Csapdában 1.rész

Sziasztok. Legelső ficcnek egy k.pop bandás írást hoznék. Pontosabban egy GOT7-ös lenne. A fő páros Markson. De a többi banda tag sem maradhat el persze. A fő témája pedig az iskolai élet. Több fejezetes, és igyekszem minél előbb hozni az új fejezeteket.
Ez az első írásom de remélem azért tetszeni fog nektek. Jó olvasást.
Rin Rin

Mark

Angol óra van és mindjárt elalszom. Bár mi mást is csinálnék egy olyan órán ahol szó szerint nem tudok újat tanulni, ugyan is folyékonyan beszélek angolul. Így hát úgy döntök, hogy ledőlök a padra és alszom egyet az óra végéig. Nem is zavar benne senki. Még a tanár sem szól semmit. Pedig ő nem szokta eltűrni ha valaki alszik az óráján. Gondolom csak azért kivételezik velem mert mikor év elején megpróbált megleckéztetni, és óra végén lefeleltettet abból az anyagból amit akkor vetünk, mikor én aludtam. Azonban én hibátlanul tudtam mindent. Ezután még megpróbálta ezt párszor, de mindig ugyan az lett az eredménye. Egy újabb ötös. De nem is értem, hogy mit várt attól aki L. A. -ben nőt fel. Mondjuk azt belátom, hogy akkor sem illene aludni órán de mit csináljak ha engem csak untat az egész és álmos is vagyok baromira. Na nem baj. Ha már eddig aludtam az angol órákon nem most fogom abba hagyni. Viszonylag sikerül is egész mélyen elaludnom, mikor azt érzem, hogy valaki megrázza a vállam és elkezd szólongatni, hogy keljek fel. Mire felnézek és meglátom, hogy Jinyoung az. Én csak megdörzsölöm a szem és kérdőn nézek rá.

- Mi az, vége van az órának?- majd még kicsit kómásan körbenézek a teremben. Még mindenki a helyén van és ha jól látom azt várják, hogy én felkeljek. Úgy, hogy gyorsan összeszedem magam és igyekszem a leginkább odafigyelni arra, hogy mit is akarhat a tanárunk. Aki egyébként nem csak angoltanár hanem az osztály főnökünk is.

- Na most már, hogy mindenki figyel.- kezdi el mondandóját közben rám nézve, hogy értsem rám célzott ezzel.- Van egy bejelenteni valóm az osztály számára.- majd egy kis hatás szünet után folytatja.- Holnap érkezik az osztályba egy új tanuló. Mielőtt megkérdeznétek fiú és Jackson-nak hívják. Kérek mindenkit, hogy legyen vele kedves és fogadjátok tárt karokkal.- ezzel befejezettnek nyilvánítja mondandóját és kimegy a teremből. A hír hallatára mindenki nagy izgalomba jön és azt kezdik el kitalálni, hogy vajon milyen ember is lehet. Én viszont amint vége az órának elkezdem összeszedni a cuccomat és kimegyek a teremből egyenesen az iskola kijárata felé véve az irányt, mikor hallom, hogy barátom BamBam utánam kiált.

- Héj Mark, várj meg.- megállok és hátrafordulok barátom felé aki éppen felém szalad. - Jól sejtem, hogy deszkázni mész ugye? Csatlakozhatok? - néz rám kérdőn.

- Felőlem.- felelem tömören kérdésére és vonok vállat.

- Remek. Akkor egy óra múlva a pályán.- mosolyodik el és már szalad is a kijárat felé. Én is elindulok haza, hogy ledobjam a cuccaimat és felkapjam a deszkámat.

Viszonylag hamar hazaérek, ugyanis a sulitól olyan húsz perc sétára lakom. Persze ha szeretnék felszállhatnék egy buszra és akkor tényleg pár perc alatt otthon lehetnék, de nem látom túl sok értemét, meg amúgy is szeretek sétálni. Okey bevallom az is szerepet játszik, hogy a busz általában teli van azokkal az idiótákkal akik baromira szeretnek engem piszkálni és beszólogatni minden féle faszságot, és lássuk be nem igazán van kedvem még hazafelé is ezeket hallgatni. Hát mit is mondjak nem vagyok a legnépszerűbb srác a suliban. Bár ezt nem is bánom annyira. Jól megvagyok magamban. Na jó, azért nem vagyok teljesen egyedül. Ott van például BamBam, akivel bár nem járok egy osztályba, mivel pár évvel idősebb vagyok, de egész jól kijövünk. Vele deszkázás közben ismerkedtem meg az egyik parkban. Azóta is gyakran együtt szoktunk deszkázni. Na jó, ez így nem teljesen igaz én deszkázok ő meg bmx-ezik. Meg még ott van persze Jinyoung is. Vele egy osztályba járok. Úgy nagyon mással nem vagyok jóban. Beszélgetni sem szoktam úgy igazán mással. Mondjuk ennek meg is van az oka. Mióta átjöttem ebbe a suliba nem igazán szeretek a középpontban lenni. És igyekszem is elkerülni a feltűnést de ezt nem igazán sikerült. Egy részt azért mert év közben jöttem át, és már ezzel elég nagy vizet zavartam, másrészt pedig mert első nap után szinte minden lány az osztályban majd pár nap múlva az osztályon kívül is elkezdtek körbe lengeni, amit én igen csak fél vállról vettem és nem törődően kezdtem el velük foglalkozni. A többiek meg gondolom szimplán féltékenységből, majd már csak megszokásból szekálnak. Ugyan is elég hamar sikerült lekoptatnom a rajtam nyüzsgő lányokat. Mit ne mondjak, nem volt valami könnyű munka. Nem titok de nem is terjesztem, nem vagyok oda annyira a lányokért. Elég sok értelembe véve.

Végre kiérek a parkba de BamBam-at még nem látom sehol, így úgy döntök, hogy elkezdek egyedül deszkázni. Gyakorláskép csinálok néhány ugratást, majd megpróbálkozom egy flippel is amibe igen csak szépen belebukok, és kis híján be is verem a fejem az aszfaltba. Egy két perc alatt összeszedem magam és felülök fejemet támasztva, mikor meglátom, hogy valaki igen csak jól szórakozik esésem láttán. Ahogy nézem nem ismerem. Még csak nem is láttam eddig a környéken. Na nem baj, had élvezze csak, annyira most nem tud érdekelni. Inkább igyekszem összeszedni magam teljesen, mire meghallom BamBam aggódó hangját aki épp most érkezett meg és már szalad is hozzám.

- Úr Isten Mark. Jól vagy? Nem eset bajod?- néz rám aggódva és segít felállni.

- Nem dehogy. Teljesen jól vagyok, csak hirtelen ért az esés. Ennyi.- felelem neki igyekezve megnyugtatni őt.

- Mégis mi a fenét műveltél míg nem voltam itt?- néz rám kérdőn és lehiggadva nyugtázza, hogy tényleg nincs semmi bajom.

- Csak egy egyszerű flipet próbáltam meg megcsinálni, de nem épp úgy alakult ahogy elterveztem.- nevetem el a végét, hogy kicsit poénosabbra vegyem szerencsétlenségemet. Majd odafordulok ahol az előbb volt az a fiú, hogy még itt van e. De már nincs. Így hát visszafordulok BamBam felé egy mosollyal és már állok is rá újra a deszkámra. Ő csak visszamosolyog és megrázza a fejét, miközben felül bmx-ére.

Mikor már elkezd sötétedni épp elégé kifáradunk mind a ketten, és eldöntjük, hogy épp ideje már hazamenni. Mikor már otthon vagyok és készülődnék lefekvéshez, megint eszembe jut az a fiú aki ma a parkban kinevetett. Bár nem is nagyon értem minek, ő is csak egy amolyan tipik bunkó mint az összes többi a suliban. Gyorsan ki is verem a fejemből és lefekszem aludni.

Jackson

Ma van az első napom az új suliban. Annyira nem volt ma kedvem felkelni de nincs mit tenni. Azért mégse kéne már az első napomon elkésni. Csak abban reménykedem, hogy lesz ebben az új suliban jó néhány helyes csaj, vagy éppen srác. Nekem mindegy csak legyen mivel elütnöm majd az estéket. Hát igen előző suliban igen csak nagy nőcsábász voltam. Na jó, kit akarok áltatni? Én voltam a legnagyobb. Itt se lesz szerintem valami nehéz dolog ezt elérni. Na lássuk csak azt mondta a tanár, hogy mikor megjöttem menjek először a tanáriba de az pontosan hol is van?

- Szia. - szólítom le az első szimpinek tűnő csajt akit meglátok.- Bocsi tudnál segíteni, a tanárit keresem.- mosolygok rá mondandómat befejezve. Ahogy látom nem lesz itt baj az éjszakáimat illetően. Ezt a csajt már most levettem a lábáról pedig még csak nem is az volt most a célom.

- Igen persze.- feleli kicsit hebegve. Látszik rajta, hogy bejövök neki, nagyon. Elvégre, én vagyok az, Jackson Wang.- Ha itt felmész a lépcsőn rögtön a folyosó végén lévő ajtó az, ami szemben van. De ha szeretnéd szívesen odakísérlek.

- Köszönöm szépen az útba igazítást. De nem kell odakísérni, már meg fogom találni.- felelem neki aminek ahogy látom igen csak nem örül. Végül is csak többet akart az én társaságomban lenni. De nem kell félnie egyszer biztos, hogy lesz még kicsit huzamosabb ideig a társaságomban.

- Rendben, akkor szia.- köszön el tőlem egy félszeg mosollyal mire én egy csábító tekintettel és egy széles mosollyal köszönöm meg neki még egyszer útba igazítását, majd indulok is tovább. A tanárihoz érve bekopogok majd benyitok. Ahogy látom már várt rám egy tanár. Rögtön feláll és üdvözöl is. Majd levezet a teremhez ahova mostantól új osztályomba fogok járni. Pont óra kezdésre érünk ide. Így mikor bemegyünk a terembe már tömve van, de néhány gyerek kivételével nem ül még senki a helyén. Engem és a tanárt meglátva persze már rögtön mindenki elkezd leülni a helyére és közben erősen bámulnak rám. Bár nem is vártam kevesebbet. Hisz rólam Jackson Wang-ról van szó. Röviden bemutat a tanár majd én mondok magamról néhány szót. Csak amolyan alap dolgokat. A lehető leglazább stílusban ahogy csak tudom. Majd leülök az egyik szabad helyre mely a terem hátuljában van, és igyekszem odafigyelni az órára szokásomtól eltérően. Azért az első nap mégse kéne elaludnom. Bár ahogy látom nem csak én szeretek órán aludni. A két paddal mellettem lévő fiú igencsak mélyen alszik. De ha jól emlékszem ő már akkor is aludt mikor bejöttem. Egyszer rám nézett majd vissza is dőlt a padra. Ez azért kicsit idegesít. Valahogy úgy érzem, hogy nem fogok valami jól kijönni ezzel a sráccal.

Mark

Reggel mikor beérek a suliba nem foglalkozom senkivel csak leülök a terem leghátuljában lévő helyemre és rögtön le is fejelem az asztalt és fel sem emelem onnan a fejem csak mikor Jinyoung lökdös, hogy megjött az új gyerek és nézzem meg. Felemelem egy kicsit a fejem majd csak szimplán elkönyvelem magamban, hogy kaptunk egy újabb nemtörődöm bunkót az osztályba, odavágok Jinyoung-nak egy „ez remek”-et majd fekszem is vissza a padra. De aludni nem igazán tudok most. Csak szimplán pihenek míg meg nem hallom, hogy valaki elkezd a tanárral úgy angolul beszélgetni, ahogy eddig csak én csináltam. Csak nem az új srác tud ilyen jól angolul?! Erre felemelem a fejem, hogy megnézzem tényleg az új srác az.

- Ahogy látom erre még az eddigi legjobb angolosunk is felkelt. Hát ahogy nézem már nem csak te leszel az osztályban a perfekt angolos Mark.- néz rám a tanár mire én csak vágok egy fancsali képet és újra megnézem most már kicsit jobban az új srácot. Valahonnan ismerős de hirtelen nem jövök rá, hogy honnan is. Csak megvonom a vállamat kifejezve érdekeltségemet a téma iránt és visszafekszem a padra.- Úgy látszik mégsem érdekel annyira.- mondja nekem a tanár, hangjából ítélve igen csak elfancsalodva- Bár reméltem, hogy így talán odafigyelsz majd az órákra kicsit jobban. Na de mindegy, akkor folytassuk.- fordul végül vissza az osztály többi tagjához és folytatja az órát. Én pedig végig azon töröm az agyam, hogy honnan is olyan ismerős, de csak nem jut eszembe. Az óra hátralévő része csendben telik el, míg az új srác ha jól emlékszem Jackson fel nem kiált egyet, hogy bingó, mire mindenki odanéz. Én is kicsit kinyitom a szemem, hogy most vajon mégis mi történhetett de ő csak bocsánatot kér és folytatódik az óra tovább a rendes kerékvágásban. Óra végén felveszem a fejesemet és elindulok ki a teremből. Tegnap megbeszéltem BamBam-mel, hogy első szünetben találkozunk és segítek neki elmagyarázni egy matek példát amit nem tud. Ja igen, csak egy két órán alszom ami számomra teljesen érdektelen. Ilyen az angol, a kémia, föci és társai, de azokból amiből éretségiznem kell vagy csak szimplán érdekkel, igen is odafigyelek. Sőt viszonylag jó is vagyok belőlük. Így gyakran szoktam segíteni BamBam-nek és Yugyeom-nek tanulni, vagy csak elmagyarázni valamit. Yugyeom amúgy BamBam barátja, és egyben osztály társa. Nagyon aranyosak együtt.

Jackson

Mikor a tanár kérdez tőlem én felelek neki, és ahogy látom mindenki nagy megdöbbenésére nemcsak egy amolyan tő mondatban, hanem egy hosszú összetett mondatban. Sőt nem is csak egyben. Egész jól elbeszélgetek a tanárral. Ahogy látom ő lesz azok kevés tanárok egyike akit bírni fogok. Viszonylag jó fej. Azon meg is lepődök, hogy, hogy szól be annak a gyereknek aki eddig csak aludt. Ahha most már azt is megtudom, hogy Mark-nak hívják. A tanár beszólása után én is ránézek Mark-ra és azt veszem észre, hogy igen csak méreget engem, majd vállat von és visszafekszik. Ennyire érdektelen lennék számára? Vagy csak ennyire megveti a fiúkat, vagy van valakije most, vagy nem tudom, de még senki nem viselkedett így, miután ennyire végigmért mint most ő. Mert azért azt lássuk be, hogy nem csak szimplán rám nézet hanem rendesen végigmért engem. Egyre jobban idegesít a srác, pedig csak most találkoztunk pár perce. Mondjuk azt sem ártana beismerni, hogy így, hogy láttam az arcát igen csak helyes. Van benne valami különleges. Mintha már...

- Bingó.- kiáltok fel hirtelen felismerésemben. Már szinte fel is ugrom ülő helyzetemből mikor észreveszem, hogy hol is vagyok és gyorsan csak bocsánatot kérek. Ahogy látom ezzel mindenki figyelmét felkeltettem. Még Mark is kinyitja a szemét, de a fejét már fel nem emeli. Hát ő volt az akit tegnap láttam a közeli deszkás parkban. Úr Isten, hogy menyivel másabb itt mint tegnap volt. Tegnap valahogy sokkal aranyosabbnak tűnt. Bár ha így, hogy most közelebbről is látom, mit ne mondjak elég szép szeme van. Oké nyugi Jackson ne lohold bele magad. Bármennyire is szép a szeme, elég bunkónak tűnik. Oké inkább próbáljunk meg figyelni az óra maradék részéré.

Vége van az órának és már épp állnék fel a helyemről, hogy kicsit ismerkedjem a többiekkel mire csak az tűnik fel, hogy mögöttem elsuhan valaki. Ahogy az elsuhanó alak után nézek Mark hátát látom meg. Magasabb mint gondoltam. Már épp indulnék utána, hogy kiderítsem mi baja is van velem pontosan, mikor valaki odajön hozzám és megszólít.

- Héj. Jackson ugye?- néz rám kérdőn majd mielőtt felelhetnék neki folytatja.- Szia engem Jaebum-nak hívnak.- mutatkozik be nekem.

- Csá. Ja Jackson vagyok.- felelem neki és ülök le vele szemben a padra.

- Matek a következő óra. Nincs kedved ellógni? Vennem kell cigit. És ahogy elnézem nem az a fajta vagy aki szívesen maradna bent matekon. Vagy első nap szeretnél azért jófiúsdit játszani?- Néz rám kérdőn.

- Hát nem akartam már az első nap balhét csinálni. Úgy gondoltam, hogy inkább megpróbálok jófiú lenni vagy mi, így még az elején.- Felelem neki mire látszik rajta, hogy kicsit rosszul esik neki, hogy visszautasítottam.

- Ne már. Reménykedtem, hogy végre valaki aki normális.- Néz rám lenézően mire én már nem bírom tovább és felröhögök.

- Jó újra látni Jaebum.- nevetek még mindig majd átölelem. Nem is hiszem el, hogy pont itt találkozunk megint. Már általános felső tagozat óta legjobb haverok vagyunk. Csak neki elváltak a szülei és ideköltözött Seoul-ba gimi előtt egy évvel. Csak azt nem tudtam, hogy melyik gimibe jött.

- Jó újra látni haver.- válik el ölelésemből.- De azért eljössz velem kövi óráról ugye?- néz rám kérdőn és reménykedik benne, hogy azt a részt is csak viccből mondtam neki.

- Bocsi de tényleg nem szeretnék már az első napomon balhét. Talán egy hétig még igyekszem jófiú lenni.- mondom neki a lehető legkomolyabban ahogy csak tudom.- Na jó azt azért én se hiszem.- nevetem el magam.- De ma még tényleg nem akarok ellógni. Max késni.- nézek rá az órámra és intek az ajtó felé fejemmel.

- Hát ha megkínálsz?- kérdezi tőlem már egy kicsit vidámabban.

- Persze.- felelem neki és már ugrok is le a padról, hogy még az óra kezdette előtt kijussunk az épületből. Jaebum átkarolja nyakam és így hülyéskedve megyünk ki az udvarra, egy eldugottabb helyre. Közben elmegyünk Mark mellett aki egy nála alacsonyabb fiúval beszélget. Ahogy látom igen csak jól kijönnek egymással. Ki lehet vajon az az idiótára festet frufrus srác mellette. Szívesen megkérdezném Jaebum-tól de tuti rögtön félre értené és csak csesztetne vele. Így hát csak előveszem zsebemből a doboz cigimet majd odanyújtom barátom felé, hogy vegyen belőle.

Mark

Nagyban igyekszem elmagyarázni egy szerintem igen csak egyszerű matek példát BamBam-nak mikor odalép hozzánk Yugyeom átölelve hátulról BamBam-at és vállára helyezi fejét.

- Hát ti mit csináltok itt nélkülem?- kérdezi igencsak nézve, hogy mit is próbálok éppen elmagyarázni.- Ó. Ezt én sem értem.- kiált fel végül mire sikerül rájönnie, hogy mi van a füzetbe írva.- Nekem is elmagyarázod Mark?

- Na jó.- adom meg magam végül mint mindig.- De most már nincs arra idő, hogy mind kettőtök fejébe bele tudjak verni egy kis értelmet.- nézek rájuk mosolyogva, hogy tudják csak poénból mondtam.- Ha az jó nektek akkor ebéd szünetben elmagyarázom. De most mennem kell.- intek nekik és már fordulok is el és megyek vissza a terem felé. Sikerül még épp a tanár előtt beérnem az órára. Gyorsan csak leülök a helyemre és igyekszem odafigyelni és jegyzetelni. Ez az óra is úgy telik mint a többi míg nem Jackson az új srác jó bő negyed órás késéssel be nem esik a terembe. Mit ne mondjak gratulálok neki. És pont első napján. A tanár nő csak rosszallóan néz rá, majd egy két mondattal elintézi a dolgot. Gondolom mart még új itt. Bár ahogy nézem nem egyszeri alkalom lesz ez a késés. De mit is érdekel ez engem. Inkább próbáljunk meg odafigyelni órára.

A nap többi része viszonylag csendesen telik. Még az ebéd szünetben lévő matek magyarázás is viszonylag nyugalmas. Hamarabb sikerül nekik elmagyaráznom mint azt eleinte gondoltam. Már épp pakolnánk össze a cuccainkat mikor meghallok egy jellegzetes nevetést amit már valahol hallottam. Mikor odanézek Jackson-t látom meg. De hol is hallottam. Ó tényleg, ő volt az tegnap aki kinevetett a parkban. Már rémlik. Mit ne mondjak, tényleg egy bunkó. De legalább így, hogy már rájöttem honnan is olyan ismerős, nem lesz mi elterelje a figyelmem, mert nem jut eszembe valami.

- Héj Mark. Nincs kedved suli után ma is lejönni a parkba?- kérdezi tőlem BamBam.

- Azt hittem mára randit terveztettek ti ketten.- felelem kicsit meglepve ugyan is tényleg azt hittem, hogy ma randiznak és már beleéltem magam a délutáni semmit tevésbe.

- Hát tényleg úgy volt, de Yugyeom-nek közbe jött valami, így lőttek a délutánomnak.- magyarázza BamBam kicsit szomorúan.- Ezért reménykedem benne, hogy majd te megmentesz a dög unalomtól.- néz rám kérlelve. Mondjuk igaz, hogy ez jobban hangzik mint amit én terveztem.

- Okey legyen, de akkor előtte menyünk el kajálni. Így, hogy valakiknek hála egy falatott sem tudtam enni, igen csak éhes vagyok.- mondom, közben kettejükre nézve felváltva, mire csak elnevetik magukat és BamBam közli, hogy felőle rendben. Ezután visszamegyünk a terembe, hogy még az utolsó órát végigszenvedjük.

Jackson

Mikor beérek matek órára végül egy jó bő negyed órás késéssel, elég nagy lecseszésre számítok de végül csak pár dorgáló mondattal megúszom. Ami nem, hogy lerontaná a kedvem, de még jobb is lesz tőle. Hisz ha a tanár ilyen lazán veszi a dolgokat egész jó lesz ez az évem. Megyek végül egy kisebb mosollyal az arcomon a helyemre. De mikor meglátom, hogy Mark milyen szinten lenéz engem, rögtön eltűnik a mosolyom. Ez remek, gőzöm sincs miért de rohadt szar kedvem lett most egy pillanat alatt. Hála ennek a különc srácnak. Egyáltalán mióta foglalkozom én azzal, hogy ki mit gondol rólam.

Mikor végre vége az órák nagy részének és elkezdődik az ebéd szünet, indulok is ki az udvarra. Ugyanis megbeszéltük Jaebum-mal hogy kimegyünk az udvarra, hogy kicsit csendesebb helyen tudjunk beszélgetni és kicsit hülyülni is. Hát igen elég sok minden történt azóta, hogy nem találkoztunk. Jó néhány dolgot el akarok neki mesélni. Bár nem mintha nem tartottuk volna a kapcsolatot. Szimplán csak nem ugyan az így beszélni meg valamit, vagy telefonon keresztül. Bár egy fél órás ebéd szünet édeskevés erre. Nagyon hamar eltelik. De ami a jó hír, hogy már csak egy óra van hátra a mai napból aztán húzás szórakozni. Megegyeztünk, hogy elmegyünk az egyik plázába elütni kicsit az időt. Meg talán be is ülünk valahova. Már nagyon éhes vagyok. Áááááá. Mikor van már vége ennek a cseszett biosznak. A szart sem érdekli, hogy a tehénnek milyen fogai vannak.

Mark

Kész kínzás ez a biosz. Nehezemre esik, hogy ne aludjak el és próbáljak figyelni is valamennyire. Ráadásul már baromi éhes is vagyok. Úgy érzem mindjárt kilyukad a gyomrom. Ezek után tuti, hogy meghívatom magam BamBam-mal. És nem csak valami kis adagos valamire. Szinte áldásnak érzem mikor kicsengetnek. Már szedem is össze a holmimat, hogy rohanhassak ki a teremből. A folyosón elkapom BamBam-at.

- Fél óra múlva a parkban?- nézek rá kérdőn. Ugyanis még haza kell mennem a deszkámért.

- Rendben.- mosolyog rám vissza egyetértően. El is indulunk mind a ketten haza a cuccainkért mikor hátrafordulok és úgy kiáltok utána.

- Ó. És számíts arra, hogy ma te állod a kaját.- mondom neki egy gonosz mosolyra húzva számat.

- Hogy mi.- lepődik meg, de csak vesz egy nagy levegőt.- Rendben. De csak most az egyszer. És csak a segítség miatt.- teszi hozzá szúrósan és már mosolyog is újra, hogy tudjam nem gondolta komolyan.

Mikor hazaérek szó szerint ledobom táskámat a szobám egyik sarkába majd veszem is fel deszkám és már indulok is. Mikor odaérek a parkhoz meglepődve veszem észre, hogy BamBam már ott van a park melletti kis étkezdénél, ahol szinte mindig enni szoktunk. Hisz ő messzebb lakik innen mint. El is indulok felé mikor hirtelen felbukkan előttem valaki. Megpróbálom amennyire csak tudom kikerülni de nem sikerül. Túl hirtelen tűnt fel. Így nem csak, hogy elesek de még magamra is rántom, ahogy reflexből kapaszkodnék pólójába, hogy ne essek akkorát. Néhány pillanatig még így fekszünk a földön míg meg nem látom, hogy kinek hála estem el és el nem kezdem magamról lelökdösni.

- Baszki. Száj már le rólam Jackson.- lököm le magamról vállánál fogva.

- Hogy mi, de hát te...- kezd el hebegni majd nagy nehezen feláll rólam. Gyorsan felállok én is majd már nyúlok is deszkámért.

- Máskor ha kérhetlek figyel arra, hogy merre mész.- vágom a fejéhez kicsit se kedvesen.

- Hogy mi van? De hát te jöttél belém és rántottál magaddal.- vág vissza nekem ő is felháborodva.

- Te tűntél fel hirtelen a semmiből előttem. És oké én rántottalak magammal, hogy valaki miatt ne kelljen rohadt nagyot esnem. De attól még nem kéne ott terpeszkedned rajtam.- védem meg magam rögtön. Nehogy már rám kenje az egészet. Ekkora seggfejet.

- Héjkás, ne próbáld meg rám kenni. Inkább tanulj meg végre rendesen deszkázni. Az oké, hogy még ugratni sem tudsz de legalább menni tanulj már meg rajta rendesen.

- Hogy mi?- nézek rá igen csak megsértetten és már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak neki mikor BamBam odajön hozzánk és le nem állít.

Jackson

Épp Jeabum- mal hülyülünk az utcán mikor hirtelen azt vesszem csak észre, hogy valaki nekem jön gördeszkával. Nagy nehezen sikerül kikerülnöm de ő elesik és magával ránt engem is. Pont úgy esek rá, hogy felette térdeljek négykézláb. Ő pedig velem szemben van. Már épp káromkodnék egyet mikor észreveszem, hogy kire is estem rá. Mark az. Hirtelen egy szót se tudok szólni. Főleg így, hogy ennyire közelről láthatom az arcát. Valami elképesztő szemei vannak. Szinte el lehet veszni bennük. Arról is elfeledkezzem, hogy pontosan mi is történt, és, hogy egyáltalán hol is vagyunk éppen. Csak az előttem lévő gyönyörű szem párt bámulom. Az zökkent vissza a valóságba ahogy Mark vállamnál fogva eltol magától egy káromkodás kíséretében. Nehezen de felállok róla és igyekszem magam összeszedni. De rögtön Mark kiabálásával találom szemben magam mire csak elkezdek hebegni. Nem is nagyon értem, hogy mit mond de nem hagyhatom ennyiben a dolgot így gyorsan saját védelmembe kelve én is elkezdek a kelleténél kicsit hangosabban vitatkozni vele. És ahogy látom sikerrel is jártam, mert hirtelen nem is tud mit mondani, mikor megjelenik megint az az idióta frufrus srác. Azt ne mond, hogy azért sietett ennyire, hogy vele találkozhasson.

- Na ebből most lett elegem.- szólok végül közbe az egymás között lévő kis csevejüknek.- Menjünk Jaebum. Hadd buzizzanak ezek itt ketten.- nézek a kis srácra igen csak megvetően majd barátomra, miközben elindulok. Hallom, hogy Mark még beszólna egyet de már nem figyelek rájuk csak durcásan megyek tovább. Mikor már elhagytuk a park területét Jaebum hirtelen elém áll.

- Mi van veled haver?- néz rám kérdőn. Igen, neki is feltűnt, hogy nem szoktam így viselkedni. Főleg az az utolsó beszólás.

- Semmi. Csak szimplán már az is irritál ha arra a kettőre nézek.- vallom be neki.- De tényleg nincs semmi.- Próbálom meg meggyőzni mikor látom, hogy még mindig kérdőn néz rám. De végül csak megvonom a vállam és haladok tovább.

Mark

Hogy mit csináljunk? Mi a faszt mondott ez az ősgyökér az előbb? És mit képzel, hova megy csak így. Ugye nem hiszi, hogy ezt ennyivel megúszta. Ha BamBam nem tartana vissza tuti utána mennék. Azt hirtelen nem tudom, hogy pontosan mit csinálnék de, hogy nem hagynám ennyiben az biztos. Hát ez remek. Rohadtul sikerült elcsesznie a mai délutánomat.

- Okey mostantól kezdve tuti, hogy utálom ezt a tagot.- mondom inkább magamnak mind sem BamBam-nek.

- Oké oké, de most már kicsit nyugodj meg. Gyere inkább együnk valamit. Meghívlak.- próbál kicsit felvidítani ami sikerül is neki, ugyanis amint kicsit visszatérek a valóságba és leesik, hogy mit is mondott pontosan, rögtön elnevetem magam.

- Így is úgy is te fizetnél.- nézek rá majd megint elnevetem magam.

- Oké Oké ez is igaz.- neveti el magát ő is. Majd elindulunk a park melletti kis étkezdébe ahova eredetileg megbeszéltük a találkozót. Ott jól teleeszem magam majd kicsi pihenés és beszélgetés után elmegyünk a parkba. Ott persze újra eszembe jutnak az alig egy órával ezelőtti események. Egyáltalán honnan veszi az az idióta, hogy nem tudok deszkázni? Na jó az igaz, hogy eddig kétszer látott deszkán és mind a kétszer el is estem egész szépen. De az még nem jeleni azt, hogy nem tudok. Legközelebb majd megmutatom neki, hogy igenis nagyot tévedett.

Kicsit tovább maradok a parkban, hogy gyakoroljak mint barátom. Végül elérem azt a szintet mikor már nem azért csinálom mert élvezem, hanem már szinte kényszerből, hogy megmutathassam annak az ősgyökérnek, hogy tévedett. Amint tudatosul bennem ez abba is hagyom és elindulok haza. Azt szerintem mondanom sem kell, hogy ennyi deszkázás után nagyon mélyen sikerül aludnom. Sőt, reggel még el is alszom. Mikor felkelek és ránézek az órára, hirtelen fel se fogom, hogy hány óra is van. Mint egy villám sebesen pattanok ki az ágyból és kezdek el készülődni, de még így is kések az első óráról.