem voltam képes másra csak az egyre távolodó hátát nézni és, hogy hiába kerestem nem találtam sehol, hogy képtelen voltam neki segíteni mikor kellett volna.- Mit csináljak.- szólalok meg kétségbe esve.- Hogy kéne megvédenem Mark-ot.- nézek rá Jaebum-ra aki együtt érzően mosolyog rám.

- Először is, nem neked hanem nekünk.- javít ki mire csak meglepetten pislogok rá.- Ugye nem gondoltad, hogy majd hagyom, hogy egyedül intézd el.- neveti el magát gyengéden.

- Köszönöm.- hálálom meg neki.

- Bármikor. Viszont tényleg ki kéne találni valamit.

- Egyet értek.- hagyom helyben én is.- De mit?

- Azt nem tudom.- vaja be őszintén.- Ha többet tudnánk Erik-ről könnyebb lenne.

- Pár dolgon kívül nem tudunk róla semmit.- állapítom meg én is.- Nagyon jól verekszik és erős is elméletileg.- kezdem el felsorolni.- Egy nagyobb bandának a vezetője és teljesen oda van Mark-ért. Mark viszont retteg tőle. Úgy nagyjából ennyi az ösz infónk róla.- mondom el az összeset ami az eszembe jut.

- Szerinted ha Mark-ot megkérdeznénk akkor mondana többet?

- Nem tudom. Múltkor mikor mesélt róla is elégé megviselte.- ellenzem rögtön. Nem szeretném, hogy még ennél is jobban szenvedjen.

- Pedig nem lesz más választásunk. Valahogy meg kell róla tudnunk több dolgot és erre Mark a legegyszerűbb megoldás.- közli velem a nyilvánvalót amit bármennyire is nem akarok, muszáj vagyok elfogadni.

- Rendben.- egyezem bele végül.- Holnap megkérdezzük a suliban.

- Rendben.- egyezik bele ő is, majd felállok fizetek és már megyek is. Ezzel a beszélgetéssel sikerült teljesen rossz hangulatba kerülnöm. Már nincs kedvem semmihez sem. Jeabum sem követ. Gondolom sejti, hogy most jobb ha kicsit magamra hagy. Kis kerülővel de rögtön hazafelé veszem az irányt. Jól esik most egy kis séta. Mire hazaérek a fejem is kiszellőzik valamennyire, így már sokkal nyugodtabb vagyok. Lepakolom a cuccaim és játszom egy kicsit gépen. Tíz felé viszont kivételes módon abbahagyom, hogy holnap időben fel tudjak kelni. De elaludnom még így sem sikerül időben. Lassan kezd szokásommá válni, hogy Mark-ról ábrándozva alszom el. Amivel nem is lenne akkora baj ha nem lenne miatta reggelente ébredés után problémám. Ennek hála pedig késésben vagyok. Leszállva a buszról futva teszem meg az utat az iskoláig. Szerencsére még a tanár előtt érek be pár perccel. Mark viszont még nincs itt. Kicsit aggódom de inkább igyekszem megnyugodni nem nagy dobra verni és Jaebum-ékkal beszélgetni. Biztos csak megint elaludt. Mostanában gyakran előfordult vele.

- Rendben gyerekek üljetek le.- jön be az ófőnk.- Kezdjük a névsor olvasást.- veszi elő a naplót és kezdi el felolvasni a névsort. Már épp készülnék, hogy amikor mondja Mark nevét akkor szóljak, hogy valószínűleg csak elaludt, de a tanár nem mondta a nevét.

- Tanár úr.- szólalok meg amint vége lett a névsor olvasásnak.

- Igen Jackson?- szólít fel a tanár.

- Mark-ot kihagyta a névsorból.- kezdek el rögtön panaszkodni mire a tanár valamiért rögtön szomorúan kezd el rám nézni. Végül csak sóhajt egyet és úgy válaszol.

- Nem hagytam ki. Már nem jár az osztályba. Múlthéten kiiratkozott az iskolából.- magyarázza el de én csak értetlenül nézek rá. Hiába értem, hogy mit mond nem tudom felfogni.

- Hogy?- döbben le Jinyoung is.- Ezt meg még is, hogy érti.- akad ki a kelleténél hangosabban.

- Nem mondta el a pontos okát. Csak ahhoz ragaszkodott, hogy mától már ne kelljen jönnie.-magyarázza tovább.

- De ezt még is, hogy hagyhatta.- akadok ki teljesen.

- Mivel Mark szülei L.A.-ban élnek így szabad kezet kapott az iskolai ügyek intézésében. És mivel már felnőtt így minden joga megvan hozzá, hogy itt hagyja az iskolát.- magyarázza el a helyzetet részletesen.

- Mikor lépet ki?- szólal most meg Jaebum mire kérdőn nézek rá.

- Előző hét kedden. De ragaszkodott hozzá hogy csak most hétfőtől legyen érvényes a kiiratkozása.- nem értettem, hogy Jaebum miért kérdezi, hogy Mark mikor lépet ki de ahogy meghallom a választ rögtön megértem. Tehát tényleg történ valami hétfőn. És nem is akármi. Találkozott Erik-kel. De valamiért kapott egy hét haladékot. Akkor ezért akarta, hogy előző héten menjünk el Jinyoung-hoz közösen. És azért így köszönt el mert tényleg azt szánta az utolsó köszönésnek. A levél. Adott nekünk egy levet. Nyúlok gyorsan a táskámba és halászom elő a névre szóló borítékot.

- Akkor hát ha nincs több kérdés kezdjük is az órát.- fejezi be a Mark-kal kapcsolatos témát a tanár de én most egy cseppet sem figyelek. Azon igyekszem, hogy minél gyorsabban kiszabadítsam a levelet a borítékból amit Mark adott nekem. Amint sikerül már hajtom is ki és olvasom.

„ Szia Jackson.

Sajnálom, hogy így kell megtudnod de nem tehettem mást. Kérlek bocsáss meg amiért becsaptalak és nem tartottam be az ígéretemet. Ha elmondtam volna, hogy mi történt és, hogy mire készülök csak még jobban belekevertelek volna ebbe az egészbe amit semmi féle képpen sem engedhettem. De cserébe igyekeztem azt az elmúlt pár napot jól érezni és boldoggá tenni, nem csak magamat hanem téged, titeket is. Nagyon örülök, hogy bár csak erre a rövid időre is de megismerhettelek. Nagyon boldoggá tettél mikor az üdvözlő bulin megpróbáltál megvédeni és azt mondtad, hogy a barátod vagyok, pedig még csak alig ismertél. Neked hála tényleg jól éreztem magam az elmúlt pár napban, amiért igazán hálás vagyok. És csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer megbocsátasz nekem. Ne haragudj rám de bármennyire nem akarok, muszáj vissza mennem Erik-hez. Így lesz a legjobb mindenkinek.

Köszönök mindent. I Love You!

Mark „

Mindenem remeg ahogy a levél végére érek. Érzem, hogy egy hajszálon múlik, hogy a könnyem is elkezdjen folyni. Ezt ugye ő sem gondolta komolyan, hogy csak így fogja magát és vissza megy Erik-hez. Összeszorított öklökkel várom, hogy vége legyen az órának. Ahogy meghallom a csöngőt már állok is fel a helyemről és indulok ki az épületből.

- Jackson. Áj meg.- fogja meg a vállamat már a folyosón Jaebum.

- Mi van?- fordulok felé türelmetlenül.

- Hová készülsz?- kérdezi teljesen nyugodtan.

- Még is mit gondolsz? Mark-hoz.- mondom neki már szinte kiabálva.

- Jackson nyugodj le.- fordít teljesen szembe magával.- Te is olvastad a levelet nem? Nincs otthon.

- Igen olvastam. De még is mit vársz, mit tegyek.- ordítom a fejéhez már szinte sírva.

- Ne kezdj el ész nélkül rohangálni.- szol rám erélyesebben mire már nem bírom visszatartani a könnyeimet.

- Képtelen vagyok tétlenül csak itt ülni.- sírom el magam teljesen kétségbe esve.

- Elhiszem. De ezt most akkor sem csinálhatod. Ha csak így odarohansz és esetleg tényleg találkozol valakivel csak Mark-nak fogsz vele több szenvedést okozni. Hisz azért ment el így, hogy nekünk, hogy neked ne essen bajod. Hogy még csak véletlenül se keveredj bele.- próbál meg lenyugtatni és magyarázza el a nyilvánvaló helyzetet de képtelen vagyok felfogni. Nem akarom felfogni.

- Nem mehetett el csak így. Nem hagyhatott csak így itt.- omlok össze teljesen.

- Nyugodj meg.- karolja át vállamat és próbál meg megvigasztalni.- Valamit kitalálunk.

- Igen.- nyugszom meg kicsit és felelek neki szipogva. Még néhány másodpercig így vagyunk míg meg nem látom, hogy Jinyoung teljes testében remegve jön ki a teremből még mindig a levelet olvasva.- Köszi haver.- veregetem meg kicsit a hátát, jelezve, hogy most már elengedhet.- Most már meg leszek. Jinyoung-nak nagyobb szüksége van most rád.- intek még minidig szipogva, mosolyt erőltetve magamra Jinyoung felé.

- Jinyoung.- rémül meg rögtön ahogy meglátja párját.- Kicsim. Minden rendben van. Nyugodj meg.- megy oda hozzá és öleli meg rögtön szorosan.

- De hát Mark. Mark elment.- tör fel belőle is rögtön a sírás. Amennyire tudom összeszedem magam és már csak éppen, hogy szipogva megyek oda én is Jinyoung-hoz.

- Jackson.- jön oda hozzánk MinHo.

- Igen?- fordulok felé kérdőn. Most egyáltalán nincs kedvem vele beszélgetni.

- Hív az ofőnk.- adja át az üzenetet és már fordul is el, hogy menjen.

- Rendben. Köszönöm.- fordulok el én is és rögtön Jaebum-ra nézek, hogy most mit tegyek. Hisz egyértelmű, hogy miért hívat.

- Mit csinálja.- nézek rá kicsit kétségbe esve.

- Nem tudom.- gondolkodik el ő is kicsit.- Egyelőre szerintem ne mondj semmit.- néz rám végül.

- Rendben.- egyezem bele majd indulok is a tanári felé. Amint bekopogok és bemegyek rögtön észreveszem az osztály főnökünket aki már várt rám. Odamegyek hozás és leülök mellé.

- Jó napot tanár úr. Miért hívott?- kérdezek rá rögtön hiába sejtem az okát.

- Szia Jackson.- köszön vissza. De nem folytatja. Kicsit gondolkodik, hogy, hogy kezdje el.- Úgy vetem észre, hogy egész jól kijöttél Mark-kal.- kezdi el végül.

- Igen.- bólintok. Tehát igazam volt, tényleg Mark miatt keresett.

- Nem tudod, hogy miért lépet ki ilyen hirtelen?- néz rám kérdőn és reménykedve. Egy másodpercre elgondolkodom, hogy elmondjam e neki, vagy ha nem is az egészet csak egy részét. De végül úgy döntök Jaebum-ra hallgatok.

- Sajnálom. Nem tudok semmit. Nekünk sem mondott semmit.- hajtom le a fejem.

- Értem.- sóhajt egy nagyot. Majd székestül elfordul ezzel jelezve, hogy elmehetek. Csendben felállok meghajlok és már indulok is kifelé.

- Jackson.- szól utánam.

- Igen?- fordulok vissza.

- Ha bármit megtudsz, vagy csak színplán el akarod mondani valakinek. Vagy ha segítség kellene. Szólj nyugodtan.- mosolyog rám.

- Rendben. Köszönöm.- hajlok meg újra és jövök ki a tanáriból. Valahogy most nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy nem mondtam el az igazat. De Jaebum-nak igaza van. Egyenlőre jobb ha nem mondunk semmit.