Csapdában 3.rész

Jackson

Kopognak az ajtón mire odafordítom a fejem, hogy megnézzem ki az. De abban a pillanatban, hogy odanézek hallom, hogy a földön koppan az állam. Úr Isten. Most csak képzelődöm vagy tényleg Mark az vörös hajjal. Vörös hajjal, ami elképesztően dögössé teszi. Mintha teljesen más ember lenne. Persze jó értelemben. És még a tanár is megdicséri az új haját. De sajnos ki kell ábrándítanom a tanárt, ugyanis Mark haja nem jó lett, hanem kurva jó lett. Most vette észre, hogy mennyire bámulom és hátra néz rám. Te jó Isten, így szemből és közelebbről még dögösebb. És jól látom, hogy most sikerült akaratom ellenére zavarba hoznom?! Valami elképesztően aranyos, ahogy kicsit elpirult, és a reakciója is. Na jó Jackson szed össze magad. Nem normális az amiket Mark vált ki belőled. Mondjuk az sem normális, hogy ennyire dögös legyen egy srác. Végül nagy nehezen sikerül elszakítanom a tekintettemet Mark-ról. Barátom felé nézek és meglepetten látom, hogy ő is Mark-ot bámulja. De nem is akárhogy. Várjunk csak, hogy pontosabb legyek Mark-ékat bámulja. Mintha valami zavarná. Csak nem megtetszett neki Mark ezzel a hajjal. Nem nem hiszem. Hisz azt mondta, hogy most van egy komolyabb kapcsolata, és amennyire ismerem nem csalná meg a párját. Na jó inkább próbáljunk meg figyelni az órára. Vagy legalább ne a kibaszott dögös osztály társamra.

Nagy nehezen sikerül túlélnem az első három órát és már alig várom, hogy Jaebum-mal ellógjunk egy kicsit. Most igen csak szükségem van a figyelem elterelésre és a lazulásra, ugyanis első óra óta nem tudom Mark-ot kiverni a fejemből. Meg is beszéltük Jaebum-mal, hogy harmadig óra után kimegyünk kicsit sétálni a városba. Végül egy kis séta után bementünk az egyik gyorséterembe. Kicsit még hülyültünk majd miután megállapítottuk, hogy az iskolának már biztos vége Jaebum fogta magát és lelépet. Azt mondta, hogy randit beszéltek meg mára így neki most mennie kell. Hát ez remek. Na most mégis mit kezdjek magammal. Haza még nagyon nincs kedvem menni. Így úgy döntök lófrálok még egy kicsit a környéken. Hátha találok valami érdekeset amivel el tudom ütni az időt.

Mark

Reggel a suliban történtek óta nem nagyon tudom kiverni a fejemből azt ahogy Jackson nézet rám. Lehet, hogy csak én képzelek bele túl sokat, de olyanok voltak a szemei mintha fel akart volna falni. Aminek semmi értelme sincs hisz Jackson annak a tipik nőcsábásznak tűnik, aki már messziről megveti a melegeket. Mindegy. Inkább felejtsd el gyorsan Mark, és próbálj meg valahová máshová figyelni.

- Szia Mark.- áll elém hirtelen a teremben BamBam.- Wáó. Tényleg elképesztő az új hajad.- néz rám ragyogó szemekkel és túr bele játékosan az új vörös hajamba.

- Szia BamBam, és köszi.- mosolygok rá.- De azért örülnék ha nem tennéd tönkre. Rengeteget szenvedtem vele reggel, míg sikerült beállítanom, hogy kinézzen valahogy.

- Ó bocsi.- fejezi be végül hajam szekálását.- Bár ahogy látom már késő. De még így is remekül nézel ki, nem kell félj hyung.- közli velem hatalmas vigyorral. Válasz kép csak fogom és beletúrok én is a hajába.

- BamBam hát itt vagy.- lép be a terembe Yugyeom is.- Szia Mark. Jó lett a hajad.- fordul végül felém mikor odaér hozzánk.

- Mark tönkretette a hajam.- köp be BamBam azon nyomban párjának ahogy odaér mellé.

- Azt látom.- mosolyog egy kisebbet.- De ha jól látom Mark haja is hasonló képen tönkre van téve. Legalábbis nem hinném, hogy reggel így állította be magának.- néz a nála igen csak alacsonyabbra kérdőn. De BamBam csak durcásan elfordul felőle. Mire Yugyeom csak sóhaj egy kisebbet majd átkarolja derekánál fogva és ad egy puszit a feje búbjára. És ahogy látom BamBam már nem is haragszik semmiért. Elképesztő, hogy mennyire szerelmesek egymásba.

- Jól van gyerekek üljetek le a helyetekre.- jön be a tanár végül.- Yugyeom, BamBam, tudtommal  ti nem ebbe az osztályba jártok.- néz a két velem szemben álló fiúra.

- Már itt sem vagyunk tanár nő.- mosolyodik el Yugyeom és már mennek is ki a teremből. Most ér csak be Jinyoung. Gyorsan csak bocsánatot kér és leül mellém. A zene óra teljesen nyugodtan telik míg óra végén a tanár nő nem közli velünk a jövő heti házi feladatunkat.

- Az osztály tagjait párokba osztom és jövő hétre minden párnak elő kell adnia egy saját szerzeményt. A műfajt és az előadási stílust ti magatok választhatjátok. A párok pedig a következők: Yesung-SungMin, DongHea-MinHo, Baekho-MyungSoo, … , Mark-Jackson, és végül Jinyoung-Jaebum. Sok sikert a pároknak és jó munkát.- fejezte be végül és megy ki a teremből.

Hogy mit mondott kivel leszek párban. Nem elég, hogy nem szeretek párban dolgozni ráadásul megkaptam azt a személyt párnak akit per pill a legkevésbé szerettem volna látni. Nem, hogy vele lenni párban. Oldalra nézek barátomra, hogy ő vajon mit szól a párosításhoz. De ahogy látom egyáltalán nem zavarja a dolog. Sőt mintha örülne is neki, hogy kivel került párba. Gyorsan hátrafordulok, hogy lássam Jackson vajon mit szól ehhez. Ó tényleg, el is felejtettem. Cseszett bent maradni órán. Hát ez remek.

Valahogy kibírom még az utolsó órát és elindulok haza. Nekiállok megcsinálni azt a néhány házit amit kaptunk. Mire végzek velük baromira megéhezem és sajnálatomra semmi ehető sincs itthon. Gyorsan felhívom Jinyoung-ot hátha eljön velem kajálni. Nagyon nem szeretek elmenni valahova egyedül enni. Főzni pedig most nagyon nincs kedvem.

- Bocsi Mark de most nem érek rá.- feleli nekem a telefonba. Úgy néz ki, hogy akkor egyedül kell mennem. Magamhoz veszem a pénztárcámat és a kulcsaimat, majd indulok is.

Jackson

Már baromira kezdek unatkozni. Azt hittem, hogy ha kicsit sétálok a városban majd találok valami érdekeset, de nem épp így lett. Úgy döntök inkább indulok hazafelé mikor sikerül megcáfolnom az előző mondatomat. Mark sétált el az előttem lévő utca sarkon. Csak azt tudnám, hogy miért lettem attól boldogabb, hogy megláttam Mark-ot. Amúgy is akartam már vele beszélni. Itt a remek lehetőség. Gyorsan utána megyek míg halló távolságon belülre nem érek, és utána kiabálok.

- Héy. Mark.- szólok neki mire ő hátrafordul felém.- Szia.- köszönök neki amint sikerült beérnem őt. Látszik rajta, hogy meglepte, hogy én szóltam neki.

- Szia Jackson.- köszön vissza nekem még mindig meglepett arckifejezéssel.

- Épp a városban sétáltam és elkezdtem unatkozni mikor megláttalak. Gondoltam kicsit lóghatnánk együtt. Úgy is akartam már veled kicsit beszélgetni.- mondom neki mint egy magyarázat kép.

- Én épp enni indultam. De ha gondolod mehetünk együtt. Amúgy is utálok egyedül beülni valahová kajálni.- mondja nekem bár látszik rajta, hogy még mindig nem tudja hova tenni a hirtelen nagy haverkodásomat.

- Ezer örömmel elkísérlek.- mondom neki egy hatalmas mosoly kíséretében.- Úgy is kezdek már éhes lenni.- erre kapok egy kisebb mosolyt válaszképp és elindulunk.- És van valamilyen hely ahova megyünk vagy csak kiszúrsz az utcán egy szimpatikusabbat és oda ülünk be?

- Meg van, hogy hova szeretnék menni. A kedvenc leveses helyemre. Itt van nem messze.- feleli, de közben nem néz rám csak az utat nézi. Mintha feszült lenne. Nem tudom eldönteni, hogy ennyire nem bír, vagy csak ennyire félénk. Bár ha nem bírna akkor nem kérdezte volna meg, hogy elkísérem e.

- Szóval szereted a leveseket.- állapítom meg.

- Igen. A levesek a kedvenceim.- mondja nekem egy mosoly kíséretében, és most rám is néz közben. Valami elképesztően aranyos ahogy mosolyog, bár még mindig látszik rajta, hogy feszült kicsit. De megtudtam róla egy új dolgot. Nagyon szereti a leveseket.- Megjöttünk.- mondja miután befordulunk az egyik kisutcába.

- Jó kis helynek tűnik.- nézem meg kicsit jobban a helyet. Mark előre megy és rögtön be áll a sorba. Én csak követem őt és közben a választékokat nézem. Pár perc után sorra kerülünk és miután mind ketten megkaptuk amit kértünk leülünk egy kétszemélyes asztalhoz.

- Jó étvágyat.- törte meg végül a csendet.

- Jó étvágyat.- szólaltam meg én is ránézve. De ő csak a levest nézte és alig várta, hogy végre ehessen.- Tényleg nagyon éhes lehettél már.- mondom neki kicsit nevetve ahogy elkezdi szinte habzsolni az előtte lévő tányérból a levesét.

- Igen.- válaszolja röviden, de már folytatja is az evést. Én csak kuncogok egy aprót majd mosolyogva figyelem ahogy eszik, miközben én is nekikezdek saját levesemnek. Pár percig csendben eszünk tovább és Mark is lelasít az evésben végül.

- Tényleg.- szólal meg hirtelen, rám nézve- Most jut eszembe.- áll meg mondandójával kicsit. Én csak némán nézek rá, hogy, hogy folytatja.- Zene órán jövőheti házinak azt kaptuk, hogy írjunk egy saját szerzeményt amit elő is kell adni.- áll meg egy kicsit megint, én meg csak értelmetlenül nézek rá. Nem értem miért mondja ezt most el nekem.- A lényeg, hogy te lettél beosztva párnak mellém a feladathoz.- fejezi be végül. Így már értem, hogy miért is mondja ezt el nekem. Már csak azt nem értem, hogy miért lettem attól boldog, hogy vele lehetek egy párban.

- Azt hittem nem fogok semmi lényegesről lemaradni ha ellógok, de úgy látom, hogy nagyot tévedtem.- mosolyodom el végül. Erre elég meglepetten néz rám.- Mi az?

- Semmi. Csak, nem hittem volna, hogy téged ez érdekelni fog egy pillanatra is.- mondja végül.

- Pedig igen. Szeretem a zenét és a párosításnak is igen csak örülök.- mondom neki a szemébe nézve egy hatalmas mosollyal. És igen sikerült megint zavarba hoznom. Egyre csak aranyosabb lesz. Főleg ahogy próbálja leplezni zavarát.- Mit szólnál hozzá, ha hétvégén átjönnél és akkor megcsinálnánk a feladatot?- kérdezem tőle már egy kicsit csábítóbb mosollyal.

- Hogy?- néz vissza rám meglepetten és kicsit értetlenül.

- Vagy inkább szeretnéd nálad csinálni?

- Igen, mármint nem.- kezd el hebegni majd vesz egy mély levegőt, hogy lenyugodjon kicsit.- Jó lesz nálad.- feleli végül. Elképesztően édes ahogy sikerült megint zavarba hoznom. Szinte már kényszert érzek, hogy végigsimítsak enyhén kipirult arcán. De nem teheted Jackson Wang. Szed össze magad.

Mark

Pár órával ezelőtt még amiatt voltam teljesen kiakadva, hogy Jackson-nal lettem párba osztva most meg a kedvenc leveses helyemen ülök vele szemben, elpirulva miközben sikerült megint zavarba hoznia. És azt beszéljük, hogy hétvégén melyikünkhöz menyünk át. Én meg, még egy értelmes mondatot sem vagyok képes kinyögni. Ezt nem hiszem el, mégis mi van veled Mark. Szed már össze magad. Még csak nem is egy randit beszélünk meg csak egy iskolai feladat helyszínét.

- Jó lesz nálad.- nyögöm ki végül nagy nehezen.

- Rendben. Akkor nálam. Már alig várom.- válaszolja nekem fültől fülig érő szájjal.

- Ha jól sejtem nem vagy az a korán kellő típus.- mosolygok rá kicsit már összeszedve magam. Csak tudnám, hogy mit vár annyira. Mert nem hinném, hogy a házi feladat ennyire érdekelné. És ezzel a mosollyal már megint sikerült zavarba hoznia. Okey nyugalom, csak túl sokat képzelek bele a dologba. Na jó, azt azért be kell lássam, hogy nagyon jól néz ki. Főleg ezzel a mosollyal.

- Hát ezt eltaláltad.- neveti el magát. De valami eszméletlen édes módon.- Mit szólsz mondjuk a.- gondolkodik el kicsit.

- Mondjuk kettő?- kérdezek rá.

- Kettő?- gondolkodik el megint egy kicsit.- Rendben, addigra már fent szoktam általában lenni.- egyezik bele az időpontba egy mosollyal.

- Rendben.- egyezem bele én is majd teszek a számba egy újabb adagot a húslevesemből.

- És tervezel még valamit a hétvégére? Vagy csak megint próbálkozol kicsit a deszkával ügyeskedni?- kérdezi tőlem amivel igen csak sikerült meglepnie. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg érdekli e, vagy csak nem akart csendben ülni. A második fele a kérdésnek viszont fel húz kicsit.

- Nem, nem terveztem semmit.- válaszolom neki kicsit durcásan. De inkább nem válaszolok a megjegyzésére. Nem látom túl sok értelmét.

- Bocsi, nem sértésnek szántam.- kér rögtön bocsánatot, ahogy észreveszi, hogy megsértődtem kicsit kérdésén.- Csak tudod...

- Semmi.- vágok a szavában még mindig kicsit durcásan de haragudni kicsit sem haragszom már rá.- És te? Tervezel valamit? Mondjuk Jaebum-mal körbejárni az itten bulizó helyeket?- kérdezek rá és tudom, hogy ez kicsit gonosz volt de muszáj voltam valamivel visszacsípni. Bár ahogy látom csak nevet rajta.

- Azon már túl vagyok.- nevet még mindig. Ahogy látom nem igazán sikerült visszaszúrnom.- Az mondjuk igaz, hogy egyedül nem pedig Jaebum-mal. De jól sejted, tényleg fogok bulizni menni vele. Péntek este amolyan üdvözlő buli lesz.- magyarázza.

- Tehát tényleg bulizni fogsz.- valahogy le mertem volna fogadni.- Péntek este bulizol és úgy tervezed, hogy másnap már kettőkor fent leszel?- kérdezem tőle. Enyhén kételkedem benne, hogy tényleg fel fog ébredni.

- Tényleg.- esik le neki is a dolog.- Ha olyan lesz ez is mint a többi, akkor tuti ötig ki sem nyitom a szemem.- közli az egyértelmű tényeket.- Mit szólsz akkor a vasárnaphoz? Addigra tuti kipihenem magam.- kérdezi mint egy mentő ötletként.

- Nekem okey.- egyezek bele.- Akkor ugyan úgy kettőkor?- kérdezem meg csak a biztonság kedvéért.

- Igen. Kettőre tuti fent leszek.- válaszol egy mosollyal amitől muszáj vagyok levenni róla a tekintetemet. Az asztalon lévő telefonomra nézek inkább. És most vagy rosszul látok vagy tényleg ennyire elszaladt az idő. Annyira mondjuk nem bánom, hisz nem terveztem semmit ma estére, de azért még se gondoltam, hogy ennyi ideig eleszek. Úgy döntök, hogy még egy kicsit itt maradok és beszélgetek Jackson-nal. Ami szint úgy hosszabbra nyúlt mint gondoltam. Végül mire hazaértem már sötét lett. De nem is ez az ami a legjobban meglep, hanem, hogy mekkorát tévedtem. Jackson nem is akkora bunkó mint ahogy gondoltam. Sőt, egész jól eltudtam vele beszélgetni. Azt is mondhatnám hogy, egész jól éreztem magam.