Csapdában 16.rész

Mark

- Kettesben hagynál minket légyszi Adam?- néz rá Erik gyengéden. Elszomorodik kicsit, hogy már is mennie kell. Gyengéden rámosolygok, amitől kicsit felvidul.

- Rendben.- néz vissza Erik-re.- Nem zavarlak titeket tovább.- áll fel mellőlem rám kacsintva és megy ki. Erik-kel kettesben maradok a szobában. Elkapom róla a tekintetem és a földet kezdem el nézni magam előtt.

- Menjünk fürdeni. Gondolom még nem fürödtél.

- Még nem.- felelem óvatosan, de nem nézek fel rá. De nem is vár tovább, rögtön elindul a fürdő felé levéve az öltönyét. Mikor már a fürdőszoba ajtajához ér, állok csak fel lassan és megyek utána. Megáll az ajtóban és kicsit meglepetten fordul vissza, hogy anélkül követem, hogy külön rám szólt volna. Most azonban nem merek semmit sem csinálni, amitől mérges lenne. Nem tudom, hogy miről lehetett szó, de az megrémít, hogy nem tudok Erik-ről semmit leolvasni.

Ahogy beérünk a fürdőbe Erik elkezdi a kádba engedni a meleg vizet, én pedig háttal állok neki és elkezdek lassan vetkőzni, a felsőmmel kezdve.

- Mi van Cica. Ennyi idő után és szégyenlős vagy?- lép közvetlenül mögém és segít lehúzni rólam a pólóm. Nem felelek neki, csak lassan leengedem magam mellé a kezeimet. Erik közben hátulról átölel, és a nyakamba csókol. Reagálni azonban erre sem reagálok. Egyfolytában azon gondolkodom, hogy miről lehetett szó kint az előbb, Ami ennyi ideig tartott. Valahogy nem stimmel nekem itt valami.

- Mark.- hagyja abba nyakam csókolgatását miután feltűnik neki, hogy teljesen ignorálom.- Mi a baj Mark?- lazít az ölelésemen, de még mindig nem figyelek rá. Közben Erik apjának a szavai is eszembe jutnak, amiket akkor mondott, mikor kettesben voltunk. Az egyértelmű, hogy az apjának rendkívül fontos ez a küldetés, és bármit megtenne, hogy sikerrel is záruljon. Még a fiával való viszonyát is kész feláldozni. Hogy ha rájön arra Erik, hogy mi is a pontos feladatom, biztos, hogy hatalmas vitát fog csapni. De vajon Erik-nek mennyire fontos? Annyira biztos nem, hogy erre kérjen engem, mint amire most igazából készülök. Mondjuk az is igaz, hogy bármilyen viszonyban is vannak most, még is csak az apjáról van szó. És már korábban is, hiába azt állítja, hogy nincs jóban vele, és, hogy nem szívleli, sok mindent megtett neki, amit alap járat valószínüleg másnak nem tett volna meg. De itt akkor sem stimmel valami. Arról egy szót sem hallottam eddig senkitől, hogy Erik Bon Hwa-val tárgyal.

- Mark, még is mi van veled?- zökkent ki a gondolataimból. Meglepődve és kicsit ilyedten veszem észre, hogy már szemben állok vele.

- Tessék?- kérdezek vissza. Nem tudom, hogy mit mondott nekem az előbb.

- Már szólongatlak egy ideje, de mintha nem is itt lennél előttem. Még is min gondolkodtál el ennyire. Vagy talán ennyire izgulsz a holnap miatt?- lágyul el kicsit és tűnik el a harag legkisebbik szikrája is a tekintetből.

- Nem. Mármint én csak…- kezdek el kicsit hebegni. Meg akarom tőle kérdezni, de nem tudom, hogy jó ötlet lenne e. Még az is megfordul a fejemben, hogy elmondjam neki, amit az apja mondott nekem miután kettesben hagyott minket.- Erik, kérdezhetek valamit?- nézek fel a szemeibe, annyira magabiztosan amennyire csak tudok. Rég volt már mikor utoljára rendesen beszélgettem vele. Amint kimondom meg is bánnom. De most már nem szívhatom vissza. Gyerünk Mark, szed össze magad.

- Mi lenne az?- lép egy lépéssel hátrébb, ahogy látja, hogy tényleg komoly dologról szeretnék beszélni.

- Én, mármint…- kezdem kicsit akadozva. Na jó. Szed össze magad.- Azt tudom, hogy apudnak mennyire fontos ez a küldetés. De mi van veled? Mennyire messzire mennél el érte?- mondom ki végül. Eleinte csak meglepődve néz rám, de pár másodperc után elmosolyodik, és úgy jön újra közzel hozzám és ölel magához derekamnál fogva.

- Nekem nem igazán jelent sokat. Apám az, akinek fontos. Ha csak rajtam múlni eszembe sem jutna téged küldeni. Fontosabb vagy nekem annál.- csókol meg, ahogy befejezi. Nekem itt valami még mindig nem stimmel.

- Youngjae-nek mit kellet megbeszélnie Bon Hwa bandájával?- folytatom a kiváncsiskodás ahogy elenged. Ez azonban újra meglepi. Sőt mintha ideges is lenne miatta.

- Figyelj Cica. Annak elmondhatatlanul örülök, hogy újra itt vagy. És annak is, hogy megint elkezdtek érdekelni a bandával kapcsolatos ügyek. De ne hidd azt, hogy, csak azért mert most kaptál egy küldetést, újra beleszólhaszt a dolgaimba.- lesz teljesen mérges.

- Én nem…- kezdek el rögtön tiltakozni.- Én csak…- hagyom abba a magyarázatot. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék.

- Te csak mi?- néz rám kérdőn, hogy fojtassam.- Mi az Cica? Mit akartál mondani.- lép megint egy lépéssel hátrébb.

- Én nem tudom. Én csak…- lépek egy lépéssel hátrébb én is, amit elég rosszallóan néz, de most nem törődöm ezzel, csak lehajtom a fejem és veszek egy mély levegőt.- Csak azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha valami még is rosszul sül el. Úgy éreztem, ha minnél többet megtudok, akkor nagyobb lenne az esélyem, hogy sikerrel járok. És csak kiváncsi voltam, hogy mi az a határ, amit a küldetés allatt megtehetek.- váltok át sutogásra az utolsó mondathoz érve.

- Ugyan Cica.- enyhül meg a tekintete.- Nem kell félj. Biztos ügyes leszel és nem lesz semmi baj. És mindaddig amíg nem fogsz, senkivel sem, semmi féle kontaktusba kerül addig minden rendben lesz.- jön újra közel, hozzám és ölel magához. Az utolsó mondatától görcsbe ugrik a gyomrom és a legkisebb szikráját is elvesztem annak, hogy esetleg elmondjam Erik-nek mit mondott az apja a valódi küldetésemről.

Jackson

Még mindig a soktol szinte zombiként mászkálok a lakásomban. Miután Youngjae-val beszéltünk a kávézóban és elmagyarázta pontosan a dolgokat a küldetéssel kapcsolatban, amit Mark elvállalt csak azért, hogy engem védjen. Ha tényleg igaz, amit mesélt akkor Mark nagy bajban van. Bár megpróbált nyugtatni, hogy már korábban is szivárgott be másik bandákba, és hogy nem most először csinál ilyet, meg, hogy attól, még, hogy most szünetelt egy kicsit, még is csak ő volt az egyik legjobb. Attól még féltem őt, nem is kicsit. Meg ha minden igaz, akkor már egy éve köze sem volt semmi ilyesmihez, az azért szerintem sokat számít. Meg azért egy ilyen dolog nem csak rajta múlik. Erre mire kér minket Youngjae? Hogy várjunk egy kicsit, hogy majd kitalál valamit csak egy kicsit legyünk türelemmel. Még is, hogy legyek nyugodt mikor Mark bármikor arra a veszélyes helyre mehet. Á én ezt már nem bírom tovább. Két kézzel hajamba túrva guggolok le az ágyam elé mikor megszólal a telefonom, amitől kis hilyán szív rohamot kapok. A következő pillanatban pedig már felé is ugrom, és reménykedve nézek a kijelzőre. De nem hív senki, és nem is üzenetet jelez. Akkor meg mi… „Good Morning J „ Olvasom el a kijelzőre írt szöveget, amit még én álítóttam be régebben az ébresztőhöz. Ébresztőhöz? Várjunk csak, azt ne mond… Már is reggel van? Egész este csak fel alá sétálgattam a szobámban és siránkoztam. Megint nem sikerült semmi érdemlegeset kitalálnom, amivel tudnék segíteni Mark-on. És még suliba is mennem kell, amihez most pláne nincs se kedvem se hangulatom. Nagy nehezen még is összeszedem magam és bevonszolom a seggem a suliba. Épp, hogy nem késsek el első óráról, de ahogy leülök a helyemre, elkezdem érezni a hatását annak, hogy egész éjjel fent voltam. Pár perccel óra kezdés után már alszom is. Nagyon fáradtnak tűnhettem ha Jaebum nem keltett fel, és már a harmadik órának is vége volt mikor magamtól kelek fel.

- Úgy gondoltam jót tesz neked egy kis pihenés.- ül le mellém, ahogy észreveszi, hogy felkeltem.

- Tényleg kicsit jobban vagyok köszi.- mosolygok rá halványan, bár azt nem mondanám, hogy teljesen elmúlt a fáradságom.

- Minden rendben volt tegnap miután hazamentél?- néz rám aggódva. Nem tudom mit hisz mi történhetett tegnap este. Bár igaz, hogy a múltkor is eléggé bekavartam a dolgokat.

- Azon kívül, hogy egy percet sem aludtam és egész este zombiként mászkáltam a lakásban semmi sem.- mondom neki egyhangúan.

- Értem. Akkor ezért vagy ennyire fáradt.

- A következő óra tesi. Lógd el és pihenj még egy kicsit. Jót fog tenni neked.- jön oda hozzánk Jinyoung is, és néz rám aggódva.

- Igen, köszönöm.- fogadom el a javaslatát. Jól esik, hogy így aggódik értem. És a pihenés is tényleg jót tenne nekem. Teljesen kikészített az elmúlt pár nap. Nem csak az állandó alvás hiány, hanem a folyamatos aggódás is.

- Szerintem inkább jobb lenne, ha hazamennél. Ma már úgy sem lesz semmi lényeges, amiről baj lenne, ha lemaradnál. Majd szólok az ófőnek, hogy rosszul érezted magad.- javítja ki Jaebum Jinyoung ötletét.

- Köszönöm, de inkább maradok. Lehet, hogy még ma megkeres minket Youngjae. A lakásom pedig messze van ahhoz, hogy pár perc allatt vissza tudjak sietni, ha lenne valami.- utasítom vissza az ajánlatát és kezdek egyre éberebb lenni, ahogy sorra jutnak eszembe az elmúlt napok eseményei.- Amúgy is, már álmos sem vagyok annyira.- folytatom lemondóan.

- Ahogy gondolod.- hagyja rám a dolgot Jaebum egy sóhajjal.

- De azért legalább a gyengélkedőre menj el pihenni. Ha bármi van, rögtön szólunk neked.- próbál meg győzködni Jinyoung, amire be is adom a derekam. Miután becsengetnek és elmennek tesire átöltözni én lemegyek a gyengélkedőre pihenni. Szerencsére az iskolaórvos kedves és megengedi, hogy addig maradjak pihenni ameddig csak szeretnék. Tényleg nagyon szét lehetek esve, ha elég volt csak rám nézni, hogy már is az ágyak felé vezessen. Lefekszem az egyik ágyra és úgy próbálom meg kiüríteni kicsit az elmém. Ha csak egy pár percre is, hogy legalább egy kicsit….

- Jackson ébresztő.- hallok egy gyengéd hangot.

Mark

Reggel viszonylag kipihenten kelek. Szerencsére Erik magától is érezte, hogy nem lenne annyira jó ötlet, ha nagyon lestrapálna. Bár azt sokszor hallottam tőle, hogy legszívesebben addig csinálná velem ameddig csak bírja, mert, hogy sok ideig lesz engem kénytelen mellőzni. Ezért pedig hálás vagyok neki. És a nélkül is, hogy este lestrapált volna, még mindig eléggé rosszul festek ahhoz, hogy nyugodt szívvel el lehessen hinni a fedősztorit. A nyakamon lévő lila foltok sem fájnak már annyira, de még mindig eléggé szépen virítanak, hogy rögtön oda vonzzák az ember tekintetét.

- A város másik végében van egy elhagyatott három emeletes lakás, ami már egy jó ideje lebontásra vár. Oda fognak majd vinni. A második emeleten kell majd várnod.- magyarázza el Erik a részleteket miközben már az irodájában vagyunk egy új taggal, aki majd oda visz engem. Legalább is a közelbe. Azért ő lett kiválasztva, mert őt biztosan nem ismeri fel Bon Hwa bandájából senki. És ha véletlenül még is meglátna minket valaki, nyugodtan rá tudnám fogni, hogy csak stoppoltam egyet. Rajtunk kívül még ott volt persze Deon, Oren és Adam is. Ők csak azért, hogy elköszönhessenek tőlem.

- Rendben.- helyeslek, és közben próbálom magamban elraktározni a kapott információkat.

- Már korábban odament valaki, hogy vigyen oda pár cuccot. De csak nagyon alap létfontossághoz szükséges dolgot, amiket te magad is be tudnál szerezni egy hasonló helyzetben. Egy kettő meleg ruha, kis víz és némi ennivaló. Úgy oszt majd be, hogy nem tudjuk, hogy pontosan mikor is mennek majd el érted Bon Hwa-ék.- folytatja a kisebb részletek elmagyarázását.

- Rendben, értem.- válaszolok vissza, ahogy sikerül memorizálnom azokat, amiket mond.

- És a legfontosabb, hogy ne feledd el, hogy te most elszöktél tőlünk, tőlem. Éppen menekülsben vagy.- hagyja abba egy kicsit és sóhajt egyet. Csak utána folytatja.- Nem hittem volna, hogy valaha is ilyesmit fogok mondani, de emlékezz vissza, hogy milyen volt mikor tényleg elszöktél tőlem. Csinálj mindent ugyan úgy. Legyen benned újra az az érzés. Ne enged, hogy még csak véletlenül is lebukj. Akkor nem tudok semmit sem csinálni. Nem tudlak megmenteni. Kérlek légy nagyon óvatos.- fejezi be a részletek elmagyarázását és tér rá az óva intésre. Látszik rajta, hogy tényleg komolyan gondolja és, hogy nehéz szívvel enged el. Összeszorul a gyomrom, ahogy hallgatom, hogy miket mond és közben a fejemben ismétlődnek az apja szavai, hogy mit is kell igazából csinálnom ezen a küldetésen.

- Rendben.- bólintok egyet óvatosan.  Hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy melyik esettől félek jobban, hogy lebukok Bon Hwa előtt a küldetést illetően, vagy, hogy Erik előtt bukok le a küldetésem valódi mivoltját illetően.

- Tényleg nagyon vigyáz magadra Mark.- szólal meg Deon is.

- Hidd el, hogy fontosabb vagy nekünk te, mint a küldetés.- óv intve Oren is.

- Légy nagyon, nagyon óvatos. Nem akarom, hogy bármi bajod is essen.- ölel át Adam.

- Ne féljetek vigyázni fogok magamra.- simogatom meg Adam fejét és mosolygok rá a többiekre.

- Jobb ha megígéred.- néz fel rám durcásan Adam az ölelésből.

- Rendben, megígérem.- fejtem le magamról.

- Igazuk van Mark. Te fontosabb vagy, mint a küldetés, és tényleg jobban jársz, ha betartod ezt az ígéretet.- néz rám komolyan Erik, amire csak bólintani tudok.- Most viszont jobb ha indulsz, nagyjából most találkozhat apám Bon Hwa-val. Az viszont nem ártana, ha te érnél előbb a rejtekhelyhez, mint ők. Habár a megbeszélés végéig még bőven van idő. De inkább menjünk biztosra.

- Igen.- egyezem bele, majd még néhány másodpercig csak ott állok a helyemen lehajtott fejjel, mire Erik odajön elém és az államnál foga emeli fel a fejem.

- Ne félj Cica. Ügyes vagy. Biztos jól fog sikerülni.- próbál meg kicsit bíztatni egy gyengéd mosoly kíséretében amire csak halványan bólintok egyet. Majd lágyan szájon csókol. Nem olyan akaratosan, mint eddig szinte mindig. Sokkal inkább lágyan és szeretettel telin. Nem is emlékszem, hogy csókolt e már így valaha. Talán a legelső csókunk volt ehhez hasonló. Egy pillanatra bele is feledkezem a csókba. De csak egy pillanatra. Hamar eszembe juttatom, hogy hol is vagyok, hogy kivel is vagyok és, hogy mire is készülök most. Kis idő múlva pedig már el is szakad tőlem és szó nélkül elindul kifelé az irodából. Még egy nagyon kicsit ott állok a döbbenettől lefagyva. Deon vereget vállon mosolyogva mire sikerül elindulnom. Gondolom ő is észrevette azt, ami nemrég volt köztem és Erik között. Mikor leértünk a kocsihoz Erik még egyszer magához ölelt és megcsókolt. De már sokkal akaratosabban, mint az előbb. Még közel sem volt azokhoz a csókokhoz, mint amilyenek általában lenni szoktak, de az irodában lévőnél sokkal akaratosabb volt. Majd elköszöntem még egyszer mindenkitől és már szálltam is be a kocsiba. A kocsiban végig az a csók járt a fejemben. Nem azon döbbentem le annyira, hogy Erik képes így csókolni, bár az is eléggé megdöbbentett, hanem, hogy képes voltam ilyen mértékben belefeledkezni a csókba. Mindenről elfeledkeztem. Annak ellenére, hogy az elmúlt években miket kellet átélnem Erik miatt. Most ő csókolt meg úgy, hogy abban a pillanatban önszántamból akartam volna még folytatni azt a csókot, sőt valószinüleg örömmel váltottam volna a csókot sokkal erotikusabb dolgokra is. Hihetetlen, hogy ez mind megfordult a fejemben, még ha csak egy pillanatig is. Belegondolva, ha csak feleennyire let volna ilyen gyengéd az elmúlt években, akkor valószinüleg még csak eszembe sem jutott volna soha, a szökés gondolata. De ez így csak még rosszabbá teszi.

- Megjöttünk.- zökkent ki a gondolataimból, az új tag.

- Hogy?

- Megérkeztünk. Csak idáig tudlak téged elhozni. Erik azt mondta, hogy ennél a saroknál tegyelek ki téged.- magyarázza el.- Ha végig mész ezen az utcán, lesz jobbra egy kis sikátor ott balra kell majd menned és a legutolsó kis utcának a vége felé lesz majd a ház. Biztos, hogy fel fogod ismerni. Bár eldugott helyen van elégé lepukkant, hogy tud melyik az.- mondja még el gyorsan az útba igazítást.

- Rendben jobbra majd a sikátor után balra és az utolsó kis utcában lesz.- ismétlem vissza csak, hogy biztosan jól megjegyeztem e majd a vállamra teszem azt a kis háti táskát, amit magammal hoztam egy két kisebb holmit belepakolva, és már szállok is ki. Még mielőtt bezárnám magam mögött az ajtót, azért visszaszólok neki még egyszer.- Köszönöm szépen a fuvart.- köszönöm meg egy mosollyal már is úgy téve, mint ha csak stoppoltam volna.

- Szívesen.- válaszol vissza és már hajt is el ahogy bezárom az ajtót. Ahogy pedig kikerül a látó teremből az autó én is elindulok a megadott útvonalon. Megpróbálom magam beleélni abba a helyzetbe, amiben most elméletileg vagyok. Nem számít az, hogy most nem lát senki akkor sem akarok megkockáztatni semmit. Lássuk csak, mikor elszöktem Erik-től akkor, ha kimentem az utcára, mindig annyira siettem amennyire csak tudtam. Féltem, ha kicsit is lelassítok akkor összefutok valakivel a bandából. De közben arra is figyelnem kellet, hogy ne legyek azzal se túl feltűnő, hogy állandóan rohanok az utcákon. Így most is gyorsabbra veszem a tempómat, közben próbálok állandóan figyelni a környezetemre, hogy valaki figyel e engem. Kezdem magam tényleg úgy érezni, mintha valóban menekülnék valaki elől. Legalább ezt a részét nem lesz nehéz megjátszanom. Mikor az utolsó kanyarhoz érek, befordulok az utolsó kis utcába és rögtön kiszúrom, azt a három emeletes házat ahová mennem kell. Tényleg igaza volt annak, aki elhozott. Össze sem tudnám téveszteni. Az utolsó pár tíz métert már szinte futva teszem meg. Ahogy odaérek a ház elé, megállok a bejárat előtt és alaposan körbenézek, hogy figyel, vagy köve e valaki. Mikor sikerül biztosra mennem, hogy senki sem követett, bemegyek a házba. Ahogy bezárul mögöttem az ajtó, veszek egy mély levegőt de még nem nyugodhatok meg teljesen. Csak ha már közvetlenül a lakásban leszek. El is indulok rögtön a lépcső felé és elindulok a megadott lakás felé. Azt mondták, hogy a második emeleti lakásban kell várnom. Az ajtó elé érve kicsit félve fogom meg a kilincset. De végül minden probléma nélkül sikerül bemennem a lakásba. Ahogy beérek az első dolgom, hogy bezárjam magam mögött az ajtót. Bár kulcsom nincsen, de van rajta biztonsági lánc vagy mi a fene, amit rögtön rá teszek. És egy viszonylag nehezebb tárgyat is amit hirtelen találok, egy kanapét, az ajtó elé tolok. Mostanában úgy se tervezek innen kimenni. Ahogy ezzel végeztem körbenézek a lakásban, hogy milyen is pontosan. Elég hamar megállapítom, hogy nem valami nagy, de erre a célra tökéletesen megfelel. Egy szoba van benne plusz egy kis nappali egy apró előtérrel, amit most teljes egészében a fotel foglal el. Ezen kívül egy kicsike konyha és egy fürdő, benne a mosdóval. Túl sok mindennel sincs berendezve. A szobában van egy régi matrac és egy kisebb szekrény, ami el van törve. A nappaliban egy régi üvegszekrény, aminek már alig van meg egy két polca és azok is mind el vannak törve, vagy megrepedve. Illetve itt volt még az a szakadt kanapé is amit az ajtó elé toltam. A konyhában szinte minden volt. Hűtő, sütő, mosogató, plusz egy kisebb pult beépítve a mosogató és a sütő közé. Gondolom ezek csak azért maradtak, mert mind beépített darabok és túl macerás lett volna elvinni őket. A hűtőben nincs semmi. Azt hirtelen nem tudom, hogy csak ki lett kapcsolva, vagy el is van romolva. A fürdőben van egy sarok zuhanyzó egy régi csap és felette egy törött tükör, meg persze egy toilet. Villany még van a házban és a víz is be van még kötve. Ami jó dolog, ha tovább kell maradnom egy két napnál. De az áramot kétlem, hogy használni fogom. Túl feltűnő lenne, ha egy ilyen elhagyatott házban egyszer csak égnének a lámpák. Vissza megyek az egykor hálószobának használt kis szobába és leteszem a szekrény tetejére a táskám. A szekrényben találok egy kicsivel nagyobb táskát, mint amit én hoztam. Gondolom, ebben vannak azok a dolgok, amiket Erik mondott. Van benne egy vastagabb pulcsi és némi ennivaló, plusz két-három félliteres víz. Kiveszem belőle a pulcsit és átpakolom a magammal hozott táskából a holmikat, amiket hoztam. Két póló néhány alsó, fésű, és egyéb kevés helyet elfoglaló viszonylag fontosabb dolgok, hogy ha arról van szó, minden féle különösebb feltűnés nélkül tudjak továbbállni egy másik helyre, vagy az emberek között elvegyülni. Miután ezzel végeztem fogom azt a táskát, amit én hoztam és beteszem a sütőbe. Annak ugyan is nincs túl sok értelme, hogy két hátizsákot is hozok magammal. Ha pedig arról lenne szó, elég hihetetlen lenne az a sztori, hogy itt találtam. Ebben a lakásban pedig nem nagyon van olyan hely ahová nyugodt szível el tudnám dugni. A sütő pedig nem egy olyan hely ahová az ember nagyon gyakran bele szokott nézni egy ilyen helyen. Sőt. Miután ezzel is végeztem visszamegyek a szobába, kibontok egy palackos vizet amiből iszom néhány kortyot és a pulcsimat a fejem alá téve fekszem el az igen csak poros és kényelmetlen matracon. De nincs nagyon miért panaszkodnom. Legalább matrac van a házban.

Jackson

-Jackson ébresztő.- rázza meg a vállam valaki. Olyan jó most így. Nem akarok még felkelni.- Jackson kelj fel. Már vége van a tanításnak.- tanításnak? Ez meg miről beszél? Hisz otthon vagyok az ágyamban.- Jackson.

- Mi van már?- veszem rá magam végül, hogy megszólaljak. De a szememet még mindig nincs erőm kinyitni.

- Kelj fel. Már szinte mindenki hazament.- folytatja a noszogatásomat.

- Te meg még is miről beszélsz? Hisz én…- nyitom ki végül a szemem, hogy láthassam is, hogy ki az, aki nem hagy aludni. De várjunk csak hisz ez nem a szobám. Akkor meg még is, de hogyan.

- Felébredtél végre?- néz rám egy fintorral Jaebum.

- Igen, csak…- szedem össze magam egy kicsit és emlékszem vissza, hogy, hogy is kerültem ide.

- Sose láttalak még ilyen mélyen aludni. Már jó ideje próbállak felkelteni. Azon gondolkodtam, hogy ha még egy kis ideig nem kelsz fel akkor leöntelek egy pohár hideg vízzel.- neveti el magát gonoszul. Ebben csak az az ijesztő, hogy ismerem annyira, hogy valóban képes lenne megtenni.

- Az tuti, hogy akkor utána szétrúgnám a segged.- fintorgok rá vissza.

- Úgy sem érnél utol.- neveti el magát önelégülten.

- Egyszer úgy is meg kell állj.

- Mire utolérnél, rég kipihenném magam és futnék tovább.- vág vissza, és lesz egyre boldogabb magától, hogy nem tudok olyat mondani, amire nem tudna rögtön rákontrázni.

- Ha tényleg azt hiszed, hogy ennyivel nyertél akkor nagy tévedésben vagy.- morgok neki vissza kicsit rosszkedvűen, hisz még mindig fáradt vagyok, és fel kellet kelnem.

- Nem hiszem, hanem tudom.- ér a szája fültől fülig.

- Ó te ki…- kezdeném el visszaoltani valamivel mikor is félbeszakítanak.

- Na, sikerült Jackson-t felkelteni?- jön be Jinyoung.

- Nem volt valami könnyű feladat de megoldottam.

- Ez remek. akkor indulhatunk is ugye? Összeszedtem a cuccaitokat. Tessék.- nyújtja oda hozzánk a táskáinkat.

- Köszi édes.- áll fel Jaebum és húzza oda magához párját egy apró csókra.- Imádlak.

- Én is.- puszilja vissza.

- Indulhatunk akkor?- kelek közben ki az ágyból és indulok el a kijárat felé. Tudom, hogy ez most nagyon köcsög volt tőlem és, hogy boldognak kéne lennem azért, hogy ők boldogok együtt, de valahogy még sem bírok együtt örülni velük. Legalább is most nem. Ahogy rájuk nézek, Mark jut eszembe.

- Jó, jó. Megyünk már.- válaszol kicsit fintorogva Jaebum, amit meg is értek. Később majd bocsánatot kell kérnem tőle. A buszmegállóig csendben haladunk. Legalábbis én. Néhány lépéssel előttük megyek némán magam elé bámulva. Ők egymás mellet mennek halkan beszélgetve. Arra nem igazán figyelek, hogy miről beszélnek. A buszmegállóba érve elköszönünk egymástól, bár látom Jaebum-on, hogy nem szívesen hagy magamra.

- Ne félj. Meg leszek egyedül. Valószinűleg bekapok valamit és folytatom a pihenést.- próbálom meg megnyugtatni. De valószínűleg az evés része nem lesz igaz. Nincs nagyon étvágyam.

- Rendben. Ha viszont bármi van, akkor szólj.

- Nyugi már. Úgy sem lesz semmi.- próbálom meg elviccelni kicsit a dolgokat mire csak még komolyabban néz rám.

- Jackson.

- Jól van na. Ha lesz bármi, akkor majd szólok.- nyugtatom meg, és már szállok is az éppen befutó buszra. Még intek nekik egyet elköszönés ként és leülök egy szabad helye az ablak mellet. Jaebum mostanában egyre inkább úgy viselkedik, mint egy óvó apuka. Mondjuk az is lehet, hogy csak a helyzet hozta ezt ki belőle, na meg persze a viselkedésem. Azért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. Ő tartja bennem és Jinyoung-ban is a lelket már az elejétől fogva. Plusz a használható ötletek nagy része is tőle származik.

Miután hazaérek, csak ledobom a cipőm és átveszek valami kényelmesebb ruhát és mással nem is törődve bedőlök az ágyamba. Még egy kicsit gondolkodom, hátha kitalálok valamit, amihez azért én magam se fűzök valami sok reményt. De nem sokáig. Nagyon hamar elnyom az állom.

Nyűgösen kezdem el keresni a mellettem lévő telefonomat még csukott szemmel, hogy elnémíthassam az idegesítő csörgését. Mikor végre sikerül megtalálnom, nagy nehezen kinyitom a szemem, hogy lássam, ki az, aki ilyen későn keres.

- Mi az Jaebum.- veszem fel végül.

- Most beszéltem Youngjae-val.- híreszteli el rögtön. Erre a mondatra azonban rögtön éberebb leszek.

- Hogy micsoda?- ülök fel az ágyban.- És mit mondott.

- Azt mondta, hogy elintézett mindent. Mark-nak nem lesz semmi baja.